Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-27 / 145. szám, csütörtök

A Jókai-napok tanulsága AZ IRODALMI SZÍNPADOK BEMUTATKOZÁSA MEGLEPETÉST JELENTETT BEFEJEZŐDTEK a Jókai-napok. Á mi dicséretet. Egy Jő és nagyon Időszerű donképpen még csak szárnyát bontoíeladatunk most az, hogy összegez- gondolatot — a háború és béke kérzük a látottakat és levonjuk a tanulságot. A tíz nap alatt több mint ötven vers és prózamondó, két színjátszó együttes és hat Irodalmi színpad mutatkozott be. A legjobb csehszlovákiai magyar szavalók országos versenyéről mér Irtunk. Beszámoltunk a színjátszók eredményeiről is. Hátra dését — próbálták színpadra vinni, és a szép szó erejével Igyekeztek hatni, meggyőzni. Az első részben Juhász Ferenc, a másodikban Cselényl László verseit tolmácsolták. Az első rész sikerült. Ez alkalommal mind a szöveg, mind a szavalóik lekötötték a nézők érdeklődését. A második gató mozgalomtól egyelőre többet nem is vártunk. Tekintve azonban, hogy a fesztivál az ország felszabadulásának 20. évfordulója jegyében zajlott le és a bemutatón hirdették kl a Hét és az Irodalmi Szemle pályázatát, örömmel láttuk volna, ha valamelyik Irodalmi színpad a csehszlovákiai magyar irodalom gyöngyya^,™^ az jrodalmí színpadok fes

z" ™

s

z sajnos színtelen, unalmas volt; szemelnek szenteli műsorát. Ha nem tf nagy a termés, egy műsorra való Jeles mű azért a csehszlovákiai magyar irodalomban is található... Kár, hogy ez elkerülte rendezőink figyelmét. Sajnáljuk, hogy műfordltólrodalA losonci együttes többre képes, mint munk is háttérbe szorult. Éppen ezért tiváljának az értékelése. A seregszem le tanulságainak összegezése előtt itt erre szeretnénk kitérni. Szükséges ez annál is inkább, mert gyengéi ellenére az idei Jókai-napokon az irodalmi színpadok szerezték a legtöbb meglepetést. Munkájukat általában az útkeresés és a kísérletezés Jellemezte, előadásaik között nagy volt a színvonal-különbség. A mozgalom — tavalyi színvonalához viszonyítva — mégis szinte ugrásszerűen fejlődött. Nemcsak a szerepkör értelmezése vált világosabbá és egyértelműbbé, hanem jelentősen javult a műsorok összeállítása, és mondanivalója ls. Érdem, hogy többféle kísérletet mutattak be s módunk volt megismerkedni az irodalmi színpadok ismeretterjesztő, alkalmi és szórakoztató műsorformáival. Elsőnek Sándor Károly rendezésében a Csemadok lévai színjátszót Dávid Teréz Az ismeretlen Jókai című müvét mutatták be. Az összeállítás erényekkel és gyengékkel párosult próbálkozás. Erénye, hogy ismereteket közölt, és lekötötte a nézők figyelmét. Gyengéje, hogy Jókainak nem az elismerten kiváló müveit, hanem a ma már többnyire korszerűtlen romantikus szellemét idézte. A műsort ennek ellenére érdemes volt bemutatni. Az igényesebb válogatás természetesen nemcsak az előadást, hanem a tiszteletadást is értékesebbé tehette volna. A bratislavai magyar középiskola és a Déryné Színkör Kulcsár Tibor, Hatvani László és Lőrincz János rendezésében a Madách Imre emlékét idéző Ember küzdj és bízva bízzál Című műsort mutatta be. Az avatott kézzel szerkesztett irodalmi összeállítás több vonatkozásban ls jobb volt, mint a nemrégen Bratislavában tartott bemutatón. Lucifer szerepét ezúttal már nem játszották annyira hatásos ördögsablonként, mint előbb. Javult az összjáték, kifejezőbbek voltak a díszletek. A sokra képes együttes dicséretes teljesítményt nyújtott. A sze.rep.lők megérdemelnék, hogy műsorukkal még sok helyen felléphessenek. A kassai Oj Nemzedék Te meg én címmel Suba Emil rendezésében Varga Géza irodalmi összeállítását mutatta be. Az együttes mindenekelőtt szándékával, jó munkamódszerével és az irodalmi színpadok szerepkörének helyes értelmezésével aratott sikert. A Te meg én című összeállítás mintegy 35 verssel a szerelmet próbálta többféleképpen bemutatni. Az anyagot az együttes tagjai maguk gyűjtötték, maguk állították össze. Az irodalomban történő búvárkodás, a kuresés folytán is sokat kaptak: ismerkedtek az irodalommal, belső nevelésen mentek keresztül. Az együttes sajnálatos gyengesége a versek tolmácsolásának alacsony színvonala. Megcsillogtatták erényüket, a most mutatott teljesítménynél azonban többre képesek. LEGJOBBAN a Csemadok rimaszombati helyi szervezetének Fáklya nevű irodalmi színpada szerepelt. Veres János Így élek című összeállítását mutatták be Mács Zoltán rendezésében. Egyik legrégibb és legjobb Irodalmi színpadunk — technikai gyengeségeit és a műsorban előfordult botlásokat leszámítva — a várakozásnak megfelelően szerepelt. Műsoruk szép, kiegyensúlyozott volt. A költői életérzést kifejező összeállításuk azonban talán világosabb és egyértelműbb lenne, ha a költőt ábrázoló főszerepet az előadás során végig azonos személy alaikítaná. Jobban hatna, ha a záróképnek szánt Így élek című verset is férfi szavalná. A szép teljesítményért az együttes megérdemelten kapta az első díjat. A Csemadok Ipolysági irodalmi színpada Vass Ottó és Zalabai Zsigmond rendezésében a Katona a hóban címmel vitte színre műsorát. A fiatal, nemrégen Indult együttes viszonylag igen szép teljesítményt nyújtott. Feladatát egyszerű — már-már talán túlságosan is egyszerű — eszközökkel oldotta meg. Illúziót keltőn használták a zenét és a fényhatásokat. A műsor mondanivalója időszerű és világos volt. Előadásuk rendkívül nagy szuggesztív erővel hatott. A Csemadok losonci Irodalmi színpada Varga Ervin rendezésében a Háború és béke című irodalmi összeállítással lépett fel. Az együttes tagjai elsősorban a szándékért érdemelnek kissé az előbbi felvonás paródiájá nak hatott. Ebben a jelenetben azonkívül, hogy az előbbihez viszonyítva a szöveg is elhalványult, a költemény tolmácsolása ls gyengén sikerült. jó lenne, ha a jövőben valamelyik irodalmi színpadunk a cseh és szlovák irodalom bemutatására is gondolna. Az illető Irodalmi színpad egy ilyen összeállítással nemes gondolatot: a hld-szerepet vállalná és teljesítené. amennyit ez alkalommal mutatott. KÜLÖN FEJEZET a bratislavai József Attila Ifjúsági klub irodalmi színpada. Vavreczky Géza rendezésében Cím nélkül című Irodalmi összeállításukat mutatták be. Az úgynevezett „Presszöműsor", a nézőkből vegyes érzelmeket váltott kl. Egyeseknek tetszett, másoknak nem. Az előadás azonban mindenképpen figyelemre méltó és megérdemelten aratott sikert. A rendező és a műsort összeállító Vavreczky Géza ügyes kézzel válogatott a vMágirodailom verseiből ős gondolatát — az ifjúság mai megváltozott életét — sikerült újszerű előadói és más megjelenítési módszerekkel kifejezni. Műsoruk a bratislavai Költészet Színpada előadásaira emlékeztetett. Sok volt benne az ötlet, a frisseség. Mint kísérletezés helytállt és mint sajátos műsorformának létjogosultsága van. Nem tartozott az irodalmi színpadok fesztiváljához, mivel azonban a Jókai-napokon ezt is ők vitték színre, itt említjük meg a Tőzsér Arpád fordította és a Vavreczky Géza rendezte RÓzewicz Adattár című abszurd drámájának az előadását. Az Adattárnak már a bemutatóját élénk viták előzték meg. A vélemények — a darab értékét tekintve — később is megoszlottak. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy e mű nem annyira rossz, és abszurdumával sem annyira felháborító és megbotránkoztató, mint azt sokan az előadás előtt vélték. A darabnak nincs meséje és az az érdekessége, hogy tulajdonképpen nincs is érdekesS\

Sl' A sf;'

nifc

ld

0» összefüggéstelen ésT'tömeies műkedvelés. "íí á ŕ" most MI A TÍZNAPOS FESZTIVÁL TANULSÁGA? Nagyon sok. Mindenekelőtt az, hogy nálunk, a Csehszlovák Szocia lista Köztársaságban, a ma még kétségkívül meglevő hibák és a több Irányból eredő visszahúzó erők munkálkodása ellenére Is beszédesen és a gyakorlatban nyilvánul meg a lenini nemzetiségi politika magasztos, népeket összetartó, felemelő és bol dogltó eszméje. A tíz napon át ma gya.rok, szlovákok, csehek ünnepeltek, terjesztették a szép szőt, a szocialista kultúrát. A sok száz szereplő és a sok ezer néző nem gondolt arra, hogy amit mond, hogyan, milyen nyelven mondja. A lényeg az volt, hogy mit tartalmaz az elhangzott szó. A tartalom Igényes, és jó volt. A Komáromban elhangzott szó közelebb hozta a népeket, szebbé tette az életet, kedvet, lendületet adott a hét köznapokhoz, az alkotó munkához. Célunk, tervünk, hogy a kommunizmusban, a jövő társadalmában, a kultúra — ahogyan minden — már ne csak osztályérdekeket, hanem az egész nép, az egész társadalom érdekét és célját szolgálja. Nálunk a sok egyéb — a jövő társadalmát jellemző tünet mellett — viszonylag már most széles körben elterjedt a színjátszás párbeszédek, monológok és jelenetek játszódnak le. Képek villannak fel, amelyek ha gyakran értelmetlenek is, feszültséget teremtenek, rezonálnak, gondolatokat ébresztenek. A színpad inkább kérdezett, vagy sugallni próbált, ahelyett, hogy mondott volna valamit. Szerintünk nem volt hiba, hogy ez a d.-rab is színre került. Sőt, annyiból, hogy megismerkedtünk az abszurd színmű műfajával, a bemutató inkább hasznosnak mondható. Egy azonban bizonyos: ez az út nem a névadó József Attila útja. A proletariátus legnagyobb költőjének, a szocialista realizmus világviszonylatban elismert egyik legjobb képviselőjének más volt az élet- és politikai eszménye. A bratislavai főiskolások, akik József Attila neve alatt működnek, a névadóval eszményt, programot választottak. Természetesen ez nem zárja ki, hogy esetenként presszoműsorral, vagy abszurd drámával lépjenek fel. Mint divatjelenség és mint kialakulóban levő műsorforma, létjogosult a preszszoműsor és az abszurd dráma ls. Ml csak azt tartanánk helytelennek, ha az újra törekvés eredményeképpen kizárólag ezeket a műsorokat mutatnák be... MEGLEPETÉS VOLT ez a műsor és meglepetés volt az irodalmi színpadok bemutatkozása általában. A tula.jleszögezhetjük: társadalmunk anyagi támogatása és szereplőink nagy-nagy erőfeszítése révén a műkedvelői tevékenység és a hivatásos' művesret összekapcsolásával életünk művészi kincsesháza nagyot fejlődött, sokat gazdagodott. A nemzetek kultúrája mellett nemzetiségi kultúránk ls színesedett, izmosodott, úgy fejlődik, ahogy azt a marxizmus klasszikusai tanítják és ahogy annak a szocialista társadalomban, a teljes jogegyenlőség alapján fejlődnie kell. Természetesen még sokat kell tennünk, hogy a seregszemléknek ne legyenek szépség hibái, és a bemutatók művészi szinten szolgálják az egész társadalom örömét és javát. A mostani eredmény re azonban így is büszkék lehetünk, így is jó munkát végeztünk. A JÖVŰRE NÉZVE csak annyit: Komárom szép hely, Ilyen nagyméretű kulturális seregszemlét ls elbír. Egy helyen ennyi esemény mégis sok Gondolkozni kellene azon, hogyan lehetne — akár a Jókai-napokra szánt bemutatókat szétosztva, akár új lehetőségeket keresve — a kultúrának ebből a bőséges, szemet-lelket gyönyörködtető áradásából más vidékek nek is Juttatni. Nevelőmunkánk nem korlátozódhat a délvidékre. Közép, és Kelet-Szlovákia dolgozói is sokat várnak és sokat érdemelnek. BALÁZS BÉLA Az osztályzásról MÉG NÉHÁNY HÉT és csendes lesz az iskolák környéke. A tanulók megkapják évi munkájuk eredményét, a bizonyítványt. Kezében a bizonyítvánnyal boldogan, örömtől sugárzó arccal siet haza az a gyermek, aki egész éven át becsületesen, kitartóan tanult. Csendesen, talán szégyenkezve, de minden esetre a rossz jegyekre „magyarázatot" keresve bandukol az, ki a tanulást elhanyagolta, kinek munkáját ebben az évben a rendszertelenség és a hanyagság Jellemezte. A szülők a Jó bizonyítványt elismerő szóval, dicsérettel, sokszor ajándékkal jutalmazzák. A rossz tanulmányi eredményért pedig kijár a szidás, néha a fenyítés is. Nem ritka azonban az olyan eset sem, amikor a szülő—a gyermek magyarázkodását készpénznek véve — a tanuló helyett annak tanítóját szidja. Nem általánosítható, de előfordul, hogy a jó bizonyítványt a szülő kizárólag a gyermek érdemeként könyveli el, megfeledkezve arról az áldozatkész, fáradságos munkáról, amivel a tanító az iskolaévben a gyermekkel foglalkozott. De ha gyenge a bizonyítvány akkor sok szülő kimondottan a tanítót okolja. Mondván, haragszik a gyermekre, igazságtalanul osztályoz. Az osztályzatokat illetően leggyakrabban az ad nézeteltérésekre okot, ha például két tanuló a félévben egyforma osztályzatot kapott, a második félév folyamán ugyancsak egyforma jegyeket szereztek s az év végi bizonyítványban mégis különböző jegyek szerepelnek. Ilyenkor „igazságtalan" a tanító. Felesleges hangsúlyozni, hogy ennek téves szemlélet az alapja. A tanulók és szüleik is gépiesen, a feltételek középarányosát véve alapul számították ki az érdemjegyeket. Nézzük meg, mit mond az osztályzási rendről az Iskola- és Kulturális Ügyi Minisztérium 180/1960 számú rendelkezése. Idézem: „...az egyes tárgyakban elért előmeneteli fokozat megállapításakor tekintetbe kell venni a tanuló munkájának az egész félév (iskolai év) folyamán elért eredményét, a végérvényesen megállapított jegynek azonban olsősorban azokat a készségeket kell értékelnie, amelyeket a tanuló a félév vagy az iskolai év végén ért el. Mechanikus eljárást, úgy mint pontozást, a jegyek számtani középarányosát stb. nem alKalmaz a tanító." Mit jelgnt ez a gyakorlatban? Legkésőbb május végére a tanító átveszi a tantervben előírt anyagot. Eddig az időpontig minden tanuló legalább három jegyet szerez. Ezután már a félévi, illetve az évi tananyag Ismétlése következik, melynek során a tanulók még egyszer számot adnak tudásukról, de most már összefoglaló módon. így kapják a negyedik és az ötödik jegyet. A félév folyamán kapott jegyek azonban nem mind azonos értékűek. Az egyik tanuló pl. a második félévben kétszer egyesre, egyszer pedig kettesre felelt. Az összefoglaló keretében két ízben kettest kapott. Jegyeinek középaránya (8:5) tehát 1,6. Az év végén igyekezete és tudása alapján kettest érdemel. A másik tanuló két kettes és egy egyes felelet után az összefoglaláskor két ízben egyesre felelt. A pillanatnyi kihagyást pótolta, amit az Ismétléskor kapott egyesek bizonyítanak. Félévi igyekezete és tudása alapján ez a tanuló egyest érdemel, holott jegyeinek középarányosa ugyancsak 1,8. Sorolhatnám a példákat tovább, de hát a cél az, hogy a lényeget bemutassam. A KÉT TANULÖ feleletei megegyezhetnek, az őv végén mégsem írd*melnek azonos jegyet, mégpedig azért, mert nagyobb értékűnek, (mélyebb tudást bizonyítónak) kell venni azokat a jegyeket, amelyeket a tanuló az összefoglalón kapott... Amíg a félév folyamán a felelésnél csak egy, esetleg két-három órán szerzett tanulásról kell számot adni, addig az összefoglaláskor a félév, vagy az egész év alatt elsajátított anyagból. Nem tehetünk tehát egyenlőségi jelet a félév folyamán és az összefoglaláskor kapott egyforma számjegyű, de egyáltalán nem egyformán széles körű tudást tükröző Jegyek közé. Még tipikusabb az eset a nyelvek (magyar, szlovák, orosz stb.

J esetében. Nem tehetünk egyenlőségi jelet — a Jegyek értékét tekintve — az Irodalomból, nyelvtanból, helyesírásból, versmondásból stb. szerzett egyes, kettes, hármas, vagy négyes közé. RITKA ESET, de előfordul, hogy a tanuló tud, ám pillanatnyi indlszponáltsága miatt, vagy valamilyen más okból kifolyólag mégis rossz Jegyet kap az összefoglalón. A tanulók azonban a konferencia előtt legalább négy nappal mér tudják osztályzatukat. Így módjukban áll a Jegyen javítani. Bármelyik tanuló jelentkezhet a tanítási órán az osztályban vagy tanítás után két osztálytárs, mint tanú jelenlétében. Legkevesebb tíz kérdést kap az évi anyagból, valamennyi kérdést külön osztályozzuk és így állapítjuk meg, hogy javíthatunk-e a jegyen vagy sem. Javításra csak a jól felkészült tanulók Jelentkezhetnek, mivel teljes tájékozatlanság esetén a Jegy rontásának a lehetőségét sem lehet kizárni. A pedagógusok egy részénél még mindig Íratlan törvény, hogy a tanuló csak a konferencia után szerezhet tudomást jegyéről, mivel a konferencia még igazíthat az osztályzaton. Ez a nézet már nem időszerű. A konferencia valóban Igazíthat a Jegyen, ha erre nyomós ok van, pl. betegség, családi okok stb. Ezt azonban nem kell titkolni, sőt megfelelő formában Ismertetni kell az osztállyal. Csak azért javítani hármast kettesre, hogy a tanuló kitüntetett legyen, vagy pedig négyest kettesre, mert a tanuló többi jegye kettes és egyes — mondanom sem kell — helytelen dolog. Néha a szülpk azért elégedetlenek, mivel gyermekílk bizonyítványát csak egy kettes, hármas, vagy négyes rontja. Szerintük, ha a gyermek mindenből .tud, akkor azt az egy tantárgyat is tudja, csak éppen a tanító haragszik lányukra, fiúkra, vagy talán rájuk. Pedig igenis előfordul, hogy a tanuló éppen egy tantárgyból gyengébb. Főleg a kilencedik osztályban gyakori, hogy a gyermek, vagy a szülők csak azért szeretnének valamelyik tantárgyból jobb jegyet, mivel a továbbtanulást illetően a tantárgy majd elsődleges szerepet játszik. Ez teljesíthetetlen, és csak káros következményei lehetnének. Sokkal jobb, he a gyermek a hiányosságokat számbavéve a nyári vakáció alatt pótolja azokat. Egy fontos dologra szeretném felhívni a szülők figyelmét: ne adjanak igazat gyermeküknek tanítójukkal szemben. Bármilyen magyarázatot hoz fel a gyermek, saját mentségére, ne fogadják el szó nélkül, csak annyit válaszoljanak: „Majd elmegyek és megbeszélem a tanítóval". Ez mindenre vonatkozik, az osztályzatokra is. S ENNEK KAPCSÁN egy szerény megjegyzés, még nincs késő, még sok hézag pótolható. Fokozott ellenőrzéssel, egy kicsit nagyobb segítséggel elérhetjük, hogy az óv végén gyermekünknek nem lesz szükséges mentő magyarázkodásra. EGRI FERENC, Magyarbél A Jókai-napok záróiinnepéiyén közös műsorral lépett fel a Csehszlovákiai Magyar Tanitók Központi Énekkara, valamint a budapesti Vasas Szakszervezetek Központi Énekkara, Képünk a Jókai-szobornál rendezett fellépésen készült. (Prandl Sándor felvétele) Batsányira emlékeznek Az az ünnepség sorozat, amely tavaly Erdélyi János. Madách Imre é; Bihari János emlékének a felelevenítésével és megbecsülésével kezdődött, ez idén tovább folytatódik. A Csemadok kassal Járási vezetősége mellett működő Batsányi KHr, a forradalmár költi halálának 120. évfordulója alkalmából május 27-én (csütörtökön este) nagyszabású emlékestet rendez Kassán, a Művészetek Házában. A költő életéről és munkásságáról Dr. Keresztáry Dezsfi író, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja tart előadást. A kulturális műsor keretében fellép a százéves Rozsnyói Magyar Munkás Dalárda, Cséfalvay Kató és Zsolczer Bála énekesek, Illés György a Csehszlovák Rádió košlcei stúdiójának koncertmestere, Kende |ános, a košlcei Állami Színház karnagya, valamint Jancsó Adrienne és Béres Ferenc budapesti művészek. Az emlékesten részt vesz Illyés Gyula Kossuth-díjas Irö, Fábry Zoltán érdemes művész, a tapolcai Batsányi Emlékbizottság képviselői, valamint több csehszlovákiai és magyarországi írő, költő és közéleti személyiség. Az emlékest Irént mindenütt nagy az érdeklődés. (b) 1965. május 27. * tJJ SZÖ 7