Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-30 / 88. szám, kedd

mm Nem fantázia többé az űrséta ,,... A világmindenség végtelen térségében megszámlálhatatlan csillag sziporkázik. Ezüstösen foszforeszkál a Tejút széles jolyama. • A csillagok méltóságteljesen haladnak a Föld hatalmas fekete tányérja felé, amely az égbolt majdnem háromnegyed részét betakarja, és búcsúzóul szinte hunyorítva egyet, mögéje bújnak, hogy a jekele korong ellenkező oldalán újak tűnjenek elő. /I távolban keskeny szivárványív foszforeszkál. Tovább ível, egyre szélesebb lesz. Ez a Földet körülvevő atmoszféra, amelyen áthatolnak a Nap sugarai. ...Az üzemanyaggal megtöltött tartályokat a Kisholdhoz kapcsoltuk. Hogyan történt ez? Fémből készült légköri-búvárruhát öltöttünk magunkra. A zárt előtérbe léptünk, amelynek a fülkébe vezető ajtaja légmentesen bezáródott mögöttünk. A külső ajtó kinyílt, és kiléptünk a végtelen semmibe. Nem, nem kellett attól félni, hogy a 280 kilométeres mélységbe zuhanunk. Fémruhába zárt testünk a Kisholdon kívül is súlytalan. Ugyanolyan zárt körben kering a Föld körül, m,int a kis mesterséges mellékbolygó, vagy mint a Föld körül keringő milliárdnyi apró meteorit. A repülés gyorsaságát nem érezzük, mert testünk mozgását alig-alig fékezi a rendkívül ritka levegő súrlódása. Csak arra kell vigyázni, hogy valamilyen hirtelen mozdulatunk messzire ne szakítson bennünket a Kisholdtól. Ezt egyébként a mesterséges méllékbolygóhoz és testünkhöz erősített sodronykötelek is megakadályozták volna..." VERSENYFUTÁS AZ ŰRKABINNAL / Amikpr A: Sternfeld professzor néhány évvel ezelőtt képzelet-riportja e részletét irta, még csak az űrhajózás küszöbe előtt álltunk. A lefrásban Szereplő mellékbolygó a viiágűrhajók utasainak átszálló-állomása. így képzelte ezt Ciolkovszkij is, a nagy álmodozó, de egyben nagy tudós, aki egy alkalommal a következőket mondotta: „A képzelet szárnyalását, a fantáziát nyomon követi védnöke: a tudományos számítás." Sternfeld professzor idézett képzeletriportja jutott eszünkbe, amikor tudomást szereztünk Pavel Beljajev és Alekszel Leonov „fantasztikus" űrrepüléséről. Az utolsó napok sajtóhírei, a rádió és televízió közvetítései aprólékosan ismertették a két kozmikus hős út]ának részleteit. E helyen ezért csak az űrkabin elhagvásának néhány műszaki és tudományos vonatkozását foglaljuk össze. A Voszhod 2. óránként 28 000 km es sebességgel keringett a Föld körül. Természetesen ugyanilyen fantasztikus sebességgel száguldott mellette Leonov alezredes ls, aki megtette az első léAlekszej Leonov alezredes a legDonyolultahb gyakorlat közben sem vesztette el jó kedélyét pést a „semmibe". Sokakban felmerült a kérdés: Mi értelme annak, hogy az űrhajós elhagyta fülkéjét és veszélynek tette ki magát? A válasz egyszerű: az űrhajón kívüli tartózkodás a jövőben gyakran elkerülhetetlen lesz. Nem kétséges, hogy a Hold és a távoli bolygók felé repülő óriásrakétákat nem a Földről indítják majd, hanem valahol az exoszférában szerelik össze. A szerelőmunkát speciális szkafanderekbe bújtatott űrhajósoknak kell maid elvégezniük. Szükséges lesz az űrhajón kívüli tartózkodás az esetleges külső javítómunkák végrehajtásánál s nem utolsósorban a tudományos megfigyelések végzésénél is. Az űrben a mozgás természetesen nem egyszerű. Amint a tengerésznek meg kell tanulnia tökéletesen úszni, ugyanúgy az űrhajósnak is el kell sajátítania a légüres térben való „úszás" módját. FŐ BIZTONSÁGI ESZKÖZ: A SODRONYKOTÉL A Voszhod 2. úgy volt berendezve, hogy lehetővé tette a fülkéből való kilépést Légzsilipes ki- és bejárattal rendelkezett, a kettős ajtó között levő kamra a nyomás kiegyenlítésére szolgált. Leonov csak társa, Beljajev segítségével végezhette el a kilépést. AZ utóbbi irányította és biztosította műszakilag az egész kísérletet és tartotta fenn Leonovval az összeköttetést. Mit érezhetett Leonov, amikor óvatosan kilépett az űrhajóból, majd eltávozott tőle? Az űrhajó lassan forgott tengelye körül, úgyhogy Leonov alezredes hol az űrhajó fölött, hol alatta volt. ö maga persze nem érezte a másodpercenkét 8 km-es sebességet. Nem vonzotta őt semmiféle nehézkedési erő, nem állt fenn a veszély, hogy lezuhan a 200 kilométeres mélységben elterülő Földre, Az egész kísérlet biztonsága a sodronykötéltől függött, amellyel Leonov a fülkéhez volt kötve. A kötél bármilyen súlyt elviselt, de a rá ható erők mindössze néhány kilogramm értékűek voltak. Nem csupán összekötőeszközül szolgált, benne volt a telefonvezeték s nyilván ezen át jutott a friss levegő is a védőöltönybe. MANŐVEREZÉS AZ ŰRBEN Az összekötő sodrony nem az egyedüli eszköz, amely lehetővé teszi .az űrhajós biztonságos mozgását az űrhaió környékén. Használhatna reaktív pisztolyt, amolyan kis rakétát is, amellyel irányíthatná mozdulatait. A veszély ugyanis az, hogy a súrlódás nélküli környezetben a mozdulatokat nem fékezi semmi. Az űrhajós, ha elrúgná magát az űrhajótól, viszszatarthataílanul elsodródna tőle és semmiképp sem térhetne vissza (ha ugyan reaktív pisztolyával nem állítaná meg és nem fordítaná vissza „repülését"). AZ ŰRHAJÓS-SZKAFANDER Védőöltözet nélkül az űrhajós nem léphetne ki a kozmoszba, mert gyakorlatilag légüres térről van szó; tele van különféle sugárzásokkal, kozmikus porrészecskékkel stb., amelyek közül számos halálos a szervezetre. E környezet fizikai viszonyai nagyon érdekesek: a levegő elenyésző nyomainak hőfoka eléri a több száz fokot, ámde mivel levegőmolekulák csak kis számban vannak jelen, a szilárd testek (védőöltözet, űrkabin) hőfokát a Napsugárzása, illetve a kabinnak a térbe való kisugárzása határozza meg; a hőmérsékletet ezenkívül a megvilágított és árnyékolt felületek helyes arányának betartásával lehet szabályozni. A szkafander tulajdonképpen miniatűr hermetikus űrkabin. Kerek ablakkal ellátott fémsisakból, légmentes ölCrha jós-szkafanderek tönyből és különleges kesztyűből és cipőből áll. Az ilyen szkafanderben természetesen nem hozható létre normális lég köri nyomás, mert különben ballonsze rűen felfúvódna, az ember mozdulat lanná válna benne, mint a szobor. A leuegő nyomásának nem szabad 0,4 atmoszféra alá csökkennie. A szkafander még ilyen alacsony nyomás mel lett ls kitágul, s bár kényelmes és szabad mozgást biztosít, rendkívül fáradságos benne dolgozni. A LÉGZÉS PROBLÉMÁJA A fiziológusok úgy döntöttek, hogy mielőtt az űrhajós kilép a levegő nélküli (érbe, testéből kivonják a nitrogént. Kidfirült ugyanis, hogy ha az ember hosszabb ideig (kb. egy óra hosszat) tiszta oxigént lélegzik be, a nitrogén eltávozik a szöveteiből s ekkor veszély nélkül csökkenthető a környezet nyomása. Ezzpl egyidejűleg az űrhajós mégszabadul attól a kellemetlen érzéstől, hogy olyan, mint a „felfújt futball-labda". Gondoskodni kell azonban a szüntelen oxigénellátásról s számolni kell azzal, hogy testének is „lélegeznie" kell !óránként körülbelül 300 kilokalória hőt kell átadnia a környezetének I. Ellenkező esetben a test hőmérséklete veszélyesen megnövekedne és halált okozhatna. A szkafander szellőztető rendszerrel rendelkezik, amely állandó belső hőmérsékletet biztosít. Annak érdekében, hogy az embert a kozmoszban ne égessék a napsugarak, illetve ne fázzon a Föld vagy az űrhajó árnyékában, a szkafandert vastag hőszigetelő réteggel vonják be. Az oxigén az űrhajó kabinjából vagy a szkafanderre erősített palackokból jut a védőöltözetbe. Bonyolultabbak az ún. regeneráló típusú szkafanderek, amelyekben a levegő szüntelen körforgást végez a szkafander és a regeneráló berendezés között. A szkafanderhez erősített készülék a kilélegzett levegőből eltávolítja a széndioxidot és a nedvességfelesleget, ugyanakkor oxigént szállít és a meghatározott hőmérsékletre hűti azt le. Az ilyen védőöltönytípus alkalmasabb a kozmoszban való hosszabb tartózkodásra. JíuUiha Népek közeledése Azerbajdzsán kulturális hét Csehszlovákiában Kép a jövőből: A Föld mesterséges „mellékbolygójának" összeszerelése az űrben. A szerelést végző emberek teste is súlytalan és a légkör nélküli 280 kilométeres magasságban nem érzik, hogy a mesterséges holddal együtt másodpercenként nyolckilomiMeres sebességgel száguldanak a Föld köriil. Mintha mozdulatlanul lebegnének a világűrben. A Szovjetunióban több mint száz nemzetiség él, több mint száz nyelven beszélnek. Némelyik nemzet sok milliós létszámú, és több ezer éves kultúrával büszkélkedhetik, némelyik azonban egészen törpe nemzetecske, alig néhány ezer fővel, mint például a chantik, gaguzok, karacsejevek stb. Ezek alig néhány éves kultúrára tekinthetnek vissza. Az egyes nemzetek között a kulturális érintkezést nagyon megnehezíti a köztük levő nagy távolság is. A kölcsönös barátság ápolása, egymás kultúrájának kölcsönös megismerése érdekében a Szovjetunióban úgynevezett kultúrdekádákat szoktak rendezni. Ezeket rendszerint Moszkvában, Leningrádban és más fővárosokban, például Taskentben, AlmaAtában tartják. Ilyenkor előadások hangzanak el a rádióban, a televízióban, cikkek és fordítások jelennek meg az újságokban és folyóiratokban az illető nemzetiség Irodalmából. Kiállításokat rendeznek a szóban forgó nemzetiség kultúrtermékeiből, művészetéből, Iparából, népművészetéről stb. A rendezők jól tudják, hogy egymás megismerése legbiztosabb útja a sovinizmus kiküszöbölésének és a kölcsönös barátság ápolásának, záloga egymás jóban-rosszban való megsegítésének és támogatásának. Ennek a nagyon célszerű és hasznos kulturális tevékenységnek keretében örömmel sort kerítenek a többi baráti nemzet kultúrájának megismerésére is. Ez történt 1964. április 15-e és 25-e között is, amikor a szovjet Azerbajdzsánban, csehszlovák hetet rendeztek. A kultúrhét legnagyobbrészt a fővárosban, Bakuban zajlott le, de híre eljutott a legtávolabbi hegyi falvakba is, mert ott is" hallgatták a rádiót, nézték a televíziót, sőt a mozikban csehszlovák filmeket is láthattak. Csehszlovákiából a hivatalos küldöttségen kívül egy művészegyüttes volt Azerbajdzsánban. Bakuban és néhány nagyobb városban csehszlovák művészeti, ipari és könyvkiállítást rendeztek. Az azerbajdzsáni csehszlovák hét órási sikerrel zajlott le. Ez a jelentős kulturális esemény nálunk is nagy visszhangra talált, s kulturális életünk vezetői elhatározták, hogy viszonzásul azerbajdzsán-hetet fognak rendezni Csehszlovákiában. Ennek méltó megrendezésével a Csehszlovák Szovjet Baráti Társaságot bízták meg. A Csehszlovák Ráldóban és Televízióban sorozatos előadások lesznek Azerbajdzsánról, a napilapok és folyóiratok cikket fognak közölni az azerbajdzsáni nép kultúrájáról, művészetéről, iparáról és mindennapi életéről. Számos fordítás is megjelenik az azerbajdzsáni irodalomról. Egy azerbajdzsán népművészeti együttest hívtak meg Prágába vendégszereplésre. A meghívottak között több kiváló azerbajdzsáni művész, közéleti egyéniség és író van. Aaerabajdzsán filmek vetítésével és kiállítások rendezésével is gondoskodik az előkészítő bizottság a kultúrhét méltó lefolyásáról. Előadások és vendégszereplések lesznek nemcsak Prágában, hanem az ország más nagyvárosában Is. A kultúrhét Iránt már most nagy az érdeklődés, méghozzá nemcsak a sajtó és a kultúrális intézmények vezetősége részéről, hanem szélesebb körökben ls. Dr. BLASKOVICS JÖZSEF Roberto Benzi Bratislavában Roberto Benzi vendégszereplésének híre napokon át feszülségben tartotta Bratislava zenekedvelő közönségét, sőt a széles nyilvánosságot ls. A szokatlanul nagy érdeklődésbe ezúttal jó adag kíváncsiság is vegyült: vajon milyen művésszé fejlődött Roberto Benzi, a világsikert aratott gyerekfilmek felejthetetlenül kedves kis hőse? A kíváncsiság annál „is jogosabb volt, hisz a művészt már gyermekkorában szárnyára kapta a hírnév, és az úgynevezett „csodagyermekség" a komoly művészi fejlődésnek nem éppen legjobb talaja. A válasz egyértelműen a fiatal művész Javá i billenti a mérleget: Roberto Benzi ízig-vérig muzsikus, méghozzá a javából. Ezen belül lehetnek meggondolásaink, iehetrtek kifogásaink is, de ez művészetének alapvonását nem érinti. Benzi nem tartozik a töprengő, vívódó művészek fajtájához. Nem bocsátkozik le a lélek rejtett tárnáiba. Nyílt, derűs, világos egyéniség, aki a valóság talaján áll. és inkább kifelé néz, mint befelé. Ezt nála talán nem is minősíthetjük hibának, inkább életkorával és főként derűs lényével természetességének nevezhetnénk. Bár művészetét új tartalommal töltené meg, ha most már tudatosan ls fejlesztené azt a bizonyos „befelé pillantást", amit talán éppen a korai világhír akadályozott meg és jó értelemben vet külsőséges zenei szemlélettel pótolt. A fiatal művész karmesteri gesztusa csiszolt, rugalmas, elegáns, ás félreérthetetlenül határozott. Nagyon kifejezően rajzol a dinamikus bar kéz. Benzi partitúra nélkül vezényel, a zenei anyag beható ismertével. Érdekes módon minden apró részietet mintegy bőbeszédűen és közlékenyen dirigál. Vendégünk Saint-Saéns III. szimfóniájával, az úgynevezett „orgona"szimfóniával nyitotta meg műsorát. Saint-Saéns szimfóniái, amelyek a századforduló Idején még uralták a hangversenytermeket, ma már teljesen feledésbe merültek. A francia zeneszerző nagyon is „korának gyermeke" volt, elhatárolt értelemben, és bizonyára ez az oka, hogy művét hamar kikezdte az idő. Saint-Saöns az elegáns forma, a választékos zenei beszód mestere, hangszerelése finom, különleges színárnyalatokban gazdag, de a mű egészében kissé terjengős, ós pátosza is amolyan „mutatós" pátosz. Talán éppen ez magyarázza Benzi műsorválasztását. A fiatfll karmester is kedveli a mutatós, nagy gesztusokat, amire a Saint Saens szimfóniában tág teret talált. Voltak kiváló pillanatai, de a kissé laza szimfóniát még sem tudta a szuggesztivitás anyagával teljesen „betölteni". Bár ez valószínűleg inkább a mű htbája volt, mint Benzié. Az orgonaszólót kitűnő fiatal orgonaművészünk, dr. Ferdinan Klinda adta elő. Sztravinszkij Petruska-szvitjének szikrázó fényekben, tüzes ritmusokban tobzódó, humorral átszőtt muzsikája alkalmat nyújtott a fiatal művésznek, hogy más oldaláról ls bemutatkozzék. A Petruska-szvit dirigálásában Benzi minden karmesteri erénye szóhoz jutott. A művész kitűnően ismeri a* orkeszter titkait, és fölényesen uralkodik a zenekari apparátuson. Szellemes, színes muzsikálásával hangulatot teremtett, nagyszerűek voltak a villámgyors hangulatváltások, fiatalos lendülete, friss, fiús jókedve felvillanyozta a muzsikusokat és a közönséget. Roberto Benzi megérdemelten meleg sikert aratott. HAVAS MÁRTA A P R OHIR D •Mffl'Hffl • Pamiatkostav Žilina üzembővítéssel kapcsolatos munkára szakmunkásokat vesz fel: Jelentkezhetnek építőmunkások, kőművesek, festők és mázolók, bádogosok, padlókirakók. Lakóházak, várak, kastélyok és hasonló épületek tatarozásáról van szó. Jelentkezni lehet írásban az üzem igazgatóságánál, ahol az érdeklődők bővebb felvilágosítást kapnak. Cím: Krajský podnik pamiatkovej údržby, Pamiatkostav, Bratislavská cesta 45, Žilina. UF—014 • „Szép környezetnen — Jó kereset". Ügyes, dolgos lányok és aszszonyok, 16 évtől 30-ig, jelentkezhetnek munkára a „SEBA" n. p. Tanvald fonógyárban. A munka könnyű és érdekes. Lakás hajadonoknak, és gyermekteleneknek van. Jelentkezni lehet írásban ezen a címen: Ernest Král, Levice, Malinovského 15. UF—019 AÍLÄS • Egyemeletes családi ház Bratislavában jutányos áron eladó. Jelige: Kis kerttel. UF—020 • Zselízen, a főutcán, Mierové 22 szám alatt egy ház jutányos áron eladó. UF—021 1965. március 30. + ÜJ SZÖ S