Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-22 / 110. szám, csütörtök

/ A leninizmus zászlaja alatt a szocializmus ú| győzelme felé (Folytatás a 3. oldalról) pártok nemzeti harcának tagadását. Ma V. I. Lenin születésének 95. évfor­dulóján pártunk a lenini örökséghez hűen a szocialista internacionaliz­mus gondolatát hangsúlyozza a leg­fontosabb eszmeként, olyan eszme­ként, amelyhez igazodnunk kell, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok továbbra is egységesen járjanak el. Ebben a tudatban vettünk részt az utóbbi időszakban a kommunista pártok minden nemzetközi tárgyalá­sán, és a jövőben is, még nagyobb Igyekezettel, az összes járható utat tekintetbe véve akarunk hozzájárul­ni az olyán szélsőséges nézetek le­küzdéséhez, amelyek a kommunista pártok kisebb részénél érvényesültek, hogy fgy minden kommunista és munkáspárt tömöi^n felzárkózzék a leninizmus lobogója alá. A szocialista internacionalizmust tartjuk a szocialista államok Közti próbakőnek is. Ebben nemcsak a po­litikai együttműködés igényét látjuk, hanem egyben más téren, főleg a gazdaság fejlesztésében való együtt­működés szükségességét is. A szo­cialista országok gazdasági erőinek mind szorosabb egybefűzése objektí­ve indokolt követelmény, és a szo­cialista országok további közös fel­lendülése az Ilyen mindinkább elmé­lyülő együttműködés nélkül elkép­zelhetetlen. A szoros együttműködés elismert alapelve a kölcsönös előnyök nyújtá­sa. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a féjlesztés és az együttműködés megkívánja a partnerek iránti meg­értést, és nem lehet gyógyszertári mérlegen lemérni, hogy ennek vagy annak a félnek van-e valamivel na­gyobb vagy kisebb előnye az adott egyezményből. Főleg az Iparosítás alapján magas gazdasági szintet elérő egyes szo­cialista országok fejlődésének új sza­kaszéban természetesen új feladatok és problémák lépnek fel a kölcsönös nemzetközi együttműködés során. Közösen kell keresnünk a nyers­anyag, az energiaellátás az árucik­kek elhelyezése, a technikafejlesztés stb. útját, módját. A jelentős távla­tok főleg a kölcsönös gazdasági együttműködés magasabb formáit kí­vánják meg. Ezért türelmesen meg kell keresnünk az olyan szervezetek létrehozásának lehetőségeit, amelyek biztosítják a szakosítást, hozzájárul­nak az együttműködés elmélyítéséhez, tekintetbe veszik a tudományos és a műszaki forradalom megkövetelte feladatokat. Ez elsősorban a gépipa­ri együttműködésre vonatkozik. Elvtársak! A csehszlovákiai kommunisták, mint a párt tdrténetében eddig is, ma ls a szo­cialista internacionalizmus alapvető mércéjének tartják a Szovjetunió iránti viszonyt. A szovjet munkások, kolhozta­gok és értelmiségiek a kommunista párt vezetésével, az egész világ munkás­osztálya, haladé emberei támogatásával, ezek forró rokonszenvétől kísérve fel­építették a lenini mfi elsO nagy és to­vább élfi emlékművét. A Szovjetunió lett a szocializmus és a kommunizmus építé­sének első műhelye, az egész nemzetkö­zi munkásmozgalom szilárd támasza, a többi szocialista ország megbízható hát országa, és nemzetközi fórumon a leg­jelentősebb haladó erű. A Szovjetunió lenini külpolitikájával kivívta a világ­béke legkövetkeztesebb védelmezőjének nevét, lankadatlanul oltalmazza a nem­zetek függetlenségi és szabadságjogait, és szembeszáll az imperializmus terjesz kedúsével. Lenin országának hadserege 20. évvel ezelőtt elhozta szabadságunkat, és szabad életünk első éveiben megvédtek bennün ket a nemzetközi imperialista reakció be avatkozásától, igy munkásosztályunknak lehetővé tették, hogy a többi dolgo­zókkal karöltve hatalomra jusson, és felépítse a csehszlovák szocialista tár­sadalmat. Országainkat ebben az idő­szakban szilárd internacionális kötelé­kek fűzték egybe, amelyekre széles kö­rű együttműködésünkben támaszkodhat­tunk a szocializmus építésének és az or­szág védelmének minden területén. A Szovjetunió a hábnrú utáni években erejét meghatványozta. A termelőerők további fellendítésével, a dolgozók élet­körülményeinek tökéletesítésével, a tu­domány és a technika csodálatos sike­reivel a gyakorlatban igazolja a szocia­lista rend nagy előnyeit és jövőjét. Ugyanakkor a Szovjetunió nem szavak­kal, hanem tettekkel és következetes lenini külpolitikával mindig támogatta az imperializmus ellen a szabadságért, a függetlenségért és a társadalmi hala­dásért harcoló nemzetek igazságos ügyét. A világ első szocialista országá­nak ezeket az elévülhetetlen érdemeit örök időkre bevésik az egész földke­rekség számos népének történetébe. KGST-értekezlet Prágában (ČTK) — Prágában tegnap kezdő­dött a KGST tudományos metodoló­giai munkacsoportjának a tudomá­nyos és műszaki kutatások egybehan­golásával foglalkozó ülése. Az ülés részvevői megtárgyalják a KGST országok tudományos-műszaki, nemzetközi együttműködésének me­todológiai kérdéseit, továbbá a szer­vezés néhány elméleti problémáját, valamint a tudományos kutató mun­kák Irányításának és tervezésének kérdéseit. Bratislavába érkezett a román néphadsereg küldöttsége Pártunk vezető szerepe társadalmunkban Elvtársak! A Központi Bizottság januári ülésén nagy figyelmet szen­telt a párt vezető szerepével kapcso­latos kérdések további feldolgozásá­nak s általában a párt a jelenlegi időszakban kifejtett tevékenységének. Minél inkább fejlődik szocialista társadalmunk, és minél magasabb fokúak a társadalmi élet formái, an­nál jobban növekszik a szubjektív té­nyezők szerepe a társadalom fejlő­désében, annál igényesebben kell tu­datosan irányítanunk a társadalmi és gazdasági folyamatokat. Ezért a kommunista párt szerepe elmélyíté­sének követelménye sem szubjektív kívánság, hanem a szocialista társa­dalom fejlődésének törvényszerűsége. A Központi Bizottság amellett nyo­matékosan foglalkozott a párttevé­kenység tudományos megalapozottsá­ga állandó szilárdításának és a po­litikai tömegmunka tökéletesítésének követelményeivel, kiemelte az alap­vető feladatot, hogy rendszeresen építsük és szilárdítsuk a párt eszmei és szervezeti egységét, a kitűzött irányvonal hatékony teljesítésének feltételét. Mindenki, aki tanulmányozta Lenin művét, jól tudja, hogy a lenini taní­tásnak gerincét képezik az eszmeileg és szervezetileg szilárd marxista párt építésének és akcióképessége tökéletesítésének kérdései. Végered­ményben a párt színvonalától függ, mennyire képes eleget tenni küldeté­sének, vezetni a munkásosztályt és minden dolgozót, hogy mennyiben válnak a szocialista eszmék gyakor­lattá, mennyiben járulnak hozzá nemcsak a társadalom megvilágításá­hoz, hanem átalakításéhoz is. A párt eszmei egységét örök idők­re nem alakíthatjuk ki. A párt élő szervezet, állandóan fejlődik, nem­csak önmaga befolyásolja céltudato­san a társadalmi fejlődést, hanem ugyanakkor befolyása alatt is áll. Az eszmei egység kérdései mindig rend­kívüli figyelmet igényeltek, főleg olyan időszakokban, mikor a társa­dalom új, igényesebb kérdések meg­oldása előtt állt, amikor a fejlődés­ben bizonyos minőségi fordulatokra került sor. Ilyen helyzetben termé­szetesen mindig szükségessé vált a probléma sokoldalú elemzése és fontolóra vétele, a nézetek tisztázá­sa, az akciókra vonatkozó következ­tetések kidolgozása, a párt eszmei és szervezeti tömörítése. Ez nem ter­mészetellenes, hanem teljesen rend­jén való eljárás, ami az összes marxista párt gyakorlatában igazolt lenini alapelvekre épül. Jelenleg mi is bizonyos fordulaton megyünk át, elsősorban a szocialista gazdaság fejlesztése terén, de ugyanakkor számos társadalmi kérdés is érett a megoldásra. Hazánkban 1960-ban győzött a szocializmus, ós végérvényesen megszilárdultak a szocialista viszonyok. A soron levő időszakot az a törekvés Jellemzi, hogy gazdaságunk intenzitását nö­veljük, és lényegesen magasabb mi­nőségi szintét érjünk el az iparban, a mezőgazdaságban és a többi ága­zatban. Egyszóval, feladatunk a fej­lett szocialista társadalom anyagi­műszaki alapjának felépítése a kom­munizmusba való átmenet feltételei­nek biztosítása érdekében. Amint ez hasonló esetekben szoká­sos, ma is hasznunkra válik, ha fel­elevenítjük Lenin néhány arra vonat­kozó nézetét, hogyan kovácsolhatjuk a párt eszmei egységét felesleges veszteségek nélkül. Ennek a folya­matnak is vannak alapvető szabályai, amelyeket minden kommunistának be kell tartania, hogy kidolgozhas­suk a helyes irányvonalat, és azt egységesen meg is valósítsuk. Ugyan­akkor már nem képezheti vita tár­gyát, hogy a marxizmus—leninizmus­ra támaszkodó pártként a marxisták —leninisták egységére törekszünk, és semmiképpen sem arra, hogy egy­séget teremtsünk a marxizmus—leni­nizmus ellenlábasaival, valamint a leninizmus torzítóival, a revizionis­tákkal, akár a szektánsokkal avagy a dogmatikusokkal. A lényegében helyes marxista állás­pont sem jogosíthat fel azonban senkit arra. hogy anarchiát váltson kl, és tet­teivel a párt szilárdítása, felzárkózott­ságának erősítése helyett fékezze ezt a folyamatot, és így mások törekvései út­jának gátat vessen. Lenin hangsúlyozta, hogy a pártban az árnyalatokban külön­böző nézetek harca feltétlenül szüksé­ges, míg ez a harc nem vezet anarchiá­hoz. egységbontáshoz, míg olyan kere­tek között folyik, amelyeket minden elvtárs, a párt minden tagja közösen meghatározott. Más alkalommal egyér­telmű állásfoglalását még határozottab ban fejezte ki, kijelentve, hogy teljes komolysággal le kell szögezni, megen gedhetO a bizonyos korlátok között foly tátott normális eszmei harc, de megen­gedhetetlen a bojkott, a Központi Bi­zottság Irányításával folytatott munka megtagadása. Ezeket a lenini tételeket azért emlí tem, mivel olyan betegségre is vonatkoz nak, amellyel szemben egyes elvtársak nálunk sem immúnisak. Ezek az elvtár­sak a pártnak a kérdések kollektív, mi­nél sokoldalúbb megítélésére irányuló igyekezetét úgy fogták fel, hogy olyan légkör alakulhat kl, amelyben körben vitázhatnak, egyetlen egy álláspontot sem hagynak egy pillanatra sem válto­zatlanul. és tagadják annak szükségét, hogy minden kérdést gyakorlati szem­pontból is meg kell ítélnünk. Pártunk a vitában nem lát és nem is láthat ön célt. A vitának csak akkor van értelme, ha a nézetek egybehangolásának eszkö­ze, fegyelmezett és összpontosított ak­ció alapja. Ha a párt a kérdések kol­lektív megítélése alapján következteté­sekre Jutott, Jóváhagyta a megfelelő irányelveket, akkor az adott kérdésben be kell szüntetni a céltalan vitákat, mi vei meddővé válnak, és a gyakorlati te­vékenységet összpontosítani kell a kér­dések alkotó megoldására, hogy követ­kezetesebben és fegyelmezetten érvény­re juttassuk az elfogadott következtető seket. Az ilyen felfogás megfelel a párton belüli demokrácia és demokratikus centralizmus alapelveinek, amelyekre pártunk, a munkásosztály harci osztaga és élcsapata épül. Lenin nem véletlenül említette meg azokkal vitázva, akik a marxista párt ezen alapelveit elhanva­golhatőknak tartották, Kautsky tételét, hogy minden demokratikus mozgalom alapja a többség akarata. Ez a felfogás képezi az alapját a kommunista pártos eljárásának: hogy erőnk teljéből részt vállaljunk a kérdé sek megítéléséből és a következtetések előkészítéséből, de a határozatok jóvá­hagyása után alárendeljük magunkat a többség álláspontjának, és a határozato­kat fegyelmezetten érvényesítsük az életben. A pártban nem lehet helye a pártvonal hívei valamilyen rendszeré­nek és vele szemben valamiféle ellen­zéknek. amint azt egyes közírók nagyon naiv módon elképzelik. Mindenki, aki ezt az ntat szeretné követni, végső so­ron akarva, akaratlanul kint reked a pártból. A teljesítésre váró feladatok és az ezzel kapcsolatos problémák kieme­lik az elméleti munka fejlesztésének alapvető jelentőségét és szükséges­ségét, a párt egész ideológiai tevé­kenysége offenzív jellege elmélyíté­sének igényét. A valóság objektív felmérésén és elemzésén alapuló elméleti munka, amely elválaszthatatlanul egybefííző­dik társadalmunk életével és gyakor­latával és a marxizmus—leninizmus eszméiből, tudományos módszeréből indul ki, munkánkban biztonságér­zettel tölt el, és gazdagítja jövőbeli kilátásainkat. A további lelkiismere­tes elméleti feldolgozást igénylő szá­mos alapvető kérdésről már beszél­tem. Ezért beszédem zárórészében csak két kérdésre szeretnék rámu­tatni, amelyekkel gyakran foglalko­zott Lenin, s amelyek elméleti örö­kének alapkövei közé tartoznak. Elsősorban az elmélet és a gya­korlat szoros kapcsolatára gondolok, arra a tapasztalatra, hogy a forradal­mi elmélet Lenin szavai szerint vég­ső soron csak a valóban tömeges és forradalmi mozgalom gyakorlatával szoros kapcsolatban alakul ki végle­gesen, de ez semmiképpen sem je­lenti az elmélet és a gyakorlat azo­nosságát. Az új gazdasági rendszer­rel kapcsolatos munka tapasztalatai is bizonyítják, milyen sok függ ettől, mert célt téveszt az az elmélet, moly nem indul ki a valóságból, és nem tartja szem előtt a valóságot. Lenin a kommunisták III. kongresszusának vitájában a parasztság iránti viszony­ról szólva kifejezően leszögezte, hogy minden marxista elméletileg jól és könnyen oldotta meg ezt a kérdést, de az elmélet és a gyakorlat két különböző dolog: a kérdést gyakor­latilag vagy elméletileg megoldani nem jelenti egy és ugyanazt. Az elméleti munka valóban lenini tudományos gyakorlásának igénye annál sürgetőbb — amint ezt a Köz­ponti Bizottság hangsúlyozta — mert fokozatosan új, eddig ismeretlen utakra térülik. Mind több kérdést kell megoldanunk tapasztalatok nél­kül, többé-kevésbé a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal egy időben, és vannak olyan szakaszok is, ahol kizárólag a saját következ­tetéseinkre vagyunk utalva. A másik kérdés, amelyre gondol­tam, azok a célkitűzések, amelyeket az elméleti munkának feladatként kell maga elé állítania. Hasznos az, hogy ma már elméletileg eléggé mélyrehatóan oldjuk meg a jelen konkrét feladatait. A forradalmi el mélet lenini értelmezését azonban akkor közelítjük meg a legjobban, ha a mai feladatokat nemcsak a múlt és jelen elemzése alapján oldjuk meg, hanem a jövő fejlődésének fel­derítésére is támaszkodunk. Más szó­val azt mondhatjuk, hogy a ma konk­rét feladatait a távlati feladatok, a nagy végső célok felé vezető út részlegfeladatainként oldjuk meg. A szó szoros értelmében érvényes: aki nem lát, vagy nem akar látni minél messzebbre, az rövidlátó, és ennek megfelelően előrehaladásában biztonságérzete is csökken. Azért mondom ezt, hogy ne féljünk — a mai feladatok megoldása mellett — ahol csak lehet, dolgozni a jövil fel­adatain is. A munkásmozgalom nem egy konkrét történelmi tapasztalata meggyőzően tanúskodik róla, hogy eltévedhetünk, vagy felesleges kité­rőket tehetünk, ha nem látjuk ma. (CTK) — Tegnap Prágából Bra­tislavába érkezett a román néphadse­reg küldöttsége, amely Leontyln Sza­lajam hadseregtábornok, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága poli­tikai bizottságának póttagja, a fegyve­res erők minisztere vezetésével hiva­talos látogatáson van Csehszlovákiá­ban. A küldöttséget Josef Vosáhlo altá­bornagy, a nemzetvédelmi miniszter helyettese kíséri. A román katonai küldöttség tagjai a Szlovák Nemzeti Tanács székházá­ban rendezett fogadás után megtekin­tették Bratislava történelmi neveze­tességeit és az új városnegyed építke­zéseit. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksé­ge a Carlton szállóban ebédet adott a becses vendégek tiszteletére, akik délután a közép-szlovákiai kerületbe utaztak. A román katonai küldöttség két na­pot tölt Szlovákiában. Ez idő alatt ellátogat Banská Bystricára is. A hibák kiküszöbölése fokozatosan történik Josef Smrkovský, a Központi Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság elnökhelyettese a tegnap Prágában megtartott sajtótájékoztatón a köz­ponti bizottság gazdasági tevékeny­ségét ismertette. A központi bizott­ság — a mezőgazdasági politikával foglalkozva — elemzései során meg­állapította, hogy az eddig elért ered­mények kihatással vannak mezőgaz­dasági politikánk további fejlődésére. Megállapították, hogy a legutóbbi 13 évre tervezett 57 milliárdot ki­tevő anyagi eszközökből 37 milliárdot fordítottunk a mezőgazdasági építke­zésekre, és 19 milliárdot gépesítésre. A meliorációs munkákra és az ön­tözéses gazdálkodásra 4,5 milliárdot fordított az állam, de a helyzet — a tervelőkészítő és beruházási mun­kák minőségében mutatkozó fogya­tékosságok következtében — mégsem kielégítő. Mezőgazdasági üzemeink 118 ezer traktorral, 11000 gabonakombájnnal és 23 000 silókombájnnal rendelkez­nek. Noha ezen a téren is észlelhe­tők hiányok, a nagyfokú gépesítés némiképpen mégis pótolja a mező­gazdaságból távozott munkaerőket. Mindent összevetve Smrkovský elv­társ megállapította, hogy a legna­gyobb probléma még mindig a gépek elégtelen kihasználásában, a komp­lex gépesítés és a pótalkatrészek hiá­nyában, valamint a munkaerőhiány­ban rejlik. — Nagy hiba — mondot­ta •—, hogy nem vezetünk pontos nyilvántartást a mezőgazdasági föld­területekről. Ezzel magyarázható, hogy kb. 190 000 hektárnyi földterü­let hever parlagon. A kisebb víztárolók karbantartási munkálatai már folyamatban vannak, s fokozatosan sor kerül a többi fo­gyatékosság eltávolítására is. Biztosí­ték erre a Központi Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság szerveinek és dolgozóinak lelkiismeretes munkája. —km— Az üzletek nyitva tartási ideje május 1-én, 2-án és 9-én (CTK) — A Belkereskedelmi Miniszté­rium az érdekelt minisztériumokkal, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szö­vetségével, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségével kötött megállapodás alap­ján 1965. május 1-én, 2-án és 9-én az eladás időpontját a következőképpen határozza meg: Pénteken, 1985. április 30-án minden üzlet és vendéglátóipari üzem nyitva tartási ideje változatlan. Szombaton, 1965. május 1-én reggel 8—11 óra között nyitva tart minden do­hányárudé, ahol egyben sajtótermékeket is árusítanak. A cukrászdák és cukor­kaüzletek a megszokott vasárnapi idő­pontban tartanak nyitva. A vendéglátóipari üzemek számára a vasárnapi rendelkezések érvényesek. A sorakozóhelyeken, valamint a mani­fcsztáció és ünnepségek színhelyein nyitva tartanak az élelmiszerüzletek, a vendéglátóipari üzemek és a dohányáru­dák, ezenkívül külön elárusítóhelyeket létesítenek frissítőkkel, éspedig a gyü­lekezés kezdési időpontjától. Ezeket az elárnsítóhelyeket és eladási idejüket a helyi (városi vagy körzeti) nemzeti bi­zottságok, a kereskedelmi vállalatokkal és szakszervezett szövetségük járási bi­zottságaival együttműködve állapítják meg. Minden egyéb élelmiszer- és ipar­cikkeket vagy tüzelőanyagokat árusító üzlet zárva tart. Vasárnap. 1965. május 2-án az élel­miszer- és iparcikkeket árusító üzletek számára a vasárnapi rendelkezések ér­vényesek. Tekintettel az idegenforgalom­ra, az emléktárgyakat árusító üzletek is nyitva tartanak. A tejcsarnokok és az élelmiszerüzletek, melyek tejet is árusí­tanak, reggel 7—10-ig tartanak nyitva és biztosítják a fogyasztók kenyér és péksütemény-ellátását is. A dohányáru­dák számára a vasárnapra érvényes rendelkezések mérvadók. Minden egyéb élelmiszer- és iparcik­keket vagy tüzelőanyagot árusító üzlet zárva tart. A vendéglátóipari üzemek a megszo­kott vasárnapi időpontban tartanak nyit­va. Hétfőn, 1965. május 3-án minden el­árusítóhely nyitva tart. Szombaton, 1965. május 8-án az Üzle­tek és a vendéglátóipari üzemek számá­ra a szokásos szombati rendelkezések érvényesek. Vasárnap, 1985. május 9-én nyitva tar­tanak mindazok a cukrászdák és cukor­kaüzletek, amelyek egyébként vasárnap is nyitva tartanak, továbbá 8—11 óráig a dohányárudák. ahol újságokat is áru­sítanak. A vendéglátóipari üzemek szá­mára a vasárnapi rendelkezések érvé­nyesek. A sorakozóhelyeken, valamint a mani­fesztációk és az ünnepségek színhelyén nyitva tartanak az élelmiszerüzletek, a vendéglátóipari üzemek és a dohányáru­dák, ezenkívül kiilön elárusítóhelyeket létesítenek frissítőkkel, éspedig a gyü­lekezés kezdeti Időpontjától. Ezeket az elárusítöhelyeket és eladási Idejüket a helyi (városi vagy körzeti) nemzeti bi­zottságok, a kereskedelmi vállalatokkal és szakszervezeti szövetségük járási bi­zottságaival együttműködve állapítják meg. Minden egyéb élelmiszert vagy Iparcikket és tüzelőanyagot árusító üz­let zárva tart. gunk előtt a ragyogó célt, a kommu­nizmust. Az elméleti munka színvonalától függ jelentős mértékben az ideológiai tevékenység többi részének, a töme­gek körében végzett politikai és propagandamunkának hatékonysága is. Különösen ma rendkívül fontos, hogy mindenütt helyesen megmagya­rázzuk a párt politikáját, főleg a párt gazdasági intézkedéseinek Je­lentőségét és ideológiai vonatkozá­sait. Természetesen vannak további nem kevésbé fontos feladataink Is, többek között a szocialista interna­cionalizmusra való nevelés elmélyí­tése és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseinek szün­telen magyarázása. Egyben szem előtt kell tartanunk, hogy a mélyre ágyazott elméleti alap a tömegek körében végzett nevelő- és politik.ii munka viszonylatában a lenini igaz­ság és ennek következtében a haté­konyság és az erő legnagyobb for­rása. Elvtársak! Nagy feladatokkal lépünk szocia­lista köztársaságunk fennállásának harmadik évtizedébe. Ezek a felada­tok társadalmunk továbbfejlesztése szempontjából rendkívül nagy jelen­tőségűek. Megvalósításuk jelentős erőkifejtést igényel. Korai volna még általában megítélnünk munkánkat, de kétségtelenül már büszkélkedhe­tünk néhány jó eredménnyel. Ez lel­kesít bennünket, s ezt örömmel álla­pítjuk meg ma. Jelenlegi munkánk részét képezi a párt XII. kongresszusa előkészíté­se. A párt legmagasabb fokú szervének e tárgyalását magasra emelt lenini zászlónk köszönti. Arra törekszünk, hogy valóban lenini mó­don dolgozzunk. Ez annyit jelent, hogy szigorú tudományos megalapo­zottsággal, olthatatlan forradalmi lelkesedéssel, a marxizmus—leniniz­mus eszméi iránti rendíthetetlen hű­séggel és népünkkel szoros kapcso­latban dolgozunk. Örökké éljen Vlagyimir Iljics Lenin emléke, amely testet öltött a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a világ minden lenini kommunista pártjának munkájában. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen a marxizmus—leninizmus! ŰJ SZÖ 4 * 1985' április 21

Next

/
Thumbnails
Contents