Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-25 / 83. szám, csütörtök

A SZLOVÁK KULTURÁLIS ÉLET BÖLCSŐJE Mintha a szlovák irodalom és művészettörténeit krónikájá­ban lapoznánk, amikor Banská Bystrica híres szülötteit és azo­kat vesszük sorra, akik itt kezdték pályafutásukat. • IRODALOM. Az itteni gim­názium neveltjei Ján Kollár, Svetozár Hurban-Vajanský, Jan­ko Jesenský, Jozef Gregor Ta­jovský Írók és költök, Jaroslav Vlček irodalomtörténász —, hogy csak néhányat említsünk. De a modern forradalmi szlo­vák irodalom bölcsője is Ban­ská Bystricán ringott. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés napjai­ban a felkelési lapok — Prav­da. Bojovník, Űtok, Nové slo­vo, Hlas národa — hasábjain bontakozott ki az új publicisz­tika és irodalom. Itt terebélye­sedik Andrej Plávka költésze­te, Alexander Matuška esszéíró tehetsége. Kevesen tudják, hogy Banská Bystrica szülöttje nap­jaink legsikeresebb szlovák drámaírója — Peter Karvaš is. • KÉPZŐMŰVÉSZET. A XIX. század kimagasló festői Domi­nik Skutecký (a közismert „Besztercebányai vásár" alko­* tója) ebben a városban festet­te a legjelentősebb műveit. A körmöci Angyal Géza alkotá­sának legjelentősebb időszaka ugyancsak e városhoz fűződik. A háború dúlta Banská Bystri­cát, a partizánharcok színhelyét örökíti meg a Szlovák Nemze­ti Képtárban elhelyezett vász­nain egy további Banská By­strina > festőművész — Eugen Lehotský. • A ZENE. Egész művész­nemzedék indult el Banská Bystricáról a zenei hírnév fe­lé. Itt születtek vagy kezdték művészi pályafutásukat Miku­láš Moyzes, Viliam Figuš-Bys­trý, Ján Cikker, Šimon Jurov­ský, Andrej Očenáš. A Banská Bystrica-i balettegyüttes nem­rég mutatta be Andrej Očenáš új táncjátékát, a Havasi dalt. KEVESEN TUDJÁK, 'anuár óta hallik az ágyú­dörgés a városban. Csak virágvasárnap hajnalán vegyül a csatazajba puska- és gépfegyverropogás is. Most már közel vannak ... A németek visszahúzódtak Radványból, gépfegyvereket he­lyeztek a városi toronyba és a föter szökőkútfára. Egy szovjet ágyúlövedék azonban kilövi a toronyból a gépfegyvert. A né­met ágyútűz viszont felgyújtja Radványt. A szovjet aknatűz nem űzi ki a főtérről a néme­teket ... Nincs más kiút: ro­hamot kell vezényelni. Kis, húsztagú csapat közelí­ti meg a Radványt úti házsort. Gépfegyvertűz fogadja őket. Ivan Szolovjev, egy fiatal kom­szomolista mégis behatol a 23. számú házba, onnan fedezi tár­sai előrenyomulását. Ivan Szo­lovjev volt a felszabadító se­reg első tagja, aki Banská By­strica-i házba betette a lábát. Elsö kérdése ez volt: Hol van­nak a fasiszták?" Közben a németek kiutat ke­resnek a városból. A harmane­ci völgy felé vonulnak a teme­HOGYAN LETT PÁRTTAG IVAN SZOLOVJEV? tőn át. Amikor beteszik a lábu­kat egy házba, csattan a kér­désük: „Nincsenek még Itt az oroszok?" v Délre a szovjet katonáknak már mindenütt ezt felelhették: gérmanov nyet. A német ka­tonáknak már nem kellett kér­dezősködniük, mert azok, aki­ket az Ezüst utca felől foglyok­ként vezettek, safát szemükkel láthatták: itt már mindenütt szovjet katonák vannak. Másnap, 1945. március 26-án falragaszok jelentek meg a vá­rosban: a szovjet haderő leg­felsőbb parancsnokának 310. számú napiparancsa. Eszerint a 11. ukrán arcvonal, Zsma­csenko tábornok szovjet csa­patai és a Descalescu vezény­lete alatt álló román alakula­tok felszabadították Banská Bystricát. E fegyvertény tisz­teletére aznap este Moszkvá­ban 124 ágyúból 12 össztüzet adnak le. Míg Moszkvában díszszortüz dördül, a Banská Bystrica-i he­venyészett katonai szálláson kis ünnepség zajlik le. Ivan Szolovjev komszomolista csa tába indulása előtt jelvételéi kérte a pártba. A taggyűlés most dönti el, kiérdemelte-e a párt bizalmát. A döntő érv jel­vétele mellett: ő lépett elsőnek Banská Bystrica és bátor helytállásával elősegítette a csata győzelmes kimenetelét. Az érvet bajtársai bizonyítják. Ivan Szolovjevet egyhangúlag felveszik a kommunisták sorai­ba. Felvételének helye és idő­pontja: Banská Bystrica, 1945. március 26. Banská Bystrica egyik új lakónegyedének részlete. A 12 szintes toronyházak sora teljesen megváltoztatta a város arculatát. A lakónegyedek modern házai nemcsak szépek, hanem kényel­mes otthont is adnak sokezer családnak. PILLANTÁS o* ff HOGY... .. . Banská Bystricára napon­ta hétezer ember érkezik vona­ton és autóbuszon a környék falvaiből. Az új üzemek dol­gozóinak többsége vidékről jár be. Meglepő, hogy a város la­kosai közül nemrég még csak alig 600 volt szakmunkás. A problémát a fokozott lakásépí­tési program oldja meg. ...a városban élénk kép­zőművészeti élet zajlik. Az egyik legszebb főtéri rene­szánsz épület a Képzőművészet Háza lett. Jelentős festőcsoport a „17." Legújabb kiállításuk a múlt héten nyílt meg a Honis­mereti Múzeumban. ...a Banská Bystrica-i járás ez év első két hónapjában 108,5 százalékra teljesítette a tejfelvásárlási tervet, ami 120 000 literrel több, mint a múlt év azonos időszakában. ...a járás üzemeiben 20 478 személv dolgozik. Az egy főre jutó munkatermelékenység ter­vét ez idő szerint 103,1 száza­lékra teljesítik, ami közel 13 százalékkal jobb eredmény, mint tavaly az év elején. ... tavaly 150 millió koronát helyeztek el betétkönyvre a já­rás dolgozói. Az egy betét­könyvre jutó átlagösszeg 597 koronáról 690 koronára növe­kedett. ... a Banská Bystrica-i J. G. Tajovský Színházban dolgozik, a fiatal Drahomíra Bargárová, Szlovákia egyetlen opera-rende­zőnője. HÚSZ A HÉTSZÁZTÍZBŐL A tatárjárás után szabad ** királyi város, a fasiszta hordák sáskajárása után sza­bad város lett Banská Bystri­ca. Kevesebb ez talán? Tegyük mérlegre a IV. Béla városala­pító okmánya óta eltelt 690 évet és az utána következő sza­bad 20 évet. Képes-e átbillen­teni a mérleg nyelvét a röpke két évtized az évszázadok sú­lya ellenében? A múlt sok szép jelzővel di­csérte a várost. Hívták „Ezüst Besztercének" „Szlovákia gyön­gyének", elnevezték lakóit „büszke beszterceieknek", szó­Iás-mondás született, miszerint „élve Besztercén, holtan a mennyországban" érdemes lak­ni. Mindez nem véletlen: az arany, ezüst és rézbányászat jelentős központja, a flandriai, német, lengyel kereskedők ta­lálkozóhelye volt a város év­századokon át. A besztercei polgárságot illette a jog, hogy egész Zólyom megyében kutat­hatta és bányászhatta az ara­nyat és ezüstöt. Huszonkilenc céh büszke mesterének 41 sör­főzde könnyítette a dús lako­mák utáni emésztését. Olyany nyira jó dolguk volt már a pol­gároknak, s „elitjüknek", a fő­téren építkező „ringbürger­nek", hogy 1723-ban a városi tanács kénytelen rendeletet ki­adni a „szertelen életmód, a túlzott evés-ivás, és a hívság az öltözködésben" ellen. De épí­tettek ís a polgárok: csodás reneszánsz palotákat, sőt kór­házat is, meg messzeföldöíi hí­res iskolát. Az olvasó már lassan gya­nút fog, hogy ennyi dicséret után rákezdjük: „Igenám, de aki azt a gazdagságot megte­remtette, az bezzeg nyomor­ban élt..." Mi azonban a mai Banská Bystrica dolgos lakos­ságának életét nem a múltban nyomorgó nép, hanem a pol­gárság elitjének fényűzésével akarjuk összehasonlítani. Mert ma már ezt is megtehetjük. Persze más volt a mérce ré­gen és más ma. Egy város fény­korát jelentő szempontok azon­ban nem oly változók. Ezért megtehetjük, 'hogy elmondjuk: a Banská Bystrica-i Cement­gyár — 1958-ban épült — a legnagyobb hazánkban. Hazánk pedig az egy főre jutó cement­gyártásban első Európában. A város pedagógiai főiskolája egyre inkább össz-szlovákiai jelleget kap és központi jelen­tőségű távösszeköttetési techni­kuma is. Elmondhatjuk azt is, hogy gazdag a város — csak műemlékvédelemre 8 milliót költhet áz idén. öt nagyüzemet létesítettek itt, vagy rekonstru­áltak a felszabadulás óta és 4845 korszerű lakást építettek. A város lakossága a húsz év előtti 12 300-ról 27 500-ra növe­kedett. A város ma azzal büszkélked­het, hogy a Smrečina, Blotika, Slovenka üzemek gyártmányai oly Ismertek országszerte, sőt külföldön is, mint annak Ide­jén az itteni kézművesek készít­ményei. A közmondás szerint szerettek Besztercén élni az emberek. Nem meggyőzőbb-e a közmondásnál a következő adat: a lakosság társadalmi munkában 18,500 000 korona értékű művet alkotott — sport­pályát, homokos strandot, mű­jégpályát, csillagvizsgálót az Ur­pín hegyen, három síugró sán­cot, 23. millióért új utak épül­tek, felépült öt internátus, négy iskola, 11 óvoda, 7 böl­csőde. Itt emelkedik a rádió új épülete, a korszerű áruház, a modern autőbuszpályaudvar, a nagvkórház. ... Természetesen nem adtak ki rendeletet a szertelen élet­mód és a túlzott evés-ivás kor­látozására ... Ámbár ... most olvassuk a helyi lapban: ész­szerű táplálkozással az érszű­kület ellen. Nálunk is kísérte­nek a túltápláltság okozta be­tegségek ... Nos, most ezt így mondják. Egyébként az olvasóra híz­zuk, ítélte meg, képesek vol­tunk-e Banská Bystricán is a szabad 20 év javára billenteni az évszázadok mérlegét, s mi­korra tehető Igazán a város fénykora. A JOVOBE ORSZÄGH elvtárs, a Banski Bystrica-i Városi Nemzeti Bi­zottság építésügyi osztályának vezetője, a már jóváhagyott városfejlesztési tervet ismerte­ti: — Megkezdődtek a munká­latok a város legidőszerűbb problémájának, a gázellátás­nak megoldásán. Az elvi bele­egyezés megvan, jelenleg a részletes tervrajzokat dolgoz­zák ki. A gáztűzhelyeket, ame­lyeket butánbombákból táplál­nak, a tervek megvalósítása után rákapcsolják a városi gázvezetékre, amelynek mind­eddig nagy íiiányát érezzük. A gáz Žiar nad Hronomból táv­vezetéken érkezik Banská By­stricára. — Rövidesen befejeződnek a munkálatok a Szlovák Nemze­ti Felkelés emlékművén. Az emlékmű a Csehszlovák Had­sereg útját fogja díszíteni. — A sportlétesítmények is gyarapodnak. Városi fürdő és fedett uszoda létesül. Már ez idén megkezdik a munkát a Sportcsarnokon. Mivel a téli sportok számára igen jő tel­t-élekkel rendelkezik a város — három nagy síugró sánca van, s az olimpiai szabályok­nak megfelelő síverseny pályák számára kitűnő a terep — úgy véljük, a város egyedülálló té­li sportközponttá építhető ki. Jelentős fejlődésnek néz elé­be iskolaügyünk. Országos je­lentőséget kap a pedagógiai főiskola és a távösszekötteté­si technikum. Ez kihat az épí­tési tervre ís. Az iskolai ne­gyed a városi park mögött lé­tesül. Itt lesz az új távközlési Ipariskola, az egészségügyi nő­vérképző, egy tanonciskola és a pedagógiai főiskola új épü­lete. — Portalan környezetben, a Podlavická felé eső város-ré­szen épül majd fel az új kór­házi komplexum. A fončordai lakótelep 1970-ig még épülni fog, további 3500 lakás létesül itt. — Mindezek a tervek 1970-lg valósulnak meg. Általában nagy a hangsúly a beruházá­sok komplex voltán, tehát ha lakásokról beszélünk, akkor ezen a hozzávaló parkokat, ját­szótereket, üzleti hálózatot és utakat is értjük. További út­építésre, valamint a csatorná­zás, az üzlethálózat rekon­struálására és gázvezetékek építésére 1974-ig készek a ter­vek. Banská Bystrica legjetentősetiu kulturális létesítménye az öt évvel ezelőtt alakult opera. Képünkön: A legutóbbi be­mutató, Verdi Álarcosbáljának egyik főszereplője Mária U r ­banová (Amélia) és az elő­adás rendezőnője Drahomíra Bargárová. VILCSEK GÉZA Ml ÚJSÁG A CEMENTGYÁRBAN? A MÁSODIK ÚJJÁSZÜLETÉS A forgó kemence beindításának pillanata. Ján Kamenský a ke­mence vezérlűpaneljénél. Öriási nyomással, mennydör­gő robajjal, derékvastagságú csövön át zúdul a rotációs ke­mencébe az égő mazut. A nagy átmérőjű forgókemence hatal­mas teste még mozdulatlan. A vörösen-fehéren izzó sok mé­ter hosszú lángnyelv a csőalag­út-szerű kemence sötétjébe ha­tol. Tompán felmorajlik a do­hogó, sziszegő tűz visszhangja. Befűtik a kemencét. Az embe­rek távolabb mennek, a mester utolsó ellenőrzést tart. — Mehet! Az automatikus vezérlőszer­kezetek és mérőműszerek üveg­kalitkájában egy gombot nyom­nak meg. Lassan dübörögve fo­rogni kezd a hatalmas acél­henger". A folyékony mészkő­masza hemperegve, lávaszerű folyammá tekeredve lassan fo­rog a hengerben, mind közelebb nyomul az 1450 fokos hőt árasz­tó lángnyelv felé. A massza nemcsak szárad, vegyi folya­matok is végbemennek a nagy hőben. A műszerek tömkelege segít a pontos hőadagolásban. — Hány százalék víz van a masszában? Rendben. Még ma­zutot! Apró kapcsolóval további fű­tőanyagot zúdítanak a sugár­hajtású repülőgép-motorra em­lékeztető csőbe. De vigyázat! Ne ártson meg a nagy hő a ve­gyi folyamatoknak! Lassítani Banské Bystrica legnagyobb felszabadulás utáni létesítménye • Cementgyár. Világviszonylatban az ún. közepes nagyságú üze­mek közé tartozik, hazánkban azonban a legnagyobb. Üzembe helyezése 1958 ban azt jelentette, hogy Csehszlovákia a Belgium mögötti második helyről az elsőre került az egy főre jutó ce­mentgyártásban. Az üzemet néhány évvel ezelőtt korszerűsítet­ték. Oj rotációs kemence épült, több gépet kicseréltek, módosí­tották a technológiát. Az átmeneti nehézségek után fellendült a cementgyártás, megnövekedett a termelés. Napjainkban Ismét Aijászületik a gyár, de most nem műszaki átépítésről van szó, kár — mint a jelek mutatják — ez az újjászületés jelentősebb lesz az előbbinél. kell a kemence forgását. A hő­normát nem szabad túllépni! A kiszáradt massza tojásnyi göröngyökben hull a szállító­szalagra. Az első adagot a vegyelemzők veszik munkába. — Rendben, mehet a malom­ba. A finom por a zúzómalmok­ból — nagy sebességgel forgó acélhengerek sora — csőveze­téken, légnyomás segítségével jut a tárolóba, s onnan a vasúti kocsikba. Egy' mozzanatot mutattunk be a cementgyár dübörgő, po­ro~, fárasztó, nagy figyelmet igénylő munkájából. Itt min­dent normák, technológiai elő­írások szabnak meg, a gépek ereje, állapota a döntő. Mi vál­toztatható ezen? Legfeljebb az hozhatna nagyobb eredményt, ha valami csodás műszaki új­donságot fedeznének fel, ami forradalmasítaná a cementgyár­tást. Miért beszélnek itt mégis újjászületésről, ha ilyesminek nyomát sem látjuk. — A műszaki normák és a technológia nem minden — mondja a fiatal Ján Kamenský fűtő. Munkatársa, a testes Ján Očenáš megtoldja a szót: — Nem kell ahhoz műszaki csoda, ha biztosítják a jó masz­szát, hogy ne tartson túl so­káig ar égetése. Mert akkor le­maradunk a tervvel és ez a bo­rítékon is meglátszik. Ondrej Kriško művezető rész­letesebben elmondja, mi helyet­tesíti itt a „műszaki csodát": — No mondjátok fiúk, javult­e mostanában a massza vagy sem? — Javult, de még mennyire! Én már csak tudom, elég bajom volt vele valamikor — válaszol Kamenský. — Teljesítjük is a tervet, igaz-e? — teszi hozzá Očenáš. — Pedig egyszerű dolog ez, kérem — folytatja a mester. — Egy részlegbe vonták össze a masszakeverőket és bennünket, égetőket. Mármost, ha mi a rossz massza miatt kénytelenek vagyunk lassítani a tempót, ők is károsulnak. Most már nem teljesíthetik a mi kárunkra a tervet. A keverők is csak ak­kor kapnak prémiumot, ha jó minőségű munkájukkal nekünk is lehetővé teszik a tervteljesí­tést. Ez az új irányítás, kérem. Igaza van Janónak, nem kell ide műszaki csoda. A továbbiakban megtudjuk, hogy jelentős kezdeményező erő szabadult fel az új irányí­tási rendszer bevezetése révén. Az ilyen egymásra utaltság, mint amilyet az égetők és keve­rők viszonyában láttunk, álta­lános lett a gyárban. A részle­tek felől a vállalat igazgatójá­nál, Juraj Černý nél érdeklő­dünk. — Az új irányítási rendszer sikerének titka a jó előkészí­tés — mondja az igazgató — és ez várakozáson felül sike­rült. Öjév óta dolgozunk rajta, s most kétféle nyilvántartást vezetünk: a rég' mutatók sze­rint, és az úfak szerint. Áprtlis­ban már az úf módon „me­gyünk". — Mondom, várakozáson fe­lüli volt az úf elképzelések si­kere. Például a kőbánya és a zúzó viszonyában remekeltek ai elvtársak. Ezt a viszonyt úgy építették ki, hogy a vállalat ve­zetősége csak a mennyiségi ter­vei és a minőségi normát szab­ja meg. Minden további jogkör a két részleget illeti. A zúzó mennyiségi és minőségi felada­tait csak akkor teljesítheti — tehát alakíthatja ki a megfele­lő béralapot —, ha a bánya jó nyersanyagot ad. Hogy érde­keltté tegyék a bányát a minő­ségben, a két részleg megálla­podott: osztoznak a jó minőség­ből származó többletbevételen. Ennek formája egyszerű: jobb anyagért többet fizet a zúzó. — Figyeli, hogyan gondolkoz­nak az emberek? — mondja mosolyogva az igazgató. — Ez jó jel. Már nem mutatókat, szá­mokat látnak a termelésben, hanem értéket, kalkulált tételt, amelynek egy része az ő zse­bükbe vándorol. Merem állítani, hogy az így megváltozott gon­dolkodásmód a már évek óta fájó műszaki és egyéb problé-, mák megoldásában is megmu­tatkozik, anélkül, hoqy ehhez a határozatok és utasítások tö­megét kellene kiadnunk. Nagy dolog ez, higyfe el. Mér hogyne hinném, ha sa­ját szememmel látom az újjá­születést! Meg aztán Kamenský Jano a kemencénél is ezt mond­ta. ö pedig csak tudja. Az oldalt írta és összeállí­totta: VILCSEK GÉZA 1985. március 25. * 0] %

Next

/
Thumbnails
Contents