Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-15 / 104. szám, csütörtök

A mezőgazdasági beruházási építkezés lemaradásának egyik oka Az, ami az elmúlt évben elegendő volt, az idén már kevés. És kérdés, hogy ami ma megfelelő, elég lesz-e jövőre? Ilyen az élet folyása és nálunk ez a folyamat rendkívül gyors. Látjuk ezt mezőgazdaságunkban is. Szövetkezeteink új baromfitelepekkel, nagy gazdasági udvarokkal, gépesített istállókkal, és sertéshizlaldákkal rendelkeznek, de még több mezőgazdasági épületre lenne szükség. Hát — épülnek .. A szövetkezet bejelenti igényét, és ha engedélyezik, ha belefér a pénzügyi keretbe, akkor tervbe iktatják. Elkészítik a tervrajzot, költségvetést, szerződést kötnek az építkezési vállalattal és... építkeznek. Persze vannak bizonyos határidők is. És mégis — hányszor siránkoznak a szövetkezetek: már egy évvel ezelőtt kellett volna befejezni... Egyes járásokban gyakran több épületet adnak át késedelemmel, mint határidőre. A Dunaszerdahelyi Járási Népi Ellenőrző Bizottság kutatta az okokat és e célból ellenőrizte a mezőgazdasági beruházásokat előkészítő járási központot. Itt ugyanis az elmúlt évben már az építkezési tervek benyújtásánál is történt lemaradás. Ugyanígy van ez az idén is. A mezőgazdasági beruházásokat előkészítő központnak a múlt év szeptember 15-ig kellett beterjesztenie az ez évre tervezett építkezések tervrajzait, de november 4-ig 49 építkezés tervét nem nyújtotta be. Érthető, hogy ilyen körülmények között az építkezési vállalat nehezen tudott anyagot, embert és gépeket biztosítani. Nem biztosították az 1965. év első negyedét sem, és ez elsősorban Josef Frolnak, a tervezés vezetőjének hibájául róható fel. November elején — bár a határidő már lejárt — 21 beruházási tervből csak 5 készült el. A tervezők nem tudták időre elkészíteni a terveket, arra azonban találtak időt, hogy a „háztájiban" dolgozzanak. Eduard Cfž, Varga Zoltán és Štefan Moravčík „maszek-alapon" készítettek terveket a szövetkezeteknek. Varga Zoltán és Eduard Cfž még árdrágítást is elkövetett, ugyanis a nyárasdi szövetkezetnek Varga 3800 koronával és az ekecsi szövetkezetnek Cíž 1500 koronával többet számított a tervekért. A kötelesség elmulasztása más téren is megmutatkozott. Nem készítettek anyagkimutatást és a szövetkezetek nem ellenőrizhették a beérkezett anyag mennyiségét, így a járási építkezési vállalatnak lehetősége nyílt a nyersanyag-manipulációra. Például a kulcsodi szövetkezet fiaztatójának főjavításához 170 mázsa mésszel és 50 mázsa cementtel többet adtak ki a raktárból. A bősi garázsépítésnél olyan néhányszor tízkiló festéket is kiszámláztak, amit egyáltalán nem használtak fel. Figyelemreméltó az is, hogy a dunaszerdahelyi OSPPI a múltban milyen gyakorlatot honosított meg a prémium-kimutatásoknál. Az 1964 első negyedében elvégzett munkát a második, vagy a harmadik negyedévben számlázták, de a kimutatásban úgy szerepelt, mintha a munkát J963 harmadik negyedében végezték volna el. Például E. Číž a sárréti EFSZ részére 1963 decemberében és 1964 január havában elkészítette a központi trágyagödör tervét. A munkát 1964 májusában számlázták, de a nyilvántartás szerint még 1963 negyedik negyedében elvégezték ... a prémium miatt. Vannak hibák a járási mezőgazdasági-termelési igazgatóságon is, ahol egy felelős beosztásban levő dolgozó — Pollák elvtárs — nem végezte el a tervezett beruházások szétírását a negyedévekre, és ez szintén nehézségeket okozott. Ugyanakkor az is hibának róható fel, hogy a mezőgazdasági üzemek sokszor eltérnek az eredeti tervtől és változtatásokat eszközölnek. Ezek a hibák okozzák a dunaszerdahelyi járásban a mezőgazdasági beruházási építkezések lemaradását. Más járásokban talán más okokat találunk. Egy azonban bizonyos: ezekre a lemaradásokra ráfizet a szövetkezet, tehát a társadalom, az ilyen jelenségek ellen pedig minden eszközzel harcolnunk kell! (lb) INJEKCIÓ HELYETT TABLETTA Néhány évvel ezelőtt még a cukorbetegeket inzulinnal kezelték az orvosok, a mi állandó szabályos időközökben történő injekciózást jelentett. A mennyiségre jellemző, hogy például 1000 injekció nem volt valami különleges eset. A kellemetlen, sokszor fájdalmas injekciók helyett az utóbbi években a drezdai Arzneimittelwerk Orabet és Oranil nevű gyártmányait alkalmazták tabletta formában. A most érkezett jelentések szerint a drezdai gyár Buformin néven új, még hatásosabb gyógyszert hoz forgalomba. Matractömő gép A prágai Delba kisipari termelőszövetkezet konstruktőrjei a kézi munkát csaknem teljes egészében kikü szöbölő matractömő gépet szerkesztettek. A berendezéssel normalizált (95x65x13 centiméteres) méretű matracok bélelhetők. Az aránylag kis gép iránt a hazai üzemeken kívül külföldön is érdeklődnek. Újfajta napszemüveg A turnovi Dioptra szemüveggyár az idén 12-féle új szemüveget gyárt külföldi megrendelői számára. A belföldi vásárlókra is gondoltak: részükre még e hónap végén több tízezer Stadion típusú napszemüveget küldenek az üzletekbe. Az alumínium keretes szemüveg „üvegje" különféle színárnyalatokban speciális anyagból készült. Mivel felső része sötétebb, valószínű, hogy a motorosok és a sportolók örömmel vásárolják majd. Nagy erősségű kobaltbomba A martini kórházban a múlt napokban hazai gyártmányú kobaltbombát helyeztek üzembe. Az eddigieknél szemben az az előnye, hogy lényegesen erősebb az égője (20 000 Curie). A berendezés teljesen automatizálva van, s kezelőszemélyzetét sugárzás veszélye nem fenyegeti. Mágneses ceru-zabél A České Budéjovice-i Koh-i-noor ceruzagyár dolgozói a napokban 2000 tucat mágneses ceruzabelet szállítottak az ostravai Klement Gottwald Vasgyár gépi számítóközpontjába. A speciális ceruzabélre, amit eddig Franciaországból hoztunk be, a BULLtípusú számítógépnek van szüksége. A kitűnő minőségű és olcsó, újdonságnak számító ceruzabél iránt Franciaország is érdeklődik. Az Elektrosvit újdonságai A harmadik negyedévben az érsekújvári Elektrosvit több új lámpát ad a piacra. A modern kivitelű lámpák oldalfalra is felakaszthatók. A lakószobák megvilágítására 11311 típus készült. Az új lámpáknak ez a típusa 40 Wattos égőt igényel. Súlya 1,25 kilogramm, mérete 196x196x100 milliméter. Automata esztergagép A plzeňi V. I. Lenin Művek legújabb automata esztergagépe, a SIU 100 kezelése és irányítása kapcsolótábláról végezhető. A fordulatszám és az előtolási sebesség a munkafolyamat megszakítása nélkül változtatható. Az esztergához elektronikus másolóberendezés és mágnesszalagos programvezérlő berendezés tartozik. Az automata eszterga nagyobb munkadarabok megmunkálására is alkalmas: a megmunkált darabok maximális átmérője 1000 milliméter, hossza 20 000 mm, súlya pedig 20 tonna lehet. Az orosz kultú ra géniusza M. V. Lomonoszov, a béke-világmozgalom ünnepeltje É f»> ffijÄ JU '' Mm i SI mmTM ďqflHw^ m- -/H msmxM W S ty gygjga^Mlflfe! •f f w • 1|§\ - v gglÉ 7 WSSBBföL " ...;! A Béke-világtanács kezdeményezésére az idén Mihail Vasziljevics Lomonoszov, a nagy orosz polihisztor, a sokoldalú tudós és költő is méltó helyet kapott a béke-világmozgalom ez évi ünnepeltjei sorában. Április 15-én emlékeznek meg világszerte halálának 200. évfordulójáról. Nevét őrzi a pétervári akadémia és a moszkvai egyetem. A fizika, a kémia, a filozófia, az orosz irodalom, a történet- és nyelvtudomány, a bányászat, a kohászat, a geológia és a meteorológia érdekelte. Úgyszólván az ő nevéhez fűződik a XVIII. század orosz kulturális és tudományos, valamint gazdasági élet felvirágoztatása. Az emberiség történetében csak igen ritkán tűnik fel ilyen egészen kiváló és ennyire sokoldalú képességgel felruházott egyéniség. Lomonoszov még annyiban is kiemelkedett e kor tudósai közül, hogy alkotása csaknem minden területen döntően vitte előre az egyes tudományokat, minden cselekedete a haladást szolgálta. Lomonoszov hazafiassága sokoldalú tevékenységét csak elmélyítette. Lomonoszov 1711. november 19-én Észak-Oroszországban, Arhangelszk közelében, egy ottani telepes-családban született. Apja, mint hajótulajdonos az Északi-tengert járta s az akkori időkhöz mérten felvilágosult ember volt. Lomonoszov segített az apjának a hajón s otthon, szántott, vetett, és egy ideig az ottani hajógyárban is dolgozott. Csak tízéves korában tanulta meg a betűvetést. 19 éves korában Moszkvába ment, hogy ott egy papi akadémián tanuljon. Itt alig adtak elő egzakt tudományokat, őt azonban éppen ezek vonzották. Néhány évet Kijevben töltött, majd a pétervári akadémia hallgatója lett. Később két társával együtt külföldre küldték, hogy bányászati és kohászati tanulmányokat folytasson. Mintegy 5 évet töltött Németországban, Franciaországban és Hollandiában. Hazatérése után 1741 tavaszán Lomonoszovot kinevezték a Tudományos Akadémia adjunktusává, majd hamarosan az akadémia rendes tagja lett. ö rendezte be az első oroszországi kémiai laboratóriumot, amely európai viszonylatban ls az elsők közé tartozott. Lomonoszov már akkor világosan látta a vegyészet fontosságát, amikor ezzel a tudományággal egy téves elmélet következtében még alig foglalkozott valaki, ö látta meg elsőnek, hogy a kémiát is, mint mennyiségi tudományt kell a matematika segítségével művelni és ezzel megvetette a fizika—

kéťnia alapjait. A fizikában is hasonlóképpen mintegy száz évnek kellett eltelnie, míg Lomonoszov nézetei igazolást nyertek. Fizikai és kémiai munkái néhány híres értekezésben Jelentek meg: „A testek szilárdságáról, cseppfolyósságáról", vagy „Elmélkedések a levegő rugalmasságáról", „A hideg és meleg okáról" stb. címen. Sok gondolata csak később a dialektikus materializmus megvilágításánál, vagy a fizikai kísérlet eredményeinél igazolódott. Lomonoszov haladó nézetei miatt nemcsak a reakciós, ún. tudományos körökkel, hanem a pravoszláv egyházzal is összeütközésbe került. Ezzel magyarázható, hogy ez a lángész életében nem tett szert európai hírnévre. A feudális cári Oroszország nem tűrte „istenkáromló" nézeteit. Lomonoszov ugyanis számos művében Kopernikus tanításait védelmezte és ő fedezte fel a Venus bolygó légkörét is. Munkáiban a világegyetem vallásos elképzelései ellen küzdött, amelyeket „a világban kószáló istenfaragók" terjesztenek, — gúnyolta Lomonoszov a tudomány által is elvetett elképzeléseket. A Szovjetunió volt az első, amely a nagy tudóst az őt megillető, méltó helyre állította és népszerűsítette műveit, melyekkel a haladó emberiséget gazdagította. -gkSIKERES NEGYEDEV Áz első negyedévben a losonci járás mezőgazdasági dolgozói szép eredményeket értek el az állattenyésztési termékek eladási tervének teljesítésében. A járás a húseladási tervet 115,1 százalékra teljesítette. Ez 3087 mázsa hússal nagyobb teljesítmény a tavalyinál. Tejből az első negyedévben 2 950 000 liter helyett 3 592 996 litert adtak el a járás mezőgazdasági dolgozói. A járás eleget tett tojáseladási feladatainak is. A tervezett 3 950 000 tojás helyett az év első három hónapjában 5 175 605 tojást adtak el. A. V. A raktárból is mindent elvittek a németek. Csak egy alacsony láda állt a fal mellett, azon ült Nyikoláj. Térdére könyökölve cigarettázott. Felnézett Bartára, s intett, hogy üljön le mellé. A prémes sapkát hátra tolta a fején. Barta leült, cigarettát keresett a zsebében. Akkor vette észre, hogy Nyikoláj nem egyedül tartózkodik a helyiségben A sarokban, vastag pokrócokon valaki feküdt az olajszagú padlón Kistermetű katonának látszott, arccal befelé fordulva feküdt, s fülig be volt takarva a köpenyével. Nyikoláj követte Barta pillantását. — Irina — mondta halkan — a mi crinánk... Nyikolájt jól meg lehetett érteni, sok szlovák szót tudott s lassan, tagoltan beszélt. Elmondta, hogy Irina a legügyesebb híradós lányuk, s olykor hosszabb-rövidebb ideig az ellenséges vonalak mögött dolgozik. Ezúttal is ilyen feladatot kapott, átíött a vonalakon s az utolsó két napon étlen szomjan a benzlniizlet fatartójában rejtőzött. Reggel, mikor rátaláltak, olyan fáradt volt, hogy beszélni is alig tudott. Megetették, lefeküdt ide a padlóra és rögtön elaludt. Barta felállt, odament a fekvő lányhoz. Látta, hogy a haja szőke, de arcvonásait nem tudta kivenni. A köpeny alól két kurtaszárú csizma nyúlt ki. Lehajolt, megigazította a lányon a takarót. Visszaült a ládára, s egy ideig beszélgettek. Nyikoláj megmutatta zsákmányolt tőrét, melynek fényes pengéjébe ezt a jelmondatot vésték: „Alles für Deutschland!" A lány közben felébredt, felült a padlón, a köpeny gyűrötten hevert mellette. Egyenesszálú szőke haját igazgatta, kábult volt még a hosszú alvástól. Arca, keze, s néhol magasnyakú ingkabátja is feketd volt a piszoktól. Nyikoláj felállt a ládáról s odament hozzá. A puskás katona benyitott a raktárba, valamit mondott Nyikolájnak s magyarázni kezdte Bartának, hogy hazaengedi a civileket, mert az ágyúzás miatt ma este nem mehetnek ki dolgozni. Barta hallotta, hogy az emberek kijönnek az üzletből s keresztül mennek az előszobán. A lányt nézte, akire Nyikolál felsegítette a köpenyét. — Mosakodni szeretne — mondta Bartának. — JÓ lenne, ha egy pár napig pihenhetne. Nekem most el kell mennem ... Hatalmas dörrenés hallatszott, a légnyomástól megrázkódott az ajtó. Barta magára és a lányra mutatott. — Az öregasszonynál pihenhet — mondta Nyikolájnak. Nyikoláj oroszul beszélt a lánnyal. A lány bólintott, kezet fogott Bartával. Nyikoláj felemelte a padlóról a lány fegyverét s a vállára akasztotta. A géppisztoly rézsút függött Irina mellén. A puskás katona az előszobában várta Nyikolájt. Odakint sűrűn, súlyos pelyhekben hullott a hó. Irina Kijevben született. Abban az évben végezte el iskoláit, amikor a háború kitört. Tanítónő lett, zenét és éneket tanított egy közeli kisváros iskolájában. Mikor a fasiszta hadsereg lerohanta és feldúlta Ukrajnát, a zűrzavarban visszakerült Kijevbe és szüleivel nagybátyájékhoz költözött, mert lakásukat bombatalálat érte. Az események úgy megviselték, hogy alig járt kl az utcára, nagynénijének segített a házi munkában s az ablakfüggöny mögül nézte az állig felfegyverzett, diadalittas megszállókat. A németek egy razzia során rájöttek, hogy a házbeli szomszédjuk együttműködik az ellenállókkal. Irina az ablakból látta, amint géppisztolyos katonák kilökdösték a kapun, s közben ütötték-verték. A férfi hároméves kisfia az utcán játszott, hóna alatt kopott aktatáskát szorongatott, az apját utánozta, aki reggelenként ugyanígy szokott otthonról elindulni. — Munkába megyek, munkába megyek I — kiáltozta selypítve. Mikor észrevette, hogy az apját verik, eldobta a táskát, odafutott hozzá és sírva a nadrágjába kapaszkodott. Az egvík német karon ragadta és lelökte a járdáról. De a gyerek nem tágított, ismét utánuk iramodott. Ekkor a katona belerúgott, s mikor elterült a járdán, tüzet nyitott rá géppisztolyából. A férfit elvitték, s a kisfiú pirosnadrágos teteme ottmaradt a járdán. Az eset után Irina nem tudott tovább tétlenül várni. Megkérte a letartóztatott szomszéd ismerősét, vigye el az ellenállók összejövetelére. S egy éjjel két férfi kíséretében átszökött az arcvonalon, és az első útbaeső parancsnokságon frontszolgálatra jelentkezett. A rádiósok közé került, és ebben a feladatkörben működött. A volgai csata után magyarul és németül kezdett tanulni és nehezebb beosztást kért. Már ismerték ügyességét, ezért beosztották azokhoz a híradósokhoz, akiket a német vonalak mögé is átküldték. Azóta számtalanszor szökött át és jött vissza övéihez, sokszor sűrű golyózáporban, és eddig sohasem esett baja ... Irina Ratkó néni régi, fiatalkori pongyoláját viselte. Előrehajolva ült a cserépkályha mellett, az öreg aszszony szobájában, hosszú szőke haját szárította. Egy másik szék támlájára a ruháját terítette. Barta az asztal mellett ült, hallgatta a lányt. Német és magyar szavakat kevert a beszédébe, hogy Barta jobban megértse. Az öregasszony nem jött fel a pincéből, a folyón túl még mindig szóltak az ágyúk. — Te ml vagy? — kérdezte Irina Bartától. — Diák voltam — felelte a fiú. — De nem fejeztem be az iskolát, mert az anyám nagyon szegény asszony ... Érted, amit mondok? — Da r mondta a lány. — Értelek, csak beszélj. — Ha vége lesz a háborúnak, tovább tanulok ... Anyám most nincs itthon, elment a nővéremhez. Ez egy jó öregasszony, akinek a házában vagyunk ... Nem mer feljönni a pincéből ... A lány felállt a székről, hajához nyúlt, amely már majdnem száraz volt. Barta nem győzte csodálni hamvas szépségét. — Pihenhetsz, ameddig akarsz — mondta. — A fűtésről gondoskodom. Hozok otthonról fát. — Köszönöm — mondta Irina. — Nagyon nehéz volt az utolsó néhány hét. Már vége lehetne a háborúnak. — A barátomnak van egy ócska gramofonja. Ha zenét tanítottál, biztosan érdekelnek a népdalok. — Persze — mosolyodott el a lány. — Nagyon érdekelnek. — Mi volt az első magyar szó, amit megtanultál? — Az első? — A lány felnézett a mennyezetre, ujjaival a cserépkályhán dobolt. — Mi is volt? Nem emlékszem ... Várj csak... — Hátra nézett a fiúra. — „Bükkfa" — ez volt az első magyar szó. Egy magyar altiszt kezdett tanítani. Ukrajnában Jött át hozzánk. Rámutatott egy fára és azt mondta: „bükkfa". Nevetett. Nagyon bájos volt, ahogy idegenes kiejtéssel kimondta a számára nehéz szót. Eljött a kályhától, fésűt keresett és a falitükör előtt fésülködni kezdett. Barta nem tudta levenni róla a tekintetét. (Folytatjuk) 1965. április 10. • (j] SZÖ ä