Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-24 / 112. szám, szombat

N'GANGA

, j, dobosok reggel kilenckor kezdik a „koncertet". -Ugyanis N'Ganga három dobosból álló kis „zenekarral" járja a vidéket. A sztár dobos egy leopárdbőrrel bevont hangszeren játszik. Hozzá hasonló művész állítólag messze a környéken nem található. A másik kettő egyetlen lapos kagylóformájú dobot ver faütőkkel. De ezek csupán a sztár kísérői. N'Ganga kissé különös látvány. Tollas fejdísz, háncsfoszlányok és leopárdbőr a dereka körül, háncskabát és egy keki nadrág. A térséget, amelyen táncol, hálóval kerítették el, és közepén egy lándzsát szúrtak a fűidbe, amelynek hegyén ugyancsak egy öreg háló szomorkodik. A lándzsa körül táncol N'Ganga. Széles körben .fiatalok és öregek ülnek, egyesek mellettünk a napernyő alatt, mások a tűző napon. A nézők nem éreznek misztikus félelmet. Mágikus ereje van? Semmi köze a mágiához, ez legjobban a nézőkről ís leolvasha—tó* -akik—nagyszerűen" •"szórakoznak, élvezik a közmondásokbain rejlő finom célzásokat. N'Ganga tulajdonképpen társadalma kollektív bölcsességét alkalmazza. Ezt egy régi N'Gangától tanulta, aki beavatta őt a világ eseményeit irányító törvényszerűségbe. De — és ezt hangsúlyozni kell — nem az isteni rendelés törvényszerűségeibe, mert az afrikai hagyományos társadalmi kollektíva szigorúan materialista. Az afrikai öregek képzeletében a természet mozgékony erők rendszere, s ezek az erők kölcsönös egyES DOBOSAI amennyiben nem a szemfényvesztés útfán halad — a világot mozgató erők és ellentétek ' ismerétének segítségéval igyekszik bizonyos következtetéseket levonni. Lehetőségei természetesen erősen körülhatároltak. Bizonyos mértékig a műszakilag képzetlen barkácsolóra emlékeztet, aki a recsegő rádiókészülék előtt azon töpreng, mi lehet a recsegés oka. Így azután N'Ganga, mint társadalmának egyik képviselője — a bizonyíthatóin messze túlmenő tételeket állít fel. Ezek a tételek viszont mindenkor abba a hagyományos világképbe illeszkednek, amely helyes és bizonyítható, amely a társadalom további N'GANGA TÁNCOL A dobok hirtelen elhallgatnak. N'Ganga nagy hangon beszélni kezd. — „Mit mond?" — kérdi a feleségem. — Közmondásokat — feleli kísérőnk, a falu tanítója. — A palánkot megkötözték, a palánk elégett — tolmácsolja a tanító. De a tolmácsolás immár céltalan, mert ami most következik, az már vita — közmondásokban. Ezek a közmondások hasonlítanak egy kicsit a kínai versekre: sok szóvirágba burkolva, kevés lényeg. A nézők közül felemelkedik egy férfi, és ugyancsak közmondásokban válaszol N'Gangának. — Most alkudoznak — jelenti a tanító. N'Ganga vitapartnere az öregek tanácsának elnöke. És N'Ganga ismét táncol. Egy bankjegy csúszik a hálóba. N'Ganga közmondásokat szaval. Egy fiatal aszszony kezébe kapaszkodó kislánnyal előre lép Közmondások és tánc. Dobok pergése. És ez órákon át ismétlődik a tűző napfényben. N'Gangáről patakokban csurog a verejték, és a nézők — öregek és fiatalok egyaránt kiválóan szórakoznak. Megpróbálom N'Gangát valami európai fogalmi kategóriába sorolni. De vajon melyikbe illik? Nem kuruzsló, pedig betegek kérik a segítségét. A gyógyítás massamba feladata, aki messze földön „híres tudós" Ismeri a növényeket, a mérgezőket és a gyógyító hatásúakat is. — Vannak betegségek — mondja massamba — amelyeket csak az orvosok segítségével s mások, amelyeket csak én tudok meggyógyítani. Azonban vannak olyan esetek, amelyeket csakis N'Ganga ismer fel. másra hatással áitamdó változást idéznek elő. Az. ember — többnyire szenvedő áldozatként — e természeti .erők egy része. A természeti törvények ismerete és az intelligencia teszik lehetővé N'Gangának, hogy bizonyos jelenségeknek az emberre gyakorolt hatását megmagyarázza. N'Ganga nem lehet akárki, még megfelelő képzettséggel sem. N'Ganga tanító igen sok tanulót visszautasít, mert a tudáson kívül első követelmény a következtető képesség és az előrelátás intuitív adottsága. A felismerést orákulumszerűen közmondásokban közli, és ezért jutalmat kap. A dobok peregnek, és N'Gan'ga táncol. Európai szemmel ez a tánc különös torz mozgások keveréke. Nem szórakozás, de nem is mágikus rítus. N'Ganga számára a dobszó előre meghatározott üteme reflexoldó sorozat. Saját fogalmaink szerint: ilyenkor a tudás és az ösztönösség találkozásából felvillan a felismerés. N'Gangának ebben nagy a gyakorlata. N Ganga éppen „kapcsol". Egy Intésére a dobok elhallgatnak, és folytatódik a közmondáspárbaj az öregek elnökével. A nézők látható megelégedetten figyelik a vitát. A falu számára nagyon is kézzelfogható értékekről van sző. N'Ganga pénzt vagy árut kíván. Az öreg kétségbe vonja N'Ganga képességeit. Rámutat a tévedés, sőt még a csalás lehetőségére is. Szóval minden tudását és tapasztalatát latba vetve alkudozik. És az alku legfontosabb fegyvere a kételkedés, mert az afrikaiakat csak a gyakorlati eredmény érdekli. A dolgok természetében rejlik, hogy N'Ganga elmélete és a gyakorlat" között meglevő szakadékot soha nem lehet teljesen áthidalni. Működési területe ugyanis ott kezdődik, ahol társadalma már képtelen közvetlen, gyakorlati, ellenőrizhető és minden időben megismételhető eredményeket elérni. A jelek szerint — fejlődésének alapfául szolgálhat.- > Ma &már ez a világkép elavult, " viszont a Szaharától délre lakó afrikaiak 80 százaléka még ma is távol él a piacgazdálkodástól, és szívósan ellenzi a változásokat. A haladó afrikai kormányok egyik legnehezebb feladata éppen az, hogy megtalálják az új világképhez való átmenet formáját. Első pillantásra ez nem is olyan nehéz feladat: egy materialista amtiinduviduallsta életfelfogás, amely lényegesen alacsonyabb színvonalon, de megfelel a korszerű tudományos elképzelésnek. Sajnos azonban a hagyományokhoz ragaszkodó afrikai társadalom makacsul maradi. Az európai történelemfejlődés) felfogástól (amely a múltban a jövő felé haladó embert látja) eltérően, az afrikai társadalmi kollektíva tagjai előtt a történelem zárt kör. Az van, ami volt, és ami volt, az mindig lesz. Az ősök cselekedete helyes volt, és boldog az, aki az ő parancsaik szerint él. Természetesen változások azért minden időben voltak, de ahogy a katolikus egyház az új dogmákat mindenkor a bibliával magyarázza és Krisztus szavaira vezeti vissza, úgy az afrikai tradícionalisták ls az ősöktől származtatják az újításokat. És tény, hogy a mindennapi életben előforduló számtalan új szokásért büntetéssel sújtanak a maradiak. A hagyományos kollektívától nehéz út vezet a korszerű közösségi társadalomig. N. Krumah, Ghana elnöke a „Tanulmány az öntudatról" című művében egy egészen eredeti megoldást keresett. Mások viszont elsősorban gyakorlati megoldásokkal kísérleteznek. Es közben egyre peregnek a dobverők.. Évente két erős hegylakó ™ ereszkedik le Észak-India peremhegyeiből, és gyalog teszi meg a hosszú utat Bombaybe Aga Khánhoz. ök a Himalája völgyében kétezer méter magasban élő hunza törzs küldöttei. Különös látványt nyújt ez a két ember, akik az ezer kilométeres fárasztó út után sem veszítik el jókedvüket, pedig sivatagokon, hegyeken és dzsungeleken keresztül érnek Bombaybe. A hunzák küldöttei ezeréves hagyományt tisztelve azért jönnek a városba, hogy átadják a nép által gyűjtött kincseket, mert a hunzák nem a pénzben keresik a boldogságot. Egyedüli „vagyonuk" az egészségük, ezt őrzik féltő gondoskodással. Egyben titkuk is, melyet az orvostudomány világhírű tekintélyei évek óta hiába próbálnak megfejteni. A természet boldog gyermekei Mac Carrison skót orvos 14 évet töltött Észak-Kasmírban egy olyan nép körében, amelyet csak egy hegyi folyó választ el a hunzák közösségétől. Az egyik parton a legsúlyosabb betegségekkel kellett felvenni a harcot, a másikon viszont betegségnek a legkisebb jelét sem fedezte fel, sohasem kérték a segítségét. A skót orvost nagyon meghökkentette, hogy a hunzák még a legkezdetlegesebb gyógyászatot sem ismerik. Mintha ősidők óta nem tudnák, mi a betegség. Átlag életkoruk világrekord: 110— 120 év. Az itteni öregek a hegyek között játszva elsétálnak 10—20 kilométerre. Fogfájás vagy szembántalom ismeretlen jelenség. A nők szépek, és ötvenéves korukban ls sudár termetűek. Carrsino a völgyek lakóit AKIK NEM TUDJÁK, Ml A BETEGSÉG figyelve arról győződött meg, hogy a hunzák nem emberfölötti lények, szervezetük semmiben sem különbözik másokétól, más viszonyok között. éppen olyan hajlamosak a betegségekre. Pedig a völgy vize és levegője senn nagyon egészséges. Más törzsek körében pusztít a tüdőbaj, a tífusz és a cukorbaj. A hunzákat kétségtelenül vallássá emelt életmódjuk, táplálkozásuk különbözteti meg a többi néptől. A rejtély megoldódik Carisson 14 évi kutatás után hazatérve könyvben foglalta össze tapasztalatait. Nem hittek neki. Akkor a következő kísérlethez folyamodott: 1200 patkányt egy londoni külvárosi család étrendje szerint fehér kenyérrel, heringgel, cukorral és zöldséggel táplált. A patkányok megbetegedtek, ugyanolyan betegségben szenvedtek, mint az emberek. Carisson ugyanakkor 1200 patkányt a hunzák étrendje szerint táplált, ezek egészségesek maradtak. A hunzák titkára egy következő expedíció derített fényt. A húsztagú Belwefje-expedíció megállapította, hogy a hunzák étrendje megszeghetetlen tabu, íratlan parancs, mely így fejezhető ki: az ünnepek kivételével kevés hús, vegetáriánus koszt, főként nyers zöldség, amely megőrzi a vitaminokat és étsókat, forralt víz, és semmilyen izgatószer, sem alkohol, sem dohány. Diétás étrendjük lényeges részét a gyümölcs alkotja. A völgyekben sok a meggy, a barack, a dinnye, a körte, az alma, a szőlő. Szüret után a gyümölcsöt szalmaaljon szárítják. 2286 éves civilizáció A hunzák teljes gazdasági önállóságban élnek. Kevés só kivételével semmit sem vesznek a külvilágtól. Azt a három-négy hónapot, amikor nem terem semmi, „éhes. tavasznak" nevezik. Az expedíciók meglepődve állapították meg, hogy a hunzák ilyenkor semmit sem esznek. Azaz napjában egyszer gyümölcsből és hegyi vízből készített furcsa lét isznak. Az elemzés során kiderült, hogy ez a legtáplálőbb gyümölcskivonatból készült koktél. Július végétől, augusztus közepéig roskadoznak a barackfák. A hunzák megbecsülnek minden szem termést. A barackmag belső, lágy részét elfogyasztják, vagy vajjá sajtolják, a csonthéjat fűtőanyagként használják fel. E kis ország legendái, melyeket a történelmi krónikák is megörökítettek, azt hirdetik, hogy a hunza civilizáció 2286 éves, s még abból az Időből ered, amikor Nagy Sándor seregei meghódították az Indus felső folyásának völgyeit. Az első faluközösségeket a nagy hódító seregéből megszökött kereskedők alapították. DÁVID DEBARQUE TEGNAP ES MA EGY ORSZÁG EZER ÉV TÜKRÉBEN N. POLJANOV LUXEMBURGI RIPORTJA A

z őrség üvegbódéjában egy hosszú zubbonyos csendőr üldögélt. Hanyag pillantást vetett felénk, és elfordult. Kissé meghökkentünk: talán csak nem léptük át autónkkal egy újabb állam határát? Biztosan tudtam, hogy öt perccel előbb még belga földön robogtunk. Reggel elhagytuk a zajos Brüsszelt, aztán megtekintettük a híres Waterlooi csatamezőt, ahol örökre lehanyatlott Bonaparte Napóleon csillagr, s most óriási üvegházak alatt szőlő érik. Waterloo után a távolban feltűntek az Ardennek nyúlványai. A második világháború Idején Itt ls csatazajtól volt hangos a vidék, s ha le ls áldozott néhány tábornok csillaga, a hajtókájukon továbbra is ott ragyognak a csillagok. Az Ardennekben is idilikus nyugalom honol: legelésző tehenek, szorgalmasan őrlő szélmalmok, benzinkutak képe jellemzi a tájat a tűző napsütésben. Hirtelen feltűnt a csendőr. Ugyanolyan üvegbódébői Jött ki, mint amilyet a belga városokban láttam. Jól sejtettem. A térkép szerint is Luxemburg nagyhercegség területére léptünk. Nem állt előttünk sorompó, a csendőrök nem igazoltattak, a vámosok nem zaklattak. Belgium és Luxemburg határa inkább jelképes. Ogy jutottunk át, mint valamilyen útkereszteződésen. YPff^lMW fi kedés jellemez. Ennek ellenére a bonyolult viszonyok között kialakult luxemburgi nemzetiség az egymást váltó megszállóktól függetlenül, helytállt az idegen betolakodókkal szemben. Az az ügyes kezű, hazája minden talpalatnyi földjéhez ragaszkodó nép ma ls fejleszti gazdaságát. Luxemburg nagyságát tekintve a világ államainak sorában az utolsók között van. Európa hatalmasságai nemegyszer háborúskodtak a kis nagyhercegségért. Az ellenség több mint hússzor ostromolta meg Luxemburg városát. M^MMBT A luxemburglak gyűlölettel tekintenek a Mosel túlsó partja felé, ahol Nyugat-Németország terül el. Negyed század leforgása aiatt kétszer érte őket támadás ebből az Irányból. Ha az ember megkérdezi a part menti falvak lakóit, hogyan állapítják meg, hol van a határ, rendszerint ilyen választ kap: — Nagyon egyszerűen. Csónakb- szállok, bemártom ujjam a vízbe és megszagolom. Ha boche-szagú (a franciák, a belgák és a luxemburgiak így csúfolják a németeket) tudom, hogy nem szabac". tovább eveznem, ott már Nyugat-Németország van. A luxemburgiak sohasem fogják elfelejteni a náci megszállás sötét éveit, amikor az Ardenekben fegyverrel harcoltak a fasiszták ellen. Luxemburgot Slegfrted herceg alapította 963-ban egy lerombolt várerőd helyén. Lusillburgom, a kis település kedvező földrajzi és stratégiai helyzeténél fogva gyors fejlődésnek indult, s magára vinta nagy szomszédainak figyelmét. Mivel a Reimset és Triert összekötő római út mentén feküdt, a Nyugat 3gyik legfontosabb közlekedési útvonala lett. Minden feudális rendszert területi és gazdasági terjeszA fővárosban, Luxemburgban vagyunk, mely a nép számára határtalanul kedves. Ogy érezzük, láthatatlan időgépen visszaszállttnk a középkorba: hatalmas sziklavár maradványai, föld alatti ötemeletes kazamaták komor falai, gótikus templomtornyok, nagyhercegi palota, kapujában pedig a hagyományos parádés őrségváltás. Kővé meredt évezred? Bármennyire ls megállt az idő az Európa „szilánkjának" nevezett nagyhercegségben, azért a XX. század is betört ide. Útját a nagyolvasztók, a konszernek és a nagy business jelzik. Az ősi épületekben, ahol valaha lovagok keringőztek szívük hölgyével, lovagiasságot nem Ismerő trösztök fészkelődtek be. A három fő trösztöt — az Arbedet, a Rodange-t és a Hadirt számtalan szál fűzi a belga és francia szén- és acélbárőkhoz. Ezek még a század elején magukhoz ragadták a hatalmat. Azóta uralmuk a kitermelt szén, vas és acél mennyiségével párhuzamosan nőtt. Luxemburg egy főre számítva ma sokkal több feketefémet állít elő, mint a világ bármelyik más állama. Évente négymillió tonna acélt gyárt. Ez jelképezi a koronázatlan nagyhercegek hatalmát, azokét, akik előtt a polgári politikusok mind kalapot emelnek. Csodálkozhatunk-e, azon, hogy ha a Nyugaton szó esik szén- és acélszupertösztök összevonásáról, rögtön Luxemburgra gondolnak, a csendes és kényelmes Luxemburgra. Ott a mágnások különösen jól érzik magukat. Egyrészt otthonosan érzik magukat, másrészt tisztes távolságban vannak a Ruhr-vidék, Párizs vagy Milánó szenvedélyektől fűtött politikai boszorkánykonyhájától. Nem egészen négy évtizeddel ezelőtt az Arbed nagyon fontos szerepet játszott az acélkartell létrehozásában, tíz évvel ezelőtt pedig ajtót nyitott a Montán Uniónak, melyet hat nyugat-európai kormány azért tákolt össze, hogy meggyorsítsa az atlanti háborús előkészületeket, és fegyvert adjon a bonni militaristák kezébe. Ismét úton vagyok. Franciaország felé robogunk. Amikor az üvegbódé mögött megpillantom a tereferélő csendőröket, nem kell már térkép. Tudom, hol az államhatár. Mellettünk vonul el, s a fényjelző sárga lámpája mintha figyelmeztetné Luxemburgot: Légy óvatosI