Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-16 / 134. szám, vasárnap

CĹ Ceg,ô>ze&ä ajcutdék A Kéty felé vezető pormentes farnadi utcában kerestem fel Konci Lajos hatvankét éves szövet­kezeti tag szerény családi otthonát. A ház előtt festett vaskerítés zárja el az udvart. Rajtuk kívül három család lakik a portán, ami a községben nem is ritka jelenség. Csupán az úf laká­sokkal bővülő negyedekben nyílt le­hetőség arra, hogy magánosan lak­hassék egy-egy család. A pirospozsgás arcú, őszülő házi­gazda lakásán nyomot hagyott az idő. Felesége, a takaros Julis néni keze nyomán azonban tiszták, ápoltak a falak, a legnagyobb rend fogad a szobában. — Nem sokáig lehet rend — tilta­kozik a háziasszony — hiszen kisuno­kám játékaival elárasztja a lakást. fátéktraktor, gőzhenger, magánfárú katicabogár, óra és megszámlálhatat­lanul sok más f át ék hever szerteszét. A hároméves kts öcsihez fordulok: — Ml szeretnél lenni, ha nagy le­szel? A fiú kissé bizalmatlanul tekint az idegenre, de azért talpraesetten vá­laszol: — Tfaktofos... — Az apja is így kezdte, noha neki akkor még nem volt annyi játéka — veti közbe Lajos bácsi. A konyhai tűzhelyen az ebédre ké­szülő étel rotyog, fulls néni szaporán keveri a rántást. Ma fia számára is ebédet főz, mert a menyecske eluta­zott hazulról. Férj és feleség oda­haza tartózkodnak, mindketten vi­gyáznak az unokára, jó alkalom ez arra, hogy elbeszélgessünk a család életének alakulásáról. Vendéglátóm kérdés nélkül is a húsz év előtti eseményekkel kezdi az emlékezést. Legidősebb fia, Lajos ap­ja nevét örökölte. Mindössze tizen­hét éves volt, amikor jött a felszaba­dulás. Ernő, a fiatalabbik még isko­lába járt, és a szakmaválasztásról gondolkodott. — Saját magamról csak annyit — folytatfa a házigazda — hogy két hold saját és négy hold bérelt földön gazdálkodtam. Idősebb fiam a gépla­katos-mesterséggel jegyezte el magát. — Hová került az idősebb fia? — Amint a szakmát kitanulta, be­vonult katonának. A két év leteltével megnősült, de nem tért haza, hanem a néphadsereg szolgálatában maradt. Mindig tetszett neki a katonaélet. Kijárta a katonai akadémiát és ma mint őrnagy szolgál. Az otthontól távol élő Lajos fia Csehországban alapított családot. A kapcsolatot ezután is fenntartja szüleivel. Nagyobb ünnepek alkalmá­val hazalátogat, gyakran ír életsorsá­ról. Segíti-e a fiú az öregeket? — Egyelőre nincs szükségem a gye­rekek támogatására — szól az apa. — Igaz, hogy már több mint egy éve munkaképtelen vagyok, szív- és ideg­betegségem miatt nem dolaozhatom a szövetkezetben. Ám a rokkantság já­radékból — nem sok ugyan, — ket­tesben szerényen megélünk. LJirminckilenc évi házasság, csa­' ' ládi élet után Koncz Lajos a célját elért ember boldogságával, elé­gedetten tekint vissza a múltra, bát­ran néz a jövőbe. — A magamfajta szegény falusi napszámos, földmunkás embernek nem lehetett ki tudja milyen életcél­ja. Oj lakás építésére nem is gondol­hattam, hiszen abból a szűken mért napszámból, a kis föld jövedelméből nagyobb kiadásra már nem futotta. Egyedüli célomnak a gyerekek ne­velését, taníttatását tartottam. Akko­riban cudar volt a világ, de szavam­ra mondom, hogy a mi gyerekeink sohasem nélkülöztek. A mindennapi betevő falatjuk megvolt, a ruházatot illetően pedig a módosabb vagy a tehetősebb szülők gyermekei sem jár­tak különben. Természetesen ma egé­szen más a helyzet. A szülők nagyobb kényelmet, több jót nyújtanak gyer­mekeiknek. Sokat változott húsz év alatt a világ, biztonságosabb, jobb lett az emberek élete. Lajos bácsi őszinte szavai nyomán a postamester tájékoztató bejelenté­sén gondolkodom. Jelenleg a falu több mtnt három és fél száz nyug­díjasának havonta több mint száztíz­ezer koronát kézbesít a posta. Sok ez, vagy kevés? Ha a megnövekedett igényeket tekintjük, nem sok. Ha azonban a múlttal hasonlítjuk össze, amikor a munkaképtelenek, öregek, aggok százezrei jutottak koldusbotra az országban, az eredmény kormá­nyunk, rendszerünk javára billenti a mérleget. — Sokszor hallgatom a rádiót, rendszeresen olvasom az újságot — kapcsol rá ismét a házigazda —, en­nek alapján is elmondhatom, hogy a világon még sok az elhagyatott, szen­vedő és éhező ember. Nálunk már senkit sem fenyeget nélkülözés, ki-kl munkája szerint biztosíthatja megél­hetését. Ha csak szűk környezetünket említem, községünkben bárki megta­lálhatja számítását a szövetkezetben vagy a helyt gazdálkodás üzemeiben. Húsz koronát ér egy munkaegység, és ha a száj- és körömfájás nem sújtott volna bennünket, ez idén legalább harminc korona lett volna az értéke. Ernő, a fiatalabbik fiú törekvő, szorgalmas és hozzáértő szakember. Ma azért igyekszik, hogy új házat építsen, autót vásároljon. Felesége kora tavasztól a betakarításig a szö­vetkezet növénytermesztési csoportjá­ban dolgozik. Napközben otthon az öregek vigyáz­nak az unokára, a fiataloknak is el­készítik az ebédet, ellátják a barom­fit, megetetik a süldőt, rendet tarta­nak a lakásban. Nyugodt, harmonikus családi életükben gyorsan eltelt a harminckilenc esztendő. Idősebbek ajkáról valamikor sok­' szor hallottam: „Hetven felé, hazafelé". Ez az érzése és véleménye Lajos bácsinak is? — Szellemileg még nem érzem, hogy megöregedtem. Dehát a test, a szervek eléggé megkoptak. Motorok­ba gyártanak alkatrészt, az emberbe ilyesmit senki sem készít. A szívet, ami lényegében motorja az ember tes­tének — ha lehetne — nálam újjal kellene helyettesíteni. Pillanatnyilag a házigazda nem pa­naszkodik szívműködése miatt. Felesé­gével együtt örül, hogy a család, — hála rendszerünknek — sokkal több­re vihette földhözragadt, beteg szü­leinél. Mégis megnyugtató érzés, hogy mindkét fiuk boldogult, vitte valamire, hasznos tagjává vált a tár­sadalomnak. Ez a legszebb ajándék, amit Koncz Lajos és a felesége kaphatott az élet­től. SZOMBATH AMBRUS Ismeretterjesztő és ismeretterjesztés Gerő János igazgatóhelyettes már kilenc éve tanít a zselízi iskolán és ez alatt az idő alatt a népművelés­ben, az ismeretterjesztő munkában ls sok eredményes évet zártak. — Kezdetben nem volt ennek a munkának, mármint az előadásoknak kelete, de négy-öt évvel ezelőtt annyira vittük már, hogy évente hat­van-hetven előadást is tartott egy elöadő. — Az elmúlt évben azonban már csak tíz előadást tartottam. (Kérdés, ez azt jelenti-e, hogy az ismeretterjesztés hanyatlott, hisz a szóban forgó évekhez viszonyítva ma jelentős segítséget nyújt a televí­zió. Módszertani szempontból pedig még túl is tesz a szemléletesség-sze­gény előadásokon.) — Persze van a dolognak egy bök­kenője. Ott folytatni, ahol abbahagy­tuk, már nem lehet. Nem lenne cél­szerű hajszolni a mennyiséget, sem az előadások, sem pedig a hallgató­ság számát illetően. A helyi problé­mákat boncolgató előadásokat azon­ban szorgalmaznunk kellene. — Konkrétan, az ismeretterjesztés továbbfejlesztésének lehetőségét az olyan problémák feldolgozásában lá­tom, amelyek megoldása kisvárosunk lakosságának feladata. Ilyen az ön­segélyzés, majd a falu- és városszé­pítési akciók, meg számtalan más helyi probléma. Olyan merész dolgok­ra is gondolok, mint közvéleményku­tatás alapján felmérni a költségvetés kihasználásának legcélszerűbb mód­ját, persze jóval a költségvetési év kezdete előtt. A tudományos ismeret­terjesztő társaság szociológiai lektori csoportja vállalhatná az ilyesmit. — A példákat csak találomra em­lítettem, de tudom, hogy a problé­mák általánosak. Es ha egyszer az ismeretterjesztés konkrét formái is általánossá válnak, vagyis ha minden alapszervezet alapvető munkastílusát képezik majd, a nehézségek tovább fokozódnak. Eddig až előadó, ha fel­készült egy előadással, előadhatta azt akár ötvenszer is a járás legkü­lönbözőbb községeiben, mert a leg­általánosabb problémákat választotta témául. Ezért, ha a jövőben egy-egy község különleges problémájára össz­pontosul majd az ismeretterjesztő (és feltételezhetően az ismeretterjesz­tők egész csoportja) nem tálalhatja azt a szomszédban, mert ott már az­zal semmit meg nem old. Ennek el­lenére azonban úgy vélem, hogy ez nem fog megártani az ismeretterjesz­tésnek, sőt ellenkezőleg, a témameg­választásban alaposabb mérlegelésre inti majd az előadókat, akik már nem csak előadók lesznek, de segítőtár­sak is egy-egy soronlevő feladat meg­oldásában. • • • Zselízen a fentebb vázolt munka­forma már sok sikert eredményezett, tgy például összegyűjtötték, azaz fel­derítették a lakosságot foglalkozta­tó, kisvádosukkal összefüggő legáltala­nosabb kérdéseket és az ismeretter­jesztők által kihirdetett kérdés fele­let estre meghívták a város felelős té­nyezőit, akik a kérdéseket itt megvá­laszolták. Mondanunk sem kell, hogy az esemény mennyire felrázta a ke­délyeket és mennyire felkeltette a közproblémák iránt az érdeklődést. —él IPJÜK A BOLYGÓDUGATTYÚS MOTOR Az NSU autógyár Spider kocsijáról közölt Ismertetésünkkel kapcsolatban számos levelet kaptunk, olvasóink kérik: Ismertessük részletesebben a Wankel-motort. Eleget teszünk kéré­süknek. Az új motor feltalálója F. Wankel, aki gyakorlatilag egész élete munkás­ságát különféle forgódugattyús és to­lattyús gépek fejlesztésének szentel­te. 1953 óta kizárólag a forgódugaty­tyús, majd a bolygódugattyús motor fejlesztésén dolgozik. 1954 március 5-én a fejlesztőmunka keretében sikerült egy olyan szerke­zeti megoldást találni, amely — a dugattyús motorok működési elvének megtartásával — minden korábban is­mert szerkezeti megoldástól eltér. A henger ugyanis nyolcas alakú, és benne a dugattyú (forgó rész) három körívből összetett egyenlő oldalú há­romszögnek felel meg. A nyolcas ala­kú hengertérben forgó háromszög alakú forgó rész (dugattyúcsoport) három, egymástól teljesen elválasztott és változó nagyságú teret alkot. E te­rek periodikus változásai felelnek meg az egyes hengerekben mozgó du­gattyúk löketének, és egy ilyen be­rendezésben a rendes négyütemű munkafolyamat minden további nél­kül megvalósítható. Rajzunkon bemutatjuk az új motor működésének szakaszait. A háromszög alakú forgó rész, mely három, egy­mástól elkülönített, állandóan válta­kozó teret választ el, lapított ellip­szis alakú motorházban működik. A terek változása felel meg a hagyo­mányos négyütemű motor fázisainak: szívásnak, sűrítésnek, robbanásnak, kipufogásnak. A szerkezet rendkívül egyszerű. Négyütemű motort lehet építeni a két­ütemű motor egyszerű megoldása nyo­mán, térszükséglete Jóval kisebb és literteljesltmény, fajlagos fogyasztás és effektív középnyomás tekintetében már ma is a legtökéletesebb dugaty­tyús motorok méltó versenytársa. To­vábbi nagy előnye, hogy érzéketlen az üzemanyag minősége iránt. A mo­tor egyformán Jól jár 40 oktános si­lány benzinnel és diesel-olajjal, te hát „mindenevő" motorral van dol­gunk. Jdí/ Régen nem érvényes az a nézet, hogy a terhes asszonynak nem kell tö­rődnie megjelenésével, úgysem jár sehová. Ma a kismamák legtöbbje dolgo­zik, munka után egészségügyi sétákat tesz, eljár hangversenyekre, szinházba. Éppen ezért a terhesség idején különös gondot kell fordítania külsejére. Egyrészt egészségügyi szempontból, másrészt, hogy ápolt hajviseletével, ízlé­ses és tiszta megjelenésével elterelje a figyelmet elnehezülő alakjáról. A kismamának valóban nincs szüksége sokruhára. Varratás vagy vásár­lás előtt azonban alaposan fontolja meg, milyen ruhadarab lesz az, melyet munkája, napi beosztása és az évszak figyelembevételévei a legjobban ki­használhat. Tavasztól késő őszig jó szolgálatot tesz a kétrészes, könnyű szövetruha, melynek blúzrésze egy-egy szembehajtással bővül. - Igen előnyös a trapéz­vonalú, kétsorosán gombolt kabátruha. - Fiatalos a nyakkendővel és zseb­fedőkkel díszített, kétrészes kismama ruha. - Az egyszínű pánttal szegett kö­tényruhát hűvösebb napokon blúzzal vagy pulóverrel, nyáron enélkül visel­heti a kismama. - Ünnepi alkalomra is megfelel a mintás selyemruha, kü­lönösen, ha egyszínű kabátkát is csináltatunk hozzá. - Az ötletesen megol­dott, gumirésszel bővíthető szoknyát a terhesség végéig viselheti a kismama. VENDÉGET VÁRUNK Ha nem is ünnepi vacsorára szól a meghívás, minden háziasszony legalább süteménnyel, szend­viccsel megkínálja a vendégeket. Világszerte egy­re inkább tért hódítanak a forró szendvicsek, a zsírban kisütött, falatnyi apró sütemények, hússal vagy gombával töltött fánkocskák. A forró szendvicseket főleg Angliában kedvelik. A vajjal megkent, sütőben megpirított kenyérre a legkülönbözőbb forrói tölteléket teheti a háziasz­szony. Serfőző toast: A vé­konyra szeletelt kenyeret négyszögletes darabok­ra vágjuk, olvasztott vaj­jal megöntözve a sütő­ben megpirítjuk. Közben negyed liter sört felfor­10 dkg főtt, áttört bur­gonyával. Hozzáadunk egy deka, előzőleg lan­gyos tejben áztatott élesztőt, 1 tojást, egy deka margarint, csipet­nyi sót. Langyos tejjel ralunk, belekeverünk 20 kelt tészta keménységű dkg reszelt ementáli saj- tésztát dagasztunk, majd tot és töröttborssal, eset­leg egy kanálka mus­tárral ízesítjük. A meg­pirított kenyérszeletekre vékony szelet sonkát vagy finom felvágottat borítunk, ráöntjük a sajt­mártást és az egészet visszatéve a sütőbe, né­hány percig még pirítjuk. Melegen tálaljuk. Sajtos gömbök: Két tojás fehérjéből nagyon kemény habot verünk, hozzáadunk 10 dkg re­szelt sajtot és csipetnyi sót. A masszából kis gömböket formálunk és bő, nagyon forró olaj­ban hirtelen kisütjük kinyújtva, kis kockákra vágjuk. Mindegyikbe egy kis darab virslit csoma­golunk és bő, forró zsír­ban kisütjük. Vendégváró koktél: Két tojássárgáját, 2 ká­véskanál kakaót és ugyanennyi porcukrot harminc másodpercig mixelünk. (Ha olvasztott csokoládét használunk kakaó helyett, nem kell bele cukor.) Hozzáadunk 1 dl fehérbort, 1 dl Chartreuse likőrt és az egészet még egyszer mi­xeljük. Tejszínkoktél: Egy egész tojást kb. 1 per­cig mixelünk, hozzá­adunk 2 kiskanál mézet, 1 dl tejszínt és 1 dl ko­nyakot vagy más alko­holt. Az egészet még fél percig mixeljük. HOGYAN TÁLALJUNK? Asztalunk legyen mindig tiszta és szépen terített, még akkor is, ha a csa­lád a konyhában étkezik. Az ételt lehetőleg ne a tányérokra tálaljuk, hiszen nehéz eltalálni, ki mennyi­re éhes az asztalnál ülök közül. Étvágygerjesztöbb is, ha mindenki előtt üres tányér van s ebbe vesz annyit, amennyit kíván. A tál alá, melyben az ételt adjuk, tegyünk egy amíg szép piros színt :sempét vagy könnyen tisztítható alátétet, kap. Mindegyik gömbbe Ünnepi alkalommal ne hiányozzék az asztalról egy egy-egy fogpiszkálót szú- kis virág. runk, így tálaljuk. Végül még valamit: ha szűk családi körben étke­Virsli bundában: 10 <ünk is, ügyeljünk arra, hogy a gyerekektől kezdve dkg lisztet összegyúrunk tiindenki kést-villát használjon és rendesen egyék. a terhes nő szépségápolása, mely első­sorban az egészségügyi követelmé­nyekből fakad. Napi teendőit a család segítségével intézze úgy, hogy leg­alább két óra hosszat a szabadban időzhessen. Ha süt a nap, viseljen kendőt vagy kalapot, s legfeljebb ne­gyedórát napozzon egy-egy alkalom­mal. A friss levegő és napsugár jó ha­tást gyakorol az idegrendszerre, a szív­és tüdőműködésére, felfrissíti az arc­bőrt és hozzájárul a jó alváshoz, amely magába véve is fontos szépségápolási tényező. Ebben az időszakban fokozottabban megvan terhelve a láb, ezért fontos a jó lábbeli. Olyan erős félcipőre gon­dolunk (hacsak az orvos másképpen nem rendeli), amely szilárdan tartja a lábat. Az eszményi cipősarok kb. 3 cm magas. Ne feledkezzen meg a kisma­ma a lábtornáról sem. Legegyszerűbb, KÉTSZERESEN FONTOS ——MM nnnmn——cgj ha mezítláb jár füvön (amint felmeleg­szik a föld). Másik gyakorlat: felváltva a jobb, majd bal lábbal a földről egy zsebkendőt felemelni. Valamikor az a tévhit járta, hogy az anyának minden gyermeke egy fogá­ba kerül. Valóban, nagyon rossz volt a fogsoruk, de nem azért, mert szültek, hanem mert helytelenül táplálkoztak és nem jártak fogorvoshoz. Ma erre minden lehetőség megvan. A terhes­ség harmadik és hetedik hónapjában keresse fel a kismama a fogorvost, aki elsősorban a rossz fogat veszi gondo­zásba, ugyanakkor tanácsot ad az ét­kezésre vonatkozóan, hogy fogsorát megóvja a romlástól. Igen fontos, hogy a kismama az or­vos által irányított izomoldó tornaórák­ra is eljárjon. Egészsége és jó alakja érdekében a testgyakorlatról azonban a szülés után sem szabad megfeled­kezni. SZÖ 4 * 1985. májug 18.

Next

/
Thumbnails
Contents