Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-06 / 64. szám, szombat

AZ OBSITOS LÉGIONÁRIUS ONODY GYÖRGY algériai riportja A Hotel Versailles portása megütközve néz rám. Meg­ismétlem a kérést. Talán nem Jöl értett, vagy talán zsúfolt a hatalmas épület?! — Szobát szeretnék ... — Kérem, ez most a francia konzulátus — mondja végül is, s Sidi bel-Abhesben az európai­aknak az európaiak részéről ki­járó udvariassággal elmagyaráz­za, hogy találom meg a Conti­nentalt. — Oh. kérem — fogad a fran­cia tulajdonosnS a Hotel Con­tinentalban — ha óbajtja, üt szobát is kaphat Nincs forga­lom. Elmentek az európaiak Pontos számokat is tud. 1962 előtt Sidi bel-Abbes 125 ezer la­kosából 50 ezer volt az európai, most alig ötszázan lehetnek. — Az volt a jó világ, amikor itt volt a légió — teszi bozzá rezignáltán. Hát igen, az idegenlégió — a liires és hírhedt francia zsol­dossereg központja volt ez a város több mint 130 éven át. A mai város helyén nein is volt település. Előszűr a lakta­nyák épültek fel a Sidi bel-Ab­bes-i marabuihoz vezető kara­vánút mentén, aztán a tiszti la­kások, ntajd az idegen légió céljait szolgáló más intézmé­nyek, még színház és uszoda is. Aztán a város terebélyese­dett, a hazátlan obsitosok gyö­keret vertek, üzleteket nyitot­tak, bárok, mulatók, mozik nőt­tek ki a tűidből. S idi-hel-Abbesről sokat írtak. Aki csak megfordult a francia Algériában, felkereste a várost, a kepis és széles kék övet viselő légionisták központ­ját. A légió mesterségesen ki­alakított híre vonzotta az uta­zókat. A találkozás azonban mindig kiábrándító volt. Sidi­bel Abbes fénye a helyszínen megkopott. A légió ugyanis ala­pításától kezdve Európa söpre dékének gyűjtőhelye lett. Aki nem szeretett dolgozni, akinek nézeteltérése támadt a hazai rendőrséggel, a pénz és a sze­relem hajótöröttjei jelentkeztek zászlaja alá. S ezeknek ax ein tgpte fal a frissen behegedt se­bereknek bármit lehetett paran- beket ls?! csolni, ezeket az embereket bár­ki ellen harcba küldhették. Az öreg obsitos szeme ellen­ségesen villan. Nem válaszol B - Tizenegy országban van kérdésre, szó nélkül feláll és temetője a légiónak — mondja elmegy. Bizonyára azt hitte, egy kiszolgált üreg légionista, kedélyesen elbeszélgethet egy egyike azoknak a keveseknek, európaival egy üveg bor mel­akik Algéria függetlenné válása lett a r é8> élményekről, s most után is Sidi-bel-Abbesben ina- ehelyett „szemrehányásokat" radtak. kell végighallgatnia. Az ajtóból - S Algériában vajon hány azonban visszafordul. helyen? — M' jelentettük Itt a rendet. ..,, .. . , „ , A légió elment, és feje tetején Megütközve néz rám. Tapin- 4„ « tatlan ez a kerdes - egy eu- k niinden mfl ), k , vé|e (. rupaitol. 3 |ene n , a v41al x . aml ( - Az volt a parancs, hogy a sMI-bel-Abbe" kéretlenül adott légió tartsa meg Franciaország Muns|eur Trentlln n megjegyzésé­szamara Algériát. re Anilkor ugyan l, befejeztem Csakhogy kulonos eszközöket az ebéd é n ' lemente m , h o. választott a légió, e feladat vég- |elbf i, ismerkedn i , várossa I, rehaj asahoz A hétesztendős , , , „ f6 u(cán é algériai háború hátborzongató rendŕjrä k V Ilna k , két 0,/ a, 8 t törteneteit mindenki ismeri. A kínzás, a békés lakosság legyil­nagy tömeg várakozik. A hadsereg főparancsnoka Sidi-bel-Abbesben a hajdani légiós kaszárnya kapuja. (A szerző felvétele) kolasa, a nők megeroszakola- , a r, , 6 1 válaszolta kér­sa ez volt a leg.o módszere délemre rendfi r M ľ T ,á r'V. - Milyen alkalomból? kézé Monsleur Trentuiio. Ezt a _ Mf l » av a rjendarmerie nevet mondja bemutatkozáskor k növendékeit, az obsitos légionista. — Es csak a háborúval ma- Má r jöttek ls a fiúk. Szép gyalázza hogy — amikor az El s zál derék legények. Elegáns Arris környékén elfoglalt parti- egyenruhában, klsuvlckolva az zánkórház sebesültjei nem vol- ünnepélyes alkalomra, tak hajlandóak válaszolni a — Hat hónapig tanultak ná­kérdésekre. a kihallgatást veze- lünk — mesélte később az is­tő légionista őrmester szemé- kola parancsnoka, a felszabadf­lyesen tépte le kötéseiket, s tó hadsereg egykori hadnagya. — Nyugodtan engedjük őket út­ra. becsületesen tanultak, jól felkészültek hivatásukra. Az idegenlégió hajdani ka­szárnyájában beszélgettünk. Mondom, a véletlen rendezte így, hogy éppen azon az egyet­len napon, amit Sidi-bel-Abbes­ben töltöttem, avatták ezeket a fiúkat. De a véletlen tulajdon­képpen még sem véletlen. Ezek a napok, hetek és hóna­pok Algériában eseményekkel teltek. Oranban és Algírban, Biszkrában vagy Sidi-bel Abbes­beu szinte napról-napra kezdő­dik valami új. A „véletlen" csu­pán az volt, hogy éppen a rend, a békesség s a nyugalom bizto­sítását szolgáló testület szüle­tésének pillanatát élhettem át abban a városban, ahol a fran­ciák korábban a harcra, a ke­gyetlenségre, a füld népének elnyomására készítették fel zsoldosaikat, az idegenlégió katonáit. K ilencvenhét gündiirliajú kis nebuló fordul felénk, amikor az osztályba lépünk. „Bonjour, Monsieur! (Jónapnt, uram j zengik kórusban Eláll a lélegzetem ennyi diák lát­tán egy osztályban „Hogyan győzi ezt?" — kérdeni a ta­nítótól. Nemcsak a magas létszám okoz nehézséget. Ez elkerül­hetetlen egy országban, ahol a lakosság mintegy 40 száza­léka 15 évesnél fiatalabb, és ennyi gyerek számára nincs sem elegendő tanító, sem is­kolaépület. Mivel az utóbbi években egyre többen akarnak tanulni, a kisdiákok valóság­gal elárasztják az iskolákat. A magasabb osztályukban azonban már kevesebb a tanu­ló. Nagyobb probléma, hogy a tanítás franciául folyik, vagyis olyan nyelven, amelyen a gyermekek nem értenek. Kis létszámú osztályban ez nem is okozna különösebb problé­mát. De ahol 97 gyereket kell tanítani? ... • RITMUS A VARAZSESZKOZ Nos, itt is le lehet küzdeni a nehézségeket. A ritmus a nagy varázseszköz. A gyere­kekben már egész apró karuk­tól rendkívül kifejlesztett rit­musérzéket használják ki a pedagógusok nagyon ügyesen arra, hogy lekössék az egész osztály figyelmét. A legkiseb­bekkel a következő eljárást alkalmazzák: A tanltfi ' néhány szőtagot, majd szavakat, s vé­gül egyszerű mondatokat ír a táblára. Ezeket azután elol­vassa, s az egész osztály min­den egyes szót, majd minden egyes mondatot ütemesen ntána ismétel. Az egész úgy hangzik, mint egy egyszerű kis dallam. Mielőtt a tanító ehhez hoz­záfog, először megfelelő han­gulatot teremt az osztályban, mégpedig sajátos módon. Nem inti a gyermekeket, hogy jól viselkedjenek és figyeljenek. Egy szót sem szól. Ehelyett pálcájával egy bizonyos üte­met ver ki a padon. Ugyan­Agy, mint az olvasáskor, a gyermekek az ütemet „kórus­ban" kopogják utána, s az egész azzal végződik, hogy a gyermekek ütemesen felugra­nak, mialatt azt kiabálják, hogy „de-bout" (felállni), majd „as-sis" (leülni) kiáltás­sal ismét visszaülnek. Anél­kül, hogy a tanító egy szót is szólt volna, a gyermekek most csendben ülnek, és figyelem­mel várják, mi következik? A számolást is hasonló mó­don tanítják. A tanító egy üsz­szeadást mutat be a táblán, majd kihív egy diákot, hogy adja üssze például a követ­kező számokat: 8 + 2 + 0. A fiú „nyolcig számolok" kiáltással valóban elkezd nyolcig szá­molni, miközben minden szám kiejtésénél egy vonást csinál a táblán Ugyanez megismétlő­dik a plusznál és a többi számnál is. A 96 tagú kórus minden számot megismétel, egész addig, amíg valamennyi szám krétavonások formájá­ban nem áll a táblán. A vo­násokat „egyet, kettőt, hármat stb. számolok" — kiáltással számolja össze, természetesen megint a kórus kíséretében Az eredményt a számítás alt írja, és usgyi, vissza a he lyére. Abban a pillanatban, amlkoi a következőnek kellene sorra kerülnie, legalább 60 gyerek tódul a táblához, de amint a AHOL A TANÍTÓ PÁLCÁJA CSAK A RITMUST VERI tanító egyet kiválaszt közü­liik, a többi gyorsan vissza­fut a helyére. • AHANY ORSZÁG, ANNYI MÓDSZER A gyermekek rendkívül élénkek, nagyon készségesek, és lényegében jók. Csakhogy éppenséggel nem ógy visel­kednek. mint ahogy ezt a jó magaviseletű európai gyer­mektől elvárjuk. Nagyon sze­retnek elfutni a helyükről, és mind egyszerre beszélnek. Ha a tanftó ezt megelégeli, nem kiabálja kétségbeesetten, hogy „csend legyen!" hanem egy bizonyos ütemben pálcájával a padon kopog. A többiek vele együtt kopognak. Aszerint, mi­lyen ütemet kopog ki a taní­tó, a gyermekek felugranak az ülésre, majd az asztalra, ott egy néhány figurát lejte­nek, melyek láttán nem egy fanatikus twisttáncos elsápad­na az irigységtől, és végül, ismét gyors ütemben, helyet foglalnak. Amint a tanító utol­só kopogása elhangzik, vala­mennyien örömtől sugárzó arccal, nyugodtan, kitombolva magukat, várakozva iilnek. A tanító folytathatja az oktatást. Ahány ország, annyi tanítási módszer. Tény, hogy ezzel a módszerrel a gyermekek egy éven belül tűrhetően megta­nulják a francia nyelvet, és megtanulták az írás, az olva­sás és a számolás alapjait is. Amennyire megfigyeltem, a magasabb osztályokban a rit­mus szerepe fokozatosan csök­ken, és helyébe az ortodox ta­nítási módszerek lépnek. De minek nézzek és ítéljek meg mindent csak európai szemmel? Kérdésemre, hogyan tekintenek a kongói kisdiákok iskoláikra, az igazgató meg­mutatja nekem az utolsó osz­tályt végző néhány diáknak a következő témáról írt Írásbeli dolgozatát: „írjátok le a tanév kezdetéti" • VALLOMÁSOK AZ ISKOLÁRÓL A Kemediba nevű diákban a feladat témája legelső isko­lanapjának emlékét idézte fel: „Amikor nyolcéves voltam, apám egy nap elvezetett az iskolába, bemutatott a tanító­nak, majd hazament. A tanító egy nagy diák mellé ültetett. Először nem is akartain leül­ni, úgy féltem iskolatársaim­tói! Am a nagy öröm, hogy most már én is iskolás va­gyok, legyőzte bennem a szo­rongást. Leültem. Hogy meg­nyugtasson, az osztály legjobb tanulója palatáblát és pala­vesszőt nyomott a kezembe, sőt még egy kék könyvecskét is. Felcsillant a szemem! Kí­váncsian belelapoztam a könyvbe, és vígan tapogattam sima oldalait, amelyeken ké­pek és mesék voltak. Megcso­dáltam a szép betűket. Hogy senki ne nyúlhasson köny­vemhez, az ingem alatt hord­tam. Barátként dédelgettem, és féltve őriztem." A szülők többnyire épp olyan izgatottak, mint a gyer­mekek. „Ma kezdődik az is­kola" — frja Szamba. „Meg­mosakszom és a legszebb ru­hámat öltöm fel. Apám, aki velem együtt örül az iskolaév kezdetének, ma különös gyen­gédséggel fésüli hajamat. Ar­ra int, hogy legyek jó, és fi­gyeljek a tanítás alatt... Mi­csoda zűrzavar az iskolaudva­ron! Az első tanítási nap sok he­lyütt népünnepély. Ez tűnik ki Masszamba diák dolgozatából: „Még nagyon jól emlékszem a napra, amikor először mentem iskolába. A diákok csoportos­tól jöttek mindenfelől. A leg­kisebbek — akárcsak a birkák a réten — egymást bökdösték. Egyeseknél még „el is törött a mécses". De boldog voltam ezen a napon! Végre megta­nulhatok olvasni! Eddig csak bután bámulhattam a képeket bátyám könyvében... Az is­kolaudvaron gyermekek, szülők és más, a kíváncsiságtól Ide­vezetett egyének nyüzsögnek. Ez utóbbibak közül néhányan dobot hoztak magukkal, és pálmabort árulnak. A szülők a dobpergés hallatára csakha­mar táncra perdültek. Haza­menet sokan „felfordultak", mert a pálmabor „kibillenti őket egyensúlyukból". Mit jelent valóban az iskola az ifjú kongóinak, azt a leg­jobban a kis N'Goma költői dolgozatának befejező szavai domborítják kl: „A lelkemet tárom eléd, városom iskolája! Ebből az ifjú lélekből, mely zsengébb még testemnél is, formálj értelmes, emberséges lelketl" FIGYELNEK A KONGÖ1 KISDIAKOK (A szerző felvétele) SaMMBHmH l^airobiban úgy érzi magát " az ember, mintha ke­resztúton járna. Afrika ke­resztútján. A független Kenya Köztársaság fővárosa központ, amelyen találkát ad egymás­nak a fekete kontinens kele­ti és nyugati fele. A modern nagyváros útvonalait szín­pompás virágsövények szegé­lyezik. Nincs az évnek olyan szaka, amikor Nairobiban ne virágoznának a bokrok és a fák. A természet igazi jóked­vében lehetett, amikor kifor­málta Afrikának ezt a csodá­latos részét, ötezer lábnyira vagyunk a tengerszint felett. Napközben érezhető az afri­kai meleg, hiszen mindössze száz mérföldre van ide az egyenlítő. Délután azonban ľrtľ^niľ'lTnMi Jf! ik a, zs a"' Többször láttam már, ta­InnrtS ILÄ2? „„« ^lkoztam vele, de soha nem Prágábaŕľ' vagyok Ogy' május tud0 k betelni ' egyéniségének vége felé fil elre nedi* o v- l e»y űS öz ö varázsával. Ez az a n n y 1 ra le h U late vegö, Ä Ä^Se^Ä ÄÍS S S— ÍÄ az ember. Nem kell félnie a maláriától. Az afrikai meleg éjszakák vérszívói, a szúnyo­gok messze elkerülik Nairo­bit. VÉLETLENÜL ÉPÜLT AHOL MINDIG NYÍLNAK A VIRÁGOK ÉLIÁS B ÉL A kenyai jegyzetei VAROS m kai felszabadító mozgalom történetének. Szabadságharc­ra, az idegen elnyomók elleni élet-halál küzdelemre hívta Kenya és Afrika elnyomott millióit, gyarmatosító ellenes háborúra szólítva „a holtakat, az élőket és azokat, akik még ezután jognak születni." jól szabott öltönyt, színes gyön­gyökkel ékesített afrikai sap­A széles, korszerű épületek- vise l- Kezében állandóan kel övezett nairobi utcákon o tt látható az afrikai hatalom sétálva aligha hinné valaki, egyik jelvénye, az ezüst nye­hogy néhány évtizeddel ez- hessegető. Elmaradha­előtt még vadállatok legelész- tatlan útitársa az ébenfából tek e nagyváros helyén. Ez a faragott, elefánt-nyelű séta­vidék a masat törzs kedvenc pálca. Bal kezének kis újján vadászterülete volt. A vadá- topáz gyűrű. Amikor csak el­szatból és halászatból élő ma- szabadulhat hivatali, köztár­saik állandóan visszatértek sasági elnöki teendőitől, kő­idé, mert itt mindig találtak csiba ül és meg sem áll farm­hűs, szomjat oltó forrásvizet, jáig. Szereti az embereket és Innen ered Kenya fővárosá- a földet. S akarva akaratla­nak a neve is. Nairobi azt Je- nul saját példájával serkenti lenti, hogy „hűs víz helye", jobb, nagyobb termést hozó S ha megkérdezel egy helyi munkára a kenyai paraszto­lakost, hogyan keletkezett ka t- Amikor a farmján van, Nairobi, jót nevet és azt nem veszik körül a hivatal mondja, egészen véletlenül, bürokratikus korlátai. Ilyen­A Mombasától a Victórta-tóig kor látogatják tömegesen épülő vasút mérnökei tábort törzsbelijei a kikuyuk és ütöttek, hogy egy kicsit ki- mindazok, akik meg akarják fújják magukat. A táborból vele beszélni ügyes-bajos dol­település, a településből vá- gaikat. Sok törzs él Kenyá­ros lett. Ez 1900-ban történt, ban, de egy sincs közöttük, Azóta mindössze hatvannégy amelyik ne tekintené a saját­év telt el. De elegendő ahhoz, jának az őszülő hajú Kenyat­hogy Nairobi Afrika egyik tát. legnagyobb és legszebb váro­sává fejlődjék. HATBORZONGATÓ IDILL ÉGŐ LANDZS A Afrikai emlékeim kőzött gondosan őrzök egy belépő Itt él és dolgozik jomo Ke- jegyet. A jegy a Nairobi kö­nyatta, a kenyaiak legendás zelében lévő vad rezervá­hírű vezetője, az „Egő Lánd- tumba, ahogyan itt nevezik, a Nairobi Nemzeti Parkba egyszeri belépésre szól. Köny-1 nyen olvasható, nagybetűkkel írták rá a szigorú figyelmezte­tést; „Saját felelősségére lép í a park területére!" A kapuőr még külön figyelmeztet.!™ Eszembe ne jusson a negyven® egynéhány négyzetmérföldesj park látogatása közben ki-" szállni a kocsiból. Készsége-'l sen megígérek mindent azzal' B a naiv gondolattal, hogy bíz-JJ zák csak rám. Ha úgy látomk jónak, úgy is kiszállok. Per-J sze, ember tervez, — és al bölcs természet végez. Egyl teljes délutánt töltöttem ajj Nairobi Nemzeti Parkban^ anélkül, hogy vétettem volna( a szabályok ellen. Mert akkor válik az ember igazán a sza-^B bályok megtartójává, amikor B úgy érzi, hogy az életével ját-* 9 szik. Eleinte azt hittem, hogy^Ä ebben az óriási parkban affé-JH le szelídített állatokat terel4M tek össze a külföldi turistákig szórakoztatására. Ebből a hle-W delemből mindjárt a látogatás kezdetén kiábrándított két jól megtermett oroszlán. A sze mem láttára választotta ki azl uzsonna céljait szolgáló an­tilopot, zúzta össze egyetlen csapással a gerincét, s tép­tek szét, testvériesen meg osztozva a koncon. Ez bizony kissé hátborzongató idill volt. Soha annyi vadállatot nem láttam életemben, mint ezen az egyetlen délutánon, Nairo- ifi bitói alig tíz mérföldnyire.™ Hatalmas csordákban húztak; D el mellettem az antilopok, a|9 vadbivalyok, a zebrák, a zsi­; H ráfok és a majmok. Ez utób-jB biak azzal is igyekeztek ki-: 3 mutatni az emberrel való tá-' B voli rokonságukat, hogy cso- B portosan felmásztak kocsim 9 tetejére és apró ökleikkel va- S dul dörömböltek a szerencsé- 3 re szilárdan ellenálló ablak- B üvegeken. Ilyenkor nem aján- B latos nyitva hagyni a kocsi 8 ablakát, mert a majmok B könnyen megvadulnak. A le- B hető legközelebb merészked­tem a vadállatokhoz és elő­rántva — sajnos, nem a pus­kámat, hanem — fényképező­gépemet, pontos célzással te­rítettem filmkockákra Kenya büszkeségeit, főleg az állatok • királyát, az oroszlánt. Jólla- B kottán nyalogatta a szája szé 9 lét és rám se hederített. Ki 3 tudja, évente hány ilyen Íz- B guló, izgó-mozgó, sápadt bő- B rű idegent látnak a lenyugvó | napba hunyorgó szemei. Nem érzi rabnak magát és nem fo­gad el alamizsnát. Ö is sza­bad a maga módján Afrika egy szabad részében, Kenyá­ban, az Égő Lándzsa földjén. M63. márclH. S. * ÖJ SZÖ 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents