Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-23 / 81. szám, kedd

Az iskola színvonalának fokmérője: a tanú lók tudása és a szocialista nevelésben elért eredmények Vasil Biľak elvtárs 1965. március 18-án, az SZLKP Központi Bizottságán elmondott beszámolójából Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága teljes ülésének a CSKP KB múlt év október 21—22-én hozott határozata alapján meg kell tárgyalnia a szlovákiai iskolaügy fejlesztésének és az ifjúság nevelésének alapvető problémáit. E jelentős határozat az iskolák oktatási és nevelési munkája megjavításával kapcsolatban számos problémát vetett fel, tekintettel azokra az állandóan növekvő igényekre, amelyeket az ifjúság előkészítésével szemben a szocializmus előrehaladott építésének időszaka és a kommunista társadalom építése támaszt. Ennek kapcsán egyre sürgetőbben lép előtérbe az iskolák oktató-nevelő munkája hatásosságának kérdése. A mai tárgyalás alapjául szolgáló anyag — amelyet mindenki megkapott — a szlovákiai Iskolaügy mai helyzetének elemzéséből kiindulva bemutatja, hogyan vetítődnek ki a szlovákiai viszonylatra a CSKP Központi Bizottságának határozatai, mit tettünk már ebben az irányban és melyek azok a kérdések, amelyeket meg akarunk oldani. Néhány olyan probléma is van az anyagok között, amelyek többé kevésbé csak a szlovákiai kerületeket érintik, ám közvetlen összefüggésben állnak a Központi Bizottság határozatával, és megoldásuk jelentős mértékben elősegítheti a határozat teljesítését. Ha sok helyütt a különböző fokozatú iskolákon és iskolaügyi intézményekben bonyolult is a helyzet, sohasem szabad szem elöl tévesztenünk, honnan indultunk el 20 évvel ezelőtt. Azok a változások, amelyek népünk életében nemcsak anyagi, hanem kulturális vonalon is megvalósultak, oly nagyok, hogy mind Csehszlovákia Kommunista Pártja, mind hazánk népe joggal büszke lehet rájuk. A felszabadulás után Szlovákiában alig akadt olyan iskola, amely valamilyen módon ne szenvedett volna károsodást a háború miatt. Ha nem érte kár az épületet, az iskola belső berendezése és felszerelése ment tönkre. 3163 népiskola volt erősen megrongálva, közülük 150-et ki sem lehetett már javítani. Csupán a népiskolákban 600 millió korona háborús kár keletkezett. S a többi iskolákon sem volt jobb a helyzet. Az 1945 —46-os tanévben a kilencéves alapiskoláknak már 11 342 osztálya volt, amelyekben 10 952 tanító lránvításá\al 448 704 tanúié sajátította el az ismerete ket. Hozzávetőleges számítás szerint leháf egy-egy osztályra 39 gyermek, egy-egy ta nítőra 40 gyermek jutott. Voltak azonban olyan járások is, mint például Galánta. Dunaszerdahely, Komárom, ahol 43—45 gyermek volt egy-egy osztályban. Sőt a bardejovi járásban osztályonként 45—47 volt a gyermekek száma. Az 1983—64-es tanévben a kilencéves alapiskolákban 31 238 tanító keze alatt 28 464 osztályban 803 475 diák tanult. Tehát egy-egy osztályra 30 gyermek, egy-egv tanítóra 27 diák jutott. Míg 1045-ben az óvodákban mindössze 412 osztály működött, az 1963—64-es tanévben már ez 3460 óvodai osztályunk volt, s az óvodás gyermekek száma ugyanezen idő alatt 21 528-ről több mint 1CIÍ 000-re emelkedett. A felszabadulás őta Szlovákiában 150 ezer ember szerzett teljes középiskolai végzettséget, és a főiskolai tanulmányokat több mint 35 000-en fejezték be. Nem árt megemlíteni azt a tényt, hogy amíg a München előtti köztársaság konjunkturális éveiben Szlovákiában egyetlen főiskola működött 2079 hallgatóval, ina 10 főiskolánk van, két önálló pedagógiai fakultásunk. Az 1964—65-ös tanévben körülbelül 30 331 a főiskolai hallgatók száma, s több mint 16 000 dolgozó munkája mellett végzi főiskolai tanulmányait. Minden második tanuló új iskolába jár. Vannak olyan járások, ahol teljesen kicserélődött az iskolaépületek teljes hálózata. Gyermekeink ingyen kapják a tankönyveket és a legszükségesebb tanszereket. A művelődés és az ifjú nemzedék nevelése valóban pártunk és az egész társadalom figyelmének középpontjában áll. Iskolarendszerünk haladó és a szó legnemesebb értelmében humánus. Az ifjúság és a felnőttek művelődése és nevelése fejlesztésében elért eredmények — amelyeket ma értékelünk — elsősorban Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes politikájának, az iskolaügyi dolgozók, tanítók, kommunisták és pártonkívüliek határtalan áldozatkészségének köszönhetők s mindazoknak, akik nem sajnálva időt és fáradságot, aktívan építették iskolaügyünket. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy már mindent elvégeztünk, hogy nem voltak hibák és fogyatékosságok. Ellenkezőleg, sok helyütt nem éltek az anyagi, vagy káderlehetőségekkel, holott úgy nagyobb eredményeket mutathattak volna fel. Az élért eredmények elértéktelenednének, ha megelégednénk az eddigiekkel és nem látnánk a problémákat, melyeket elhanyagoltunk, illetve, amelyek a fejlődés során bukkantak fel. Társadalmunk fejlődésének mai szakaszán az élet minden terén igényesebb, új feladatok és problémák adódnak. A népgazdaságban az extenzív fejlődésről az intenzív fejlődésre állunk át. A dolgozók műveltsége, szakképesítése és általános kulturális színvonala társadalmunk további haladásának döntő feltétele. Ez különösen igényes feladatok elé állítja az iskolaügyet. A CSKP Központi Bizottsága múlt év októberében feladatul tűzte ki az iskolák minden fokozatán és típusán az oktató-nevelő munka színvonalának emelését, az oktatás és nevelés hatékonyságának jelentős fokozását. Emellett hangsúlyozta, feltétlenül hatásosabbá kell tenni az oktató-nevelő folyamatot. Ugyanakkor kijelölte azt az utat, amelyen e célt fokozatosan elérhetjük. Ez főleg az oktatás tartalmának és módszerelnek korszerűsítése, az oktatás célszerű differenciálása az ifjúság érdeklődése és képességei alapján érhetjük el. A múlt tapasztalatait figyelembe véve minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy elkerüljük ezen alapelvek leegyszerűsítését. Az oktatás tartalmának korszerűsítése igen bonyolult az iskolák minden fokozatán. hosszú lejáratú rendkívül igényes feladat. Elsősorban is következetesen át kell dolgozni a tanmeneteket azokkal a követelményekkel összhangban, amelyeket az állandóan fejlődő korszerű tudomány és technika támaszt a leendő dolgozókkal szemben. Természetesen ezt az igényes feladatot a minisztérium, a megbízotti hivatal vagy más iskolaügyi szerv csakis a pedagógia, a pszichológia és más tudományágak tudományos dolgozóival és gyakorlati szakembereivel szoros együttműködésben teljesítheti. A művelődés új tartalmának kidolgozása már folyamatban van s a tudósok néhány problémát a szlovákiai kísérleti iskolákon már a vizsgálat tárgyává tették. 1965. szeptember 1-től a kilencéves alapiskolákban fokozatosan bevezetik a célszerű és jól átgondolt differenciált oktatást a tanulók képességei és érdeklődése alapján. Ez három irányban folyik: először is a tanulókat az osztályokban mozgó csoportokba osztják, másodszor céltudatosabban kiaknázzák a nem kötelező tantárgyakat és az érdekköröket, harmadszor pedig a kilencedik évfolyam tanulóit érdeklődésük és képességeik szerint csoportokba, illetve osztályokba tömörítik. A differenciálás minden formája nagy igényeket támaszt a tanító pedagógiai mesterségbeli tudása iránt és feltételezi, hogy az iskola bővelkedik segédeszközökben. A differenciálás bevezetése tehát, annak meghatározása, bogy a tanuló mely érdekcsoportba kerüljön, rendkívül nagy figyelmet és érzékeny reagálást követel a |\R iskolaügy! szerveinek dolgozói részéről, az iskolák, a szülői munkaközösségek és a helyi nem zetl bizottságok részéről egyaránt. Olyan terület ez, ahol minden közömbösség súlyos politikai károkat okozbat. Megengedhetetlen, hogv az iskola önállóan, a szülök tudta nélkül ossza be a tanulót valamelyik csoportba. Sok munkát igényel majd az Is. hogy a szülők megértsék az iskola, vagy a pedagógus tanácsát a gyermek hajlamaival kapcsolatban. Az együttműködés és a szülők iskola iránti bizalma nélkül a további nevelés e fontos kérdéseit nem lehetne sikeresen megoldani. Emellett szükséges megismételnünk, hogy a tanulók beosztása valamelyik csoportba még nem jelenti azt, hogy véglegesen döntöttek jövője, további tanulmányai, illetve pályája felől. A másodfokú iskolákban, tehát a tanonciskolákban, az általános középiskolákba és a szakiskolákban fokozatosan javítani kell az oktatás minőségét az egyes iskolatípusok küldetése és feladatai szerint, amint azt a Központi Bizottság határozata is leszögezte. Komoly feladat áll előttünk, mégpedig az, hogy az 1965—66-os új tanévben az általános középiskolákba a legtehetségesebb tanulókat válogassuk ki, s ami a fontos, minél több fiút. Az eddigi fejlődés nem egészséges már csak a főiskolai felvétel szempontjából sem. Mert amíg például az 1953—54-es tanévben az általános középiskolák 16 850 tanulójának 51 százaléka fiú volt, az 1959/60-as tanévben 23 768 tanulóból csak 37,7 százalék a fiú, s az 1963— 64-es esztendőben 30111 általános középiskolai tanulónak már csupán 33,3 százaléka fiú. A főiskolákon folyamatban van a tudományos pedagógiai nevelőmunkát érintő minőségi jellegű komplex feladatok megoldása. Ebben egyenlő arányban vesznek részt az akadémiai funkcionáriusok, a pártszervezetek és a főiskolák tapasztalt pedagógiai dolgozói. Továbbá át kell dolgozni, sőt számos kérdésben teljesen újunnan kidolgozni az új jogi normakat, hogy szélesre tarhassuk az utat a főiskolák irányításában és tevékenységében mindannak, ami új, ami haladó. E feladatok megoldasa a központi hivatalokra, a minisztériumra és a megbízotti hivatalra, de főleg magukra a főiskolákra vár. Számos probléma vár megoldásra a főiskolák és a Szlovák Tudományos Akadémia kölcsönös kapcsolatait illetőleg is. A népgazdaság új irányítása és a termelővállalatok mellett létesítendő tudumányus kutatóintézetek megkövetelik a főiskolák és a vállalatok közötti szoros együttműködést. Az biztos, hogy — amint ar ra a CSKP Központi Bizottsága is fi gvelmeztet — alapjaiban meg kell változtatni néhány eddigi nézetet a főiskolák tudományos kutatómunkájának fejlesztésével és az általános kutatóhálózatba való beillesztésével kapcsolatban. A főiskolának nemcsak a pedagógiai, hanem a tudományos kutatómunka melegágyává is kell vállnia mind a magas képzettségű szakemberek nevelésének érdekében, mind pedig tudományuskutató kapaLitásunk — ennek több mint a fele a főiskolákon van — hatékonyabb kihasználása érdekében. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a főiskolai tanulmányok hatásosabbá tétele elképzelhetetlen anélkül, hogy ne tekintsünk új szemmel a tantervek összeállítására és funkciójára. Nem vált be az eddigi gyakorlat, hogy a hasonló típusú fakultások számára kötelezően egységes részletes tanterveket írtak elő. Az irányító jellegű keretterveket helyesebbnek kell tartanunk, mert lehetőséget biztosítanak, hogy nagyobb mértékben érvényesüljön az iskola kezdeményezése és több időt engednek a választott előadások, szemináriumok, gyakorlatok stb. közvetlen kihasználására. A főiskolákon bekövetkező változtatásokkal kapcsolatban megoldásra kerül — a CSKP Központi Bizottsága októberi teljes ülésének határozata értelmében — a különböző ágazatok kérdése is, amelyek közvetlenül ugyan nem állnak összefüggésben a szakoktatással, ám mindmáig lefoglalják a tantervek időalapjának nagy részét. Ez főleg a termelési munkára, a testnevelésre és a nyelvoktatásra vonatkozik. A főiskolák többségén napjainkban ezek az ágazatok a tanidönek csaknem 20 százalékát, néha még ennél is többet veszik el. Emellett feltűnő az aránytalanság még ezek között az ágazatok között is, így például a termelőmunka és a testnevelés és a nyelvoktatás között a testnevelés és a nyelvoktatás rovására. A tudomány és a technika fejlődése egyenesen rákényszerít, hogy tökéletesen elsajátítsuk a világnyelveket. Ezért feltétlenül nagyobb figyelmet kell szentelnünk a világnyelvek elsajátításának és ezáltal ismeretszerző képességeink gyarapításának. V. Bilak elvtárs a továbbiakban a nemzetiségi iskolák egyes problémáival foglalkozott. Értékelte a jelenlegi helyzetet és hangsúlyozta, hogy ezek az iskolák lényegében nem különböznek a többi iskoláktól, még ha vannak is sajátos vonásaik. Ezen iskolák fejlődéséről gondoskodva abból az elvből indulunk ki, hogy tartalmuk, céljuk és feladataik az il'jú nemzedék oktatásában és nevelésében azonos azokkal, amelyek hazánk valamennyi Iskolája előtt állnak, azonos, meghatározott, szocialista jelleggel rendelkeznek, tehát iskolarendszerünknek teljes értékű tagjai. Minden iskola színvonalának alapkritériuma — tekintet nélkül az oktatási nyelvre — a tanulók tudása és a szocialista nevelésben elért eredmények. Pártunk álláspontja a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatban a marxi—lenini nemzetiségi elvekből indul ki, általánosan ismert és törvényeinkben is rögzítést nyert. Amint már említettük, a mi iskoláink között nincs különbség. Minden szülőnek jogában áll szabadon dönteni, milyen iskolába — szlovákba, ukránba vagy magyarba — küldi gyermekét, s ebben senkinek sincs joga őt meggátolni. A nemzetiségi iskolák oktató és nevelő munkájának színvonala semmi esetre sem marad a többi Iskolák színvonala mögött. Évről évre emelkedik ezen iskolák végzett tanulóinak száma, akik a közép-, szak- és a főiskolákon folytatják tanulmányalkat. A somorjai magyar tannyelvű általános középiskolában például olyan jó eredményeket érnek el, hogy már néhány éve csaknem minden tanulójuk bekerül a főiskolára. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a főiskolai felvételi feltételek minden jelentkező számára azonosak. • Arról van szó, hogy a magyar és az ukrán nemzetiségű fiatalok maradéktalanul éljenek azokkal a lehető ségekkel, amelyeket a művelődés te réti szocialista rendszerünk nyújt ne kik. Arra kell törekednünk, hogy hazánkban minden fiatal — nemzeti ségére való tekintet nélkül — teljes mértékben s úgy érvényesülhessen az életben, hogy az egyrészt a legcélszerűbb legyen társadalmunk számára, másrészt becsvágyukat is kielégítse. A szocialista nemzetköziségnek s a csehszlovák szocialista hazafiságnak az életben helyesnek bizonyult elvei szellemében a jövőben is maradéktalanul támogatnunk kell egész hazánk ifjúsága nemzeti érzésvilágának kibontakoztatását. Ezzel egyidejűleg feltétlenül létre kell hoznunk az ahhoz szükséges feltételeket, hogy minden iskolánk következetesen tel jesíthesse társadalmi küldetését, alaposan előkészíthesse a fiatalokat az életre és mindnyájunk közös művé ben — a szocialista országépítésben — való részvételre. Elsősorban a tanítóságtól függ, mily mértékben érvényesülnek a mindennapi életben azok az elvek, amelyeket a színvonalasabb művelődés, uevelőmunka érdekébe — Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tűzött ki. A közoktatásban semmilyen intézkedés sem juthat érvényre kellőképpen a tanítók szakmabeli és politikai felkészültsége nélkül. Az 1959—1960. években szerzett tapasztalataink azt mutatják. bDgy a közoktatással s a neveléssel kapcsolatban felmerült kulcsfontosságú problémák megoldása érdekében általában kitűzött elvek meg nem értése, illetve leegyszerűsítése nem eredményezheti a kitűzött r.élok elérését, sőt gyakran az óhajtót tal ellenkező eredményekhez vezethet. Nem csekély fáradságba került például egyes járási közoktatásügyi szervek ún. kezdeményezésének helyes irányba terelése. Ezek a szervek ugyanis az élet és az iskola kapcsolatát nagyon leegyszerűsítve értelmezték, és semmit sem adtak a szakemberek figyelmeztetéseire. Ma is el lehetne például ferdfteni a differenciált oktatás elvének lényegét, ha megtűrnénk e rendkívül igényes pedagógiai feladat gépies, adminisztratív megoldását. Teljesen helytelen, ha -a tanító minden alkotókészség nélkül csak akkor tesz valamit, ha erre a felettes közök tatiisügyi szervtől utasítást kap. vagy pedig bizonyos irányelvek kötelezik rá. Márpedig a tanító nem mesterember, aki minden nap többé-kevésbé gépiesen megismétli a megtanult munkaműveleteket. A tanítónak alkotó, eleven gyermekekkel van dolga, és mindegyikkel másképp keli foglalkoznia. Nincs olyan iskola, ahol legalább két gyermek jelleme, lelkivilága stb. egyforma lenne. Mindegyik gyermek más családi környezetben, eltérő feltételek között nő fel, és ezt a tanítónak mindenkor szem előtt kell tartania. Iskoláinkon már igen sok kiváló szakképzettségű, tapasztalt tanító ténykedik. Sokan közülük a pedagógiai ismeretek magaslatán állnak, és az pktatásban s a nevelésben figyelemre méltók az eredményeik. E tanítók nagy százaléka párttag. Tapasztalataikat, különösen pedig oktatási módszereiket ezért az eddiginél jobban kell elterjeszteni és általánosítani. A módszeresség a közoktatási szervek, valamint iskoláink tevékenységében a leggyengébb pont, s ez az új tanítók kiképzésében is megnyilvánul. E téren éppen ezért következeteken kell biztosítani azoknak a határozatoknak teljesítését, amelyeket a CSKP Központi Bizottságának ideológiai bizottsága ez év februárjában hozott a pedagógia tudományának legidőszerűbb feladatairól. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak s a kerületi nemzeti bizottságoknak ezentúl mélyrehatóbban kell foglalkozniuk a tanítók létszamának, az új tanítók neveié sének. elhelyezésének és további művelődésének problémáival. Biztosítaniuk kell. hogy tudományos színvonalon, az iskolák káderheiyzetének tökéletes Ismerete alapján kerülhessen sor az említeti problémák megoldására. Mai teljes ülésünkön ismét és hangsúlyozottan rá kell mutatnunk arra, hogy még sok helyütt elégtelen a nemzeti bizottságok gondoskodása, s ennek következtében nincsenek meg sem az Iskolák, sem a tanfték sikeres munkájához szükséges feltételek. Bár tudomásunk van olyan esetekről ls, hogy az Illetékes elvtársak — például a Dolný Kubin-i, a éadeai. žillnai, a poprádi és más járásokban is — létrehozzák a tanítóság munkájához szükséges kedvező feltételeket, ezt a gondoskodást sajnos még mindig kimagasló példaként kell megemlítenünk, tehát nem úgy, hogy a szocialista társadalmunkban magától értetődő Intézkedésről van szó. A mindennapi életben még mindig küzdenünk kell annak a helyes lenini elvnek érvényesítéséért, mely szerint „ ... az elemi is- ' kólák tanítóit olyan színvonalra kell emelnünk, amelyet soha sem értek el, és a burzsoá társadalomban sem érhetnek el. Ez olyan igazság, amelyet nőin kell bizonyítani. Ezt rendszeres, fáradhatatlan, szívós munkával kell elérnünk, de a valóban magasztos hivatásra való sokoldalú előkészítéssel is, és aini még fontosabb — anyagi helyzetének kedvezőbbé tételével..." (Lenin művel, 33. kötet.) A CSKP Központi Bizottsága múlt év októberében mélyrehatóan elemezte az ifjúság nevelése terén fennálló helyzetet és megmutatta, hol kell az iskolának, a társadalmi szervezeteknek s a családnak az eddiginél jobb nevelöhatást gyakorolnia. Mi úgy akarjuk nevelni az ifjúságot, hogy hú legyen a szocializmushoz, s az uj élet alkotójanak. a kommunizmus építőjének legnemesebb erköcsi tulajdonságaival rendelkezzen. A szocialista termelési viszonyok s általaban az emberhez méltó új létfeltételek megteremtik annak objektív feltéleleit. hugy hazánkban testileg-lelkileg rátermett. derülátó, büszke és boldog fiatalokat neveljünk. Ezért a fiatalok gondolatvilágában s cselekedeteiben megnyilvánuló fogyatékosságok okát elsősorban szubjektív hatáskörben, vagyis az iskolai s a családi nevelési különféle fogyatékosságaiban s a felnőttek befolyásában kell keresni. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy a kommunista ifjúság nevelése nein állhat csupán az erkölLsi elvekről szóló holmi édeskés előadásokból. Ez nem nevelés . .. iskoláink kötelessége, hogy alapvető ismeretekkel lássa el a fiatalokat, tanítsa meg arra. hogyan sajátítsák el a kommunista elveket, művelt emberekké kell őket nevelnie... (Lenin művei 31. kötet.) Köztudomású, hogy hazánkban a fiatalok többsége egészséges, dolgos, politikailag fejlett, és hú a szocializmushoz. Ez azonban nem terelheti el figyelmünket arról a tényről, hogy nemcsak a városokban, hanem falun is akadnak még fiatalok, akik céltalanul csellengnek az utcán, modortalanul viselkednek, durvák, nemcsak egymáshoz, a lányokhoz. hanem az idősebb emberekhez is, sokszor garázdálkodnak, és csoportokba tömörülnek. Szociológiai, pszichológiai s pedagógiai kutatások eredményei arra utalnak, hogy az ilyen csoportok megalakulása, növekedése s tevékenysége bizonyos objektív törvényszerűségeken alapul. Egy ilyen — bár nem a leghatékonyabb — törvényszerűség a fiataloknak az a természetes kívánsága, hogy közösségben akarnak élni. Mivel nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt megfelelő kollektívák létrejötte érdekében. nem csodálkozhatunk azon, hogy a már előbb emiitettekhez hasonló „kollektívák" keletkezhetnek, és létre is jönnek. Néha előfordul, hogy valamelyik áldozatkészen dolgozó ember, esetleg közéleti funkcionárius egy s/ép nap rádöbben arra, hogy serdülő fia vagy lánya rossz nevelésű, s visszatetszést kelt a magatartása. Bármennyire érheti bírálat a napközi otthonokat, az ifjúsági klubokat, a CSISZ-szervezeteket, a pionírszervezeteket és tevékenységüket, mivelhogy nem eléggé felelésen vesznek részt a gyermek s a serdüld fiatalok nevelésében — a szülőket sem-> ml és senki sein mentesítheti a gyermekeik neveléséért viselt felelősségtől. A fiatalember szellemi és lelki életének, valamint jellemének formálásában ezentúl is a családi élet tölti be a legfontosabb szerepet. Habár az iskola s a társadalom jelentősen járul hozzá az ifjú nemzedék neveléséhez, mégis mindig a család viseli azért teljes felelősséget, hogy becsületes, dolgos, fegyelmezett emberré, vagy a társadalom javain élősködő egyénné neveli a gyermekeket. Ezért szükséges, hogy pedagógusaink aktív hozzájárulásával céltudatosabban támogassuk a szülőket gyermekeik nevelésében. El kell érnünk, hogy a gyermekek otthoni és iskolai nevelése teljes összhangban legyen. • » « Külön kell rámutatnunk annak múlhatatlan szükségességére, hogy jobb, hatékonyabb tevékenységet kell kifejtenünk a főiskolákon tanuló ifjú kommunisták körében. Űgy kell irányítanunk őket, hogy a diákság kollektíváiban az eddiginél sokkal fontosabb, jelentősebb szerepet töltsenek be. Ezzel szorosan összefügg a legöntudatosabb diákoknak előkészítése pártunk tagjelöltjeivé, majd felvételük a tagjelöltek sorába. A főiskolai pártszervezeteknek s a főiskolák vezetőségében ténykedő kommunistáknak ezért mindig azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy nemcsak szakembereket kell nevelniük, hanem megfelelően elő kell készíteniük azt az ifjú nemzedéket, amely már a kommunista társadalomban fog élni. Ezt a tényt az eddiginél jobban kellene figyelembe vennie a bratislavai főiskolai pártbizottságnak és a járási pártbizottságoknak is, ahol főiskolák vannak. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek is megfelelőbben kellene azt a jogát érvényesítenie, hogy a legjobb CSISZ-tagokat a kommunista párt tagjelöltjeivé javasolhatja. A pedagógiai nevelőmunka folyamatá(Folytatás az 5. oldalon.} fT1 Ó 4 * 1965. március 28.