Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-30 / 88. szám, kedd

Äz európai biztonság kérdései A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE Moszkva (CTK) — A moszkvai Prav­da hétfői számában közölte JurlJ Zsu­kov szemlelrő ,,A nagy Európa biz­tonságának kérdései" clmfl cikkét, amely többek között a következőket tartalmazza: Továbbra Is élénk visszhangot kelte­nek azok a cikkek, amelyeket a Prav­da „Franciaország biztonságát mérlege­li" és „Folytatjak c párbeszédet" elmen közölt. Mendes-France volt francia miniszter­elnök például azt írta nekünk: „Igazuk van, hogy állást foglalnak az ilyen vi­ta mellett. A Pravdában megjelent cik­kek és visszhangjuk igen kedvezően be­folyásolhatják e vita fejlődését." A konstruktív vita folytatása mellett foglalnak állást az angol parlament egyes képviselői és számos európai or­szág ismert személyiségei is. Így Kelet- és Nyugat-Európában egyre inkább az a nézet alakul ki, hogy hasz­nos és szükséges tárgyilagosan megvi­tatni az európai országok nemzetközi kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Foko­zatosan maga az élet teremti meg a konstruktív vita alapjait, „új tények és történelmi hagyományok" alapján, f­jegyzl meg a Nation című francia Iqp szemleírója. Nyugtalan és bonyolult ko­runkban már önmagában az is fontos, hogy megtaláltuk az ilyen vita kiinduló pontját. De még fontosabb egy lépéssel tovább menni — arra gondolni, hogy az európaiaknak milyen konkrét felada­tokat kell kitűzniük e vita fejlesztése so­rán. Bronssln, a Nation szeinleírója cikké­ben a továbbiakban a következőket ír­ja: Szeretném most felhívni a figyelmet arra, hogy már 1954 februárjában a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy­Britannia és Franciaország képviselőinek berlini tanácskozásán a Szovjetunió ja­vasolta az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését. Erről a javas­latról 1955 nyarán a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén tár­gyaltak. A Szovjetunió állásfoglalása vi­lágos és határozott volt, a két külön­böző társadalmi rendszer fennállásának semmiképpen sem szabad katonai tömb kialakításához vezetnie. Az európai kol­lektív biztonsági szerződés megkötésére Irányuló javaslat feltételezte valameny­nyi európai ország, beleértve a két né­met állam szoros együttműködését. 1954 februárjában Berlinben, 1955 nya­rán pedig Genfben tartózkodtam, s jól emlékszem, milyen nagy hatást gyako­rolt az új szovjet terv az európai köz­véleményre. A nyugati hatalmak képvi­selői azonban hallani sem akartak az európai biztonsági rendszerről. Siettek létrehozni a szocialista országok ellen irányuló katonai csoportosulásokat. Amikor Európa újabb kettészakítása valósággá vált, a szocialista országok védelmük érdekében kénytelenek voltak barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási kollektív szerződést alá­írni, amely a Varsói Szerződés. A szer­ződés 9. cikkelye azonban hangsúlyozta, hogy „e szerződéshez más államok is csatlakozhatnak, tekintet nélkül társa­dalmi és állami rendszerükre." A Varsói Szerződés tagállamainak po litikai tanácskozó testülete 1958-ban ál­lást foglalt az Európában létrejött két csoportosulás közötti megnemtámadási szerződés aláírása mellett. Az európai béke és biztonság megszi­lárdítása szempontjából igen fontosak a német kérdés békés rendezésére irá­nyuló javaslatok, amelyeket a Szovjet­unió és a szocialista országok ismétel­ten előterjesztettek. Európa és a világ valamennyi népe körében jogos aggodalmat kelt a NATO vezetőségének az a szándéka, hogy a nyugatnémet revansisták számára hozzá férhetővé tegyék az atomfegyvereket. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés ta­gállamai elítélték e terveket, és egy­értelműen kijelentették, hogy harcolni fognak ellenük. Mindenki számára le­gyen világos, ha e szándék megvalósul, a szocialista országok ennek megfelelő intézkedéseket tesznek a szocialista és más békeszerető országok biztonsága ér­dekében. Mi újat hoz a CDU düsseldorfi kongresszusa? Düsseldorf (ČTK) — Vasárnap Düs­seldorfban megkezdődött a nyugat­német kormánypárt, a Keresztényde­mokrata Unió (CDU) 13. kongresszu­sa. Vasárnap este a rajnai csarnok­ban tartott nyilvános gyűlésén Aden­auer pártelnök és Erhard szövetségi kancellár mondott beszédet. Hétfőn délelőtt a kongresszus ülé sét dr. Konrád Adenauer, a CDU 89 éves elnöke nyitotta meg. Beszédé­ben hangsúlyozta a két szövetséges párt, a CDU és a CSU felelősségét Nyugat-Németország sorsáért. Aden­auer beszédében főként az úgyneve­zett német problémával foglalkozott. Arról igyekezett meggyőzni hallgatóit, hogy Németország egyesítésének kér­dése az egész világ ügye s azt állí­totta, hogy Németország egyesítése nélkül nem lesz béke sem Európá­ban, sem a világon. Mint mindig, Adenauer ezúttal is kirohanásokat Intézett a szocialista országok ellen. Dufheus, a CDU ügyvezető elnöke nyilvánvalóan azt a szerepet vállalta, hogy Erhard szövetségi kancellárt megvédelmezi a párt saját soraiból és más politikai pártok részéről el­hangzott bírálattal szemben. Beszé­dének fő célja nyilvánvalóan az volt, hogy szembeszálljon az ellenzéki Szociáldemokrata Párttal, amely már lázas választás előtti kampányt fejt ki. Dufheus nagy figyelmet szentelt a német problémának is, természetesen anélkül, hogy konkrét javaslatot tett volna megoldására. A kongresszus plenáris megnyitó ülésén felszólalt Franz Josef Strauss, a bajor Keresz­tényszocialista Unió (CSU) elnöke ls. Hangsúlyozta franciapárti külpoliti­kai irányzatát és közvetve bírálta Mende alkancellárnak, a koalíciós Szabad Demokrata Párt elnökének a szocialista országokkal való kapcso­latok rendezésére és az NDK-val szorosabb kapcsolat felvételére tett javaslatát. Nosavan hívei fellázadtak Vientiane (ČTK) — Thakhet várost Nosavan tábornokot támogató kato­nai csapatok szállták meg. A láza­dók ellen kormánycsapatokat vezé­nyeltek. Hétfőre virradó éjjel a kor­mánycsapatok repülőgépei röpirato­kat dobtak le a város fölött. Savannakhet városban is összetűzé­sek voltak Nosavan tábornok és a vientianei kormány hívei között. Pak­sanéba is kormánycsapatokat vezé­nyeltek, hogy megelőzzék a helyőrség esetleges lázadását, mely a februári puccs idején Nosavan tábornokot tá­mogatta. A dél-viBtnami falvak lakossága földalatti vermekben keres menedéket a bábkormány katonáinak kegyetlenkedései elől. Képünkön a saigoni rendszer amerikai fegyverekkel felszerelt zsoldosa kirángatja az egyik falu határában elrejtőzött gyerekeket. TAYLOR WASHINGTONBAN a háború kiterjesztését követeli Gazdasági blokádot terveznek a VDK ellen A községtanácsi választások után SZTRÁJKOK ­TÜNTETÉSEK • Félmillió dél-olaszországi földműves akciója Róma (ČTK) — Dél-Olaszországban félmillió földműves tüntetett tegnap a családi pótlékért, a betegsegélyzől és munkanélküli segélyért. Ezeket a követeléseket tartalmazza a tavaly íeoruárban parlament elé terjesztett törvényjavaslat ls, melyet 180 000 földműves írt alá. Calabriában, Szicíliában és továb­bi dél-olasz tartományokban számos tüntetést és nagygyűlést rendeztek. Ravennában a mezőgazdasági Idény­munkások 24 órás sztrájkot hirdettek kollektív szerződésük támogatására. • Ejtőernyősökkel a sztrájkoló munkások ellen La Pa* (ČTK) — Bolíviában ejtő­ernyős-egységek foglalták el a cocha­bambai kőolajfiraomítót, hogy elnyom­ják a munkások sztrájkját. A bolíviai kormány szóvivője bejelentette: Intéz­kedéseket tesznek a sztrájk beszün­tetésére. A sztrájkolők vezetői nyilat­kozatot adtak ki, melyben kijelentik, hogy az üzem megszállása mégjobban kiélezi az ellentéteket és azt bizo­nyítja, hogy a kormány nem képes békés úton megoldani! a munkások követeléseit. • Belga fiatalok béketüntetése (ČTK) — Brüsszelben tegnap több mint 10 000 fiatal vett részt a város­ban megrendezett béketüntetésen. A tüntetők militarista-ellenes énekeket énekeltek és jelszavakat hirdettek az atomfegyverkezés ellen. A tüntetők egy csoportja gázmaszkokkal vonult fel, hogy így tiltakozzon a dél-vietna­mi gáztámadások ellen. A tüntetők végül az amerikai nagy­követség épülete előtt gyülekeztek. Kb. kétszázan be akartak hatolni az épületben, s összetűzésre került sor a rendőrséggel. Több tüntető megse­besült, egyet letartóztattak. Hamouz Brüsszelben Brüsszel (ČTK) — František Ha­mouz, csehszlovák külkereskedelmi miniszter háromnapos tárgyalásra Brüsszelbe érkezett. A csehszlovák miniszter hétfőn Maurlce Brasseur belga külkereskedelmi miniszterrel és a belga Ipar képviselőivel tár­gyalt. Ma ellátogat több ipari központba és az antwerpeni kikötőbe Holnap André Spinoyval Belgium gazdaság­ügyi miniszterével találkozik. Hamouz miniszter brüsszeli tartóz­kodása alatt találkozik jean Reyvel, a Közös Piac végrehajtó bizottságá­nak belga tagjával. Szerdán este L. Cooremans polgár­mester a brüsszeli városházán foga­dást rendez a csehszlovák küldöttség tiszteletére. Japán—dél-koreai tárgyalások Ri Ton-won dél-koreai külügymi­niszter már másodszor halasztotta el távozását japánból és folytatta tár­gyalását Silna japán külügyminisz­terrel. Dél-Koreából érkező hírek szerint az országban tüntetések folynak a tervezett déi-knreai — japán szerződés ellen. Siina és RI Ton-won eddigi tár­gyalásai után kompromisszumot kö­töttek a halászat kérdésében, a dél­koreai rendszernek fizetendő háborús kártérítést, a japán—dél-koreai ke­reskedelmet és a dél-koreai kisebbség jogi helyzetét Illetően. Valószínű, hogy a napokban egyez­ményt írnak alá ezekben a kérdések­ben. KAIRÚBAN az Arab Liga székháza előtt több mint 300 diák tüntetett az ellen, hogy Líbia, Marokkó és Tunisz nem hajlandó azonos álláspontot foglalni a többi arab országgal az NSZK-val szemben. (ČTK) EZ ÉVBEN a dán, norvég és svéd békeharcosok is részt vesznek a Lübeckből Hamburgba tartó húsvéti békemeneten és a kiéli atomellenes tüntetésen. (ČTKJ JOHNSON elnök azt javasolja, hogy a kormány nyújtson segítséget az Egyesült Államok legszegényebb te­rületén élő két és fél millió állampol­gárnak. A segítséget azok a járások kapják, ahol az egy főre eső évi jövedelem kevesebb, mint 750 dollár. IČTKJ PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Három fontos tény jellemzi a fran­ciaországi községtanácsi választáso­kat: 1. Az UNR kudarca; 2. A centrum listát körtili átcsoportosulás; 3. A kom­munista párt sikere. A kommunisták, amellett, hogy fő pozícióikat mind megtartották, kilenc 30 000-nél több lakosú városban, köz­tük Le Havre-ban, Nimes-ben és Alés­ban győztek. A kommunisták segítsé­gével sikerült továbbá Grenoble, Lo­rient és más fontos városokból a re­akciót kiszorítani. A Párizs körüli „vörös övezetet" bővítették Colombes, Levallois és Sarcelles községtanácsai is. Magában Párizsban, ahol eleinte úgy látszott, hogy nincs sok remé­nyük a demokratikus listák jelöltjei­nek, a baloldalt erők (a szocialistá­kat és a radikálisokat is beleszámít­va) a tisztségek egyharmadát nyerték el. Az UNR valamennyi miniszterét be­vetette a küzdelembe és vérmes re­ményeket táplált. Mégis csúfos vere­séget szenvedett. • Sajtóvisszhang Az UNR lapja, a Nation zavartan magyarázkodik. A többi újság mind a gaulle-isták kudarcát hangsúlyozza. Még a gaulle-lsta Paris Presse is fél­reérthetetlenül ezt hozza négyhasá­bos címmel az első oldalon: „A kom­munisták pontokat nyertek". A szo­cialista Populaire nem titkolja az UNR kudarca feletti örömét, és a de mokratikus erők pozícióinak megszi­lárdulását megelégedéssel nyugtázza. A Monde megállapítja: „Párizsban a túlságosan elbizakodott UNR-t keserű csalódás érte. De ez nem volt a kor­mánypárt egyetlen kudarca. Semmi­képpen sem minősíthető sikernek, hogy az UNR jelöltjei helyenként elnyerték a polgármesteri széket. Hi­szen több helyen ezt elveszítették". A Combat (a centrum lapja) a válasz­tók balra tolódásáról számol be és úgy véli, hogy ez, a már világosan kirajzolódó kormányellenes irányzat, végérvényes. A jobboldali Aurore a centrum-csoportosulás szilárdságát emeli ki. Az UNR párizsi kudarcáról beszámolva vezércikkében kijelenti: „Az UNR-nek e választásokból le kell vonnia a tanulságot". A radikális De­peche szerint a választások második fordulója leszögezte a gaulle-Istáknak már az első menetben elszenvedett vereségét. A balközép és a baloldal határozott sikere volt ez a második forduló és döntő győzelemmé ts ala­kulhatott volna" — írja. • A baloldal eredményesebb is lehetett volna Az eredmények helyes értékeléséné) figyelembe kell vennünk, hogy a kor­Washington (ČTK) — Maxwell Tay­lor tábornok, az Egyesült Államok saigoni nagykövete Washingtonba érkezett, ahol Johnson elnökkel és a kormány további képviselőivel tár­gyal a vietnami helyzetről. Taylor a vietnami háború kiterjesztésének hí­ve. Ezt bizonyítja az Andresw-légitá­maszpontra való megérkezése után tett nyilatkozata. Azt állította, hogy az Észak-Vietnam elleni légitámadá­Róma (ČTK) — Az Egyesült Álla­mok gazdasági blokádot akar kimon­dani a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen, akárcsak két évvel ez­AZ ANGOL KÖZVÉLEMÉNYT NEM LESZ KÖNNYŰ MEGNYUGTATNI London (ČTK) — Gordon Walker volt angol külügyminiszter április vé­gén Délkelet-Ázsiába látogat. Nyugati hírügynökségek szerint Walker Wilson miniszterelnök kezdeményezésére a Vietnami háború befejezésének lehe­tőségét fogja tanulmányozni. Otján Saigonban, Hanoiban és Pekingben áll majd meg. A sajtó szerint Walker kiküldetése csupán 'propaganda, hogy kibékítsék a munkáspárti baloldalt. A Daily Mail például ezt írja: „A baloldali képviselők bírálják Wil­sont, nem törekszik arra, hogy Nagy­Britannia önálló politikát folytasson Vietnammal szemben. Az elégedetlen­ség egyre nő, de Walker útja esetleg megnyugtatja a bírálókat." sok megerősítették a dél-vietnami hadsereg és lakosság erkölcsét. Jól tájékoztatott körök szerint Tay­lor azt indítványozza majd Washing­tonban, fokozzák a VDK elleni táma­dásokat, és valósítsanak meg támadá­sokat az ország belterületei ellen is. Állítólag azt tanácsolja majd, hogy küldjön az Egyesült Államok további katonákat Dél-Vietnamba, ahol már eddig 27 000 amerikai katona van. előtt Kuba ellen — jelenti Cappelli, a Paese Sera római lap washingtoni tudósítója. Az amerikai kormány nyo­mást akar gyakorolni a nyugat-euró­pai kormányokra, fogadják el javas­latát. Az amerikai külügyminisztériu­mot aggasztja, hogy Nyugat-Európa, elsősorban' Olaszország fejleszti ke­reskedelmi kapcsolatait a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Kb. 200 nyugat-európai kereskedelmi hajót akarnak a feketelistára helyezni. A tudósító szerint nyilván így akar­ják előkészíteni Johnson és Rusk ta­lálkozóját Moro miniszterelnökkel és Fanfani külügyminiszterrel, akik ápri­lis 20-án látogatnak az Egyesült Ál­lamokba. Az Egyesült Államok felhá­borodással fogadta, hogy az olasz ál­lami kőolajtársaság egyezményt kö­tött a Kínai Népköztársasággal mű­trágýa szállításáról. A PORTUGÄL kormány kérésére Macauban (Kína területén lévő por­tugál gyarmat) bezárták a csankaj­sekista képviseleti hivatalt. Csankaj­sekék ezt a hivatalt bújtogatő tevé­kenységre használták fel a Kínai Népköztársaság ellen. (ČTK) • Tanulság a jövőre A hírmagyarázók a választások óta kialakult politikai helyzet jellegzetes­ségeiből igyekszenek már a decem­berben sorra kerülő elnökválasztások mánypártnak a propaganda-eszközök 95 százaléka állt rendelkezésére. Az ellenzéknek nem adták meg a másod­szori szereplés lehetőségét a televí­zlóban. Ezzel szemben a miniszterek, kezdve a miniszterelnöktől, különféle ürüggyel többször is megjelentek a képernyőn, és jelöltjeiket propagál­ták. A kommunista—szocialista vá­lasztási szövetség listái nem érték el mindenütt a remélt sikert. Sok zavart okozott, és csökkentette ls a lelkese­dést a Szocialista Párt néhány veze­tőjének magatartása, akik hol a kom­munistákkal (pl. Párizsban), hol a függetlenekkel, de helyenként még a reakcióval is szövetkeztek. Marseille­ben olykor egy és ugyanabban a kör­zetben egymással szemben álló cso­portosulásokban találhattuk őket. Né­hány szocialista listavezető a reakció jelöltjévé vált, mint azt éppen Mar­seille-ben Gaslon Defferre-nek, a Szo­cialista Párt hivatalos köztársasági elnökjelöltjének példája mutatja. Az Humanité megállapítja: „Az SFIO fe­lemás taktikája nélkül a baloldali lis­ták még sokkal nagyobb sikereket arathattak volna." távlataira ls következtetni. Gaston Defferre szocialista jelölt csak a gaulleisták támogatásával tud­ta polgármesteri székét megtartani, s ezeknek most már rabjuk lett. Ne­héz őt ezekután De Gaulle fő ellen­jelöltjeként elképzelni. Polgármester­ré való újraválasztásának körülményei s állandóan hangoztatott kommunis­ta-ellenessége nem járult hozzá tekin­télyének emeléséhez. Ha jelöltségét mégis fenntartja, nem tekinthető töb­bé határozottan az ellenzék jelöltjé­nek. Bizonyos republikánus körökben ezért már elfogadhatóbb jelölt után néznek, aki a kommunisták támogatá­sára is számíthat. Veszélyes lenne ugyanis, ha a demokratikus erők ha­mis ábrándokat táplálnának. A gaul­le-isták ugyan sok helyen vereséget szenvedtek, s csak nehezen, vagy egy­általán nem tudtak jelöltjelnek pol­gármesteri székeket biztosítani. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy De Gaulle maga még mindig (akár megérdemelten, akár nem) te­kintélynek örvend. Ha az ellenzék nem sorakoztatja fel egységesen erőit, az elnökválasztásokon induló jelölt­jének vagy jelöltjeinek igen cseké­lyek lesznek az esélyeik. 1965. március 19. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents