Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-30 / 88. szám, kedd

Bajt a i j e g y z e tele Ä bajtaiak nem rendelkeznek nagy hagyományokkal a szövetkezeti gazdálkodás terén. A községben csak 1958 végén alakult meg a szövetkezet. A község határa, sőt földjeinek minősége sem különbözik a szomszédokétól. AZ OKLEVÉL ÉS A TUDÁS Á kettő általában együtt jár. Ezt nemcsak az itteni példa bizonyítja. Itt minden 50 hektárra egy technikumi végzettségű szakember jut. Mit jelent ez koronákban, azt a következő példa is bizonyítja. 1961-ben előlegként 10 koronát, elszámoláskor csupán egy koronát fizetett a szövetkezet. 1962-ben már 10 + 3, 1964-ben 10 + 5 és a múlt évben már 17 + 7 az összeg munkaegységenként. Természetesen a 21 koronában nincs benne a különböző célprémium, amelyet a szövetkezet minden fontosabb munkánál biztosít az anyagi ösztönzés fokozására. Ez egyik alapfeltétele a munka jó minőségű, sikeres elvégzésének. A 21 korona meggyőzően bizonyítja a szövetkezetesek becsületes munkáját, a vezetők jó szervező képességét és előrelátását. Ennek köszönhetik azt ls, hogy a múlt évben teljesen gépesítették a takarmány-begyűjtést, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hektáronként 60 mázsa jó minőségű száraz herét tudtak begyűjteni. Napjaink egyik legfontosabb problémája a gazdaságosság fokozása, a szakosítás kiterjesztése. Igaz, hogy sem az egyik, sem a másik nem megy egyik napról a másikra. Mindenekelőtt a helyi viszonyok kellő ismerete kell hozzá. Felismerték ezt a bajtai szövetkezet vezetői is. Így került sor a kertészet megszüntetésére, inert az itteni hideg, kötött talaj erre nem alkalmas. Äm a leggyengébb talaj, mely alig volt alkalmas gabonafélék termesztésére, jól bevált a lencsetermesztésnél, hektáronként 14—15 mázsa is megterem és métermázsánként 900—1100 korona nagyon is figyelemre méltó összeg, jelentős hasznot jelent a szövetkezetnek a lucerna és a vöröshere termesztése is. Mindez csak akkor tűnik természetesnek, ha figyelembe vesszük az előbb említetteket, — az oklevéllel és a tudással kapcsolatban. A TAKARMÁNYBEGYÜJTÉS gépesítése jelentős összegbe került a szövetkezetnek, de bizonyára rövidesen megtérül a befektetés. A jó, táperős takarmány, mely nélkül elképzelhetetlen az állatállomány fejlesztése, nem okoz különösebb gondot a szövetkezetnek. Mindez már az elmúlt évben is éreztette hatását. A szövetkezet a tervezett 290 mázsa helyett 416 mázsa húst értékesített, ami je lentős mennyiség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy legelők híján csupán Istállóban tartják a szövetkezet állatállományát. Hasonló a helyzet az állattenyésztés más ágazataiban Is. Egy anyakocától átlagban 16 malacot választanak el. Jelentős hasznot hozott a kacsafarm is. A tervezett 25 000 koronás bevételt 54 000 koronára növelték. A felsorolást folytathatnánk még a juhtenyésztéssel is. A bajtai EFSZ-ben a piaci termelés 62 százaléka az állattenyésztésből származik. . Azonban sem a szövetkezet vezetősége, sem pedig a tagság nem tartja végcélnak a jelenlegi helyzetet. A Szilárd, gazdasági alap csakis úgy fejleszthető, ha újabb lehetőségek kihasználását kutatják. Erre jó alapot szolgáltatnak a lankás hegyoldalak. A nemrég telepitett 25 hektáros gyümölcsös, barack, alma, körte és dió, nagy reményekre ad jogot. Májusban öt hektár szőlő telepítését tervezik. A földmunkákat már a múlt évben elvégezték. Mindez természetesen sok munkával és anyagi befektetéssel jár. Ez azonban néhány éven belül viszszatérül a szövetkezetnek. Ismert tény, hogy nemcsak Bajtárói, de a környék falvaiból is százával és ezrével vándorol a munkaerő más vidékekre. A gyümölcs- és a szőlőtermesztés igényes szakmunkát kíván, így munkaalkalmat jelent majd nemcsak a bajtaiaknak, hanem a környező falvak dolgozóinak is. A bajtaiak példáját a szomszédok is követhetnék. SÁRKÁNY ÁRPÁD Bővül Bratislava kereskedelmi hálózata (CTK) — Bratislava felszabadulása óta jelentősen kiépült és átszerveződött a város kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózata. A kiskereskedők 1945-ben többnyire csak kisebb boltocskákkal, elárusítóhelyekkel rendelkeztek, amelyek már akkor sem feleltek meg a rohamosan terebélyesedő város igényeinek. Gyorsabb ütemben s nagyobb mértékben csupán 1948, illetve a kereskedelem szocializálása terén megtett első lépések után kezdődhetett meg a bratislavai kereskedelmi hálózat kiépítése, korszerűsítése. A fejlődésre néhány statisztikai adat ls rámutat. Míg 1958-ban 800 üzletben és mintegy 100 mozgó elárusítóhelyen, illetve bódéban szolgálták ki a bratislavaiakat, 1960-ban már 1000 elárusítóhelyen vásárolhattak. Később, 1960 —1.964 » 134-gyel gyarapodott a bratislavai elárusítóhelyek és 22vel a vendéglátóiparl üzemek száma. Az új üzleteket és vendéglőket, éttermeket stb. túlnyomórészt a külvárosokban s az új lakótelepeken adták át rendeltetésüknek. Az említett idő alatt 100-ra emelkedett az önkiszolgáló boltok száma, a forgalmasabb utcákban kereskedelmi központok létesültek és a Dunaj nagyáruház Szlovákia divatközpontja lett. A városban egymás után nyíltak az új vendéglők, éttermek, eszpresszók, falatozók stb. Az illetékesek úgy tervezik, hogy az Osstredky és Na Klamároch nevű városnegyedekben, valamint a Februári Győzelem utcában még ez év végéig több önkiszolgáló boltot adnak át rendeltetésének. Kirándulás komoly következményekkel §

Még a múlt év őszén tartották azt a szomorú végű kirándulást, amelynek résztvevői nemrég ismét találkozták a Losonci Járásbíróság tárgyalótermében. Egyikük vádlottként állt a bíróság előtt, a többiek tanúvallomást tettek. Azon a kellemes vasárnapon vidám társaság rándult ki a Látky Községhez tartozó Mláky telep körüli erdőbe. Velük volt a falubeli Jednota üzletvezetőnője ls. Az erdő egyik tisztásán ütöttek tábo-rt. Zsiványpecsenyét sütöttek, egy kicsit iszogattak, dalolgattak, kellemesen szórakoztak. Araint így mulatoztak, egy másik csoport közeledett feléjük. A csoport egyik tagja, Ján Drugda harminchárom éves helybeli lakos odaüzent az üzletvezetőnőnek, hogy menjen velilk haza, mert bort szeretnének vásárolni. Az asszony a szokatlan időpontra hivatkozva megtagadta kérésük teljesílését. A csoport tagjai erre dühösen eltávoztak. Nem mentek azonban meszszire, a közelben telepedtek le. Telt, múlt az idő, öreg este lett. Beszélgetés közben Ján Drugda egyszercsak azt javasolta társainak, hogy a sötétség leple alatt ijesszenek rá a másik társaságra. El is indultak, s az erdei úton csakhamar szembe találkoztak a hazafelé tartó kirándulókkal. Ján Drugda durván sértegetni kezdte az üzletvezetönőt, amiért nem teljesítette kívánságukat. Az asszony társaságában levő egyik fiatalember felszólította Drugdát, hogy viselkedjen rendesen, hagyja abba a sértegetést. Ján Drugda akkor a fiatalember ellen fordult. Közelebb lépett hozzá és rákiáltott, hogy fogja be a száját, mert máskülönben kap egyet rá. A fiatalember támadástól tartva mellbe lökte a fenyegetően viselkedő Ján Drugdát, aki egyensúlyát vesztve a földre asett. Ami ezután következett, villámgyorsan játszódott le. Ján Drugda egy szempillantás alatt talpra ugrott, kirántotta zsebkését és ellenfele arcába sújtott. A penge a fiatalember bal szemébe hatolt és megvakította. Mire a többiek a döbbenetből fe'ocsudtak, a késelő már elmenekült a tett színhelyéről. A felelősségrevonás alól azonban nem bújhatott ki. A bíróság súlyos testi sértésért kétévi szabadságvesztésre ítélte Ján Drugdát, ezenkívül kötelezte a gyógykezelési költségek megtérítésére. Az ítélet jogerős. A fél szemére megvakult fiatalember kártalanítása ügyében a polgárjogi bíróság dönt. (gál) CSILLAG A DUNA FÖLÖTT HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT SZABADULT FEL KOMÁROM A valóság szilárd, megfogható, látható talajáról indulok el, hogy az emlékezés sólyomszárnyán eljussak oda, ahol lassacskán már^kezdenek elmosódni az események, részletkérdések közötti határvonalak. Az idő, s tovasuhanó esztendők nagy egésszé olvasztják össze a húsz esztendő előtti eseményeket. Komárom ma már a Csallóköz ipari gócpontjának számít. A járás azonban mostanáig is megtartotta mezőgazdasági jellegét. A múltbeli és a jelenkori gazdálkodás között ma már szinte lehetetlen összehasonlítást tenni. Különösen amióta a parasztember az enyém szót felcserélte a miénkkel, amióta a földön, a jószágon kívíil az eszüket, tudásukat, tapasztalatukat is egybeadták, változott meg a falusi ember élete, vált a község határa szinte kimeríthetetlen kincsesbányává. A húsz esztendő előtti Komárom megyének a mi komáromi járásunk csak negyed része. Ezen az egynegyedrészen ma néhány híján ugyanannyi jóA TENGERÉSZ (M. CvengroSová bratislavai szobrásznő alkotása) szagot tartanak, mint annak idején az egész vármegye területén. A sertésállomány meg harmincháromezerrel több. Annak, aki ért belőle, már ez az egyszerű összehasonlítás is mond valamit. .És a gépek? A parasztember legjobb segítőtársai? Mi volt itt húsz évvel ezelőtt? Néhány gőzgép. Néhány traktor. Ezek is a földesúrnak hajtották a hasznot. És ma, amikor azt mondjuk: húsz szabad esztendő áll mögöttünk, több mint ezer traktor, kombájn ötszáznál több szolgálja a szövetkezeti tagokat, az állami gazdaságok dolgozóit. Ma sem paraszt, sem munkás nincs munka nélkül. Miért is volna? Aki szereti a munkát, viszi valamire. Az.utóbbí tíz esztendőben felépült majdnem tizenhétezer új ház, az utóbbi négy esztendőben ezernégyszáz mosógép, négy és félezer motorkerékpár, három és félezer hűtőszekrény, közel nyolcezer televíziós készülék tálált gazdára. Nem ts* beszélve az egyre szaporodó személygépkocsi-tulajdonosokról. S felépült tizenöt kultúrház, tizénnégy mozi is. Az eredmények summázgatása azonban csak egyik oldalát tükrözi a mindennapi életnek. A járás dolgozói tudnak . lelkesedni, különösen azért, amit helyesnek tartanak, aminek ilyen vagy olyan formában maguk is hasznát látják. Azt már a legtöbben elismerik, vallják, hogy a munka a Jólét kovácsa. Ebből a gondolatból indultak ki akkor is, amikor a nevezetes évforduló alkalmából ki-ki a saját portáján nézett egy kicsit jobban szét. Ebből a küríilpillantásból született aztán meg az az elhatározás, hogy a járás dolgozói ötvenöt és fél millió korona értéket hoznak létre terven felül. Csallóközaranyos felől közelítjük meg a várost. Ebből az Irányból jöttek annak idején G. N. Holosztyakov ellentengernagy, a dunai flotta parancsnokának matrózai is, akiknek döntő szerepük volt Komárom felszabadításában. Városnézésre nem szántunk sok időt. Erre nincs is nagy szükség. Az új lakónegyedek magukért beszélnek. A város középpontjában pázsitköpenybe öltöző parkba tekintünk be. Csoportosan állnak ott az emberek. Kicsit meghatódva nézik az óriást, a géppisztolyát ' marokra fogó szobor — tengerészt, CvengroÉová bratislaval szobrásznő impozáns alkotását. A város készíttette azok emlékére, akik húsz esztendővel ezelőtt Csallóközaranyos felől jöttek, azok számára, akik később tovább mentek, de azok számára is, akik örökre Komáromban maradtak. Március utolsó napjait számlálták. A megújuló élet szaga már ott lappangott a virgonc szélben. Hetek óta pincékben, nyirkos falú óvóhelyeken rettegett a város lakossága .A Duna túlsó partján falj\ában ugattak a fegyverek. Füstszag keveredett a levegőben. Huszonhatodikán egyszeriben híre jött: parlamentert küldtek a túlsó oldalról. Fehér zászlóval a kezében érkezett. Az oroszok nem akarják lövetni a várost, ha szépszerével elhagyják a németek. Mindenki tudta: esztelenség, merő öngyilkosság volna a védekezés. Igen ám, de a döntést nem bízták a komáromlakra. A döntés pedig így hangzott: — Egy tapodtat sem Komárom falai közül. Az is hazaáruló, aki az ellenséggel szóba áll. Vajon miben bíztak még? Komárom falaiban talán, amelyeken a múltban sem a török, sem a tatár nem vett erőt? Merő ábránd. Mintha nem ismernék a szovjet fegyverek erejét. Vagy talán a pőrén fügét mutató kőszűzben, amely a vár falának támaszkodva áll? Jelképes .üzenet volt a múltban az ellenségnek: sem karddal, sem árulással. Ez a fal megálljt parancsolt a 48-as magyar szabadságharc leverése után a cári és a császári csapatoknak. A vár kis sziget volt a tengerben, ahol Klapka György még őrizte a szabadság szent zászlaját. Komárom falai mindig védelmet nyújtottak annak, aki Igaz ügy szolgálatában bontott zászlót. A város lakossága most viszont jól tudta: belül az ellenség, kívül a jóbarát. A bekerítő csapatok már régen rommá lőhették volna a várost. De még várnak. Ki tudja meddig? A sáncmunkára mozgósító parancsnak jóformán senki sem tett eleget. Egyébként is Komáromnak már akkor rossz híre járta, amikor az öldöklés még valahol szovjet földön dúlt. A magyar királyi rendőrség több ízben is jelentette fölötteseinek: erősödik a passzív ellenállás, a kommunista hazaárulók nem férnek a bőrükbe. A jelentések nem voltak alaptalanok. Komáromban a legnehezebb időben is élt és dolgozott a. párt. Készlet a komáromi Steiner Gábor hajógyárból (CTK felvétele) G. N. Holusztyakov ellentengernagy, akire Komárom népe szívből jövő szeretettel emlékezik. A' villanytelepről szabotázst - jelentettek. A nemzetközi kikötőben felröppent a „vörös kakas". Nyolcszáz vagonnyi szénája veszett oda a németeknek. Csendes várakozásban teltek a napok. Huszonkilencedikén mégis, megdördült az ég. Az egyik repülókötelék a másikat követte. A támadás közel száz emberéletet követelt. A rémület mindenkit megdermesztett. Ml lesz itt, ha a várost megszállva tartó csapatok ebből sem tanulnak? A lecke azonban hatásosnak bizonyult. Ük is tudták, hogy ez a támadás csak szerény figyelmeztetés volt. Jó lesz hát mielőbb szedni a sátorfát. Menekülni, amíg nem késő. Menekülni, de. hová? Soha nem volt még Komáromban olyan értéke, becsülete a civilruhának, mint ezen a napon. Olvasatlanul, marékkal mérték érte a pénzt. Négy mennydörgésszerű robbanás remegtette meg. a várost. Négy híd zuhant a tajtékzó árádatfea. Az nem számított, hogy az egyik a robbanás pillanatában zsúfolásig tele volt viszszavonuló csapatokkal, lovakkal, szekerekkel. Másnap dldergetően hűvös volt a reggel. Egész délelőtt jóformán hem történt semmi. A délutáni órákban megint szájról szájra járt a hír: valami készül a túlsó oldalon. Nem sokkal két óra után egy kétéltű páncélozott szörnyeteg rugaszkodott el a parttól. Egyenesen a villanytelep irányába tartott. Amikor partot ért, a gyár munkásai fogadták az állig felfegyverzett, prémsipkás, vattakabátos katonákat. Pillanatok múlva vörös zászló lobogott a több emelet magas gyárkémény tetején. Utána felröppent egy rubinvörös rakéta, egy égő, sziporkázó' csillag. Megbeszélt jel volt-e a támadásra, azt ma már biztosan senki sem tudja. Elég az hozzá — estére már szabad volt Komárom. A „Szuvorovi akció" című frontlapban I. Szanov szovjat százados ezt írta: „Csapataink az ellenséget bekerítették. Gyalogságunk, tüzérségünk és repülőink együttes akciója eredményes volt. A harcokban sok hős született. Elsők között hatolt be a városba Golubotrszklj kapitány zászlóalja." Néhány nap múlva mozgolódni kezdett a város. A hajógyárban rendbehozták, amit lehetett. Szükséghidat emeltek a VágDuna fölé. A környező . falvakban is előkerült az eke, hogy barázdát hasítson a szántatlan ugaron. Így kezdődött az új élet... SZARKA ISTVÁN <•» SZÖ 2 A 1965. március 600.