Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-28 / 116. szám, szerda

Válasz a bírálatra AKIRE RÁJÁR A RUD A múlt esztendőben lapunk december 17-1 számában a fenti címmel cikket közöltünk, amelyben bíráltuk az Űjvásári Állami Gazdaság kísérleti részlegében előforduló hibákat. A cikk megjelenése után — amint arról értesültünk — sokféle nézet alakult ki az illetékes helyeken. Egyesek a cikk mellett, mások ellene foglaltak állást. Hivatalosan érdemleges választ egészen mostanáig nem kaptunk, illetve április 15-én mégiscsak kézhez kaptuk az állami gazdaság üzemi pártszervezete és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának válaszlevelét. Mielőtt azonban a válaszlevelet ismertetnénk, hadd idézzük emlékezetünkbe a kérdéses cikket. Az írás Németh Lajos, a gazdaság egyik dolgozójának panasza alapján született. Utána jártunk, megállapítottuk, hogy a panasztevő igazat mondott. Miről is volt szó? Arról, hogy Németh Lajost a gazdaság kísérleti részlegének vezetője, František Majernik igen rövid úton és furcsa módon eltávolíttatta az öntöző csoportból, holott ehhez a munkához megvolt a szakképzettsége és gyakorlata. Németh Lajos így panaszkodott: „Azért kellett máról holnapra alacsonyabb munkabeosztásba mennem, mert az utóbbi időben szálka voltam Majernik szemében. Nem tartottam a számat. Persze, hogy nem. Egy kommunista nem hunyhat szemet a hibák fölött." František Majernik és Németh Lajos között akkor kezdődtek az ellentétek, amikor az utóbbi látta, hogy a vezetők maguknak tizenöt-harminc ár kukorícaföldet mérnek, a dolgozóknak pedig alig jutott két—három ár. A napokban kézhez kapott válaszlevél ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Igaz, hogy a kukoricaföldek szétosztásánál voltak eltérések. Egyeseknek többet mértek, mint másoknak. Ez aztán elégedetlenséget váltott ki a dolgozók körében. Nézeteltérésekre adott okot." Az eset után történt, hogy Németh Lajos egyik alkalommal megállapította, hogy ismeretlen tettesek összetörtek az öntözőberendezésen két feszmérőt. Az eseten kapva-kapott Majernik is. Németh Lajos nyakába akarta varrni az ügyet. Erre ő az esetet jelentette a csendőrségnek, mivel a szálak Majernik és a zootechnikus gyerekeihez vezettek. Majernik ezért megsértődött, és utasította az öntözőcsoport vezetőjét, hogy Németh Lajost távolítsa el a csoportbői. Automatikus sebességszabályozó Az amerikai Ford Motor autógyár bemutatta az új, rádiójelzésekkel irányítható automatikus sebességszabályozó készüléket. A gépkocsi a vezető beavatkozása nélkül sem lépi túl az előirányzott sebességet. A vezetők olyan regulatorokat alkalmaznak, amelyekkel az állandó sebesség előre beállítható. Fékezés esetén a regulátor azonnal kikapcsol. Ezzel kapcsolatban a válaszlevél ben ezeket olvashatjuk: „Amennyiben Majernik Németh elvtársat vádolta a feszmérő szándékos összetörésével, Németh elvtárs, hogy becsületét megvédje, kénytelen volt az ügyet átadnl a csendőrségnek. Ezt követően Majernik utasítást adott Blazovlő csoportvezetőnek, ne engedje Németh Lafost munkába állni. A pártszervezet és az üzemi tanács több ízben foglalkozott az üggyel és megállapította, hogy FrantiSek Majernik mint az öntözéses gazdálkodással kísérletező részleg vezetője a párt és a szakszervezet tudta nélkül meggondolatlanul döntött az ügyben. Az üzemi pártszervezet és szakszervezet az ügy kivizsgálása után határozatot hozott, melynek értelmében Németh elvtársat köteles visszahelyezni eredeti munkahelyére." A kérdéses cikkben kifogásoltuk, hogy tíz hektáron kint hagyták veszni a negyedik kaszálás lóherét, ami az öntözés következtében szépen megnőtt. Ezzel kapcsolatban a válasz így hangzik: „Igaz, — nem tíz, hanem tizenkét hektáron kint maradt a lóhere. Ez azonban azért történt meg, mert azt a gazdaság még lábon eladta a csenkel szövetkezetnek. Így ők követték el a mulasztást, nem kaszálták le idejében a takarmányt. Később beállt az esős idő, és már nem lehetett betakarítani. Ezért ment veszendőbe a takarmány." A cikkben szővátettük, hogy mostohán bánnak az öntözőberendezésekkel és a csövekkel. Erre így válaszoltak: „Megállapítást nyert, hogy bizonyos számú csövek és tömlők tönkrementek. Vannak, akik azt állítják, hogy a csövek rossz minőségűek voltak és nem bírták el a víz nyomását, ezért repedtek meg. Előfordultak azonban olyan esetek is, hogy a csövek, a tömlők kint maradtak a szabad ég alatt, nem raktározták el őket idejében." Németh elvtárs annak idején kifogásolta — és a cikkben is szó volt róla — hogy a történteket nem is egy ízben pártgyűlésen és személyesen a pártszervezet elnökének is jelentette, de minden maradt a régiben. Ezzel kapcsolatban most a következőket írják: „Németh elvtárs a történteket tényleg jelentette' Mezei elvtársnak, az üzemi pártszervezet elnökének, aki — sajnos — későn reagált a dolgokra." Az üzemi pártbizottság és a szakszervezeti tanács nevében küldött válaszlevél befejező részében az elvtársak megígérték, hogy a jövőben mindent megtesznek azért, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. Szerintünk ez annál is fontosabb, mivel a kérdéses gazdaságban a cikkben kifogásolt vitás dolgokon túl még más bajok is adódtak. Olyanok, amelyekről csak később szereztünk tudomást. Nem tudjuk például, hogy ki a felelős a több vagonra menő cukorrépáért, amelyet valakinek az utasítására, ahelyett, hogy betakarítottak volna, egyszerűen beszántottak. Jó lenne, ha a párt és a szakszervezet vezetői ennek is utánanéznének. SZARKA ISTVÁN A bratislavai Elektorvod villanysze relői nemsokára befejezik a krížová nyi áramelosztót a vágsellyei Nitro géngyárral összekötő 27 km hosszú villanyvezeték szerelését. (CTK — Dubovský felvételei ÚJ KULTÚRHÁZAK A losonci járásban eddig meglehe tősen lassú tempóban folynak a Z-ak ciöban épülő kultúrházak munkálatai S bizony nem akad község, ahol a kultúrház építését időre befejeznék. A most épülő kultúrházak gyors befejezése érdekében hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletőre a Csemadok losonci járási vezető sége akciót indított. A Csemadok losonci járási vezetőségének akciója máris megértésre talált. Eddig Kalonda, Csákányháza, Ipolynyék, Jelsőc, Nagycsalomja, Béna Csemadok helyi szervezetei vállal ták, hogy a kultúrház építését társadalmi munkával is segítik. Ily módon a Csemadok támogatásával 6 kultúrház építését fejezik be ebben az évben. -slVEGYI TAKARMÁNY Artturi Ilmeri Virtanen finn professzor sikeres kísérleteket hajtott végre 4 tehénnek vegyi úton előállított takarmánnyal való táplálásával. Sikerült bebizonyítania, hogy a természetes takarmányok etetése nélkül sem szűnik meg a tejképződés. A professzor szintetikus takarmánya 57 százalék keményítőt, 20,9 százalék szaharint (cukrot), 9,5 százalék poralakú alfa-cellulőzt, 8,2 százalék ásványi sót (16-félét) és 4,4 százalék hugyanyt tartalmaz. A szénát cellulózszalagokkal helyettesítette, melyeket kovasavval nedvesített meg, és kukorica olajjal, valamint A—

D vitaminnal dúsított. A közönséges szénát a tehén általában 10—12 óra alatt rágja meg, a cellulózszalagokat viszont 2 óra alatt megemészti. A szintetikus takarmányon nevelt tehenek évente 2000 kg 5,4—6 százalékos tejet adnak. lépés előtt megszökött a cirkuszból. Csak nehezen tudták visszahozni. Rézi nagyon értelmes és tehetséges. Amint meghallja a hosszú, elnyújtott „bravó"-t, tudja, hogy cukrot kap Amikor Durov észrevette, hogy Rézi szívesen ingatja vállait, megszületett a cigánytánc. Megfelelő öltözéket is kapott hozzá. Rézl külön vagonban utazik, meleg szappanos vízzel tisztítják körmeit. VOLGA, VOLGA ... Most nem a hatalmas folyóról lesz szó, hanem a Volga nevű vízilóról. Hatalmas medencéjében szokott sokáig a vízben pihenni. Volga már a moszkvai állatkert szülöttje, szülei afrikaiak. A legjobban a filmesektől és a fényképészektől fél. Elég, ha meglát egy fényképezőgépet, azonnal elhagyja a porondot. Azért sohasem lehet tudni, hogyan fog viselkedni az előadáson. A fürdőmedence további lakói UUBOCSKA ÉS VEROCSKA, a fókák, a messzi Kalifornia szülöttel. Természetük különböző, de nagyon tanulékonyak. Minden sikeres számért finom falatot, halat kapnak, nagyon jó az étvágyuk. Verocska nem fél a nézőktől, magabiztosan tipeg a porond szélére és nagyon boldog, ha megtapsolják. Ljubocska eleinte gyá va volt, de Durov nagy türelemmel fokozatosan hozzászoktatta a reflektorfényhez, a zenéhez, az emberekhez. Ljubocska ma már bonyolult akrobatamutatványokat ls elvégez: pl. égő lámpával az orrán — miközben kialszik a villany — felmászik a létrára. Megtanították énekelni ls, szépen labdázik, ügyesen oldalra bukfencezik. A KUTYUSOK a társulat legokosabb és legvidámabb artistái. Egyik mutatványuk nagyon bonyolult. A porondon körbeszalad egy kedves póni lovacska. Egymás után ugrik, a hátára 5 kutyu-zsoké. Négy még csak elfér valahogy, de az ötödiknek már alig jut hely. Nagyon 2í diró Z ol/ukVzo V va s á i ŕ : a. z. Az Oj Szó olvasóit Vlagyimir Du rov, Grigorij Benadze, Jari Hodzsi Kurbanov, Galina Tarbejeva, Valentyina Makajevová, Kazaosenko és valamennyi cirkuszművész üdvözli. szorosan kell ülniük. A másik két lovacskán majmok lovagolnak. A VADASZ ALMA Amikor Durov kilép a porondra, lead egy lövést. Ekkor felrepül egy galamb és magától bebújik a vadásztarisznyába, a porond peremén futó rókakoma pedig a clown hátizsákjába. Láttunk még táncoló zebrát a porondon keringőzve s tréfás medvéket különféle mutatványaikkal. A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS Vlagyimir Durov sokat mesélt arról, hogyan tanul és dolgozik az állatszelídítő nehéz, sok türelmet igénylő pályáján. Évtizedes munkássága során mindig az állatok kedvében igyekezett járni, kedvezményeket adott nekik, de ha kellett, büntetésből megvonta tőlük a finom falatokat, a cukrot, az almát, a narancsot. Az állatok ilyenkor érzik, hogy elégedetlen velük. Tapasztalata szerint nincs szükség a botra, a testi fenyítésre. Durov az állatokat akarata engedelmes eszközévé formálta és bebizonyította, hogy az ember nemcsak a természetet és a növénye ket, hanem az állatokat is alá tudja rendelni akaratának. A legérdekesebb kísérlet az, hogy Durovnak sl került megbarátkoztatni a rókát és a farkast a tyúkokkal, a kakassal, a macskát a fehér patkányokkal. Aki Durov munkáját a cirkuszban megnézi, biztosan nem bánja meg! 0* visszhano...

M!iT

OlvisszhanD... A pártosság nem béklyó A marxista művészetszemlélet egyik alapvető pillérjét, a pártosság fogalmát, amióta csak Lenin 1905-ben A párt szervezete és a pártos irodalom című cikkében megszövegezte, számtalan támadás érte jobbról ls, balról is. Tiltakozott és tiltakozik ellene a polgári és értelmiségi individualizmus, mert szabadságot korlátozó béklyót lát benne, és elködösítette, leegyszerűsítette a szektás dogmatizmus, mert béklyóvá szerette volna változtatni. Az utóbbi törekvés — állapítja meg Miloš Fiala a RUDÉ PRÁVO április 24-i számában — elsősorban a személyi kultusz Időszakára jellemző. Akkoriban nem ismerték el a művészet sajátos jellegét és arra kényszerítették, hogy az ismeretlen területek felderítése helyett illusztrálja a már felfedett és a kultusz szükségleteinek megfelelően „kozmetikázott" igazságot. A művészetet azonosították a propagandával, szinte dekás mérlegen megszabták, hogy a műben menynyi lehet a pozitívum és a negatívum, s az élet nem egy konfliktusának ábrázolása tiltott terület lett. Ez természetesen nemcsak komoly eszmei-politikai károkat okozott, hanem egyben az ellenség malmára is hajtotta a vizet. A személyi kultusz leleplezése után jelentkezett az ellenkező előjelű ellenhatás. Egyesek szőröstül-bőröstül elvetették a pártosságot, sőt akadtak olyanok is, akik esztétikai szempontból gátló tényezőt láttak benne. Az ilyen liberális nézetek képviselői egyszerűen nem veszik tudomásul, hogy ideológiánknak ma még osztályjellege van. Ez magától értetődően megkönnyíti a tőlünk idegen ideológia beszüremlését. Szükséges tehát a pártosság követelményének tisztázása. A gondolkodó ember nem tagadhatja, hogy abszolút cselekvési, alkotási szabadság a világ objektív társadalmi viszonyai között nem létezik és nem is létezhet. Az igazság individualista úton-módon való megközelítésénél azonban nagyobb szabadságot biztosít a művésznek, ha munkásságát egybefűzi a társadalmi haladásért küzdő kommunista mozgalom tudományos megalapozottságú világnézetével. Ez annyit jelent, hogy a valóságot annál adekváltabb módon fejezheti ki, minél szilárdabban áll a marxizmus—leninizmus talaján, minél tevékenyebben és tudatosabban részt vállal a párt küzdelméből. Ez azonban még távolról sem minden. Alapvető fontosságú ismérv az is, vajon az alkotás a haladás, az emberi felszabadulás, a párt ügyét szolgálja-e. Nem minden igaz mű pártos, de minden pártos alkotásnak igaznak kell lennie. Ez annyit jelent, hogy a művészet sajátos eszközeivel és törvényeihez igazodva ki kell mondania a teljes igazságot, beleértve annak „kellemetlen" részét is. A mű pártosságát csak konkrét elemzés alapján határozhatjuk meg. Hiszen tény az, hogy általában — egyes kivételektől eltekintve — nálunk elismerik a pártosság szükségességét, viszont egy-egy alkotás megítélésében már ellentmondásos vélemények alakulnak ki (Lásd pl. Mftačko Elkésett riportjait). Más szóval, nagyon csínján kell bánnunk azzal a kérdéssel, vajon az adott mű használ-e ügyünknek. Számításba kell vennünk, hogy pártos lehet olyan alkotás is, melyet „erős dohányként" érzékelünk, mert az elevenbe vág, amennyiben a szerző álláspontja felráz, mozgósít bennünket. Arról sem feledkezhetünk meg — hangsúlyozza Fiala, — hogy a művészi alkotás azonos világnézetet valló és körülbelül megegyező esztétikai ízléssel rendelkező „fogyasztóknál" ellenkező véleményt válthat ki, mert vitatható jellegű. Ezért kerülnünk kell az elhamarkodott véleménymondást és ehelyett előnyben kell részesítenünk a gondos elemzést, a vitát. Ezt az utat követi ma a párt is a művészet irányításában. Megfontoltan ítéli meg a művészi front egyes jelenségeit, harcol minden tehetségért, tudatában van annak, hogy ezen a síkon nem lehet az erőszakot alkalmazni. Az irányítás alapvető módszere itt az ideológiai befolyás, amely a művészt igaz, pártos alkotásra, a társadalom küzdelmében való aktív állásfoglalásra serkenti. Ez a módszer kialakítja a megegyező eszmei alapon álló különböző irányzatok és Iskolák szabad versengésének feltételeit és felelősségteljes pártaktívát lát a művészetben. Ugyanakkor következetesen beavatkozik ott, ahol szemmel láthatóan idegen eszmei áramlatok próbálkoznak művészetünkbe beszüremleni. Az ilyen jellegű pártirányítás elősegíti, hogy a pártosság ne legyen béklyó, hanem a művészek és forradalom érdekelnek logikus egybefűződése — fejezi be cikkét Miloš Fiala. Forbáth-versek cseh nyelven Nemrég jelent meg csehül Forbátli Imre Až nemi premluvi (Mikor a néma megszólal) című versgyűjteménye. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után hazánkba szakadt avantgardista költőnk kötetét meleg elismeréssel fogadja a cseh kritika. A LITERÁRNI NOVINY 16. számában Antonín Jelinek ismerteti Forbáth mozgalmas életútját, majd részletesebben méltatja válogatott verselt, amelyek az 1920—1938-as években láttak magyarul első ízben nyomdafestéket. Többek között sajnálattal állapítja meg, hogy csak ilyen késve kerül Forbáth a cseh olvasó kezébe, mivel politikai' és közéleti munkássága ugyan eddig is ismert volt, viszont költészetéről ez az első átfogóbb híradás. A Vojtech Jestŕáb fordításában megjelent versek (kár, hogy a fordító munkáját a recenzens — úgy látszik nyelvi okokból — nem méltatja s ezt a feladatot kimondatlanul ls ránk bízza). A. Jelinek véleménye szerint főleg pátoszukban, a háborúellenes motívumokban nagyobb szenvedélyességükben különböznek a cseh proletár költészettől. Művészi szempontból a legtalálóbbnak a forbáthi líra ér-, dekességét, az erőteljes látszólagos ellentmondásosságot, a kegyetlen gúnyt és öniróniát tartja. Egy másik jellemvonását viszont, amelyet szónokiasságnak nevez, elmarasztalja^ mivel véleménye szerint ma már szerepét vesztette. A méltatás zárórészében A. Jelinek kifogásolja, hogy a kötetbe nem kerültek bele Forbáth 1942-ben Londonban megjelent verskötetének egyes költeményei, bár úgy értesült, hogy ezek a forbáthi mű csúcsa. Szívből örülünk a verskötet jó kritikai visszhangjának és reméljük, nem marad el az olvasók érdeklődése sem. De addig mi se maradjunk némák, hanem hasonlítsuk össze az 1958-ban megjelent versgyűjteményt cseh nyelvű változatával. Fejes Endre dicsérete a Pravdában Három év után, a Politikai Könyvkiadó gondozásában, Hana Ponická fordításában megjelent Fejes Endre Rozsdatemető című regényének szlovák nyelvű fordítása. Pavol Števček a PRAVDA április 18-1 számában írt kritikájában hangsúlyozza, hogy azóta már elültek a magyarországi élénk, sőt viharos vita hullámai, és ami tegnap még kérdéses volt, az ma már természetes az irodalmi élet része lett, így alkalom nyílik a mű nyugodt légkörben való, elfogultság nélküli felmérésére. Ilyen bevezető után az ember inkább csendesen elmarasztaló vagy langyos véleményt várna. A folytatás azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a bíráló pártján áll ennek az alig kétszáz oldalas regénynek, amelybe Fejes belesűrítette egy munkás család, a Habetlerék életének négy évtizedét. Egyértelműen fogalmazza meg ezt a véleményét: „A Rozsdatemető nem támadható publicisztikai felhívás, hanem engedményeket nem Ismerő pártos művészet." Egyben leszögezi azt is, hogy hazánkban hiába keresnénk hasonló irodalmi alkotást, amely ilyen nyílt szívvel mondaná kl az igazságot a munkásosztály lelki világa feltérképezésének illúzióiról. . Fejes nem epikus művet írt, hiszen ehhez sokkal nagyobb térre lett volna szüksége, nem a történelem folyását, az eseményeket festi meg, hanem elsősorban az emberek lélektana érdekli, ide vetíti művészete fényszórójának sugarát. A tények és a társadalmi-emberi kapcsolatok ábrázolásában ugyanakkor elkerül minden miszticizmust, szigorúan materialista alapon nyúl a kérdésekhez s ezért teljes mértékben megbízható, tárgyilagos. Módszere a tapasztalatok, az élmény, a tett és történés szinte száraz, logikailag pontos, minden leírást, eszmefuttatást és kommentálást nélkülöző vázolása. A bíráló megállapítja, hogy olvasói szempontból ez nem mindig vonzó, sőt helyenként majdnem az unalmasság határát súrolja. Mégis vitathatatlan a tények általi provokálás poézise. Annál inkább, mivel Fejes ezt a módszerét mesterien alkalmazza. Ennek köszönhető, hogy a t^iyeknek filozófiai mélységet tud kölcsönözni. Bár ŠtevCek a Rozsdatemetőben nem lát szolzsenyici típusú irodalmat, mint ahogy egyes kritikusok állították, örömmel fogadja szlovák nyelvű kiadását, mert ez a mű vitathatatlanul hozzájárult és hozzájárul ahhoz, hogy a művészet bátrabban átlépje az eddig ismert igazságok határait. G. I, ( 19BS. április 28. * fJJ SZÖ S