Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

Város a Sajó partján r

alán a helybeliek közül sem tudja mindenki, hogy a laktanya környékén talált nagy kiterjedésű urnatemető tanúsága szerint ez a hely már az időszámításunk előtti 3000—2500-as években lakott terület volt. Rendszeres régészeti kutatásokat nem, csupán szórványos vizsgálatokat végeztek itt. A leletek részben Martinba, Poprádra, Banská Bystricára és Rimaszombatba — múzeumba kerültek. Néhány teljesen épen maradt urnát tartalmával együtt a városi nemzeti bizottságon őriz Iván Lajos, aki szabad idejében kedvtelésből foglalkozik az elmúlt idők emlékeinek gyűjtésével. „Tornália" néven a helység neve első ízben a pápai adószedők 1041-ből származó listáján szerepel. A radványi kerületi levéltárban elhelyezett egyházi krónikákban található a következő adat, mely szerint a Tornallyaiak uradalmához tartozó jobbágyfaluban 1427-ben 46 jobbágy élt. A mostani református templom helyén akkor templom állt, melyet Jiskra huszitái birtokukba vettek. A jelenlegi református templom 1526 körül épült katolikus templomként. Szószéke 1600-ból való. 1459-ben Mátyás hadai visszavették a huszitáktól Tornaiját és Gömört. A volt Tornallyai-kastély kertjében ma is látható rom a gömört vár egyik őrtornyának maradványa. Egyik ura, Tornallyai János, a mohácsi csatában vesztette életét. A törökök 1556-ban vonultak át a városon. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc, amikor a rozsnyói titkos tanácskozásra ment, átutazott Tornaiján. Az 1831—32-es kolerajárvány idején Kazinczy Ferenc vesztegelt néhány napig a városban. A kolera gyakran pusztított itt az elmúlt századokban; utoljára az 1871 — 1873. években dühöngött a vész a vasútépítés idején. 1919 ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején Tornaiját háromtagú direktórium vezette, melynek elnöke Lengyel Sándor iskolaigazgató volt. A Vörös Hadsereg soraiban a város számos lakosa harcolt. A helybeli temetőben hat vöröskatona nyugszik. A Csehszlovák Kommunista Párt helyi szervezetét 1923-ban alakították meg Péntek Sándor, Andrási József, Juhász János, Kalo László, Kalo Pál, Balázs Ferenc, Gergely Pál és más elvtársak. Az 1932. évi választásokban a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot. A félévtizedes Horthy-megszállásnak 1944. december 19-én a felszabadító szovjet hadsereg vetett véget. A harcokban 202 szovjet és 5 román katona esett el. ^ . m O a o -O •a w C < < • < Z Oč o Ötszáznál több fellépés A város egyik büszkesége a „Cierťažen" táncegyüttes, amely Szemko Miklós vezetésével 1956-ban alakult meg. Az együttes minden évben részt vett az ifjúsági alkotóverseSoňa Svecová nyen. Mindigaz első és a második helyen végzett. Nemcsak hazánkban, hanem Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon is ismertek. Eddig több mint ötszázszor léptek fel. Tevékenységükért 1960-ban a köztársasági elnök a „Kiváló Munkáért" érdemrendet adományozta nekik. A harmincnyolc tagú együttes alapító tagjai közül már csak Bauer Jóska táncol. A többiek újak, de mindegyikük szorgalmasan gyakorol, hogy tovább öregbítsék hírnevüket. A legjobb barát A városi könyvtárnak kilencezer kilencven kötete van. Tavaly (Királyit bele nem számítva) 16 471 kötetet kölcsönöztek kl. Egy-egy könyv tehát csaknem kétszer került kézbe. A legolvasottabb írók a klasszikusok. közöttük Jókai és Móriczé az elsőség. Nagy közkedveltségnek örvend GySri Dézsa regénytrilógiája, amelynek cselekménye a környéken Játszódik le. A legszorgalmasabb olvasó: a Boros, a Lax és a Demeter család, valamint az idős Beke néni. Nemcsak a felnőttek, a gyerekek ls jől érzik magukat a könyvtárban. Nekik minden vasárnap mesedélelőttöt rendeznek. A közeljövőben Cervenák: „Ogyeszszai partizánok" és Rácz Olivér: „Megtudtam, hogy élsz" című könyvéről rendeznek vitát. Az olvasók kívánsága: minél több új könyvet! És végre fessék már ki a könyvtáratl AMI SZEMBETŰNIK A városban egyre kevesebb a kétnyelvű cégtábla. Az üzletek homlokzatán kicserélik a régi táblákat, s az újakon sok esetben csak szlovák felirat van. A városi nemzeti bizottság elnöke szerint ebben a kérdésben a felsőbb szerveknek kellene állást foglalniuk, mivel a cégtáblákat a vállalatok készítik, amelyeknek székhelye messze, sokszor a kerületen is túl van. A legfelsőbb pártszerveknek világos az állásfoglalásuk: a vegyes lakosságú területeken be kell tartani a kétnyelvűséget. Ezért szükséges, hogy ezt mindenütt következetesen érvényesítsék. A város utcáit jelző táblákat az itteni nemzeti bizottság rendelte meg, magyar feliratok nélkül. A város két kommunista mártírjának, a fasiszták által halálra kínzott Péntek és Nagy elvtársaknak emlékét megörökítő tábláról is hiányzik a magyar felirat. Talán ehhez is a felsőbb szervek állásfoglalása szükséges? JÓ LENNE... A városban kevés a munkalehetőség. Naponta félezernyi ember utazik munkába. Legtöbben a Kelet-szlovákiai Vasmű építkezésére, mások Lubeníkra meg Rimaszombatba, a Járási székhelyre. Érthetően nagy érdeklődést keltett az a hír, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium között tárgyalások folynak a laktanya épületeinek üzemi célokra történő átadásáról. Ennek megvalósításával több száz ember találna helyben munkaalkalmat. A Nemzetvédelmi Minisztériumban ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy leienleg átértékelik a hadseregbeli állóalapok kihasználását. Ennek befejeztével, szeptember elseje után hozzák nyilvánosságra, hogy az épületeket átadják-e más célokra. A legújabb értesüléseink szerint remény van arra, hogy az Illetékes szervek az említeti határidő előtt elintézik a tornaljaiak kérését. UTOLSÓKBÓL ELSŐK Négy évvel ezelőtt a helyi szövetkezetről nem sok jót lehetett hallani. Az illetékesek más kiutat nem találva, javasolták az egyesülést a királyi szövetkezettel (azóta már a két helység Is egyesült). Az egyesített szövetkezet elnöke Bató János lett. Már az első években megmutatkozott, hogy ért a szövetkezet irányításához. A munkaegység értéke elérte a Bató János 15 koronát. Az idén a 10 korona előleg mellé munkaegységenként 12 koronát fizettek. A Dóbi család 16, Vargáék 14 ezer koronáról szóló betétkönyvet kaptak. A szövetkezetben a múlt évi havi átlagkereset 1490 korona volt. Tavaly terven felül 57 000 liter tejet, 286 mázsa sertéshúst, 20 000 darab tojást és 29 vagon cukorrépát adtak el. Tizenhét hektáron gyümölcsfát ültettek ki, s ugyanolyan területet telepítenek be a közeljövőben is. Az idén a gabonafélékből 85 hektáron 34 mázsás hektárhozamot terveznek. Bevált az egyesítés. Az elnök is. • 1850-ben 870 ember élt Tornaiján. A legutóbbi népszámlálás alkalmából a városnak 4505 lakosa volt. 0 Évente átlag 70 házasságkötésre 3—4 válás esik. Ex az arány azt mutatja, hogy a házasságok csekély kivétellel megalapozottak. O Sok turista utazik keresztül a városon. Egyesek szeretnének meghálni, de nem tudnak, mivel a szálloda csak 18 ágyas Tervbe vették, hogy az egykori Buck szállót — amely ma lakóház — eredeti rendeltetésének adják át. 0 Évenként átlag 110 az újszülött. A városnak 36 nyolcvan éven felüli lakosa van. O Hiánycikk a kerékpár, a villany vasaló, a varrógép, és az Iskolai füzet.. A közelmúltban az üzletvezető 150 kerékpárt rendelt, de csak kettőt kapott, holott a tavasszal 300 ls gazdára találna. • Két pályás kuglizó épttl a Zoltán-kertben. Az átadás határidejét május l-re tűztél/ ki. A kuglizóval egyetemben épUI a gondnokház is. így a jövőben a gyermekpark sem lesz felügyelet nélkül. O Ha minden ]ól megy, május l-re felavatják az ÚJ szabadtéri színpadot. A több mint Kétezer ülőhelyes amfiteátrumban széles vásznú filmet is vetíthetnek majd. • A váró; három postása: Dobiáš, F ti k ŕí és Chovancek elvtársak naponta 63B napilapot kézbesítenek, 104-et pedig eladnak. O A főtéri autóbusz megállónál Igen nagy szükség van egy váróteremre. A diákok és a felnőttek a várakozási időt a cukrászdában és a falatozóban, sokan pedig az orvosi rendelő várótermében töltik. Addig is, amíg a váróterem elkészül, azok az autóbuszok, amelyeken a diákok utaznak, az Iskolától Indulhatnának, Illetve, oda szállíthatnák a tanulókat. © A művelődési ház a város kulturális életének központ)a. Számos rendezvénye közül kiváltképpen a minden vasárnap délután megrendezett „alkoholmentes" teadélutánok népszerűek. Ezeket átlag ötven-hatvan fiatal látogatja. Sokkal nagyobb lenne a részvétel, ha a város három diákotthonában lakó tanulókat 1« odaengednék. Az oldalt írta : GÄL LASZLÖ és NÉMETH JÁNOS NÉPSZERŰ EMBER Rösszel Dezső a város és a környék egyik legismertebb és legnépszerűbb embere. Sok évtizede borotválja és nyírja a férfinépet. Hetvenedik évét tapossa, de külseje és munkabírása alapján tíz-tizenkét évet nyugodtan letagadhatna. Ma a helybeli borbélyműhely vezetője, melyben két váltásban nyolc borbély dolgozik. Derűlátó, kedélyes, tréfaszerető ember Számos anekdota forog róla közszájon. Negyvenhatban például, a „deportálások" idején őt is elvitték Csehországba mezőgazdasági munkára. Ehhez — vérbeli borbély lévén — semmit sem értett. Azt állítják róla, hogy először fordítva fogta a szekér elé a lovakat. Ez természetesen merő kitalálás,mert — saját maga mondta —, az ott töltött fél év alatt egy vödör vizet sem adott a lovaknak, a közelükbe sem ment, úgy félt a tüzes állatoktól. Rösszel Dezső agglegény. Megkérdeztük tőle: • Megnősülne-e, ha újra kezdhetné az életét? — Ha mostani tapasztalatommal még egyszer huszonöt éves lehetnék, feltétlenül megnősülnék — hangzott a határozott válasz. • Hány embert nyírt és borotvált meg életében? — 1913-ban kaptam meg a segédlevelet. Naponta átlag húsz embert számítva úgy vélem, elég szép szám Jönne ki. • Mi a véleménye a borravalóról? — A magániparosnál az alkalmazott keresetét a borravaló számításba vételével szabták meg. Ma minden borbélynak jólesik, ha borravalót kap, de erre nincs feltétlenül szüksége, munkájáért rendes fizetést kap. A vendégeknek mintegy hatvan százaléka ad borravalót. • A fiatalok közül sokan kérnek beatles frizurát? — Állíthatom, hogy tőlünk nem került ki egyetlen ilyen frizurájú sem. Ha mégis láthatók a városban egyes fiatalok ilyen hajjal, az mind egyéni kreáció. A hajviselet ízlés dolga, de szerintem annak, aki Ilyen frizurát visel, nagyon sossz az ízlése. MIKOR KÉSZÜL EL A FÜRDŐ ÉS A SPORTSTADION? Körülbelül egy évtizede már, hogy a vasút túlsó oldalán, a legkiválóbb termőföldből mintegy két és fél hektárt kisajátítottak stadion számára. Földgyaluk túrtak, építőanyagot hordtak a helyszínre, sínpárt fektettek le. A munka nagy lendülettel megindult. A sportszövetség vezetősége tetemes összeget fordított az építkezésre. Aztán egyszerre alábbhagyott a lendülettel, majd teljesen leállt a munka. Cgy látszik, rosszul gazdálkodtak az anyagi eszközökkel. Elveszett a kész tervrajz, eladogatták az építőanyagot, a kisajátított föld egy részét éveken át magánszemélyek használták, míg végre a múlt évben visszakerült az állami gazdasághoz. — Mikor készül el a sportpálya? — teszik fel sokan a kérdést. Eugen Svec, a városi nemzeti bizottság elnöke és Csízi János titkár szerint az építést a városszépítés keretében folytatják, de csak a fürdő és uszoda felépítése után. Egyidejűleg két nagy építkezést nem végezhetnek. A fürdő már nagyon kell. A Sajó az Ipari üzemektől szennyezett, ezért a tornaljaiak nyáron is kádban fürödnek. A fürdőt már az idén át akarják adni rendeltetésének. Az építkezés második részét, az épületeket 1967-re készítik el. Aztán folytatják a sportstadion építését. MOSNI JÓ?! A tornaijai közszolgáltatási üzem 22 féle szolgáltatást végez. Vannak ágazatok, amelyekről elismeréssel nyilatkozhatunk. A mosásról, ruhatisztításról jót mondani azonban nem lehet. A múlt év áprilisáig a város és a környék asszonyai sehol sem mosathattak. A fehérneműt ma ls Rimaszombatban mossák, s nagyon hosszú a mosás határideje. Változás e téren egyhamar nem várható, mivel a mosodának szánt helyiségből még nem költöztek ki a lakók. Jövőre végre felépítik az új szolgáltatások házát, ami remélhetőleg megoldja a mosás kérdését is. MEGJÁRTA A POKLOT Sikátori László harmincegy éves korában lépett a pártba. Mindig ott volt, ahol sztrájkot, tüntetést szerveztek Többször bebörtönözték. A magyar megszállás idején állandó felügyelet alatt állt. Közelgett a felszabadulás napja, amikor megint szuronyos csendőrök jöttek érte. A városházára hurcolták. — Nagy Pistát és Péntek Sándort már ott találtam — emlékezik vissza Sikátori elvtárs. — Vagy harmincunkat gyűjtöttek össze, aztán egyik októberi napon vonataiKaton László ra ültünk. Komáromban a Gestapónak adtak át bennünket. Agyoncsigázva, félholtan értek a flossenburgi elosztótáborba. Egy hét múlva útnak indították a csoportot Herzberg felé. — Herzberg ... Kín, szenvedés, pokol... Naponta tizenkét kilométert gyalogoltunk a munkahelyre, az ércbányába. Tizenhat-tizenhét óra hosszat tartott a műszak. Naponta egyszer kaptunk enni egy kis híg levest... Ha nem ment a munka, fogytán volt az erő, akkor lesújtott a puskatus ... Los! Los! — hangzott az üvöltés, s ilyenkor tört a csont, hullott az ember. Egy út a munkába — százötven halott. A láger? A hideg borzongatta a hátukat, amikor elhangzott az appelre szólító parancs. — Néhányszor úgy összevertek, hagy azt gondoltam, nem érem meg a reggelt — mondja. Szűkült a kör, a herzbergi tábort is kiürítették. A nagybetegeket vagonba zárták s aki vonszolni tudta magát, gyalog indították a dachaui táborba. Május 15-én itt érte meg Sikátori László a felszabadulás napját. Életben maradt, de haza nem mehetett. Ahogy mondani szokták: csak hálni járt belé a lélek. 1945 augusztusában került vissza családjához, testsúlya akkor sem haladta meg a negyven kilót. A hatvannyolc éves Sikátori László ma már nyugdíjas. Sétálgat, a parkban üldögél, Húsz éve lesz lassan, hogy kiszabadult a pokolból. 1965. április 10. • (j] SZÖ ä