Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-08 / 97. szám, csütörtök

A rozsnyói ősbemutatóról' Erzsi tekintetes asszony LACKONÉ, Dr. KISS IBOLYA neve. nem ismeretlen a hazai magyar olvasótábor előtt. „Erzsi tekintetes aszszony" című könyvét, mely a második világháború előtt jelent meg Budapesten — Básnikova žena — címen szlovák nyelvre is lefordították, sői a regény alapján összeállított hangjátékot a budapesti Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével, a pesti rádió sugározta. Az írónő „Túl a folyón" című regénye, megjelenése idején élénk vitát váltott ki, majd a személyi kultusz előítéletének esett áldozatul, mint akkoriban sok bátorhangú munka. Tolsztojról, Madáchról, Balassiról írott tanulmányai megfelelő helyet biztosítanak számára a hazai magyar irodalomban, sőt a határon túl is. Dr. Kiss Ibolya irodalmi munkásságában bátor vállalkozó készséggel igyekszik a két hallhatatlan géniusz asszonyát Tolsztojné, Zsófia Andrejevna Behrs-t és Madáchné, Fráter Erzsébetet az irodalomtörténet előítéleteitől megszabadítani. Ilyen célkitűzéssel készült az Erzsi tekintetes asszony színpadi változata is. A darab a negyvennyolcas szabadságharc leverése után kezdődik, a sztregoval kúrián, ahová Madách Imre az események hatása alatt lelkileg és fizikailag leromolva, visszavonult. Csak legközelebbi barátai, Szontágh Pál és Hanzély Ferenc keresik fel néhanap. Erzsi asszony unatkozik és kacérkodik az odavetődő látogatókkal. A költő anyja, Majtényi Anna, roszszallóan figyeli menye viselkedését. Az unalmat és eseménytelenséget, no még Madách költői álmodozását, Kratochwill csendbiztos megjelenése szakítja meg, aki két pandúrjával láncraverve vezetteti el Madáchot, azon feljelentés alapján, hogy cselédei között bujdosó szabadságharcost rejteget. Madách egy esztendő múlva kerül haza a fogságból Erzsi asszony, mulatókedve az évi magány alatt fokozódott, és ezért elszeretne menni a megyeszerte híres losonci bálra. Férje — tekintettel a komoly időkre, amikor a haza legjobb fiai bujdosnak, Haynau börtöneiben sínylődnek, felesége kérését határozottan visszautasítja^ •Er^si.-férjr beleegyezése .nélkül mégy a mulatságra. A „társaság* asszonyai a bálon elfordulnak Erzsitől. Csupán a három gavallér tart kl mellette. Erzsi asszony iszik, kacérkodik, s a mulatozást Madáchék cselédlánya szakítja meg, üzenetet hozván, hogy „megbetegedett a gyerek, a tekintetes asszony jöjjön azonnal haza"... Erzsit anyósa heves szemrehányásokkal fogadja, sőt a vita hevében azt el elárulja fiftnakj hogy ameddig ő börtönben sínylődött, felesége nem viselkedett helyzetéhez méltón. Erzsi, dadból megerősíti a vádat. Később ugyan ráébred tettének súlyára és megkísérli visszavonni meggondolatlanságában tett kijelentését, de igyekezete hiábavaló, a közös hálószoba ajtaja örökre bezárult előtte. Az 'utolsó két képben jön a züllés, Várad, cigányzenés mulatós éjszakák, mea culpa... Ám, Erzsi tekintetes sorsa beteljesedik, és csupán a „Tragédia" egy-példánya marad vigaszául, melyet saját negyedik gyerekének vall és vállal. „A fájdalom, melyet én okoztam neki, .pattantotta ki belőle az addig szunnyadó, teremtő szikrát. — mondja Erzsi asszony a darab végén. — Nélkülem sohasem írta volna meg a Tragédiát. Én vagyok ennek a műnek az anyja, ez a mi negyedik gyermekünk." Nem célunk és megbízatásunk erről a kérdésről itt most irodalmi nyomozást levezetni. Megfelelő adattár sem áll rendelkezésünkre, csakis abból indulhatunk ki, amennyit a darab szerzője árul el nekünk hőseiről, és amennyi saját olvasmányaink alapján magunk is tudunk. Ám ezek szerint ... az írónő jószándékból való igyekezete nem vezet a kívánt eredményhez. Nem győz meg minket állításáról. A könnyűvérű, gyenge akaratú Fráter Erzsi nélkül legfeljebb a Kepler-jelenet nyerhetett volna másféle befejezést. Ha Erzsi hű asszony, Madách Imrének talán optimisztikusabb véleménye formálódik a -női nemről. De nem az Emberről, és a Világról, melynek gondjai nagyon is elfoglalták. Bizonyításként sorra lehetne idézni a Tragédia jeleneteit s motívumait, melyekhez nem Erzsi asszony kölcsönözte az ihletet. Ám, ezen — jóindulatból fakadó — elrajzolástól függetlenül Lackőné színpadi kezdeményezését pozitívan kell értékelnünk, még'ha figuráinak jellemzésével kisáé adösunk is máradt. Madáchot, csupán álmodozó poétának mutatja, s Erzsi sem' több, mint a költő gondolkodását megtermékeriyftő múzsa. És Majtényi Annából színjátékában csupán gonoszkodása kerül felszínre, Pedig mindhárman többet jelentettek ennyinél. A. költő beteg fizikuma ellenére férfias akaraterővel rendelkezett Elhatározásait kerešíttimtttfr má'skfpir" feéftáSem lehetett volna felesége a ref<}ŕBfiŕátus vallású Fráter Erzsi. Enélkül elküldeni sem 'bírta volna magától azt az ašzszonyt; akit szerétett, amikor megbánva hibáit férjé bocsánatát térden állva kérte. Majtényi Arma a menyét ugýan nem szívlelte, de JÓ anya volt és nagyvonalú ember. Erzsi pedig nemcsak múzsa volt, de vérbő aszszony is. Hibái pedfg abból eredtek, hogy magasabb piadesztálra állították, mint amilyet pillangó lénye szédülés nélkül elviselhetett. — „Bűne a koré volt, mely szülte őt...." Eme kis elvi ellentmondástól eltekintve azonban — Dr. Kiss Ibolya színpadi bemutatkozása, és a rozsnyóiak kezdeményezése, dicséretet és elismerést érdemel. Egy ősbemutató mindig merész vállalkozás, hivatásos színházak is megfontolással fognak hozzá. A rendezőnek, aki ilyesmire vállalkozik, rutinján kívül dramaturgiai készséggel, szervező, erővel, kezdeményező bátorsággal, szakmai tekintéllyel, és teremtő intelligenciával is kell rendelkeznie. Szerencsére Kozma Zoltánban mindez fellelhető és ha voltak a darabban „üres járatok" nem az ő hibája. Az ő érdeme viszont, hogy ezeket is ki tudta tölteni atmoszférával. A SZEREPLÖK tudásuk legjavát nyújtották. Mihályi Máriát tehetsége és megjelenése predesztinálta a cím szerepre. Alakításán azonban még dolgoznia kell. Ugyanez vonatkozik Szabó- Oszlcár Madách megjelenítésére is. Stiglitz Árpádnénak, Majtényi Anna mégszemélyesítőjéne'k, pátosz nélküli egyszerűségét méltányoljuk Misovszky Dezsőre, Szontágh Pál alakítójára, már az elmúlt évi Jókai-napok alkalmával felfigyeltünk. Sokat várunk tőle. A főszereplőkön kívül a darab minden részvevője igyekezett kitenni magáért, érezvén, mily nagy felelősség hordozót. A társszerző Hegedűs Tibor szakértelme nagy előnyére vált a darabnak. Úgyszintén elismerés illeti a modern színpadképeket, valamint a dráma hangulatába illeszkedő közzenét. Mindent összegezve: joggal remélhetjük, hogy a rozsnyói színjátszók a komáromi Jókai-rtapok alkalmával ez idén is jelesi;e .vizsgáznák. DÁVID TERÉZ Visszaadják az ellopott Goya-képet? E napokban névtelen levelet kapott az egyik angol sajtóiroda, amelyben egy ismeretlen férfi Goya Wellington fejedelme című képét ajánlja fel. Amint Ismeretes a műalkotást vagy három és fél évyel ezelőtt a Londoni Nemzeti Ga ieriábol lopták el. A "kép' vissžawárrnftzt.at'ár'áV",a" levélben feltételhez kötik és pedig: sohasem fogják kutatni ki követte el ezt a borzalmas tettet. Mind a körülmények, "miitd a kézírás arra' enged következtetni, hogy a levél valóban a' képet, eltulajdonító társaság köréhői származik. Ugyanazzal az írással volt írva ugyanis, amellyel egy előző lévél, amibeny a tettesek a kép hátsó oldaláról való cédulát megküldték a j;alérlának, bizonyítva . ezzel, hogy Goya világhírű műve valóban náluk van. A több millió korona értékű képet a kiál lítás megnyitása után néhány nappal lopták el. Ua én azt a szót hal** lom, hogy „nemzeti csemege", mindiárt bizab matlan leszek. S ha még alaki azt is hozzáfűzi, hogy „egészen különleges specialitás", akkor lopva körülnézek: merre menekülhetnék. Szófiában például bolgár barátaim egy külön erre a célra kiszemelt specialitással vendégeltek meg; a cudarul lehűtött leves egyharmada savanyú tejfel, másik harmada fokhagyma s a harmadik harmada apróra vagdalt zöld uborka volt. Sajnos, az udvariasság tiltja, hogy a vendég az első kóstoló kísérlet után hangosan az ördögbe kívünja az egészet. Esetleg megbántaná vele a vendéglátót. Ezért kénytelen voltam magamba önteni a leves csemegét, aminek következtében aztán oly gyakran kerestem fel a sajtóklub mellékhelyiségének őrét. hogy az végül is gavallérosan fizetési kedvezményt ajánlott fel. De én mindig pórul járok. Budapesten egy paprikás gulyás szagatta ronggyá gyomorfal-mirigyeimet. Prágában borzalmas galuskákat voltam kénytelen nyelni, amelyek végleg eltorlaszolták anyagcserémet. Moszkvában Igor barátom hívott meg hallevesre. Ez mind szép és jó, de én sohasem voltam nagy kedvelője a hallevesnek. Az ember w hasem tudhátja pontosan ml van benne. Amikor a merítőkanálből egy teljes VON COBRA: KÜLÖNLEGES ÍNYENCSÉGEK pompájában viruló halfej nézett szemrehányóan a szemembe, örültem, hogy szilárdan ülök a széken. — A halnak legjobb a . feje. Természetesen nem kell szőröstül-bőröstül elfogyasztani! — "fűzte 'hozzá könnyedén Igor. Tél liter vodkát voltam kénytelen a halleves után küldeni, hogy a helyén maradjon, • mert Igor előzőleg szigorúan rám szólt: — Csak nem akarod megsérteni vendéglátódat? Istennek hála, bosszúállónak születtem, s külföldi barátaim rettegnek hagyományos bérliríi csemegékből összeállított díszlakomára szóló meghívásaimtól. Csak Igor nem tapasztalta még kl őket, s így mikor Berlinbe érkezett, egyenesen a karjaimba jutott. Vidáman tereltem a tanácspince jelé, ahol egy csendes sarokban telepedtünk le. Hanyagul adtam fel a rendelést az első berlini specialitásra: ragadós sajt jberliniesen: büdös/, valamint egy karaj ke nyér libazsírral. Hamarosan csodálato• szag terjengett a terem ben, s Igor nyugtalanu tekingetett maga -köré. Jog gal, mert a sajt s pedált \ aromája ama bizonyos tör ténelmi kínai bűzös fazék és egy leégő kéngyár illafának. keverékére emlékeztetett. Igor heves csuklásba fogott. — Csak nem akarod megsérteni vendéglátódat? —, kérdeztem szigorúan. Igornak kereken negyvenhét percre és nyolc pohár sörre volt szüksége a takaros kis i'sírossajtos kenyér elfagyasztásához. De hosszúm műve még csak most kezdett igazán kibontakozni. Vidám hangulatban rendeltem meg a második berlini ínyencfalatot: a beefsteak-tartárt! Ez friss; csont nélküli, véres marhahúsból készül, a húsdarálón annyiszor megy keresztül, mígnem csinos, gusztusos. vörös , péppé válik. Akkor aztán összekeverik jó sok sóval; borssal, paprikával, hagymával, s végül hozzáütnek;:, egy tojássárgáját, hogy a pép étvágygerjesztő, szép sárgás színi kapjon. Ez a pompás fogás állítólag kedvezően befolyásolja a fizikai és szellemi fejlődést, amtt én még sohasem tapasztaltam. — Ez aztán az igazi ínyencfalat, igazi berlini specialitás — jegyeítetn meg nem minden él •nél kül. Igor úgy meredte tá nyérjára, mintha rostom sült keresztespókot tálal tak volna elé. Ádámcsutkája fel s alá futkározott, homlokát hideg verejték borította el, s keze úgy reszketett, mint a nyárfalevél. — Irgalom — hörög te rekedten. — Soha — hangzott vérfagyasztó ka cajöm. — Fogyaszd el! Gondolj a döglött hal fejé re! Nagy örömömre szolgált, hogy Igor állkapcsa újra működésbe lépett. Mikor már-már alámerülni készült, a gallérjánál fogva ráncigáltam vissza Végül az utolsó morzsát is elfő gyasztotta, s ekkor udva riasan a szállodáig kísér tem. Észrevettem, hogy halkan sírdogál magában De sajnos Igort is bosz szúálló természettel áldotta meg az ég. Mihelyt ha zaérkezett Moszkvába, egy üveg mustárt küldött nekem nagy alattomosan Szokás szerint 180 fokos fordulattal mártottam be le a kolbászomat l berlini specialitás), s mikor lega lább 50 gramm mustár ra >kódott rá, befaltam. Ľ bben a pillanatban c öröklött basszusom magas szopránba csapott át, Most mandulaoperáció előtt állok, mert a moszk vai mustár kedvezően befolyásolta torkomban a terepet erre a műveletre. Barátaim széles ívben Jcil;erülnek. mért^tüzes lehéle tem a bőrüket perzseli. A barátnőm is elhagyott — túlságosan erős vagyok neki. Gondolom, most már ért 'iétő, miért kezdek gyana kodnt, ha különleges ínyencfalatokról beszél nek. MÁRTON MÁRIA fordítása Sxvót narvzemd a ô>a&oň II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem emlékére (1676. III. 27.-1735. IV. p.) A MAGYAR NÉP négyévszázados hogy zászlaja alatt a magyarok melfüggetlenségi harcának első szaka- lett ott harcoltak a szlovák, kárpátszában, 1666—1711-ig, a nagybirto- ukrán, cseh-morva és lengyel talpakosok és a főnemesség haladó és sok isi nemzeti érzelmű csoportja, a Zrínyiek, a Bocskaiak, Bethlenek, a Thökölyek és Rákócziak álltak az ellenállási mozgalmak élén. És jellemző, hogy A (sikerek évei következnek. Csapatait győzelemről győzelemre vezeti. Felhívást bocsát kl a világ népeihez (Recrudescunt vulneralj, s a széa török szultán a bécsi császár ka- csényi országgyűlésen a rendek vetonáin, hivatalnokain kívül, az önző, zérlő fejedelemmé választják! vagyonukat féltő és hazaáruló magyar főurakat, no meg az ellenreformáció lovagjait, a katolikus főpapokat látjuk, mint a magyar függetlenség legádázabb ellenségeit. Igaz, nem először s nem is utoljára! A szabadság zászlaja alatt viszont a köznemesség egy része, valamint az elszegényedett, szinte jobbágysorsban élő bocskoros nemesek, de főleg a jobbágyság harcol. Ami viszont érthető Is, mivel éppen ők érezték saját bőrükön a sokszoros kizsákmányolás legnagyobb nyomorúságát. Ezerhétszázhat. . . egy — közös múltunk haladó hagyományainak szempontjából nagyon fontos, nagyon érdekes — felhívást intéz a cseh nemzethez, amely a „dicsőséges cseh királyság úri és lovagi rendjének minden tagjához, s minden más rendbelihez is" szól. (Amint látjuk, II. Rákóczi Ferenc a csehek esetében ls a nemzeti egység gondolatát szorgalmazza! j Felhíváséban utal a cseh nemzet dicső múltjára, szabadságára és kiváltságaira, rámutat a Jelenlegi esztelen" elnyomásra, majd általáMert nemcsak az egyház és a földes- n

0s felkelésre buzdítja őket, ígérvén úr nyúzta a jobbágyot, hanem az idegen zsoldos, a bécsi „portio szedő" is! Az elégedetlenség hőfoka egyre emelkedett és a forrongás, főleg a XVII. század utolsó éveiben állandó volt. Minden pillanatban kitörhetett a felkelés. A nép csupán vezérre várt. És amikor ez a vezér megjelent, a néptömegek Messiásként üdvözölték. Ez a vezér pedig nem volt más, mint egy hősi anyának, Zrínyi Ilonának a fia, II. Rákóczi Ferenc, az ország első főnemese és másfélmillió holdnyi családi birtok ura. Thököly Imre veresége után az osztrák császár elérkezettnek látja az időt, hogy leszámoljon Thökölyné Zrínyi Ilonával, s végre rátegye kezét a RákócZl-család mesébe is beillő birtokaira. Bécsbe rendeli számukra minden lehető segítséget. És ha a cseh rendek nem ls keltek fel a Habsburg elnyomás ellen, II. Rákóczi Ferenc hadaiban, amint már azt említettem, számos cseh és morva vitéz küzdött, akárcsak hajdanában Korvin Mátyás „fekete seregében". AZ ÜJ ESZTENDŐ azonban már nem sok jóval bíztatja a harcosokat. Elérnek még ugyan részlegsikereket, s az ónodi országgyűlés detronizálja a Habsburgokat, a vég mindennek ellenére már előre veti árnyékát. Áz 1707-es év mindenképpen fordulópontot jelent a szabadságharcban. A rendek a nemzeti felkelést rendi felkeléssé változtatják. A jobbágy katonák elkedvetlenedve tömegesen szöknek a hadseregből. Változik a nemzetközi helyzet ls. ezért az anyát gyermekeivel együtt, A

z osztrákok szövetségeseik segítsés ott a császárvárosban elválasztja óket egymástól. Az alig tizenkét éves fejedelem a csehországi jindrlchöv Hradecbe kerül, az ottani jezsuita kollégiumban nevelkedik. Tanulmányait elvégezve visszatér Magyarországra. Otthon összemelegedik a tőle jóval idősebb gróf Bercsényi Miklóssal, Ung vármegye főispánjával. Politikai hitvallásuk, elkeseredésük és Habsburg gyűlöletük azonos, s egy szép napon összeesküvőkké válnak. II. Rákóczi Ferenc levelet Ír újdonsült rokonának, XIV. Lajos francia királynak, támogatását kéri. A futár, a bécsi császár fizetett ágense, azonban az összeesküvőket elárulja. Bécs természetesen egy pillanatig sem habozik, lecsap az összeesküvőkre. Egyedül Bercsényinek sikerül elmenekülnie. A FEJEDELEM 1701. május 29-én már a bécsújhelyi börtön foglya, s nem is kétséges, — halál vár reá. Ám Hessen-Rheinfelsi Sarolta-Amália odaadó és megbízható hitvesnek bizonyul. Csodákat művel s a férjét a bécsújhelyi börtönből megszökteti. Szerencsésen el is jut Lengyelországba. A hazatérésnek egyetlen útja akkor nyílik meg előtte, amikor a tiszaháti elégedetlenek követei másodszor is megjelennek Brezán várában, ezúttal Esze Tamással az élükön. A fejedelem és a jobbágyvezér megegyeznek. II. Rákóczi Ferenc 1703. május hatodikán kiáltványt Intéz „minden igaz, hazaszerető és édes országunk dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nem nemes (nemtelen) fegyverviselő és otthon lakó Igaz magyarhoz". Viszi is nagy örömmel Esze Tamás a Nagyságos Fejedelem pecsétes levelét, s nem várva további parancsszóra Beregszász, Vári és Tarpa főterén kibontja a Pro patria et libertate (a hazáért és a szabadságért) jelszóval ellátott három piros selyem zászlót. A SZABADSÁGHARC megkezdődött! II. Rákóczi Ferenc 1703. június tizennegyedikén átlépi a magyar határt. Kurucai július elején Tiszabecsnél elpáholják a megyei nemesi hadakat és július második felében elfoglalják Debrecent. A fejedelem nagyszerűen választotta meg Habsburg-ellenes harcának kezdetét. Kihasználta a bécsi Habs burgok örökösödési háborúját a francia Bourbonok ellen, amikor is a császárnak minden ezredére szüksége volt a franciák ellen, s lerohanta a német helyőrségeket, valamint ezek nek nemesi segédcsapatait. A sikerek megtízszerezték seregei nek számát, zászlaja alatt rövidesen ott látjuk gróf Károlyi Sándort, gróf Forgáchot, az erdélyieket és máso kat. II. Rákóczi Ferenc Igyekezett is megnyerni szabadságharca számára a nemességet. Elejétől fogva a nem zetl egység politikájának megvalósi fására törekedett, a nemzetiségi és a sen építő népeinek, magyaroknak csevallási türelmesség szószólója, hirde- heknek, szlovákoknak és lengyelektője volt ez a korát megelőző nagy nek, valamint ukránoknak egyaránt gével megverik a franciákat, meg-* nyerik a spanyol örökösödési háborút és ezután már a császár zsoldosai tömegesen tódulnak a magyarországi harcterekre. A vég feltartóztathatatlan. A trencséni csatavesztést a romhányi vereség követi. Elvesznek a bányavárosok, elvész a Dunántúl és Szolnok. Erdély pedig már réges-régen behódolt a császáriaknak. Már nem segíthet az elkésett sárospataki jobbágy pátens Sem. A kurucok kénytelenek visszahúzódni oda, ahonnan ^indultak, — a Tiszahátra. A fejedelem egyetlen reménye most már csupán a vele rokonszenvező Nagy Péter orosz cár. Átruházza a főparancsnokságot gróf Károlyi Sándorra, jómaga pedig néhány hívével elindul Lengyelországba. Ám Nagy Péterhez nem találja meg egyhamar az utat, a dolgok elhúzódnak, és gróf Károlyi Sándor ezalatt lepaktál Pálffy labanc generálissal. Rosszabb árulóvá lesz, mint Révay Gáspár volt és Bezerédy, vagy akár Ocskay László. A kuruc seregek a majtényi mezőn leteszik a fegyvert, s rövidesen megszületik a megalázó szatmári béke. II. Rákóczi Ferenc és kísérete már nem térhet vissza Magyarországra. A FEJEDELEM NEM ISMERI EL ezt az aljas árulást, nem él a szatmári béke amnesztia lehetőségeivel sem. Inkább az j)rök bujdosást választja. Még most sem adja fel a reményt, bízik abban, hogy orosz segítséggel egyszer még visszatérhet. A cárnak azonban más gondjai vannak, és II. Rákóczi Ferenc néhány kitartó és elszánt harcos kíséretében végül is a Márvány-tenger partján fekvő Rodostó városában talál menedéket. Ott írja emlékiratait, ott végzi életét. II. Rákóczi Ferenc, az ország legnagyobb oligarchája, természetesen nem tudott mindig és teljesen kivetkőzni főnemesi mivoltából, s ez volt éppen a gyengéje, ez volt hibáinak eredője. De mindennek ellenére nagy szellem — humanista volt, aki egyben kiváló hadvezérnek és éleslátású reálpolitikusnak bizonyult, aki jó 200 évvel ezelőtt már felismerte, hogy a zsarnoki önkény, az elnyomás ellen csupán a nemzeti összefogás politikája tudja eredményesen felvenni a harcot. A legvadabb ellenreformáció és elnemzetlenítés korában a katolikus Rákóczi Ferenc vallási és nemzetiségi türelemre inti a szabadságukért küzdő népeket, hirdeti és vallja, hogy nem lehet szabad az a nemzet, amely másokat elnyom. Keresi az utat, a megértés útját szomszédjaihoz, a lengyelekhez, a csehek hez és az oroszokhoz ... II. RÁKÓCZI FERENC azonban nem csak magyar példakép, a magyar szabadság eszméje, fáklyahordozóinak egyik óriása, hanem a közös, középeurópai múlt nagy haladó hagyomá nya is, melyet a szocializmus közö koncepciójú államférfi. Nem is csoda, istápolnia kell. BARSI IMRE 1985. április 8. • ü] SZÖ 7