Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-13 / 71. szám, szombat

/ MEZESHETEK A DUTYIBAN Bridlington angol kisváros kedvelt helye a mézesheteknek. Nagy volt azonban az újdonsült Metcalt házas­pár csalódása, amikor a zsúfolt kis üdülőbe érkezve már nem találtak szállást. Ám a bridlington! rendőr­ség megértő barátnak és segítőtárs­nak bizonyult: egy börtöncellát bo­csátott a fiatal pár rendelkezésére, amíg valamelyik szállodában egy szoba meg nem ürült A BOLDOG ÖRÖKÖS A sajátos végrendeletek nemzet­közi gyűjteménye további példány­nyal szaporodott. Maria Antolnetta Favratti, a hatvanhat éves korában nemrég elhunyt római középiskolai tanárnő végrendeletében lakását és egymillió líra készpénzét Pussy nevű ölebére testálta. A törvényes örökösök (két unoka) természete­sen nem hajlandók ebbe belenyu­godni, és a hóbortos öreg néni vég­rendeletének hatálytalanításán fá­radoznak. BÜNTETÉS — RÉSZLETRE Joseph Skrtpnek pottsvtllei lakos­ra (USA-PennsylvániaJ rendőrök sértegetéséért 90 napi börtönbünte­tést rótt a bíróság. Több mint más­fél évig fogja ezt a büntetést le­tölteni. Az elítélt ugyanis arra hivat­kozott, hogy állását veszítené, ha 90 napra börtönbe vonulna. Erre a megértő bíró azt Javasolta, törlesz­sze büntetését részletekben, vagyis vonuljon be vasárnaponként egy egy napra a börtönbe. „De htszen vasárnap templomba kell mennem!" szabadkozott az elítélt. „Ezt elintéz­heti korán reggel, mielőtt eelláfába költözik" — volt a lakonikus vá­lasz. Skripneknek tehát nem maradt más hátra, mint már a következő vasárnap 7—22 óra között bünteté­sének első „részletét" leülni. SZERVEZETT ÖNVÉDELEM? Nidza lengyel folyó halai úgylát­szik igyekesznek a soraikat megti­zedelő ipari szennyvíz káros hatá­sa ellen önmaguk védekezni. Erre következtet a Trybuna ludu, amikor Jan L. szenvedélyes halász furcsa élményéről számol be: A derék pol­gártársnak sikerült egy harcsát fog­nia. Milyen nagy volt a meglepeté­se, amikor a hal hasában egy teli doboz Szulfaguamidint talált. E gyógyszert az orvosok bélbántal­máknál írják elő. BUNDÁS VILLAMOSBÉRLETTEL UTAZIK Baselban a legújabban a kutyatu­lajdonosok egy hónapra szóló villa­mosbérletet válthatnak kedvenceik részére. Az előírás azonban szigo­rúan megköveteli, hogy a bérletet a kutyus valóban élethű fényképével lássák el. „LEVIZSGÁZTAK" A TANÁROK v Gyermekeik érettségi vizsgája után ausztráliai szülők panaszt emeltek a közoktatásügyi miniszté­riumnál. Véleményük szerint a fel­adott kérdések túl nehezek voltak. A minisztérium erre kísérleti vizs­gát rendezett: a szóban forgó kér­déseket 24 diáknak és 12 tanárnak adta fel. Az eredmény: 23 diák he­lyesen megfelelt, 12 tanár és egy diák megbukott. ÖTPERCES TANÓRA A GYENGELÁTÁSÚ GYEREKEK BENTLAKÁSOS ISKOLÁJÁBAN AZ EMELETI ERKÉLYRŐL az auszt­riai dombokat is látni, a bátortalan március elejei napsugarak még sok helyütt hótakaróba ütköznek, meg­riadnak és visszabújnak felhőfátyluk­ba. De így is érezni, hogy közeledik a tavasz. A Duna-partján néhány fa és bokor már rügyet fakasztott. Bent a modern, impozáns épület tá­gas, meleg szobáiban, tantermeiben humánumtól fűtött légkörben, nagy­szerű, áldozatkész emberek vezetésé vei 177 bimbózó élet további fejlő­déséért folyik a küzdelem. Üvegpalo­tában vagyunk. Minden helyiségben óriási ablakok, üvegfalak. Ám itt nemcsak esztétikai küldetésük van, mindez a fentebb említett küzdelem egyik fegyvere. A gyengén látó gye­rekek bentlakásos Iskolájában, Szlo­vákia első és ez ideig egyetlen ilyen kilencéves iskolájában a gyerekek egésznapos különleges gondoskodást élveznek. Félreértések elkerülése végett szö­gezzük le, ide nem azok a gyerekek tartoznak — közel vagy távollátók — akiknek látását szemüveggel korri­gálni lehet. Ezeknek a rendes Iskolá­ban a helyük. Ebbe az intézetbe — a szemorvos javaslatára és a JNB ajánlásával — azok a gyerekek ke­rülnek, akik a legjobb esetben üt mé­terről látják azt, amit az egészséges szem 25 méterről lát, vagy a legrosz­szabb esetben 3 méterről látják, amit az egészséges szem 50 méterről. Ezen­kívül vannak itt albinizmusban pigmenthiányban — szenvedő gyere­kek ls. A látást ugyanis ez erősen befolyásolja. Az Intézet egyben kísérleti munka­hely is, mivel a gyenge látású gyer­mekek oktatása, nevelése terén még rendkívül gyérek a tapasztalatok, nemcsak nálunk, hanem mondhatjuk az egész világon ls. Erről tanúskodik például az a tény, hogy az Iskolában egymásnak adják a kilincset a kül­földi küldöttségek. Chile, India, Len­gyelország, az NDK, Jugoszlávia, Ku­ba, Egyiptom, Magyarország, a Szov­jetunió, Bulgária, Románia, Brazília — fölösleges lenne tovább sorolni '• küldöttsége járt itt tapasztalatokért. Valamennyien elragadtatással nyilat­koznak az intézetről, a tanerőkről, a nevelőkről. Az iskola igazgatója, Ján Soltész elvtárs, 40 évig a lőcsei Vakok Inté­zetében működött. 1946-ban szervezte meg az első különosztályt a Vakok Intézetébe került olyan gyerekekből, akik nem voltak teljesen világtala­nok, de gyenge látásuk kirekesztette okét az egészséges gyermekek közös­ségéből. Ez volt a kezdet. 1961-ben a gyen­ge látású gyerekek új önálló iskolá­jának vezetését a világtalanok neve­lésében gazdag tapasztalatokkal és nemes emberi vonásokkal rendelkező Soltész elvtársra bízták. A gyerekek Szlovákia minden részéből érkeznek. A hetedikes Szeles Jenő Debrődről, Zajos Éviké Mocsáról, Péli Sanylka Búcsról, Csiba Évi Dunaszerdahely­ről, Bujdak Dušán Zillnáról jött az intézetbe. A magyar vidékről érke­zett gyerekek az első hetekben bi­zony szomorúak, bánatosak, amíg meg nem tanulnak egy kicsit szlová­kul. Szerencsére az igazgató bácsi, néhány nevelő és tanító tud magya­rul és mindig van egy-két megértő szavuk, kedves símogatásuk, ami el­űzi a szomorúságot. Az intézet nevelői és tanítói kará­nak jelszava: „A gyerekekért va­gyunk itt" — és e jelszó szellemében Az egyik diák a mágnestábla elölt. végzik munkájukat, nem mérve az időt, nem sajnálva a fáradtságot. Cél­juk, hogy a gyerekek gyenge látásu­kat minél ésszerűbben használják fel. Ennek érdekében a nevelést arra irá­nyítják, hogy bizonyos szokásokat rögzítsenek náluk, mégpedig olyany­nyira tartósan, hogy felnőtt koruk­ban is azok szerint igazodjanak az életben. A LEGFONTOSABB a meglevő látás kímélése. Az iskola szemszakorvosa állapítja meg, egy-egy gyermek sze­me milyen megterhelést bír el. Egy­általán nem tartozik a ritka esetek közé, hogy a gyermek kartotékján ez áll: szemét a tanórán csak öt percig használhatja. Az iskola tananyaga azonos a rendes alapfokú kilencéves iskolák anyagával, nincs semmi en­gedmény. De lehet-e ötperces tanóra alatt elsajátítani azt, amit más gyer­mekek 45 perc alatt tanulnak meg? Természetesen nem! De a tanóra itt sem öt percig tart. Az egyik gyer­meknek öt, a másiknak 10 vagy 15 percig. Az óra többi részében a gyógypedagógus tanító a gyermekek — éppen a gyenge látás következté­ben jobban kifejlődött és mestersége­sen is fejlesztett — többi érzékszer­vét hívja segítségül. A gyermekek te­hát a szem kikapcsolása után egyéb érzékszerveikkel és emlékezetük se­gítségével dolgoznak. Egy-egy osz­tályban a létszám 10—12. Mindegyik külön bánásmódot, a szó legszoro­sabb értelmében egyéni módszereket igényel. AKINEK VALAHA is módjában volt közelebbről megismerni a tanítói hi­vatást, az tudja csak igazán, milyen nehéz feladat hárul itt a tanítókra, nevelőkre. Helyzetüket külön megne­hezíti, hogy új csapásokon járnak, nincsenek hagyományok, amelyekre támaszkodhatnak, nincsenek különle­ges tankönyveik és a szemléltető se­gédeszközök nagyrészét is maguk ál­lítják elő. A rendes iskolák segédesz­közeiből itt keveset tudnak használ­ni. A Jelentős anyagi áldozat és cél­tudatos önzetlen munka egy célt szol­gál, azt, liogy a gyengén látó gyere­kek is társadalmunk lélekben ép, sokoldalúan képzett tagjaivá válja­nak. Milyen pályán érvényesülhetnek ezek a gyerekek a kilencedik osz­tály elvégzése után? Főleg olyan pá­lyát választanak, ahol nem kell so­kat írni, olvasni vagy apró tárgyak­kal dolgozni. Zongoratanár, zongora­harmonika-hangoló, kárpitos, üzemi munkás, könyvkötő, szövő, erdész, telefonkezelő, pincér, kereskedelmi dolgozó van a végzett növendékek között. Néhányan a gyengén látók prágai általános középiskolájában folytatják tanulmányaikat. Néhány évi itt-tartózkodás után három tanu­lónak annyira javult a látása, hogy rendes, általános középiskolába ta­nulnak tovább. Természetesen állan­dó orvosi ellenőrzés alatt állnak, nem megy-e a .tanulás látásuk kárára. AZ ISKOLA 15 osztályában — I.— IX. évfolyam — a gyenge látású gye­rekek tanulnak, két osztályban pedig olyanok, akiknél a gyenge látással egyéb szellemi és testi hiba is páro­sul. Vrtková elvtársnő végtelen türe­lemmel a nagyobbakkal foglalkozik abban a helyiségben, amelyet erede­tileg óvoda céljaira szántak. De az óvoda nem nyílt meg, mert nem volt elég Jelentkező. Milyen kárl Veszte­ség azoknak a gyerekeknek, akiket szüleik elfogult oktalan szeretetből vagy anyagi megfontolások miatt nem hajlandók beadni az intézetbe. Pedig ha tudnák, milyen nagy Jelen­tőségű lehetne a gyermek fejlődése és látása szempontjából, ha már az is­koláskor előtt — amikor a gyermek a legfogékonyabb — sajátíthatná el a későbbiek során annyira szükséges szokásokat, ha szakképzett nevelök gondoskodnának a szemet kímélő töb­bi érzékszerv céltudatos fejlesztésé­ről. Bár általában a családi nevelés mellett törünk pálcát az intézeti ne­veléssel szemben, ebben az esetben a különleges gyógypedagógiai igé­nyek szempontját figyelembe véve úgy véljük, a szülőknek meg kellene hozni az áldozatot, mert azt elsősor­ban a gyermek érdeke követeli meg. EMELLETT SZÖL AZ IS, hogy az in­tézet dolgozóinak kollektívája min­den igyekezetével kellemes családi légkör megteremtésére törekszik. A testileg-lelkileg szépen fejlődő, vi­dám gyereksereg szavak nélkül bizo­nyítja, hogy a fáradság itt sem hiá­bavaló. Erről a szünidőben a sz_ülök ls meggyőződhetnek. SKALINA KATALIN A tam-tam örökösei Az üres benzineshordó — hangszer A második világháború kezdetén történt. Trinidadban eltünedez­tek a szemetesládák fedői. Lop­dosták őket, hogy tam-tamokat készítsenek. Amikor a szemetes­ládákhoz őröket állítottak, az Antilla-szigetek lakói a katonai táborok körül ezrével heverő benzintartályokra vetették magu­kat. Az üres benzines hordó, melyet gumibottal ütögetnek, rendkívül gazdag hangárnyalatokat kibocsátó hangszernek bizonyult. A benzines hordók tetején végzett kísérletek bebizonyították, hogy a rezgészónák meghatározásával sajátos klaviatúra szerkeszthető. A benzineshordó fe­lületén levő fekete körök nemcsak díszítésül szolgálnak. A hangjegyek helyzetét mutatják. A hangjegyek keveredését úgy akadályozzák meg, hogy árral és kalapáccsal határt vonnak körülöttük. A felhangolás nem könnyű dolog. Elinte csak két hangjegyet sikerült meghatározni, most már nyolcat. Az Antilla-szigetek egyes muzsi­kusai övre kötik a különös hang­szert, mások a vállukon vagy ma­guk előtt tartják. A zenekarban minden hangszer szerepet játszik. A benzineshordó teljes egészében basszushangot ad ki, ha magasabb hangokat akarnak nyerni, egysze­rűen megkurtítják. A hang magas­sága a hordó magasságától függ. A hangszerből a nyugati zenében ismeretlen hangokat tudnak kicsal­ni. Az egyik zenész ezt azzal ma­gyarázza,-hogy sem a húros, sem a fúvó hangszerek nem alapulnak hosszú rezgésen. Az Antillák folklórjának új kellé­ke nagy szerephez jut az ünnepsé­geken. A trinidadi és curacaoi ün­nepségek mellett még a riói feszti­vál is elhalványul. Egész éjszaka szól a zene, a lakónegyedekbea rumbát, szambát, bosszanovát tánr colnak. Valóságos vihar tör ki. A világ egyik legzenekedvelőbb né­pe végre megtalálta egészen új ki­fejezési eszközét, mely a tam-taia hagyományainak folytatója. Különös népek Indiánok a kőkorszakban © Akiknek ha­talmuk van a tűz fölött © Elveszett s újra megtalált törzs Madagaszkáron A brazíliai Xingu folyó felső folyásánál él egy különös indián törzs. Csavanteszeknek hív­fák e kietlen vad vidék fiait, akik arról ne­vezetesek, hogy még a kőkorszakban élnek, így érthető, hogy a néprajzkutatók érdeklődé­sének előterében állnak. A dzsungel, a szilaj folyók és az áthághatatlan kősziklák elzárták a csavanteszeket a civilizációtól. Hetven évvel ezelőtt még kétezren voltak, ma már csak öt­százan vannak. Soraikban nagy a halandóság, s a tudósok véleménye szerint előbb-utóbb ki­halnak. A természet fiai ruhát nem ismernek. Hatalmas kalyibákban laknak, függőágyakban hálnak. A kü­lönböző magasságban felfüggesztett hálókban rangjuk szerint helyezkednek el a törzs tagjai. A felsőkben a férfiak, alul a nők, akik kötelessé­ge gondoskodni a kalyiba közepén rakott tűzről. A csavanteszek mérges gyökereket dobálnak a folyókba, ezzel elkábítják, majd lenyilazzák a ha­lakat. A zsákmányt aztán kásaszerű péppé főzik, melyet mapiókagyökérre kenve fogyasztanak el. Általában maníókával, erdei növényekkel, füvek­kel, gyümölccsel táplálkoznak. A csavanteszek fémet nem ismernek. A kultúra felső fokát náluk az agyagedények képviselik. Függőágyaikat liánháncsból fonják. TŰZÖN TÁNCOLÓK A Fidzsi-szigetek világában találhatók a szavao Indiánok. E törzs arról híres, hogy harcosai me­zítláb keresztülmennek a tűzön, a legkisebb égési sebeket sem szenvedik. Mindenki úgy véli, nekik különös hatalmuk van a tűz fölött. A tűztánc e törzs vallási szertartásai közé tar­tozik. A fiatal harcosok már két héttel az ünnep­ségek előtt felkészülnek szereplésükre. A hagyo­mány szerint ugyanis csak a legendás Tui utódaínak lehet hatalmuk a tűz fölött, persze csak akkor, ha betartják az összes szabályokat. Például két héttel a tűztánc előtt nem szabad kókuszdiót enniük. E tabu megszegésére még nem volt példa; hitük szerint tragikus következ­ményei lennének. Egy ilyen tűztánc a következőképpen zajlik le: Egy gödörben fehérre izzítanak hatalmas köve­ket. Bete, a „ceremóniamester" intésére fiatal le­gények felnyitják a gödröt, megtisztítják és el­egyenesítik a köveket. A varázsló artikulátlanul elkiáltja magát: — Vutuo-o-o-ol Most a harcosokon a sor. Egymás után rásétál­nak az izzó kőlapokra, illegetik-billegetik magu­kat, majd a jól végzett munka tudatában sértet­lenül távoznak. A tudósok véleménye e különös törzs nem min­dennapi tulajdonságával kapcsolatban megoszlik. Egyesek azzal magyarázzák a szokatlan jelensé­get, hogy talpukon a bőr elszarusodott, és tűzál­lóvá lett, mások viszont a rejtény nyitját önhipnó­zisban látják. Kinek van igaza, nem tudhatjuk, az viszont tény, hogy nemrégen egy amerikai hajó a Fidzsi-szigeteken időzött, s dr. Vidor Vogel ha­jóorvos megvizsgálta a tüztáncosokat. Talpukon csak piszkot és hamunyomokat fedezett fel, égési sebeknek azonban nyomát sem látta. VAZIMBAK Lőtte Hernböck osztrák néprajzkutató egy férfi erejét is erősen próbára tevő feladatra vállalko­zott. Madagaszkári legendák hatása alatt fejébe vette, hogy megkeresi a XVIII. században „eltűnt" vazimba törpe törzset. A bátor tudósnak rengeteg veszedelem árán sikerült elvergődnie Nyugat­Madagaszkár rendkívül mostoha vidékére, ahol a bennszülöttek ajkán élő mondák szerint 30 cm magas titokzatos törpék tanyáznak. A bátor etnog­ráfus Tsiraunumandidiböl, az utolsó civilizált te-, lepülésről indult el, s viszontagságok után való­ban eljutott a vazimbák földjére. A törzzsel csakhamar megbarátkozott, mert meggyógyított egy beteg gyermeket. Nagy hatás­sal volt a természet hamisítatlan gyermekeire a tudós fehér nő odaadása, mert addig nem mozdult el a gyermek ágyától, míg az fel nem épiilt. A la­kosságot ellátta gyógyszerekkel, megtanította őket egyszerű Qrvosi gyógymódokra, így teljesen el­nyerte bizalmukat. E törzs azért veszett el a történelemben, mert a természeti viszonyok egyszerűen elzárták a kül­világtól. Évente Mlenc hónapon át hatalmas eső­zések vannak, ilyenkor egy lélek sem tud ki- vagy bejutni. Hernböck kisasszony kétszer kereste fel a törzset. Másodszor magnetofonnal, s a hálás bennszülöttek megismételték „a megholtak lelki nyugalmának" adózó vallási szertartásukat. A vazimbák apró termetűek, de érdekes Jelen­ség, hogy az új nemzedék mindinkább túlnövi szüleit. Vadászatból élnek: a vaddisznókat bam­buszrudakkal ejtik el, a majmokat pedig a fúvó­csövön keresztül kilőtt mérgezett nyíllal vadász­szák. Nagyszerű állattenyésztők, s marháikért cse­rekereskedelem útján a szomszéd törzsektől ri'hát éi egyéb szükséges dolgokat szereznek. ftl S7.0 6 * 1865. március 13.

Next

/
Thumbnails
Contents