Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-22 / 140. szám, szombat

ti \ VILÁG CSENDŐRE és az amerikai ideálok Íz Egyesült Államok imperialista Természetesen Johnson még a dur ** körei megrészegedve a hatalmi va erőszakot is igyekszik magasztos vágytól, s a legyőzhetetlennek ma- szavakkal elködösíteni. Kongresszusi gasztalt katonai erőtől egyre nyíliab- üzenetében büszkén kijelentette. ban és szemérmetlenebbül avatkozik „Senki más, csak mi vagyunk ké be más országok belügyeibe. Sőt jo- pesek biztosítani a népeknek, hogy got formál magának arra is, hogy saját sorsuk alakítói legyenek", ötmeghatározza, milyen kormány ke- venezer amerikai Dél-Vietnamban éprüljön hatalomra az egyes országok- pen azért harcol, hogy tüzzel-vassal ban. Az Egyesült Államok kihasználva a második világháború súlyos következményeit és a többi, kapitalista ország szegénységét, különféle katonai szerződésekkel, segélyekkel és kölcsönökkel több mint 40 országot (az ENSZ tagállamoknak közel felétlj béklyóba kötött és magához láncolt. Ezekben az országokban 2900 katonai létesítményt épített ki, és állándóan hétszázezer amerikai katona teljesít szolgálatot az ország határain túl. Washington „kötelezettséget vállalt" ezekben az országokban, ami közérthetően annyit Jelent, hogy bármikor közbeléphet, ha az illető országok népe meg akar szabadulni az amerikaiak által pénzelt bábkormá- rántja útját állja a vietnami nép akaratá nak. Dominikában negyedszázezer amerikai tengerészgyalogos egy gyűlölt katonai klikk kezére akarja játszani a hatalmat. Laoszban, Kongóban éppen az ellenkező célokért harcol az USA, és ezt látja az egész világ. Egy kicsit nyíltabban beszélt az elnök az amerikai iskolaigazgatók szövetségének a Fehér Ház kertjében megrendezett gyűlésen. Hosszan beszélt az amerikai ideálokról és minden kertelés nélkül kijelentette, hogy ezeket az ideálokat akár katonai erő vei is rákényszerítik más népekre. Ogy látszik, az amerikai elnököt egyre jobban hatalmába keríti a mindenhatóság illúziója. Doktrínája azonban egyre nagyobb válságba az országot, egyre jobban szembe állítja saját és más országok népeivel, és mindjobban elveszti ké pességét a világhelyzet reális megítélésére. A Szovjetunió nem egyszer figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne rántsa vissza a világot a dullesi hidegháborús korszakba, ne tegye tönkre a békés együttélés nehezen elért vívmányait. Washington azonban tovább megy a maga veszedelmes útján, azt képzeli, hogy a háborús szakadék szélén táncolva zsa rolhatja a békére vágyó emberiséget A világ csendőre azonban nem jut messzire, mert brutalitásával saját maga forradalmasítja a tömegeket. „Annyi bizonyos — írta a francia Le Monde —, hogy az amerikai intervenció következtében az emberek ezreiből a jövő forradalmi harcosat lettek". • Megmozdul az amerikai értelmiség" A nyers erőszak, a durva beavatkozás, a hadüzenet nélküli vietnami háhataimat Dominikában. Még Johnson ború alaposan felkavarta az amerikai elnök is hivatkozott erre. 58 kommu- közvéleményt. A hivatalos propagannista ellen 25 000 tengerészgyalogos, da, a reakciós sajtó és Rusk külügyplusz a reakciós junta zsoldosai. A miniszter hiába igyekszik jelentékkommunisták erejének soha nem lá- telen intellektuális nyafogásnak mitott nagyra értékelése ez, azonban nősíteni a kibontakozó tömegmozgalegy kis szépséghiba mégis becsúszott mat. A passzív és közömbös amerikai a nagy igyekezettel összeállított lajst- értelmiség, diákság egyszeriben olyan nyoktól. Persze az amerikai imperialistáknak az sem számít, ha nem tudnak „kötelezettségvállalásaikra" hivatkozni. Ürügyet nem nehéz találni: „az amerikai állampolgárok védelme" vagy „kommunista veszedelem", s bármelyik országban megjelenhetnek az amerikai tengerészgyalogosok vagy ejtőernyősök. • 58 kommunista és 25 000 tengerészgyalogos A Dominikai Köztársaságban 25 000 amerikai tengerészgyalogos szállt partra, hogy „biztosítsa a 3000 amerikai állampolgár elszállítását". A polgári személyek már rég elmentek, de az intervenciósok ott maradtak és a reakciós katonai klikket támogatják a demokratikus és alkotmányos erőkkel szemben. Az amerikai külügyminisztérium, hogy port hintsen a felháborodott közvélemény szemébe, nyilvánosságra hozta 58 kommunista névsorát, akik állítólag magukhoz akarják ragadni a romba. Kiderült ugyanis, hogy a CiA által összegyűjtött nevek között 14 éves gyerek, egyik lábbal a sírban levő aggastyán is szerepel, s hogy többen legyenek, akadt olyan, akit tömegmegmozdulásokat produkált, amely megdöbbentette még a kormányt is. A tiltakozások lecsendesítésére kardcsörtető tábornokokat és ne ves közéleti személyiségeket küldtek kétszer ís felvettek a névsorba. Ezek az egyetemekre, hogy győzzék meg az átlátszó hazugságok célt tévesz- az ifjúságot az amerikai külpolitika tettek, s csak növelték az Amerikaellenes gyűlöletet egész Latin-Amerikában Johnson-doktrina helyességéről. A meggyőzés azonban kudarccal végződött, a legtöbb helyen kifütyülték a diákok a háborút dicsőítő megbízottakat. A meggyőző kampány fordítva sült el: Az ifjúsáAz amerikai sajtó egyre gyakrab- got nem sikerült meggyőzni, a kor ban emlegeti ezt a kifejezést, ami azt mány megbízottjai azonban meggyőJelenti, hogy a Kennedy idején felül- ződhettek arról, hogy az amerikai kerekedett békés együttélési törekvé- közvélemény, a választók békét és seket most felváltotta a „kommuniz- nem háborút várnak az elnöktől. A mus terjeszkedése elleni fegyveres tiltakozó professzorok és diákok kö beavatkozás a világ bármely részén", zött meggyőződhettek arról, hogy az A Johnson-doktrina tehát a világ amerikai ideálok egészen mások, csendőre szerepének vállalása, amely mint amit a Fehér Házban kiagyala New York Times' szerint is „csak nak. vereséggel végződhet." SZŰCS BELA Az Amerikai Államok Szervezete az Egyesült Államok nyomására hoz zájárult Amerika közi csapatok dominikai beavatkozásához. A képen: Hondurasi rendőrök érkeznek a Santo Doiningo San Isidro repülőtérre. (CTK felvétele) Washington a nemzetközi feszültség kiélezésének politikáját folytatta A TASZSZ NYILATKOZATA JOHNSON ELNÖK BESZÉDÉRŐL A TASZSZ csütörtökön nyilatkozatot tett közzé Johnson elnöknek a náci Németország felett aratott győzelem 20. évfordulóján elhangzott beszédéről. A nyilatkozat megállapít ja: Washingtonban mindinkább felül kerekedik a nemzetközi feszültség kiélezésének irányzata. Szovjet hivatalos körökben úgy vélik, hogy az amerikai vezetők, amikor erre az útra lépnek, teljes felelősséggel tartoznak saját politikájuk esetleges következményeiért. Irányvonaluk ellentmond a világ népei érdekeinek, semmi jót sem ígér egyetlen országnak sem, beleértve az Egyesült Államokat is. A Szovjetunió szilárdan védelmezi a békét, de lelkészül az események bármilyen fordulatára. A TASZSZ foglalkozik a győzelem napja évfordulójának nemzetközi visszhangjával, és megállapítja, hogy az egész világon a béke megvédésének akaratával, a fasizmus elítélésével ünnepelték az évfordulót. Johnson elnök nyilatkozata azonban meghökkentette mindazokat, akiknek kedves a béke, a népek biztonsága. Jellemző, hogy az amerikai elnök a második világháborúról szólva meg sem említette, ki robbantotta ki ezt a háborút, miért harcoltak és miért ontották vérüket a népek. Johnson meg sem említette, hogy a háború a német fasizmus, a hitleri zsarnokság ellen folyt. Washingtonban — úgy látszik —• még az emlékét is el akarják törölni annak, hogy létezett a Hitler-ellenes koalíció, hogy fegyvertársként harcolt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és sok más ország. Az elnök egyetlen szóval sem emlékezett meg arról, hogy a fasiszta Németország legyőzésében döntő szerepet töltött be a Szovjetunió, a szovjet nép, egyetlen szóval sem adózott a hősi halált halt szovjet emberek millióinak. Ehelyett arra az állításra ragadtatta magát, hogy „amikor húsz évvel ezelőtt beköszöntött a hajnal, komor és sötét hajnal volt ez", s hogy a hitlerizmus megsemmisítése után „a szovjet igények árnyéka vetődött Európára". A TASZSZ megállapítja: durva kísérlet ez a Szovjetunió politikájának befeketítésére, arra, hogy meghamisítsák a Szovjetuniónak az európai népek felszabadításában, a fasiszta Németország szétzúzásában betöltött szerepét: „Ám senkinek és sohasem fog sikerülni, hogy kisebbítse a szovjet nép szerepét Európa és a világ népeinek a fasiszta dögvésztől való megmentésében" — hangzik a nyilatkozat. A TASZSZ nyilatkozatában idézi Franklin Delano Roosevelt volt amerikai elnök szavait: „Örök becsület és örök dicsőség a Vörös Hadseregnek és a szovjet népnek, amely az önkényuralom és az elnyomás elleni harc történetébe örökbecsű lapokat írt be. A Vörös Hadsereg és a szovjet nép önfeláldozása lelkesedéssel tölti el a győzelemért vívott közös harcra egyesült erőket." így nyilatkozott annak idején Roosevelt elnök. Az, amit most Johnson elnök mond, újra megmutatja, milyen messzire eltávolodtak az amerikai politika jelenlegi irányítói azoktól a céloktól, amelyekért a fasizmus ellen harcot vívó népek küzdöttek, azoktól a céloktól, amelyek a Hitlerellenes koalíció alapját jelentették. Kísérlet a német militarizmus újjáteremtésére Ékesen szemlélteti ezt Johnson elnöknek Nyugat-Németországra vonatkozó kijelentése, amely nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy igazolja az Egyesült Államoknak a német militarizmus és revansizmus újjáteremtését célzó politikáját. Amerikai részről újra kijelentették, minden NATOországnak — és ez mindenekelőtt Nyugat-Németországra vonatkozik — „jogában áll, hogy részt vegyen a kollektív atomvédelemben". Mi ez, ha nem az atomfegyverhez vezető út egyengetése a nyugatnémet militaristák előtt, vagyis ugyanazon körök előtt, amelyek annak idején hatalomra Juttatták Hitlert, kirobbantották a második világháborút, és most a háború eredményeinek revíziójára irányuló esztelen kísérleteik közben képesek új háborús katasztrófába taszítani Európát és az egész világot. A TASZSZ nyilatkozatában leszögezi, hogy az Egyesült Államok elnöke gyakorlatilag támogatja a nyugatnémet revansistákat, akik a Német Demokratikus Köztársaság és szocialista vívmányai megsemmisítésére törekszenek. Az Egyesült Államok kész „a legteljesebb mértékben teljesíteni a maga szerepét" mindazokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek célja felszámolni az NDK-ban jelenleg érvényben levő rendet — han goztatta az elnök. Ezzel újra előtérbe került az erő pozíciójának doktrl nája, „a felszabadítás", valamint „a visszarettentés" doktrínája. A szocialista országok határai sérthetetlenek A TASZSZ nyilatkozatában hangsúsúlyozza, az Egyesült Államok elnökét senki sem ruházta fel olyan joggal, hogy szuverén államok sorsa felett rendelkezzék. A Német Demokratikus Köztársaság már 15 éve létezik és fejlődik, kifejezi az egész német nép érdekelt és vágyait. A szocialista Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunióval és több más szocialista országgal együtt tagja a Varsói Szerződés védelmi szövetségének. Ez pedig annyit jelent, aki megkísérelné, hogy valóra váltsa a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló kalandorterveket, ösz szeütközésbe kerülne a Varsói Szerződés valamennyi államának egyesült erejével. A Német Demokratikus Köztársaság határai éppen úgy szentek és sérthetetlenek, mint a szovjet határok, mint a többi szocialista ország határai. Az Egyesült Államok elnöke — folytatódik a TASZSZ nyilatkozata — nemcsak a német problémával foglalkozik, hanem az egész európai helyzetet is elemzi beszédében. Johnson elnök nem hagyott fel azzal a reménnyel, hogy sikerül kiszorítani a szocializmust Európából, és „céljait és jellegét tekintve egységes Európa megteremtésére" szólít fel, természetesen nyugati mintára. Az Egyesült Államok elnöke azonban megfeledkezik arról, hogy nem ura az európai népek sorsának. Minden olyan kísérlet, hogy Európában vagy a világ más részein kibontsák a szocializmus ellen „keresztes hadjárat" lobogóját, dicstelen kudarccal végződnék mindazok számára, akik az Ilyen hadjáratot kitervelték — hangzik a TASZSZ-nyilatkozat. Az Egyesült Államok elnöke, mint beszédében megmutatta, igényt tart arra, hogy a nyugat-európai országok afféle gyámja legyen. A NATO helvzetét elemezve ugyanakkor ingerültséggel jegyezte meg: „Vannak olyan kísérletek, hogy a partneri viszonyt gyanakvással, az egységtörekvést a megosztottság politikájával váltsák fel." Az USA a népek elnyomására tör A gyarmatosítás, a népek elnyomásának és a világuralomra való törekvésnek a szelleme hatja át Johnson elnök beszédének azt a részét, ahol egyfelől az Egyesült Államok, másfelől az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok viszonyát elemzi. A szabadság érdekeinek szolgálatáról, a fejlődő világ megsegítéséről tett hangzatos kijelentésekkel nem tudja leplezni az Egyesült Államoknak az amerikai monopóliumok uralmára irányuló politikáját azokban a fiatal független államokban, amelyek népei a gyarmatosítók elleni nehéz küzdelemben vívták ki a szabad életet. Az Egyesült Államok elnöke beszédében magasztalja az Egyesült Államok vietnami agresszióját, veszélyes latin-amerikai, afrikai és közép-keleti akcióit. Az Egyesült Államok kiterjeszti dél-vietnami háborúját, attól sem riad vissza, hogy napalmbombát és mérges gázokat vessen be a békés lakosság ellen. Az Egyesült Államok barbár bombatámadásokat intéz a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. Mihelyt a Dominikai Köztársaság népe harcra kelt elnyomói ellen, az amerikai tengerészgyalogosok és az ejtőernyősök tízezreit vezénvelték ebbe a kis országba. A NATO-partnereivel karöltve az Egyesült Államok háborús intervenciót szervezett Kongóban, támogatja és felfegyverzi a portugál gyarmatosítókat és a délafrikai fajüldözőket. Az Egyesült Államok nemzetközi téren nem a civilizáció építője, ahogy az amerikai elnök Igyekszik a helyzetet feltüntetni, hanem a világ csendőre. Nem a népek szabadságát védelmezi, hanem erőnek erejével megállítani Igyekszik a régi világ, az elnyomás és a gyarmati rendszer világa széthullásának történelmi folyamatát. Az Egyesült Államok kormánykörei szeretnék elfojtani a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, és újra visszatérítenék a világot a gyarmati birodalmak korába. De ez a kor egyszer s mindenkorra letűnt. Nincs a világon olyan erő, amely napjainkban megmenthetné a teljes megsemmisüléstől a szégyenletes gyarmat rendszert — szögezi le nyilatkozatában a TASZSZ. Az Imperialista országok politikusai közül a háború befejezése óta sokan fűzték reményűket a hidegháború polilikájához. Az utóbbi évek azonban megmutatták, mennyire hiábavaló számítás az, hogy korunkban elháríthatatlan akadályokat lehet gördíteni a társadalmi és nemzeti haladás útjába — hangzik a nyilatkozat. Johnson beszéde azt mutatja, hogy a legutóbbi évtizedek történelmi tanulságai nem hatoltak el tudatáig, ismét alkalmazza a kommuntstaellenesség frazeológiáját, elmélkedik a „vasfüggönyről", Európának „széles történelmi határai közt" való helyreállításáról, felhívja „az atlanti civilizáció" államalt az egyesülésre, amivel leplezni kívánja, hogy a szocialista rendszer és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen próbálja öszszekovácsolni az agresszió erőit. „Nos, erről meggyőződéssel elmondhatjuk: ami a múltban sem sikerült az imperialistáknak, az sokkal inkább kudarcra van ítélve most, amikor a nemzetközi küzdőtéren az erőviszonyokban gyökeres változások mentek végbe" — állapítja meg a TASZSZ. A Szovjetunió szilárdan védelmezi a békét Johnson ellenséges hangú beszédében furcsának tűnik az az állítás, hogy az amerikai kormány megegyezéseket kíván elérni a Szovjetunióval a feszültség enyhítése céljából — folytatódik a nyilatkozat. — Ebben a kérdésben a szovjet álláspont közismert. A szovjet kormány mindig kész volt komoly tárgyalásokat folytatni, olyan egyezményeket kötni, amelyeknek célja a háború elhárítása és minden nép biztonságának szavatolása. Ám senki se számítson arra, hogy szabad beavatkoznia független államok belügyeibe, hol itt, hol ott fegyveres összetűzéseket szabad provokálni, agressziós cselekményeket lehet elkövetni szocialista országok ellen, s ugyanakkor a Szovjetunióval megegyezést lehet elérni a „feszültség enyhítéséről". Az elnök beszéde azt mutatja, hogy Washingtonban a jelek szerint mindinkább felülkerekedik a nemzetközi feszültség kiélezésének irányzata. Szovjet hivatalos körökben úgy vélik, hogy az amerikai vezetőknek vállalniuk kell a teljes felelősséget politikájuk esetleges következményeiért. A Szovjetunió szilárdan védelmezi a békét, de felkészült az események bármilyen fordulatára, s efelől ne essenek tévedésbe azok, akik újjá akarják éleszteni a csődbe jutott eröpolitikát — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. MEGNYITOTTA KAPUIT a budapesti nemzetközi vásár Budapest (CTKJ — Budapesten tegnap nyitották meg a már hagyományos budapesti nemzetközi vásárt. A vásáron ez évben 35 ország vesz részt. A szocialista országok közül a legtöbb gyártmányt a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK, a nyugati országok közül Olaszország, Ausztria, az NSZK, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mutatja be. A vásárt Fock Jenő miniszterelnökhelyettes, az MSZMP politikai bizottságának tagja nyitotta meg. Üdvözölte a külföldi küldöttségeket, köztük a csehszlovák kormányküldöttséget, élén Oldrich Cerník miniszterelnökhelyettessel, az Állami Tervbizottság elnökével. Az ünnepélyes megnyitás után a vendégek megtekintették a vásárt. CSEHSZLOVÁK FILMSIKER CANNESBAN Cannes (CTK) — Csütörtök este mutatták be Cannes-ban az Üzlet a korzón című csehszlovák filmet. A péntek reggel megjelenő francia lapok kevés kivétellel pozitívan értékelik Kádár és Klos filmjét. Az Humanité a nap nagy meglepetésének minősíti a filmet. Kiemeli a film időszerűségét, valamint Jozef Króner és Ida Kamiňská színészi teljesítményét. A Nice—Matin kitűnő jellemábrázolásnak tartja a filmet. A lapok elsősorban a film befejező jeleneteit értékelik. 0] SZÖ 4 * 1983. május 21.