Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-08 / 97. szám, csütörtök

A bűnös neve: következetlenség HÍRHEDT GENGSZTEREK ELKORCSOSODOTT UTÓDJAI MITŐL „VAKULT MEG

" AZ ELLENŐR? VAGY ROSSZAKARAT? VÉDŐRUHA A traktorok hajtóanyagáról nyilvántartást nem vezettek, a könyvelési TUDATLANSÁG, előírásoknak, fittyet hánytak. De azért valami számla mégis volt a fiókIRHABUNDA ÉS CIPÓ — MINT ban: üdítö italok ennek a vezetőnek az utasítására, üdítő italok annak a A gengszterek eltűntek, de..

'ľ Az A1 Caponék, Babinskýk kora nálunk már letűnt. A betörést, lopást hivatásszerűen űző, nagy tökéllyel páncélszekrényt nyitogató kasszafúrók, napi néhány órán át ujjaik ügyességét gyakorló zsebmetszők — egyszóval a „profik" — kihalóban vannak. Ugyancsak elvesztették lábuk alól a talajt a „nagy" sikkasztok, akik néhány milliós „húzás" után, vagy egy-egy Jó panamából befolyt pénzből gyárat vettek, üzletházat vagy lokált nyitottak, és mint „becsületes" polgárok élték világukat. Az ilyenek ma már csak legyinthetnének a nagy sóhaj kíséretében: „Könyörgöm, itt nem érdemes, mibe fektessem a tőkét?" A nagy gengszterek alól valóban sikerült kihúznunk a talajt. Ám önámítás lenne, ha azt hinnők, hogy mai társadalmi viszonyainkban mindenfajta bűnözési okot megszüntettünk. Van űj a nap alatt e téren is, az új viszonyok egy u)jajta „csendesebb" bűnöző fajtát dobtak a felszínre. A bűnözésre hajlamos ember gyorsan felismeri az új viszonyoknak megfelelő módszereket, s így a bűnözés megtalálta táptalaját nálunk is. Ezért kerül előtérbe a népi ellenőrző bizottságok szerepe. Az ilyen szerv a tőkés társadalomban nem jöhet számításba, mert munkája nem kecsegtetne eredménnyel. A mi viszonyainkban nem hiábavaló az ilyen népi szerv munkája, s képes — ha a becsületes tömegek részéről megfelelő támogatásban részesül — megmozdítani . az új viszonyok adta sajátságos táptalajt a bűnözők lába alatt. Mik is a sajátságos vonások, amelyek napjaink bűnözőit Jellemzik, mik a mai motívumok? A bankért meglopják az államot „fejik" Valamikor a bankártői, a gyárostól, a gazdagtól — mindig konkrét személytől — lopott a bűnöző, ma viszont legtöbb esetben az államot, tehát valami személytelent károsít meg. Nem is gondolnánk, hogy ez a tény mennyire erős gátlásokat szabadít fel olyan gyenge jellemű személyekben, akik egyébként nem mernének lopni. Hiszen ma a csalással, úgymond „senkit áem" károsít meg a csaló, legalább is nem valami megnevezhető személyt. Elég egy Jó adag gerinctelenség ahhoz, hogy a bűnözésre hajlamos ember a „mindnyájunké" szót felcserélje a „senkié"-ve 1. Sokak számára az egyik éppoly megfoghatatlan valami, mint a másik. A gátlás annál könnyebben felszabadult viszonyaink közepette: mert a közvetlen lopás — ezen azt a lopást gondolom, amikor kézzel el kell vinni valamit — csúnya dolog, veszélyes is, olyannyira, hogy gyakran a pénzsővár embernek sem fűlik hozzá a foga. Ugyanakkor kétszer annyit leírni gépkopás címén, behunyni egy vagy két szemet az ellenőrzésnél — ez ugyebár, már nem olyan csúnya, sőt nem is olyan veszélyes. így már szalonképesebb a dolog, úgye? Annyi a rendeletünk, előírásunk, szabályunk, hogy mindezek betartását szinte képtelenség ellenőrizni, s így azok tömkelegébe egy-két normaóra, prémium, miegymás mindig „belefér valahogy. A rendelethalmaz és áttekinthetetlen elszámolási rendszer közelébe igen sok ember kerül (elég nagy az adminisztratívánk, elég sok új létesítményünk van), és sok ember között megvan annak a lehetősége, hogy több gerinctelen is akad köztük. A rossz példa, a következetlenség ls táptalaja a bűnözésnek. A nem bűnöző, de jellemben kevésbé szilárd ember megirigyelheti a másik jó dolgát, bár tudja, hogy az csalással, azaz szépítve — „ügyeskedéssel" szerezte autóját, miközben semmi baja sem történt, sőt kirúgás helyett esetleg „felfelé rúgták". Az ilyesmi láttán az egyik embert elfogja a düh, a másik, a jellemtelenebb — majmolni kezdi és azt reméli, hogy közben őt-sem csípik el. AZ ÚTI ELSZÁMOLÁS „NAGYMESTERE" H

z

cl

ô

n,

ek a

z l

a

sln,

s/

r\Xt

gô

st

zeg

: ü 18 569 korona 66 fillér. Aztán, hogy nem pontosaki Ha valaki szolgálati útra ment, az annak rendje és módja szerint beadta az útiszámlát, amit az elnök — Mede Menyhért — aláírt. De ki írja alá az elnök útiszámláját? Ez is probléma? Hát 740 koronát költöttem, amikor a traktorokért voltam. Itt a nyilatkozat róla, pénztáros fizess! Nyilatkozat az már papír, a papír pedig nagy úr. Aztán gyarapodtak az utak, gyarapodtak a nyilatkozatok. Jó módszer ez. Még nagyobb tökélyre is vihető: elvégre nyilatkozatot lehet írni utazás nélkül is. Véget értek a helyi és az üzemi népi ellenőrző bizottságok választásai. Több ezer becsületes, munka és polgártársai bizalmát élvező ember került olyan tisztségbe, amelyben hatásosan bejolyásolhatja közelebbi és távolabbi környezete erkölcsi arculatának formálódását, hathatósan hozzájárulhat az emberek közötti szocialista viszonyok kialakításához. A népi ellenőrző bizottságok hálózata a választásokkal jelentősen kibővült, az eddiginél sokkal nagyobb kollektívára támaszkodhatunk a suba alatti ügyletek, a szennyes üzelmek, az apróbb-nagyobb igazságtalanságok, visszásságok elleni törekvésünkben. Manapság nagyjából talán ezek az újfajta gengszterizmus, sikkasztás, csalás (nevezzük csak nevén!) új okai, indítékai. A népi ellenőrző bizottság egyik fő feladata, hogy őket következetes ellenőrzéssel felszámolja, s újraélessze azokat a gátlásokat, amelyek az „ingadozókat" ls elrettentik a bűnözéstől. Ennek az utóbbinak egyik formája a nyilvános leleplezés. Egynéhány esetet — a Közép-Szlovákiai Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság munkájának eredményeként be is mutathatunk. A féltékeny titkárnő A Zvoleni Járási Járványügyi és Köztisztasági Állomás főorvosa aláírja a munkaruhára szükséges összeg kiutalásához az engedélyt. Közben mind a két szemét be kell ugyan csuknia, hogy ne lássa: egy munkaruha 70—90 korona, de a számlán 1200, sőt ennél is nagyobb tételek szerepelnek. A számla nem a Rempótól, hanem szövetkezeti ruhaszalonból való! Hát kérem a ruha az ruhal Méghozzá mi^en! 250 koronás anyagból 900 koronáért női kisestélyi, továbbá hat férfiöltöny (darabonként 1250 korona), bőrből készült garnitúra 1400 koronáért, háromnegyedes bunda ugyancsak 1400 koronáért... Megy ez, csak jó helyre kell beírni: a sofőr, a laboránsnő, a fertőtlenítő személyzet részére. Minek a sofőrnek 322 koronás tűsarkú cipő? De kérem, ez nem a sofőré, az a laboránsnőé. Pardon, az más. No, jól van, de akkor az a másik titkárnő — szintén laboránsnői státusban van — miért kap 900 koronás ruhát, amikor az egyik csak 300 koronás cipőt kapott? No de ilyet! „Ja kérem, az fiatalabb, és Jobb alakja is van" — ezt azonban már nem MUDr. Sklenka igazgatóhelyettes mormolja megnyugtatásképpen önmagának, hanem a „lecsúszott", kevésbé jó alakú titkárnő. Ez veszélyes, doktor úr, vigyázzon! Maga nem ismeri a nőket, hamar vegyen neki egy irhabundát, különben megjárja. Nem? Hogy ön nem járhatja meg? Hogy saját magának sosem utalt ki semmit? Micsoda becsületes emberi... Csak nem ismeri a féltékeny nőket. Mert azok levelet írnak a népi ellenőrző bizottságnak, ha egyszer „ejtik" őket. Ogy bizony. A nőkkel csínján kell bánni. Mint ahogy a szép keblű üzletvezetőnővel bántak a kereskedelmi ellenőrök VeN ké Rovnéban. Micsoda nő! Ide öröm ellenőrzésre járni. Ilyen jó alakú nő mellett inventúrázni — kérem, ettől az ellenőr is megvakul. Főleg sötétben. Micsoda murikat lehetett csapni leltározás után a szép Emminél! — em-. lékeznek most. Mert meg kellett ünnepelni a pontos leltárt! Pardon, nem pontos: 15 korona 50 fillér a többlet, elvtársnő. Ejnye, ejnye! No, jól van, puszit ide a fiúcskának, és behunyom azt a két szép szememet. Puszi ide, puszi oda — a népi ellenőrző bizottság embereinek már nem jutott belőle, vagy más fából faragták őket s nem vette őket le lábukról. Elég az hozzá, hogy 15 korona 50 filléres többlet helyett 109 000 korona hiányt találtak a szép Emília Fialová vezette textilboltban. Pedig, hej micsoda menyecske azl Ha szekrény alá söprik a szemetet, az csak szemét marad ott is. Az Egy házasbásti EFSZ-ben rendetlenség volt a könyvelésben. Meg is látta ezt a ' termelési igazgatóság ellenőre, s esa pott is nagy ribilliót. Megijedtek nem nagyon, csak éppen hogy — és átrakosgatták a papírokat az egyik polcról a másikra. No, most már rend van. Bizonyára rend is volt, mert az ellenőrök többé nem szóltak semmit. Hogy is szólhattak volna, ha azóta oda ss néztek. Nevezzük nevén a gyéreket! Hát, Ilyenek is vannak. Ki, mi okozza ezeket a néha nevetségesen boszszantó, bárgyú visszaéléseket? Ostobaság, tájékozatlanság, rosszakarat? Ez is, de legfőképpen a lehetőség. Viszonyaink közepette a legjobb lehetőséget a következetlenség adja szinte tálcán a gerinctelen, pénzsóvár embereknek. És még valami: a vissza élések gyanútlan, „enyhe" formája, ami nem „fáj", vagy csak alig. Mert mit tett a feledi talajjavító vállalat üzemvezetője, bérelszámolója és közlekedési felelőse?, Se jót, se rosszat — semmit. Egyszerűen az új sofőröknek nem mondták meg a premizálás feltételeit, részleteit. Persze a sofőrök kaptak valamicske prémiumot. De a vezetők abból annyit számoltak el maguknak, amennyit akartak ... A bankrabló tettére könnyű rájönni: kasszát fúr, lő, lop, menekül. Nyomában egy csapat fegyveres rendőr riadóautókon. De ilyen „csendes", suba alatti lopásokra, visszaélésekre ki jön rá? Ilyen „aláírásokra", dús keblek mögül végzett leltárra, „elíe lejtett"" prémiumszabályokra? — Mi, ha segítünk az új népi ellenőrző bi zottságoknak. Nem besúgással. Nyíltan, a jogtalanság felderítésére való jogunk tudatában, azzal, hogy meg követeljük a következetességet min dig, mindenütt, mindenben. És azzal is, hogy néven nevezzük a gyereket, s nem mondunk „elírást" csalás helyett. VILCSEK GÉZA Az ország legnagyobb öntvénye a Vasműben A napokban érkezett a Vasműbe a legnehezebb szállítmány: a 135 tonnás hengerállvány, az épUIő meleg hengerde részére. A vítkovicei Klement Gottwald Vasműben készített berendezés az országban gyártott eddigi legnagyobb öntvény. —k. A nemzedékek problémája és a szocialista nevelés A nemzedékek egymáshoz való viszonyát a hanyatló kapitalizmus és az épülő szocializmus ellentétes feltételei között vizsgálva, a szocialista nevelés egyik legjellemzőbb vonását ismertük fel abban, hogy a hagyomány, amelyet a felnövekvő nemzedéknek átad, forradalmi hagyomány. Ez .pedig azt jelenti, hogy a szocialista nevelés az idősebb nemzedék eredményeinek nem pusztán megőrzésére, hanem alkotó továbbfejlesztésére ösztönöz. Az „öregek" tehát önmagukkal kerülnének ellentétbe, ha bizalmatlanul néznék a fiatalokban alakuló újat. A fiataloknak pedig semmi okuk, hogy az idősebb nemzedékkel szemben érvényesítsék az új kialakulását sürgető tettvágyukat. Hiszen minél türelmetlenebbül vetik el azt, aminek az ideje lejárt és ami a jobb megvalósulását akadályozza, minél öntudatosabban fordulnak az alakuló új felé, annál következetesebben folytatják a forradalmár apák útját. Mindennapi tapasztalataink csakúgy, mint az élet valóságát tükröző irodalom mégis a nemzedékek egymáshoz való viszonyában ma is gyakran feszültséget Jeleznek. Mi ennek az oka? Leegyszerűsítés volna, ha csupán azt válaszolnánk erre, hogy a kép, amelyet a szocialista nevelésről rajzoltunk, még csak ideális követelmény, más szóval, mint ahogyan mondani szokás, vannak még hibák. Szülőkben is, akik még nem mindig tették magukévá teljesen a szocialista világnézetet. Nevelőkben is, akik még nem mindnyájan gondolták végig teljes következetességgel a szocialista pedagógia alapelveit. A szülők és nevelők szűkebb körén kívül eső Idősebbekben is, akik bizony néha megfeledkeznek magukról és arról is, hogy rossz példájuk milyen rombolást végezhet a fiatalokban. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a nevelés sem mindenható, szülők, nevelők és idősebb elvtársak minden jó igyekezete sem fog minden fiatalon egyformán. Különösen akkor nem, ha e három tényező — család, iskola és szélesebb körű társadalmi ráhatás — összhangban az egyik vagy a másik hibájából megbomlik. Mindez — különösen az átmeneti időszak körülményei között — bizonyára még csak nem is tekinthető ritka kivételnek. De ismétlem, a kérdés lényege mégsem itt keresendő. Válasz helyett legalább is első megközelítésül, engedtessék meg nekem egy anekdota, amolyan gyermekszájról ellesett igazság. Gondolom, tíž évnél valamivel régebben egy hatnyolc éves kislány faggatta a szüleit, hogy mit jelent ez a szó: „kizsákmányolás". A szülők a gyermek ismeCsapolnak az istebnéi kohászok (Bachan felv.J reteihez alkalmazkodó egyszerű történettel világították meg, hogy éveken át tartó szorgalmas munkájuk gyümölcséből, míg ők mindennapos kenyérgondokkal küzdöttek, egy harmadik személy, aki még csak részt sem vett Igazán a munkában, autót tartott és sarokházat építtetett magának. A kislányt elfutotta a pulykaméreg, csalódottan és haragtól pirosan ripakodott rá a szüleire, akiket mint minden vele egykorú gyermek mindenki másnál okosabbaknak tartott odáig: „És ti olyan buták voltatok, hogy ezt tűrtétek?!" Mi történt itt? Kétségtelen, szocialista öntudatű szülők álltak szemben gyermekükkel, aki magától értetődően mérhetetlenül kevesebbett tudott náluk s nyilvánvalóan nem rendelkezett olyan fejlett szocialista tudattal, mint ők. De volt egy felbecsülhetetlen előnye szüleivel szemben: minden tudatos élménye már a felszabadulás utáni viszonyokhoz fűződött, s ezért a kapitalista kizsákmányolás ugyanolyan megközelíthetetlen távolságban ködlő fogalom volt a számára, mint számunkra annak idején a jobbágyok szabad költözésének tilalma, vagy akár azoknak a rabszolgáknak a sorsa, akiknek húsával állítólag gazdag rómaiak halastavaikban az angolnákat hizlalták. Kétségtelen viszont az, hogy ez még nem foglalja magában a szocialista létnek megfelelő, a kommunizmus építésére hivatott nemzedékben megkívánt tudat teljességét, amelyet kialakulásában segíteni és megszilárdítani a szocialista nevelésnek a feladata. Mégis e tudat egy olyan alapvető elemét kínálja továbbfejlesztésre a nevelőnek, amely a szocialista lét közvetlen következményeként máris rendelkezésre áll, viszont amellyel — és a hozzá hasonlókkal — nem számol mindig pedagógiánk. Lenin sasszeme kellett hozzá, hogy a világtörténelem legmagasabb kilátójáról ezt a kislányt is — születése előtt mintegy negyedszázaddal — megpillantsa; » róla és nemzedéktársairól mondta a ' Vörös téren, 1919. május 1-én: „Unokáink furcsaságként fogják majd nézegetni a kapitalista rend korának okmányait és emlékeit. Nehezen tudják majd elképzelni, hogyan lehetett magánkézben a közszükségleti cikkekkel folytatott kereskedelem, hogyan lehettek gyárak egyes személyek tulajdonában, hogyan zsákmányolhatta ki az egyik ember a másikat, hogyan lehettek olyan emberek, akik nem dolgoztak". A pedagógiai probléma még kézzelioghatóbban Jelentkezik azokban az esetekben, amikor a szülőt, vagy nevelőt a fiatalok szocialista tudatának olyan elemei érik váratlanul, amelyeknek kialakulásához egyenesen a szocialista pedagógia járult hozzá, már akár az iskolában, akár az iskolán kívül, esetleg az ifjúsági szervezetben, amely nem utolsósorban mint a demokratikus politikai élet előiskolája tölt be nagy szerepet a fiatalok fejlődésében. A szocialista nevelés szabad, de nem szabados, fegyelmezett, de nem feszélyező légköre az akceleráció fejlődéstani törvényszerűségénél ls Inkább teszi fiataljainkat szellemileg korán éretté — csak vigyázzunk, hogy ne tegye őket a vidámság ellensége, a bürokatikus fegyelem — koravénekké. A koravénségnek legellenszenvesebb, fiataljainknál csak ritkán tapasztalható jegye a körültekintő opportunizmus. A szocialista nevelés-eszményeivel és legjellegzetesebb intézményeivel egyaránt — önálló véleményalkotásra s a felelősséggel kialakított vélemény nyílt kimondására ösztönzi a fiatalokat. A gyakorlatban mégis a legtöbb öszszeütközést a nemzedékek között — már akár szülő és gyermek, akár pedagógus és tanuló viszonylatában — tapasztalataim szerint éppen a fiatalok őszinte szókimondása váltja ki. Lehet, hogy a gyakorlatban a fiatalok nyers — vagy talán csak egyenes, azaz két pont között a legrövidebb utat kereső? — fogalmazása is felelős ezért. De aligha tévedünk, ha az ilyen természetű konfliktusok valódi okát többnyire szülőknél és nevelőknél egyaránt a régi nevelés lappangva tövábbélő emlékeiben véljük megtalálni. A t ifjúság sorsát mint a kommunizmus jövőjét, a szívén viselő öreg forradalmár mintaképe, Kalinyin, egyébként a feltétlen nyíltságot és Igazságszeretet a fogékonysággal ös a nagy célokra törő lendülettel együtt a fiatalság életkori sajátságai közé sorolta. És méltán. Csak azt tenném még hozzá, hogy a pedagógia történetében a szocialista nevelés rendelkezik először avval az eséllyel, hogy céljait ne e szép tulajdonságok feláldozáséval, hanem hovatovább a felnőttek világába valő átmentésével valósítsa meg. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE (A Család és Iskola c. folyóiratból) 1965. április 8. • 0] SZÖ S