Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-20 / 138. szám, csütörtök

A SZÉP SZO KOMAROMI ÜNNEPE ERÉNYEK ÉS GYENGÉK A TIZEDIK ORSZÁGOS MAGYAR SZAVALÓVERSENYEN Komáromban a Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet a Jókai-napok keretében ez idén május 15-én rendezte meg a tizedik országos magyar szavalóversenyt. A szép szó jubileumi vetélkedőjén összesen több mint ötvenen léptek fel. Többnyire azok mutatkoztak be, akik a dolgozók és az ifjúság alkotóversenyeinek járási fordulóin első helyezést értek el. A több vonatkozásban is értékes bemutatón négy korosztály mérte össze tudását. A fesztivál formáját tekintve lényegesen eltért az előbbiektől. Ezúttal a különféle korosztályba tartozó versmondók nem egy kategóriák szerinti külön-külön bírálóbizottság, hanem (egymást követően, nyilvánosság előtt) egy közös bírálóbizottság előtt léptek fel. Ennek a módszernek minden hátránya ellenére megvolt az az igen jelentős előnye* hogy módot adott a viszonyításra, a mérlegelésre, s egészében tükrözte a hazai magyar versmondás mai színvonalát. A több mint hat órán át tartó vetélkedés során, összesen 24-en nyertek helyezést, illetve részesültek dicséretben. Az első kategóriában Rácz Klára (Komárom), Dakó Etelka (Klrályhelmec), Szabó IAvia (Izsa); a második kategóriában: Jakab Ibolya (Csallóközaranyos), Bauer Ferenc (Érsekújvár), Sípos Mária (Somorja); a harmadik kategóriában: Domokos Tivadar (Nagymegyer), Suni/ovszky Szilvia (Rozsnyó), Harsányi Gizella (Komárom); a negyedik kategóriában (prózamondással) :RaJ Mária (Zseiiz), Szabados Zsuzsanna (Komárom), Zakál Piroska (Nagymegyer) került az első, második, illteve a harmadik helyre. A felnőttek kategőriájában: Gilányi Valéria (Nagyszelmenc), Érsek György (Dunaszerdahely), és Petricsek Júlia (Érsekújvár) lett az első. Dicséretben részesült: Soós Ilona (Bratislava), Kollár Anna (Tornaija), Szépe Katalin (Léva), Rozsár László (Galánta), Kulcsár valéria (Bratislava), Nagy Géza ÚJ ALKOTÁSOK A NEMZETI GALÉRIÁBAN A bratislavai Nemzeti Galéria kiállítási helyiségeiben bemutatott képek, grafikák, szobrok jelzik a képtár gyűjteményeinek öt esztendei gyarapodását, illetve an.nak csupán egy, — a hazai 20. század művészetét felölelő töredéket. A szlovák festők nesztora Jasusch, s az ugyancsak Kassán működő Bauer szilárd expreszionista ihletésű, szociális tartalmú képei nyitják meg a sort, mely a korán elhunyt tehetséges Palugyayval és . Gwerkkel folytatódik. Az utánuk következő Weiner-Král a Chagalli szürrealizmus hazai talajba plántálója az emberiesség hirdetője, valamint Csemicky is. Béklyóból szabadult lovai dinamizmusa már a világkatasztrófa közelgését sejteti. A többiek, Majerníkkel élükön, Zelibský, Mudroch, Lőrincz, Matejka és Nevan a nyugati művészet tanulságaival felfegyverkezve még elfojtott, de kirobbanni kész izgalommal, feszültséggel telt háború — és fasisztaellenes alkotásai emberi nyomorúságot, embertelen kegyetlenséget tükröznek. A tárlat második része tanúskodik a képtári gyűjtésen, tudományos feldolgozáson, elemzésen kívüli másik fontos működési területéről: az új művészi megnyilvánulások kitapintásáról, nyomon követéséről, és a mindenkori „mai"-nak értékeléséről. Ide tartoznak az előző korból átívelő Nevannak és Matejkának a francia művészet sugalmazását éreztető, erősen egyéni hangú képei, rajzai, grafikái, — meg Hložník sajátos, termékeny képzeletű, egyre sűrítettebb fogalmazású metaforás művel. Itt vannak a kultusz szemellenzője nélkül Immár újra értékelt és megbecsült Chmelnek költői hangú norvég, osztrák, francia hatásokat hazai és emberi-művészi egységbe ötvöző alkotásai; Guderna elemző, intellektuális és mély érzelmi alapra valló művei; nagyvonalú díszítőművészetünk egyik érdemes mestere Gandl, Cunderlik, a népi elemek modern analizálőja és összefoglalója. A fehér-fekete művészet az említetteken kívül felvonultatja Szabó Gyula és egész népes, jeles grafikai gárdánkat. A; szlovák szobrászat friss megnyilvánulásai is lnmérhetők a képek közül kiemelkedő plasztikákon. Pribiš nemes veretű, klasszikus formálású, — Kulich érzékeny valóságlátású domborművein és érmein, — Kompánek és Kšandr népi ihletésű, stilizált figuráin, — Tóth és Cutek új formaadású plasztitkáin, — meg a legfiatalabbnak: Rudavský és Jankovichnak a világművészet új elveiből kiinduló munkáin. Bárkány Jenőné (Komárom), Kovács Adrianna (Rimaszombat), F úrin Magda (Rozsnyó) és Oros Gyula (Szene). A felsorolás megközelítőleg sem fejezi ki a tizedik országos magyar szavalóverseny erényeit és gyengéit. Ha mégis megneveztük a nyerteseket, csupán azért tettük, hogy lássuk: íme a csehszlovákiai magyar vers- és prózamondók ígéretes utánpótlása. Ez a mag, ez a vetélkedők nemesebbje, akikre a jövőben építhetünk. Maga a jubileumi bemutató bennünk kettős érzelmet váltott ki. örültünk, hogy az anyagi nehézségek ellenére (többen maguk vállalták a kiadásokat), ilyen nagy számban jöttek össze az ország minden részéből. Jó érzés volt látni a sok lelkes lányt, fiút és felnőttet, és jó érzés volt hallgatni a sok szép verset. Bántott viszont, hogy előadóművészetünk még mindig nem érte el azt a színvonalat, amelyet a jubileumi bemutatón jogosan vártunk. Bántott az is, hogy a nagy lelkesedés, és minden jószándék ellenére vers- és prózamondóink teljesítménye legalább annyival kisebb az átlagos műkedvelői színvonalnál, amennyivel színjátszóink teljesítménye ma már több. Nem feladatunk a részletes elemzés. Annyit azonban elöljáróban is megjegyzünk: ha vers- és prózamondóink munkáján nem érvényesül az irodalom-szakos tanárok gondos kezenyoma, miért nem érvényesül sokkal jobban legalább a televízió „Ki mit tud?" adásainak a tanulsága? Miért nem tanulunk, miért nem sajátítunk el a látottakból és a hallottakból az eddiginél jóval többet?.. Egészében a bemutatót pozitívan értékelhetjük. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük sajátos viszonyainkat, és a mércét rugalmasan alkalmazzuk. Hivatásos művészek teljesítményeit tartva szem előtt, a mostani bemutató legjobb színvonala sem bírná el az összehasonlítást. Ha viszont a tavalyi színvonalat vagy akár a televízió „Ki mit tud?" adásának a színvonalát nézzük és ehhez viszonyítunk, akkor mér azt kell mondanunk: a teljesítmény nem kielégítő ugyan, de biztató. Arról győzött meg, hogy van fejlődés, a televízió ismeretterjesztő hatása, ha még nem is a kívánt mértékben, mégis szemmel láthatóan észlelhető. A szereplőknél a tavalyinál is nagyobb mértékben elmaradt a túlzott hangerő, az álpňtosz, a mondanivalót „dekoráló" taglejtés. Helyette azi élőadók ' .része már szóbeli, hangbeli, hangszinbeli cselekvéssel (nem mondom, hogy művészi tolmácsolással, mert sajnos, művészi tolmácsolás egy esetben sem született), fejezték ki az írók és költők mondanivalóját. Előadóink (elsősorban ebben látható a televízió kedvező hatása), úgy látszik megértették, hogy a szavaló egyedül áll a dobogón, ahol — a mű eszmei mondanivalóját hangsúlyozva — az írás egészét kell életre kelteniük, a szövegben szereplő fizikai személyek ábrázolása nélkül. Az eszmei tartalom mellett, mondanivalónak megfelelő fizikai cselekvést is a felesleges gesztikulálás mellőzésével, hanggal, szóval, hangszinnel kell kifejezni és életre kelteni. Csak újra és újra hangsúlyozzuk: az előadó nem alakít, hanem tolmácsol. Szavalőinkban ezúttal — a tavalyi nál még észrevehetőbben — a színész már nem halványította el, és nem szo rította háttérbe az előadót. Ugyanakkor fesztivált a szakismeretek gaz dagodása, a helyes útkeresés és a kor szerű hazai magyar előadóművészet megteremtésére irányuló igény, a biztató próbálkozás és fejlődés jellemez te. A legtöbbet az első és második korosztály szavalói nyújtották. Néhányuk szavalata élményt jelentett. Sajnos — műsorválasztás tekintetében — ők kép viselték leginkább az úgynevezett „szentimentális" lírát. Mivel az első órákban nagyrészt az érzelgősség do minált, féltünk, hogy ez jellemzi majd az egész bemutatót. Jólesően csalód tunk. A harmadik és negyedik korosz tály kiegyensúlyozta a mérleget. A se hideg, se meleg (néha andalító, már már giccses) mondanivalót képviselő „urbánusok" mellett József Attila, Rad nóti, Illyés, Wolker, Szimonov, Aragon Nezval. Váci, Garai és Simon István versei a forradalmi magyar és nem zetközi lírát is bőven képviselték, örvendetes, hogy Tóth Elemér, Kulcsár Tibor, Gál Sándor, Dénes György, Gyurcsó István, Cselényi László és Rácz Olivér műveivel a fesztiválon a hazai magyar irodalom is méltó helyet kapott. Bár a rendezők a szavaláshoz feltétlenül szükséges csendet és nyugalmat ezúttal sem biztosították, mind a szervezés, mind a műsorpolitika jónak bizonyult... Ennyi az érték, a plusz. Hiányérzetet a színvonal hagyott. A fesztivál tényleges gyengéje szavalóink átlagon aluli teljesítménye a május 16-án rendezett ünnepi akadémián ütközött ki, már-már megbotránkoztatóan. Az ünnepi akadémián az első helyek győztesei léptek fel. Előttük Kohut Magda, a budapesti Nemztei Színház művésze mutatkozott be. Ismételjük, hogy ebben az esetbn helytelen lenne a hasonlítgatás. Nem tesszük ezt mi sem. A kontraszt mégis erősen meg mutatkozott. Ilyen óriási különbségnek hivatásos művész és az országos fesztivál első helyezettjei között mégsem szabadna lennie. Kohut Magda igen jó szavaló, de a győztesek az ünnepi akadémián még a versenyen mutatott teljesítményüket sem érték el. Szavalóinktól sokkal többet várunk a most mutatottnál, a műkedvelői versmondás is sokkal többre hivatott. Mit tegyünk, hogy emeljük a színvonalat? A siker érdekében a munka oroszlánrésze a magyarszakos tanítókra vár. Az előadóművészettel kapcsolatban az utóbbi években annyi jó könyv jelent meg. (Ascher Oszkár, Gáti József stb.) Lapozgassunk ezekben a könyvekben, sajátítsuk el a szakma fortélyait... Aztán itt van a televízió, Olyan sok szép előadást, estet sugároz ... Miért nem nézzük meg ezeket közösen, miért nem tartunk róluk vitát? Rendező, előadó egyaránt sokat tanulhatna. Használna, ha a jövőben az eddiginél szigorúbb válogatással, az országos fesztiválra csak azok kerülnének, akik helyt álltak a dolgozók és az ifjúság alkotóversenyeinek járási fordulóin. Sok a teendő. Az igényes előadóművészet, az igazán szép szó érdekében azonban érdemes fáradozni. BALÁZS BÉLA LEVELEZŐINK ÍRJÁK ... A falusi mozi és a propagáció A közelmúltban számos helyen, sőt irodalmi berkekben is beszéltek és írtak arról, hogy falvainkban és városainkban egyaránt befellegzett a mozinak. Az egyre bővülő televízióhálózat kiszorítja a filmet, azaz a mozit. Egy szó, mint száz, eléggé borús szemléletben kezd a filmszínház szerepelni. De vajon mindig és mindenütt ilyen kevésbé kecsegtető-e a mozilátogatás? Nem. Erről tanúskodik Nagykapos, ahol a széles televízióhálózat ellenére méc ma is népes a mozit látogatók száma. A nagykaposi Zemplín mozi például a múlt évben tervezett 332 előadást 107 százalékra, a látogatottságot pedig 122 százalékra teljesítette. Ennek megfelelően megnövekedett a bevétel is, vagyis 34 000 koronával keresett a mozi többet, mint az elmúlt évben. A felsorolt számok arról tanúskodnak, hogy a mozi továbbra is ott szerepel a falu és kisváros dolgozóinak érdeklődési körében. Csupán a régi, a szokott filmpropagációt kell megváltoztatni, ahogy azt Polóni József a Zemplínmozi vezetője csinálja. A jó propagációs munka eredményeként a nagykaposi Zemplín-mozi, illetve Polóni József egyike a legjobb mozivezetőknek. Kertész Pál Lesz folytatása is? .: . örvendetes, hogy végre a lévai Csemadok is életjelt adott magáról. Dal, táňc, muzsika cimű közelmúltban megrendezett műsorestje megújhodást jelent az eddigi tétlenség után. Bemutatkozott a Csemadok lévai népművészeti együttese, amelynek tánccsoportja Búra István vezetésével már az elmúlt években is ott volt az országos rendezvényeken. A legörvendetesebb, hogy hosszú vajúdás után, Halász Tibor vezetésével fellépett a Csemadok hatvantagú énekkara. A zsúfolásig megtelt székházból az előadás után megelégedéssel és azzal a reménnyel távozott a közönség, hogy az elkezdett munkának folytatása is lesz. Sándor Károly Filmtavasz Muzslán Az elmúlt napokban rendezték meg Muzslán a „Filmtavasz a falun" akciót, melynek keretében bemutatták a Szenzi mama című új szlovák filmet. Az akció iránt nagy volt az érdeklődés, s a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a film alkotóit és szereplőit, valamint a részvevő filmküldöttséget. Az ünnepi bemutató után szívélyes beszélgetés kezdődött a közönség és a filmküldöttség tagjai között. A sikeres rendezvényért csak köszönet jár a szervezőknek. RIgler János A BARÁTSÁGRÚL A NEVELÖK, szülők, vagy tanítók pedagógiai tevékenységük során gyakran igyekeznek befolyásolni a gyermekek között kialakuló barátságot. Befolyásolásuk formája különböző lehet. Az iskolában a tanítók gyakran szétültetik a gyermekeket, nehogy — úgymód — rossz hatással legyenek egymásra, vagy ellenkezőleg: ezt vagy azt a tanulót azért ültetik egymás mellé, hogy kölcsönösen jó hatást gyakoroljanak egymásra. Máskor kipellengérezik az általuk rossznak ítélt baráti kapcsolatokat, miközben példaképeket idéznek, sőt egyik-másik tanulót más osztályba, esetleg más iskolába helyezik át. A szülők a gyermekeiket nem engedik olyanok társaságába, akikről feltételezik, hogy rossz hatással lehetnek gyermekeikre és megbüntetik őket, ha megtudják, hogy tilalmuk ellenére is találkoznak a rossz barátokkal. A szülők, vagy a tanítók mindezt azért teszik, mert gyakran az a meggyőződésük, hogy a gyermek éppen „bizonyos" barátok társaságában követ el különböző kihágásokat, mondjuk beveri az ablakokat, vagy nem megy iskolába stb. A felsoroltakkal ellentétes módon is befolyásolhatjuk gyermekeink barátságát. A nevelők azt kívánják, hogy a gyermekek barátkozzanak egymással és ennek érdekében céltudatosari barátkozásra nevelik őket. Már a legkisebb gyermekeket is arra ösztönzik, hogy kölcsönözzék egymásnak játékaikat, hogy a közös játék érdekében engedményeket tegyenek egymásnak. Ezt pedig azért teszik, mert maguk is jól ismerik, milyen felbecsülhetetlen értéket jelent az ember számára a jó baráti kapcsolat. A barátság jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy megtanítja a gyermeket a közösségben élni. Tehát mintegy megszabja a gyermek további beleilleszkedésének módját a különböző közösségekbe, az osztály-, sport-, munka-, vagy érdekközösségbe. Az Ilyen közösségi élet, természetesen, bizonyos tulajdonságokat követel meg, amelyek a gyermekben éppen a barátság révén alakulnak ki. Ilyenek az áldozatkészség, mások megsegítése, megértésé, az a képesség, hogy beleélje magát mások problémáiba, hogy mások érdekében lemondjon egy-egy kívánságáról, stb. Ezenkívül a barátság befolyásolja a személyiség formálódását ls. A barátság különösen nagy jelentőségű az olyan gyermek számára, akinek nincsenek barátai, — vagy azért, mert a szülők vetnek gátat barátkozás! kísérleteik útjába, vagy más okok miatt magányosak. Ezekre a gyermekekre jellemző, hogy nem tudnak másokkal játszani. Ha a játszó gyermekekhez csatlakoznak, rendszerint elrontják a játékot, és szó sem lehet náluk engedékenységről. Nem egyszer önzők, egocentrikusak, nem képesek arra, hogy közös munkát végezzenek másokkal, gyakran félénkek, s az emberekkel való kapcsolatukban érzéketlenek. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a gyermekek barátkozása normális szellemi fejlődésük szempontjából feltétlenül szükséges, de társadalmi életük szempontjából is nélkülözhetetlen. Hogyan alakul ki a gyermekek között a barátság? Milyen okok vezetnek a gyermekek társulásához, és milyen formákat ölthet? A KISEBB GYERMEKEK között ösztönösen fejlődnek a baráti kapcsolatok, gyakran teljesen indokolatlanul, véletlenül. A kis iskolás többnyire azért barátkozik ezzel, vagy azzal, mert közel laknak egymáshoz, s ez azt jelenti, hogy többet játszhatnak együtt, együtt járhatnak az iskolába stb. Gyakran olyan mozzanatok is közrejátszhatnak, hogy valaki egy kerékpár boldog tulajdonosa, vagy jó tízóraikat hord az iskolába. Ebben a korban a barátságok gyakran változnak, a gyermekek a játék folyamán gyakran cserélik partnereiket. Az osztályközösségben még nem jöhet tekintetbe a kölcsönös segítés, sőt ellenkezőleg, egyénileg akarnak kitűnni, s ezért van az, hogy árulkodnak egymásra és örömöt szerez neki például a másik gyermek megbüntetése stb. A nyolcadik életév után már állandóbb csoportok, barátságok alakulnak ki, gyakran „vezető személyiséggel" az élen. Az ilyen csoportnak a tagjai külön neveket osztogatnak egymásnak, titkos feljegyzéseket vezetnek, megszokott helyen találkoznak (mondjuk egy bizonyos fa alatt, pincében, vagy valamelyikük otthonában). A kilenc, tizenegy évesek barátsága már bizonyos intim jelleggel bír, bizonyos fokig választás eredménye, s már nem a szomszédság az egyedüli döntő tényező. E csoportok már különböző tulajdonságokat követelnek meg tagjaiktól: bátorságot, ügyességet, jő tanulmányi eredményt. De a barátok még ebben a korban is gyakorta váltakoznak éspedig aszerint, hogy egy-egy időszakban milyen érdekek vannak túlsúlyban. A KÖLCSÖNÖS BARÁTSÁGRA épült csoportok a serdülőkorban már intenzívebbek, gyakran bizonyos programot tűznek maguk elé. Ekkor születnek az „életre-halálra" szóló barátságok. Számos pszichológus szerint ebben az életkorban a lányok ideiglenesen elkülönülnek a fiúktól, és a baráti csoportok a nemek alapján alakulnak kl. A barátkozás negatív formájának tekinthetők többnyire az iskola falain kívül alakult „bandák". Nem ritka, hogy ezek a bizonyos fokig már tömegpszichológiai jelentőségűnek nevezhető megnyilvánulások gyakran antiszociális tevékenységet eredményeznek (különböző garázdálkodások, a járókelők megtámadása stb. a huligán galerikben is többnyire ilyenkorú fiatalokat találhatunk). A csoportos barátkozáson kívül gyakran szövődik barátság az egyének között is — a csoporton kívül, vagy belül, különösen a lányoknál. Ebben az életkorban a barátok közti viszony már elmélyültebb, mint az előzőben, amikor a barátságot inkább a külsőségek jellemezték. A serdülők barátsága intenzívebb, bizalmas és egyenértékű. Az, amit a serdülő megkövetel a barátjától, megköveteli önmagától is. A barát tulajdonságaira nagy súlyt helyeznek, akinek igazmondónak, őszintének, becsületesnek, áldozatkésznek kell lennie. A barátság a virágkorát a serdülőkor utáni években éri el. Ezekben az években mély, tartós barátságok szövődnek, s olykor egész életre szólnak. Itt már nemcsak a közös játékok, s a közös szórakozások a döntők, hanem a sors- vagy életközösség játssza a főszerepet. » « * A TANULÖK SZEMPONTJÁBÓL kl tulajdonképpen az Igazi barát? Az alábbiakban néhány tényezőt sorolunk fel, amelyek a barát megválasztásánál mérvadóak. A kisdiák például kiválaszt magának egyet osztálytársai közül, akivel egy padban akar ülni azért, mert az jól tanul, szívesen segít, közel laknak egymáshoz, s az Iskolán kívüli érdeklődési körük is megegyezik, stb. A gyermekek azokkal az osztálytársaikkal akarnak tanulni, akik az egyes tantárgyakban tanultakat jól tudják megmagyarázni, tehetségesek, lelkiismeretesek, segíteni készek és komolyan veszik a munkát. A barátságot ilyen és hasonló tényezők indokolják már az alapiskola negyedik osztályában is. A barátságra nevelésünk akkor lehet célravezető, ha olyan általános tulajdonságokat alakítunk ki a gyermekben, mint az a képesség, hogy társaiban felfedezze és meglássa a pozitív tulajdonságokat, hogy tudja korlátozni saját vágyait mások érdekében, s hogy elfogadja mások nézeteit. Ha hatni akarunk a gyermekeink között fejlődő barátságra, fontos, hogy tudjuk, kivel barátkozik a gyermekünk, milyen tulajdonságokat követel meg barátjától, s vajon huzamosabb kapcsolatról van-e szó? Esetleg, gyermekünk miben és milyen mértékben függ barátjától? Sok szülő ugyanis csak későn veszi észre, hogy gyermeke kivel barátkozik, nem ritkán csak akkor, amikor már megtörtént a baj. Ezzel kapcsolatban szólnunk kell a nagy korkülönbségű gyermekek közötti barátságról is. Ez rendszerint nem helyes, mert az idősebb a fiatalabbat időnek előtt bevonja társaságába, vagy elvárja tőle, hogy különböző szolgálatokat tegyen neki. AZ ILYEN BARÁTSÁGTÓL azonban meg kell különböztetnünk a közös udvaron játszó, kisebb-nagyobb csoportok barátságát. Ebben az esetben az idősebb korosztály a találékonyság, a bátorság és az okosság jó példájával járhat elől a kisebbek előtt s az idősebbek ugyanakkor megszokják a kicsinyek megsegítését, védelmezését. Ha észrevesszük, hogy a barátság rossz hatással van gyermekünkre, tapintatosan — semmi esetre sem erőszakkal — igyekezzünk elvonni gyermekünket a rossz baráttól. Ne tiltsuk ezt a kapcsolatot, mert ebben az esetben csupán vonzóbbá tesszük. Végső fokon ilyen barátság láttán arra is kell gondolnunk, esetleg a barátkozás hatása fordított előjelű is lehet: a jól nevelt gyermek befolyásolhatja a rosszabb nevelésűt. * • » A GYERMEKKORBAN kialakuló barátságok a felnőttek barátságának alapkövei. Ezért a barátsággal kapcsolatban olyan tulajdonságokat kell gyermekeinkben kialakítanunk, amelyeknek hasznát látják egész életükben. MARTA POPPEROVÁ 1965. május 20. * (Jj SZÖ 7