Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-22 / 110. szám, csütörtök

A leninizmus zászlaja alatt a szocializmus új győzelmei felé (Folytatás a 2. oldalrőll I Cialistn pptpí m i GÓOÍi n Lr ialuntŕíc -X A . i ! I „ , . - . , _ (Folytatás a 2. oldalról) E nézetek táptalaja a párt s a munkásosztály szerepének s küldetésének teljesen helytelen megítésése és — bár e nézetek hirdetői és a hozzájuk hasonló egyének a múltban gyakran hangoztatták a nép szerepének fontosságát — népünknek s szerepének lebecsülése is. Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából egyes folyóiratok szerkesztőségei szükségesnek tartották olyan cikkek közlését, amelyeknek szerzői áltudományos módszerekkel s önkényesen boncolják népünk s nemzeteink jellemét. A kispolgári rétegek közönyös gyöngeségét, elővigyázatosságát s alkalmazkodó képességét állandó nemzeti jellegzetességünkként tüntetik fel. A hősiesség trónfosztását és az objektivitás jelszavait hangoztatva ítéletet mondanak, mely szerint népünk múltja és jelene a passzivitás bélyegét hordja magán. Az ilyen becsmérlésre csupán egy kérdéssel válaszolhatunk: vajon ki volt az, aki nálunk pártunk vezetésével kiragadta a kormányt a burzsoázia kezéből, ki tette lehetővé a szocializmus győzelmét, ki birkózott meg önfeláldozóan minden nehézséggel és ki vállalja bátran az új feladatok teljesítését? A leghatározottabban fel kell lépnünk a munkásosztály és a dolgozók szerepének becsmérlése ellen, mert mindig népünkben rejlett s benne van ma is a társadalmi előrehaladást döntő mértékben lehetővé tevő mozgató erő. Pártunk alapvető fontosságú feladatának tekinti, hogy megmutassa ezeknek az erőknek a helyes irányt s állandóan szélesebb teret adjon népünknek, hogy kezdeményezően, tettrekészen vegyen részt szocialista országépítésünkben. Különösen a leguutóbbí időben áll rendelkezésünkre számos új módozat, amely mindezt lehetővé teszi. A nemzeti bizottságokban s szakbizottságaikban, a népbíróságokon, a népi ellenőrzés szerveiben s másutt is dolgozóink százezrei intézik a nép ügyeit s járulnak hozzá társadalmunk felvirágoztatásához. A szocialista demokrácia elve érvényesül a közelmúltban jóváhagyott új gazdasági rendszerünkben is, amelynek tartozékai a termelésben dolgozókat képviselő új szervek lesznek. Szocialista társadalmunk kibontakozódásával egyidejűleg mind nagyobb méreteket ölt az az irányzat is, mely szerint egyre változatosabbaknak kell lenniük azoknak a módozatoknak, melyeknek alapján a dolgozók tevékenyén* s közvetlenül vehetnek részt az állam igazgatásában s gazdasági éleünk irányításában. Ez teljes mértékben meg is felel annak a szándékunknak, amelynek célja '=-» mint ahogyan Lenin mondotta — a szocialista társadalom fejlődése a kommunista önkormányzatig, amikor gyakorlatilag „mindnyájan egymás után" részt vesznek az igazgatásban. A munkásság és a parasztság baráti osztályaiból s a dolgozó értelmiségből álló szocialista társadalom felvirágoztatása alapjának azt tekintjük, hogy a lakosság egyes osztályai és rétegei egyre közelebb kerülnek egymáshoz s elmélyülnek osztályellentétektől mentes kölcsönös kapcsolataik. E folyamat kiindulópontja a termelőerők fejlesztése, amikor is kiegyenlítődik az ipar s a mezőgazdaság színvonala, megszűnnek az ország egyes területein még létező színvonalbeli különbségek és fokozatosan a fizikai és a szellemi munka, a falu és a város stb. közöti lényeges különbségek is. Az egyes osztályok közötti törvényszerű fejlődéssel egyidejűleg, melyet pártunk mindenképpen támogat — az egyes osztályokon belül is minőségi változásra kerül sor. Az osztályok bonyolultsága és ellentétessége elválaszthatatlanul összefügg minden új. magasabb fokú szervezet fejlődésével. íme egy példa: a burzsoázia leveréséért és a szocialista forradalom elterjesztéséért folytatott küzdelem legnagyobb terhét viselő munkásosztály soraiba idővel beolvadt a nem munkás dolgozók jelentős része, ugyanakkor porondra lépett az új, fiatal munkásnemzedék, amely már az új társadalom feltételei között nőtt fel és némileg eltérőek jellemvonásai a kizsákmányoló társadalom feltételei között szükséges osztályharcban megacélozódott proletár nemzedék jellemvonásaitól. A szövetkezeti parasztok osztálya lemondott a magántulajdonon alapuló vállalkozásról és most már túllépi a kisüzemi technológia korlátait, magáévá teszi a tudomány és a technika vívmányait és fokozatosan elsajátítja a termelés és a munka színvonalasabb, ipari jellegű, nagyüzemi módozatait. A termelőerők fejlődése, a tudomány s a technika vívmányainak egyre szélesebb körű hasznosítása, a kultúra és a közművelődés terjesztése jelentős mértékben járult hozzá népűnk általános műveltsége s fejlettsége színvonalának emeléséhez. Az úi köztársaságban társadalmunk minden osztálya tagjainak milliói tettek szert általános és szak cialista értelmiségünk jelentős részét. Az értelmiségiek — a különleges társa dalmi réteg jellegétől fokozatosan mentesülve — a munkásokkal s a parasztokkal együtt egyre nagyobb mértékben vesznek részt új társadalmunk kiépítésében. Engedjék meg, hogy kissé részletesebben foglalkozzam az értelmiséget érintő kérdésekkel. A legutóbbi időben gyakran s néha szenvedélyesen vitatkozunk az értelmiségiekről és az is előfordul, hogy egyesek ezzel visszaélnek. Lenin fokozott figyelmet szentelt az értelmiség szerepének. Nagyon részletesen jellemezte helyzetét a kapitalizmusban, nagyra becsülte a forradalmi mozgalomhoz csatlakozott haladó szellemű értelmiséget, de ugyanakkor arra is rámutatott, hogy azok az értelmiségiek, akik önmagukat az osztályok fölé igyekeznek emelni, — tehetetlenek, semmit sem jelentenek, s az önámítás, a csalóka ábrándok, a kilátástalanság az osztályrészük. Lenin nagyon sokat fáradozott azért, hogy a marxizmus eszméinek megnyerje a haladó szellemű értelmiségieket s azok a munkásosztállyal együtt tevőlegesen vegyenek részt küzdelmeiben. Lenin jóval az Októberi Forradalom előtt kitűzte a párt értelmiségeinek legfontosabb feladatát, hogy a proletariátus megszervezése folyamán tegyék fölöslegessé azokat a „különleges" értelmiségi vezetőket, akik különválnának a forradalmi párttól, vagy pedig másképpen, sajátosan viszonyulnának a forradalom célkitűzéseihez és érdekeihez. Az Októberi Forradalom előtti időben ez az elgondolás a proletárok pártjához tartozó értelmiségre vonatkozott, megelőzte a szocializmus győzelme utáni törvényszerű fejlődést, amely fokozatosan oda vezet, hogy az értelmiségiek egybeforrnak a többi dolgozóval és az „értelmiségi" szó sem szolgál valamilyen kizárólagosság megjelölésére, hanem alapvető tartalmát juttatja kifejezésre — az egyén magas fokú műveltségét, aminek az új társadalom minden tagjára jellemzőnek kell lennie. Nagyon értékesek s mindmáig tanulságosak azok az elgondolások, amelyek alapján Lenin a munkás- és kommunista mozgalomban részt vevő egyes értelmiségiek rendi tulajdonságait értelmezte, különös tekintettel arra az időszakra, amikor az értelmiségiek szervesen a burzsoáziához tartoztak. Lenin nyíltan ostorozta hajlamosságukat az individualizmusra, azt, hogy ki akarnak térni a proletár fegyelmezettség és szervezettség elöl. Állandóan hangsúlyozta, hogy a forradalmi gyakorlatban egybe kell fonódniuk az értelmiség és a munkásosztály erőinek s értékes tulajdonságainak, s ennek tükröződnie kell a szocialista értelmiségiek jellemében s általában a szocialista emberek arculatában. színvonalának a kérdése. Ezért a'jö- I és ügyelünk arra, hogy minél nagyobb vőben is egyre jobb gondossággal mértékben elsajátíthassuk s munkánk foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel | közben a kommunizmus szolgálatába állíthassuk mindazt, amit az emberiség tevékenysége valamennyi szakaszán kimagasló eredményként elért. A társadalmi szervezetek küldetése A * szocialista demokrácia továbbfejlesztésének folyamatában fontos lépésnek tartjuk a párt Központi Bizottságának ez év januárjában hozott következtetéseit a dolgozók tár sadalmi szervezeteinek tevékenységé ről. Ezeknek a következtetéseknek alapvető értelme célszerűen differenciálni és elmélyíteni a társadalmi szervezetek munkáját úgy, hogy még szélesebbkörűen felöleljék a dolgozók érdekeit, ennek útján tevékenyebb politikai és közéleti munkára serkentsék őket, és még nagyobb részt vállaljanak az emberek sokoldalú kommunista neveléséből. V. I. Lenin ebben a szellemben nem egy ízben megfogalmazta a társadalmi szervezetek felelősségteljes küldetését, és rendkívüli figyelmet szentelt a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség szerepének. A CSKP Központi Bizottságának, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a fejlett szocialista országépítés szakaszában betöltött helyzetére és küldetésére vonatkozó határozata konkrétan rámutat a Lenin által kitűzött fela'datra, hogy a szakszervezet váljon a kommunizmus iskolájává, a munkásosztály általi irányítás és Igazgatás s minden dolgozó iskolájává. A Központi Bizottság abból Indult ki, hogy a szakszervezeti szervek és szervezetek munkájával szemben támasztott fokozott igényeket objektíven megmagyarázza a népgazdasági irányítás új rendszerének bevezetése. A szakszervezeteknek, főleg a termelés eredményeiben a fokozott egyéni és kollektív anyagi érdekeltségre való tekintettel az eddiginél sokkal inkább részt kell vállaniuk a dolgozók eszmei, politikai, erkölcsi és szakmai képzéséből, elsősorban a munka iránti szocialista viszony és a társadalom iránti viszony elmélyítéséből. A szakszervezetek részvétele nélkül elképzelhetetlen a tökéletesebb gazdasági rendszer sokoldalú érvényre juttatása. Mindmáig érvényesek Leninnek az ifjúsághoz intézett szavai. Lenin a fia talokban látta az idősebb nemzedék mű vének folytatóját. így kell tekintenünk nekünk is az Ifjúságra, s problémáinkat komolyan, felelősségteljesen keli meg oldanunk. Néha a fiatalok egyes vitat ható megnyilvánulásai alapján felmerUl az a nézet, hogy többségük nem ismerte a tőkés rendet, se a nyílt osztályharcot. A 35 éves korhatár alatti emberek már új feltételek között növekedtek, és nem ismerik a kapitalista kizsákmányolást. Ezt a tényt azonban nem olvashatjuk a fiatalok fejére. Végeredményben a kizsákmányolás-mentes élet kiharcolása a fő értelme a párt múltban folytatott munkásságának és harcának. A múlt csökevényei ellen és az új, szocialista életért folytatott aktív harcban azonban tekintetbe kell vennünk ezt a tényt az ifjúsági szövetség munkásságában. Mindig mérlegelnünk kell, hogyan beszéíjUnk a múltról, hogy ne egyszerűsítsük le, hanem igaz és el nem ferdített képet fessünk az eddig megtett útról. A múltról beszélek, de ennek ismerete nélkül nem formálhatjuk a jövő nemzedékeinek életét. A szocialista társadalom továbbfejlesztésével általában szorosan egybefonódik az a feladat, hogy céltudatosan kialakítjuk az új szocialista életmódot, határozottan megjavítjuk az emberek életkörülményeit és megoldunk minden ezzel összefüggő problémát. Az ember anya gi és szellemi szükségleteinek mind szélesebb körű kielégítésére célzok, ami feltétele annak, hogy meghatványozzuk az emberek alkotóképességét, és új erő ket szabadítsunk fel a társadalom továbbfejlesztésére. Ezek a problémák közvetlenül összefüggnek a munkaidő lerövidítésének és a szabad idő célszerű felhasználásának kérdésével. A szabad időt fel kell használnunk a dolgozók fizikai és szellemi fejlesztésére, és arra, hogy még nagyobb mértékben vegyék ki a részüket a közös iigyek igazgatásábóL Számolunk azzal, ahogy a XII. kongresszus meghagyta, hogy a következő ötéves tervben határozottabban hozzálátunk a munkaidő csökkentéséhez. Ezzel párhuzamosan feltétlenül törekednünk kell arra, nehogy a szabad időt elfecséreljük. Ez számos intézkedést követel meg. Elsősorban a szó legszorosabb értelmében bővítenünk kell a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, kezdve azzal, hogy kielégítő módon helyettesítenünk kell az ún. házi munkát, javítani kell a munkahelyre való közlekedést, továbbá az iskolán kivüli művelődési rendszer elterjesztésére, a kultúra, a sport és az aktív pihenés valamennyi formája további fejlesztésére kell törekednünk. Amint már említettem, nagy feladat hárul itt a társadalmi szervezetekre, főleg azért, mivel tevékenységüket a dolgozók bizonyos érdeklődési küréhez mérten fejlesztik. Ezért figyelmüket főleg a lakéhelyekre irányítjuk, ahol az emberek szabad idejUk nagy részét töltik. Támogatjuk az államok békés együttélését Nincs szándékomban, hogy e helyen pártunknak az értelmiséggel szembeni kapcsolatait, problémáit részletezzem, mert úgy vélem, hogy ezek közismertek. A legöntudatosabb értelmiségiek már a háború előtt megtalálták helyüket pártunk soraiban s annak oldalán és az eddig eltelt húsz év folyamán is segítettek pártunknak a szocialista kultúra s közoktatás megszervezésében, a szocialista tudomány, technika és művészet felvirágoztatásában, egészségügyünknek magas színvonalra emelésében stb. Pártunk mindig nagyra becsülte azt a nagy munkát, amelyet az értelmiségiek a párttal, a munkássággal és a parasztsággal együtt társadalmunk kultúrájának s műveltségének felvirágoztatása érdekében végeztek és ezzel kommunista kötelességüket teljesítették. Novotný elvtárs legutóbbi bratislavai látogatása alkalmából felhívta mindnyájunk figyelmét arra, hogy a most következő időben „az értelmiségnek, de elsősorban a tudományosműszaki értelmiségnek élvonalban kell részt vennie a termelési folyamatok korszerűsítésére, s a munkatermelékenység növelésére Irányuló törekvésekben, a munkásosztállyal együtt pártunk legjobb segítőtársainak kell lenniük, a tudományos-műszaki forradalom megvalósításában". Meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a követelménynek megfelelően készül fel főiskoláinkon az ifjú nemzedék, hogy a kommunizmus építésének gyakorlati feladatait jól végezhesse el. A szocialista társadalmunk további felvirágoztatásával összefüggő feladatok teljesítése egyre színvonalasabb munkát s a társadalom minden tagjától egyre tökéletesebb ismereteket, képességeket követel. E feladatok teljesítésére törekedve tudatosítjuk hogy hovatovább nagyobb jelentősé gű az emberek politikai fejlettségé képzettségre és ma már ők alkotják szo- nek, szakképzettségének s kulturális A pártpolitika elmúlt 20 esztendejének legkifejezőbb vonásai közétartozott, hogy a szocialista társadalom építésében mindig a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak a világkapitalizmussal vívott történelmi harca oszthatatlan részét, a világ minden haladó szellemű emberének a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harca részét láttuk. Minden tettünkben fontos szempontnak tartottuk, hogyan járul hozzá a szocializmusnak a kapitalizmus feletti végleges győzelméhez, társadalmi rendszerünk fölényének igazolásához. A Szovjetunióval és más szocialista országokkal karöltve következetesen feldolgoztuk és érvényesítettük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének gondolatát, miközben erőnk teljéből olyan erőviszonyok kialakítására törekedtünk, amelyek megteremtenék a két világrendszer ereje öszszemérésének békés feltételeit, háborús összetűzés nélkül. Előrehaladásunk során tehát nem abból a vágyálomból indultunk ki, hogy a második világháború után megváltozott az imperializmusnak annak idején Lenin által meghatározott jellege, hanem az erőviszonyok és korszakunk jellege szigorúan objektív megítéléséből. Ezt a felmérést a világ kommunista pártjai közösen végezték el, mégpedig a jelenlegi helyzet lenini elemzése alapján. Ma is helyesnek tartjuk éppúgy, mint a testvérpártok többsége, a kommunista világmozgalom közös következte^ téseit. Anélkül, hogy illúziókat táplálnánk az imperializmusról, anélkül, hogy enyhítené éberségünket, a tőkés államokkal elsősorban kereskedelmi és tudományos-műszaki kapcsolatokat tartunk fenn gazdaságunk szükségleteihez és érdekeihez Igazodva. A békés együttélés alapelveinek szellemében a különböző társadalmi és állami rendszerű országok közti nemzetközi kapcsolatok rendezésére törekszünk. Ez semmiképpen sem gátol bennünket abban, hogy elvhűen leleplezzük az imperializmus reakciós jellegét, szembeszálljunk a szabadság, a nemzetek és az országok függetlensége ellen irányuló támadásaival. Ezeknek az országoknak antiim perialista harca mindig teljes mértékben támogatásra talál nálunk. Figyelmes szemmel követjük az imperialisták lépéseit, amelyek vagy itt közvetlenül a határaink mentén, vagy a földgolyó másik részében az országok biztonsága és függetlensége ellen irányulnak. Nem tekinthetünk közömbösen arra a tényre, hogy 20 évvel a hitleri fasizmus megsemmisítése után ma a Német Szövetségi Köztársaságban új, a porosz militarizmus és revansizmus szellemében nevelt hadsereg van, amely nyíltan atomfegyverek megszerzésére törekszik. Ezek a haderők, amelyek közvetlenül veszélyeztetik Európa nemzeteinek biztonságát nemcsak a német monopolistáknak és militaristáknak köszönhetik létüket, hanem a világimperializmus is nevelte őket. Áz amerikai imperializmus teljesen leplezetlenül bemutatkozik Vietnamban. Űrjöngésével, amelynek során a vietnami nép ellen olyan eszközöket alkalmaz, melyeket Hitler sem mert alkalmazni, minden' mást bizonyít, csak erejét és biztonságérzetét nem. Hiába igyekszik erőszakkal önmagának alárendelni a nemzeteket, hogy meghatározhassa parancsszóra társadalmi rendszerüket- Tragikomikus jelenség ez tulajdonképpen. A világ legnagyobb imperialista hatalma mérlegre teszi egész tekintélyét, és kénytelen az egész világ színe előtt kegyetlen harácsolási szándékát elárulni, hogy egy kis országban Ideiglenesen a saját elképzelésének megfelelő formát és rendszert tartson fenn. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy az amerikai kormánykörök tudják, reálisan látják hogyan alakul előbb-utóbb a helyzet, s hogy végül is szégyenszemre távozniuk kell ebből az országból. Az imperializmus természetes jellemvonásait: a szocializmussal és a társadalmi haladással szembeni kibékíthetetlen antagonizmusát sohasem téveszthetjük szem elől, és nem becsülhetjük le. Az imperializmus a világhatalom felújításáért vívott harcban nemcsak az atombombára, a napalmra és a mérges gázokra támaszkodik, hanem a nem kevésbé alattomos ideológiai fegyverekre is. Az Imperialista vezérkarok nagyon részletes terveket dolgoztak ki a szocialista országokban végzett ún. ideológiai „erózióról", ami arra az illúzióra épül, hogy a szocialista államokat fokozatosan belülről, ideológiailag lehet bomlasztani. Ezek a tervek természetesen minden realitást nélkülöznek. A szocialista öntudat, amely ma már nemcsak emberi eszményképeken, hanem a ma valóságán, a kizsákmányolás, a tőkések és a nagybirtokosok uralma nélküli élet gyakorlati ismeretén alapszik, ez a mély gyökereket vert öntudat ma már megingathatatlan. Ez a biztonságérzet azonban nem jogosít fel minket arra, hogy ne küzdjünk a burzsoá ideológia ellen, sem arra, hogy beleegyezzünk az ideológiák valamiféle békés együttélésébe. A eszmék együttélése lehetetlen. Ezen a tényen mit sem változtathatnak azok a kísérletek, hogy a burzsoá ideológiával szembeni engesztelhetetlen álláspontot dogmatizmusnak és merevségnek tartják. A párt — amint az ismeretes — utat nyitott a Nyugat minden haladó jelensége előtt, ami gazdagíthatja kultúránkat, tudományunkat, technikánkat, általában társadalmunk életét. Megkívánjuk és a jövőben határozottan megköveteljük, hogy főleg azok az elvtársak, akik a burzsoá államokkal fenntartott kulturális kapcsolataink fejlesztésével vannak megbízva, ne feledkezzenek meg azokról a különféle trójai lovakról, amelyeket külföldről gyakran igyekeznek hozzánk becsempészni. Ismétlem: arról nincs szó, hogy nem vagyunk meggyőződve, társadalmunk egészében egészséges voltáról, és a szocialista eszmék mélyreható gyökereiben sem kételkedünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista gondolkodásmód és az üntudatosság továbbfejlesztését tudatosan nehezítsük, és nagyvonalúan táptalajt nyújtsunk a társadalmunkban még tengődő kishitüeknek. Ugyanakkor több kezdeményezést és törekvést tanúsítunk annak érdekében, hogy népünk az eddiginél nagyobb mértékben ismerkedjen meg barátaink, elsősorban a szovjet emberek kultúrájának termékeivel, mivel a Szovjetunióban a gyakorlatban valósítják meg az emberiség szocialista eszményeit. Kultúránk és a világkultúra kapcsolatairól szólva elsősorban azoknak a szakaszoknak kell figyelmet szentelnünk, amelyeken a legjelentősebb az emberiség történelmi előrehaladása. A proletár internacionalizmus eszméinek szellemében Elvtársaki Pártunk mindig a proletár és a szocialista internacionalizmus hű, meggyőződéses híve volt. Az eszmei egység, a harci szolidaritás és a szilárd elvtársi összetartás régtől lógva a nemzetközi munkásmozgalom legerősebb fegyvere. Az internacionalizmus gondolata e mozgalom megszületésének pillanatában keletkezett, azóta fejlődik, s ettől a pillanattól kezdve a világ minden országának proletariátusát ereje tömörítésére és közös harcra hívta. Az egész újkori történelem, a párizsi kommün, 1905 forradalmi éve, a Nagy Október hatalmas visszhangja, a Népfront időszaka, a forradalmi Kína és a népi Spanyolország iránti szolidaritási mozgalom, a hitleri fasizmus feletti győzelemért vívott harcok évei, mindez igazolja, hogy a munkás- és a kommunista mozgalom mindig akkor vitte végbe legnagyobb harci akcióit, és érte el legnagyobb győzelmét, amikor egységes volt, és szilárdan tartotta kezében a proletár internacionalizmus zászlaját. Ezzel szemben a munkás- és a kommunista mozgalomban bármiféle szakadár irányzat érvényesülése, a nacionalizmus, a revizionijzmus, a szektánság avagy a dogmatizmus gyengítette a közös erőket. Nem véletlen, hogy, a történelem legnagyobb proletár vezérei: Marx, Engels és Lenin kérlelhetetlenül szembeszálltak a nemzetközi opportunizmus mindennemű megnyilvánulásával, erejük teljéből minden ország kommunistái szilárd eszmei egységének kialakítására törekedtek a proletár internacionalizmus alapján. Ma is érvényes, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom forradalmi tekintélyét teljes egészében csak akkor érvényesítheti, ha soraiban elmélyülnek és megerősödnek a szocialista internacionalizmus eszméi, amelyek nem jelentik egyben az egyes (Folytatás a 4. oldalon) 1B8Í április 22. * tJ] SZÖ 3