Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-15 / 133. szám, szombat

ÜJ FALU Ezen a helyen lesz majd az új szép kultúrház. Erről beszélget Wiedermann József a szövetkezeti pártszervezet elnöke és Csölle Lajos a HNB elnöke. ledkeztem. Közel másfél millióba került. Egy város sem vallana vele szégyent... Pillanatnyi szünetet tart, s a titkár közbeszól. — És a szép, új üzlet, meg a vendéglő? A múltban nálunk három üzletes leste a vevőt. Ma tizennégy elárusító is alig győzi kiszolgálni a falu népét. Szeretnék már egy kis tavaszias falusi levegőt szívni. Az elnök szava azonban továbbra ls a székhez köt. — Olyan a falunk, akár egy kisebb város. Jóformán mindent megkaphat a vásárló. A közszolgáltatási hálózat ls egyre bővül. Helyben sütik a friss, ízletes kenyeret. Van borbélyunk, cipészünk, szabónk, lakatos- és asztalosműhelyünk. A rádió-, villany-, vízvezetékszerelő és bádogos is megél nálunk. Bár az utazgatás sem okozna ma már különösebb gondot. A rendszeres autóbuszjárat mellett autó is akad a faluban, motorkerékpár meg annyi van, hogy jóformán számát sem tudjuk. A TANYAVILÁGBAN IS EMBEREK ÉLNEK Kivárom az alkalmas pillanatot, hogy megkérdezzem: mire a legbüszkébbek. Pillanatnyi szünet után az elnök válaszol. — Az útra. Hogy rendbeszedtük a falu utcáit. Elnevetem magam. Az elnök elnézően mosolyog. — Furcsa falu a mienk — magyarázza. — Egyik végétől a másikig tizenöt kilométer hoszszú. A községünkhöz tartozó tanyavilág legközelebbi háza tizenkét kilométerre, a legtávolabbi pedig tizenöt kilométerre van a falutól. Télvíz idején teljesen el voltak zárva a világtól. A szövetkezet segítségével utat építettünk nekik. Gyerekeiket a saját autóbuszunk hordta az Iskolába és viszi haza a tanítás után. Villanyt, üzletet, kultúrházat kaptak. Elvégre a tanyavilágban is emberek élnek. — Azért nincs nekünk kultúrháíunk •—• veti köz!•.-•? tréfásan a titkár. ÜJ NÉP 1THIWaltlI

HMMBi————i^———— — Nincs, de lesz — válaszol bizakodva az elnök. A tervrajz már elkészült. Kétmillió hatszázezerbe kerül.., Aligha lesz párja a környéken. jr KÖRSÉTA A FALUBAN Beszélgetés közben érkezik Kalmár János, a szövetkezet elnöke. Amikor meghallja, miről folyik a szň, közbeveti: — A múltban a fél falu el volt adósodva. Ma meg a legtöbb házban fürdőszoba, vízvezeték, mosógép, hűtőszekrény, drágábbnál drágább szőnyegek. Pedig a falunak több mint tlz millió koronáját őrzi a bank. A sok beszéd után falunézésre Indulunk. A faluköze meglepően szép, tiszta. A legtöbb ház előtt, különösen az új Micsurin utcában drága, szép vaskerítések érik egymást. Az út két szélén fiatal gyümölcsfák. Ahogy hírét vettem, még a határi utak mentét is gyümölcsfákkal ültetik be. Az udvarok csinosak, rendezettek. Pázsittal bevetett, virággal beültetett kiskertek. Az udvarok fölé szőlőlugasok emelnek árnyékot adö boltívet. Ilyen az új falu. Falujárás közben jutott a fülembe, hogy a tetszetős vaskerítéseket helyben készítik. A közszolgáltatási üzem vezetője, Csiba István újságolta, hogy az utóbbi két esztendőben huszonöt ilyen kerítést csináltak. Megrendelés van elég. Csak győznék... Akik végképp nem akarnak várni, másutt próbálnak szerencsét. Ütközben Kalmár János megemlítette: ha nem restellem, és Időmből ls futja, ne kerüljem el a szövetkezet házatáját. Szívesen eleget tettem a meghívásnak. Egyébként is a lényeget hallgatnám el, ha szó nélkül mennék el a szövetkezet mellett. A jólét forrása a Jcözös, amelynek Kalmár János tizenhárom esztendeje elnöke. A falu lakosainak 90 százaléka Itt dolgozik," itt találja meg számítását, boldogulását. A fiatalok sem vágyódnak el a faluból. Ezt bizonyítja, hogy a szövetkezetben harmincnyolc év az átlagos korhatár. A NAGY HÚZÁS A diósförgepatonyi szövetkezetben történt, hogy egyszerre több mint száz olyan tagot zártak ki, akik nem dolgoztak a közösben. A hírre megmozdult a fél járás. Kalmár Jánosnak a szemére vetették: nem lett volna szabad. Erre az elnök azt válaszolta: meglássátok, ez csak hasznára lesz a szövetkezetnek. Igaza volt. A munkafegyelem megszilárdult. Munkaerőben sincs hiány. Jelenleg is tizenegy felvételi kérvény fekszik az elnök fiókjában. Kénytelenek elutasítani, mivel elegen vannak, több munkaerőre nincs szükségük. Mi teszi vonzóvá a szövetkezetet? Két dolog: a kereseti lehetőség és az egyre fejlődő kulturális élet. Nem árt, ha az utóbbiról kicsit bővebben beszélek. A vezetőség helyesen, ésszerűen használja fel a kulturális alapot. Külföldi ős hazai társas kirándulásokat rendeznek. Nemrégiben ls hat szövetkezeti tag járt a Szovjetunióban. A „KOCSMA" Azt már az előbbiekből tudjuk, hogy a faluban nincs kultúrház. Nincs, de lesz. Az építkezési költségekhez egyebeken kívül a szövetkezet hatszázezer koronával járul hozzá. Ezt megelőzően azonban mér évekkel ezelőtt berendezett a fiataloknak egy szövetkezeti klubot. A sport sem mostoha gyereke a szövetkezetnek. Pályájuk párját ritkítja a környéken. Jelenleg egy kisebb lelátó építésére készülnek. Labdarúgóik, asztaliteniszezőik felszerelés dolgában sem szűkölködnek. Nem mostoha ám a szövetkezet... Hosszúra nyúlna a riport, ha mindent elmondanék a szövetkezetről, amit két álló nap alatt feljegyeztem. Elégedjünk meg hát egyelőre enynylvel. Mielőtt azonban néhány szövetkezeti tagnak átadnám a szót, még azt szeretném megmondani: húsz millió koronát ér a szövetkezeti közös vagyon, HOGY LÁTJA TENGERI JÓZSEF Hárman gondozzák a szövetkezet hízósertés seit... Egyik közülük Tengeri

1 József. Háromszáz jószág jut egy-egy gondozóra. Mindhárman elismert, szorgalmas tagjai a szövetkezetnek. Tavaly hármasban huszonnégy vagon húst termeltek. Az idén huszonhetet terveznek. Ahogy elejtett szavaiból kivettem, ta-. Ián még több iš lesz. Tengeri Józseffel a „gondűzőben" hozott öszsze a véletlen. Ebédutáni sörét kortyolgatta. — Nézze — kezdte a szót, amikor egy kicsit összemelegedtünk —, nem vagyok kommunista. Csak azért mondom, nehogy elértse a dolgot., ä Ez a mai világ az én világom. Jót húz a pohárból. — Világéletemben földön dolgoztam. Mindig a másén. Ma örömöm telik a munkában. Szívesen, legjobb tudásom szerint dolgozom. Más is ezt teszi, ha látszatja van a munkájának. Hogy jó eredményeket érek el? Igaz. Félre állnék, ha nem így lenne. Átengedném helyemet annak, aki tőlem jobban tudná ... Olyan munkát, beosztást kérnék, ahol nagyobb hasznára vált nék a szövetkezetnek, ős magamnak is. Parolázás közben még hozzáteszi: — Aki dolgozni akar, ma tisztességesen meg< él. A magaméban lakom. Családom semmibea sem szenved hiányt. Kell ennél több? ... VÉGH SÁNDORÉKNÁL Az a hír járja a faluban, hogy Végh SándorS a legszebb kerítés. A kíváncsiság emberi tulajdonság. A falu alvége felé veszem az irányt. Ott laknak Végh Sándorék. övék a szélső ház. A szálas topolyafákon túl először a piros cserepes tető két televíziós antennával tűnik a szemembe. Aztán a kerítés. Az ezüstszürkére festett híres kerítés, amely gondozott, virágos veteményeskertet Zár körül. Az udvaron katonás rendben fiatal gyümölcsfák. Távolabb méhkaptárak. Ha nem tévedek — tíz. Az előszobában motorkerékpárba botlok'. Balra a konyha, éléskamra. Itt bíbelődik Végh Sándor egy kosárra valő szalonnával, füstölt hússal. Felesége is körülötte téblábol. Amikor megtudják, hogy kerítés-nézőbe Jöttem, egy; másra nevetnek. Kedvesen beszédesek mindketten. Negyedórába sem telik, a szívüket-lelküket tárják elém. Németh János felvételei Egymás szavába vágva mondják el életük sorét. Negyvennyolcban találtak egymásra, öszszes vagyonuk a rajtuklevő volt., A gazda ötvenkettőig malomi munkás volt. Kis földecskéjüket akkor vitték a közösbe. Azóta takaros házat építettek. Testvérek között ls megér nyolcvanezret. Tizenhatezerért vettek bútort. Később motorkerékpárt a gazdának, televíziót a családnak. A múlt esztendei részesedésből elkészült a tekintetet marasztaló kerítés. Tizenkét és félezer koronát számoltak le érte. — Nem tagadom, sok pénzt hazahoztam már a közösből — „mentegetőzik" a gazda. — Ha megnőnek a gyerekeim, ne mondják, hogy hiába éltem. — Élhetetlen ember, aki ma nem viszi semmire —- toldja meg férje szavát a kedves szavú, pirospozsgás arcú fiatalasszony. Igaza van. Diősförgepatonyban alighanem megszólnák, aki épkézláb létére nem viszi valamire. Hiába, ilyen az élet... Alkonyodik. Újból vége egy napnak. Lábát nyújtogatja a tavaszi eső. Búcsúzom kedves, régi, új Ismerőseimtől, a falutól, amelyben gyökeret vert az új, boldog élet. SZARKA ISTVÁN a faluban. Ebből százkilencven új, ötvenet pedig teljesen átépítettek. Kis füzetet húz elő belső zsebéből. — Jő, ha egyet-mást feljegyez az ember. Sosem tudja, mikor veszi hasznát. Itt van például a rádio, meg a televízió. Az előbbiből közel négyszázat, az utóbbiból hat híján kétszázat tart nyilván a posta. Ami még a postával függ össze... Huszonöt családnak van telefonja. Havonta nyolcvanötezer korona különböző járadékot kézbesít a falubelieknek. Tovább lapoz. 1- Lámcsak, az új iskoláról majdnem megfeEíőre bocsátom, most, hogy erről a közepes nagyságú csallóközi faluról mondok el egyet-mást, nem törekszem teljességre, mindent átfogó tükörkép megrajzolására. Csupán egyes mozzanatokra, általános érvényű megállapításokra szorítkozom. Olyan dolgokról lesz sző, amik nemcsak Diősförgepatonyban, hanem hazánk jóformán valamenynyi községében megtalálhatók. A tollhegyre vett falu egy csepp a szabad élet tengeréből. Egy csepp, amely mégis magába foglalja mindazt, ami az egészben, a nagyban, az óriásiban megtalálható. ISMERKEDÉS Középtermetű, szikár, ötven körüli férfi a helyi nemzeti bizottság titkára. Hodosi Lajosnak hívják. Véletlenül akadtunk össze, amikor a községházát kerestem. Kölcsönös bemutatkozás után együtt indultunk az iroda felé. Kint még csípős a tavasz. Jólesik az iroda langyos melege. Kisvártatva nyílik az ajtó. — Az elnök — mondja a titkár. Csölle Lajos jóval fiatalabbnak tűnik a titkárnál. Arca pirospozsgás, járása rugalmas. Ogy irányítom a beszélgetést, hogy valamit a falu múltjáról is halljak. Az elnök a titkárhoz fordul: — Te abban jártasabb vagy. Kisbíró voltál.., Mosolyog egyet a bajusza alatt. — Ha úgy gondolod ... Azután hozzám fordul. — Ha nagyon akarja... Sok' értelmét nem látom. A múlt emlegetése szerintem idejét múlta. A példázgatással már a családomban sem érek el semmit. Az asszony még csak-csak... De a két gyerek? A nagyobbik lányom kitüntetett tanuló. Azt szeretném, ha orvos lenne.., A másikat inkább a gépek érdeklik.,, Hirtelen a homlokára üt. — Lám, már újból faképnél hagytam a múltat. Várjon csak, most már jobban vigyázok a gondolataimra. Ugyancsak nekifohászkodik. — Munka alig akadt. A nagygazdák" válogattak közöttünk. Megtörtént, egész télen azért etettük, gondoztuk a jószágát, hogy tavasszal ne hagyjon kl a répaegyelésből. Volt esztendő, hogy a falu szegényebbjét éhhalál fenyegette. Koldultunk. Az sem ment ritkaságszámba, hogy télvíz ádején elgyalogoltunk Bratislavába. Ha szerencsénk volt, napestig hányhattuk a havat. Negyven kilométer oda, ugyanennyi vissza. Apostolok lován ... Elhallgat. Mintha emlékeit gyűjtögetné. — Megtörtént, hogy csupán kosztért szegődtünk el. A zsíroskenyérnek örültünk a legjobban. A kenyérről lekapartuk a zsírt. Másnap azon pirított rántást az asszony. Cselédsors, zsellérsors. Ám a vékonypénzű gazdák sorsa sem volt Irigylésre méltó. Nyolc, vagy kilenc gazda vagyonkája fölött ütötték meg a dobot. A titkár szeme tréfásan villan. — Mondok magának valamit. Saját nyomorúságát ma már senki sem hánytorgatjá szívesen. Egyik alkalommal összezördültünk valamin a nagyobbik lányommal. Azt találtam mondani, hogy amikor olyan Idős voltam mint ő, mér szolgáltam. Télen, nyáron az istállóban aludtam. Erre a világ legtermészetesebb hangján azt válaszolta: biztosan valami rossz fát tettél a tűzre... Mit mondhattam erre? Semmit, de sok mindent megértettem. A TÉNYEK BESZÉLNEK Amíg a múltat Idézgettük, Csölle Lajos jóformán meg sem szólalt. Amikor azonban újból visszacsöppentünk a jelenbe, neki is megeredt a szava. — A múltban száz esztendő alatt sem épült a faluban annyi minden, mint az utóbbi húsz esztendőben — mondja komolyan. Ez pedig mégiscsak valami. Mintha magát akarná helyreigazítani, így fordít a szón: — Igazában nem ls beszélhetünk húsz esztendőről. A tényleges gyarapodás akkor kezdődött, amikor szövetkezetünk kilépett a bölcsőből. Ennek olyan tíz esztendeje. A napokban számoltam össze: négyszázötven ház van AZ C, J ISKOLA 19B5. május 15. * ŰJ SZŐ 5