Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-13 / 102. szám, kedd

A tettek válaszoljanak „Szövetkezetünk üzemi pártszerve­zetének rendszeresen értékelnie kell az EFSZ eredményeit, rá kell mu­tatnia a fogyatékosságokra, hogy azokból okulva a jövőben még jobb eredményeket érjünk el." Ezekkel a szavakkal kezdődött az lpolyhídvégi EFSZ pártszervezetének egyik taggyűlésén elhangzott bizott­sági beszámolója. A hídvégi kommunis­ták becsületére legyen mondva, hogy mindjobban a bátor, elvtársias bírá­lat jegyében tanácskoznak. Az ered­mények felsorolásán kívül a negatív jelenségeket is megvilágítják, okait feltárják. A szövetkezet a múlt évben nem ért el különösebben jó eredményeket. Az aszály a hidvégi határt is sújtotta. Búzából a tervezett 24 mázsa helyett csak 22,40 mázsát, árpából 25 helyett 13,30 mázsát, kukoricából a tervezett­nél 11 mázsával, a cukorrépából pe­dig 52 mázsával kevesebbet takarítot­tak be hektáronként. A pártszervezet tagjai azonban nem írnak minden kárt az aszály rovására. Nem rejtik véka alá, hogy Hldvégen nem volt minden rendben a tagság jutalmazása körül. Egyenlősdi uralkodott a jutal­mazásban, s amint a hídvégi példa is bizonyltja, ez sohasem vezet jóra: csökkenti a tagság munkakedvét, a végzett munka színvonalát, és a szor­galmasabb, igyekvőbb tagok soraiban méltán kelt elégedetlenséget. A növénytermesztés lemaradása miatt egy helyben topogott az állat­tenyésztés. A sertéshúson kívül jófor­mán egyetlen állati termék eladási tervét sem teljesítették. Marhahúsból 100 mázsa, tejből 50 000 liter, tojásból 35 000 darab volt a lemaradás. A párt­szervezet tagsága a fogyatékosságok okát, a hibák forrását az elmúlt évek rossz munkájában kereste. Évek óta „sántikált" a szövetkezetben a munka­fegyelem, nem tartották be a házi­rendet, a tagság által jóváhagyott in­tézkedések végrehajtását sem minden esetben követelte meg a vezetőség. Mindenütt vörös fonálként húzódik a helytelen jutalmazás káros hatása: a jószággondozók az elmúlt években csak a saját egyéni, szűk érdekek ér­vényesítését szorgalmazták. A vezető­ség nem tudta „kigyomlálni" a kö­zösséget károsító helytelen nézeteket, s ennek következtében a gazdaság kezdeti fogyatékosságai gyorsan nö­vekedtek. Az alapszervezet tagjai azonban konkrét javaslatot tettek a hibák kiküszöbölésére: vezessék be az állattenyésztés minden szakaszán a teljesítmény utáni jutalmazást. Ugyan­akkor nem szabad megengedni, hogv a jutalom meghatározásában csak az elvégzett munka mennyisége legyen mérvadó. Mindig szem előtt kell tar­tani a minőséget, s ez a jutalmazás egyik feltétéle legyen. Az idén nagy feladatok várnak az ipolyhídvégiekre is. A közös 1000 má­zsa búzát, 300 mázsa rozst, 1100 má­zsa árpát, 150 mázsa kukoricát, 300 mázsa burgonyát, 678 mázsa húst, 165 ezer liter tejet és 80 000 tojást tervez eladni. E feladatok teljesítésének el­érésében nagy feladatok hárulnak a kommunistákra. Szükséges, hogy a pártalapszervezet minden tagja javít­sa munkáját. Az eddigieknél nagyobb mértékben érvényesítsék a személyi felelősséget. A kommunistáknak kell példát mutatniuk a feladatok tel­jesítésében, a fogyatékosságok elleni harcban. Itt természetesen nemcsak az EFSZ-ben dolgozó kommunistákra gondolunk. E munkában részt kell vállalniuk az alapszervezet regisztrált tagjainak is. Közülük sokan csak bí­rálnak, de ha segítséget kérnek tő­lük, nyomban csökken a lelkesedésük. A tények azt mutatják, hogy az EFSZ tagsága bízik a kommunisták­ban — a bizalomra pedig tettekkel kell válaszolni. AGÖCS VILMOS Filmtavasz falun Az érsekújvári járásban hagyomá­nyossá vált a különböző filmakciók megrendezése. Legnagyobb sikerük a „Filmtavasz falun" című akcióknak volt. Ennek keretében lehetőség nyílt arra, hogy a mozilátogatók közelebb ről megismerjék a film alkotóit, sze­replőit és elbeszélgessenek velük azokról a problémákról, amelyek a mai mozílátogatókat leginkább érdek­lik. A minap Párkányban a „Nekem nem játszanak blueszt" című új szlo­vák filmet mutatták be. Az előadást nagy érdeklődés előzte meg. Ezt rész­ben azzal is magyarázhatjuk, hogy a film egyes jeleneteit Párkányban forgatták. A közönség soraiban so­kan voltak olyanok, akik türelmetle­nül várták,' hogy megláthassák magu­kat a filmvásznon. A bemutatón jelen voltak: Anton Hykisch, a forgatókönyv írója, Jozef Medved, a film rendezője, Viera Bau­manová, a film női szereplője, Jozef Lubina, a Csehszlovák film igazgató­ja, Pavol Miškovec, a Film, koncer­tek és esztrádok kerületi vállalatá­nak igazgatója és a JNB iskola- és kulturális osztályának képviselői. Az előadás után a nézők elbeszélgettek a Csehszlovák Film küldöttségével. A közeljövőben a „Filmtavasz fa­lun" akció keretében Muzslán és Tar­doskedden kerül sor a „Szenzi ma­ma" című új szlovák film bemutatá­sára. Rigler János A dióspatonyi EFSZ a dunaszerdahelyi járás egyik legeredményesebben gazdálkodó földművesszövetkezete. A szövetkezet 360 tagja 2430 hektár­nyi területen gazdálkodik. Képünkön: Kalmár János (baloldalt), az EFSZ elnöke Kovács István mérnökkel, a szövetkezet mezőgazdászával beszél­get. (CTK — I. Dubovský felvétele) Néhány nap híján négy hetet töltöt­tek együtt a pincében. A tűzhelyben fellobogott a láng, az öregasszony kezébe vette a lapos ku­koricakenyeret. — Kinézek az udvarra — mondta Barta, s a feljáró felé indult. — Már nem tarthat sokáig — szólt az öregasszony —, kár lenne utolsó nap rajtaveszteni... — Csak addig, amíg elkészül a tea. Kinyitotta az alsó ajtót, felment a lépcsőn. A külső ajtó üvegét jégvirá­gok borították. Feltűrte gallérját, óva­tosan kilesett az udvarra. Az utca felől nem hallatszott semmi zaj. A rácsös vaskapu felé lopakodott. Ünta már a bújkálást, türelmetlenül várta azt a pillanatot, amely véget vet szenvedésének. Az utca néptelen volt, az emberek a pincében tartózkodtak a netán meg­újuló ágyúzástól féltek. Feljebb, a túlsó oldalon megpillantotta a zöldke­resztes ház romjait. Telitalálat volt, állapította meg, kinyílt a ház belseje. Előző este hallották a recsegést-ropo­gást, amely a becsapódást követte. A járdán téglatörmelék hevert. Az egyik házból kutya loholt ki az út­testre. A tetőket vékony hóréteg takarta. A fák mozdulatlanul álltak a reggeli hidegben. Az állomás felől futó lábak kopogása hallatszott. Visszahúzódott a kapu cementoszlopa mögé. Látta, hogy a sarkon egy megviselt német bukkan elő. Fején ferdén állt a siltes kato­nasapka, kezében géppisztolyt szoron­gatott. Némi tétovázás után tovább futott. A csönd ismét ránehezedett a városra. Barta éppen meg akart for­dulni, amikor hirtelen kézifegyver ro­pogása törte meg a csendet. A csata­zaj az állomás felől érkezett. Barta halványan elmosolyodott Az utcákon szokatlan csönd. A vas­úti raktár- épülete már korábban le- v égett, a visszavonuló németek felgyúj­tották. Únos, szürke ég feszült a kihalt vá­ros fölé... Barta lassan kinyitotta a szenespin­ce ajtaját és kinézett a résen. Az öregasszony a tűzhely mellett kupor­gott a beszűrődő keskeny fényben. Az udvarra felfutó pincegádort nézte, melyen egy hamus vödör állt, s a fal­hoz támasztva a halott férj tajtékpi­pája. Mikor Barta kilépett a kamraajtón, az öregasszony felnézett. — Ne jöjjön még kl, Barta úr — mondta. — Nem lehet tudni, ki az úr odakint. — Felállt a fásiádáról. — Készítek reggelit. — Hárászkendőjét mellén keresztbe vetve, a hátán meg­kötve viselte. Papírt és gyufát kere­sett. Barta az asztal meHett állt az el­hunyt levélhordó kopott kabátjában. A rozoga díványon csíkos dunna pú­posodott, az állványon edények és élelmiszeres zacskók sorakoztak. Bar­ta fekhelye — két rongyos matrac — odabent volt a hideg szeneskamrában. Tilos a dohányzás! RIMASZOMBATBAN, a Gottwald téri borbélyüzletben ülök a forgószéken. Enyhén hízásnak indult sxőke borbély igyekszik megszabadítani a fölösleget sxakálítól. Igyekszem mozdulatlanul ül­ni, mert az éles borotva tiszteletet pa­rancsol. Ülök tehát és mereven bámu­lok magam elé. Szemben velem tükör, felette két szép nagy tábla: „Tilos a dohányzási" meg „Zákaz fajčiť!". Két nyelven, hogy mindenki megértse. Jómagam nem dohányzom, hát csak csavarodik az orrom, amint keserű füst­felhő leng körém. Az előttem légó tü­körben látom, hogy a borbélyom, míg egyik kezével borotvál, a másikkal nyu­godtan sxórja gallérom mögé a hamut égő cigarettájáról. Ijedten nézek a táb­lákra: „Tilos a dohányzás!" — Vajon kinek tilos? *. k c A minap a rimaszombati Rimavan ne­vű, önkiszolgáló étteremben ebédeltem. A jó túróscsusza, meg az étvágy érdeme, hogy az étteremben uralkodó rendetlen­ség ellenére is el tudtam költeni ax ebé­det. Már a pohár-sörömet ittam, mikor felnéxtem a szemben levő falra. Volt mit nézni. Ragyogó, ezüst, meg aranyszínben játsxó, műanyaggal borított táblák hir­dették, az olvasni tudó közönségnek, hogy „TILOS A DOHÁNYZÁSI". Ám a felhívás nem talált megértésre. Vagy itt talán csupa analfabéta étkezne? Tény az, hogy minden második vendég vidáman füstöl, a nem dohányxók pedig köhögnek, vagy odébbállnak. A személy­zet mit sem törődik a dohányzókkal, sőt, hogy jobban érezzék magukat, ha­mutálcákat raktak az asxtalokra. De minek akkor ax a sok tábla?! Kovács Zoltán, Rimaszombat Az asztalon gőzölgő tea s egy ka­réj kukoricakenyér várta. Az öregasz­szony a ládán ült, pettyes bögréből itta a teát. Barta leült, s a havas me­zőt látta maga előtt, ahol megítélése szerint a harc folyt. A fegyverropogás a pincében Is jól hallatszott. A vasúti töltést már régebben fel­robbantották. Amikor hetekkel ezelőtt áthaladt a pályatesten, hogy beszök­jék a városba, látta a kígyóként föl­felé kunkorodó síneket. Tudta, hogy nem nyúlhat hosszúra a csetepaté, hi­szen a terep nemigen alkalmas véde­kezésre. Evés közben Ismét eszébe Jutott ka­landos hazatérése. A hídra gondolt, amely rövid idő múlva bizonyára a le­vegőbe röpül. Borsődzni kezdett a há­ta, amikor újra elképzelte, ml történ­hetett volna, ha a hídnál nem moso­lyog rá a szerencse ... Az alakulatot, amelyben szolgált, december elején a Dunántúlra vezé­nyelték, de később váratlanul paran­csot kaptak, hogy északkeletre indul a csapat. Losoncon megállt a vonat, sokáig az állomáson vesztegeltek. Itt határozták el Vargával, az újvári asz­talossal, hogy megszöknek. — Végre közel vagyunk az ottho­nunkhoz — mondta az asztalos. — Bolondok lennénk, ha nem ragadnánk meg az alkalmat... Már nem tarthat sokáig ez a cirkusz. Amíg vége lesz, meghúzódunk valahol... Engedélyt kértek az altiszttől, hogy vízért mehessenek a kútra. A kútnál eldobták a csajkát, s az épületek és farakások közt sikerült kereket olda­niuk. A város határában elbúcsúztak egymástól. Barta egy faluba indult, ahol távoli rokonai éltek. Náluk akart egyelőre meghúzódni. Azok azonban félelmükben megtagadták Bartától a segítséget. LINDA DARNELL, az ismert ameri­kai filmszínésznő 42 éves korában egy chicagói kórházban meghalt. A VlTKOVICEI Klement Gottwald Vasmű dolgozói a hazánk felszabadu­lásának 20. évfordulója tiszteletére tett felajánlások 80 százalékát már teljesítették. A kötelezettségvállalások egyik legértékesebb eredménye, hogy az 1 tonna nyersvas gyártásához szükséges koksz mennyiségét 10 kiló­val csökkentették. VASÁRNAPRA virradó éjszaka Pá­rizs közelében felrobbant a távolsági gázvezeték. A robbanás olyan erős volt, hogy a párizsiak földrengésre gondoltak. Sebesülésről nem érkezett jelentés. A KELET-CSEHORSZÁGI KERÜLET­BEN levő Hrádek u Pechaníc-i vár­ban az idén megnyílik a Csehszlovák Posta Múzeum. SZEGED elővárosából, Mlhálytelek­ről a zöldségtermesztők 160 000 cso­mó retket kültek Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaság­ba. EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉST írtak alá a prágai Irodagépek n. v. és a drezdai Adatfeldolgozó Intézet képviselői. A szerződés értelmében kicserélik az Elliot 503 típusú számo­lógépre vonatkozó tapasztalataikat. Ez a gép 100 000 számtani műveletet végez el egy másodperc alatt. HÉT EMBER életét vesztette és hú­szan megsebesültek Curitibe brazil városban egy tűzvésznél. A CIERNÄ NAD TISOU-I átrakodó­állomáson vasárnap Ján Kroček, a tolatás vezetője észrevette, hogy a váltószerkezet nyelve letört, éppen akkor, egy tehervonatnak kellett be­érkeznie. Ján Urban váltóőrrel együtt 50 méterrel a veszélyes hely előtt si­került megállítaniuk a szerelvényt. A BRAZÍLIAI Rio de Janeiro állam­ban vasárnap összeütközött egy autó­busz egy személyvonattal. Húsz em­ber meghalt, hetven megsebesült. A SZLOVÁK TUDOMÁNYOS AKADÉ­MIA Régészeti Intézetének dolgozói az érsekújvári járásban Koltán befe­jezték a korai bronzkorszakból szár­mazó 54 méter alaprajzú, 12 méter magas temetkezési hely feltárását. A három feltárt sir közül az egyiket már a múltban kifosztották, a másik kettőben bronzöntvények, egyiptomi származású gyöngyöt, kerámiát, bronz-karkötőt, tűt és egyéb tárgya­kat találtak. HIVATALOS JELENTÉSEK szerint a második negyedév végén a Montan­unióhoz tartozó államokban 22,7 mil­lió tonnára növekszik az eladatlan szén mennyisége. A TRANSATLANTIC nyugatnémet hajó összeütközött a holland Hermes teherszállító hajóval. Egy német ten­gerész meghalt és többen megsebe­sültek. RITUÁLIS FÜRDÉS KÖZBEN április 10-én az indiai Sardzsu folyóba ful­ladt 70 búcsújáró. — legalább valami ruhát adjanak — kérlelte őket. — Azt talán adhatunk — mondta a házigazda. Azt tanácsolta a fiúnak, hogy női ruhában induljon útnak. Barta jónak találta az ötletet. Jólla­kott, majd magára öltötte a házbeli nagyanyó ruháját és nagykendőjét. Alkonyatkor lépett ki a kapun. Tud­ta, ha katonásan gyalogol, pirkadat előtt hazaérhet... Az út elején simán ment minden, senki sem nézett rá gyanakvó szem­mel. Sőt, egy pityókás magyar kato­nasofőr felajánlotta, hogy egy dara­bon elviszi a teherautóján. Még tré­fálkozott is vele vezetés közben, si­kamlós vicceket mondott az öregedő nőkről. Bartának bele kellett mennie a játékba. Hamarább ért a város határéba, mint gondolta. Elhatározta, hogy meg­várja az éjfélt, akkor már biztosan mindenki alszik, s talán az igazoltató őrjáratot is sikerül kijátszania ... Le­húzódott a töltés aljába egy bozótos ligetbe. Éjfélre járt, mikor a folyó közelébe ért. A hídfő előtt megtorpant, gyor­sabban kezdett verni a szíve. A hang­foszlányok és az időnként felvillanó lámpafény félreérthetetlenül tudtára adták, hogy fegyveresek őrzik a hi­dat. Erre nem számított. Az őrök termé­szetesen minden átkelőt igazoltatnak. Tudta, hogy csak két lehetőség közül választhat: vagy átúszik a folyó jeges vizén, vagy megpróbál a sötétben észrevétlenül elmenni az őrök mel­lett. Az úszás kockázatosnak tűnt. összehúzta magát, amennyire csak tudta, s oldalt, az útszélén, sietve el­indult a híd felé. Bajorország fővárosában — Mün­chenben — ez év júniusában lesz a közlekedési világkiállítás, amelynek egy része a posta történetét szemlél­teti. Fent a kiállításra előkészített egyik kép: A vidéki francia postások egykor ilyen gólyalábakat használtak, hogy a legrövidebb úton bárhová el­juthassanak. (CTK — felvétele) A TAVASZI mezőgazdasági munkák elvégzésében segítenek az Agrolet pi­lótái is, akik naponta mintegy há­romezer hektár területre szórják el a műtrágyát. Az Agrolet repülői az elmúlt évben 629 815 hektár területen végeztek növényápolási munkát. 1965 év első felében 329 ezer hektár me­zőgazdasági terUletet szórnak be mű­trágyával. ÁPRILIS 18-án az újságok vasár­napi terjedelemben jelennek meg, őprilis 19-én a napilapok nem je­lennek meg, április 20-án minden napilap megjelenik. APRÓHIRDETÉS ADÁS-VÉTEL • Nagyon Jó karban levő Pobie­da eladó. Cím a hird. irodában. 0 — 031 • Árvácska-palántákat bármilyen mennyiségben üzemeknek és kerté­szeknek azonnal eladunk. Záhrad­níctvo a rekreačné služby mesta Bratislava, Rozdefovňa, Uršulínska 10, telefón 345-09. ŰF — 026 • 12 000 koronáért eladó egy, 1947-es gyártmányú 4 üléses autó — „T—57" — nagyon jó állapotban. Daloš Michal, Plášťovce, č. 471, okr. Levice, 0 — 012 Az első őr másfelé figyelt, nem vette észre osonó alakját. Hallotta, hogy a mélyben halk csobbanásokkal fut tova a víz. Már már a túlsó part­ra lépett, mikor felcsattant a másik őr hangja. — Hé, néni, álljon meg! Rávetődött a villanylámpa fénye. Az őr lekapta válláról a puskát. — Nem hallja?!... Állj, vagy lövök! A vaskorlát mellé húzódott. Az őr odament, arcába irányította a fénycsó­vát. — Hová megy Ilyenkor? Van iga­zolványa? Az őr mellette állt, a száján kicsa­pó pára a lámpa fényében oszlott szét. — Barta Laci! — Mondta az őr hal­kan, mintha nem akarna hinni a sze­mének. Akkor már ő ls felismerte a másl­kat. Csetnekl Tibi volt, a sarki mé­száros fia. Tehát a leventékre bízták a híd őrzését. — Tibikém — mondta Barta hal­kan —, engedj át a hídon ... Nem­sokára Ideérnek az oroszok. .. Elbúj­nék valahol... Csetnekl eloltotta a lámpát. — Szerencséd, hogy éppen én va­gyok itt. — Mi történik ott? — kiáltott a másik őr. Lementek a hídról. Csetneki mellet­te lépkedett. — Anyád nincs itthon — mondta. — Elment a növéredékhez Tamási­ba... — Elmegyek Ratkó nénihez, ö biz­tosan befogad... — Az Alsóptac felé kerülj! Csetnekl megállt, Barta egyedül sie­tett tovább... ÜJ SZÖ 4 * 196 5" őP rilis 13 ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents