Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-14 / 132. szám, péntek

BEINDÍTÁS elött a Vasmű első nagyolvasztója Az utóbbi hetekben a Kelet-szlovákiai Vasmű építkezésén a legtöbb szó a közeljövőben átadásra kerülő I. számú nagyolvasztóval kapcsolatban hangzik el. Nem csoda, ha az óriáskohó építőinek figyelme is ide összpontosul. Közös óhajuk, hogy minél előbb kezdetét vehesse ennek a jelentős termelőrészlegnek üzemeltetése ... Folynak az előkészületek, részleges próbaüzemeltetések. Március közepe óta vagonszámra érkezik a szovjet vasérc a Vasműbe. Április végén Milan Hudák mérnök kollektívája elkészítette az első aglomerátot. Kétségtelenül nagy siker ez. Viszont még sok igényes feladat vár a nagyolvasztó építőire, különösen a szerelőkre. A bratislavai elektromos művek 220 szerelője a napokban nagy „vizsga" előtt áll. Sikerül-e időben elvégezniük a rájuk váró feladatokat? Rövidesen elválik. A munkaharmonogram szerint május 15-ig a vasérchídon kell biztosítaniuk az első komplex műszaki próbákat, beleértve a kokszmész-, és vasércszállítást. Nem lesz könnyű feladat, mert az adott esetben aránylag nagyon bonyolult automatikus berendezésről van szó. Ugyanis közel 300 különféle hajtóberendezést kell átvizsgálni. Az említett határidő betartása nagymértékben függ a berlini WSSB vállalat szerelőinek munkájától, akik az automatikus gépi berendezéseket szerelik. A második fontos határidő május 17-e, amikor a nagyolvasztó nyersanyag-adagoló műszaki próbájára kerül sor. Ebben az esetben is teljesen automatizált berendezésekről van szó. Ezen a szakaszon a prágai ČKD szerelői maradtak le a munkában, pedig egy nagyon fontos berendezés, a húzógép szerelését végzik, amely nélkül a nagyolvasztó nem működhet. A nagyolvasztó többi részlegén tulajdonképpen már folynak a műszaki próbák. A pörkölőben, mész- s kokszőrlőben. keverőállomáson és egyéb részlegen még sok apróbb építő- és szerelőmunka vár befejezésre. Különösen a Termostav dolgozói késtek a pörkölőben az izolációs munkálatok elvégzésével. Ladislav Zamlla kollektívája viszont „rákapcsolt", és hazánk | » N v ~ v * Ladislav Nemec, az ostravai lakásszövetkezet mázolója munkahelyére Igyekszik. A képen egy kis pihenőt tart — 60 méter magasban. Hogy a „kilencvenes" ogyanesbeu álljon, Ján Pavolko mester minden téglát megmér a vízszintezővel. Munkacsapata már 7U méter magasságban dolgozik, a meleghengermű kéményét május 20-ig be akarják fejezni. (Foto: S. Mistrlk) Az 500 éves Academia Istropolitana Küldöttség Rómába • Alapítás és megszűnés • A

i épületek új köntösbe öltöznek ötszáz évvel ezelőtt — 1465 tavaszán — Mátyás király követséget indított Budáról Rómába. A pápa akkor II. Pál volt, akit 1464. szeptember 16-án választották meg. A 300 tagú küldöttség élén Czezmiczei János pécsi püspök — akit másképpen Janus Pannuniusnak hívtak — és Ruzgonyi Jánus erdélyi vajda állt. A díszes felszerelésen kívül még 20 000 újonnan vert aranydukátot is vittek magukkal. A küldöttség küldetésének célja az volt, hogy a király üdvözletét tolmácsolják a pápának és segítséget kérjenek a török ellen tervezett nagyszabású hadi vállalkozáshoz. Ugyánakkor Mátyás kérelmét kellett előterjeszteniük, hogy a pápa engedélyezze egy teljes hatáskörű egyetem alapítását Pozsonyban. Abban az időben Magyarországon nem működött egyetem, mert a Pécsett 1367-ben alapított főiskola a XV. században megszűnt és hasonló sorsra jutott az óbudai főiskola is. Mátyás az új egyetem alapítását a pécsi egyetem alapításának 100. évfordulójára tervezte. Udvara legkiválóbb magyar humanistáival, Vitéz János esztergomi érsekkel és a már említett Czezmiczei János pécsi püspökkel megkezdte a szükséges előkészületeket. Imrich Engels, a Kohószerelú Vállalat dnlguzója az adogató-vszetéket ellenőrzi. felszabadulásának 20. évfordulója napját megelőzően a Termostav dolgozói büszkén jelenthették: „befejeztük a munkát a nagyolvasztón ..." A Kohóipari Vállalat, a bratislavai elektromos művek, a breznói hídgyár, a Kohószerelő Vállalat dolgozóira viszont még mindig sok munka vár. Fokozott igyekezetet igényelnek a nagyolvasztó acélkonstrukcióinak mázolási munkálatai, ahol az eddiginél is több dolgozóra van szükség. Borúlátásra azért nincs ok. Minden szakaszon nagy az igyekezet. Ami a legfontosabb, az eddigi próbák — kevés kivétellel — nagyon jól sikerültek, az egyes részlegek műszaki berendezései megbízhatóan működnek. Ez azt bizonyítja, hogy a kooperáló vállalatok, gyártó üzemek a Vasmű részére leszállítandó gépek előállítására kellő gondot fordítottak, s maguk a szerelők is jó minőségű munkát végeztek. Reméljük, mind a további próbaüzemeltetés, mind az I. számú nagyolvasztó közeli üzembe helyezése sikerrel jár —ik. k délután és az alkonyat határán Mert nem csinálnak semmi, de sem** benépesül a Santos. Kinn a ta- mi kivetni valót, semmi megbotránvaszi napsugár most búcsúzik a bim- koztatót. Nem isznak szeszes italt, nem bózó fáktól. Megtelnek az utcák, üz- játszanak hazárdjátékot, nem garázletek, az autóbuszok dolguk után dálkodnak, nem „rosszak". igyekvő emberekkel, ök is, akik ilyen kor benépesítik a kis külvárosi preszszót, munkával töltött nyolc órát tudnak maguk mögött, s tán egy-másfél itthonit — valami lyesféle mottó ilatt: „Mutter, adón már valamit ínnem, mert kiesik l gyomrom". Ők is, mint ezren és ezren munkahelyükről — egyesek az iskolából — kiléptek az utcára: mint ezren és ezren, ők is elindultak valamerre, valahová, és mint amazok (talán kicsit reménytelenül), megkérdezték önmaguktól: mit is csináljak most?... S míg sok-sok mást határozott felelete a hazafelé vezető útra vitt, vagy bevásárolni, bölcsődébe, óvodába a kicsiért, sétára, moziba, sportolni, könyvtárba bóklászni — őket a válaszolatlanul maradt tétova kérdés ide vezette, a „törzspresszóba", az erezett márványasztalokhoz. Ismeretlen-ismerős figurák. Mindegyik más, és mégis egyformák. Ahogy elnézem ezt a kissé sivár zsánerképet, a benépesült helyiség falai — ahol a léghuzat meg-meglebbenti a füstfoszlányokat — kitágulnak, egy röpke pillanatra a nagyvilág belefér a képbe, s tudom, hogy ők, akik itt vannak, ugyanígy lehetnének Londonban, Párizsban, Kijevben, Budapesten vagy Bostonban ... Alig van közöttük, aki húsznál több lenne; alig van közöttük olyan, aki nem hord modern frizurát és szűk manchesternadrágot vastag pullóverrel; alig van közöttük olyan, akinek álmai eldorádójában ne szerepelne az első elérhető helyen a táskarádió és robogó; alig van közöttük olyan, aki ne Igyekeznék minél blazírtabb képet vágni és minél hanyagabb tartásban (tudj isten, bizonyára kényelmetlenül) ülni a széken ... És alig van közöttük olyan, aki fölött pálcát mernék törni... ZSÁNERKÉP De... amíg kinn a várost övező hegyekben a hosszú tél után csapongó napsugárral bújócskáznak a természetjárók ... amíg mások a Dunaparton az új fény. képezögéppel barátkoznak... amíg mások kapkodva gyömöszölik tréningruhájukat a szatyorba, hogy mielőbb a pályán legyenek ... amíg mások most jönnek ki a moziból, s a benyomásuk súiya alatt még mindig kábán szorongatják a kislány kezét, s önfeledten élik tovább Strogoff Mihály kalandjait, vagy az újságpapirosba csomagolt könyv sorai fölött egy Dumas-hősnőért remegnek... amíg mások száz apró alkatrészből repülőgép-modellt állítanak össze és lelkükben ilyenkor élénkebb színekben virul az álom, a reális vágy, hogy egyszer távoli, idegen világok fölfedezői lesznek ... ... addig ezek itt a „Santosban" (és annyi más „törzspresszóban") majdnem akadozóan lassú mozdulattal gyufaskatulyát vesznek elő ás hanyagul, lezsér únottsággal dobálgatják a fehér-szürke márványasztalon. De mesterkélten, közönyösen (egyikmásik nyilván a tükör előtt tanulta be) néha felvillan egy áruló mosoly ... Nem rosszak. Nem pimaszok. Ismerik a két bűvös szót: „tessék" és „kérem". Nem stricik. Nem szidhatom, nem vethetem meg és nem ítélhetem el őket. Csak fiatalságuk titka, meg tiszta, kendőzetlen igaz mosolya, önfeledt, halk kacaja késztet arra, hogy megkérdezzem: Miért kell olyan nyomasztóan fáradtnak és fakónak megjátszott mozdulatokkal hajigálni a gyufaskatulyát... Miért kell a fiataloknak gáttörő lázukat, robusztus energiájukat ilyen természetellenes korlátok közé szorítaniuk...? F. Láng Eva egyetemekhez hasonlóan a végzett diákok első fokozaton „baccalaureatus" (borostyánkoszorús) címet kapták. Az egyetemen sok híres tanár tanított, köztük: Regiomontanus (Johannus Molitor), azaz Müller János ismert csillagász és matematikus, Ilkusz Márton bölcsész és orvosdoktor és mások. A király még ezt a terjedelmes épületcsoportot sem tartotta elegendőnek. Ezért a pozsonyi prépostság szomszédos telkéből is hozzácsatoltatott egy részt, azt díszes fallal keríttette be és az egyetem telkét egészen a székesegyházat körülvevő temetőig terjesztette ki. Mátyás király és Beatrix királynő gyakran szálltak meg ebben az épületben. TUDÖSOK BIRODALMA I A PÁPA ENGEDÉLYE A pozsonyi káptalan és egyetem könyvtárába Olaszországból szereztek Vespasiano da Bisticci akkori tör- be kézlratokati Cie feltételezhető, ténész szerint „még soha Itáliába oly hogy a híres Bi

biioiheca Corviniaua messze földről mcltobb követség, tobb bu(Jai könyv

tá

rból néhány remek, sölóval, nagyobb pompával nem érke- {

é, ke

cskeburbe kötött Corvina ide is zett". Czezmiczei János személyesen került Az akkor k

b_ 1

0oo kéziratból adta elő a pápának a kérelmet, arra az egész világon csupán 17

2 maradt hivatkozva, hogy: „az országban, bár megi tíbbü

l Magyarországon 4ö-at annak földje nagy kiterjedésű és termékeny, egyetlen egyetem sem műőriznek és nálunk csupán Prágában és Olomoucban vannak. A pozsonyi ködik. A diákok gyakran kénytelenek corvinákat valószínűleg 1918-'ban vitt'éibeszakítani tanulmányaikat, mert tg

k Budapestre. szegénységük, az utak hosszúsága és bizonytalansága s a nyelvi nehézségek miatt külföldi egyetemekre ei nem juthatnak.' Az Academia Istropolitana egyik épületén csillagvizsgáló torony volt, Itt figyelték a csillagok állását. ReA pápa mindehhez hozzájárult és STÄIÄr^l a folyamodványra sajátkezűleg rávezette: „Történjék meg az alapítás, úgy, ahogy kérik". Azonkívül május 19-én ünnepélyes formában kiállított, pecsételt oklevélben is értesítette a királyt, hogy az új egyetem szerve zését engedélyezte. A küldöttség víszatért és jelentést ^ tett a királynak. A szervezést nagy Nagy pártfogója elhunytával 23 évi körültekintéssel és gonddal kezdtek siktíre

s működés után az egyetem meg, alapul szolgált a bolognai egye- megszűnt tailárai és tanuló

i szétszétem szervezeti szabályzata. A felada- énületből feevvertár le't tot Vitéz János esztergomi érsekre ™ ^^ÄÍIÄ'SJ? gatók a Kopernikus-féle ú] cslllagá. szati rendszer alaptételét, a föld for* gásáról szóló tanítást. Itt készítettek horoszkópot Mátyásnak, Beatrixnek, Corvin Jánosnak és több főúrnak. MEGSZŰNIK AZ EGYETEM 1490-ben meghalt Mátyás király. bízták, aki még a súlyos anyagi áldozatoktól sem r alatt megoldotta. AZ EGYETEM SZERVEZÉSE majd később pénzverdévé alakították dozatoktól sem riadt vissza és két év át. A mostani századfordulón a szakszervezetek otthona lett és végig az maradt, majd egy részét lakásokká építették át. A második világháború előtt még sokáig a következő em'Az első feladat volt az egyetem léktőbla volt az épület falán

: részére rendes hajlékot találni. Erre a célra alkalmasnak találták a Ven „E házban és udvartelkén állott a tur család házát (a mai Jirásek utcá- II. Pál pápa engedélyével,- Mátyás, az ban). Ennek a fele a Gmaitel örökö- igazságos által 1465-ben alapított s a sökről „háramlás útján" a királyra bolognai egyetem statutumai alapján szállt. Ezt a részt Mátyás király az egyetem céljaira adományozta. Vitéz János érsek 600 aranyforinton megvásárolta a Ventur ház másik felét is. Amikor Vitéz János az egyetem kancellárja lett, arra törekedett, hogy le

lkiváló tanárokat nyerjen meg. Bécsből meghívta Regiomontanust, kora első csillagászát, valamint több tanárt Franciaországból és Olaszországból. szervezett Academia Istropolitana, melynek kancellárja Vitéz János, esztergumi érsek volt." Ezt a táblát azóta egy sokkal szerényebbel cserélték FELÜJITJÁK AZ ÉPÜLETET Államunk sokat törődik az emlékA házakban a magánlakásokat tan- művek rendbehozatalával és felújítermekké és irodákká alakították át, tásával. A Szlovák Nemzeti Tanács gondoskodtak megfelelő berendezés- xge4. január 4-1 határozata alapján ről is. 1467 tavaszán fejeződtek be a

z Academia Istropolitana épületét a munkálatok, úgyhogy Június 20-án 500 év után restaurálják. A szerény Esztergomban már megtörtént az új homlokzat mögött az udvaron tulajegyetem inaugurációja, azaz szimbo- donképpen 6 kőlönféle épület rejtölikus megalapítása. Az Academia Istropolitana pozsonyi egyetemen — virágzása idején — 4 tudományos kar: a bölcsészeti-, hitzik, melyeket igyekeznek egy stílusban egyesíteni. Az épületkomplexum a Színművészeti és Zeneművészeti Főiskola új hajléka lesz. Az építészek tudományi-, jogi- és orvosi kar mű- ésszerű átalakítással tágas reprezenködött. A francia, angol és német táclós és előaöóhelylségeket varázsolnak rnajd elő. A szobrászok szép plasztikákkal és szobrokkal díszítik az udvarokat. Az új Jirásek utcai főkapu késői gótikus stílusban készül. Egy nagy színházteremben, melyet a legkorszerűbb színházi technikával sze relnek fel, előadhatnak majd klasszikus színdarabokat. A nézőteret amfiteatrumszerűen helye zik el. A bratislavai Komenský Egyetem díszgyűlésén, május 15-én fogják ünnepelni az Academia Istropolitana alapításá nak 500. évfordulóját. Ugyanakkor megemlékeznek a trnavai egyetem alapításának 330. évfordulójáról ls. Az év folyamán tudományos konferenciát rendeznek, 1966 és 1967-ben kiállí tást és más rendezvénye ket terveznek. GREK IMRE Az Academia Istropolitana épülete. (Németh J. felvétele) 6f SZÖ 4 * 1965. május 14.