Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-22 / 110. szám, csütörtök

A leninizmus zászlaja alatt a szocializmus új győzelmei felé (Folytatái az 1. oldalról) megfelelő ú] jelenségek és szükségletek merülnek fel. A fejlődésnek e szakadatlan folyamata természetesen nem mindig áttekinthető. Annál érzékenyebben kell szüntelenül vizsgálnunk, felismernünk, meglátnunk a jelenségeket és irányzatokat a konkrét feltételek között, céltudatosan és megfontoltan kell a társadalmat magasabb fokra emelnünk. A társadalom fejlődésének megítélésében bármilyen nem történelmi, elvont, merev eljárás összeegyeztethetetlen a leninizmussal, s az ilyen eljárás hívei előbb-utóbb zavarba jönnek. Nem képesek megkülönböztetni, se helyesen minősíteni a fejlődés tényezőit, s végül objektíven az anarchizmus vagy a liberalizmus pozícióit foglalják el, olyan emberekké válnak, akik nem állnak szilárdan lábukon, akarva, akaratlanul ilyen vagy amolyan mődon környezetüket ls veszélyeztetik. Pártunk mindig óva intett az ilyen felelőtlen eljárástól, céltudatos és szervezett eljárásra törekedett, amelytől távol áll a szubjektivizmus, az önkény és a vak kockázat. Soha többé nem engedi, hogy életében és munkájában akárcsak ideiglenesen is gyengüljenek a lenini alapelvek. Ezek ugyanis meggátolják a valóságtól való eltávolodást, a társadalom fejlődése törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyását, szembeszállva a revizionista és liberális irányzatokkal éppúgy, mint a dogmatlzinussal és a doktrínákhoz való ragaszkodással. Az a rövid időszak a múltban, amikor a belső és a külső, a szubjektív és az objektív hatások összessége a pártot ideiglenesen ilyen rendkívüli helyzetbe hozta, mindig komoly tanulság lesz számunkra. Elégtétellel mondhatjuk ma, hogy főként a XI. pártkongresszus óta eltelt időszakban, amely feladatul tűzte a szocialista építés befejezését, az 1960-as évben, amikor hazánkban végérvényesen győzött a szocialista rendszer, hazánk fejlődését a párt és az állami élet lenini normáinak széles körű érvényesítése, a leninizmus valóban alkotó érvényesítésének és fejlesztésének következetes folyamata jellemzi. E folyamatban fontos szerep jut a párt XII. kongresszusának, amelynek határozatalt pártunk az utóbbi években lépésről lépésre feldolgozva, és konkrétan lerögzíti. Anélkül, hogy elébe vágnánk annak az értékelésnek, amelyre a XIII. pártkongresszus jogosult, úgy véljük, hogy egyes előre nem látott körülményektől eltekintve a párt valóban következetesen és elvhűen valósítja meg a XII. kongresszus Irányvonalát, megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a következő kongresszus előbbre vigye és konkretizálja a szocialista társadalom fejlesztésére irányuló közös erőfeszítéseket. Ezzel összefüggésben helyénvaló, ha megemlékezünk a párt központi bizottságának múlt évi plenáris üléseiről, főként ez évi januári plenáris üléséről, amely a pártnak a különféle munkaterületeken dolgozó közgazdászok és tudományos dolgozók aktívájával végzett több éves nagyarányú munkája s dolgozóink tapasztalatat alapján jóváhagyta a népgazdaság új tervezési, irányítási és szervezési rendszerének elveit. A párt e fontos határozatával megkezdte társadalmunk alapvető kérdéseinek gyakorlati megoldását az új fejlődési szakaszban, amely a fejlett szocialista társadalom anyagi és műszaki alapjának kiépítése során súlyt vet a gazdaság minőségi fejlesztésére, intenzitásának növelésére, valamint arra, hogy lényegesen kibővüljön a tudományos-műszaki forradalom megvalósulásának tere. A párt gazdasági rendszerünknek a társadalom jelenlegi fejlődési fokához és további előrehaladásának szükségleteihez való idomításával súlyt helyezett szervező és tömegpolítlkal munkájának tökéletesítésére, a káderek megválasztására, előkészítésére, elosztására és nevelésére, a társadalmi szervezetek szerepének teljesebb érvényesítésére a dolgozók kommunista nevelése és a társadalom általános fejlesztése terén. A központi bizottság konkrét gazdasági határozataival és más intézkedéseivel újból hangsúlyozta a párt egész tevékenysége tudományos alapjai elmélyítésének, a marxizmus—leninizmus szellemében végzett elméleti munka fejlesztésének jelentőségét. Most mindezt a folyó évi népgazdasági terv teljesítésével s a gazdasági tevékenységünk irányát 1970ig meghatározó ötéves terv előkészítésével szoros összefüggésben valósítjuk meg. A politika és a gazdaság harmonikus egységéért A párt központi bizottságának a népgazdaság irányítása tökéletesítéséről hozott ez év januári határozata szerves folytatása annak a lenini útnak, amelyen gazdaságunk építésében és fejlesztésében a múltban is haladtunk. E kérdéseket nem taglalom részletesen. Köztársaságunk fennállásának 20. évfordulójával kapcsolatban már beszéltünk és még beszélni fogunk róluk. Ez Irányú utunkat az ipar államosítása, a nehézipar, elsősorban a gépipar szilárd alapra történő helyezése, a szocialista iparosítás jellemzi — különös tekintettel hazánk kevésbé fejlett területeire, főként Szlovákiára. Az Iparilag fejlett állam feltételei között ezeket az éveket a termelés növekedése jellemzi. Iparunk egyes ágait aszerint fejlesztettük, ahogy ezt a szocializmus anyagi-műszaki alapjának felépítése és országunknak a tőkés országoktól való függetlenítése megkívánta; továbbá ahogy ezt megkívánta internacionális kötelességünk más szocialista országok iránt — amelyek lényegesen alacsonyabb fokon építették ki saját ipari bázisukat; ahogy ezt szükségessé tette honvédelmünk, főként az ötvenes évek első felében az akut háborús veszély idején. Az adott időszakban tehát teljesen jogos volt a nehézipar gyors fejlesztése, habár bizonyos aránytalanságokat idézett elő. Aki figyelmet szentelt a különféle pártdokumentumoknak, tudja, hogy a párt e fejlődés árnyoldalainak tudata ban volt, s a lehetőség határain belül hatásuk gyengítésére és leküzdésére törekedett. Amikor a lehetőségekről be szélek, egyrészt a konkrét objektív feltételekre gondolok, másrészt a valóság tudományos megismerésének akkori színvonalára is és az azon alapuló megoldásra, végül pedig más szubjektív jellegű körülményekre is. Csak példaként szeretném megemlíteni, hogy 1958-ban az ipar tervezésének, pénzellátásának és szervezésének módszereként számos olyan elemet alkalmaztunk, amelyek teljes mértékben érvényesülnek a mai új rendszerben is. De aránylag rövid idő múlva le kellett mondanunk egyes elvek követéséről, azért, mert a gyakorlatban nem sikerült megteremtenünk a feltételeket helyes érvényesítésükhöz. Nem dolgoznánk jól, ha nem látnánk azt, hogy a kitűzött alapelvek érvényesítése sok irányban alapvető változást hoz a gazdaságunkban meghonosodott termelési és társadalmi kapcsolatokban s ha nem tudatosítanánk azt, hogy maradiságba, konzervativizmusba fogunk ütközni a legkülönfélébb igen begyökereseoett csökevenyekkel es szokásokkal kell szembenéznünk, sőt olyan kísérletekkel is, amelyek szándékaink cltorzítását célozzák. És ezt nem valósíthatjuk meg másként, csak mindennapos politikai és gazdasági-szervező munkánk fejlesztésével, az emberek köré ben végzett türelmes munkánkkai, amely tekintetbe veszi a helyi feltételeket, de ugyanakkor egy plllantra sem téveszti szem elöl az általános koncepciót és a társadalmi érdeket. Azért beszélek e problémákról, mert — nem beszélve a gyakorlatról — már elméletben is mutatkoznak olyan irányzatok, amelyek az új feladatok helytelen értelmezéséről tanúskodnak. A Központi Bizottság az új gazdasági rendszer alapelveit több hónapos előkészítő munka és megvitatás után abban a szilírd meggyőződésben hagyta jóvá, hogy he lyesek, hogy reálisan gazdaságunk elért színvonalából és állapotából indulnak ki, s megfelelnek jövőbeni szándékainknak. De az új rendszer egyelőre még csak terv. Megítélésünk szerint jó terv. ŰJ SZŐ 2 * 1965. április 22. Népgazdaságunk további fejlesztésében csak akkor tölti be a neki szánt pozitív szerepet, ha következetesen megvalósul, ha minden dolgozó erőfeszítése erre összpontosul. Emellett élénk figyelemmel kell kísérni, a gyakorlatban meg kell vizsgálnunk, miben találtuk meg a problémák teljes megoldását, s hol kell még az új rendszert tovább tökéletesíteni, hogyan kell a szükségnek megfelelően módosítani. Mit sem érne tehát, ha azt hinnénk, hogy az új rendszer jó tervezete már gyógyír mindenre, s önmagától mident jóra fordít. Elsősorban következetesen meg kell magyarázni gazdasági dolgozóinknak és általában minden dolgozónak azt, hogy az új gazdasági rendszer semmiképpen sem pótolja a párt vezető szerepét, amint ezt néha különféle formákban halljuk, hanem éppen arra szolgál tökéletesebb eszközként, hogy vezető szerepe teljesebb mértékben s hatékonyabban érvényesüljön. Amikor bíráljuk az olyan elképzelést, mely szerint a legjobb gazdasági rendszer mindenható lehet, még Jobban kell törekedniük arra, hogy gazdaságunkban az irányítás és tervezés során minden irányban megszi lárdítsuk a bevált szocialista alapelveket, amelyek közvetlenül a szocialista rendszer lényegéből fakadnak. Mindenekelőtt az új rendszer alapját képező egységes és kötelező gazdaságfejlesztési tervre és a demokratikus centralizmus alapelvére gondolok. Pártunk a gazdasági törvényszerűségek egyre behatóbb megismerésére és egyre teljesebb mérvű felhasználására törekszik, de sohasem fogja figyelembe venni azokat, akik együgyűen abban bíznak, hogy e törvényszerűségek önmaguktól pozitívan érvényesülnek. Lenin tanainak — amelyekre pártunk támaszkodik — átalakító ereje éppen abban rejlik, hogy a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek hatását nem értelmezi ösztö nös folyamatként. Ellenkezőleg, első helyre állítja a párt, a munkásosztálynak és valamennyi dolgozónak az objektív törvényszerűségek ismeretén alapuló öntudatos tevékenységét, s azokat minden erejével a társadalom szándékainak és szükségleteinek szolgálatába állítja. E kérdések homályos értelmezéséből erednek a gazdaság és a politika kölcsönös viszonya körül tapasztalt álproblémák is A gyakorlatban egyrészt abban nyilvánulnak meg, hogy a gazdasági feladatok megoldá sakor kevésbé veszik tekintetbe a politikai szempontokat, másrészt oe dig abban, hogv figvelmen kívül hagyják az objektív gazdasági törvényszerűségeket. E szélsőségek, ame lyek a gyakorlatban különféle árnya latokban és formákban mutatkoznak meg, semmiképpen sem újak, annak idején elkeseredett harcot kellett vív nia ellenük Leninnek már az oroszországi proletárfn-radainm győzelme előtt is, de főként utána A búrzsoá ideológia, s a munkás mozgalomban megtalálható hirdetői mindig arra törekedtek, hogy a gaz daságot minél jobban elkülönítsék R politikától. A gyakorlatban ez nem más, mint kísérlet arra. hogv a bili zsoá államok politikáját mentesítsék a felelősségtől a kapitalizmus gazda sági következményeiért, amelyek Igen súlyosan érintik a dolgozókat. Tehát a burzsoá állam osztályfelsőbbrendűsége eszméjének egyik változatáról van szó. Lenin e koncepciókat nemegyszer leplezte le. Főként a Nagy Októberi Forradalom után Igen határozottan harcolt a politika és a gazdaság helyes kapcsolatáért, s emellett hangsúlyozta, hogy a szocialista államban a kommunista párt politikája az ország gazdasági felépítésére kell, hogy irányuljon. Ebből következőleg a párt egyik fő feladataként megjelölte, hogy „a tömegeket be kell vonni az egész gazdasági élet felépítésébe". Pártunk Lenin szellemében küzd a politika és a gazdaság harmonikus egységéért. Ez az egység azon politikai és gazdasági átalakulások oszthatatlanságában rejlik, amelyeken a társadalomnak át kell mennie a szocializmushoz és a kommunizmushoz vezető úton. Értékes tapasztalatokat nyerünk mi is — bár jelenünk eltér attól a harctól, amelyet Lenin az oroszországi polgárháború befejezése után vívott az új gazdaságl-politl ka helyes értelmezésének megvédéséért. Ellenfeleinek, akik a politikát helytelenül elkülönítették a gazdaságtól, Lenin így válaszolt: „Az adott osztály nem tartja meg uralmát megfelelő politikai fogás nélkül, s enélkül nem oldhatja meg termelési feladatait sem". Lenin a politikai szempont hangsúlyozásával egyidejűleg óva Intett attól a törekvéstől, hogy a gazdasági kérdéseket önkényes adminisztratív módszerekkel igyekezzenek megoldani, nem véve figyelembe a tudományos eredményeket, az objektív gazdasági törvényszerűségek hatását, a gyakorlati élet tapasztalatait és eredményeit. Az ehhez hasonló Irányza tok ellen, amelyeknek maradványai nálunk is megmutatkoznak, pártunk éppen azzal a követelménnyel lépett fel, hogy az új irányítási rendszer tudományos alapokra, a progresszív technikára, az emberek politikai fejlettségére és magas szakmai színvonalára épüljön. E sürgős követelménynek csupán úgy teszünk eleget, ha behatóan és rendsze resen gondoskodunk a dolgozók gazdasági képzettségének szüntelen és alapos elmélyítéséről, melynek természetesen szervesen a szilárduló és fejlődő politikai gondolkodásból kell fakadnia. Ez az összhang a feltétele annak, hogy teljes mértékben kihasználhassuk rendszerünk előnyeit, amelyeket Lenin így jellemzett. „Egyedül a szocializmus teszi lehetővé a társadalmi termelés nagyarányú kibővítését és a tudományos szempontoknak való alá rendelését, hogv a dolgozók élete minél könyebbé váljék, és jólétük biztosítva legyen." A politika és a gazdaság kapcsolatának egyoldalú értelmezése abban is megnyilvánul, hogy az anyagi érdekeltség elvének szükséges kibontakoztatása mellett gyakran háttérbe szorul és bagatellizálódik a politikai öntudatosság, az erkölcsi tényezők szerepe Lenin e kérdésnek műveiben és munkásságában elsőrendű figyelmet szentelt, és hangsúlyozta, hogy éppen a szocialista öntudatosság. a munka iránti szocialista viszony fejlesztése az az útelágazás, amely a kommunizmus felé vezet. E mozzanatokat munkánk folyamán következetesen fontolóra kell vennünk. Bár az anyagi érdekeltség a szocialista gazdaság objektív eleme, rajta alapul a munka szerinti elosztás, s egyértelműen szocialista elemmé válik, amely oszthatatlan egységet alkot a szocialista öntudatos sággal, a szocialista társadalom érdekelnek és szükségleteinek teljes megértésével. E kapcsolat egyensúlyának hiányában és ingadozásában kell — véleményem szerint — keresnünk annak a bizonyos közömbösségnek a gyökereit, amely a múltban nálunk egyeseknél megnyilvánult, és még mindig megnyilvánul. Megtörtént, hogy egyrészt nem mindig hatottak kellőképpen az anyagi ösztönzők, másrészt pedig a mindennapos nehézségek s azok felhalmozódása az elmúlt években egyesek előtt elfedte közös művünk történelmi nagyságát és értelmét. E felismerésen alapuló intézkedések, amelyeket főként a múlt évben tettünk, már meghozták az eredményeket. Mivel 1963-ban lassult az ütem, tavaly ismét sikerült 4,1 százalékkal növelnünk az Ipari termelést, és ma már tartós jellegű a mezőgazdasági termelés fejlődési folyamata is. Elértük az első sikereket a termelés minőségi mutatóinak teljesítésében, részben javult a termékek minősége, kevesebb a selejt, egymilliárddal csökkentek a nem kívánatos készletek. E pozitív irányzatok, amelyek az idén is tovább tartanak, biztatóak, és nagyobb kedvvel dolgozunk. Sokat várunk az új gazdasági rendszertől. Ha az új rendszer elveit minden téren életbe léptetjük, s ha olyan emberi tulajdonságokkal párosulna, mint az öntudatosság, az áldozatkészség, a szorgalmas és becsületes munka — mindig ez jellemezte dolgozóinkat —, akkor nyitva áll előttünk az ötéves tervünk feladatainak teljesítéséhez vezető út. Népgazdaságunk más ágazataiban és különösen a mezőgazdaságban is érvényre kell juttatnunk új gazdasági endszerünk elveit. Eddiginél céltudatosabban kell létrehoznunk a mezőgazdasági termelés állandó növelésének legkedvezőbb feltételeit ős ezt a tudomány és a technika vívmányainak legszélesebb körű hasznosítása, az anyagi érdekeltség s a munka eredményeiért viselt felelősség következetes érvényre juttatása alapján a munkatermelékenység növelésével s a termelés minél nagyobb jövedelmezőségével kell elérnünk. Mezőgazdaságunkban is maradéktalanul fennáll az a követelmény, hogy minél széleskörűben s egyre jobban éljünk a gazdaságfejlesztés központosított irányításának előnyös lehetőségeivel, törekedjünk minden módon az egész társadalmat érintő tervezés, a szocialista áru. és pénzviszonyok hasznosításának szerves egybekapcsolására, bővítsük a vállalatok jogkörét, növeljük felelősségüket s tegyük lehetővé az egyének ? a munkaközösségek kezdeményezésének kibontakozását. Pártunk Központi Bizottságának irányításával közgazdászok és kiváló mezőgazdasági dolgozók aktívája dolgozik jelenleg azon, hogy az említett Irányelvek kellőképpen érvényre jussanak mezőgazdaságunk megszervezésében. Magától értetődő, hogy szó sem lehet az iparban érvényesülő elgondolások holmi gépies alkalmazásáról, mert nem lehet figyelmen kívül hagynunk a mezőgazdasági termelés bizonyos sajátosságait. Elegendő, ha csupán a termelési folyamat biológiai alapjairól, a szocialista tulajdon két formájáról, valamint arról teszünk említést, hogy az Iparhoz viszonyítva a mezőgazdaságban aránylag alacsonyabb a technika, a technológia és a munkaszervezés színvonala, ezenkívül mindeddig különböző az egyes mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának színvonala. A Központi Bizottság azt szeretné, hogy éppúgy, mint az Iparban, új gazdasági rendszerünk elvei már a jövő év elejétől, tehát az új ötéves tervidőszak első évében jussanak érvényre gyakorlatilag s teljes terjedelmükben mezőgazdaságunkban is. E helyen válaszolni szeretnék azoknak a megjegyzéseire, akik megkísérlik, hogy intézkedéseinket, (melyeket a szocialista országokban élő barátaink s a tőkésországok kommunista pártjai fokozott figyelemmel s nagy érdeklődéssel követnek,) mint a népgazdaságlrányítás szocialista elveinek eltorzítását tüntessék fel. Ezzel nem értünk egyet. Gazdaságfejlesztésünk új útjainak keresésekor ezzel azt az elvet juttatjuk érvényre, hogy a marxizmus-leninizmus ma már nem csupán alapítóinak öröksége, hanem az új szocialista társadalom építése s felvirágoztatása felé tett minden lépéssel gyarapszik és fejlődik. Ebben rejlik forradalmi alapja Is, amely a világ minden kommunista pártja és szocialista országa értékes tapasztalatainak s elméleti tevékenysége eredményeinek összessége. Ez adja meg a leninizmus nemzstközl jellegét is, amelyért Lenin slkraszállt és megvédett azokkal szemben, akik a leninizmus e jellegzetességét el akarták sekélyesítenl, vagy pedig egyetlen ország határai közé szerették volna szorítani. A szocialista demokrácia alapja a dolgozók alkotó kezdeményezése Elvtársaki Szocialista államunk funkciójának s tevékenységének, valamint a szocialista demokráciának elmélyítése azok közé a legfontosabb feladatok közé tartozik, amelyek megoldására pártunk rendkívül nagy gondot fordít. Lenin is fokozott figyelmet szentelt e kérdések fel dolgozásának. Lenin a szocialista állam munkájáról és a szocialista demokráciáról, valamint arról szóló következtetéselvei, hogy a szocialista forradalom egy országban is győzelmet arathat. — talán a legértékesebben gazdagította a proletár diktatúra elméletét és gyakorlati tevékenységét. A szovjet országnak fennállása első éveiben leírhatatlan ne hézségekkel kellett megküzdenie. Ez úgyszólván megsokszorozta Lenin elha tározását, hogy egyrfiszt megmagyarázza a szocialista állam tevékenységének elveit, tartalmát, módszereit és munka stílusát, másrészt hozzájárult ahhoz, hogy minél nagyobb tömegek és minél sokoldalúbban vegyenek részt az állam igazgatásában s a gazdasági élet Irányi tásában. Lenin minden alkalommal rámutatott arra, hogy a szocialista demokrácia széles körű és sokoldalú fejlődése, a tn megek részvétele a termelés és a társa dalmi élet irányításában, a dolgozók alkotó aktivitásának teljes mérvű hasznosítása s növelése együttvéve a sxocla 'Ista országénítés rendkívül fontos folté tele Enélkül el sem képzelhető a ter melőerők feilesztése s az új társadalom anyagi műszaki alapiának kiépítése. Lenin e következtetéseivel teljesen egyetértve állithatjuk, hogy éppen a szocialista demokrácia széles körű el terjesztésének köszönhetjük a húsz év alatt, de különösen a legutóbbi évtized ben elért minden sikerünket. Társadal munknak pártunk egységes politikai, gazdasági s ideológiai tevékenysége alapján irányított s megvalósított gyökeres megváltoztatása és a társadalmi kapcsolatok megváltoztatása egybefonódott abban a folyamatban, amellyel a dolgozók közvetlenül vesznek részt az ország igazgatásában s a gazdaság Irányításában, valamint az arra irányuló törekvésekben u, hogy — mint ahogyan Lenin mondotta — a dolgozók mindenről tudjanak, mindenben vegyenek részt ás mindenről ők döntsenek. Társadal inunk ebben az értelemben érte el azt a fejlődési fokot, amikor a proletárdiktatúra állama fokozatosan a népi állam jellegét veszi fel. Magától értetődő, hogy a szocialista állam magasabb fokú fejlődése nem lehet ösztönszerű, hanem azt csak az egész társadalom helyzetének s fejlődése Irányzatainak alapos ismerete és tudatos Irányítása teszi lehetővé. Elsősorban tudatosítani kell, hogy a népi állam kizárólag a magasabb színvonalú társadalmi kapcsolatok és társadalom kifejezőjeként jöhet csak létre s fejlődhet. Ebben a magasabb fokú társadalomban már nem ellentétes, de mindinkább egymáshoz közeledő osztályok léteznek, amelyek egész életüket s minden törekvésüket tudatosan alapozzák a munkásosztály tudományos világnézetére. A népi államot a magas fejlettségű szocialista demokrácia gyümölcsének tartjuk, olyan államnak, amely polgárainak biztosítja a demokratikus jogokat, mert érdekeit maradéktalanul s elválaszthatatlanul azonosítja a kommunizmus felé haladó szocialista társadalom további felvirágoztatásának érdekeivel. Éppen ezért enyhén mondva nagyon naivak mindazok, akik úgy vélik, hogy a népi állam jelszava mögött a szocialista kapcsolatok valamiféle „meglazulását" látják, sőt azt javasolják, hogy tegyük magunkévá a burzsoá társadalom kiagyalt demokráciájának egyes elemeit. Sokszor találkozunk hamis hangokkal, amikor eddigi éveinkről, valamint a jövő kilátásainkról folytatott vitát hallgatjuk, Pártunk mindig a fejlett szocialista társadalom felvirágoztatására, a kommunista eszmék elterjesztésére, valamint arra törekedett, hogy a kommunista eszméket megtisztítsa a tompító és vonzerejüket csökkentő félremagyarázásoktól, melyeket egyesek sok esetben éppen az ellenkező célra használnak fel. Megkísérlik a marxizmus—leninizmus lefektetett elveinek gyengítését s az osztályálláspont helyettesítését ún. általános népi humanizmussal, más szóval megkísérlik, hogy burzsoá ideológiát csempésszenek sorainkba. (Folytatás a 3. oldalnál