Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-16 / 105. szám, péntek

Válságban a Franco-diktatúra Dolores Ibarruri a Spanyol Kommunista Párt 45. évfordulójáról Moszkva (CTK) — Dolores Ibarruri, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke cikket közöl a moszkvai Pravdában a Spanyol Kommunista Párt megalakításának 45. évfordulója alkalmából. Cikkében hangsúlyozza, hogy a fasiszta diktatúra válságba került. A spanyol társadalom valamennyi rétege megmozdult. A harc élén a munkásosztály áll a kommunista és katolikus mun kásszervezetek vezetésével. A Spanyol Kommunista Párt együtt akar működ ni valamennyi olyan erővel, mely de mokratikus rendszerért harcol. Csakis ezzel a politikával jöhet létre Spa nyolországban békés úton demokrati kus rendszer. Ibarruri megállapította hogy a párt egyre erősebb, és meg szerezte a spanyol nép bizalmát. Tito elnök Algériában Algír (CTK) — Joszlp Broz-Tlto jugoszláv elnök tegnap délelőtt egyhetes hivatalos látogatásra Algériába érkezett. Látogatása alatt tárgyalni fog Ben Bella elnökkel a nemzetközi helyzetről és a két ország kapcsolatairól. Az algíri kikötőben Ben Bella, az FLN politikai bizottságának tagjai s a diplomáciai testület képviselői üdvözölték a jugoszláv elnököt. Az algériai lapok mint a jugoszláv nép képviselőjét üdvözlik Tito elnököt. Az Alger Républicatn hangsúlyozza, hogy Jugoszlávia a háború idején anyagi segítséget és politikai támogatást nyújtott Algériának. Ez a szolidaritás a szabadság kiharcolása után is megmaradt. Jugoszlávia a háború után 500 traktort küldött Algériának, és hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott az országnak. Ben Bella üdvözlő beszédében kijelentette, hogy Tito látogatása abban az időben valósul meg, amikor a nemzetközi helyzetben több aggasztó tény merül fel. Megemlítette, hogy a vietnami probléma komolyan veszélyezteti a békét és a nemzetközi biztonságot. Meg kell fékezni az imperialistákat és követőik barbár akcióit. Vietnamban békét kell teremteni a vietnami nép akaratának megfelelően. Ben Bella megemlítette, hogy Afrika is veszélyeztetve van. Ezek az Afrika-ellenes agresszív fondorlatok nemcsak Afrikát, hanem a világ békeerőit is fenyegetik. Ben Bella kijelentette, hogy Algéria továbbra is forradalmi úton akar n|é|h|á|n|y MIHAIL ZIMJANYINT, volt csehszlovákiai szovjet nagykövetet külügyminiszter-helyettessé nevezték ki. MOSZKVÁBAN megkezdődött a Szovjet Szakszervezetek Központi Bizottságának plenáris ülése, mely az SZKP Központi Bizottságának márciusi plenáris ülésén elfogadott határozatokról tárgyal. (CTK) SZERGEJ LAPINT nevezték ki a Szovjetunió pekingi nagykövetévé. Lapin 1955-től teljesít diplomáciai szolgálatot. Legutóbb külügyminiszter-helyettes volt. (CTK) A VENEZUELAI Kommunista Párt Központi Bizottsága felkérte a világ kommunista pártjait, hogy nemzetközi méretű szolidaritási mozgalom kibontakoztatásával segítsék elő a börtönben sínylődő súlyosan beteg Jesus Farla szabadon bocsátását. A MARINER 4. amerikai Mars-rakéta szerdán 86 904 600 km távolságra került a Földtől. Jelzéseit kifogástalanul vették. A rakéta már 137. napja repül az firben, és a számítások szerint Július 14-én repül el a Mars mellett. NKRUMAH elnök három új minisztériumot — külkereskedelemügyl, beikereskedelemügyi és állattenyésztési minisztériumot létesített. A külkereskedelmi minisztériumot ideiglenesen az elnök irányítja. haladni, és ezért politikájának egyik alapvonása a világ valamennyi országával folytatott együttműködés. Ben Bella nagyra értékelte az FLN és a Jugoszláv Kommunisták Szövet ségének együttműködését és meggyő ződését fejezte ki, hogy Tito látogatása hozzájárul ennek elmélyítéséhez. Tito elnök Ben Bella beszédére válaszolva megállapította, hogy a béke erők törekvése ellenére a nemzetközi helyzet az utóbbi hónapokban romlott. Ö is aggasztónak nevezte a vietnami helyzetet. Hangsúlyozta, hogy csakis tárgyalás útján lehet megoldani vietnami nép problémáját, és a tárgyalás feltételeinek megteremtéséhez azonnal be kell szüntetni a VDK élleni agresszív akciókat. Tito a továbbiakban elítélte a Kongó belügyeibe való beavatkozást, melynek célja az afrikai népek szolidaritásának megbontása. Tito a továbbiakban Algéria és Ju goszlávia együttműködéséről beszélt és meggyőződését fejezte ki, hogy látogatása alkalmat nyújt, hogy kiese' réljék nézeteiket a nemzetközi kérdésekben. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy Algéria és Jugoszlávia együttműködése gazdasági és politikai területen is elmélyül. Tito elnök ezután Ben Bella elnök kíséretében végig haladt a város utcáin. A lakosság lelkes üdvözlésben részesítette az államférfiakat. Délután a két elnök tárgyalást folytatott, majd Tito látogatást tett a városházán és végül este Ben Bella fogadást adott a vendég tiszteletére. SUKARNO Indonéz elnök és Kim Ir Szen, a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke Djakartában közös közleményt írt alá, mely élesen elítéli az Egyesült Államok dél-vietnami agresszív háborúját. (CTK J AZ NDK KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGÉ Paul Scholz miniszterelnök-helyettes vezetésével San'ába, a Jemeni Arab Köztársaság fővárosába érkezett. A küldöttség a két ország kapcsolatainak és együttműködésének elmélyítéséről tárgyal. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT pártmunkás-küldöttsége Paul Laurentnak, a FKP politikai bizottsága tagjának vezetésével Moszkvába érkezett. A francia küldöttség megismerkedik a szovjet nép sikereivel, az egyes pártszervezet tapasztalataival, és ellátogat több szovjet városba. (CTK) AZ ADN hírügynökség bejelentette, hogy az elmúlt négy napon 96 nyugatnémet és nyugat-berlini lakos kért menedékjogot az NDK-ban. 1961 óta már több mint 80 000 személy települt át az NDK-ba. (CTK) ELOY DUTRÁT, Guanabara volt alkormányzóját, feltételesen szabadon bocsátották. Dutrát azzal vádolták, hogy bújtogató tevékenységet folytatott Branco kormánya ellen. Tüntetések Szeufa Szeul (CTK) — Szeulban tegnap újabban tüntettek a dél-koreai—japán tárgyalások ellen. A város utcáin több ezer diák gyülekezett, néhányan közülük áttörték a rendőrkordont, és be jutottak a város központjába. A rend őrség újból könnyfakasztó gázokat használt a tüntetők ellen. Húsz diákot őrizetbe vettek. Nemzetközi történészkonferencia Moszkvában Moszkva (CTK) — Moszkvában folytatódott a második világháborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi történész-konferencia. A tárgyalást egyes csoportokban folytatták. A csehszlovák küldöttség tagjai öt előadást tartottak. Az értekezleten sok fajta kérdés került megvitatásra. A történészek az elmúlt 20 év alatt még nem tudták feldolgozni az egész anyagot. Az értekezlet hozzájárul majd az ismeretek kicseréléséhez, egyes új tények leszögezéséhez, melyeket a történészek a következő években dolgoznak majd fel. Bonni nyilatkozat az Odera—Neisse határról A nyugatnémet kormány nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a nemrég Varsóban aláirt lengyel—szovjet barátsági szerződés szövege hivatalos államhatárnak nyilvánítja az Odera—Neisse határt. Az NSZK kormánya nyilatkozatában a szovjet—lengyel barátsági szerződés aláírását arra ls ürügyül használta fel, hogy megismételje az NDK nem létezéséről" szóló hírhedt tézisét. Cabot Lodge a Távol-Keletre utazik Washington (CTK) — Henry Cabot Lodge, Johnson elnök személyes megbízottja tegnap háromhetes körútra a Távol-Keletre utazott. Útjának célja, hogy megnyerje a távol-keleti országokat az Egyesült Államok vietnami politikájának. Cabot Lodge, aki valamikor saigoni amerikai nagykövet volt, útja során Új-Zélandba, Ausztráliába, a Fülöp-szigetekre, Tajvanra, Dél-Koreába és Indiába látogat. A Mekong jolyó deltája többször véres harcok színtere volt. A kepen: Lelőtt Skyralder mintájú amerikai repülőgép. /CTK felvétele) Wilson amerikai látogatása a képmutatás jegyében Wilson brit miniszterelnök beszédet mondott a New York-i gazdasági klub tagjai előtt a Waldorf-Astoria Hotelban. Wilson szerdán tanácskozott U Thant ENSZ-főtitkárral is. Az angol miniszterelnök csütörtökön Washingtonban folytatta tárgyalásait. A nap folyamán a Fehér Házban fogadta Johnson elnök. Wilson washingtoni programjában szerepel több tanácskozás amerikai pénzügyi és bankvezetőkkel, köztük a pénzügyminiszterrel és a nemzetközi pénzügyi alap vezérigazgatójával. Wilson megbeszéléseit rendkívüli érdeklődés előzi meg Washingtonban. Mint megjegyzi, az angol miniszterelnök tárgyalásainak középpontjában elsősorban gazdasági kérdések állnak. Wilson szerdán sajtóértekezletet tartott az ENSZ-ben. Újból megerősítette, hogy Nagy-Britannia támogatja az Egyesült Államok vietnami politikáját. Wilson közölte az újságírókkal, hogy Johnson elnökkel a vietnami problémáról fog tárgyalni, de ezzel kapcsolatban nem volt hajlandó nyilatkozni. Wilson a továbbiakban reményét fejezte ki, hogy a folyamatos műszaki fejlődéssel kibővíthető az atomcsendegyezmény. Nagyon veszélyesnek minősítette a nukleáris fegyverek terjesztését. Véleménye szerint ezt a problémát az ENSZ leszerelési bizottságának kellene megoldania. A Jeune Afrique tudósítójának válaszolva cáfolta, hogy a munkáspárti kormány nem teljesíti választási Igé* reteit a gyarmatokra vonatkozóan. Wilson azt állította, hogy kormánya teljesíti ígéreteit, és példaként megemlítette Dél-Rhodesiát. Ugyanabban az időben az ENSZ épületében ülésezett az antikolónialista bizottság, mely élesen elítélte Nagy-Britannia dél-rhodesiaí politikáját. A felszólaló küldöttek hangsúlyozták, hogy Nagy-Britannia nem teljesíti az ENSZ-nek a dél-rhodesial fajüldöző alkotmány hatálytalanításáról szóló határozatát, és nem harcot az általános szavazási jogért. A bizottság ezzel megcáfolta Wilsonnak azt az állítását, hogy országa ellenzi a gyarmati rendszert. Wilson egynapos New York-i tar-< tózkodása után Washingtonba utazott, ahol Johnson elnökkel és kormánya több tagjával találkozott. Általános vélemény szerint elsősorban a vietnami problémáról tárgyaltak. Wilson Egyesült Államok beli látogatásának két célja van. Először meg akarja győzni az amerikai bankvezetőket és vállalkozókat, hogy a munkáspárti kormány megoldotta az angol font körüli problémákat. Ezenkív• v ül a vietnami Intervenció miatt felháborodott világközvélemény előtt azt a látszatot akarják kelteni, hogy kiutat keresnek a helyzetből. Wilson látogatásának gazdasági célja már New Ýôrkban is megnyilvánult, ezzel szembén a vietnami kérdésről csupán « kusza, nem új kijelentéseket tett. >i NEW YORK-I TUDÓSÍTÁSUNK New Yorkban fokozódik a nyugtalanság A pusztító tornádó után csak romhalmaz maradt az amerikai Conway városban. New York és az ENSZ légkörére jellemző, hogy míg Washingtonban Johnson elnök belpolitikai programja köti le a figyelmet, itt a vietnami és a Vietnam körül lejátszódó események minden mást háttérbe szorítanak. Ha egy szóval akarnánk jellemezni az állandó ENSZ-küldöttségek és az újságírók .hangulatát, így fejezhetnénk ki: tanácstalanság. A kongói hadműveletek fedezésével kapcsolatban felmerült bonyodalmak ellenére télen még élt az a meggyőződés, hogy a nemzetközi kapcsolatok fokozatosan lényegesen javulnak, elsősorban javul az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya. A kezdődő 1965. évet derűlátóan fogadták, s Goldwater őszi választási vereségében az amerikai külpolitika kedvező fordulatát látták. Senki sem számított rá, hogy az amerikai kormány és személyesen Johnson elnök nem tud kiutat találni az indokínai konfliktusból, s nem tudják alárendelni tíz év tévedéseit egy ésszerű egyetemes politikai akciónak. Pedig ez tény, s mindenütt kiábrándultság érezhető. Az ENSZ fórumain általában hallgatnak, legfeljebb a szokásos ellenfelek vívnak szócsatákat. Különös helyzet alakult ki, s ezt még furcsábbnak látjuk, ha az ún. harmadik világ számos országának álláspontját vizsgáljuk. Itt különösen két fő tényező érvényesül. Az egyik: a fordulat túl heves volt és sokak számára hihetetlennek tűnik, a másik: az Egyesült Államok indokínai agressziójának kiterjesztése és az amerikai külpolitika alárendelése ennek a célnak bonyolult körülmények között történik, nem utolsó sorban a nemzetközi kommunista mozgalomban fennálló nézeteltérések miatt. Washingtonból New Yorkba nem egészen öt órát tart az út autóval, de úgy tűnik, hogy az ENSZ New York-i központja még nem hajlandó komolyan venni, tartósabb jelenségként kezelni a Washingtonban felülkerekedett támadó szellemű légkört. Természetesen különbségek' vannak Johnson baltimorei beszédének értelmezésében is és az ENSZ épületében két- három beszélgetés után az ember azt észleli, hogy az emberek nem akarnak hitelt adni annak, ami Washingtonban már nyilvánvaló. Arról van szó, hogy az elnök becsapta az ajtót eredeti külpolitikai programja főbb pontjainak megvalósítása előtt, és ez belpolitikai programjára is kihat. Az ENSZ-központ környezete természetesen csak részbeni választ adhat arra a kérdésre, lehet-e számítani, s mikor, az államok és kormányok, valamint a világközvélemény határozott tiltakozására az Egyesült Államok fejetlen vietnami politikája ellen. Azok a tényezők, amelyek eddig világviszonylatban nyilvános tüntetésekre korlátozták az elégedetlenség megnyilvánulását, már nem hatnak, s most egyenesen a kormányokra nehezedik a nyomás, hogy világosabb álláspontot foglaljanak el. Washingtonnak számítania kell arra, hogy a brutális agresszió folytatása elkerülhetetlenül fokozódó nemzetközi bonyodalmakat idéz elő. A hivatalos jellegű Washingtonnal szemben New York sejtteti, hogy az elégedetlenség otthon is terjed és fokozódik. A kormány kalandor politikájának ellenfelei szombaton nagy tüntetést terveznek, s New Yorkból is ezrek vonulnak Washingtonba. Nőttön nő az elégedetlenség valamennyi egyház papsága körében is. A terjedő nyugtalanság egyik oka az a reális távlat, hogy egyszer talán tömegméretben drasztikusan vetik be az amerikai gyalogságot Dél-Vietnamban. Egyes lapok kritikus hangot ütnek meg. Kétségtelenül fontos tény az, hogy Walter Lippmann, a neves kommentátor, akinek cikkeit 200 amerikai lap közli, az Ideiglenes kegyvesztettséget is megkockáztatva nyíltan folytatja az Egyesült Államok vietnami politikájának bírálatát. Figyelemreméltó az is, hogy az egyetemi körök ellenzőinek élén a washingtoni Amerikai Egyetem és a baltimorei Hopkins Egyetem tanárai állnak. Jerome Frank, az egyik tanár kijelen-, tette: „El kell ismernünk, hogy Vietnamban hibát követtünk el. Be kell ismernünk ezt a rövid kudarcot, hogy elérjük hosszú távlatú céljainkat. Máskülönben elesünk tőlük." Az ellenzék két irányzatot követ. Az egyik egyetemesen humánus irányzat, és jogtalansága, kegyetlensége miatt Ítéli el a kormány vietnami akcióját, a másik irányzat viszont a külpolitikai dilettantizmust támadja, és Bundyt az elnök külpolitikai tanácsadóját veszi célba. A tapasztalat azt mutatja, hogy a külpolitikai nyomás hatásosabb a belpolitikainál, természetesen csak akkor, ha semmi köze sincs a befolyásos pénzügyi és ipari körökhöz. Bizonyos szerepet az is játszhat, hogy az ambiciózus elnök a belpolitikai irányzatokra is nagyon érzékeny, s nem szívesen látná a „nemzeti egységre épülő igényes programjának, az ún. nagy társadalomnak összeomlását. A haladó erők képviselői derűlátóan ítélik meg a hazai tiltakozó mozgalom kibontakozásának lehetőségét és úgy vélik, hogy most nagyon kedvezőek a körülmények. Rámutatnak arra, hogy az Egyesült Államokban kibontakozó viszály komoly erőpróba lehet az amerikai belpolitikai küzdőtéren. A viszály azonban még nem lépett döntő szakaszába és lefolyását több tényező döntheti el. Az egyik tényező Wilson angol miniszterelnök látogatása lehet, bár a közvélemény nagy csalódással fogadta a vietnami kérdésben tanúsított eddigi álláspontját. A helyzetre általában Jellemző, hogy egy politikai koncepció csődöt mondott, másikat pedig még senki sem ajánlott fel. Ahol pedig nincs politika, ott a gyalogságé a sző. En^ nek pedig kevesen örülnek. JlftI HOCHMAI^ 1865. április 16. * ÚJ SZŐ 3