Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-22 / 140. szám, szombat

Társadalmunk tudományos irányítása Beszélgetés a szociológiai kutatás eredményeiről, problémáiról 'A prágai és a bratislavai Szociológiai Társaság ez év áprilisában ünnepelte megalakulásának első évfordulóját. A Szociológiai Intézet pedig a Csehszlovák Tudományos Akadémia kebelében ez év április l-e óta működik. Miért fektetünk az utóbbi időben olyan nagy súlyt a szociológiára? Dr. Dragoslav Slejška kandidátus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa, egyben a prágai Szociológiai Társaság titkára, már bevezetőben leszögezte, hogy felületes érdeklődésről, divatról szó sincs. A szociológiával azelőtt is foglalkoztunk, de az ötvenes évek elején az a tévhit harapózott el, hogy a szociológiai kutatások alapján szocialista társadalmunk szempontjából mellőzhető, lényegtelen eredményekhez jutunk. Sokan úgy vélték, hogy az óriási társadalmi átalakulások korában érdektelen a társadalmi kapcsolatok legapróbb részletekbe menő ismerete, elemzése. Ma már tudjuk, milyen fontos a társadalmi jelenségek különféle szempontokból történő tüzetes vizsgálata. Ahhoz azonban, hogy a mai igényeknek megfelelő, valóban tudományos ismereteket szerezhessünk, a szociológiának még sok-sok időszerű problémáját kell megoldanunk — elsősorban is elméleti síkon. Ennek ellenére már a mai tapasztalatok sem lebecsülendők, bár a szociológia jelenlegi fejlettségi fokán, eredményeit és módszereit tekintve nálunk még gyerekcipőben jár, és alig több, mint egyszerű közvéleménykutatás. Eredményei ezért többé-kevésbé csak helyi jellegűek, nem megfelelők az általánosításra. 1A KOH-l-NOOR MEGHÓDÍTOTTA A VILÁGOT • Milyen célokat követnek a szociológusok? — Kutatásaink sokoldalúak. A kereslet és kínálat közötti egyensúly megteremtése érdekében például égető probléma a piackutatás. A legfontosabb feltétel itt a fogyasztóközönség kívánsága, ízlése. Az Ifjúság körében végzett tanulmányaink célja az volt, hogy megállapítsuk, leginkább mi iránt érdeklődnek a fiatalok a munkában, és a kulturális életben. A falu és a város között még mindig lényeges a különbség. De ha tisztában vagyunk az eltérésekkel, akkor a „válaszfalak" lerombolásához vezető út korántsem olyan bonyolult. A dolgozók állásfoglalása a vallás kérdéseiben szintén érdekes eredményekhez vezetett. • A kutatások alapján milyen konkrét észrevételekről beszélhetnek a szociológusok? — Az én érdeklődésemet például a város szociológiája váltotta ki, különösen az új lakótelepek tervével kapcsolatban. Azt vizsgáltam, mit tart előnyösebbnek a lakosság: a kevesebb, de nagyobb helyiségeket, vagy inkább több, de kisebb szobát. Válaszaikban az emberek túlnyomó részben ez utóbbi megoldást javasolták, rámutatva az elmozdítható szobafalak fontosságára. Spkan a gyerekszoba mellett nyilatkoztak. Megállapított tények alapján intézkedünk, és neveljük is az embereket. Igý például kitűnt, hogy a lakószoba —' a konyha előtérbe helyezésével — többnyire nem teljesíti küldetését. Ebben az esetben tehát a lakók felvilágosítására van szükség, hogy mielőbb változtassanak ezen a furcsa és helytelen szokáson. — Egy másik probléma: a futószalagon végzett egyhangú, idegeket felőrlő munkát nem mindenki bírja sokáig. Időnként mentesíteni kell őket az unalmas „robottól". A kutatások eredményei ezen a téren kihangsúlyozzák a férfiak és nők közötti nagy felfogásbeli különbséget. Ez utóbbiak idegcslllapítónak tartják ezt a munkát, a férfiak azonban többnyire idegenkedtek tőle. — A válaszok elemzésekor persze arra is figyelemmel vagyunk, kik a válaszadók. Mert például, hogy elégedettek-e a dolgozók munkabérükkel, a szociális helyzetüktől, életkoruktól, műveltségüktől is függ. Sok helyütt az ls megerősítést nyert, hogy a vezető dolgozók és a középiskolai végzettséggel rendelkező technikusok sokkal kevésbé elégedettek az üzem irányításával, mint például a főiskolát végzettek, akik bár többnyire elégedetlenek munkabérükkel, az irányítást nem kifogásolják. Mi ennek az érdekes tünetnek a magyarázata? Főleg az, hogy a főiskolát végzett dolgozók munkaköre többnyire a műszaki fejlesztés, és Így az üzem mindennapi problémáival nem kerülnek érintkezésbe. — Miből ered az említett dolgozók elégedetlensége? Többnyire a tervezés, az eddigi irányítás hibáira, a gyakran tapasztalható rossz munkaerkölcsre, a bürokráciára és egyéb fogyatékosságokra mutatnak rá. — Az új irányítási rendszertől ml is sokat várunk. Bevezetése a hivatásos pszichológusok és szociológusok tömeges nevelését is szükségessé teszi. Az új szakembereknek segítségünkre kell lenniük a társadalmi problémák felismerésében és megoldásában. Igaz, már több üzemben dolgoznak szociológusok, a Központi Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság munkahelyein is találkozunk velük, de mindez még kevés. • Milyen feladatokat tűzött ki maga elé a Szociológiai Társaság? — A ma már 1200 tagot számláló társaságunk a szakelőadások, tanfolyamok, szemináriumok révén megismerteti a nyilvánossággal a szociológia főbb elveit. Küldetése a véleménycsere előmozdítása is. Tagjaink közt sok a nem hivatásos szociológus. Társaságunk tagja a Nemzetközi Szociológiai Szövetségnek, s így alkalmunk nyílik a külföldi, különösen a szocialista államok eredményeinek a figyelemmel kisérésére, a tapasztalatcserére, átvéve és továbbfejlesztve azokat a módszereket, amelyeket viszonyainkra alkalmazva hasznosaknak találunk. Társaságunk munkája iránt oly nagy az érdeklődés, hogy ma már valamennyi kerületben fiókjaink működnek. < És a Szociológiai Intézet? — Az intézet központi munkahelyként létesült. Legfontosabb feladata az elméleti munka, a szociológiai kutatás módszereinek feldolgozása, továbbá a tanácskozás, és nem utolsósorban a tudományos dolgozók nevelése, oktatása. A prágai, a bratislavai és a brnói filozófiai karokon már a jövő tanévben megnyílik a szociológiai tanszék. • Mi tehát a szociológiai kutatások értelme? — Az objektív tények, adatok gyűjtése mit sem jelentene, ha nem tudnánk, mit kezdjünk velük. Hogy célt ne tévesszünk, már a kérdések ls a legnagyobb szakértelemmel kidolgozott módszerek alapján állítandók össze. A kapott válaszok elemzése, értékelése sürgős intézkedésekre ad lehetőséget, a hibák és fogyatékosságok mielőbbi kiküszöbölésére, a fejlődés biztosítása érdekében. E társadalomtudomány célszerű fejlesztése létfontosságú követelmény, mert társadalmunk tudományos alapokon történő irányítását biztosíthatja. KARDOS MÁRTA SOK HUHO T

ÍZ EV UTÁN a legfényesebb karikagyűrű is vészit csillogásából. S mit tesz ilyenkor a tízéves házas? Új karikagyűrűt nem vehet, így hát a régit elviszi az ékszerészhez, adná ő vissza a fényét . . . Az elárusítónő szépen feljegyzi az adatokat, a két gyűrűt (mert az aszszonyét is elvittem) szertartásosan behelyezi egy nevemmel ellátott borítékba. — Csak fényesités? — Csak — válaszolom, és hirtelen nem is tudom mi mást lehetne még ten ni két fakult fényű karikagyűrűvel. — És tessék mondani, mikor jöhetek érte? — Ügy két hét múlva. Rémélein akkorra elké szülnek . . . — Elkészülnek, vagy csak reméli? Elvérge nekem mégsem mindegy. — Tudja, amíg a kérdéseire válaszolgatok, meg ls csinálhatnám . . . — De kérem, én ebben igazán nem akadályozom! Legyint. A múltban az terineszetes volt. De csak volt. Ma elviszik a műhelybe és kizárólag tő lük függ, mikor kerül vissza. Pedig mindössze öt perc munkáról lenne szó. amit helyben elvégezhetnének. Valaha el is végezték — Tessék megpróbálni két hét múlva. Mosolyában annyi bíztatás volt, hogy két hét múlva valóban meg ls próbáltam. — Sajnáljuk kérem . . A műhely egy hétig nem dolgozott. Leltároztak . . . Cjabb tíz nap múlva megint elmentem. Akkorra beíejezték a leltározást, meg a gyűrűket is parádésan kicsiszolták. — Egy korona kilencven. — Mennyi kérem? — Mondtam, egy kilencven . .. Gyors lejszámolás: egy út ide és vissza, amikor elhoztam, egy korona húsz fillér. Másik korona húsz az érdeklődés. Es most a harmadik. Össze sen három hatvan. Ehhez hozzászámítani még a vállalat költségeit is. inert a gyűrűt be kellett iktatni, el és vissza kellett szállítani, azután a korona kilencvenről pecsétes számlát állított ki. Az üzletvezető napi. maid havi kimutatást készít minden tételről. Folytas sam? Talán felesleges. Mindenesetre a tanul ságot levontam: Ma sem minden rossz, ami valaha jó volt, és nem minden kimondottan jó, ami ú|. ZSILKA LÁSZLÓ A kalamustól a tölltotollig A kisdiák számára felejthetetlen élmény az első ceruza, az első töltőtoll. Es természetesnek veszi, hogy ez a tanulás eszköze. Most, hogy a České Budéjovice-t Koh-i-noor gyárban elbeszélgettem az írószerek öt évezredes történetéről, egyszerre rádöbbentem: nem is volt at olyan egyszerű, amíg az emberiség a tüz felfedezésétől eljutott a szputnyik megszerkesztéséig. Lehet, hogy évszázadokkal ezelőtt az indián számára a kerék feltalálása éppen olyan korszakalkotó Jelenség volt, mint a múlt században Watt első gőzgépe. Es a tüz, a kerék, a betű, a ceruza mind, mind egy-egy lépcsőfok azon a magasba vezető úton, amely végül a gyorsvonat, a rakéta és az atomhasadás felfedezéséhez vezetett. Ebben a pillanatban eszembe fut az is, hogy az emberek ezreinek évszázadok folyamán mennyi fejtörést okozott, amíg a festékanyaggal töltött bambusznádtól mint íróeszköztől elfutottunk a töltötollig. A régi görögök íróeszközüket kalámosznak hívták ... ges-rég újabbak, korszerűbbek kerültek. A maholnap már másfél évszázados üzem a világ egyik legnagyobb ceEz is nádból készült. Csak az előke- ruzagyára. A tőkés vállalkozók meglőségek készíttettek maguknak e célra találták számításukat, mert a kismérfémcsöveket. A magyar ember magya- tékben iparosított Dél-Csehország olrosan ejti a görög elnevezést, így lett cs

ó munkaerőt adott. A lóvasút — es A SZPUTNYIK TERVRAJZA IS EZZEL KÉSZÖLT • SZÁZ ORSZÁGBAN TUDJÁK, HOL VAN Č. BUDEJOVICE • CEYLONI GRAFIT ÉS LIBANONI CÉDRUS • ... A LÚDTOLL A KORSZERŰBB ÍRÓESZKÖZÖK KÖZÖTT • KÉTMILLIÁRD CERUZA ÉVENTE ceruzát készítenek. A németek 17, az amerikaiak pedig 19-féle keménységű grafitszállal gyártják az Íróeszközöket. A háború előtt mi is megelégedhettünk — ami a grafitszál keménységét illeti — 17 ceruzafajta gyártásával. A német megszállás alatt azonban hagyokésőbb a gőzvasút — olcsón szállította České Budéjovicére a nyersanyagot, és a gyárból a készterméket. Észak felé jó és olcsó közlekedési út volt a Moldva. Egyszóval a gyártulajdonosok rövid néhány esztendő alatt meggazdagodtak, ml több, az amerikai és a németországi ceruzagyárakkal is helytálltak a versenyben. Az első világháború előtt az Egyesült Államok után a második-harmadik helyen voltak a ceruzaexportban. Hogyan készül a ceruza? Alapjában véve ugyanúgy, mint a tizenhetedik században, a grafit felfedezése után: fából, grafitból, agyagból... Közben akadtak szemfüles emberek, akik sokat tűnődtek azon, hogyan lehetne a ceruzagyártást gépesíteni. Az üzemben még most ls láthatunk egy gépsort, amelyet a múlt század végén állítottak munkába. Itt még külön gép végezte a faanyag hasítását, gyalulását, külön gép gyalulta ki a grafit helyét... Egyszóval, minden munkafolyamathoz más-más gép kellett. A korabeli gépek bizonyítják, hogy a gyárban dolgozó gyökerek között a favágók érdekes, asszonyok — mert többnyire nők véeddig ismeretlen kőfajtát találtak, gezték a munkát — lélekőrlő munkáA munkások véletlenül fedezték fel, val keresték a kenyerüket. Amíg a hogy a kővel pergamenre vagy sima -nyersanyagból csomagolt ceruza lett, falemezre rajzolni lehet. Száz évnek tizennégy nap telt el. A régi gépek — kellett eltelnie, amíg egy angol arra kisebb sorozatokon (félmillió ceruza gyártása itt kis sorozatnak számit) még ma is dolgoznak. A tömeggyártás azonban szinte kizárólag a gyári gépszerkesztő gárda előállította gépeken folyik. A gépsor egyik végén gyalulatlan fa megy be, és nyomon követhető, hogyan lesz a nyers deszkából és a belőle kalamus. Az idősebb csallóközi parasztember az üzletben még gyakran zavarba hozza az elárusítónőt, amikor „kalamust" kér... És a 20. század fia mosolyog, amikor a nagyszülők, fiatal éveikről beszélve elmondják, hogy nevüket lakodalmukkor a tisztelendő úr még lúdtollal Irta be a nagykönyvbe. Kl tudja, valamikor a tizenkettedik században nem csóválta-e a fejét egyikmásik szerzetes, mondván: „Ezek a mai fiataloki Nem jó nekik íróeszköznek a bambusznád. Mér csak lúdtollal akarnak írni." Az európaiak évszázadokon keresztül — még a könyvnyomtatás feltalálása után is — lúdtollal leveleztek. Igaz, más eszközök előállításával ls kísérleteztek. Albrecht Dürer például 1484-ben — 13 éves korában — önmaga készítette rajzolőeszközökkel alkotta remekbe híres önarcképét. Az ólom és a cin keverékéből összeállított „ceruzát" később tökéletesítették. Megszületett a palavessző. Hogy ez miféle íróeszköz volt, azt még szüleink, nagyszüleink is tudják. Ök még ennek — és a palatáblának — segítségével barátkoztak meg az ábécével. A grafitot kétszer fedezték fel Régi krónikák feljegyezték, hogy Angliában — Cumberland közelében — 1678-ban a vihar kicsavart egy fát. A is rájött, hogy a grafit — mert az volt az ismeretlen kőzet — két apró falemez közé szorítva biztonságosabban használható írásra, mint anélkül, mert kevésbé törik. A tömeggyártásra azonban még nem voltak meg a műszaki feltételek, így a felfedezésről megfeledkeztek. Csak jóval később — a gőz- grafitszálból négy és fél perc alatt gép feltalálása után kezdődött a ce- szépen kifényesített, kihegyezett, gyáruza tömeggyártása. ri védjeggyel ellátott ceruza. Ezen az üzemrészlegen a dolgozók nem ismerik ezt a fogalmat: vállalaton belüli szállítás, itt még az ellenőrzést ls gép végzi. A régi gépeknél különösen az ellenőrzés és a csomagolás volt nagyon munkaigényes. Amikor megpróbálom összehasonlítani a régi és az új gépeket, kísérőm így szól: — Ugye, felesleges magyarázni, miért vagyunk az ország egyik legkifizetődőbb üzeme? A grafitszál készítése külön tudomány. (Kerekes István Lóvasút Linz és Budéjovice között Gerstner űr, egy vállalkozó szellemű bécsi üzletember 1826-ban elhatározta, A cédrus külföldön terem... Ezt a közismert tényt a gyár jövedelmezőségével kapcsolatban csak úgy megjegyeztem. A megjegyzésre kísérőm rálicitált: — A grafit is külföldön terem. Szinte teljesen devizaigényes nyersanyagból termel a Koh-i-noor, és mégis jelentős hasznot hajt az országnak, felv.) Igaz, hazai nyersanyagot — grafitot és fát — is használunk fel a gyártásnál, de ha igazán tökéletes ceruzát akarunk készíteni, akkor amerikai — vagy még jobb, libanoni — cédrust és ceyloni grafitot kell vennünk. A faanyag nagyobb réhogy az osztrák Linz és Ceské Budéjo- szét már f

éi

készáru formájában hoz vice között lóvasutat épít. Megeri — számítgatta a vállalkozó —, mert az európai kontinensen ez lesz a legelső. Két év alatt elkészült a vasút, Gerstner úr most már azon gondolkozott, hogyan hasznosíthatná legjobban az építésébe fektetett összeget. Azt ma már senki sem tudná pontosan megmondani, miért, de rövid időn belül megszületett Gerstner úrban az elhatározás: „Felépítem a Monarchia első ceruzagyárát!" Budöjovicén — múzeumnak van berendezve — még most is áll a lóvasút végállomásának épülete. Körülötte az eredeti gyárépületek helyére már rézuk be, hogy kevesebbe kerüljön a szállítás. A nyersgrafitból viszont — különféle anyagok hozzáadásával — itt készül a ceruza „bele". A grafitszálkészítés külön tudomány. Tudni kell, hogy a Koh-i-noor gyárban nem kevesebb mint 21 különböző keménységű Százezrével készül itt naponta a ceruza mányos piacaink nagyobb részét elveszítettük. A háború után — hogy az üzem bizonyítsa létjogosultságát — vissza kellett szereznie a külföldi vásárlókat. Ez pedig csak a termékek tökéletesítésével volt lehetséges. A tő-* kés országokkal folytatott versenyben nem maradhattunk alul. A vásárló igényeit ki kell elégíteni: A Vállalatigazgató dolgozószobájában — mint egy főhadiszálláson — hatalmas, zászlócskákkal telitűzdelt tér-^ kép. Világtérkép. A legújabb afrikai országok is fel vannak rajta tüntetve. — Negyvenötben — mondja az Igazgató — nagyon „leépítettek" bennünket a németek. A szó szoros értelmében — még az úgy-ahogy hozzáférhető piacokat is — elrabolták tőlünk. Mindenhová a németországi ceruzagyárak szállítottak. A háború utáni első év^ ben csak 20—25 országgal tartottunk fenn kapcsolatot. Ma, 20 évvel a háború után 102 ország vásárolja termékeinket. Ha a Déli-sarkra látogatnánk el, ott is találkoznának Koh-i-noor ceruzával. öt világrésszel van kereskedelmi kapcsolatunk. A lipcsei vásáron legutóbb is aranyérmet nyertünk. 3 millió töltőtoll A vásárlóé a döntő szó — tartják a ceruzagyáriak. A termelésben figyelembe kell venni a vevő igényeit. Az üzemben több mint 640 alap-ceruzatípust gyártanak. Ha egy-egy alaptípus változatalt is számításba vesszük, akkor kiderül, hogy a budéjovicei gyár terméklistáján 1400-féle gyártmány szerepel. Ebben vannak a színes ceruzák — 64 különböző színben —, a töltőtollak — ez csak amolyan „melléktermelés", és a legkülönfélébb tanszerek. Tavaly több mint hárommillió darab töltőtollat állított elő. Ceruzagyárban voltam, és — mint minden látogató, aki a több ötnegyed évszázad alatt itt megfordult — én is feltettem a sžokásos kérdést: — Vajon hány ceruza készül egy év alatt? És kl tudná megszámolni, hány írószert készítettek a múlt század hú

1szas éveitől napjainkig? A korszerű gépek mellett álltunk éppen, amikor a kérdést feltettem. Először csak részletválaszt kaptam: Ez a gép egy műszakban 140 ezer darab ceruzát készít. Az üzemben több ilyen gépsor van. A vállalati igazgatóságon akadt egy ember, aki már kiszámította, hogy hazánk 14 millió lakosa közül mindenkinek két nagytucat (ez itt az alapmértékegység) ceruza jutna az évi termelésből. Azt is kiszámította, hogy ha a gyár fennállása óta készített ceruzákat egymás végébe raknánk, az elérné a Holdat. Lehet, hogy a szenvedélyes ceruzagyári matematikus tévedett néhány millió ceruzahossznytt. Ugyan ki tartja ma már számon, hány ceruza készült Ceské Budéjovtcén 1850-ben vagy 1900-ban. Az azonban biztos, hogy a szovjet mérnökök Koh-i-noor ceruzával készítették a szputnyikok tervrajzait. Es a gyáriak közül nem egy, nem is száz megesküszik rá, hogy Tyereskova és a többi űrrepülő csehszlovák ceruzával írta a fedélzeti jegyzökönyvet. TÖTH MIHÁLY 1965. május 22. * (jj SZÓ 5 c