Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-15 / 104. szám, csütörtök

A SZÍNPADI szo erejével NÉHÁNY GONDOLAT A JÓKAI-NAPOK ELŐTT 'A sajtóból értesülhettünk a komáromi Jókai-napok előkészületeinek előrehaladottságáról, s azokról az akciókról, amelyekre a május 13-án kezdődő tíznapos seregszemlén sor kerül. Hat irodalmi színpad, hét színjátszó együttes és ötven szavaló mellett a tervek szerint fellép a közelmúltban megalakult Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, továbbá a 100. évfordulóját ünneplő rozsnyói Munkásdalárda, valamint a budapesti Vasas Szakszervezetek Központi Énekkara is. A nagy eseményre készülve feltehetően hasznára válik az ügynek, ha néhány szót szólunk arról, mi a tulajdonképperii szerepe a műkedvelő színjátszásnak ezen a rendezvényen. Annál is inkább, mivel a Jókai-napok keretében megrendezett országos fesztivál elsődleges célja, hogy a maga módján hozzájáruljon színjátszómozgalmunk megismeréséhez, bizonyítsa a magyar szó, s így a színpadi szó erejét ts. Az eddigi eredmények megszilárdításával, a lehetőségek bátrabb kihasználásával ugyanis jelentősen segíthetjük e nemes mozgalmat. A MUNKA ALAPJÁT ebből a szempontbői a jó műsorpolitika szabja meg. Ez nem abból áll, hogy a kínálkozó készből helyesen vagy helytelenül válogatunk, hanem elsősorban abból, hogy megteremtjük azokat a dramaturgiai feltételeket, amelyek által élcsoportjaink a központilag koordinált keretbe sorolhatják műsoron, levő színdarabjaik egyikét, amelynek művészi színtje, korszerű színpadtechnikai megoldása, erkölcsi és ideológiai mondanivalója szükségszerűen odakívánkozik. Igaz viszont az is, egy versenyképes dráma csak akkor állja meg helyét a színpadon, ha minden szereplő egészében átéli, átérzi és megérti a rendező irányító vonalvezetését, amit nemcsak a sok próba, de az alapos eszmei viták is megelőztek. A józan műsorpoiltika ugyanis elválaszthatatlanul együtt halad a színpad-színészközönség viszonyát összefoglaló tudománnyal, a dramaturgiával. De mindaddig ez csak elmélet marad, erőteljes vagy vérszegény előkészület, amíg a rendezés művészete és a színészi munka meg nem teszi a magáét és nem valósul meg az előadás. E helyütt csak hangsúlyozni tudjuk, hogy a közönség jó és igényes, élethűbb és igazibb, művésziebben kidolgozott előadásokat kíván. A sematikus színjátszást tehát száműzni kell színpadainkról. S a központi fesztivál erre a legmegfelelőbb alkalom. Olyan számvetési időszak, ahol nem is annyira a pozitív hősökről, a naturalista rendezésről, a sematikus színdarabokról vitatkozván kell keresnünk a kivezető utat, hanem azon kell elmélkednünk, hogyan juthatunk el az emberábrázoló színjátszás értelmezéséhez, alkalmazásához. •NEM ÁLLUNK MESSZE az igazságtól, ha azt mondjuk, a közönség elsősorban azt szeretné, hogy az eddigi térben terjedő mozgalomból mélységekig ható emberábrázolássá váljék színjátszóink szereplése. A statisztika főleg a szélesedés hatásos térhódításáról ad számot, de amióta kiszorult műsorainkból az olcsó ponyva, a sikamlós, semmitmondó bohózat, az üres, naturalista színjátszásdi, s egyre több teret kapott az embert kereső mondanivaló, itt már mélységekről is beszélhetünk". „Nemcsak rajongás kell ma már, — állapítjuk meg mi is — hanem vitaképes, érvelő mondanivalóra van szükség, amelynek gondolattársító ereje hatásosan befolyásolhatja a szemlélő esztétikai, etikai, társadalom-politikai nézetét". A néző ma már nem csupán szereplőt akar látni, hanem az embert keresi a színpadon, a társadalmi embert az élet ezernyi összeütközésének kereszttüzében. A realista elemzés szembeszáll a formalizmus naturalista vagy absztrakt elméletekből összekevert fogalomzagyvaságaival. Minél jobban haladunk előre a szocializmus építésében, annál nagyobb szerepet kap a formai megnyilatkozások mellett az öntudatos munka, a műkedvelés hivatástudata, ahol a szövegmondáson túl a szereplőt, színpadi alakjának emberi jelleme érdekli, azé a társadalmi emberé, aki él és cselekszik, környezetében, társadalmi hovatartozásában. A megmerevített és szabványosított színházi formákon túl immár nagyszerű lehetőségekre bukkant rendezőink többsége, ötletdús, szellemes megoldásokat keresve szereplőik játékos helyzeteihez. És az volna valóban célszerű, ha a központi műsorpolitika — együtthaladva az értékes dramaturgiával, és rendezőink szigorúan következetes szakmai továbbképzésével, a színészgárda beható nevelésével, mozgásuk és főleg beszédük szüntelen javításával — rátérne az állhatatos műkedvelő színjátszás mívelésére. Ezt a törekvést minden hivatalnoki okoskodás nélkül lehet csak elérni. S főleg ott, ahol már átfogó társadalmi igényeket mozgató programmá erősödött az egységes művészet-elmélet alapgondolata. Szocialista fejlődésünkben ugyanis „az emberek érdekeltté váltak mindabban, ami körülöttük és velük történik, érzik az egyéni kezdeményezés jelentőségét, s szeretnének saját tapasztalataikkal is hozzájárulni társadalmunk célkitűzéseinek megvalósításához". Ezért fontos, hogy csoportjaink, akik résztvesznek ezen az országos színjátszó fesztiválon, de maguk a rendezők és vendégek is, szót kérjenek a vitákon, s értékes indítványaikkal tartalmasabbá tegyék a megbeszéléseket éppúgy, mint a rendezvényt. AMIKOR EGY EVVEL EZELŐTT a Jókai-napok megrendezésének híre eljutott a legkisebb faluba is, műkedvelőink tízezreiben ébredt fel az érdeklődés, hogy bemutathassák tudásukat, e központi fórumon. Sajnos, kevesen jutottak el ide. Az eddigi hírek szerint az idén javasolt előadások „listája" sem mutat különösen biztató képet. Ogy látszik, kissé megfeledkeztünk arról, hogy az egyetemes kultúra nemcsak egy fejlődési jelenség kibontakozási irányát, hanem jóval többet jelent annál. „A kultúra ma az egész emberiség világérzése, a haladás és a világ sorsának fontos tényezője." S ezért még inkább szükséges, hogy a kultúra munkásai mindent megtegyenek a tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése, s e rendezvény nagyobb sikere érdekében. Minden egyhelyben topogás ugyanis káros. A Jókai-napokkal kapcsolatban egyetlen cél vezethet bennünket, hogy Komárom a műkedvelő színjátszás és rendezés jó Iskolája, a helyes dramaturgiai elképzelések bizonyítója legyen. Olyan fórum, mely az elkövetkezendő időszakra is határozott irányt szabhat munkánknak. Az itteni seregszemlére hárul az a feladat, hogy a tények regisztrálásán túlmenően objektívan mutasson rá azokra a helyesen alkalmazott elméleti és gyakorlati módszerekre, amelyek előbbre lendíthetik műkedvelő színjátszásunk ügyét. SZUCHY M. EMIL V. MAJAKOVSZKIJ:* A Ml INDULÓNK Hadd döngjön a térre, rohamra üvöltve a forradalom — fel a főt dacosan! Megmossuk a városokat, hisz a földre egy másik özön heves árja rohan. Lassú szekér az év, S e tarka nyáj: napok. Urunk — a frisseség. Szívünk a fürge dob. Van máshol aranylóbb tükre az égnek? A földteke tengelye ért ide? Kemény seregünknek fegyver az ének, arany az, ha rikolt örömünk hite. Zöldelj, mező, nevess: a Nap jövőt mutat. Szivárvány, adj sebes lovunk alá utatl Unt csillagait a nagy ég kivetélte. Dalunk, bár nincs ege, mégis igéz. Nagy Medve, tüzed még minket is, élve, a tág egekig fölrántani kész ... A vér tavaszt csobog, Öröm jön: idd ki! CsengjI Mellünkben rézdobok. Te szív, ma harcra zengj! 1917. FRANYÖ ZOLTÁN fordítása. • Harmincöt ívvel eielőtt halt meg Vlagyimir Majakovszkij, a forradalmi szovjet költészet atyja és első klasszikusa. Lírájában a harcos proletárhumanízmus jut széhoz. A szocialista építés kimagasló költője volt, akit a személyes vonatkozású kudarcok és a meg nem értés időnek előtte a halálba kergetett. A szovjet irodalom és közélet nagyra becsüli alkotásait, s a világirodalom a forradalmi költfinek kijáró tisztelettel övezi. TANULJUNK NYELVEKET MA A TUDOMÄNY £S A TECHNIKA ugrásszerű fejlődésének időszakában, amikor a közlekedési lehetőségek, a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok, a távoli vidékeket is elérhetővé teszik, egyre égetőbben kerül figyelmünk előterébe az idegen nyelvek oktatásának, tanulásának kérdése. A technika újkori fejlődése, a rádió, a film, és újabban a televízió lehetővé teszi, hogy szoros kapcsolatot teremtsünk az idegen nyelvekkel még akkor is, ha az ország, ahol e nyelven beszélnek, messze esik tőlünk. Tény, hogy a turistautazások felújításával óriási lehetőségek nyíltak más országok megismerésére. Milyen suta azonban az ember külföldön, ha nem tud nyelveket, ha legalább egy világnyelvet nem beszél, s az illető ország lakóival még megértetni sem tudja magát. De itthon is napról napra több olyan szakemberre van szükségünk, akik amellett, hogy jó szakemberek, legalább egy, vagy két világnyelvet A teljesség kedvéért 'Az Irodalmi Szemle 2. számában nagy érdeklődéssel olvastuk „A cseh-, szlovákiai magyar értelmiség helyzetéről" rendezett szerkesztőségi kerekasztal-vttát. A kérdés felvetése, megvitatása fontos, ehhez nem fér kétség. Persze sok múlik azon, milyen következtetésekre jutnak a véleménycsere során, mivel zárul a vita és milyen konkrét eredménye lesz. Tulajdonképpen azonban most nem is ezzel szándékszom foglalkozni. Engem, mint pedagógust közvetlenül, a vitának az a része érintett amely a tanítóság helyzetével és a tanítással foglalkozott, jóllehet ezeket a kérdéseket éppen csak érintették. Felettébb meglepett Bárczy Istvánnak az az enyhén szólva is a tájékozatlanságon alapuló kijelentése, amelyben kereken tagadja, hogy a 8. évfolyam tanterve szerint irodalmat lehet tanítani!? Sót ennél is tovább megy, s amikor feltehetíen az Igazgatójától azt a választ kapta, hogy a tantervet be kell tartani, így folytatja: „Akkor én azt mondtam, hogy így nem tanltok". Felszólalásában vázlatosan Ismerteti, 'mi ellenvetése van: „A tanterv a humanista Irodalommal kezdődik, aztán Kazinczy, Vörösmarty és Petőfi az első félév anyaga. Kimaradtak olyan egyéniségek, mint Balassi, Zrínyi, nem beszélve SzkhárosiHorváth Andrásról, kimaradt Kölcsey, Csokonai, kimaradt Fazekas". Ez utóbbi állítása kisebb kiegészítéssel, helyreigazítással igaz is. Itt jegyzem meg rögtön, hogy bár a tanterv a 8. évfolyam Irodalmi részének elején bizonyos értelemben csak körvonalaz — összefoglaló címe: Az irodalmi nyelv kezdetei — ezért talán hiányos, de a tankönyvben már ott találjuk Balassit és Zrínyit ls. Igaz, hogy mellőztük Csokonait, Kölcseyt és mondjuk Fazekast (Fazekast különben a 6.-ban tárgyalták) és Szkhárosi-Horváth Andrást is, akinek nem tudni miért tanúsít Bárczy István az alapiskolában oly nagy jelentőséget. A dolgok igazolásához ez persze nem elég. Tudnunk és látnunk kell, hogy 1948 után Csehszlovákiában létrejött az egységes iskolarendszer és 1949-től a magyar tannyelvű iskolák is ennek szerves részét alkotják. Ami azt jelenti, hogy a magyar tannyelvű iskolákra lényegében ugyanazok a határozatok, rendeletek érvényesek, mint a szlovák, illetve a cseh tannyelvű iskolákra. Iskoláink szerkezeti felépítése egy és ugyanaz. Ezért kezdjük az időrendi irodalomtanítást mi is a VIII. évfolyamban és csak Kazinczyval, mert a szlovák tannyelvű iskolák is a XIX. század első felének irodalmával, Ľ. Štúrral, Samo Chalupkával indítanak. A többi tehát, amit az irodalomkönyvekben találunk, így ls ráadás. Különben irodalomtanításunk strukturális felépítése nemcsak a hazai, de a külföldi módszeres felépítéssel is összhangban van. Vegyük talán a legközelebbit, a magyararszági alapfokú irodalomtanítást. Az alapfok első két osztályában (Magyarországon az 5. és 6. osztályban) a tárgykörök bővítésével történik az irodalomoktatás, akár nálunk az ezeknek megfelelő 6. és 7. évfolyamban. Ezekben az évfolyamokban ugyanis még megterhelést jelentene az időrendi irodalomtanítás. Elsődleges célunk Itt az olvasás megszerettetése, az olvasóvá nevelés. Magyarországon is az alapfokú iskoláknak csak a két utol-, só osztályában, a 7.-ben és a 8.-ban találkozunk bizonyos időrendi sor.; rendb'en vett irodalomtanítással. Természetesen a legrégibb irodalom, ide számítva Balassit és Zrínyit, ott is hiányzik. Ott találjuk viszont Csokonait és Kölcseyt s ezt a hiányt a jövőben nekünk is pótolni kell. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy az alapfokon nem lehet szó teljes, hiánytalan irodalomtanításról irodalomtörtörténeti formában. Ez többé-kevésbé az általános középiskola, illetve a f'jiskola feladata. És még egy szempontra szeretnék rámutatni. Ne felejtsük el, hogy míg például Magyarországon az alapfokon minden évfolyamban évi 99 órában tanítják az irodalmat, nálunk a magyar nyelvű iskolákon a VI. évfolyamban évi 60, a VII. évfolyamban évi 66, a VIII. és IX. évfolyamokban évi 50—50 órában történik az irodalomoktatás. És nálunk a kevesebb óraszám mellett anyagtöbletet jelent a szlovák és cseh, valamint a csehszlovákiai magyar Irodalom, melyet szintén ismertetni kell a tanulókkal. S végső soron nem hiszem, hogy Bárczy István már az alapfokon Irodalomtörténeti formában találkozott volna Balassival és Zrínyivel, nem beszélve Szkhárosiról. Ami pedig a tantervek összeállítására vonatkozik, tudvalevő, hogy több személyből álló tantárgybizottság végzi, amelynek tagjai ismert kiváló gyakorlati pedagógusok. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy a felszólaló Jól tanítja az Irodalmat, hisz az irodalmi kör szervezése a vélt hiányok pótlására dicséretet érdemel; de olykor nem ártana némi szerénység és több tájékozottság a véleménynyilvánítás előtt. TANKÖ LASZLÖ, a Pedagógiai Kutató Intézet munkatársa. is beszélnek. Ez nem túlzott követelmény, hanem a helyzet diktálta szük-i séglet. Hazánkba évről évre több külföldi turista látogat el, Meg akarják ismerni országunk természeti szépségeit, történelmi és műemlékeit, népünk mai életét. Elképzelhetetlen, hogy a vendéglátók szerepét hibátlanul ellássuk, ha az utazási irodák, a fürdővárosok, az áruházak, a szállodák, a közlekedés stb. dolgozói nem tanulnak meg rövid időn belül idegen nyelvei ket. Nem jelentéktelen azoknak a szakembereknek a száma sem, akiket évről évre hosszabb időre, tanácsadói tisztségben, vagy ipari egységek szerelésére, üzembe helyezésére, DélAmerika, Ázsia, vagy Afrika fejlődő országaiba küldünk kl. Ezenkívül a külkereskedelem az a terület, ahol a szakembereknek az orosz nyelv mellett további idegen nyelveket is tudniuk kell. A nyelvtudás teszi számukra lehetővé, hogy tolmács nélkül közvetlenül tárgyalhassanak külföldi partnereikkel. Ez a közvetlen kapcsolat az eredményes tárgyalások egyik alapja. KÜLFÖLDI KAPCSOLATAINK évről évre bővülnek és lassan csaknem az egész földgömböt behállózzák. Pártunk és kormányunk tisztában van az idegen nyelvek elsajátításának Jelentőségével, erről tanúskodik a CSKP, Központi Bizottságának 1959-ben hozott „Az iskola és az élet szorosabb kapcsolatáért" című határozata ls. Erre kapcsol rá 1962-ben az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumának különrendelete, amely az orosz nyelv és a többi idegen nyelv oktatásának fejlesztésére irányul. Ez a rendelkezés teremtette meg a kilencéves alapiskolákon, a közép- és főiskolákon az idegen nyelvek oktatásának kedvező feltételeit. Azóta már eredményeink is vannak. Iskoláinkban az orosz nyelv mellett a diákok tízezrei tanulnak más idegen nyelvet is. A nyelvtanításban hovatovább jobban érvényesül az az irány, amely a tanulókat az idegen nyelv aktív használatára vezeti és háttérbe szorul a nem eléggé hatásos, a nyelvtanra épülő nyelvoktatási módszer, aminek az volt a hátránya, hogy hiába tanult valaki hosszú éveken át valamilyen idegen nyelvet, ha az illető országba került, mégsem tudta megértetni magát. Iskoláinkon a nyelvoktatás hatásosságának fokozására a legkorszerűbb technikát sorakoztatjuk fel, képek, filmek diafilm, hanglemezek, magnetofon, rádió és a televízió könnyítik a tanulók és tanítók munkáját. Még a közelmúltban ls általánosan elterjedt volt az a nézet, amely szerint a kisebb gyermekeket nem szabad idegen nyelvek tanításával megterhelni, mert ez zavart okoz az anyanyelv hibátlan elsajátításában. Az utóbbi évek kutatásai viszont azt igazolják, hogy már az óvódában, illetve a legkisebb kortól kezdve a családban is sikeresen lehet az anyanyelv mellett idegen nyelvet is tanítani. Természetesen, a kornak megfelelő szórakoztató, játékos módon. 19B2-BEN KEZDTÜK EL hazánkban az olyan iskolák létesítését, ahol több órában tanítjuk az Idegen nyelvet, mint más iskolákon. Ilyen például a bratislavai Vazov utcai kilencéves alapiskola, ahol a tanulók a második évfolyamban már oroszt, az ötödikévfolyamtól pedig már angolt tanuld nak. Az eredmény mindkét Idegen nyelvben meglepően jó. Hasonló iskola működik Banská Bystricán, Prešovon és Košicén is. A nemzeti bi^ zottságok feladata, hogy minden iskolában megteremtsék az idegen nyelv oktatásának feltételeit, a VII. évfolyamtól mint nem kötelező tantárgyat, illetve a III, évfolyamtól mint érdekköri tevékenységet. Bratislavában, Zilinán, Košicén és Prešovon nyelvszakiskolák is működnek, főleg a felnőttek részére s ezek szervezhetnek nyelvtanfolyamokat a tanulóifjúság számára is, ha azoknak nincs alkalmuk az iskolában idegen nyelvet tanulni, vagy pedig tökéletesebb ismereteket akarnak szerezni, mint ezt az iskolai tantervek megengedik. A járási székhelyeken, sőt a nagyobb községekben is létesíthetnek a nemzeti bizottságok nyelvi népiskolát, amelyen a felnőttek és a tanulók egyaránt elsajátíthatják az ismertebb világnyelvek alapjait. Egyelőre Ilyen iskola csak Banská Bystricán, Košicén és Trebišovon működik. További nyelvtanulási lehetőség a népművelési és kulturális intézményekben szervezett nyelvtanfolyamok. E tanfolyamok hálóztata eléggé kiterjedt. Hiszen a kultúrházakban, a művelődési otthonokban, a pionírotthonokban és ifjúsági klubokban jelentős figyelmet szentelnek a nyelvtanfolyamoknak. Az üzemekben és a vállalatokban a szakszervezet, főleg az üzemi munkaiskola keretében szervezhet nyelvtanfolyamokat. Az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendenek a rádió és a televízió nyelvtanfolyamai. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nyelvtanulás eme formája igen eredményes. Nagy könnyebbséget jelentenek az idegen nyelv tanulásában az Állami Zenemű Kiadó hanglemezei, amelyek segítségével az orosz, angol, német, francia nyelv stb. helyes kiejtését gyakorolhatják a tanulók. MI A FONTOS az Idegen nyelvek tanulásában? Elsősorban és mindenekelőtt a rendszeresség és a kitartás. Meg kell küzdenünk az esetleges kezdett nehézségekkel. Törekvésünk jutalma lesz, ha egy bizonyos idő múlva már külföldi lapokat, könyveket olvashatunk, országhatárainkon túli levelező barátságot köthetünk stb. Hiszen az idegen nyelvek segítségével a népek békés egymás mellett élését is elősegíthetjük. JOZEF KAHAN, az SZNT Iskola- és Kulturális Ügyi Megbízotti Hivatalának munkatársa. 1885. április 15. % Ü] SZÚ Z