Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-26 / 144. szám, szerda

FORDUL A KOCKA A KÍVÁNCSISÁG vitt Ebedre, az érsekújvári Járás egyik távoleső köségébe. A faluról nem lehet állítani, hogy gazdálkodásával az átlag fölé emelkedne. Ez ls az egyik oka, hogy keveset hallunk róla. Persze, ennek a Duna menti falunak ls megvannak a maga gondjai, bajai, ám nem utolsósorban nagy lehetőségei is a termelés fokozására. A szövetkezet irodájában élénk vita folyik. Az egyik felet Barusz Ernő szövetkezeti elnök és Nagy Gábor közgazdász képviseli, a másik fél Kozár Mártonné helybeli lakos. — Nekem nem kell az új telepítésű szőlő — hangoztatja határozottan Kozár Mártonné —, én termő szőlőt akarok, még ha otelló ls (kevésbé értékes, direkt termő szőlő). A fiatalasszony kitart követelése mellett, és a szövetkezet vezetői nem tudják őt meggyőzni, hogy elsősorban neki lenne előnyös, ha hajlana a Jó szóra. Ugyanis a szövetkezet 58 hektár nemes szőlőt telepít, és azt szeretné, ha a jelenlegi otelló teljesen kiveszne a falu határából. A nemes szőlő telepítése már folyamatban van. Tiz hektárt kiültettek belőle, és a többinek készítik a talajt. Így került sor Kozár Mártonné otellójának a klszántására is. A fiatalasszony azonban azzal az indokolással, hogy a nemes szőlő csak négy év múlva fog teremni, inkább otellót követelt és vállalt el olyan helyen, ami egyelőre még nem került eke alá. — Több Ilyen hasonló eset ls van • mondja az elnök —, és emiatt csaknem megakadt a telepítés. Esetenként a követelés nem is helyénvaló — hangoztatják a vezetők —, sok olyan lakos van a faluban, aki ugyan beadta a földjeit a közösbe, de máshová ment dolgozni, most meg igényekkel áll elő. A TOVÁBBI BESZÉLGETÉSBŐL kitűnik, hogy a közös a kevés munkaerő miatt a földek egy részét kénytelen volt átadni az állami gazdaságnak. Az sem titok, hogy a szövetkezet több éven keresztül elég gyengén gazdálkodott. A tavalyi esztendő azonban mintha a jobb gazdálkodás előhírnökeként mutatkozott volna be. Zárszámadáskor a 12 korona előleghez 3 koronát hozzáfizetett a szövetkezet. Az előző esztendőkben még nem fordult elő, hogy elszámolásra ls maradt volna pénz. És ami a leglényegesebb, és legtöbbet nyom a mérlegen, az az eddigi eredményes felkészülés, ami csakis a termelés növelését segítheti elő. Amikor a vita Kozárnéval befejeződött, Zalaba Ferenc, a szövetkezet agronómusa /ismertette, hogyan készült fel a szövetkezet a Jövőre; mit akar megvalósítani. Térkép segítségével magyaráz. — Itt, a Duna mentén az idén 120 hektáron elkezdjük az öntözést >—• mondja az agronómus, és hol az egyik, hol a másik vezető szól közbe, hogy teljes képet adjanak a szövetkezet életéről. — Ezen a dűlőn silókukoricát, emezen lucernát, amott meg cukorrépát termesztünk — mutogatják azokat a dűlőket, amelyeket öntözni fognak. — jövőre már 200 hektáron termesztünk évelő takarmányokat — mondja az agronőmus, és rendszeresen öntözött területen termesztünk silókukoricát ls. A KÖZÖS GAZDASÁG abból Indul ki, hogy alacsony az állatállománya, és a hasznossága sem nagy. Mindkét hibát csak úgy szüntetheti meg, ha jó takarmányalapot biztosít. A nagyobb terméshez ez az első lépése, amit most valósít meg. Ezért termeszt a szántóterület 22 százalékán évelő takarmányt. Részben öntözni ls fogja. Jelenleg 100 hektárra 49 szarvasmarha jut, a közös azt szeretné, hogyha 1970-ben ez a szám mér 70-re növekedne, hisz az Istállótrágyára ls nagy szükség lesz, az 56 hektár szőlő sok szerves anyagot Igényel. — Tavaly az egy hektárra eső bevétel 4950 korona volt. Ez bizony nem sok — ismerik be a vezetők. — Ilyen jövedelemből sokat nem lehet osztani a tagoknak, ám hamarosan eljön az idő — bizakodnak a vezetők — amikor a tagság elégedett lesz. Az ebedi szövetkezetet úgy ismeri a környék, hogy az az asszonyok szövetkezete. Kevés benne a férfi munkaerő. Azok Javarésze a párkányi cellulózgyár építkezésén dolgozik. — „Legalább 15—20 férfival lenne több a szövetkezetben, mindjárt Jobban menne a munka — mondja Zalaba elvtárs —, mert hiába osztom be a gépeket, azokhoz ember is kell, s ha kevesebb van belőlük, hosszabb Ideig húzódik el a munka. A helyzet természetesen azért nem olyan rossz, hogy a megváltozott körülmények között a szövetkezet ugyanennyi taggal ls ne érhetne el jobb eredményt. BENYUS JÖZSEF A legforgalmasabb időben is el kell végezni a karbantartást. (nj) 4720 ÓRA A košicei járásban a „Példás közság" cím elnyeréséért indított mozgalomba a Turnianske Podhradie lakói az elsők között jelentkeztek. A HNB tanácsa felkérte a község lakosait, kapcsolódjanak be a községszépítésl munkálatokba. Megjavítottuk a járdákat, elegyengettük a földhányásokat. Széppé tettük a fő utcát, a parkot, virágágyakat, s már közel állunk az iskolához vezető út építésének befejezéséhez is. Az új iskola épületének bekerítése ls jól halad. Ezekbe a munkákba példásan bekapcsolódtak üzemeink dolgozói ls. Községünk lakosai összesen 4720 munkaórát dolgoztak le. Kacián József, Turnianske Podhradie Egy darab mezőgazdaság a Kelet-szlovákiai Vasműben Mi tagadás, furcsán hangzik. Mezőgazdaság egy kohóműben? Bármennyire hihetetlennek tűnik, mezőgazdasági termeléssel is foglalkoznak a Kelet-szlovákiai Vasműben ... Aki nem hiszi, meggyőződhet róla, ha megközelíti az épülő kohógigant 4. számú bejáratát Haniska község felől. Rögtön észreveszi a több mint 5 hektárt kitevő zöldségest, ahol Teodor Atanaszov Irányítása mellett 20—30 asszony szorgoskodik most is. Már tavaly kitermeltek és átadtak a Vasmű üzemi konyhái részére 230 ezer korona értékű zöldséget. Paprikából 140, káposztából 320 mázsás hozamot értek el hektáronként. Ebben az évben 300 ezer korona értékű zöldség termelését vállalták. Ezi'rt hát a nagy igyekezet, kora tavasz óta. Március utolsó napjaiban már megjelent a Vasmű elárusítóhelyein az általuk kitermelt első retek, amiből naponta 100 köteget juttatnak piacra. Számolnak a zöldségtermesztés további fejlesztésével. Ez év végén 1 hektáros területen üvegházgazdaságot létesítenek. A termesztéshez szükséges vizet a közeli Hernád folyóból, az Istállótrágyát az állami hizlaldákból biztosítják. Tekintettel arra, hogy az így nyert trágya mennyisége nem elegendő, sertéshizlaldát létesítenek. Már ebben az évben megkezdik egy 1200 férőhelyes sertéslstálló építését. Honnan veszik majd a takarmányt? Először ls rengeteg ételhulladék áll rendelkezésükre. Azonkívül a szemes takarmány ls megterem a Vasmű csaknem 180 hektáros mezőgazdasági kisüzemében. Tavaly 140 vagon árpát adtak át az állami raktárba. Nem nagy ez a gazdaság, az igaz, de szakembereket Igényel. A Vasmű vállalati igazgatósága mellett ezért létesítettek egy ún. mezőgazdasági részleget, ahol annak vezetőjén, Ivan Markovský mérnökön kívül Ján Flllpko mezőgazdász és Ondrej Ištók mérnök zootechnikus, valamint a már említett zöldségfelelős, Teodor Atanaszov irányítja a termelést. Ilyen formában kihasználnak a Vasműben minden talpalatnyi, beépítetlen földterületet. k. kon belül nagy eltéréseket mutat. A legtöbb szabad Idővel az értelmiségiek, a munkaviszony nélküli háziasszonyok és a nyugdíjasok rendelkeznek (5 óra és ennél több). Igen kevés szabad Idővel rendelkeznek a munkások, a műszakiak, a földművesszövetkezetek tagjai. Fontos ennek a szabad Időnek a struktúrája, melynek 2 tipikus módját rögzítették. Megállapították a lakosság nagyfokú aktivitását, azaz részvételét a közéleti tevékenységben. Csak 12 % a nem vesz részt a rendszeres társadalmi munkában. Ezek főképpen öregek, háztartásbeliek stb. Viszont a legnagyobb aktivitás a műszakiaknál, az értelmiségnek nem a termelésben foglalkoztatott részénél és a munkásoknál állapítható meg. A szocialista rendszer sokkal több lehetőséget nyújt az újítók és feltalálók mozgalmának fejlesztésére. Egyre nagyobb a követelmény a társadalmi szervezetekkel szemben, hogy Jobban szervezzék meg a szabad Időt. A fizikai munkások gátló okként a munka utáni fáradságot Jelölik meg. Sok időt vesz igénybe a munkábamenetel és a hazatérés. Itt még sokat lehet tenni ésszerű várostervezéssel, a közlekedés megjavításával. A szabad idő növelését egyrészt a munkaidő csökkentésével akarják elérni. Bulgáriában 1970 után 6 órára akarják csökkenteni a napi munkaidőt. A másik mód a háztartásra fordított idő csökkentése a közszolgáltatási intézmények hálózatának kiszélesítésével, a lakásviszonyok javításával, bölcsődék és óvodák létesítésével. A LENGYEL SZOCIOLÖGUSOK egész sor vizsgálatot végeztek a szabad Idő felhasználása terén. Megállapították, hogy a szabad Idő eltöltésének leggyakoribb módjai a következők: kedvtelések, illetve szenvedélyek (angolul hobbyk) vagy kulturális Jellegű kedvtelések, aktív testmozgás, baráti találkozások (vendégeskedés, összejövetelek, mulatságok) nyilvános rendezvények (mozilátogatás, sportversenyek, hangversenyek, színházlátogatás stb.) újságok, könyvek, rádió, televízió (motorizmus, azonkívül üres Időtöltés, passzív pihenés, (heverés, céltalan ődöngés). Ez a reprezentatív körkérdéses vizsgálat Varsó felnőtt lakosságára terjedt ki, 2000 lakost kérdeztek meg. Habár csak a szellemi élet aránylag kis részére terjedt ki, mégis sok értékes anyagot szolgáltatott. A szabad idő felhasználására és lehetőségeire hatást gyakorol a környezet is. Erre példát szolgáltathatnak a nők, akik aránytalanul nagymértékben vannak megterhelve háztartási munkával, valamint gyermekneveléssel. A férfiakhoz viszonyítva a nőknek olykor semmi szabad Idejük sem marad. A szellemi dolgozók körében a férfiak sokkal nagyobb mértékben vesznek részt a házi teendők elvégzésében. Megállapították, hogy azok a munkások, akik faluról a városba költöztek, ma a városi lakosság zö mét alkotják, fokozatosan elszakadnak régi, falusi hagyományaiktól, szokásaiktól és hozzáidomulnak az új körülményekhez. Ez a folyamat sok nehézséggel jár, mert az emberek még hosszú Ideig a kulturális Igények kielégítésének legegyszerűbb fajtáira fognak szorítkozni. Marx nem hiába mondta, hogy: „A fennmaradó szabad Idő, amely megmarad élvezetre, pihenőre, hogy teret adjon a szabad tevékenységnek és fejlődésnek, a képességek stb. kifejlődésének tere". (Marx: Értéktöbblet-elméletek III. rész 231. oldal). TÁRSADALMUNK GAZDAGSÁGÁNAK MÉRCÉJE tehát nem csupán a munkaIdő, de a szabad Idő is. E szabad Idő pedig egyenes arányban viszonyul a társadalom szervezettségének és fejlődésének fokához. Nemcsak aszerint, hogy az ember hetenként hány órát tölt a munkahelyén, de aszerint ls, hogy a háziasszony hány órát tölt hetenként sorbanállással a bevásárlásnál, a ruhatisztító előtt, vagy a mosóteknő mellett, hány óráig tart az utazás a munkába és vissza, a főzés, vagy a várakozás az orvosnál és a hivatalokban. Köztársaságunkban egy munkás évente átlag 275 órát tölt el utazással a munkahelyére és vissza, a bevásárlások a férfiaknál 14 órát, a nőknél 38 órát tesznek ki hetenként. A párt- és szakszervezeti élet a munkahelyeken zajlik le, ami helyes. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkán és Iskolán kívüli időben a kulturális, társadalmi, testnevelési tevékenység súlypontját újból a dolgozók lakóhelyére kell majd áthelyezni. Ha ezek nem az üzemekben, hanem a városi körzetekben fognak működni, ahol az emberek közelebbről megismerhetik egymást, szabad idejükben gyümölcsözőbb társadalmi munkát fejthetnek ki. Egy cikkben természetesen nem lehet kimeríteni a problémák széles skáláját. Az biztos, hogy a prágai UNESCO-értekezlet igyekezett közös nevezőre hozni a felvetett problémákat. Ennek keretén belül a szocialista táborban sok közös probléma és közös megoldás akad, melyek nagyon időszerűek. lg—k) v i s s z h a n g... íMiESffl v i s szhanq.., örökléstani vita a Szovjetunióban Az élettan, amely alapja a mezőgazdaságnak, kétségtelenül igen fontos szerepet hivatott betölteni világviszonylatban, de különösképpen a szocialista országokban. Annál Inkább sajnálatos az a körülmény, hogy a biológia és főleg annak egyik gyakorlati szempontból jelentős ága, az örökléstan, hosszú éveken abnormális feltételek között fejlődött a Szovjetunióban. Abban a vitában, amely alig egy éve tart a szovjet tudósok körében, egyöntetűen leszögezték, hogy fordulat csak 1964 késő őszén következett be. A kérdés hátterébe világít be a TÁRSADALMI SZEMLE 5. számában Pirityi Sándor cikke, amely összefoglalja a fent említett vita legérdekesebb mozzanatalt. Miről is van tulajdonképpen szó? A szovjet biológia és genetika évtizedekkel ezelőtt nemzetközileg elismert eredményekkel büszkélkedhetett. Azután következett az a fejlődést megbéklyőző korszak, amelyet D. Beljajev a moszkvai Pravdában így jellemezett: „Nem titok, hogy hazánkban az örökléstan lemaradása jelentős mértékben összefügg a sztálini személyi kultusz káros befolyásával, a tudományban meghonosodott önkénnyel és adminisztratív módszerekkel. A genetikával szemben alkalmazott önkény különösen szembeötlő volt 1948-ban. A Mezőgazdaságtudományi Akadémia ismeretes 1948 augusztusi ülésszaka után az örökléstant burzsoá áltudománynak, Idealizmusnak, metafizikának minősítették. Semmi se lehet hibásabb ennél." B. M. Kedrovnak, az Akadémia levelező tagjának megállapítása szerint, — amely lényegében megfelel a szovjet biológusok többsége véleményének —: „Néhány dogmatikus beállítottságú ember nézeteit olyan igazságnak vették, amely nem szorul vitára, kritikára, sőt ellenőrzésre sem." 1948 után a biológia tudományos kérdéseit politikai kérdésekké redukálták, és monopol-helyzetbe került Llszenko akadémikus, valamint néhány híve. Ennek megfelelően a tudományos vitát adminisztratív módszerek helyettesítették, az ellenvéleményeket elnyomták. T. Gy. Llszenko saját nézeteit tartotta kizárólag helyesnek és megtámadhatatlannak, minden más feltevést áltudománynak kiáltott ki. A sajtó hasábjain e kérdéssel kap-csolatban eddig megjelent mintegy ötven tanulmány és cikk szerzői számos esetét említik annak, hogy ez a gyakorlat milyen felbecsülhetetlen károkat okozott elsősorban a szovjet mezőgazdaságnak és az orvostudománynak. Igy például Liszenko ellenezte a hibridkukorica alkalmazását, pedig ez a mezőgazdaságban az egyik legnagyobb tudományos felfedezés, amely 1924-ben körülbelül egyidőben született meg a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai genetikusoknak köszönhető, hogy 1940 óta az USA-ban évente mintegy 16 milliárd kilogramm terméstöbblethez jutnak. V. P. Ejroimszon a vitában rámutatott arra, hogy a hibridkukorica mellőzése következtében a Szovjetunióban különösen 1955 után, amikor óriási területeket vetettek be kukoricával, hatalmas veszteségek keletkeztek. A tudósok továbbá bírálták Liszenkónak azt az elméletét ls, amely szerint lényegesen növelhető a gabonaneműek termésátlaga „jarovizálás" útján. Leszögezték, hogy az ezzel kapcsolatban közölt népszerűsítő statisztikai anyagok koholmányok és a jarovizálást „a XIX. század közepe óta komoly mértékben sehol senki sem alkalmazta sem nálunk, sem külföldön." Végül teljesen hibásnak minősítik Liszenkónak azt a tételét, hogy két biológia van: burzsoá és szovjet biológia. A Voproszi Flloszofit szerkesztőségi cikkke hangsúlyozottan leszögezi: „Nem szabad tudományos elemzés nélkül elutasítani egytk vagy másik tudományos tételt, csak azért, mert némelyik burzsoá Ideológus helytelen, időnként pedig számunkra egyenesen ellenséges filozófiai vagy politikai következtetéseket von le belőle." A Megyicinszkaja Gazeta ezen túlmenően követelményként rögzíti, hogy a világ minden értékes tudományos felfedezését fel kell használni helyes materialista értelmezésben, még akkor is, ha ezekre a vívmányokra téves ideológiai álláspontra helyezkedő tudósok derítettek is fényt. Láthatjuk tehát, hogy a Szovjetunióban minden területen, így a tudományban ls megjontoltan, de elvszerüen tovább gyűrűzik az a megújhodási folyamat, amelyet az SZKP XX. kongresszusa indított el. A tisztaság nemcsak fél egészség „Feloldozhatatlan bűn" címmel írta meg Vladimír Ferko a PREDVOJ legutóbbi számában megjelent és nemcsak figyelmet, hanem tetteket, Intézkedéseket is sürgető cikkét. írásának kiindulópontja két tény ellentétbe állítása, és elvitathatatlan, hogy ez a kontraszt nemcsak hatásos, hanem jellemző és egyben tanulságos is. Hazánkban ma már minden családnak van rádiója, tizennégy főre Jut egy TV-készülék, minden második háztartásban találunk mosógépet és minden hatodikban hűtőszekrényt. Ez az egyenlet egyik oldala. A másik pedig az, hogy úgy látszik nincs mindenkinek fogkejéle, hiszen az évente gyártott négy millióból Szlovákiában csak másfél millió darabot vesznek meg. Márpedig a fejlett országokban egy főre számítva évente több mint egy fogkefe kell el. Elég kulturáltak vagyunk? — teszi fel a kérdést a szerző. Lehet, ha csak az előbbi példánál maradna, akkor sokan legyintenének — lehet e szerint nemlegesen megválaszolni a kérdést?! De Ferko többet ls mond, más tényeket ls felsorol. Igaza van, amikor azt állítja, hogy a nemzet kultúrájáról a TV-készülékek számánál kifejezőbben tanúskodik az, milyen — mondjuk — a szappan és a mosószerek fogyasztása. Nos, e téren sem rózsás a helyzet. 1963-ban egy fűre számitva a nyugatszlovákiai kerületben 4,61 kilogramm volt a fogyasztás, a másik két kerületben még ennél is kevesebb. Egy szlovákiai lakos az emlftett évben 35,51 koronát adott ki ilyen tisztálkodási szerekre, de ugyanakkor alkoholtartalmú italokra és dohányra tizennégyszer többet, 738 koronát. Szégyellnünk kell magunkat, ha elolvassuk Ferko száraz tényrögzítését, hogy ez az arány megfelel a patagönial viszonyoknak. Az Iskolákon végrehajtott ellenőrzés is szomorú tényeket állapított meg a higiéniára vonatkozóan. Részünkről külön figyelmet érdemel, hogy a nyugatés a közép-szlovákiai kerület déli részében a gyerekeknek mintegy 3—4 százaléka tetves. Általában a gyerekek közül sok piszkosan Jön az iskolába, és megdöbbentő, hogy ez főleg a 14—15 éves lányoknál észlelhető. A felnőttek egy részénél hasonló a helyzet. Ez lemérhető a csukott ablakú vonatokon, továbbá például a mosodákban. A közüzemek gyakran olyannyira szennyezett fehérneműt kapnak, hogy kénytelenek a fejlett országokban már régen nem használt drasztikus tisztítószereket alkalmazni. Sokan akadnak ugyanis, akik öt-hét napig hordanak egy inget, s míg a fejlett országokban évente négyszer tisztíttatják öltönyüket, nálunk egyszer. A városok és a falvak jelentós része is rendezetlen, piszkos. A cikkíró ezzel kapcsolatban élesen bírálja a bratislavai viszonyokat, majd rámutat arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenségek miatt a hastífusz és a vérhas-megbetegedések száma 1963-ban az eTÖzí évhez' viszonyítva három és félszeresére emelkedett. Elsőrendű követelményként hangoztatja a cikkíró, hogy sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a higiéniára. Nagy feladatok hárulnak ezzel összefüggésben a tanítókra, az orvosokra, a népművelési dolgozókra és természetesen a higiénikusokra. Ez utóbbiak azonban csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha megfelelő jogkörrel Is felruházzák őket, és álláspontjuk minden szerv, intézmény számára kötelező lesz. Sürgős tennivalók, mert a technika, a civilizáció nem minden. A mai társadalomban, különösen pedig a ml társadalmunkban a kultúra legalább enynyire fontos. Márpedig a kultúra az nemcsak színház és mozi, könyv és zene, hanem tisztaság, higiénia is ... A békés együttélés szellemében A NOVÁ DOBA 20. számában Sz. K. Romanovszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő, a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Állami Bizottság elnöke nyújt áttekintést hazájának békés kulturális és tudományos törekvéseiről. Az interjúból megtudjuk, hogy a Szovjetunió jelenleg több mint száz országgal tart fenn ily jellegű, többnyire szerződéssel alátámasztott kapcsolatokat. A lebonyolított akcióknak mintegy a fele a szocialista tábor keretei között zajlik le. Igen élénk és gazdag az együttműködés a fejlődő afrikai és ázsiai országokkal, különösen az Egyesült Arab Köztársasággal és Indiával. Afrikában nagy segítséget nyújtanak például a szovjet orvosok, akik közül csak Algériában mintegy százan dolgoznak. A tőkés államok többségével ls eredményes csereakciókba lépnek a szovjet kulturális és tudományos intézmények. Az utóbbi években erősen fejlődtek ezek a kapcsolatok Franciaországgal, de Nagy-Britanniával, az USA-val, Olaszországgal, Ausztriával, Kanadával stb. is mind jobban megszilárdulnak az ilyen jellegű együttműködés szálai. Csak a Német Szövetségi Köztársasággal lehet nehezen megegyezni, mivel annak kormánykörei' ragaszkodnak hozzá, hogy a kulturális-tudományos együttműködés egyezménye magábafoglalja NyugatBerlint is, ami közismert okoknál fogva a Szovjetunió számára elfogadhatatlan követelmény. Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió ilyen útonmódon is igyekszik elterelni közös egünkről a hidegháborús fellegeket. G. I. 1965. május 28. * ŰI SZÓ 5