Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-18 / 107. szám, vasárnap

Vxkd meg uiííä, uwd meg,... (HÚSVÉTI SZOKÁS NYITRA KÖRNYÉKÉN) A rózsaszínű felhők alól ktkukucskält a napsugár. Végigmosta a hegyek gerincét, szétfolyt a Zsibrica lejtőién, megcirógatta az erdőt, átcsordult a tölgyek, bükkök, sudár gyertyánok rácsán. A szellő blzsergetően szántott az avarban, aztán, mint a pajkos gyerek, a faluban hancúrozott. Körültáncolta a házakat, bebújt a kürtőkbe, s az emberek fülébe dudálta a hajnalt: — Kelfetek fel, jó emberek, s öltözzetek szaporán! A nap is felült Tríbecs hegyére, csupa madárfütty a reggeli És mozdulnak, mocorognak a házak lakói, a zsérei parasztok. Az aszszonyok kezében suhog a szoknya, ráncot vet a kendő. Lobban a láng a tűzhelyen, a füst felgomolyog a kémények torkán, fel, fel a tiszta égboltra. Kutyák csaholnak szerte, csattan a kapu, bőg a jószág. Valahol felcsörömpöl a kútba engedett vödör, s visszhangot ver az utcaközben. Kakasok rikoltoznak, tyúkok kárálnak, s ütemesen verdesnek a szárnyukkal. A fák napsugárban fürdenek, s a föld tavaszvárón lélegzik. Virágvasárnap van. A lányok már fölébredtek, s keresztülfut rajtuk az izgalom árama. Mert ma van a „vlllözés", a tojásszedés napja. Ma mennek a fiús házak ablakai alá, s eldalolják a vlllődalt. Nagy a sürgés-forgás a zsérei portákon. A lányok, menyecskék, de még az öregasszonyok is szoknyákat teregetnek, pruszltkot simogatnak, glancolják a rámás csizmát. A stfonok mélyéből előkerül minden dfra holmi, a szemhizlaló selyem és bársony. A leányok tllegnek-btllegnek, testük havát nézegetik a tükörben, vetkeznek, öltöznek, Igazgatják ruhájuk ráncalt. Mert „passzentosan" kell a ruhának állnia, rá kell feküdnie, simulnia a testükre, a ráncoknak meg egyenletesen kell futniuk, itt ts, ott is egyforma távolságban. Szépltkezlk a lány, hadd tüzesedjen a legény, hadd hizlalja szemét a rózsás szoknya Ubegésén. Öltöztetik a lányokat. Rájuk aggatják a szivárvány színében ragyogó ruhadarabokat. Az egyik házban a szoba közepén szőke kislány mutogatja magát a tükörnek: öz Erzsike. Barna menyecske öltözteti, barna menyecske, huncut szemű fiatalasszony: Csillag Agnes. Öreganyó sem állhatja szó nélkül. — Hü, de szép ez a leányzó, be cifrái Olyan mint a bimbózó rózsa. — Szép, ha szépen kiöltöztetik — felel a fiatalasszony, miközben sebesen jár a keze. Először ts a pamukos Inget adja a lányra. Az ing kivarrott ujja szemkápráztatóan szép, leheletkönnyű csipke szegélyezi. Az Ing fölé alsószoknya kerül: három. Az álsószoknyák ráncosak, mint a vénasszonyok arca, suhogósra vannak keményítve, s csipkével szegve De a felső szoknya csak az igazi gyönyörűségI Százféle színben tündöklik, mint a harmatcsepp. Az alsószoknya csipkedísze Incselkedik, kilátszik alóla: ringó, ringatódzó harangvirág. A fiatalasszony előveszi a füles pruszltkot, és odanyújtja Erzsikének. — Ihol ni, bújj csak bele, húgom, hadd lám, nem nőtted é kl? — A pruszlik Erzsike karcsú derekára simúl. Nincs semmi baj, darázsderekú maradt a lány. Pirosan lángol a bársony, mint a hajnal tüze, szikrát vetnek az ezüstsujtások. Felkerül a fehér harisnya ts meg a rámás csizma. A menyecske most szalagot köt a fénylő, szőke hajfonatba. Kék szalagot, a tavaszi ég színét. Erzsike jobbra balra perdül, hajlik, mtnt a tópart/ nád. A menyecske megvizitálja elölről hátulról, öreganyó ts megsimogatta fátyolos tekintetével. — Az egyik szalag, mintha leffebb volna. A menyecske megigazítja. Most már tökéletes a harmónia. Agnes lelkesen csapfa össze a kezét. — Szép vagy, mint a rózsa. öreganyó arcán mézes mosoly Játszik. — Cifra, mtnt a páva. Kint csattan a kapu. Barna lány kandikál be a konyhába. — Nénémasszony, felkelt már Erzsike? — Fel már lányom, fel — mosolyog Ozné, s bekiált a tiszta szobába — Erzsike, gyere kt, itt van Ilonka. Szűkre húzott szemmel vizsgálgatja a vendéget. — üli le, kislányom, no... Várj csak megtörtöm a széket... — Hagyja csak nénémasszony — szabadkozik a kislány. — összegyűrődnék a szoknyám. Tárul a tiszta szoba ajtaja, kiperdül rajta Erzsike. Ragyog, mint a cukorbaba, és illegve kérdi. — Már felkeltél, Ilonka? — Fel má, fel — pereg Ilonka nyelve. — De siess, mert elkésünk, a többiek már várnak a községháza előtt. Csak te hiányzol még, azért főttem. — Várf csak, várj, mlngyá kész leszek. Csak magamra kapom a nagykendőt. — Jó, Jó, csak igyekezz! — topog Ilonka. A szőke kislány sietős mozdulatokkal keríti magára a zöld, rojtos kasmírkendőt. Azután kezükbe veszik a kosárkákat meg a „vtllő"-t, és kipattannak a frtss reggelbe, mtnt két tüzes szikra. Amíg a községháza elé érnek, elmondom, hogy mi ls az a villőzés. A „vlllő" a szláv néphitben eredetileg az elhalt menyasszonyok lelkét jelentette. A szlávok a törököktől vették át a „villőzés" szokását. Ezzel a ceremóniával haftották kt a faluból a rossz szellemet úgy, hogy egy rongy- vagy szalmabábut a folyóba dobtak. A nyltrakörnyékl magyar falvakban új értelmet kapott a „vlllözés", húsvéti szokássá alakult. A zsérlek is azt tartják, hogy a vlllő nem egyéb, mtnt egy szalagokkal feldíszített rügyező fűzgally. A színes szalagok körbe futnak a fűzgally ágai mentén, s mintegy kört alkotnak. Ez azonban nem szabály. Ezzel a feldíszített fűzfaággal és a karjukra vett kosárkákkal járnak a zsérei lányok „vtllőzni", vagyis összeszedni a fiús házakból a húsvéti tofásokat, amelyeket aztán megfestenek száz színűre. Húsvét másodnapfán a locsolkodók visszakapják a tojást főzve, színesen, a lány fantáztáfának és érzelmeinek a húsvéti tojáson kifelezett ábráival. A lányok „vlllözés" közben a vlllödalt éneklik. De most kövessük őket útjukon... Tavasziasan süt a nap. A községháza előtt körben állnak a lányok. Cifrán, sugárzóan. Erzsike és Ilonka is közibük toppannak. — itt vagyunk, ragyogunk. — Ideje is má' — morcoskodik egy szöghajú csitrt. — Jaj de szépen kicsípted magad. Erzsikel — pillog rájuk Virág Juliska. — Hű, de szép a ruhád!... Meg a cipődl... De még a masltd isi — csapják össze valamennyien a kezüket. — A tiétek ls szép, gyönyörű... — védekezik a két barátnő. — Sose dicsérd — emellntt karját Hajas Rózstka. — M tért ne? A legényeknek ts tecclk majd biztosan ... Boldogan kacarásznak, de Ilonka sürgeti a lányokat. — De most aztán induljunkI — Hová megyünk legelőbb? — Talán Clcaiékhoz, a Jóskáékhoz. Elindultak. Kényesen és fényesen. Kerülgették a sarat, a pocsolyák ablakszemeit. Mintha a rétt vadvirágok keltek volna lábra, szép nyíló virágok, tarkák és kedvesek. Ajkukról tovacsordult a mosoly, szétömlött az ébredező utcán, a tavaszban, az ünnepben. Éneklő, tarka tollú madarak vonulása, áradó cslcsergése volt ez vlrágvasáfnapon És amikor odaértek a kiszemelt ház ablaka alá. megint körbe verődtek, felemelték a díszes fűzgallyat, így köszöntve a kikeletet. Orcájuk nekitüzesedett, s zümmögni kezdték a vlllődalt. Vlllő, vlllö, selemsátor, várd meg oUlö, várd meg, hagy vegyem rám qyócsingemet, hogy húzzam fel sárga csizmám. Ha nem tofott a kakas, egye meg a farkas. Kitárul a ptct ablak. Kerek képű asszony hajlik kt rajta. — Hej, lyányok, lyányok, bizony nem tojott meg a kakas... No, adjátok csak a kosárkát, kedveseim, hadd teszem bele a tojást, a szép fehér tojást. Tugqyátok e, hogy a kendermagos tojta? Bizony, bizony, a kendermagos? — Azt hittük, hogy a kakas... a kts kakas, — kacagnak a lányok. A tojásokat óvatosan a kosarakba rakják, és felcslpognak, mtnt a kiscsibék. — Gyerünk tovább! — Gyerünk, menjünk... Isten vele, nénémasszony... — Isten veletek! A lányok tovább mennek, s műr a kővetkező ház ablaka alatt kántálnak. Vlllö, vlllő selemsátor... Ismét előkerülnek a kosárkák, és a gazdasszony jó szívvel tesz beléjük néhány tolást. TréfaszO, kacagás köröskörül. Tavaszt mosoly qás, édes öröm Aztán tovább mennek az úton át, a komoly homlokú kts házak alatt, mennek a 'atlaszban üdén fis kedveien. Mennek tojásszedni húsvét ünnepére... A zsérei lányok húsvét előtt megfestették a tojásokat. Nagy volt az Izgalom, még nagyobb a kíváncsi ság. El-elrugaszkodtak egymáshoz tojásnéznl, hogy leszólják a másik to jásremekét, a pirossal, kékkel, zöld del, sárgával cifrázott héjat. Megtelt a szakajtó, fonott kosár a legények örömére. Bor ts került az asztalra a pincék mélyéből. Vörös ts, meg fehér is, édes is, meg savanykás ts. Megédesítették az asszonynép részére a pálinkát. Előkészítették a sonkát, süteményt stb. Későn feküdtek le húsvét első napján, és alighogy lehunyták a szemüket, már kelni ts kellett, mert felmászott a nap a hegyre, és meg gyúftotta a bárányfelhőket, aranyszí nüre festette az ablak üvegét. A lá nyok jóformán még rá sem eszméltek, már megzörgették a kaput, és feldo bogtak a súlyos legényléptek. Megjöttek a locsolók. Sudáran, szálegyenesen sorakoztak, combra simuló fekete parasztnagdrágban, pttykegombokkál cifrázott mentében, pörge kalapban. Gyolcslngük világított elölről, mint avaron a hó. Nyalka csizmájuk tükrében a fényes nap nézegette ma gát... Nyikkant az aftó, öz Pál házának ajtaja. Legényhad ömlött be rajta, nótásan, virágosán. Nagyot rikkantottak. — Hol van, hol a lány? Hol van az asszonynép kedves bátyám? — No bizony, hogy hol van? Tudom ts én. Keressétek meg őket! — mordul az öreg öz Pál, de ravaszkásan csillog a szeme. A legények csuprokba merik a friss vizet, és belökik a szoba ajtaját. Olyat rikkantanak, hogy beleremeg az ablak: — Hahót Gyertek csak, gyertek! Loccsan, ömlik a víz. Csorog a fehérnép nyakába, keblébe. Sivalkodnak is, mint a választott malacok. — faf, csak a kezemre öntsétek, csak a kezemre! — öntsd nyakon, ne safnáld! Ide nl! Hó, zsupsz! — kiáltoznak a legények összevissza. — No, ez megkapta a magáét! A ház asszonya kiszalad a tiszta szobából. Frissen pereg a nyelve. — Jaj, jaj, juj, juj, tl akasztófáravalót Nem vagyok én lány! Göthőt kapok a víztől! Jaj, csuromvtz még az alsóm is! Ezt még megkeserülitekI — Sebaj, nénémasszony, sebaj! A hervadó virágot ts meg kell öntözni néhanapján. A gazda széket tol a nagy terített asztalhoz. — Üljetek le hát, fiaim! A pttyókás legények nem kéretik magukat. Letelepszenek az asztal mellé. öz Pál poharat emel. — Isten éltesse! — Boldog húsvéti ünnepeket, bátyám! — Nyelik a karcot meg a pálinkát. Csettingetnek hozzá. — No, ez jó vöt! E má oszt a kisüstit — Ha jó vöt, tölts még János fiam! — biztat la a házigazda az egyik legényt. János nem is kéreti magát. — Hát Isten éltesse! — Isten éltesse, Pali bátyámI — Titeket ls, fiaim! Közben a ház asszonya is vtsszasettenkedlk. Már megbékélten mosolyog. Sorban kínálja a legényeket. — Ebből a kts sonkából vegyenek csak! Kolbászt, rántott csibét, kinek ml tetszik. — Veszünk, nénémasszony, veszünkI — harsogja a leqénykórus. és esznek, eszegetnek. Közben a dicsérettel sem fukarkodnak. — Isten uccse, nagyon jó ez a sonka. Szinte szétomlik az ember szájában. — Egyetek csak, jól fog csúszni utána a hegy leve — toldja meg Pali bátyó. Á locsolkodók esznek-tsznak, s a hangulat egyre emelkedettebbé válik. Sűrűn járja a pohár, a ló hangulat dalra csábítja a legényeket. — Mi a nótád, Laci? — Az, hogy... „A csltárt hegyek alatt régen leesett a hó..." Felzeng az ének, és száll, száll, mint a tavaszt szél... A lányok Is kimerészkednek a tiszta szobából, és belecsllingelnek a baritonba. De egyszerre csak nyugtalankodni kezdenek a legények. Hiába, szólítja őket a kötelesség. Felszedelőzködnek, és Indulnak tovább, más házakhoz, más lányokhoz. Körbejárják a falut. Szívük csordultig telik nótával, tavaszi mámorral... Másnap, kedden a lányok bottal sztrázsálják a legényeket, és ha megpillantanak egyet ts, alaposan rávernek a somfavesszövel Mert ez már így dukál Azt tartják erről, hogy az a leoény, akit meqvesstôznek, nem lesz beten örökkön-örökké egészsé ges marad. -dismmí mm* ÁPRILISI ESÖ A tavaszt divatban hangsúlyozott sok gomb, zseb; zsebfedő és sportos elem leginkább az esőkabátokon érvényesül. Többnyire a kabát anyagából készül a divatos kendő is. A ballonból vagy kordbársonyból készült kislánykabáton a három zsebfedS az újdonság. A sötétzöld női kabát divatos vonalát a zseben is jól látható tűzés hangsúlyozza. Borvörös műanyagból készült a szép nyakmegoldású, sokgombos és zsebfedös esőkabát. Kötéssel kombinált (gallér és zsebfedő) a raglánszabású szivacskabát. Régi balonkabátunkat hurokgombolással és fémcsattos övvel újíthatjuk fel. OLCSÓBB A TOJÁS Nemcsak teljesértékű fehérje, hanem zsiradék és vitamin is van a tojásban. Egyik legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen élelmiszerünk. Mivel könnyen romlik és érzékeny mindennemű fertőzésre, elkészítésénél nagy gonddal kell eljárnunk. Csak közvetlenül felhasználás előtt törjük fel. Több tojást soha ne üssünk fel ugyanazon edény felett, mert egyetlen záptojás használhatatlanná tesz tíz másikat. Ha a tojásfehérjéből habot verünk, ajánlatos előbb lehűteni, mert így sokkal könnyebb felverni. Tojásos csirke: A megtisztított csirkét feldaraboljuk, '/? fej apróra vágott hagymát kevés zsírban üvegesre párolunk. Hozzáadjuk a csirkét, sót, borsot, kis vizet öntünk alá, és puhára pároljuk. Ha a levét elfőtte, ráütünk 2-3 tojást. Amikor a tojás megkeményedett, tálalhatjuk rizzsel és zöldsalátával. lacsintatésztában és süssük ki forró zsírban. Tojáspörkölt: Zsírban hagymát pirítunk, ha van, kis paradicsomot és zöldpaprikát is teszünk hozzá. Megsózzuk, megpaprikázzuk, behintjük liszttel év vízzel felengedjük (1-2 kanál tejfelt Is tehetünk hozzá). Ha felforrt, beleütjük a tojásokat. Bundás tojás: Ke- Velős rántotta: Borjúményre főtt tojásokat vagy sertésvelőt minden forgassuk meg sűrű pa- hártyájától megtisztítunk, serpenyőben kevés zsíron megpirítunk, ráöntjük a tojást és elkeverjük a velővel együtt. (Két személyre 10 dkg velőt és 3 tojást számítunk.) Töltött tojás: Személyenként 2 tojást keményre főzünk, megtisztítjuk és hosszában kettévágjuk. A sárgáját kiszedjük, sóval, tejföllel és kevés friss vajjal finomra elkeverjük (a töltelék készülhet őrölt húsból, sonkával, gombás keverékből is) azután visszarakjuk a fehérjébe. Tűzálló edénybe tesszük, tejföllel és kevés vajjal leöntjük, zsemlyemorzsával megszórjuk, sütőben átforrósítjuk. AZ ELŐSZOBA teszi a látogatóra az első benyomás^ szinte bemutatja a lakást és lakóját Legfontosabb berendezési tárgyai a ruhafogas, kalap- és esernyőtartó, ruhakefe-, házipapucs- és lábbelitartó szekrényke. Ahol beépített szekrény van, ott lényegében meg van oldva a bőröndök, porszívó, ruhanemű stb. elhelyezése. Ahol ez nincs, ott egy kis leleményeséggel és a terület alapos kihasználásával (egészen a mennyezetig érő szekrénnnyel vagy függönnyel elhatárolt résszel) lakályossá tehetjük az előszobát. Ehhez nagyban hozzájárul a ruhafogas alá lécrámára feszített textilanyag, a szőnyeg, a jól elhelyezett tükör. A berendezés és falak festésekor részesítsük előnyben az élénk, világol színeket, de mértéktartóan. s<g< pol 45 INGYEN KOZMETIKA Bár tréfásan hangzik, de a kozmetikus szakemberek megállapították, hogy a legjobb, legolcsóbb bőrápoló szer az eső. Közismert dolog, hogy például a hajmosásra különösen alkalmas az esővíz. A modern szépségápolásban nagy jelentőséget tulajdonítanak a víznek, a vízzel „dúsított" krémeknek. Ne rejtőzzünk hát el az „égi áldás" elől, hanem jól felkészülve menjünk ki sétálni a szépítő, üdítő esőbe. Gondoljunk azonban a frizura megóvására, hiszen nem a hajunkat, hanem a arcbőrünket akarjuk az esővíz hatásának kitenni. Meg aztán az ingyen kozmetika alaposan megdrágítaná, ha terven kívül fodrászhoz kellene mennünk minden ilyen séta után. Nem probléma viszont, hogy esőben is szárazon tartsuk halunkat. Nagy beruházás sem kell hozzá: egy-két csinos kendő és legfeljebb egy esőkalap. Szemerkélő esőben elegendő egy impregnált kendő, melyet könnyedén a naj köré csavarunk. Ha erősebben esik, a kendő tetejébe esőkalapot vagy sapkát húzunk. ŰJ SZÖ 4 * 19B5. április 18.