Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-06 / 64. szám, szombat

•arvara Nyikolajevna gyakran mesélt nővéreiről a műhelyben, és elbeszéléseiből arra lehetett következtetni, hogy e p s e g A

rokonai kísérték ki a pályaud- ült ki az értetlenség kifejezése, maradt számára • művezető szemfivarra az asszonyt, két nővére Aránylag fiatal volt még, meglehe- bői kiolvasható értetlenség és a sógora, egyik nővérének tősen komor tekintetű, széles állkap- Igen, a művezető is értetlenkedett a férje, a festőművész. Eljöttek csa inkább makacsságról, mint erős bár értetlensége természetesen küa munkatársak is a gyárból, helye- akaratról tanúskodott. Határozottan lönbözött a festőétől. Ö nem volt sebben a kísérleti műhelyből, ahol sértődöttnek látszott, és nem is igen ingerült, egyszerűen csak nem értett az asszony dolgozott. Minden reggel igyekezett leplezni Ingerültségét, valamit, halinacsizmát húzott a lábára, rövid Ahogyan a gyáriakat méregette, gúbundát öltött, gyapjúkendőbe burko- nyos mosolyában majdnem nyílt nelózott és úgy ment be a műhelybe, vetés ült. Semmi olyat sem talált ahol hidegpróbának vetették alá az bennük, amiről olyan őszinte lelkealkatrészeket. És ebben az ablak sedéssel beszélt Varvara. nélküli, fagyos helyiségben töltötte „Remek ember, óriási boltozatos mindkettő csodaszép. A művezető az egész napját. Odakint eshetett az homlokkal, nagyszerű koponya" — tehát azt várta, hogy két szépséget eső, süthetett a nap, nyílhattak a vi- így nyilatkozott nem is egyszer Var- lát majd, de sajnálkozására nem rágok, olvadhatott a ropogós hó, az vara Nyikolajevna a művezetőjéről, ilyennek látta őket. Lehet, hogy vaő számára mindig tél volt, és még Egészen kicsit kancsalít a jobb sze- lamikor valóban szépek voltak, de csak nem is tél, hanem egyszerűen — hideg. És íme, most elutazik. Nem, nem ^

7errl

o: Vnrnnv/in • azért, mert megúnta a fagyoskodást. ^ciyej vuiunym, Bár nem volt csekélység nyolc évet eltölteni ebben a „jégszekrényben", mégis egészen más ok miatt utazik el. Azokból a munka utáni hazatérésekből volt elege, a csendes kis szobából, amely valahogy úgy tűnt, izolálódott az egész világegyetemtől, az órákig tartó ácsorgásokból az ablaknál éjszakánként, amikor az egész város aludt, csak az emlékek ,, , , , , . „, ,, harsogtak, emlékek azokról, akik m

é/e, d

e J

Ó1 á

U, "

e

ki' bölcsesség ér- annak a szépsegnek, amiről Varvara már régen nincsenek. A férje tehet- z°íl

ik a hunyorításában Nyikolajevna beszélt, most nyoma séges fiatal mérnök volt, vidám és Hiába nézte a festő a művezető , sem látszott rajtuk. Egyikük magas, szerelmes. A szinyavinl mocsarakban ne

i" latt

a , a bo

lí°

za kopo

ny

á

t- horpadt mellű, osz, szemüveges aszesett el a háborúban Azóta több csak eSľ kopaszodó, jobb szemére szony épp Varvaranak mondott vamlnt 20 év telt el. A férje úgy ma- bandzsító embert látott, akinek sem lamit. Hát igen, özvegy három radt meg mindenki emlékezetében a megjelenésében, sem a beszedeben gyermekkel — gondolta részvettelfíatalon vidáman és szerelmesen' nem vol

t semmi különös. A festőmű- jesen a művezető —, „bizonyéra a Ő nedig a szerelme 50 éves lett vés

z véleménye szerint a művezető gyermekekre ment el egész szépsépja je „ '

l

t 25 éves lenne de sohasem éppen olyan vol

t' mint mili

ó' meg g

e"" A gyermekekre nézett: jó nö1S vol

t' ™ eves lenn

e' millió társa. vésfl, szerénv modorú fiúk voltak, lesz annyi. Éhen halt a blokád alatt _ S

aj

nálonl

i nagyon sajnálom, „Micsoda nagyszerű fiúkat nevelt" négyéves korában. Az asszony a Ki- hog

y elutazik tőlünk Varvara Nyiko- — gondolta elismeréssel, és lopva rov Gyárban dolgozott akkor. Haza- lajevna — mondta a művezető. — a másik nővért vette szemügyre. Rá jött a munkából, és hiába szólította Hozzászoktunk már magához, nagyon sem lehetett azt mondani, hogy gyökisfíát hozzászoktunk — tette hozzá mély nyörű lenne. „Hétköznapi asszony, Az ilyen csapások alatt gyakran basszushangján. jólelkű lágy a tekintete. Mozdulatámpekeseredlk megkérgesedik az em- „Elcsepeit, közönséges szavak - ról ítélve, nem túlságosan határoberf szfv közömbösséf konokul egy- gondolta ingertülten a festőművész zott, valószínűleg a férje szoktatta kedvűvé lesz Sokaknál íev van ez Megvonta a vállát és Duszját, az le az onalloságrol, valami megalád

e azzal az asLonya" akiről beszé-' átvevőnőt kezdte nézegetni. zottság érződik rajta. Fiatal korában lek nem íev történt Hogv miért Varvara Duszjáról is elragadtatott biztos nem volt ilyen. Milyen büszke "f,™JP "

o

gí nľkpm hangon beszélt. Az ő szavai szerint viszont a festőművész. Mindenkitől nem tudom, nem mondta el neKem, ° ,, „ és valahnevan megkérdezni is elfe- Dusz a rendkívül bájos, kék szemű, elfordul, ugy álldogál . fonľnl™ Mri , !ľ Jrt

P nagyon jó alakú. „A lelke is olyan „Varvara Nyikolajevna róla is elejtettem Most már nem kéidezlie- át

t^

sz

ő J

mlnt a szem

e-_ ragadtatással beszélt, azt mondta, tem. kiutazott. A festömüvész hiába nézt

e Duszját, nagyon tehetséges. Hát igen, lehet, A szűzföldre ment. Az ő korában nem 0i

yann

ak látta, mint amilyennek bár ... ha az ember tehetséges, aklevő embertől ez természetesen elég- varvara leírta. Soványka, mozdulatai kor nem lehet rossz. Ennek pedig gé váratlan cselekedet. A szűzföldekre rendszerint a fiatalok özönlenek: egy váltás fehérnemű, törülköző és szappan, útravaló elemózsia a hátizsákban, és — hajrái De az olyan asszony számára, aki 50 éves, valljuk be, ez nem olyan egyszerű dolog. Hogyan született meg benne ez az elhatározás? Sajnos, kevesen tudtunk arról, hogyan élnek az emberek munkaidejük letelte után. Mi várja őket otthoni Keveset gondolunk erre. Kár... Rá is keveset gondoltak. 7 De nemcsak az egyedüllét késztette elhatározásra. A szűzföld valami egészen, tökéletesen más világként lebegett szeme előtt, olyan világként, amely nem hasonlít az eddig Ismertre, ahol minden ember egyforma. Mindannyian, akik ott vannak, elváltak rokonaiktól, barátaiktól. Egyedül mennek, ezért ott mindanynylan hasonlóak egymáshoz, és egymás közt igazán együtt vannak. Ott ő ls olyan lesz, mint mindenki. És ez nagyon fontos: olyannak lenni, mint mindenkll Akkor nem marad hely a sértődöttség érzésének, a jelentéktelenség tudatának. Nagyszerű dolog olyannak lenni, mint mindenki, amikor az ember senkinek sem idegen. Nálunk, sajnos; gyakran Rigele Lajos: Anyai szeretet. S,za&ad idd — fiáóz éa tnuCaa A londoni New Scienr hogy húsz év múlva az az lesz a feladata, hogy tist hetilap ankétot ember szabad idejét ki- az egyre növekvő szarendezett arról, hogy töltő aktív játékokat és ba

d időt teljesen kimilyen lesz az emberi- szórakozást passzív mu- tnl

tp P„„ ség élete két évtized latságok fogják helyet- g

Y . ™ . múlva. tesítenl. A távolbalátó- szerint a A Nemzetközi Munka- készülék képernyője ki- k<>

nyv m»g akkor sem hivatal elnöke például szorítja a mozit. A tör- f°S kimenni a divatból, úgy véli, hogy 1984-ben ténetl értelemben vett azonban olcsóbb lesz évi 4—5 hetes fizetett művészet is megszűnik, s fotografikus úton szabadságra számíthat Növekszik a televíziós állítják majd elő. Tarmindenki, s a heti mun- játékok száma, s a köl- talmát kivonatolt sűríkaldő 3-5 órával csök- tószet elsorvad. Reed tett szövege

k '

fogjá

k Bertalan Tibor rajza. túlságosan hideg a tekintete" — gondolta a művezető. „De miért látja őket Varvara olyan szépnek és jónak?" — kérdezte önmagától, és még egyszer felmérte magának a két nővért és a festőművészt, állhatatosan kutatva azt, amiről Varvara Nyikolajevna beszélt. De bármennyire Igyekezett, nem találta meg. Duszja is zavarban volt, az átvevőnő. Ö ls arról ábrándozott, hogy Igazi szépségekkel találkozik majd. De jószívűségé- •BBBBKBanH!BBIHHBSBHBIHBS9SBuBHBHHHHHBHIIHKHHlíiBBHBRl ben nagyon kedvesnek találta a var

a Nyikolajevnáról, aki gyakran ebben a pillanatban a festőművész K»t novart. i

rtt d

e hát a levelek nein sokban valóban gondolkodóba esett. „Miért 6í mást Varvara különböztek az emlékektől. van az, hogy Varvara Ilyen? Miért kísérői nem túlsá- - Levele

t kapott a festőművész is. lát minden embert nagyszerűnek?" képezni. — A gramoken. Tehát az ember- attól tart, hogy Beetnek húsz év múlva va- hovenről, Wagnerről, lamivel több szabad Sztravinszkijról is meg fo

n' a magnetofon és a ideje lesz mint ma. Am feledkeznek majd, s a televíziós-készülék a ez egyre fokozódik a művészek egyedüli ér- lakásberendezés elenjövőben. Herbert Reed- vényesülósi lehetőséget gedhetetlen része lesz nek, a nagynevű brit a szórakoztató iparban majd a jövőben, esztétának az a nézete, fognak találni, melynek B. 0. gosan nyíltan, lnEz este történt. Felugrott az asztaltól, és gyorsan — Levél Varjától! — Varvara nő- járkálni kezdett a szobában. „Miért? megtörténik, hogy valaki hirtelen k

apkodóak, a szemei kicsik és kifeje- kább lopva, és mindannyian értetlen ~ ™ ™ Jalü

u ~ v"

a "°Ľ AH

, .Ptľr^l ľ "ľ mái lesz, mint a többiek és az em- zéstelenek, talán csak valami mélyről zavart éreztek. Csak Varvara Nyiko- J*™ "ľ

0mt

e" 1í

a,

ngon köz

ö'

te a hírt AHgha tet

et> magát! Nem játssza berek is megváltoznak iránta, már JÖVŐ aggodalom tükröződik bennük, lavna nem vett észre az egészből le

ll

eve

l- R elolvasom, JOŤ nem olyan bizalmasak, közlékenyek és egyáltalán nem kékek, inkább semmit. vele. Ez rossz dolog. De Varvara szürkék. A festőművész dühösen fújt Nyíkolajevnára — így hívják az asz- egyet és elnézett valahová a távoiszonyt, akiről mesélek — ez nem ba. „Mennyire nem szabad hinni az vonatkozik, ö sohasem volt Idegen, embereknek" — gondolta. — „Pedig Olyannak lenni, mint mindenki, úgy már majdnem elmentem abba a műB A meg az elragadtatását. Valóban ilyennek látja az embereket. De festőművész nem felelt, kana- miért? Hogyan adatott meg neki ez lazta a levest. Pocsék hangú- a látás? Hiszen ez csak a művészt ^ldog volt, hogy ezek a remek 21 latban volt, nem ment a mun- ihleti meg. Varvara pedig nem műemberek nem sajnálták az kája, nem azért, mintha nem v

ész. Miért éppen ő rendelkezik ezldőt és kikísérték a pályaud- akaródzott volna dolgoznia, inkább zel az adottsággal, Varvara, aki Äi„i m

i„f m

i„j

o

nw Q

n„

0 MnotoHott v. , , u a varra. Szemei továbbra is azért, mert nem tudta, mit fessen, semmiféle nyomot nem hagy maga tľnritľ mindenk

I- eri

e tekédért helybe hogy megnézzem ezeket a változatla

n elragadtatással csillog- Gyakran előfordult ez vele. Hirtelen után? Milyen iróniája a sorsnak?! mmai

g- csodalényeket. Hiaba, KeveseKneK takta

k_ H

o, az egylkn

ek juttatott va- lángragyúl, szenvedélyesen beszélni - Olvasd fel végig, mit ír még? adatott meg az, nogy iogaimuK le- lamlt ebb

ö, g fényböli hol a má

sik- kezd feleségének legújabb ideáljáról — Minek? Hiszen te nem szereted E

mlítettem már, hogy rokonai gV

en a szépségről H°

nn

an ve"

e nflk( h(jl mindannytukna

k együtt, és megragadja az ecsetet, felvázol vala- őt. és munkatársai kisérték ki V

arvara azt a Doitozatos Koponyái, pinantásáva

l fejezte ki szeretetét, mit a vászonra, aztán ugyanolyan — Olvasd csak! a pályaudvarra. Megjegyez- amikor az esa K egy Kopasz ^teji-i lekötelezettségét. Igaz, volt egy pil- hirtelen lehűl és abbahagyja. Ilyen- A felesége újra olvasni kezdett, hetném, hogy ezen a délelőt- ~~ ?;

ossz Ke

f

lvea vanr lep

e" lanat, amikor hirtelen meghökkent kor rosszkedvű, ingerlékeny, és ha ő pedig figyelmesen hallgatta. Mire tön fényesen sütött a nap, de ennek °

d

a J}°

zza va

rvara iMy]Koia]eyna. a váratlan go

ndolattól. „El kell-e nem is mindennel, de majdnem min- várt? Talán arra, hogy Varvara véa ténynek aligha lehet jelentősége. A yauaig ert csaK a iestoneK aiaK- minde

nképpen utaznom? El kell-e dennel elégedetlen. gül mégiscsak szót ejt legalább egy a icuyiicn a 11511a icuci jcicniwo&gö. , ,, . occ*7nri vnfllr 41 \rpn • — * ~ o-" o^vjl g j l icgaiauu egy És ha esett volna? Varvara Nylkola- J

a í®

u vol

t' S°

K a

s®

Z

0"*"

a

K . " '

y„ hagynom mindent, meg kell-e vál- Nem válaszolt tehát semmit. A fe- rossz emberről! Talán elszólja magát jevna akkor is elutazott volna. A vo- ala

k1

a otveneves Koraoan, najat a nom e

zektől a kedves emberektől, Iesége mégis olvasni kezdte Varvara valahol... De hiába várt. A leveláJ Kanminnao oirolr nuratifl CZOriTlT ... , , elét: ben nem emlegetett rossz embereket. Nem is gondoltam, hogy Ilyen — Tehát mégiscsak csupa gyönyönatok menetrendjét nem befolyásolja ,

ha

r™'"

c

a® ...

éve

k. Ji^fl!,, akik nélkül nehéz lesz élnem? De levelét az időjárás. Az igazsághoz azonban k°ntyba fésülve viselte. Ügy nézett ha nem ökRt haEVQm e] att61 válok Ne

n ha nem őket hagyom el, attól válok luujaiaa. n*. igaiaaguut uwtiuuu „ .. r A 0 minth- ň uiláffnn ,luu

l ""v. —.--- - — „..m.. . j öunuwiium, iiugj uycu i.au|ía gyuílyLr o

t. is hozzátartozik, hogy nyugod- a . lestomuveszre, minina a vuagon megi amj legalább olyan d

rága, az sok nagyszerű embert találok majd rű, nagyszerű ember! Ez nevetsétan, forrón sütött a nap, nálunk nalndenröl megteieüKezett voina ar- ismere

tien utáni vágyódásomtól. Az itt. Különösen Nyikolaj Taraszov ges! — A festő gúnyosan elnevette északon ritkán van ilyen idő. A pe- J"ói ts, nogy etutaziK, arrot is, nogy lsmeretlen aZi am( mindig előttünk kombájnos rokonszenves. Egész fia- magát. — Rosszak nincsenek! Vagy ronon magabiztos galambok sétáltak, kettojukon kívül meg soKan a"na

K van Az lsme

retlen mindig gyönyörű, tal fiú, de hogy dolgozik, és micso- csak az ő számára nincsenek? Talán nem is annyira az emberektől, mint J

u- A

z egyetlen ao

l°S~ ami 10gla

l" csábító, mert új életet ígér. A moz- da esze van"! A nézése nyílt, mindig azért van ez, mert ő maga is olyan inkább a tolakodó verebektől zavar- k°z

tatta mos

t- a ®

s*

ö®

üves

z.,!

s

z"" dulatlanság a kövek osztályrésze, a szemébe néz annak, akivel beszél, gyö-nyö-rű?! — és a mozdulat szántatva Felrebbentek a hordárok tno- s

áS

a é

s szemmel látható gondterhelt- nem az emberé A

z embernek min- és ez arról tanúskodik, hogy..." " torizált targoncái elől, azután folytatták sétájukat, nyilvánvalóan hozsége volt. De a festőművész nem fedezte fel dig mozgásban kell lennie . Megcsókolt mindenkit, elsírta ma— Eh, megint ez az örökös „nagyszerű", „remek"! — vágott közbe zászoktak már a tömeghez. Láthat- Varvara tekintetében a részvétet. gát

i azután sokáig integetett az dühösen a festő. — Ah, óh, sóhajok, ják, hogy ebben az egész képben — Nekem akkor támad a lehető ablakból. Még akkor ls integetett, elragadtatott kötőszavak! Hallgatni nem volt semmi szokatlan, semmi legrosszabb kedvem amikor zavar- a

mi

kor mőr eltűnt a pályaudvar. El- is rossz! meglepő Am valami mégiscsak lehetett a levegőben, bár ez csak Varvara Nyi- . ,,, , .

t t kolajevna környezetében érződött, fényes aszfaltra hulló árnyékát tamert mindannyian, akik Ide kikísér- nulmányozná. nak — szűrte fogán keresztül a vá- utazott. laszt, és szeméhez emelte tenyerét, csak egy szem hullt kl, és szétmintha Varvara Nylkolajevnának a esett a lánc most már semmi sem tékba. Felesége engedelmesen összehajtogatta a levelet és visszatette a borídékolt affsktáltságát hangsúlyozva, széttárta a karját. larvara most nincs városunkban. Bejárhatják az összes utcákat, benézhetnek minden lakásba, nem találnak rá. Kár, mert ismerniük kellene őt. Mellesleg, ték, ha nem egyenlő mértékben ls, de furcsa zavarral küzdöttek. Bocsáss meg — mondta csende kötötte össze Varvara rokonait a — Hogy lehet az, hogy Varvara am

íg itt él

t> ö

nök mellett, aligha gyáriakkal. Búcsút vettek egymástól, mindent csak a legmagasabb jelzők- fordítottak rá figyelmet. De most és szétszéledtek. Az életük ugyanúgy kel tud kifejezni! — folytatta dühö- má

r késő. Elutazott, és ki tudja, viszsen Varvara Nyikolajevna és nővéré- folyt, mint ann-ik előtte, csak most sen a festő. — Neki minden csodá- szatér-e. Különösen a festőművész arcára hez fordult, miközben észrevétlen már múlt időben beszélgettek Var- latos, minden eszményi,,, — és Fordította KASSAI FERENC Cl S7Ö 8 * 1965 március B.