Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-07 / 96. szám, szerda

A jó pap is INNEN, ONNAN egy hónapja, hogy szerkesztőségünkben Járt. A beszélgetést azzal kezdte, hogy az ö bajára sem a járáson, sem a kerületben nincs orvosság. 53 éves, és már közel másfél évtizede rokkant. Egészségét annak Idején a mai társadalomért áldozta fel. Most mégis szörnyű igazságtalanság áldozata. Két nagyobbik fia katona. Két lánya mezőgazdasági technikumban, illetve tanonciskolában tanul. A két fiatalabb fiú még ugyancsak iskolás és igen gyakran reggeli nélkül mennek az iskolába, mivel üres az éléskamrájuk. Amíg idősebbik fia után öt hónapon át havi háromszáz korona segélyt kapott, még csak megvoltak valahogy. Amióta azonban azt megvonták tőlük, a család képtelen nem egészen hatszáz korona havi jövedelemből megélni Hogy miért ennyiből? Azért, mert a családfő rokkantsági címen havi 217 koronát kap. Ehhez jön még négy gyerek után a családi pótlék. Ez együttvéve kilencszáz és néhány koronát tesz ki. Ebből minden hónapban 250 koronát kell leszámolnia a mezőgazdasági technikumnak nagyobbik lánya ellátásáért. (Még szerencse, hogy a kisebbikért, aki a tanonciskola növendéke, nem fizet semmit.) Megfelelő munkát azonban — hogy valamivel mégis segíthetnének sorsukon — sem ő, sem a felesége nem kap a faluban. Keserű szavakkal ecsetelte, hogy amióta megcsappant a bevételük, a családi béke is megbomlott. A gyerekek menekülnek otthonról. Szégyellik az állandó családi perpatvart. Az egészből a legjobban az ragadta meg a figyelmemet, hogy a két kisiskolás gyakran reggeli nélkül megy az iskolába. Az igazat megvallva arra gondoltam, hogy Itt a legjobb esetben ls durva tévedésről lehet sző. Bár a szívem azt diktálta, hogy máris ragadjak- tollat, az írott sző erejével álljak a pártjára, az eszem azonban azt tanácsolta: ne hamarkodd el a dolgot. Előbb járj utána, csak aztán mondj véleményt nyilvánosan. Az első meglepetés akkor ért, amikor elhatározásom hallatán a panaszos nagyon elkedvetlenedett. — Azt hittem, hogy újságba teszi az esetemet és jól odamondogat a járásiaknak. Minek fáradna... A tiszta igazat rtiondtkm ,., Most már a kíváncsiság ls hajtott. Dicsérem az eszemet, hogy erre az elhat4rozásra késztetett. Ha csak az érzelmeimre hallgatok, most így kezdhetném a cikket: „Az X. Y. paholtig tanul nasza alapján megírt cikk nem fele! meg a valóságnak". Halljuk hát az igazságot. Kezdjük azzal, amit a panaszos több ízben is hangsúlyozott, hogy ő a mai rendszer megteremtésén fáradozva vesztette el az egészségét, és mégsem becsülik eléggé, mostohája a társadalom. Tény, hogy negyvennégyben gyűjtőtáborban kötött ki. Azért, mert a háború utolsó hónapjaiban nem volt hajlandó vásárra vinni a bőrét. Nem tett eleget a bevonulási parancsnak. Sajnos, a nyilasok „elkapták". Az élethez való ragaszkodás nem szégyen, de nem ls különösebb érdem. Természetesen más elbírálás alá esik az, aki tudatosan, megfontolt, határozott céllal, „váltott lépést", aki nem húzódott meg, hanem fegyverrel a kezében vállalta a kockázatot. Ogy gondolom, bővebb magyarázatra nincs ís szükség. Nem egyezik a nézetünk abban sem, hogy a járásiak ne foglalkoztak volna az ügyével... Foglalkoztak, sőt még a kerület is ... ö azonban képtelen megérteni azt a kézenfekvő tényt, hogy a legújabb rendeletek értelmében katonafia után csak az tarthat igényt segélyre, aki teljesen munkaképtelen és ezáltal a család kereső nélkül maradt. A tárgyalt esetben Ilyesmiről szó sincs. Panaszosunk az orvosok véleménye szerint még dolgozhatna. Ennek megfelelően állapították meg a rokkantsági járadékot. És dolgozik is. Már évek óta havi 600—700 koronás fizetéssel fűtő a helybeli vendéglátó üzemnél. Az év elejéig felesége Is az említett üzemnél volt alkalmazva. Igaz, hogy a lányáért havonta 250 koronát fizet a technikumnak. Ám az Is igaz — és erről egy szóval sem tett említési — hogy ugyanaz a lánya havonként 300 korona ösztöndíjat kap. Kisebbik lánya szintén teljes ellátást élvez az Iskolában, sőt havonként 60 korona zsebpénzt is kap. Nem sok, de több a semminél. Most summázzuk az eddig elmondottakat: durván számolva ls a család havi jövedelme több mint háromszorosa annak, amit az „elkeseredett" apa hajlandó volt bevallani. Ha nem tévedek, sertést Is vágtak. Egy kis borocskájuk is termett. Márpedig ahol „öltek", nem éheznek, a kenyér mellé mégiscsak „akad" valami. Számomra ez az utolsó gondolat a legmegnyugtatóbb. A tanulság pedig: nem elég, ha az ember egy dolog megítélésénél csak a szívére, érzelmeire hallgat. SZARKA ISTVÁN Tardoskedd valamikor sáros utcáiról volt híres Most hadat üzentek a sárnak. Több kilométer hosszúságban ú] járdák épültek. Képünkön: a Jesenský utca lakosai az utcát javítják. (Vitko Zoltán felv.) APRÓHIRDETÉS ÁlLÁS • Pamlatkostav Zillna ü*. uibővt téssel kapcsolatos munkára szakmunkásokat vesz fel: Jelentkezhetnek építőmunkások, kőművesek, festők és mázolók, bádogosok, padlóklrakók. Lakóházak, várak, kastélyok és hasonló épületek tatarozásáról van szó lelentkeznl lehet írásban az üzem igazgatóságánál, ahol az őr deklődők bővebb felvilágosítást kapnak Cim Krajsky podnik paralat kove) údržby Pamlatkostav, Brat! slavská cesta 45, 2lllna. UF—014 • „Szép környezetben — jó kere set" Ügyes, dolgos lányok és asz szonyok Ifi évtől 30 lg. lelentke* tietnek munkára a „SEBA" n. v. Tanvald fonógyárban. A munka könnyű és érdekes. Lakás hajadonoknak és gyermekteleneknek van. Jelentkezni lehet írásban ezen a elmen: Ernest Král, Levice, Mali novského 15. UF—019 • Kitűnő karban levő Skoda Tudor 4 ajtós személygépkocsi eladó. Cím: Bányai Sándor, Zelovce, č. 79, okr. LuCenec. Ú-025 VEGYES • Ezen az utón őszinte köszönetünket fejezzük ki a rokonoknak, CSISZ-tagoknak ős mindazoknak, akik egyetlen fiunkat, öcsénketbá-tyánkat utolsó útjára elkísérték, a ravatalra virágot helyeztek és osztoztak fájdalmunkban. A gyászoló Dávid család, Oldža. <1-024 10x EGY FALURÓL IPOLYSZAKALLAS • Az Ipolysági Város Nemzett Bizottságon őrzik azt az 1860-ból származó okmányt, mely szerint a rakoncátlan Ipoly folyót meg kell zabolázni, mert szeszélyes. Abban bizony lehet némi igazság, hogy az Ipoly szeszélyes. Ami kor a múlt nyáron „találkoztam" vele, kutat kellett a medrében vájni, hogy az öntözőberendezés szivattyúja vizet szippanthasson a folyóból. Szánalmas látvány volt, bogy a folyó medre félig száraz volt. A műit héten viszont az ipoiyszakállasi szövetkezet 1300 hektáros mezőgazdasági földterületéből 392 hektár szántó és 400 hektár rét és legelő volt víz alatt. • Nem titok, — miért is lenne az — hogv az ipoiyszakállasi szövetkezetesek szeretik a baráti társaságot. Ezt az állítást bizonyíthatom: mezőgazdasági üzemük a CsehszlovákMagyar Barátság Szövetkezete nevet viseli. Azt persze már nem merném állítani, hogy az érsekvadkerti (magyarországi ) termelőszövetkezettel azért tartanak fenn szoros kapcsolatot, mert így a barátkozás közben gyakrabban kerül a pohárba a ,,háromlegényes" Ipolymenti lőre. Az viszont tagadhatatlanul Igaz, hogy az Idén nagyon készültek a versenytársak zárszámadására, ők Is nagyon várták magyarországi barátalkat Sajnos, ebbe beleszólt a szájés a körömfájás miatti határzárlat. Így a néhány nappal ezelőtt megtartott ipoiyszakállasi zárszámadáson a szomszédokat csupán Krajcslk Mihály, Magyarország bratislavai főkön zulja képviselte. Igen örültek a becses vendégnek, a barátkozásban nem Is volt ott hiba. Az egyik szövetkezetei tnégis így nyilatkozott: Jól mulattunk, azt nem mondom. De hát lett légven a fökonzul, egy embernek csak egy gyomra és egy gégéje van, nem tudhat egy egész falu népe helyett ..barátkozni". • 16 gazda kezében gazdagon terem az Ipoly menti föld. Az ipolyizakállasiak gazdatudományáról a nektárhozamok árulkodnak. 1962ben például átlag 37 mázsa búza termett hektáronként s egy 17 hektáros parcella 48 mázsás hektárnozammal fizetett Az Idén — titokban — 40 mázsás hektárhozamot szeretnének elérni. • A szövetkezet állattenyésztési szakaszán a legnagyobb gondot a tejtermelésre fordítják. Tavaly például egy-egy tehéntől átlag 2588 liter te jet adtak piacra. Az idén 3000 litert terveznek • A tagság jövedelméről valljanak a számok A természetbeniek értékén á prémiumokon kivüi tavaly 2 927 000 koronái fizettek ki a 154 családnak Több mint há rom és félszer annyit, mint 1959 ben. És ráadásul akkor a 808 605 koronában 312 000 korona volt a konszolidációs hitel. Most ennél az utóbbi összegnél több maradt az üzemblztosítási alapon. • A szövetkezeteseknek van mit aprítaniuk a tejbe. Tavaly például 17 vagon gabonát mértek ki a tagoknak. És a háztáji kukorica ls Jól termett. • A környék szövetkezeteiben nem sok a mezőgazdasági főiskolát végzett szakemberek száma. Náluk sem. De azt már mégis elérték, hogy mérnök ökonómusuk van, néghozzá fiatal. Nem a falu szülötte, Nánáról „importálták" Kintler Jóskát, mint mondják, ezzel az üzlettel jó vásárt csináltak. • Gombos Gyuri bácsit, a szövetkezet elnökét szolid, higgadt embernek ismertem meg. Amikor azonban a szövetkezet baromfitenyészete került szóba, elhagyta higgadtsága. — Képzeld — mondta —, mi tavaly 228 000 koronát fizettünk a biztosítónak, s amikor félmillió korona értékű pulykaállományunk elpusztult, egy krajcárt sem kaptunk. Mert arra — állítólag — nem szólt a biztosítási keret. • A kulturális jejlödést kissé sajátos mérleggel mérik. Szóba kerül ugyan a mozi, a könyvtár, a színház, a rádió stb., de a hangsúlyt mégiscsak arra helyezik, hogy: — 1960-ban még csak 3 televízió volt a faluban, most körülbelül 130-cal több van. • Egy sajátos törvényükről ls számot adunk, méghozzá a taggyűlésekkel kapcsolatban. Előrebocsátják, hogy a látogatottság 97 százalékos. Szinte hihetetlen. De Igaz. Hogyan sikerült ezt a szép eredményt elérni? Egymásra néznek, elmondják-e. Elmondják. Aki elfogadható ok híján hiányzik a taggyűlésről, 25 korona bírságot fizet Látom, hogy ezzel kapcsolatban még nem mondtak el mindent. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy azért pedig 50 korona büntetést ls kaphat a szövetkezeti tag, ha elmegy a taggyűlésre. Ezt meg hogyan értsem? — Aki Ittas állapotban vesz részt a gyűlésen, az 50 korona büntetést fizet. — És kellett-e már a kemény törvényt alkalmazni? Mosolyognak. Legyen az ő titkuk. (-ti) CL tádid fí&zaetítette „ * MEGALAZOTTAK ÉS MEGSZOMORÍTOTTAK Nagy eredmény, hogy a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége viszonylag gyakran (havonta egyszer, néha kétszer) rádiójátékot sugároz. A kifogásolható csupán az, hogy e rádiójáték nagyrésze nem eredeti felvétel, hanem kölcsönzés. Ez azért szükséges, mert az Itteni rádiószínpad képtelen minden hónapban új művet bemutatni. A gyakori kölcsönzés magában véve nem is baj. Jó és színvonalas darabok kerülnek Így közvetítésre. Arra kell csupán vigyázni, hogy megfelelő arányban kihasználjuk az itteni erőtartalékokat is. Vagyis nem engedhető meg, hogy a könnyebb megoldás kedvéért (a kész műsoroknak egyszerű a kikölcsönzése) háttérbe szoruljanak a hazai magyar előadók. Ilyesmi még nem fordult elő. Szerintünk mégsem árt, ha erre is gondolunk és az eddiginél még nagyobb lehetőséget biztosítunk rádiószlnpadunk szereplőinek

1 Ez a segítség különben eddig sem hiányzott. Ezt bizonyítja a Dosztojevszkij regénye alapján a Komáromi Magyar Területi Színház színészei által minap bemutatott Megalázottak és megszomorítottak című rádiójáték is. A hazai színészekkel tartott eredeti bemutató mindenképpen eredmény, még akkor^ is, ha e darab ezúttal nem nyújtotta azt, amit vártunk tőle. Dosztojevszkijnek ez a korai műve, ha távlatot nem ls ad, tudja és meri dokumentálni korának torz, elmúlásra ítélt társadalmi viszonyait, a cári önkény lélekölő, embert alázó, módszereit, az önsanyargó társadalmi rend fantasztikus-komikus figuráit, árnyalakjait. A realizmus jegyeit magán viselő Megalázottak és megszomorítottakban a cári zsarnokság elleni lázadás tüze lángol Sajnos, a rádiójáték — szerintünk nem utolsósorban az erőtlen rendezés révén — éppen ezt a tüzet oltotta kl... Dosztojevszkij nem rádiós műfaj. Ha a rádiósok mégis megpróbálkoznak vele és a népművészetet is gazdagítani akarják ennek az óriásnak az alkotásaival, törekvésükért dicséret jár A Dosztojevszkijra annyira jellemző, hosszú és elvont monológokat azonban „rádlószerűsíteni", a halllgatóknak közérthetőbbé, a fülnek könnyebben felfoghatóbbá kell tenni. A mostani adásból a dialógusok felbontását, a hangkulisszákat, nem utolsósorban a kort és a művet elemző bevezetőt hiányoltuk. Nagyon kellett ügyelni, hogy a művet megértsük, és a gyakran egyforma hangszínnel beszélő szereplőket megkülönböztethessük. Egyébként a rádiójátékok esetében szokatlanul népes volt a szereplőgárda. A művet Zs. Nagy Lajos fordította és Szuchý Emil rendezte. Közreműködött: Konrád józsej, Lengyel Ilona, Thirring Viola, Bugár Béla, Fazekas Imre, Gyurkovics Mihály, Budiás Ida, Nagy Eszter, Turner Zsigmond, Lukács Rózsi, Palotás Gabi és Rozsár józsef. • • • Csupán tájékoztatásul közöljük, hogy április 3-án befejeződött a budapesti Kossuth Rádió Nemzetközi hangjáiék-jesztivál 1965 című bemutatója. A nemzetközi viszonylatban ls elismert hangjátékok közül, a mintegy 2 hónapig tartó fesztivál keretében Hubay Miklós Szüless újra, kedves, Gerhard Rentzsch Éjszakai vonat, Milan Uhde Lót komédiája, Albert Camus Párizs csendjei, Günther Eich A witerbói lányok, Mirko Bozic Az igazságtevő, Dürrenmatt Stranitzky és a nemzeti hős, Tvardovszkij Vaszillj Tyorkin, és Soós György Köznapi legenda című művét mutatták b" Nyílt levél a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségéhez címmel az 0

j Ijjúság 1965. március 30-i száma cikket közöl ipolysági levelezőjétől, többek között a következő javaslattal: „A Bratislavai Rádió magyar szerkesztősége hirdessen versenyt valamennyi magyar tannyelvű középiskola bevonásával olyan formában, mint a budapesti TV „Versenyző városok" című műsora Legyen nálunk „Versenyző Iskolák". A tizenkétéves középiskolák feltétlenül megérdemlik, hogy országos fórum előtt szerepeljenek ..." A nyílt levélre nem a mi feladatunk válaszolni. Tekintve azonban, hogy a rádióról van szó, úgy véljük, a rádió műsorával foglalkozva nem hagyhatjuk figyelmen kívül e javaslatot. Az elképzelés jó. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Molnár György, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének a vezetője, munkájukról, terveikről az Oj Szó március 10-i számában megjelent nyilatkozatában ezeket mondta: „Szeretnénk, ha a maga eszközeivel a rádió is hozzájárulna kulturális életünk utánpótlásának a neveléséhez. Ennek érdekében a következő félévben tehetségkutató versenyt Indítunk, énekesek, szavalók és zenészek részére. A győztesekkel az év végén nyilvános bemutatót tartunk. "Reméljük, felhívásunk kedvező fogadtatásra talál, s a versenyben sokan részt vesznek." Ez másképpen fogalmazva ugyanaz, amit a nyílt levél javasol azzal a különbséggel, hogy egy hónappal előbb jelent meg. Mindezt csupán azért jegyezzük meg, mert úgy látjuk, ha olvasnánk az újságot, ha tájékozódnánk, nem írnánk nyílt levelet, nem javasolnánk olyasmit, ami már tény, aminek a megvalósítását már megkezdték. (b) Roberto Benzi visszatér BESZÉLGETÉS AZ EGYKORI „CSODAGYEREKKEL Bratislavában tartózkodásakor, a főpróba szünetében kerestem fel Roberto Benzit, a neves fiatal franciaolasz karmestert. Mint csodagyermek tűnt fel. Filmet forgattak róla, rövid időn belül nevét az egész világ ismerte. Ez volt 1949-ben. Majd 1952ben még egy film segítette előre Benzi karrierjét, és ezután már csak tudására kellett támaszkodnia, hogy megcáfolja a legellentétesebb nézeteket, melyek hirtelen felivelő pályája következtében terjedtek el. „Ismerjük az ilyen csodagyermek mítoszt", mondták a szakemberek, „most a film segítsége nélkül mutassa meg Benzi, mit tud". Roberto Benzi bebizonyította a zenevilágnak, hogy amikor a „csodagyerek mítosz" elszállt, továbbra is megállta a helyét a karmesteri pódiumon. Jelentős zenekarokat vezényel, a Párizsi Grand Opera élkarmestere lett és sokat utazik, hogy eleget begyen a számos meghívásnak. Ez az új Roberto Benzi állt tehát előttem a Szlovák Filharmónia művészszobájában, kissé kimerülten, mert a „Petruska" — a Sztravinszkij balettszvitt — szerinte kemény dió! • Már többször járt nálunk, milyen volt a viszontlátás? — Immár harmadszor vagyok Önöknél és minden esetben nagyon szívélyes fogadtatásban volt részem. A Szlovák Filharmónia sokat fejlődött, érezni, hogy állandóan kitűnő karmesterekkel dolgozik. • Sokat vitáztunk azon, folytatom a beszélgetést, vajon francia, vagy olasz nemzetiségü-e? — Nizzában születtem, de szüleim olaszok, ma is Olaszországban élnek. Megtartottam mostanáig az olasz és francia államEOlgárságot, szóval francia—olasz karmesternek számítok. • Szeretnénk egy két szót tevékenységéről hallani? — Innen magyarországi turnéra megyek, majd franciaországi hangversenyek várnak rám. Utána a nyári pihenőm következik. Az új szezont olaszországi hangversenykörutam nyitja meg. • Olaszországban csupán szimfónikus zenét vezényel, vagy operákat is? — Olaszországban nem vezénylek operát, eddig nem ismernek második hazámban, mint operakarnagyot. A Grand Opera dirigensi pódiumán kívül Belgiumban és Svájcban vezényeltem csupán operákat. • Sok művet játszott fel? — 1960 óta rendszeresen dolgozom a Philips részére. Nemrégen játszottam fel a Carmen részleteit. Beethoven, Liszt műveit is lemezre vittem, az utóbbitól a Prelűdöket is, melyet első filmemben is vezényeltem, talán emlékszik még rá? Továbbá Saint Saens orgonaszimfőniáját, és a Rosslni nyitányokat is lemezre rögzítettem. • És a film? — Két ismert filmemen kívül, kapcsolataim megszűntek a filmmel. Gyakran dolgozom azonban a televízió részére. • Reméljük, hogy viszontlátjuk? — Sajnos nem tudok erre határozott választ adni. Szeretném feleségemmel, Jean Rhodes operaénekesnővel meglátogatni a Tátrát, azt mondják nagyon szép? Feljegyezte: Boráros Jőzsef 1365. április 7, • ÜJ SZÜ 3