Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-28 / 146. szám, péntek

A vízgazdálkodás jelenlegi helyzete és fő feladatai Dr. Koloman Boda földművelésügyi megbízott beszéde a Szlovák Nemzeti Tanács tegnapi ülésén A CSKP XII. kongresszusán az ipar, a mezőgazdaság és az életszínvonal fejlesztésére kitűzött feladatok teljesítésének fontos feltétele a szükséges mennyiségű víz biztosítása. Köztársaságunk szárazföldi ország, a vízellátás terén néhány folyón kívül kizárólag a korlátozott mennyiségű légköri csapadékra vagyunk utalva. Ezért rendkívül gondosan kell gazdálkodnunk a vízzel. A népgazdaság eddigi fejlődését az Iparban és a mezőgazdaságban a vízszükséglet rohamos növekedése kísérte. Az Ivóvízellátás területén is egyre fokozódnak az Igények. Boďa elvtárs ezután részletezte azokat a jelentős eredményeket, amelyeket Szlovákiában a felszabadulás óta a vízgazdálkodás szakaszán elértünk. Többek között megemlítette a Vág menti, a hnileci, a dobšinai vízi erőműveket, a kelet-szlovákiai síkság és más vidék nagyarányú vízgazdasági rendezését. Tizennégy nagy vízi erőművet építettünk fel, s a felszabadulás óta 5 millió köbméterről 435 millió köbméterre növekedett a víztárolók befogadóképessége. Az árvizek ellen ebben az Időszakban több mint 100 000 hektár területet védtek meg, a talajvíz eltávolítására Délnyugatés Kelet-Szlovákiában négy nagy szivattyúállomást helyeztek üzembe. 73 ezer hektár területen biztosították az öntözést, a nyilvános vízvezetékek 2,6-szer több embert láttak el ivóvízzel, mint a felszabadulás előtt, a csatornázás pedig 2,5-szer több ember szolgálatában áll. Az ivóvízellátás megjavításához nagyban hozzájárult a hriňová—losonc—fülek—kékkői vízvezeték, a Garam menti, a Bodrog menti, valamint a kassai drienovcei, muráftl csoportos vízvezeték. A vízgazdálkodásnak a felszabadulás után egyre nagyobb anyagi eszközöket juttatunk, a beruházások öszszege csupán az utóbbi évtizedben 6742 millió korona volt. Szlovákia gyors iparosítása megkövetelte, hogy az anyagi eszközöket elsősorban az energetikai mérleg problémájának megoldására, az ipari víz biztosítására és az árvízvédelemre használják ki. Az elmúlt időszakban a beruházásoknak ez az irányzata kétségkívül helyes volt, egyúttal azonban hatást gyakorolt a többi vízgazdálkodási építkezésre. Igy például az 1956—1960. években a vízgazdálkodási beruházásoknak csupán 12,4 százalékát fordították a vízvezetékek építésére, az 1961—1965. években pedig körülbelül 17,9 százalék lesz az arány. Boda elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy a vízgazdálkodásban elért eredmények ellenére a vízszükséglet gyorsabban növekszik, mint amennyire a vízgazdálkodás fejlődése kielégítheti, ezért egyre nagyobb lesz az aránytalanság a jó minőségű víz igénylése és a fedezés lehetőségei között. Az elemzésből kitűnik, hogy Szlovákiában 1970-ig 1963-hoz viszonyítva mintegy háromszorosára nő a vízszükséglet. A népgazdaság fejlesztése érdekében a további időszakban ezért szükségessé válik, hogy időelőnnyel építsék fel a vízgazdálkodási létesítményeket és berendezéseket, s biztosítsák a vízforrásokat. Az ivóvízellátás Az életszínvonal emelkedésének egyik fontos tényezője, hogy elegendő mennyiségű, kifogástalan ivóvizet biztosítsunk a lakosságnak. 1950-től 1964-ig Szlovákiában 20 százalékról 31,7 százalékra növekedett azoknak a lakosoknak a száma, akik vízvezetékből kapják az ivóvizet. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a helységek fejlődéséhez képest a vízvezetékek építése lemaradt. Szlovákiában a lakosságnak csaknem 70 százaléka továbbra is a kutakra és a felszíni vízforrásokra van utalva, amelyek higiéniai szempontból sok esetben nem felelnek meg. A vízellátás területén a viszonyok megjavulása jelentékeny mértékben az építési terv teljesítésétől függ. A vízvezetékek építésére szánt beruházások összege az 1951—1955. évi 285,9 millió koronáról az 1961—1964. években 524,4 millió koronára növekedett. A tervezett összeget azonban nem merítették ki teljes mértékben. A tervteljesítés lemaradása következtében olyan terjedelmű vízvezeték építését mulasztották el, mely 50—60 ezer ember vízellátását biztosíthatta volna. A földművelésügyi megbízott beszámolója további részében kifejtette, hogy az egyre gyarapodó vízforrások megkövetelik a berendezések jobb karbantartását és az üzembiztonság fokozását. Jelentékeny veszteségek (kb. 19 százalék) származnak például közvetlenül a hálózatban a hibás, elhanyagolt vízcsapok miatt. A karbantartás elhanyagolása következtében a berendezések aránylag rövid idő alatt tönkremennek. A nemzeti bizottságok e kérdésnek nem szentelnek különösebb figyelmet. A vízvezetékhálózat üzemeltetésével a járási vízgazdálkodási igazgatóságok törődnek, melyek nincsenek ellátva megfelelő műszaki eszközökkel. A vízvezetékhálózat karbantartása leköti minden erejüket, s ennek a rovására elhanyagolják a többi vízgazdálkodási berendezéseket. A lakosság vízellátásának fejlődése és Jelenlegi helyzete azt mutatja — mondotta a továbbiakban Boda elvtárs —, hogy a következő években elsősorban a nagy lakótelepek vízellátásáról kell gondoskodni; ezenkívül elkerülhetetlenül szükséges a vízellátásban megnyilvánuló fogyatékosságok kiküszöbölése ott, ahol azoknak komoly egészségügyi következményei lennének. Az 1966—1970-es években a múlt évekhez viszonyítva lényegesen nagyobb beruházási eszközöket fordítanak a vízvezetékek kiépítésére. Míg az 1965. évi tervben 110 millió koronát szánnak a vízvezetékhálőzat építésére, a beruházás összege az 1966—1970-es években előreláthatólag 809 millió korona lesz. Az utolsó tíz évi átlaggal szemben az elkövetkező években 60 százalékkal növekednek a beruházások. A vízvezetékhálózat kiépítése Szlovákiában a legközelebbi években a nagypbb városokban párosul a széles körű lakásépítéssel, melyekben a vízvezetékhálózat kapacitása már jelenleg nem elégíti ki a-szükségletet, illetve a lakásépítés fejlődésével idővel nem fogja kielégíteni. Ezzel egy időben új vízvezetékek létesítésére kerül sor a nagyobb községekben, ahol eddig még nem volt vízvezeték, holott a községek fejlődése ettől is függ. Annak ellenére, hogy az 1966—1970. években az 1961—1965. évekével szemben mintegy 27 százalékkal nőnek a beruházási eszközök, a városok és községek rohamos fejlődése következtében nem elégíthetjük kl teljes mértékben a szükségletet. Ezért a legközelebbi időszakban azokban a községekben, ahol nem jön számításba vízvezeték építése, feltétlenül szükséges, hogy a lakosság vízellátását helyi vízvezetékek, és közös kutak létesítésével oldják meg. Boďa elvtárs a vízellátás igényes voltával kapcsolatban megemlítette, hogy az említett elgondolások megvalósítása megköveteli a vízforrások idejében való feltárását, és a nagyobb területi egységek közös vízellátásának megoldását. A számításba jövő építkezési beruházások irányelveinek teljesítésével Szlovákiában az 1964. december 31-ig megállapított 31,7 százalékkal szemben 1970 végéig 40,5 százalékra nő a vízvezetékhálózattal ellátott lakótelep. A vízvezetékhálózatot azonban Jelentősen kibővíthetjük a Z akció keretében, esetleg az állami beruházások vagy több beruházó szerv anyagi eszközeinek egyesítésével. A Z akció keretén belül eddig nem értünk el lényeges eredményt, főleg azért, mert a vízvezetékszerelés többnyire szakmunkát Igényel, és ezt önsegéllyel nehéz elvégezni. A lakosság, a nemzeti bizottságok és más szervezetek azonban különös érdeklődést mutatnak a vízvezetékek építésének eme formája iránt. Ezért a további fejlőlés támogatása érdekében szükség lenne az irányelvek olyan értelmű megváltoztatására, hogy a vízvezetékek építésére kivételesen 60—70 százalékos állami támogatást biztosíthassunk a szokásos 50 százalékossal szemben. Az állami támogatás kihasználásának egyik leghatásosabb módja az 1959. évi 826 számú kormányrendelet értelmében az érdeklődő szervek anyagi eszközeinek összpontosítása. A vízellátás fejlesztésének ezt a módját az 1960—1962-es években sikerült elmélyítenünk, amikor a nyugat-szlovákiai kerületben 20 új vlzvezetékhálózatot építettek 6,7 millió korona értékben, s az állam az akcióhoz 3,1 millió koronával járult hozzá. Ezt a módszert főleg azokban a községekben kell alkalmazni, ahol aránylag könnyen hozzáférhető vízforrás áll rendelkezésére, és a vízvezeték építése nem igényel túlságosan nagy beruházást, sem anyagot, sem munkát. Csatornázás és szennyvíztisztítás A szennyvíz elvezetése az egészséges lakáskörnyezet kialakításának, a ragályos betegségek megelőzésének, a községek fejlesztésének és a folyóvizek tisztán tartásának egyik legfontosabb feltétele. A szennvízlevezető csatornák építése—a városok fejlesztését figyelmen kívül hagyva — Szlövákiában a múltban rendkívül lassan haladt, sőt azokban az Időkben csupán azt tartották szem előtt, hogy a szennyvizet és esővizet a legrövidebb úton tisztítás nélkül a folyóba vezessék. A földművelésügyi megbízott ezzel kapcsolatban felsorolta, hogy a helyzet e téren csak 1948 után változott meg. 1964-ben már 140 községben és városban volt szennyvfzlevezető csatorna. A szennyvízlevezető csatornára kapcsolt háztartásokban 1950-től 1964-ig 396 800-ról több mint 900 000re növekedett a lakosság száma. A néhány kerületi és járási központban, illetve ipari központban már a múlt év végéig kiépítettük a szennyvízlevezető csatornahálózatot. Több helyen azonban (Zvolen, Ružomberok, Komárom, Trnava, Bratislava, Nyitra stb.) a már meglevő, elavult csatornák fékezik a csatornahálózat kiépítését. Az 1966—1970. évi népgazdaságfejlesztési terv mintegy 990 millió koronát szán a szennyvízcsatornák építésére Szlovákiában. A folyóvizek tisztasága E kérdéssel kapcsolatban Boda elvtárs ismertette, hogy az első köztársaságban elhanyagolták a szennyvíztisztítást. 1937 előtt hazánkban 30—40 kisebb szennyvlzderítő működött. A szennyvíztisztítással csak a felszabadulás után, konkrétabban 1953-ban, egy kormányrendelet értelmében kezdtek komolyabban foglalkozni. Szlovákiában jelenleg mintegy 250 szennyvízderítő és 80 elhasznált víztisztító működik. Tavaly mintegy 75 tisztltóállomás építése volt folyamatban. Kitért még arra, hogy a legtöbb tisztltóállomás — bár jelentős haladást értünk el e téren — elavult, és csak részben teljesíti küldetését, illetve kicsi a kapacitása. Különösen az Ipari üzemek hanyagolják el a szennyvíztisztítást. Szlovákiában körülbelül 700 üzem szennyvize fertőzi a folyókat és patakokat. A folyóvizek szennyezéséért túlnyomórészt a vegyipari üzemeket terheli a felelősség, mégpedig Ružomberokban, Zilinán, Martinban, Gömörhorkán, Hencovcén, Novákyban, Handlován stb. 1958 óta, a 603. számú kormányrendelet óta mintegy 6 millió korona büntetést szabtak ki az ipari üzemekre a folyóvizek szennyezése miatt Ez azonban nem eléggé hatásos, és semmi esetre sem téríti meg a felelőtlenség okozta népgazdasági károkat. Az 1966—1970-es években — mondotta a megbízott — 50 városi szennyví-zderítőt építünk 270 millió koronás költséggel. Ezenkívül számításba jön 95 tisztítóállomás kiépítése az ipari szennyvíz tisztítására, 370 millió korona beruházással. Vízszabályozás Beszámolójában Boda elvtárs részletesen kitért a vízszabályozás problémájára. A 39 300 kilométernyi teljes folyamhosszból Szlovákiában mintegy 1975 kilométer, vagyis 5 százaléka van szabályozva. A szabályozott vízmedrekből 402 kilométer a nyugat-szlovákiai, 551 a közép-szlovákiai, 522 kilométer pedig a kelet-szlovákiai kerületre esik. A folyóvizekhez soroljuk a nagy vízlevezető és öntözőcsatornákat is, melyek hosszúsága mintegy 1590 kilométer. Az árvízveszély megszüntetésére eddig mintegy 2063 kilométer védőgátat építettünk, melyek 430 ezer hektárt védenek. Legtöbb védőgát a Duna mentén épült, ahol a mezőgazdasági földterületek védve vannak a Duna, a Vág és Nyitra folyók vizétől. Jelentős sikereket értünk el továbbá főleg 1959 óta, amikor megkezdtük a kelet-szlovákiai síkság, a Bodrogköz és a szepsi síkság nagyarányú vlzszabályozását. Jelenleg — a mezőgazdasági termelés belterjességének növelése érdekében — Záhorlen, Csallóközben és a kelet-szlovákiai síkságon folyamatban van a vízlevezető csatornák hálózatának kiépítése. A továbbiakban utalt arra, hogy a Garam, Ipoly, Zsitva, a Hernád és az Ipoly alsó folyásán a vízszabályozás még nem kielégítő. A Garam például 11300 hektárt, az Ipoly 11500 hektárt veszélyeztet. A vízszabályozás szempontjából igen fontosak — elsősorban a vízszükséglet biztosítására — a víztárolók. A lehető leghatásosabban, kedvezően befolyásolják mind a kisebb, mind a nagyobb folyók vlzbőségét, főleg azzal, hogy hosszabb időközben kiegyenlítik azt. Létesítésüknek a vízszabályozáson kívül más célja ls van, mint a víz energiájának gaz daságos kihasználása, a haltenyésztés, és új Üdülőhelyek kialakítása stb. A vízgazdálkodásban mutatkozó fejlődést néhány konkrét példával jellemezte. A vízgazdálkodási terv kidolgozása idején, 1953-ban, Szlovákiában mindössze 15 vízgazdálkodási szempontból is számottevő halastó volt mintegy 151 hektáron. Csak az utóbbi években kezdtük meg a víztárolók intenzivebb létesítését, éspedig főleg a mezőgazdasági termelés céljaira. Jelenleg Szlovákiában mintegy 68 kisebb víztárolót tartunk számon 14,6 millió köbméter befogadóképességgel. Szlovákia vízgazdálkodása szempontjából azonban mérhetetlenül nagy jelentőséggel bírnak a nagy vízművek, mint a Vág vízlépcső, a VIhorlati víztároló, Ružinov. Velká Domaša stb. Ez idő szerint Szlovákiában 10 nagy víztároló van befejezve 2 millió köbméter befogadóképességgel. Az 1966 és 1970 közötti években 640 millió koronás beruházással megvalósítjuk a folyók nagyarányú vízszabályozását. A beruházási eszközöket a meliorációs munkák tervével és a mezőgazdasági termelés szükségletével összhangban főleg a sík vidékekre összpontosítjuk. A legközelebbi években 500 millió korona értékben további anyagi eszközöket fordítunk víztárolók létesítésére. Ezekután Szlovákiában mintegy 20 nagy víztárolónk lesz. A jelenlegi helyzet alapján — szögezte le a mezőgazdasági megbízott — a vízgazdálkodási mérleg értékeléséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minden folyón feltétlenül egy kulcsfontosságú víztárolót kell építenünk. Beszámolója tovább! részében megelégedéssel említette, hogy a víz szabályozásának az utóbbi időben minden téren nagy figyelmet szentelnek. Az erdők jelentősége a vízgazdálkodásban Beszámolójának e részében a földművelésügyi megbízott figyelmeztetett arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül be kell hoznunk azt, amit évek hosszú során elmulasztottunk az erdőgazdálkodásban. Elsősorban késedelem nélkül be kell fásítanunk azokat a területeket, ahol a múltban meggondolatlanul kiirtották az erdőket. Az 1961-es kormányrendelet értelmében 1980-ig 275 065 hektár területet kell fásítanunk. Az utóbbi négy évben 28 750 hektárt fásítunk be. Meliorációs munkák A mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek a hidromelioráciős beavatkozások — a vízlecsapolás, öntözés — melyek a lehető legoptimálisabb talajnedv gazdálkodásra irányulnak. A 606. számú kormányrendelet értelmében Szlovákiában még mintegy 240 ezer hektáron kell elvégezni a vlzlecsapolást és 59 400 hektáron felújításra szorul a már meglévő vízlevezető berendezés. A legközelebbi években vlzlecsapolást főleg a keletszlovákiai síkságon és Záhorie környékén hajtunk végre. A múlt köztársaságban — mondta BocTa elvtárs — elhanyagolták a vlzlecsapolást. A nedves, mocsaras talajról általában kezdetleges módon, egyszerű árkolással és csatornákkal vezették el a vízfelesleget. A felszabadulás után volt mit tenni, hogy a mulasztást behozzuk. Az utőbbi években körülbelül 50 000 hektár mezőgazdasági területet csapoltunk le. Mai becslések szerint 1980-ig az öszszes vizes területet rendbehozzuk. Szlovákia több részében aránylag kevés a csapadék. A mezőgazdasági termelés nagy mértékben az időjárás szeszélyétől függ. Hozzávetőlegesen 800 ezer hektárt sújt hosszabb vagy rövidebb Ideig a szárazság. Az öntözőberendezések építését lényegében csak 1959-ben kezdtük meg, illetve a nagy kiterjedésű öntözőberendezések építéséhez csak 1961-ben fogtunk hozzá. Az első nagy kiterjedésű öntözőrendszert, a Vágsellye— Gúta rendszert csupán tavaly adtuk át rendeltetésének. Most a következő nagy kiterjedésű öntözőrendszerek működnek Szlovákia területén: Madunice I. II., Vágsellye—Zsigárd, Pered, Felső-Csallóköz, Bodrog—Kövesd. A földművelésügyi megbízott beszámolója további részében részletesen ismertette az öntözőberendezések létesítése és üzemeltetése terén uralkodó helyzetet, s kitért arra, hogy sikeresen alkalmazzuk a legkorszerűbb módszereket. Nem lehetünk azonban elégedettek néhány részletkérdéssel, mint a csőberendezések és egyéb műszaki berendezések minősége stb. A következő 5 évben Szlovákiában mintegy 151 336 hektáron jöhet számításba kisebb vagy nagyobb kiterjedésű öntözőberendezés építése. Az öntözés fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele a vízforrások biztosítása. A földművelésügyi megbízott beszédében nagy jelentőséget tulajdonított a helyi jellegű, törpe víztárolók építésének. Boda elvtárs beszámolójában ismertette a vízgazdálkodás helyzetét és távlatait az energiatermelés szempontjából. A Vágón épült vízművek után sor kerül a Duna vizének kihasználására is. A nagy vízművek mellett azonban nem feledkezhetünk meg a kisebb kapacitású erőművekről sem, különösen a gyors folyású közép-szlovákiai folyókon. A vízgazdálkodás irányítása és a nemzeti bizottságok feladatai A vízgazdálkodás igényes távlati feladatai megkövetelik, hogy az új irányítási rendszer szemszögéből tüzetesen foglalkozzunk mostani helyzetével. A vízgazdálkodás terén jelenleg az a helyzet — mondotta a földművelésügyi megbízott —, hogy az építkezések szétforgácsolódnak az egyes üzemek és szervek feladatkörében s ez fékezi a nagyszabású akciók komplex végrehajtását. A vízgazdálkodás a népgazdaság fejlesztésének, az életszínvonal emelésének egyik legfontosabb része. Ezért már készül a vízÚJ GÉPEK A LÁTHATÁRON 'fii brnói nemzetközi áruminta vásár megnyitása ugyan még messze van, termelőüzemeink azonban már szorgalmasan készülnek a kiállításra. Többek között a mezőgazdasági gépgyárak ls néhány hasznos és különleges géppel lepik meg az érdeklődőket. A legérdekesebb gépek kétségkívül a ka p ás növények betakarítására készített gépsor, és egy szárítóval, silóval, szállítószalaggal és teherautóval ellátott gépsor lesz a gabona betakarítására. Bizonyára felkelti majd az érdeklődést az egyetemes traktor. Érdekes újdonság lesz még az ún, rotavátor, azaz talajporhanyítő. A rotavátor munkatávolsága két méter és egy óra alatt fél hektár területet dolgozhat meg. POLIAMID SISAKOK Hazánkban eddig a bányászok és motorosok részére poliészterből készültek a védősisakok. A poliészter igen értékes nyersanyag, ami a gyártmányt jelentékenyen megdrágította. A Vrbnl pod Pradedem-i Műanyag-feldolgozó Üzemben a közelmúltban bevezették a világszerte használt és bevált poliamid sisakok gyártását. Az új gyártmány olcsóbb, s a benne levő polietilén betét a fej nagysága szerint változtatható. Súlya 300 gramm. FILMEK A TECHNIKA SZOLGÁLATÁBAN Hazánkban egyre nagyobb az érdeklődés a műszaki filmek iránt. Ezt bizonyítja, hogy az év első negyedében az üzemek és iskolák 31568 műszaki filmet kölcsönöztek ki. A Csehszlovák Film stúdiói mellett az amatőrök is jelentékeny mennyiségű műszaki filmet készítenek. A III. országos energetikai szemlén 10 amatőrfilmet mutattak be, és a közeljövőben a prágai Gépipari Dolgozók Kultúrházában megrendezik a gépipari műszaki filmek III. fesztiválját. gazdálkodás hatékonyabb irányításának tervjavaslata, melyet a legközelebbi időszakban jóváhagyás végett a kormány elé terjesztünk. Botfa elvtárs beszámolója befejező részében foglalkozott a nemzeti bizottságok feladataival a vízgazdálkodás irányításában. Megemlítette, hogy 1960 óta, mikor a nemzeti bizottságok vették át a vízgazdálkodás irányítását — kivéve néhány központi irányítás alá tartozó szervet — figyelemre méltó eredményeket értek el. Mint az államhatalom és közigazgatás képviselőinek azonban olyan gazdasági kérdésekkel kellett foglalkozniuk az illetékes vízgazdálkodási szervek irányításában, hogy erre nem volt elegendő szakképzett dolgozójuk. A nemzeti bizottságok korlátozott területi hatásköre folytán nem kerülhetett sor a nagyobb vízgazdálkodási építkezések összehangolására és komplex megvalósítására. Ezért az átszervezés után az irányítást nagyobb egységekre kell tömöríteni. Ezzel egyidőben mind jobban előtérbe kerül a nemzeti bizottságoknak, mint az államhatalom és a közigazgatás képviselőinek szerepe. ŰJ SZÖ 4 * 1961 május 28.