Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-22 / 110. szám, csütörtök

SZIBÉRIAI PARTIZÁNOK LENINNÉL SMa E

gyszer késő este az egyik moszkvai szállodában megcsendült a telefon. Nyesztor Alekszandrovics Kalandarasvilit, a híres szibériai partizánt hívták a készülékhez. Néhány perc múlva már sietett is vissza a szobájába. Csillogott a szeme a boldog izgalomtól. Becsukta maga mögött az ajtót, s aztán csendesen odaszólt egyik partizántársának, Kara Mahomedovnak: — Hurrát kiálts! Lenin hivat bennünket, holnap reggel megyünk hozzá mind, akik itt vagyunk, szibériai partizánok. Értitek, testvérek, magával Vlagyimir Iljics Leninnel találkozunk Készüljünk máris! Mahomedov valósággal lázba jött. Egész este ő vitte a szót, míg a partizánok tárgyalták, milyen kérdéseket kell Lenin előtt felvetni, találgatták, mi iránt érdeklődik majd ő, és hogyan kell helyesen válaszolni. — De első dolgunk az legyen — jutott eszébe Mahomedovnak —, hogy harcos partizánszálemmel köszöntsük. — Miért szálemmel? — kérdezte Ivan Csernih, a tőzsgyökeres szibériai. — Szibériában harcolunk, tehát ottani szokás szerint, mély meghajlással kell köszöntenünk. — Ne vitatkozzunk, elvtársak! — vágott közbe vígan Kalandarasvili. — Azt hiszem, Lenin szívesen veszi, ha mindegyikünk, anyanyelvén, szülőföldje szokása szerint köszönti. Kara mondjon szálemet, Ivan köszönjön oroszul és hajoljon meg, én grúz nyelven mondom majd: gamardzsoba, Csan kínaiul: ninhao, Osztap ukránul: palke vitanyia, és így tovább. Ebből Vlagyimir Iljics mindjárt rájön, hogy nemzetközi osztag vagyunk. Október hideg volt abban az évben, s így a partizánok másnap reggel téliesen öltözve mentek a Kremlbe. Túl korán érkeztek, s az arra járók csodálkozva nézegették a Szpasszkij toronynál várakozó bundás, kucsmás katonákat. A kijelölt időben aztán átadták belépési engedélyüket az őrnek, s a népbiztosok tanácsának épületébe mentek. Ott kis szobába vezették őket: berendezése mindössze egy íróasztalból, két karosszékből s néhány székből állt. A falon nagy térkép függött. Még le se tették bundájukat, mikor nesztelenül nyílt az ajtó, és gyorsan belépett Lenin. — jó napot, szibériai elvtársak — szólalt meg Vlagyimir Iljics. — Nagyon örülünk, hogy találkozunk. Megszorította Kalandarasvili kezét, és felkiáltott: — ö, hisz maga csakugyan valóságos nagyapó! 'Ezért a tekintélyes szakálláért bizonyosan szívből irigylik a bennszülött szibérialak. Most már értem, miért nevezték el magát nagyapónak... Lenin körbejárt és sorba kezet szorított a partizánokkal. Azok kézfogás közben csendesen köszöntötték: — Jó napot, Vlagyimir Iljics. Csak Kara Mahomedov szólalt meg hangosan és ünnepélyesen: — Harcos partizánszálemmel üdvözlöm önt, drága Lenin elvtárs és mély meghajlással is! Vlagyimir Iljics szinte összerezzent a meglepetéstől, amikor ilyen szokatlan módon köszöntötték. De nyomban hasonló hangnemben válaszolt: — Szálem, szálem, kedves elvtárs! Maga nyilván Közép-Ázsia szülötte! — Nem, Lenin elvtárs, az én szülőföldem Dagesztan. Ha vége lesz a háborúnak, jöjj el hozzánk a Kaukázusba, nagyon szívesen látott vendég, ahogy mi mondjuk, kunak leszel nálunk. Vlagyimir Iljics mosolyogva felelte: — Tudom, hogy a Kaukázusban jól fogadják a vendéget. Örömmel lennék nálatok kunak. A

ztán hellyel kínálta a partizánokat, ő maga pedig az egyik karosszék széles karjára telepedett, És nyomban záporoztak a kérdések a partizánok felé. Ér• A nyugat-németországi Kölnben G. H. Theunlsten összegyűjtve jelentette meg azokat a híreket, kritikákat és vitacikkeket, amelyek az elmúlt év legvitatottabb filmjével, Bergman Csend című alkotásával kapcsolatban megjelentek. A Csend NyugatNémetországban nagy port vert fel, sok Izgalmas vitára adott okot, de adminisztratív Intézkedést nem váltott kl. Csak elvétve lelentkezett gyen gébb vagy erősebb cenzurá* követelő hang. • Ingmar Bergman már több mint másfél éve a Stockholmi KIrá'yi Drámai Színház igazgatója Sikerült ki bővítenie az együttest, jobb anyagi feltételeket biztosítania és a látoga tottságot fokoznia A repertoárt ille tőén Bergman a fiatal své<3 dráma írók müveinek bemutatására helyezi a fősúlyt. deklődőtt, hogyan is alakult meg a „nagyapó osztag", melynek haditetteiről már értesült az Irkutszki forradalmi bizottságtól. Részletesen tudni akarta, hány emberből áll az osztag, milyen a fegyverzete, hogyan készítette elő azt a hadműveletet, amelynek során nagy japán csapattesteket vertek szét Gongota állomásnál. — Nagyon jól tette Kalandarasvili elvtárs, hogy 1918-ban harci készültségben maradt — mondotta Vlagyimir Iljics. — A maguk osztaga Kolcsak jelentős erőit kötötte le, és ezzel segítette a keleti frontot. — Hallottam azt is, — folytatta Lenin —, hogy osztaguk nemzetközi osztag. Igaz ez? És milyen nemzetiségűek tartoznak hozzá? — Tizennyolc nemzetiség fiai — jelentette Kalandarasvili. — Vannak köztük oroszok, főképp szibériaiak, — cseremhovi bányászok —, ukránok, grúzok, beloruszok, lezgek, oszétek, tatárok, magyarok, koreaiak, kínaiak, burjátok, mongolok ... — És barátságban élnek? — Mint az édestestvérek — válaszolta Ivan Csernih. — Tűzbe megyünk egymásért. És elmondott egy esetet, amikor grúz és magyar partizánok életük kockáztatásával mentették meg orosz társukat. — Igen, példaképe ez a testvériségnek — szólalt meg elgondolkozva Lenin. — És a forradalom győzelméből ilyen testvériség születik majd a világ dolgozói között. Ezután Lenin felvetette a kérdést: a szibériai parasztok hogyan vélekedtek kezdetben és hogyan vélekednek most a szovjet hatalomról? A válaszokat aztán így foglalta öszsze: — Tudják, ugye, hogy Kolcsakot se. gítette az egész európai burzsoázia. Mindent megadott neki, amivel csak béníthatta a forradalom kibontakozását. És mindez mégis összeomlott, mert a parasztok, a szibériai parasztok olyan leckét kaptak Kolcsaktól, hogy bátran mondhatjuk: Kolcsak milliószámra toborozta a híveket a szovjet hatalom számára, az iparvidékektől olyan távol eső területeken, amelyeket mi csak nehezen tudtunk volna magunk mellé állítani. Lám, így lett vége Kolcsak hatalmának. A partizánok lenyűgözve figyeltek Lenin minden szavára, amikor ilyen egyszerűeri és világosan megmagyarázta nekik a Kolcsak fölött aratott történelmi jelentőségű győzelem okait. — Ki kommunista maguk között? — kérdezte ezután Lenin. A jelenlevőkből hárman nem voltak a bolsevik párt tagjai. Egyikük éppen Kalandarasvili volt. Ä

színpadi formabontás, az antldárma és az abszurd színház korában alig van izgalmasabb színházi élmény, mint visszamenni a kezdethez, az antik tragédiákhoz, feltéve, ha akad művész, akinek hatalmában áll máig érő tanulsággal és hittel kibontani a bennük rejtő erkölcsi problémákat, megmutatni az embernek a felületeiben mindig változó, de gyökereiben őrökké maradó érzésvilágát. Színpadi rutin és gyakorlat, lelemény és tudás egymaga nem elég, ahol a mítosz emberfeletti arányait, félelmetes nagyságái kell a ma nézőjének világához alkalmazni, az ő méretéhez szabni. A két nagy antik tragédiát, Szophoklész Elektráját és Euripidész Médeáját — amelyet az elmúlt héten az athéni Piraikon Theatron művészei mutattak be a bratislavai Hviezdoslav Színházban — nein lehet külsőséges eszközökkel megközelíteni, a színpadi hatáskeltés bevált módszereivel körüljárni és maradandó élménnyé emelni. Rendezőitől, színésztől, művészi alázatot és elmerürülést követel — Spielversunkenheitnek mnodja ezt a német szakszerűen —, csak ez az elmerülés hozza meg a nagy pillanatot, amikor a tragédia titánira nagyolt méretei lekicsinyednek év általunk körüljárhatóvá válnak. Dimitriosz Rondirisz rendező az Elektrát kétórás, a Medeát mindössze másfél órás játékidő alatt pergeti ie az antik drámák szokványos színpadán: egy görög palota lépcsője és bejárata előtt Az idő, a tér és a cselekmény csodálatos összhangjában még az antik irodalomban járatlan néző is egy nagyon ritka varázslat nak bűvkörébe kerül: nemcsak sejti, hanem egészében érti ls a színpadon oergő eseményeknek minden mozza natát, legapróbb rezdüléseit, noha a zenei-in csengő, ritmikus dallamossá gával elbűvölő idegen nyelvnek alig néhány szavát ismeri fel. — De hát mi az oka annak, Kalandarasvili elvtárs, hogy maga nem lépett be az OK(b)P-ba? — tette fel a kérdést Lenin. Nyesztor Alekszandrovics várta ezt a kérdést, és mégis zavarba jött. Majd erőt vett magán és röviden elmondta élettörténetét. Beszélt arról, hogy 1905-ben részt vett a forradalomban, még fiatalon csatlakozott egy anarchista csoporthoz, később letartóztatták és szibériai száműzetésbe került. — Igaz, nagyon viharosan telt el a maga fiatal kora — jegyezte meg Lenin. — De azt hiszem — folytatta —, pártsejtjük tagjai elég jól ismerik magát, tudják, hogy odaadó híve forradalmunknak, és nemcsak szavakkal, hanem vérével — hallottam sebesüléséről — bizonyította hűségét. És ezért felveszik majd a kommunista pártba. — Köszönöm, Vlagyimir Iljics, hogy ilyen nagyra értékeli cselekedeteimet — felelte meghatottan Nyesztor Alekszandrovics. — Nos, nem tartóztatom tovább magukat, elvtársak — zárta le a beszélgetést Lenin. — Köszönöm, hogy ismertették előttem a szibériai helyzetet. A partizánok felálltak és körülfogták Iljicset. És ő mosolyogva újra kezet szorított mindegyikkel, jó egészséget, sikert kívánt a további harcokhoz. A nap hátralévő részét a szállodában töltötték a partizánok. A találkozás élménye foglalkoztatta őket, megosztották egymással gondolatalkat, érzéseiket. K

alandarasvili azonban elvonult szobájába, asztalhoz ült és megfogalmazta felvételi kérését. Ezt írta benne: „...a bolsevikok pártjának taktikája az egyetlen helyes taktika, amely képes győzelemre vezetni az orosz proletariátust ... Ma kijelentem, hogy nem vagyok többé anarchista-kommunista, hanem bolsevik-kommunista, és kérem, vegyenek fel engem az OK(b)P-ba. Régi forradalmár és partizán vagyok. Tapasztalatom, lehet még nemegyszer módot ad arra, hogy bebizonyítsam hűségemet a forradalom ügye iránt, és ha kell, becsülettel haljak meg a Szovjet Köztársaság ellenségeivel vívott harcban". így esett aztán, hogy 1920 decemberében a nemzetközi partizánosztag kommunistái felvették a bolsevik párt soraiba a közös harcban megismert és megszeretett parancsnokukat. M. V. CERETELI, a nemzetközi partizánosztag volt csapatparancsnoka k z amfiterátrumok egykori nézője figyelhette ilyen babonás tisztelettel az előtte pergő drámát: Élektra őrjöngő átkozódását és jajgató panaszát, amikor elhaltnak vélt fivére hamvedrét öleli keblére, ó foghatta vissza így lélegzetét a nagy játék utolsó pillanataiban Oresztész gyötrődése láttán, mielőtt az megöli anyját, Klütemnesztrát és szeretőjét, Aegisztuszt. A szörnyű, barbár meséről ma lefoszlanak, iehántódnak a rettenetek, és megjelenik előttünk Oresztész és Élektra alakjában az ember, aki tudatosan megsérti az istenek törvényeit, s az emberi törvény védelméhez folyamodik. „Az, hogy az emberi magával az emberi törvénnyel juthat ellentétbe, Szophoklész felfedezése, a kívülről-néző szemé." A görög mimoszok játéka világossá teszi Babitsnak azt az okfejtését, megérteti velünk a páratlan gyengédséggel Jellemzett Élektra lelkivilágát, az elkerülhetetlen gyilkosságokat, amelyeket már nem föld feletti hatalmak sugallmaznak, de az ember saját akaratából, emberi törvényszerűségből születnek és hajtatnak végre. Míg Aiszkhülosz Oresztészét a végrehajtott gyilkosságok után az átok és bosszú istennői, az Erinnüszek veszik üldözőbe, Szophoklész tragédiájában a gyilkos tettet nem követi átok és büntetés, Oresztészt diadalmas érzés tölti el, az ő erkölcsi világrendje nem törődik isteni parancsokkal. És ma, kétezernégyszáz évvel megalkotása után mennyire mainak hat Euripidész tragédiája, a megcsalatott és elhagyatott Médea vergődése, tűzhányó lávájaként ömlő haragja, gyilkosságba torkolló, őrjöngő bosszúja, ha a játék ki tudja emelni a tragédia örök embert magját. IVmŕŕrŕosz Rondirisz rendezésében " a szophoklészi dráma fensége sebb, az Elektrában több a Ura, a kar énekek gyengédebbek, lágyabban siHurrá, kirándulunk! Beköszöntött a tavasz, s vele együtt napirendre került az iskolákban a kirándulás kérdése. Nincs olyan osztály, ahol a tanító ne ezzel szerelné le Izgága tanulóit: Ha rosszak lesztek, nem megyek veletek kirándulni! S ez a fenyegetés minden más fegyelmezési eszköznél hatásosabb. A tanulók Izgalmas várakozással tekintenek a kirándulás elé, napokkal előtte már csak erről beszélgetnek, s nincs az a szülő, aki nemet tudna mondani gyermeke könyörgésére: Anyukám, ugye elengedsz? Ám, ha azt akarjuk, hogy se a gyerekeket, se a szülőket ne érje csalódás, ha azt akarjuk, hogy az osztály kirándulása valóban sikerüljön, akkor nem szabad elhamarkodnunk a szervezési előkészületeket. A legjobb, ha — mint minden téren — ebben is együttműködik az iskola és a család. Az osztályfőnök szülői értekezleten terjessze a szülők elé a kirándulás tervelt, s ezt a legapróbb részleteiben beszéljék meg. A szülők sok ötlettel, Javaslattal egészíthetik ki az osztályfőnök elképzeléseit, arról nem ls beszélve, mennyi gondot vehetnek le a válláról azzal, hogy segítenek szállást biztosítani, autóbuszról gondoskodnak, és sok más problémát elintéznek. Tapasztalataink alapján ajánlom, hogy tárgyalják meg ezen az érElég A kálnai vendéglő egyik érdekessége, hogy falait rengeteg tábla ékesíti. Mind-mind figyelmeztetés a fogyasztók számára. A másik érdekesség, hogy valamennyi felirat szlovák. De nem, mégsem. Egy — egyetlenegy tábla két nyelven hirdeti: 5 százalékos pótlékot szedünk. Az üzletemberek bizonyára ezt az egyetlen közleményt tartották arra érdemesnek, hogy magyarul ts kitegyék. Pedig a község lakóinak legalábbis egyharmada magyar nemzetiségű. múlnak a tragikus történethez. A megkurtított euripldeszl dráma, a Médea Jóval nyersebb, darabosabb, de így van rendjén: Euripidész, a zöldséges kofa fiának nyelve fésületlenebb és népiesebb, Szophoklész nagy utóda a demokratikus közönség ízléséhez alkalmazkodott, ahhoz a közönséghez, amely már szórakozást keresett a színházban, és a minden lírától megfosztott téma vad, szinte barbár erejét csodálta az indulataiban féktelen Médeában. AzAiskhülosz Leláncolt Prometheusz-iban megütött lázadó hang nála erőteljesebbé válik, a görög tragédlalrók nagy hármasában ő a legmodernebb, a legfelvllágosultabb, araikor elődjeinél merészebben ítélt el az emberi erkölcs nevében az ember sorába beavatkozó isteneket, akik az ő szemében „elvesztettek már minden szépséget és nemességet, sokkal rosszabbak az embereknél, csellel és bosszúvággyal hafszolfák a halandót a szerencsétlenségbe..." (Szerb Antal.) Az együttes élén Aszpazia Papathanasziou áll, egy kivételes tehetségű művésznő, aki néhány esztendővel ezelőtt Párizsban a Nemzetek Színházának Fesztiválján éppen az Élektra címszerepének alakításáért kapta az első díjat. Minden jelző szokványosnak és elkopottnak tűnik, amikor játékának hatását elemezni próbálom. A legmélyebb fokú átélés ez, a szereppel való legtökéletesebb azonosulás; az az egyedülálló, magával ragadó szerepformálás, amelyre csak egy színészzseni képes; nincs itt egy hamis hang az eget ostromló fortlszszimókban, sírása lélekből fakadón igaz és őszinte, nincs egy hamis mozdulata, pedig az őrjöngés pillanatai erre számtalan alkalmat adnak; hang, mozgás és arcjáték oly összhangban van, hogy tökéletesebb el sem képzel hető. Szenvedélyt és szenvedést kát teljes órán át oly magas hőfokon és oly árnyaltan kifejezni, hogy egy csepp lankadást ne észleljen a néző, ez a mai S7(r>játszás ,-sr'rca A. Papa thanaszlou megszállottja, papnője a színjátszásnak, törékeny testének mozgáskultúrája utólárhetetlenül szép tekezleten azt is, milyen költséget jelent a kirándulás, mert kellemetlen helyzet állhat elő, ha a szülőktói még utólag költségmegtérítést kell kérni. Ha a szülök látják, hogy jól szervezett a kirándulás, és nemcsak szórakozást nyújt a gyermekeknek, hanem hasznos Ismereteket ls, amelyek szerversen összefüggnek az évfolyam tananyagával, ha meggyőződnek róla, hogy gyermekeikre megbízható pedagógusok ügyelnek fel a kirándulás alatt is, — akkor nemcsak gyermekeiket engedik el a kirándulásra, hanem maguk ls bekapcsolódnak az előkészületekbe. Az iskolák többségében főleg május végére és Júniusra tervezik a kirándulásokat. Ez azután sok esetben olyan túlzsúfoltságot okoz, hogy t gyermekek legnagyobb csalódására a kirándulás autóbuszhiány miatt vagy meg sem valósul, vagy ha mégis, akkor sem az eredeti terv szerint. Pedig kellemesebb az utazás ls, a városjárás is a szép tavaszi napokon, mint a nyári melegben. Arról nem ls beszélve, hogy a nyári Időszakban a fokozott Idegenforgalom ls csökkentheti a kirándulás esélyeit. Hazánk rendkívül gazdag természeti szépségekben, műemlékekben, léptennyomon találkozhatunk a munkásmozgalom dicső eseményeit, vagy szerény harcosait idéző emlékekkel. Tegyük lehetővé, hogy tanulóink — koruknak és tudásuknak megfelelően — személyes élmények révén ismerkedjenek meg mindazzal, amit e szó jelent: Haza. KATONA RÖLÁND, Magyarbél későn Ugyanez az elvtárs megjegyezte, hogy 20 teljes évig nem volt szükség kétnyelvű táblákra, és csodálkozik, hogy ezen éppen most, a felszabadulás huszadik évfordulóján kell változtatni? Nem hivatkozom a kétnyelvűség elvéről hozott párthatározatokra. De Osztntén furcsállom, hogy a kétnyelvűség problémája csak felszabadulásunk huszadik évében került a kálnai nemzett bizottság tanácsának napirendjére... ZSILKA LÁSZLÓ és kifejező, pergő versmondása tiszta zene és ihlet, és csodálatra méltó, milyen félelmetes, orkános hangerővel szólaltatja meg a szenvedély és szenvedés érzéseit. A népes színlap minden szerepló** Je művész, nevüket nem sorolom fel, de beszámolóm csonka volna, ha nem emlékeznék meg az egyUttes kórusáról. Az antik drámák mai előadásainak mindig a kórus a legnagyobb buktatója, de ez esetben az athéni színművészek női kórusa a legnagyobb meglepetése és erőssége volt az előadásoknak. Megszoktuk, hogy az antik tragédiák karában a nők és férfiak egyénítve jelennek meg, többnyire egymástól elütő öltözékben, és mozgásban, mimikájukban gondosan elkülönülve ágálnak a színpadon. Nem vitás, hogy ezzel az egyénítéssel erős hatást lehet kiváltani, ha a kart színészegyéniségek vezetik. A tizennégy művésznő, akik a görögök kórusát megszemélyesítik, teljesen egyforma köntösben, egyforma fejkendőben jelenik meg, s egy üstdob halk pergésére egy ütemben, táncos léptekkel oly tökéletes harmóniában és egyöntetű taglejtéssel követik a Színen pergő eseményeket, mintha egy lelkük, egyetlen irányító szellemük volna. És itt nem zavar, hogy a karnak egyik vagy másik tagja perelni kezd a hőssel, kérdez és tanácsol, az összjáték harmóniáján ezzel nem támad rés, a cselekmény pergésében nem áll be szünet. Gregoriánkorálra emiékeztető énekük jól simul a tragédia borongós, sötét színéhez, s mikor hangjuk a szenvedély és Irtózat pillanataiban feljajdul, a döbbenettől felforr, mintha acélt izzítanának a színen, oly kemény és metsző lesz ez a lágy hangú, lágy táncosmozdulatokkal ringó kórus. Egyedülálló, felejthetetlen élményt ad, amely úgy tűnik, hogy nem Ismételhető és nem is másolható. Két nehézveretű alkotás nagyot akaró és sokat tudó művésziek előadáséban — ez a görög színészek vendégjátékának a rezüméje EGRI VIKTOR A színjátszás nagymesterei A GÖRÖG PIRAIKON THEATRON VENDÉGJÁTÉKA A nemzeti bizottság elnökénél, Lipták elvtársnál is szóba kerül a kétnyelvűség, ö közli, hogy a probléma a tanács ülésén ts felmerült. Az egyik tanácstag vetette fel a kérdést, vafon szükségesek-e községükben a kétnyelvű cégtáblák. Szerinte a helyi lakosság úgyis tudfa, melyik üzletben ml kapható, tehát gyakorlati érteimükilf ntnes. Ha pedig a turistaforgalom követeli ezt meg, akkor ne csak magyarul, hanem más nyelven is készítsenek táblákat... 1865. április 22. * flj SZÖ 7