Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-09 / 67. szám, kedd

Századunk veszedelme: a zaj Äz iparosodás rohamos fejlődése az ember egészségét veszélyezteti. Folyóink szennyvízzel, a nagyvárosok és iparvidékek levegője szénporral és füstgázokkal telített. A jó ivóvíz és a tiszta levegő biztosítása előbb-utóbb problematikussá válik. De van az ipa­rosításnak egy másik gondot okezó velejárója is: a zaj. A zaj kedvezőtlen hatása már na­gyon gyenge hangok esetében is érezhető lehet. A szellemi munkát végző embert például mér a csepegő vízcsap is zavarhatja. A legújabb ku­tatások kiderítették, hogy a lárma nemcsak az ember hangulatét, mun­kaképességét, hanem vegetatív Ideg­rendszerét is befolyásolja. Hogy mennyiben terhes a zaj, ez attól függ, milyen viszonyban van az ember a zajforrással. Egy-egy mun­ka, tevékenység esetében csak hozzá­vetőlegesen lehet meghatározni, mi­lyen fokú zavaró hatást gyakorol a zaj; teljesen tárgyilagosan csak az egészségre káros zajszintet lehet meghatározni. A leghalkabb, éppen csak hallható hangerősséget 1 fonnál fejezzük ki (fon — a hangérzet erősségének egy­sége); a fon egység megfelel a deci­bel egységnek (fizikai egység). Az olyan erős hangok, amelyek már fáj­dalmat okoznak, 130 fon erősségűek. A zaj hatását a hangerő függvényé­ben a mellékelt ábra szemlélteti. A zaj végigkíséri egész életünket: üzletekből, ipari üzemekből, irodák­ból, lakásokból — sehonnan sem hiányzik. Még a városoktól távol fek­hiszen a sugárhajtású repülőgépek és a rakétakísérletek zaja már a 160— 180 dB-et is eléri. Az orvosi statisztikák szintén szo­morú adatokat közölnek: A zajhatás­nak kitett dolgozók legalább 1 száza­léka zajtól származó hallásromlásban szenved. A nagyothallás' 45 százaléka üzemi eredetű. Ezekhez a számokhoz hozzá kell még venni azokat az ide­gességi tüneteket is, amelyek szin­tén a zaj rovására írhatók. Számos további betegség, különösen a szív­baj egyik jelentős oka a zaj. Az utób­bi tünetek már kisebb zajszintek ha­tására is jelentkeznek. A zaj a termelés csökkenését is eredményezi. A zajban dolgozók se­lejtjének százaléka a csöndes üzemek 3—4 százalékával szemben 15 száza­lékos ls lehet. A csökkent munkaké­pesség mellett a nagy zajban növek­szik a baleset veszélye is. így bon­takozik ki lassan korunk egyik leg­nagyobb általános ipari, szociális és egészségügyi problémája. Ámde nemcsak a munkakörnyezet zajossága befolyásolja kedvezőtlenül egészségünket, hanem gyakran a nagy forgalmú utcák zaja is idegesít bennünket. Sajnálatos megállapítás: a gépjárművek számának szaporodá­sával az utcák zaja egyre növekszik. A gépjárművek zajossága két prob­lémát vet fel: a külső és a belső zaj problémáját. A városi lakosság szempontjából a külső zaj játszik na­gyobb szerepet, mert a gépjármű ál­tal kisugárzott zajenergia kellemetle­nül hat nemcsak a közlekedésben A zaj hatásai a hangerő függvényében: 50—30 dB — a beszédérthetőség csökkenése; G0—70 dB — biztonság csökkenése; 70—80 dB — fokozódó kellemetlenség! érzet; 80—90 dB — a hallásveszteség; 90—100 dB — hal­láskárosodás; 100—120 dB — idegkárosodás; 120—140 dB — szervezeti károsodás; 140—160 dB — halál. vő hegységek felett is gyakran átre­pül egy-egy zajos repülőgép. Tény, hogy életkörnyezetünk kel­lemetlenebbé tételében főleg a tech­nika a bűnös. Az emberiség küzdel­me a zaj ellen állandó, a zaj mégis fokról fokra növekszik. Az ipari zaj nagyobb méreteket öltő ártalmas kö­vetkezményeit először az 1930-as években vették észre. Akkor az ipar­ban termelt legerősebb zaj szintje 125 dB (decibel) volt. Igazi problé­mák azonban a második világháború alatt kifejlődött nagyipar, elsősorban íepülőgép- és rakétaipar fejlődése so­rán merültek fei. Környezetünk egyre zajosabb) A teljesítmények állandó és roha­mos növekedése az Ipar és a közle­kedés minden területén hatalmasan megnövelte a gépek és a berendezé­sek zajszintjét? 1955-ben a legna­gyobb zajszint 150 dB volt: huszonöt év alatt 25 dB, tehát az évi növeke­dés legalább 1 dB volt. Egyébként 150 dB zajszint már rövid behatás esetén is halálos, 160 dB leégeti a hajat a fejbőrről, és a testhőmérsék­letet percek alatt halálosra fokozza. Még rosszabb képet mutat a sta­tisztika, ha zajtól szenvedő ipari munkahely közepes szintjét tekintjük. Amerikai adatok szerint ezek a szin­tek 1953-ban 75 dB (a hangos beszéd zaja), 1954-ben 78 dB (keverőgép zaja). 1955-ben 86 dB( köszörülés zaja) és 1956-ban 100 dB (légkalapács zaja] voltak. Ez az adatsorozat arra mu­tat, hogy a nagy tömegek mind han­f osabb munkahelyeken dolgoznak. ízöta még roaszatoboífett a tíelyzet, részt vevő személyekre, hanem min­den személyre, beleértve a lakások­ban, hivatalokban, kórházakban tar­tózkodókat is. Védekezés a zaj ellen Az idegrendszert károsító liangud­tások elleni védekezés összefoglaló neve: zajvédelem. Külön tudományág — műszaki akusztika — keletkezett abból a célból, hogy vizsgálja a zaj keletkezését, terjedésének, kisugárzá­sának útját, és mindenütt igyekezzék a zajt a minimálisra csökkenteni. A zajszintet egyes esetekben lehet csökkenteni, mégpedig azáltal, hogy A túlságos zaj ellen a prágai Prote­tika vállalat különféle segédeszközö­ket gyárt: fülvédőket, zajcsillapító si­sakokat stb. Ežek a segédeszközök nemcsak a dolgozók hallószerveit vé­dik, hanem az egész idegrendszert is. A zaj egyes esetekben rosszullétet, a stabilitás elvesztését, fáradtságérze­tet, a látás gyengülését stb. váltja ki, ami lényegesen csökkenti a bizton­ságot és a munkateljesítményt. — A képen a zajt tompító laminátsisakok szerelése. Ezek a sisakok jól bevál­tak a 125—130 dB hangerősségű mun­kahelyeken, ahol egyúttal fennáll a foj megsérülésének veszélye is. megakadályozzuk a zaj keletkezését, legalábbis részben (pl. az áramlási sebesség csökkentésével). Nagy sze­repük van a hangtompítóknak, főleg a robbanómotoroknál, kompresszo­roknál, sőt az utóbbi időben a repü­lőgépek sugárhajtóműveinéi is. A ru­galmas szerkezetek rezgéšét mereví­téssel, rezgéscsillapító bevonatokkal stb., a hangvisszaverődést pedig azzal akadályozzák meg, hogy a falakat hangelnyelő lemezekkel vagy dobo­zokkal " borítják,' továbbá, tíog^" 5 a" 5 könnyű válaszfalakat nehezebbekkel pótolják; " A város utcai zaját hatósági ren­delkezésekkeľ ('pl. csendrendelet), a járművek zörgésmentes közlekedésé­vel (gumiabroncs, sima útburkolat), a hangos .jelzések (autókürt, yilla­moscsengő] használatának szabályo­zásával, a műhelyek, lakások zajá­nak (kalapácsolás, rádiózás, porolás stb. J tompításával, az éjjeli nyugalom biztosításával' érjük el. Az úgyneve­zett általános zajnívót, vagyis a kör­nyezet megszokott hangosságát a zaj­források kiküszöbölésével igyekszünk biztosítani (a lépés zaja ellen ru­galmas padlóburkplattal, gépzaj ellen az épületszerkezettől való függetle­nítéssel védekezünk). A hangszigete­lés már csak a megkívánt hangossági fokra való csökkentésre szorítkozik. A zajvédélem égetően fontos köve­telményeinek megoldásához elsősor­ban a' fejlett ipari országokban, a Szovjetunióban, áz Egyesült Államok­ban, Angliában, Németországban lát­tak hozzá. A probléma rendkívül bo­nyolult volta ! miatt azonban a zaj­veszély leküzdéséig még nem jutot­tak el. Az elvi alapokat mindenesetre tisztázták, most a műszaki megoldá­sokat keli megtalálni. Hozzátehetjük: ez a feladat vár a mi technikusaink­ra is az egyre növekvő zajszint ki­küszöbölése érdekében. A müncheni műszaki főiskolán érdekes módon vizsgálják a különféle építőanyagok zajelnyelő képességét. A képen egy 30 cm vastag téglatömb­bel való kísérletet látunk. A tömbön 1,7 millió volt feszültségű villamos kisülés halad át, s a tömbben elhelyezett hangerősségmérő feljegyzi a behstnlt hang értékét. Kimutatták, hogy a téglatömb csak a zaj 2 szá­zalékát bocsátotta át. 3Cuitú%a A MAGYAR ZENE ESTJE Március első bérleti hangversenyén a Szlovák Filharmónia közreműködé­sével két magyar művész, Lukács Miklós karmester és Gabos Gábor zongoraművész magyar zeneszerzők műveit tolmácsolta. • Gabos Gábor Bartók III. zongora­versenyével mutatkozott be a bra­tislavai hangversenyközönségnek. A III. zongoraverseny egyike a nagy magyar zeneköltő legmegrendítőbb al­kotásainak. Élete végén és élete csú­csán ezzel a művel mintegy betelje­sítette küldetését. Űj szellemi világot és új hangzásvilágot tár. fel. Kris­tálytisztán fejezi ki gondolatait, az egyszerűség magaslatáról. A forra­dalmi Bartók féktelen ereje a késői Bartók-korszak stílusjegyeinek ad he­lyet: magas fokú szellemi rend, a for­málás tisztasága, a kifejezésmód át­szellemült derűje ... mindez tökéle­tes kiegyensúlyozottságban olvad egybe. Gabos Gáborbap kiváló művészt is­mertünk meg. Tiidását mély komoly­sággal állította az előadott mű szol­gálatába, Bartók tolmácsolását hite­lesnek és igaznak éreztük. A. fiatal magyar zongorista előadásában ma­gas fokra emelkedett a művészi őszinteség. Az Andante religioso meg­szólaltatásánál egész lényét áthatot­ta a tisztult bartóki művészet áhíta.­ta. Gabos Gábor minden taktusa mö­gött ott élt az érző ember, a viasko­dó, művészetében feloldódó művész. Másik budapesti vendégünk, Lu­kács Miklós érdekes keretbe foglalta Gabos Gábor értékes művészi teljesít­ményét. A magyar muzsika estjét Er­kel Ferenc Hunyadi László nyitányá­val indította és Liszt Ferenc hatal­mas Faust szimfóniájával fejezte be, A Faust szimfónia Liszt egyik leg­jelentősebb szimfonikus alkotása. A zeneköltő nem követi Goethe drámá­jának cselekményét. Három mesteri jellemrajzban felvázolja a tragédia főalakjait. Az első tételben a bonyo­lult fausti jellem nagyszerű képét adja, a másodikban Gretchenről éne­kel a lírai költészet megragadó hang­ján, a harmadikban pedig Mefisztót eleveníti meg. Lukács Miklós vezénylete általában kissé személytelennek és elnagyolt­nak tűnt, a nagy dinamikai fokozá­sokon belül nem tárta fel a zene rejtett belső életét. A legkedvezőbb képet a Faust szimfónia harmadik tételében nyertük róla. Mintha egy­szerre friss szellő csapott volna vé­gig a hangversenydobogón, a vendég­karmester lendületesen formálta a Met'isztó-tételt, amelyben Liszt zse­niálisan jellemzi a megrontót. Le­mond arról, hogy új témákat hozzon, a rombolás szelleme a fausti témákat gúnyolja, torzítja, tépi ízeire sátáni kacajjal. Ám Gretchen tiszta képén végül a gonosz hatalma is megtörik. Ünnepélyes orgonaszóval a szimfónia eléri csúcspontját. „Alles Vergängliche ist nur ein Gleichnis — minden mulandó csak hasonlat" ... énekli a férfikar Goethe Faustjának befejező szavait {a kó­rústételt a Szlovák Filharmónia fér­fikara adta elő), és a szóló tenor ujjongva zengi az örök nőiség ha­talmát. („Das ewig Weibliche zieht uns hinan".) A tenorszólamot dr. Gustáv Papp, a Nemzeti Színház szólistája adta elő kitűnő színészi gasztussal, érces, tü­zes, tolt fényű hangon. HAVAS MARTA Háb oru élet cirkusz... Kudláč megkésett jubileumi kiállí­tása alkotásainak szemléletes, színes keresztmetszetét mutatja be. A Dél­Morvaországban 1909-ben született Kudláč, a prágai Iparművészeti Főis­kolán tanulmányait befejezve, évekig rajztanárként működött Dolný Kubln­ban, Kremilicán és Martinban, ahol mint színpadi képzőművész és rende­ző is sikerrei- tevékenykedett.. Bra­tislavában. . ..jönálló . képzőművészként telepedett,meg és. 1948 után .érdeklő-, dése majd.uem kizárólag a szípház ás a film Jelé. fordult. Két értékes mű­vészeti' dokumentumfilmet forgatott a cseii gótikus festészetről, a Tíéboúi mesterről és Lőcsei Pál mester szob­rairól, 'melyekkel az edinburghi, il­letve a velencei filmfesztivál első dí­ját nyerte el. A bratislavai tárlat anyaga Kudláč ÖZVEGY (olaj J. alkotásának két szakaszával ismertet meg. Az első. csoport festményeinek évjelzései 1942—1945-ig terjednek. A második rész az utolsó három esz­tendő művészi termését öleli fel. — Kudláč szemléletileg is az 1909-es nemzedékhez tartozik, tehát elkötele­zett művész.' A negyvenes évekből va­ló képeit szociális és emberies együtt­érzés sugallja. A Légitámadás előtt s után riadt dermedtségű vagy iszo­nyatos feszültségű alakjai, az Égő város lángba borult ege' a háborút kárhoztatják. A háborút, az emberben lapuló ádáz fenevad telszabadítóját, melynek nyomában mondhatatlan pusztulás, szenvedés és gyász jár (Az özvegy). A zömben kis formátumú olaj- és temperafestésű vásznak biz­tos kezű rajzolóra, és vérbő szlnkeva­rőre vallanak. Képelt fény- és szín­ellentétekre építi. Kompozíciós meg­oldásával a modern európai festészet térszemléletére támaszkodik. . . Újabb művei témáit a valóság és képzelet határterületeiről meríti. A reá- . lilás átt^tf.les látomása felé haladnak .ezek a kompozíciók, amelyekben ed­digi tapasztalatait, eredményeit igyek­szik összegezni'. — Á színház minden­képp döntő élmény számára, motívu­mai a színpad világába ágyazottak. „Balladai és drámai feszültségű té­máit a festő és színpadrendező esz­közeivel dolgozza fel." (Váross.J El­vékonyuló végtagú, megnyújtott, erő­sen leegyszerűsített alakjait síkban, mo­iern látással ábrá­zolja. Uralkodó tó­nus a barna és ok­ker, amit egy-egy aatásosan kiugró színes folt dinami­íál. A vezérszólam: i színészé, a ko­médiásé, az artls­:áé s a bohócé. A íulisszák előtt és nögött, az öltöző­jen, próba és játék ílatt, egzotikus és lírai jelenetekben, nonológ, dialóg és jsszjáték közben, ilmélyülten, befelé fordulva, hamleti töprengésben, újból és újból: az ezerar­cú színész. — Majd felszabadult vidám­sággal csendül fel az operett dallama šs megjelenik a szubrett. Karcsú derekának finom ive, bő szoknyájá­nak hullámzó re­dői, kitáruló karjai 3römre, szédületre vágynak. — Ezután ezüstösen fénylő hold, súlyos álmok, az apokalipszis izörnyeteg fejű, de­nevérszárnyú ré­meivel reagál a tudatos és tudat alat­ti aggályokra. — Az antik filozófuson keresztül bölcselkedik. Ikarosszal oél­dázza a felfelé törő embert és Don Quijote tragikus sziluettje mögött egy­hangúan forog a szélmalom. — Mű­vei drámaisága nem csupán a színház­hoz való viszonyával függ össze, ha­nem a Rembrandt, Goya és Daurnier­ből leszűrt tanulságokból is. Egy sorozat jó tollrajz, díszftmé­nyező falképek és szžrafltto-vázlatok egészítik ki a tárlat gazdagon válto­zatos anyagát. BÁRKÁNY JKNÖNE i3flS- március 3. * (jj SSC 5

Next

/
Thumbnails
Contents