Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-01 / 90. szám, csütörtök

A kocsmai virtuskodás következményei §

A rosszul értelmezett virtus alkohollal felfokozva már Igen sok ba] és szerencsétlenség okozója volt. Különösen falun gyakori Jelenség, hogy a sérelmek, viták, nézeteltérések alkalmával az első „érv" az ököl, a következő pedig a bicska. Felsöszelin a múlt év november 28-án késő délután a büfében összeszólalkozott két falubeli: Takács és Füszek. Borgőzös fejjel valamilyen régi ügyet elevenítettek fel, és csakhamar egymás kabátjának hajtókáját markolászták. A 30 éves Szabó Zoltán barátja segítségére sietett, és mivel ketten voltak, „érveik" erősebbeknek bizonyultak — és daganatokat okoztak Takács Vilmos arcán. Az 52 éves Takács bicskát rántott, erre azonban már mások is közbeléptek, a veszélyes fegyvert kicsavarták a kezéből, és kitessékelték az utcára. Az incidensnek talán nem is lett volna komolyabb következménye, ha pár órával később ugyanazok nem találkoznak ismét a falu vendéglőjében, és ha Takács időközben nem kapta volna vissza a bicskát. Amikor Szabót meglátta, vére felforrt az őt ért megaláztatás miatt, és azonnal kötekedni kezdett. „Meglátod, olyan kicsi leszel, mint egy törpe" — kiáltott oda izmos, jól megtermett ellenfelének. „Amit kaptam, kibírtam, de amit te kapsz, azt nem bírod ki". Szabó nem tartozott a gyáva férfiak közé, és amikor Takács egyre szólítgatta ki a folyosóra „egy kis beszélgetésre", nagyobb erejében bízva hajlandőank is mutatkozott volna elfogadni a kihívást. „Nem félek tőled, de nem megyek ki, mert bicska van nálad". Takács odadobta a kabátját a körülöttük összegyűlt emberek elé, hogy nézzék meg, van-e nála kés. Amikor senki sem mozdult, kiforgatta zsebeit, majd mindketten a söntés melletti szűk folyosóra mentek. Hogy mi játszódott ott le, azt pontosan nem lehetett megállapítani, mindegyik a másikat nevezte támadónak. Amikor azonban egy tompa dobba násra az emberek odafutottak, Takács kezében bicska volt, Szabó pedig a földön feküdt, nyakából ömlött a vér. Szerencsére azonnal sikerült orvost keríteni, perceken belül mentőautót is, és az életveszélyes állapotban levő Szabót Idejében kórházba szállt tották. Csak a gyors orvosi segítség nek volt köszönhető, hogy nem vér zett el, gyógyulása így is három hónapig tartott. Az orvosok megállapí tották, ha a kés egy centiméterrel mélyebbre hatol, azonnali halált okoz. Orvosi beavatkozás nélkül negyed órán belül sérülésébe belehalt volna. Takács Vilmost gyilkossági kísérlet címén bíróság elé állították és a faluban megejtett nyilvános tárgyaláson a galántai járásbíróság büntető tanácsa 11 évi szabadságvesztésre ítélte. Fellebbezését a napokban tárgyalta Bratislavában a kerületi bíróság, és az ítéletet másodfokon is megerősítette. Az ítélet kétségkívül szigorú, de a bűncselekmény is rendkívül súlyos volt, hiszen csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy nem követelt emberéletet. Jó lenne, ha ez az eset tanulságul szolgálna azoknak a hevesvérűeknek, akik vélt vagy igazi sérelmeik megtorlása esetén nem riadnak vissza a vérontástól sem. (—kgy—) Új utazási iroda Starý Smokovecen megnyílt a ČEDOK új, reprezentatív utazási Irodája, amelyet elsősorban a külföldi vendégek iginyeinek kielégítésére létesítettek. Az utazási irodában, eltekintve az elszállásolástól, közös és egyéni kirándulásokat szerveznek, kísérőket biztosítanak a hegyek látogatóinak, gondoskodnak a fürdőhelyek és Idegenforgalmi gócpontok közötti folyamatos közlekedésről, valamint felvilágosításokat nyújtanak az érdeklődőknek. (tä) APRÓHIRDETÉS ÁLLÁS • Pamiatkostav Zilina üzembővttéssel kapcsolatos munkára szakmunkásokat vesz fel: Jelentkezhetnek építőmunkások, kőművesek, festők és mázolók, bádogosok, padlókirakók. Lakóházak, várak, kastélyok és hasonló épületek tatarozásáról van szó. Jelentkezni lehet írásban az üzem igazgatóságánál, ahol az érdeklődők bővebb felvilágosítást kapnak. Cím: Krajský podnik pamiatkovej údržby, Pamiatkostav, Bratislavská cesta 45, Žilina. UF—014 • „Szép környezetben — Jó kereset". Ügyes, dolgos lányok és aszszonyok, 16 évtől 30-lg, jelentkezhetnek munkára a „SEBA" n. p. Tanvald fonógyárban. A munka könnyű és érdekes. Lakás hajadonoknak és gyermekteleneknek van. Jelentkezni lehet írásban ezen a címen: Ernest Král, Levice, Malinovského 15. UF—019 VEGYES • Egy eltévedt tisztavérű vadászkutya után tulajdonosa az alábbi címen érdeklődhet: Vojtech Szladky, ul. Krajná, Kolárovo, okr. Komárno. 0—012 Kosztolányi Dezső, a Nyugat nagy nemzedékének tagja, 80 éve született. Verseiben, regényeiben, elbeszéléseiben nemcsak a magyar nyelvnek és művészi szerkesztésnek mestere, hanem az ember- és lélekábrázolásnak is. Műfordítói munkássága is igen jelentős. Születésének évfordulója alkalmából egyik novelláját közöljük. Ä

keleti villámvonaton robogtam — mesélte Esti Kornél — hazafelé, forró -lyáron. Abban az első osztályú, elfüggönyözött fülkében., melyben ültem, kívülem még három nő utazott, három török nő, három ízig-vérig modern török nő, fátyol és előítélet nélkül: az akik a nyugat-európalak felnőtt társaságában is megértetik magukat, s mindenütt otthonosan mozognak, érvényesülnek. Ogy rémlett, az volt a becsvágyuk, hogy komolyan vegyék őket, és nyugat-európaiaknak tartsák. Értésükre akartam adni, hogy talán kissé túlbecsülik Nyugat-Európát, s öreganya, az anya és egy tizenötéves hogy én a nyugat-európai műveltségkislány, akit Kücsüknek hívtak vagyis Kicsinek, Kicsikének. Sokáig gyönyörködtem ebben a bájos családban. Az öreganya, az anya s a kisleány úgy kerülta itt együvé, egymás tőszomszédságába, mint némely alpesi hegyeken a Tél, a Nyár és a Tavasz. öreganyó, egy nyolcvanéves, szikár matróna, fekete ruhában aludt a pamlagon, nyakán óriás fekete gyöngyekkel. Almában törökül beszélt. Kezét, a lilás erektől puffadozó, ráncos kezét néha idegesen arcára emelte, hogy eltakarja vele, mert ő az élete nagyobb részében még fátyolt hordott, s még álmában is érezhette, hogy arca illetlenül meztelen. Annál modernebb volt az anya. Szinte tüntetett haladottságával. Haját, mely valaha hollófekete lehetett, szalmasárgára festette. Közvetlen volt. Egyik cigarettáját a másik után szívta. A kalauzzal, aki belépett — demokratikusan —, kezet fogott. Egyébként Paul Valéry legújabb könyvét olvasta. Kücsük olyan volt, mint egy mézes rózsaszínfehér cukrászsütemény. Rózsaszín selyemruhát viselt, s arcocskája olyan fehér volt, mint a tejhab. Az ő haja is festett volt, szalmasárga. Minden tekintetetben az anyja tanítványának látszott. Majdnem szégyellte, hogy törők. Csak a piros bőrpapucs árulta el azt, melyet fölvett a vonaton, meg az a rengeteg rózsacsokor, melyet magával hozott, az a sok égőpiros, vérző konstantinápolyi rózsa, mely hajnal óta illatozott ebben a fülkében, mint egy kertben, az tán az angóramacskája, mely alá török szőnyeget teregetett, a kék szemű, süket angóramacskája, melynek álma fölött gyöngéden őrködött. Nekem Mohamed' jutott eszembe, az 5 megindító jóságos profétájuk, aki egy ízben, mikor macskája elszenderedett a köpenyén, inkább levágta köpenye csücskét, semhogy kedvenc cicáját fölébressze. Bécsbe Igyekeztek, onnan Berlinbe, onnan Párizsba, onnan Londonba. Káprázatosan műveltek voltak. A leány a B és C vitaminról beszélt, az anya Jungról és Adlerről, a lélekelem-. zés új eretnek iskoláiról. Minden nyelvet tökéletesen tudtak. Franciával kezdték, a legtisztább Irodalmi nyelvvel, majd átcsaptak az argot-ra, kisvártatva némettel keverték a szót — a berlini tájszólást a lerchenfeldi dialektussal váltogatva —, de közben angolul, olaszul is csevegtek. Ezzel egyáltalán nem hivalkodó tak. Csak örültek, mint a gyermekek, tői közel sem vagyok úgy elragadtatva, mint ők. De letettem szándékomról. Miért rontsam örömüket? KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: KÜCSÜK Inkább megmutattam nekik nyolc töltőtollam, melyet állandóan a zsebemben tartok, két aranyzápfogam, melyet szintén állandóan a szájamban tartok, s elhencegtem, hogy magas vérnyomásom van, ötlámpásos rádióm, kezdődő vesekövem, s hogy több rokonomnak kivették a vakbelét. Mindenkivel úgy beszélek, amint kell. Ez rendkívül hatott. Kücsük mosolygott, bámult rám a sötét tündér szemével, oly becsületes, nyílt őszinteséggel, hogy zavarba hozott. Nem tudtam, mit akar tőlem. Eleinte azt hittem, hogy gúnyol. Később azonban megragadta mindkét kezemet, s szívéhez szorította. Egy galamb támadhat meg így egy héját. Mindebben nem volt semini kacérság vagy romlottság. Azt hittem, hogy művelt, haladott nyugat-európai lányok így viselkednek azokkal a férfiakkal, akikkel először találkoznak a vonaton. Ennélfogva én is igyekeztem úgy viselkedni, amint művelt, haladott nyugat-európai férfiak hasonló esetben viselkednek. Édesanyja látta ezt, de nem igen törődött velünk, ö — amint említettem — Paul Valéryba mélyedett. K

imentünk a fc'.yosóra. Ott kergetőztünk, kacagtunk, szorongató tuk egymás kezét. Később kikönyököltünk a vonatablakba. így udvaroltam neki: — Te vagy az első török leány, akivel találkoztam, — mondtam, mert már tegeztem is —, a legelső török leány, akivel találkoztam. Kücsük, Kicsi, Kicsikém, szeretlek. Hajdan, az iskolában a mohácsi vészről tanultam. Tudom, hogy őseid az én őseim vérét ontották s másfél évszázadig tartottak bennünket szégyenletes rabságban. Mégis, újabb százötven évig lennék a rabod, a* cseléded, az adófizetőd, édes kis ellenségem, édes napkeleti rokonom. Tudod mit? Kössünk békét. Én sohasem haragudtam a te népedre, mert tőle kaptuk legszebb szavainkat, azokat a szavakat, mely nélkül boldogtalan volnék. Költő vagyok, a szavak szerelmese, bolondja. Ti adtátok nekünk azt a szót: gyöngy, és ezt a szót: tükör, és ezt a szót: koporsó. Te gyöngy, mfely lelkem tükrében tündökölsz, koporsóm zártáig. Érted-e, ha ezt mondom: gyűrű, gyűszű, búza, bor? Már hogyne értenéd, hiszen ezek a ti szavaitok is, s a betű is, az írás is, amelyből élek. Gyűrűm te, gyűszűm te, tápláló búzám, részegítő borom te. Háromszázharminc legékesebb szavunkat nektek köszönhetem. Régóta kerestem már valakit, egy törököt, akinek kifejezhetném érte ©1 nem múló hálámat, s legalább részben visszafizetheném ezt a szókölcsöfit, ietörleszthetném ezt a nyelvtörténeti adósságot. így lobogtam, rajongtam, amikor hirtelen egy sötét alagútba fúródott be vonatunk. Kücsük lágyan felém alélt. Én pedig — gyorsan és szilajul — csókolni kezdtem a száját. Ha jól emlékszem, pont háromszáz-: harminc csókot adtam neki. A párizsi Operában a közelmúltban mutatták be Verdi Tosca című operáját a világhírű Maria Callassal a főszerepben. Képünkön Maria Callas a bemutató után partnereivel, Renato Cionival és Tito Gobbival. (CTK felvétele) 5. BIZTOSAN HITLER VOLT? De csakugyan teljes bizonysággal lehet-e állítani, hogy a megtalált holttest Hitleré volt? Ogy döntöttek, hogy több irányban tovább folytatják a vizsgálatot. A szovjet nyomozók most olyan embereket igyekeztek felkutatni, akik hozzásegíthetnének az utolsó szó kimondásához. Ezeknek egyike Carl von Eicken tanár volt, az a gégeorvos, aki valamikor Hitlert gyógykezelte. Jelena Rzsevszkaja elbeszéléséből megtudjuk, hová vezettett ez a nyom. ... Végre bejutottunk a klinika helyiségeibe. Ez most polgári kórház volt. A föld alatti helyiségek boltíves alacsony mennyezetén álmosan pislákoltak a gyenge villanykörték. A szürke ruhás nővérek fásult arccal, szigorúan és hangtalanul végezték kötelességüket. A komor, nyomasztó hangulatot árasztó szük föld alatti helyiségekben fekvő sebesültek nagyobbára polgári személyek voltak, úgyhogy itt a háborúnak — amely csak tegnap ért véget — borzalmai még lesújtóbban hatottak, mint odakint. Von Eleken professzor is itt volt. Noha a magas, szikár tanárnak szörnyű körülmények között kellett végeznie a munkáját, a legveszélyesebb és legtragikusabb napokban sem hagyta el helyét, bármennyire is rábeszélték, Ü] SZÖ 6 * 1965- április 1. nem szökött meg Berlinből. Példáját követve a személyzet is helyén maradt. A tanár a klinika elhagyott épületébe vezetett bennünket, amelyet az álcázás miatt nagy festékfoltok éktelenftettek. Itt, az ő dolgozószobájában folyt le beszélgetésünk. Igen, csakugyan hívatták Hitlerhez, mert a Führer valamilyen gégebetegségben szenvedett. De ez régen volt, még azelőtt, hogy Hitler uralomra jutott volna. Eicken megnevezte azokat az orvosokat, akt az utolsó napokig vele voltak, közöttük említette Blaschkének, Hitler személyes orvosának a nevét is. Eicken elintézte, hogy kihallgassák azt a diákot, aki Blaschke mellett mint gyakorló működött. A fekete tavaszt átmenetit viselő, kalap nélküli, fekete hajú, kerekképű diák baráságos volt és közlékeny. Beült hozzánk az autóba, és mutatta az utat, Kiderült, hogy tulajdonképpen bolgár, Berlinben tanult. Itt érte őt a háború, s aztán már nem engedték haza. Az úgy-ahogy megtisztított főútvonalakon a győzelem tiszteletére kis vörös zászlókkal feldíszített szovjet gépkocsik száguldoztak. Hiszen május 9-e volt. Végighajtottunk a Kurfürstendammon. Berlin egyik legjobban kiépült útvonalán. Megálltunk az egyik épségben maradt ház előtt. Mielőtt behajtottunk volna a kapu alá, egy alacsony termetű férfit pillantottunk meg. Felöltő nélkül volt, s zakója hajtókáján a gomblyukba vörös szalag volt tűzve. Ez szokatlan színfolt volt — ugyanis ezekben a napokban a feltétlen megadás fehérsége uralkodott Berlinben. A férfi bemutatkozott: Bruck doktor. Amikor megtudta, hogy Blaschke doktort keressük, közölte, hogy a doktor nincs itt, Berlinből Berchtesgadenbe repült Hitler szárnysegédével együtt. Bruck doktor bevezetett bennünket a fogorvosi rendelőbe. A sokablakos szobában puha fotelek álltak. Hellyel kínált. Megkérdeztük, nem ismeri-e Blaschke valamelyik munkatársát. -— Persze hogy ismerem! — kiáltott fel. — tja Kütchen Häusermannra gondolnak, ö itt lakik, néhány lépésnyire innen. Megkértük a diákot, menjen érte. Kisvártatva magas, sudár asszony lépett be, kék köpenyben. — Kütchen — szólította meg Bruck —, ezek itt oroszok. Megkérdeztük, itt van-e a rendelőben Hitler kórlapja. — Természetesen. Még a fogairól készült röntgenfelvétel is. Az asszony kihúzott egy fiókot, s föléje hajolva keresgélt benne. Izgatottan figyeltük a fürge ujjakat. Ebben a fiókban voltak Göebbels és egész terjedelmes családjának beteglapjaí Is. Végül megtalálta Hitler lapját, de a röntgenfelvételek nem kerültek meg. Kíitchen Häusermann rövid gondolkodás után úgy vélte, hogy a röntgenfelvétel talán Blaschke dolgozószobájában lesz a Birodalmi Kancellária épületében. Elbúcsúztunk Bruck doktortól és a bolgár diáktól, s most már Katchen Häusermannal visszasiettünk a Kancelláriába. Tehát megint itt voltunk. Keresztül átmentünk a boltíves előcsarnokon, majd lementünk a föld alatti részbe. A rádióstúdióban, ahol hajdan Göebbels mondotta beszédeit, most egy vörüskatena aludt a szemébe húzott sisakkal. Käthe Häusermann egy kis szobába vezetett bennünket, ahol nemrég még a főnöke — Blaschke tanár tevékenykedett, mielőtt Hitler szárnysegédével elhagyta Berlint. A zseblámpa halvány fénye végigkúszott a fogászszéken, a heverőn és a kis asztalkán. A padlón fénykép hevert: a Führer farkaskutyáját sétáltató szárnysegéd volt rajta. A nyirkos levegőben penészszag terjengett. K. Häusermann segítségével megtaláltuk a Führer fogairól készült röntgenfelvételt, s az aranykoronát is, amelynek föltevéséhez már nem futotta az időből. Friiz Echtmannt, aki Hitler műfogait csinálta otthonában kerestük fel. Az alacsony férfi mintegy harmincéves lehetett. Ogy, mint K. Häusermann, ő is emlékezetből írta le Hitler fogsorát. Amikor azután megtekintette a fogakat, teljes biztonsággal felismerte Hitler fogsorát A férfi egyébként nyugodt volt A feleségével és kis lányával Berlinben maradt annak legcsekélyebb reménye nélkül, hogy valamilyen módon kikerülhet a városból. Az utóbbi időben annyi mindent átélt, hogy már semmi sem tudta kihozni a sodrából. A Führer, méghozzá a halott Führer egyáltalán nem érdekelte. Amikor azonban Eva Braun fogai kerültek a kezébe, egyszeribe izgatott lett. A koronák elégtek, de az oldalsó híd épségben maradt. — Ez az én utolsó, legtökéletesebb konstrukcióm! A legnagyobb sikerem! Eddig Jelena Rzsevszkaja elbeszélése. Egyesek úgy vélhetik, hogy ezek a részletek nem is olyan fontosak, s hogy inkább a törvényszéki orvostan szaklapjába illenének. Én másképp látom a dolgokat. Abban, hogy Hitler életrajzának befejező szakasza periratokra (a törvényszéki orvos a hulla megvizsgálásakor megállapította, hogy Hitler nem lőtte magát agyon, amint azt valamennyi német állította, hanem megmérgezte magát. A főbelövésről szóló mesével nyilván azt akarták elhitetni, hogy Hitler a „katonatisztek" halálával halt meg. Íme az utolsó komédia!) emlékeztet, van valami Jelképe. A történelmi igazság követeli: mindenkinek tudnia kell, hogy Hitler véres pályafutásának végére éppen a fasizmust letipró szovjet katonák tették a pontot! Minden kétséget kizáróan tisztán láthatjuk, hogyan végezte Hitler. Azért, mert félt, hogy drágán kell majd fizetnie gazságaiért, megfutamodott a büntetés elől. Mindössze tizenkét esztendeig állt fenn az ún. „ezeréves birodalom" amely világuralomra tört, s amely megkísérelte, hogy visszafelé fordítsa a történelem kerekét. Ezt az embermilliók életének árán végrehajtott kísérletet elsősorban a szovjet nép ereje fullasztotta kudarcba. Hitler már nincsen az élők sorában. De a nemzetek, köztük a német nemzet éberségének egy pillanatra sem szabad lankadnia, nehogy megismétlődhessenek a hitleri rendszer gaztettei. És a fő bűnös dicstelen végéből merítsenek tanulságot mindazok, akik őt ma utánozni kívánnák. [Vége/