Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

ELEKTRONIKUS GÉPEK a kártyások szolgálatában Aki Edward T h o r p e amerikai polgár személyi adatait vizsgálja, megállapíthatja, hogy foglalkozá­sa: számtantanár. Viszont a vil­láját, jelentékeny bankbetétjét nem az iskolai munkával szerezte, ha­nem — huszonegyezéssel. Ilyenkor mindenki a hamiskártyásokra gon­dol, pedig Thorpe esetében ez szó­ba se jöhet. Állandó, biztos nyere­ségének titka: az egyszerű, csal­hatatlan matematika. A professzor ugyanis rájött arra, hogy a huszonegyesben nem keverik össze a lapokat, tehát minden osztás­nál maradnak bizonyos kártyák a cso­magban, csak azt kell megjegyezni, hogy milyen lapokat osztottak már ki. Viszont azt is megállapította, hogy a sorrend 34 millió változatá­nak kiszámítása legalább 34 millió évig tartana. Éppen ezért igénybe vette a modern tudományt is, és a számítások elvégzését rábízta egy elektronikus számológépre. A gép megoldotta a feladatot (amely az embernek tízezer évig tartott volna). Ezek után a kérdésről cikket írt az egyik lapba, és másnap már ezrével jelentkeztek a „tőkés" társak. Thorpe — kölcsönpénzzel —• kez­dett játszani, és nyert. Állandóan nyert. Saját kijelentése szerint, ha az egész földgömb lenne a tét, ő megnyerné az egész földgömböt. így azonban kénytelen megelégedni az évi néhány tízezer dolláros nyereséggel. Volt olyan Időszak, amikor a játék­barlangokban a legjobb hamiskártyá­sokat állították ellene, de Thorpe rö­vid idő alatt megtanulta a hamis já­ték minden válfaját, és továbbra is nyert. Ma a játékbankok vezetői előtt már félelmetes a Thorpe név. A matemati­kus kártyafenomén hol szakállt nö­veszt, hol csupasz arccal jelentkezik a játékbarlangokban, álnév alatt bé­rel szobát a hotelekben — és nyere­sége, bankszámlája közben egyre nö­vekszik. (Az Ogonyok nyomán) Az új 25 koronás gpp^pg | fjjgfpfKp! ' wm , m , - ' - - Ä#if I íWrn m wmmsí: tasil mMmmímMmmmmmmm-wm .Xti-il?Žá: í^áMJl Ä5Íi'í s ŕ? ÉAMilttÉl A szélmalom már Hollandiában is csak letűnt idők emlékét őrzi. (V .Pribil felvétele) AMILYEN GYAKRAN más ember náthát kap, olyan gyakran hal meg John Higgins, skót hajófii­tő. Ez rendszerint este tör­ténik meg vele és szeren­csére reggel újra fürgén és vidáman kel életre. Az orvosok pedig, akik kiállí­tották már a halotti bizo­nyítványát is, ámulattal csóválják fejüket e rend­kívüli eset fölött. Természetesen John Hig­gins minden feltámadását az a kellemetlen érzés kí­séri, hogy milyen borzasz­tó lenne, ha egyszer mé­giscsak eltemetnék — él­ve. Bármikor megtörtén­hetik, hogy reggel kopor­sóban ébredek föl, három méter mélyen a föld alatt — mondja kesernyés mo­sollyal az újságíróknak. John Higgins még csak 40 éves, de már teljesen hófehér a haja. S ezen nem lehet csodálkozni, hi­szen az orvosok már tíz esetben nyilvánították ha­lottnak, s kétszer még a TIZENKÉTSZER támadt föl halottaiból JOHN HIGGINS esete orvosi rejtély halotti bizonyítványát is kiállították. A fűtő — aki egyébként 13 gyermek ap­ja — sohasem tudja előre, mikor kerül ebbe a külö­nös állapotba. Ilyenkor élettelenül terül el, s mindenki, még az orvosok is halottnak vélik. Higgins különös és egyedülálló idegbetegségben szenved, amely már több mint húsz éve gyötri. Akkoriban az „El Ar­gentína" teherszállító ha­jón volt fűtő. A Viscayai­öbölben egy náci tenger­alattjáró torpedózta meg, s a hajó 10 perc alatt el­süllyedt. John koponya­csontsérülést szenvedett, s 22 társával együtt 23 na­pig hányódott egy tutajon, míg megmentették őket. Azóta jelentkeznek a ro­hamok. Először 1945-ben New York-ban történt meg ez vele. Reggel egy kórház halottas házában ébredt föl. Aztán otthonában, Glasgowban ls megismét­lődött a roham. Egyszer reggel meztelenül, átfagy­va ébredt fel a halottas­házban. Jobb lábán a nagyujjon cédula lógott a nevével. Mellette összerak­va feküdt az ünneplője. John szépen felöltözött, s kisétált a temetőből, anél­kül, hogy valaki is felfi gyeit volna rá. Otthon a felesége zokogva fogadta. Az asszony elmesélte, egy rendőr járt náluk, s közöl­te, hogy a férje meghalt, de holtteste titokzatos mó­don eltűnt. A fűtő éppen teázott, amikor megszólalt a telefon. A rendőr elné­mult a csodálkozástól, amikor meghallotta, hogy a halott él és éppen reg­gelijét fogyasztja. Higgins utoljára múlt év decemberében Hamburg­ban „halt meg". Egy ten­gerész-mulatóban érte utol a roham, s a kórházban az orvosok, megállapítva a halált, felszólították a ha­jó kapitányát, szállíttassa a halottat vissza a hajóra. Amikor azonban a kórház alkalmazottai a holttestet el akarták szállítani, az elhunyt szépen felült és megkérdezte, hol van. A glasgowi városi kór­ház főorvosa a következő­ket mondja az esetről: „Mr. Higgins régi • ismerő­sünk. Esete az orvostudo­mány történetében egye­dülálló." A. P. ÓOh I&SK PSLOV1-.NSK QÍ OLIMPIA! GYŐZTESEK A csehszlovák sportolók először 1900-ban képviselték hazánkat ' az olimpián. Ez volt a 11., párizsi olim­pia. Azóta több mint hat évtized telt el és az utolsó — tokiói olimpián a csehszlovák sportolók megérdemelt győzelmei mindnyájunkat lelkesítet­tek. A közvélemény éppen ezért öröm­mel fogadta a hírt, hogy a Csehszlo­vák Posta hét címletű bélyegsoroza­tot bocsát ki április 16-án és a so­rozat egyrészt a csehszlovák olimpi­konok győzelmét hirdeti, másrészt a bélyeggyűjtők albumait is gazdagabbá teszi. A grafikailag is művészi kivitele­zésű bélyegek tematikája: 1900: a II. olimpia Párizsban. Fran­tišek Janda-Suk csehszlovák diszkosz­vető a második helyen végzett. 1928: IX. olimpia Amszterdamban. František Ventura győzelme lovaglás­ban. 1932: X. olimpia Los Angelesben. Jaroslav Skobla aranyérme súlyeme­lésben. 1936: XI. olimpia Berlinben. Alois Hu­dec tornagyakorlatait aranyéremmel jutalmazták. 1952: XV. olimpia Helsinkiben — Emil Zátopek három aranyérme. 1960: XVII. olimpia Rómában. Dr. Pavel Schmidt és Václav Kozák csó­nakja szerzett csehszlovák győzelmet. . 1964: XVIII. olimpia Tokióban, ahonnan Vera Cásiavská hozott haza három aranyat. A „Csehszlovák olimpiai győzel­mek" sorozata 0.20, 0.30, 0.60, 1.—„ 1.40, és 1.60 koronás címletekben ke­rül kibocsátásra. A műkorcsolyázó-sport kedvelői előtt bizonyára nem ismeretlen Emil Skákala mérnök neve. A kiváló műkorcsolyázó szakem­ber úgyszólván minden nagyobb nemzetközi versenyen ott találha­tó a pontozóbírák vagy a verseny­bírák között. Azt azonban kevesen tudják, mit cstnál hétköznapokon. Nos az ismert sportember egyéb­ként a bratislavai Kertészet és Üdülési Szolgálat igazgatója. Ez­úttal szerkesztőségünk kérésére nem a felejthetetlen piruettekről, hanem másik szerelméről — a vi­rágokról számol be olvasóinknak. Életöröm, optimizmus A virágok és fák zöldjének szépsé­gét, szerepét, legtalálóbban talán a a nagy cseh író, a virágok szerelme­se, Karel Capek fogalmazta meg: „Semmi sem igazolhatja a virágnél­küli ablakokat. A szegény emberek­nél, a legszerényebb ablakokban nyíl­nak a legszebb virágok. Semmivel sem menthető a városi háztömb ablaka, s még kevésbé az erkély, amely nem virul, nem él. Lehet ezt erkölcsi sze­génységgel magyarázni? Ne mondják, hogy a virág az ablakban tengődő fogoly. Ha egy kis gondot fordítunk rá, életörömet, optimizmust találunk benne. Csak emlékezzenek vissza nagymamáink ablakaira. A virágok az ablakban egy kicsit nemzeti hagyo­mány nálunk ..." Capek ilyen őszin­te szavakkal fejezte ki érzelmeit és mindannyiunk érzését. Egy kultúrem­ber lakása elképzelhetetlen virág nél­kül. A virágok adják meg az otthon, a környezet meghittségét, a családi tűzhely melegét. Az imént általában a szenvedélyes virágkertész és virágcsodáló szemszö­géből vélekedtünk a virágokról. An­nál nehezebb, valóban hétköznapi problémát jelent a lakásépítészet és kertrendezés szempontjából. Itt ugya­nis már nemcsak a virág dekoratív jellege fontos. Gyakran komoly ne­hézséget okoz a legmegfelelőbb vi­rágfajta kiválasztása. Hogy mit jelent a virág az ember életében, legjobban bizonyítja a ta­Aki a virágot szereti... A szakember szemével • Amerikában drága a virág, még­is sok van belőle • A krizantém nemcsak a „halottak vi­rága" • Parkok, virágoskertek Kanadában valyi bécsi nemzetközi kertészeti ki­állítás (WIG 64), amelyen hazánk vi­rágkertészei szép sikert arattak. A 29 kiállító ország között Csehszlovákia 415 éremmel az előkelő negyedik he­lyen végzett, s egyúttal elnyerte' a belga földművelésügyi miniszter nagy­díját. Az egyébként kényelmes bé­csiek nem sajnálták a fáradságot, órák hosszat álltak sorban, hogy meg­nézhessék a tengersok virágot. A ki­állítást' egy volt szemétdombon ren­dezték, melyet szépen rendbehoztak, s amikor októberben véget ért a WIG 64, a bécsieknek egy új, 105 hektáros, pompás parkjuk maradt. Mi, akik részt vettünk a kiállításon, megerő­södtünk abban a gondolatban, hogy a virág ma már nem fényűzési cikk, hanem a 20. század kultúremberének elengedhetetlen kelléke. Néhány nappal ezelőtt tértem haza Amerikából és Kanadából, ahol mint műkorcsolyázó szakember jártam. A versenyeken kívül ezúttal ls — mint számtalan külföldi utam során már annyiszor — minden szabad idő­met a virágkertészet, a parkok, lige­tek és városok zöldje megtekintésé­nek szenteltem. Egy mai átlag ame­rikai lakás, üzlethelyiség, állomás­épület, repülőtér elképzelhetetlen virágok nélkül. Az Egyesült Államok valóságos virágoskert, bár nem mond­ható, hogy Amerikában olcsó a vi­rág. A többi közszükségleti cikkhez viszonyítva aránytalanul drága. Meggyőződtem arról, hogy a krizan­tém, amelyet nálunk a halottak virá­gának tartanak, az Egyesült Államok­ban és Kanadában dekoratív jellege miatt minden alkalomra és minden évszakban keresett cikk. Kitűnő tu­lajdonságaival (aránylag sokáig ki­bírja vázában) ezt a mnsjbecsülést teljes mértékben megérdemli. E virág legkülönbözőbb fajtáját, színárnyala­tát ismerjük, úgyhogy a váza, lakás, alkalom vagy falszín szerint tetszés szerint válogathatunk. Kétségkívül ne­héz lesz legyőzni nálunk az előítéle­teket. De ha a kertészek elérik majd, hogy nálunk is egész éven át fognak nyílni a krizantémok, nyilván sikerül megszerettetni az emberekkel ezt a virágot. Barangolásom során — bejártam Colorado Springs környékét, 200 mér­földes körzetben széltében-hosszában — nem találtam egy települést vagy házat sem, amely előtt nem lett vol­na kiskert, fákkal, fűvel, díszbokrok­kal és a legkülönfélébb virágokkal. Ami még jobban meglepett, nem ta­láltam kerítést sem, amely védte volna ezt a sok értékes szépséget. Sőt úgy tűnt nekem, mintha a házak gazdái titokban versenyeztek volna, hogy a kiskertben ne legyen egy el­dobott papírdarab vagy szemét. Köz­ben eszembe jutott, hogy nálunk, na­gyobb ünnep előtt — naponta két­szer-háromszor ls tisztítani kell a parkokat. Erdőszerű parkok A kisvárosok — Arkansas City, Co lorado Springs, sőt a nagy világvá­rosok, Los Angeles, San Francisco. Portland vagy a kanadai Vancouver lakói gyönyörű zöld, parkos környe­zetben élnek. Alkalmam volt Vancou verben megtekinteni egy néhány száz hektáros természetes parkot (a mi Ligetfalunkhoz, vagy a Hegyi parkhoz hasonlítanám). Bevallom, e? a látvány egyrészt óriást benyomást tett rám, másrészt komolyan elgon dolkoztatott, mi mindent kell még tennünk, hogy a parkosításban lega lább megközelíthessük ezeket a vá rosokat. Sokat gondolkoztam azon, mi'rt nincs ezekben a városokban (bejár­tam legalább tizennégyet) letaposott fű, letört fa stb. Arra a megállapítás­ra jutottam, hogy a városok nem saj­nálnak költséget, fáradságot, ha par­kokról, virágokról van szó. Az embe­rek pedig felelősséget éreznek a köz­parkok és terek növényei iránt. A vá­rosi lakosok jól tudják ugyanis, ha egy bizonyos virágos, zöld terület időközben tönkremegy, a következő évben annál több adót kell fizetniök. És ez megfontolásra készteti még azokat is, akik másképpen nem ba­rátai a virágnak, a természetnek. A rózsák városa Mindenki tudja, hogy a közparkok és magánkertek ápolása nem felesle­ges munka, mert megtérül. Az ember általában szívesen visszatér oda, ahol valami szépet átélt, látott, tapasztalt. A városok igyekeznek valamilyen sa­játos, különleges virágkultuszt, nevel­ni. Portlandban például csak rózsákat ültetnek, s így Portland a rózsák vá­rosa. Vancouverban kényelmesen, autón járhattuk be a ragyogóan tiszta parkot, ahol a sportlehetőségektől az állatkertig mindent megtaláltunk. A parkokba beköltözött a mindenna­pi élet, megszűntek elzárt, fényűz® hely lenni. Külön említésre méltő, hogy az épí­tészmérnökök, lakástervezők a meg­lévő parkokat, zöldet tiszteletben tartva készítik terveiket. A virágokra, parkokra úgy vigyáznak, mint a sze­mük fényére. Számukra a természet az építészeti megoldás részét képezi, amelyet már nem kell felépíteni, mi­vel megvan. Tudatában vannak, hogy évekig kell várni, amíg a facsemeték árnyat adó fákká terebélyesednek. Keserű szájízzel kell megállapítanom, hogy mennyire nincs ez így nálunk. Példa rá a Kramáre vagy a Miletiő utcai lakótelep, ahol nemcsak a fa­sorok tűntek el, hanem fölszámoltak egy virágzó kertészetet is. A legutóbbi utam során látott váro­sok példája bizonyítja, hogy a parkok létesítését csak a lakosság együttes szorgalma teszi lehetővé. A szép, tiszta, egészséges, kellemes környe­zet megteremtéséből mindannyiunk­nak ki kell venni részünket. Meg va­gyok győződve arról, ha a lakosok tudatosítják, hogy a városszépítés er­kölcsi kötelességük", rövid időn belül mi ls büszkék lehetünk majd parkok­tól zöldellő településeinkre. EMIL SKÁKALA Az üdezöld parkban tisztább a leve gű... ÜJ SZÖ 6 * 1965- április 10-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents