Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-23 / 141. szám, vasárnap

Józsika vagyok, öt esztendős tudom, liogy az ilyen, minden ember­ségükből kivetkőzött szülők mellett a gyermekek nem fejlődhetnének be­csületes emberekké, társadalmunk hasznos tagjaivá. Ugyanakkor sze­retném írásom befejezéseként az il­letékesek felé közvetíteni az intézet igazgatónőjének a javaslatát: vezes­sék be hatóságilag minden munkavál­laló személyazonossági igazolványába a gyermektartási kötelezettségről szóló bírósági ítélet ügyszámát és a gyermektartás összegét! A javaslat a hatóságok számára is előnyt jelent, hiszen közbiztonsági szerveink a javaslat megvalósítása révén sok nyomozási munkának ele­jét vehetnék. — erf — A DOLGOZÓK FILMFESZTIVÁLJA ELŐTT (CTK) — A dolgozók filmfesztivál­Ját az idén Június 11-én nyitják meg Slanýban, és június 12—27-ig bonyo­lítják le a köztársaság 31 városában. Bemutatásra 11 egész estét betöltő filmet választottak ki. A csehszlovák filmtermést a követ­kező alkotások képviselik majd: Me­rénylet, Üzlet a korzón, A fehér asz­szony. A fesztivál műsorán szerepelnek­még: a Gepard (olasz), A nürnbergi per (USA), Rengő föld (szovjet)., Üri lovasság (nyugatnémet—jugoszláv), Dr. Sorge, maga kicsoda? (francia­olasz—japán), El nem hallgatott bűn­tett (NDK), Tizenhétévesek voltak (magyar), Olasz ember Varsóban (lengyel) című filmek. A tragédia bevett, közhasználatú Ugyanakkor a látogató nem sza­kifejezés, sokszor alkalmazzuk. Je- badulhat attól az érzéstől, hogy 45, lenthet színpadi műfajt, üzemi bal- még alig kezdődött élet tragédiáját esetet, egy emberélet pusztulását, játja maga előtt. Mert az otthon la­Tragédiák születhetnek az író agyá- kö i szüleinek az írott és íratlan em­ban, az emberi butaságból vagy go- be ri törvények szerint kötelességük noszságból. Tragédiát okozhat egy ]enn e gyermekükről becsületes em­tévedés, egy hibásan gyártott go- berhez méltó módon gondoskodni, lyóscsapágy, egy véletlenül elsülő ötesztendős. 1965. január Pül nat I" ľépkocli kľrmánX ke Mn a déUltáni óľákb a" hűZták be rnöeött gepk0LS Í kormánykeieke flZ otthonba féli g megfagyva. A gyer­8 ' meken csak egy harisnyanadrág és Csallóköz északi csücskében, a egy kis trikö v oi t. Szülei fiatalok, 600 lelket számláló Csákány község ne m dolgoznak. Négy gyermekük van, főutcáján málladozó kastély rozoga ezek közül ket tőt a trnavai és kettőt kapuja mögött 45 tragédiát láttam. a csákányi gyermekotthonban nevel Olyan tragédiákat, amelyeket az er- az álla m Gyermektartást — termé­kölcsi eltompultság, az emberi érzé- szetesen — nem fizetnek, a periratok sek, a legtermészetesebb, de egyben gyarapodnak, de a hatóságok íehe­legnemesebb ösztönök teljes hiánya tetlenek közöU'levő gveZekef áp ho aina Vk S véde- Rudlka csak n é^ éve s' A z nek nevelnek ebben a kastélyban édesa nyi a évente esy sze i" m eg' át 0" nek neveinek ebben a kastélyban, F, j asszon y vérvörösre lak­iZ^ "ľmikorm ľszmeuef'Äfci koZott körműkkel é s világosszőkére non. Amikor megszülettek szüietesi hidrogénezet t fejjel. Nem tudom, bizonyítványukba beírták édesapjuk mlb e 5 kerülhet k ö^ mel és fej e követ­és édesanyjuk nevét Ha azonban renoválása, csak annyit 411a­ezeket az okmányokat ma állítanánk , _ bírósági iratok­ki, akkor a két rovat adatai megvá - h 0gy gyermekéért tartásdíjat toznának: édesanyjuk neve: az ál- fizetn l' kéntelen, lam, édesapjuk neve: az állam. Tár- ť gyilagosan megállapíthatjuk, hogy Augusta Brestovanská példás taní­eltekintve egyéb szempontoktól, ezek tö n°' az lntéze t igazgatója vezetett a gyermekek bőkezű szülőket kaptak;, éremről teremre, és én nem annyira hiszen az állam az otthon alkalma- a gyermekeket, hanem azok szüleit zottainak fizetésén kívül havi 25 000 láttam magam előtt, koronát fordít védencei jóléténei? Fiatal szülők ikergyermekei közül biztosítására, a szülők csak az egyiket vállalták, a másik az otthonban nevelkedik,.. R. S„ az egyik gyermek apja előbb a Termostav-nál dolgozott, jelenleg a könnyű építkezési anyagok vállalatá­nál dolgozik. Havi 130 koronát kitevő gyermektartási kötelezettségét eluta­sította. Mire a bíróság ítélete kötele­zi őt a gyermektartás megfizetésére, megváltoztatja munkahelyét, lakóhe­lyét és kezdődhet a végtelenségig húzódó és többnyire eredménytelen nyomozás.,. Egy leányanya két gyermekét ne­velik az otthonban. Az anya a bra­tislavai Slovnaft alkalmazottja, és havi 260 koronával kellene hozzájá­rulnia gyermekei eltartásához. Az anya havonta 170 korona csa­ládi pótlékot és 60 korona adóked­vezményt kap az államtól, összesen tehát 230 koronát azért, mert két gyermeket a világra hozott. Ebből a 230 koronából csak 170 koronát küld el a gyermekotthonnak, tehát ahe­lyett, hogy „havi 30 koronával" ő is megvenne egy-egy karéj kenyeret két gyermekének, még minden hónap­ban 60 korona anyagi haszna van azokból, akiket eltaszított magától.,, Rudika. Édesanyám visszaküldte a Természetesen nagyon jól tudom, fenykepemet, mert nem kíváncsi hogy szQlôi ér zg sek et nem lehet a rá m- .törvény erejével biztosítani. Azt is A BLÚZ ruhatárunk nélkülözhetetlen darabja. Egy kis változáísal mindig visszatér a divatba. Az előző évektől eltérően leg­többjét szoknyába bekötve viseljük, és a különböző sportos, vagy „titkárnő­nek" nevezett angolos ingblúzon kívül ismét előtérbe kerül a szegőzéssel, fo­dorral, kézimunkával díszített blúz. Katonai egyenruhára emlékeztet a nadrághoz vagy sportszoknyához viselhető, zsebbel, sok gomb­bal és vállpaszománnyal megoldott sportos blúz. — Az ujjnélküli, fehér selyempuplinból készült blúz dí­sze az apró szegőzés és a hosszúra kötött angolmas­ni. — ünnepi alkalommal viseljük a szegőzéssel és keskeny fodorral készült hosszú újú, kézelős fehér vagy krémszínű selyemblúzt. — Egész nyáron át visel­hetjük az érdekes vállrészmegoldású, sportos blúzt. - A férfi sportingre emlékez­tető, egyszínű, könnyű szövetblúz szinte más jelleget kap, ha a gallérját a nyaknál gomboljuk és a szoknyába bekötve viseljük. háztartás SALÁTA, KEL, KALARÁBÉ Táplálkozásunkban nagy jelentősége van a zöld­ség- és főzelékféléknek. Fogyasztásuk szervezetünk­nek a téli étrend után felfrissülést jelent. A növényi táplálékokkal sok fontos anyag, ásványi só, vitamin kerül be az emberi szervezetbe. Ha lehetséges, a zöldségféléket tárolás nélkül, azonnal használjuk fel, amíg teljes értékűek. Kelkáposzta szallon­nával: Főzzünk meg'egy darab füstölt szalonnát (vagy sertésoldalast) és ezzel együtt főzzük pu­hára a metéltre vágott kelkáposztát és kockára vágott krumplit. Ránt­suk be, ízesítsük majo­rannával és a megfőtt szalonnát tálaljuk mellé. Gombás rakott kel: A kelkáposztát szedjük szét leveleire, főzzük pu­hára. 10 dkg gombát sóval és borssal ízesítve, 2 evőkanál rizzsel pá­roljunk puhára. Lábos vagy tűzálló tál alját be­zsírozzuk és soronként váltakozva belerakjuk a kelt és a keveréket. Te­tejére egy-két dl tejfelt. zsemlyemorzsát téve, sü­tőben átsütjük. Húsos saláta: Mara­dékhúst, sonkát vagy pa­rizert vágjunk fel hosz­szúkás metéltre. Saláta­leveleket ugyancsak me­téltre vágunk, valamint 2 drb. keményre főtt to­jást karikára vágva, az egészet egy mély tálba tesszük. 1 dl ecettel 1 dl vizet, 2 dl tejfölt, ká­véskanál porcukrot és csipetnyi sót keverjünk össze és öntsük rá a tál­ba tett keverékre, mely­nek tetejére metélőhagy­mát hintünk. TfODDR FIS' mm Verflucht, most Jól lehet látni. Most kel­lene kezdenem valamit. Nem változott meg azóta semmi, minden olyan, mint tegnap volt? Nem látni egy tenyérnyi frissen ásott földet, vagy letaposott füvet. Nosza, re­konstruáljuk az utat, honnan csöppent ide a „Kollege". Természetesen a tank mellett kellett elmennie. Világos. Elég későn ju­tott az eszembe. Na, erre az öregem biztos azt mondaná, hogy mindez az örökös fi­lozofálás miatt van, ami tompítja az agyat és szűkíti a látókört. Mit tudja ő, hogy az orvlövész szinte rákényszerül, hogy gondol­kodjék. Az ember órák hosszat leskelődik a célpontra, s addig az agyában egymást hajszolják a gondolatok, és az emlékek egész áradata. Nincs olyan fejvadász, aki ne ugyanígy gondolkodnék persze az él­vonalbeliekre gondolok. Szinte kellemes ringatózni a gondolatok hullámain s elme­rülni az emlékek kőzött. Amellett az a legérdekesebb, hogy az ember nem veszíti el a célpontot a szeme elől és idejében meghúzhatja a ravaszt. A tank körül valaki letaposta a füvet, de kicsoda, és mikor? Azóta maradt úgy, amióta a tankot felgyúj­tották? Amott pedig, az a leszakított kabát­ujj a bokrok alatt? Az még az öreg lom­tárba tartozik, ötven méternyire innen fek­szik a földön egy ócska derékszíj. És a kabátujj? Egész biztos, persze hogy, mos­tanáig párhuzamosan feküdt az állásommal szemben, most pedig merőlegesen, önma­gától biztos nem mozdult el! Tehát az első támpontunk meglenne... ...mi volt az? Mintha valami fekete árny suhant volna el a gyom között. Mint­ha kígyó lett volna. De a kígyó nem moz­gathatja meg így a remetét, szélnek pedig nyoma sincs. Ezt csakis ő tehette. Ogy látszik rá akar szedni valamire. Azt hiszi, hogy csak neki van sütnivalója. Most már legalább tudom, a gödröt remetéstül ki­hagyhatjuk a játékból, nem ott van a tü­zelőéllása. De azok a göröngyök... A re­metétől tizenöt fokra balra van a legna­gyobb. Milyen távolságra lehet a remeté ig? Legfeljebb két méternyire. És ha akad a kezeügyében valamilyen bot, vagy ág.. Ág? Persze hogy, ággal mozgatta meg a remetét, én meg azt hittem, hogy kígyó! Ilyen időtájt az ágak úgy feketéllenek, mintha kormosak lennének. Azt hitte, hogy ezzel az ócska trükkel rászedhet valamire. Hiába, úgy fest a dolog, hogy kockáztat­nom kell. Mindjárt délután lesz, s az idő pedig neki dolgozik. Kipihente és akár ki is aludhatta magát. Délután könnyen el­nyomja az embert a fáradtság. Kockáztat­nom kell. Valamivel lépre kell csalnom, még akkor is, ha feladom az előnyös hely­zetemet, és elárulom magam. Majd csak ő is Jelt ad magáról. Különben a sötétség beálltával haza kell mennem. A mieink csalódottak lennének... És a Bancík... Persze hogy, visszamegyek s amazzal már soha többé nem találkozom igy szemtől szembe. A leleplezett állását már többé nem meri használni. Másikat választ és kész, aztán tovább lövöldözi le egymás után a mi embereinket. Taktikát kell vál­toztatnom. Tizenöt fokkal balra a remeté­től... szétverem azt a görönygyöt. Bele­engedek egy sorozatot a géppisztolyból. Lehet, hogy szerencsém lesz, ha éppen a mögött leskelődik. „Lövész a géppisztolyát csak az önvédelem legvégső esetén hasz­nálja." Erre tanított bennünket Miasznikov hadnagy is. Ügy ám, a tovariscs Miasznikov mondaná, hogy ez egy hülye ötlet. Sorozat a géppisztolybői... méghozzá a senki föld­jéről. A németek, de ugyanúgy a mieink is meghökkennének ezen, s a végén egy nagy csetepaté kerekedne ebből. Már jó Ide­je mindenütt nyugalom és csend van. Na most mihez kezdesz, Ciprián? Kidugjam a rohamsisakot? öcska trükk. Odakurjantok neki: Fritz, add meg magad! A németek most bármikor megadják magukat. Csak­hogy amaz biztos nem abből a fajtából valő. Lövöldözzek vaktában? Még azt találná gon­dolni, hogy elvesztettem a fejem. Lehet, hogy elkapatja magát s majd csak valami butaságot tesz. Megpróbálhatnám a másik lőrésből... felállítom a géppisztolyt, be Igazítom egyes lövésekre, madzagot kötök a ravaszra és Innen lesem majd, hogy a lövés után kidugja-e a fejét. Jó lesz ez így? Megpróbálom ... Lövés csattant. Villant a távcsőben ls.. a remetétől húsz fokkal jobbra ... sőzz oda egyet Ciprián ... mire célzott? Aha, lecsú­szott az álcázóháló és megláthatta a kise­gítő állás lőrését... pontosan célba talált. A remetétől jobbra ... erre nem számítot­tam. Leterítettem, vagy sem? Lehet hogy túl magasra céloztam. Nem. A fej magasságá­ban lehetett. Ha lejjebb célzóm, akkor a göröngyöt találom el. Nem látok rajta sem­mi változást, még csak egy morzsányi sem törött le belőle. A göröngy fölött röpítet­tem a fejébe a golyót? De ugyan röpítet­tem-e? ... És ha nem? Könnyű azt monda­ni, de próbáljon meg valaki ilyen célpontra lőni. Az eredmény bizony elég kétes. Ne feledd Ciprián, amaz sem lövöldöz rosszab­bul, mint te, s mégsem terített le. Most váriak és leselkedjek tovább? Bírják még a szemeim? Nagyon fájnak már... Lega­lább a lábam ne fájna. Ne gondolj rá és kész. Ciprián, az idő szalad, dönts végre és cselekedj. De mit tegyek, mihez kezd­jek most? Ingereljem őt hiábavaló lövöldö­zéssel? Észrevesznek és még rámzúdíthat­ják az aknavető tüzet... Nem hagynának a mieink, de mi haszna lenne az egésznek. Végül pedig amaz úgyis megugrana. Nem, már csak egyszer lövök, de az célba talál biztosan. Ha nem sikerül, visszaadom a távcsöves puskát. Tompa ütés... jaj a fejem. Valami csör­rent. Végem van. Hát ez lenne a vég...? Verflucht, nem! Kutya bajom, nem fáj semmim. Lélegzek. Látok. Hű az... már féllábbal a ...1 Nem lappang körülöttem a végzet? Pont engem terítsen le az orv­lövész golyója? Ez mintha figyelmeztetés lenne. A végzet figyelmeztet. Ronda dolog lenne ebben a gödörben fűbeharapnl. A vén kaszás ma már másodszor suhant el mellet­tem, méghozzá alig egy hajszálnyira. Har­madszorra már biztos nem kerül el. Ml a csoda van velem... miféle rossz előérzet. Ilyesmit még nem értem meg. Igen, har­madszorra a kaszás biztos nem kerül el. A hármas az végzetes szám. Meg kell me nekíilnöm. Mentsd meg magad. Eszedbe ne Jusson a hősi halál. Élni akarok, élni kell. Lobogtassak neki fehér zsebkendőt? Téboly. Lázas vagyok. Fehér zsebkendővel mentsem meg az életem? Szörnyűség... de közü­lünk sokan így úszták meg ép bőrrel a há­borút. Igen, igen, jobb ha megadom magam, sokkal jobb, mint „hősi halált halni". Dugd ki a fehér zsebkendőt! Aztán felkí­nálhatnám nekik a szolgálataimat. Az orosz és csehszlovák célpontokat német célpon­tokra cserélném fel. Egyből a győztesek kö­zött lennék. Zseniális! Őrültség? Persze hogy őrültség. Uralkodj magadon, és ke ress valami megoldást! És ha jól elbújnék? Ha lefeküdnék a gödör fenekére és köpnék az egész mindenségre. Céltalanul harmad­szor úgysem lőne. Amint leszáll az est, biz­tonságos helyre vonulok. A sötétben nem vehet észre. Aztán elmegyek a szanitécek­hez és rendbehozom magam. Helyes, azt tesszük. Nincs egy cigarettám? Ügy kér­dezem, mintha nem tudnám. Leszoktam a dohányzásról a lőállásban. Igaz, nagy erő­feszítésbe és lemondásba került. És az eredmény? Becsináltam a nadrágomba, én az elit katonák legjobbika. És a századik? Tényleg, ma akartam leteríteni a századl­kat. Mondd már. Holnap ls van nap, hol­napután is, aztán még nincs vége a háború­nak és a századlkat még jőval túl ls lép hetem. Hol a sisakom? Itt vagy, megmen­tőm? Te fizettél rá sisakocskám. Na, ne félj, ezt a jótettet sohasem felejtem el. Még évek múlva ls, amikor mélyen tisz­telt és nagyra becsült pocakos úr leszek, megbecsüllek és tiszteletben tartalak. A vitrinbe állítalak majd, sisakocskám, mégpedig a legláthatőbb helyre az érdem­rendek és a kitüntetések közé. Ezt ünnepé­lyesen megígérem neked. A barátaim, Is­merőseim nézegetnek majd, kezükbe vesz­nek és visszafojtott lélegzettel tapogatják meg az ujjukkal ezt a horpadást. Ügy bi­zony, ott csapott belém a halál, mondom majd nekik, sisakocskám, tudjátok a te domború felületed és a golyó ferde szögű becsapódása mentette meg az életem. És hogyan számoltál le azzal az alakkal, kér­dezik majd tőlem. Mit felelek nekik erre? Természetesen azt, hogy a vakmerőségéért az életével fizetett. Na, és mi akadályoz meg abban, hogy ezt meg is tegyem? Mi akadályoz meg abban? Mégiscsak egyedül- I álló dolog lenne, ha leszámolnék vele és ezzel meglenne a századik. Hisz mé? ott tartogatom a tarsolyomban az ősi Jól be­vált német hadicselt. (FOLYTATJUK) I ÜJ SZÖ 4 * 1963. május 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents