Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-20 / 78. szám, szombat

Mint hamvaiból a főnixmadár A PRÁGAI VAR KÉPCSARNOKA FELÚJÍTÁSÁNAK MARGÓJÁRA HABEANT SUA FATA LIBELLI. ál- hanem Prágát ts egy osztrák provln­lították a régi rómaiak. A Prágai Vár cla vidéki városává akarja degradál­képcsarnokának múltja azonban azt bizonyltja, hogy nemcsak a könyvek­nek ős embereknek, de a képeknek, szobroknak is megvan a maguk sor­sa, végzete. És szinte hihetetlen, hogy a XVII. század második har­madától kezdve mennyi viszontagsá­gon mentek ls ét a Hradčany műkin­csei, sőt azt mondhatnók, csodával páros, hogy az ősrégi, a Rudolf csá­szár alapította képcsarnok felmérhe­tetlen értékeinek legalább a mai töredéke megmaradt... A képcsarnokot eredetileg II. Habs­burg Rudolf német császár és „Isten kegyelméből Cseh- és Magyarország királya" alapította. Ez a madridi ud­varban nevelkedett Habsburg Ivadék, akinek uralkodása Magyarországon a rendi társadalom és királyi hatalom évszázados harcainak új fejezetét je­lentette, aki főhercegi helytartóival Habsburg Ernővel és Mátyással az Illésházlak és a Bocskalak vesztére törve szelet vetve, olyan vihart ara­tott, amely végül ls lemondásra kény­szerítette. Ám amíg uralmon volt és a székvárossá előléptetett Prágában élt, jóllehet uralkodói kötelessségel untatták és fárasztották, minden ide­jét a művészetnek, no meg a „titkos tudománynak" szentelte. Udvarában megtalálhatták Európa neves festőit, és korának olyan híres tudósait, mint Kepler vagy Tyho' de Brahe voltak. De ugyanakkor ténferegtek ott szél­hámos asztrológusok, kéteshírü „aranycsináló" alkimisták ls. Képtá­ráról azonban Európa-szerte legendá­kat meséltek. II. Rudolf valóban nagy mecénása volt a hagyományos képzőművészet­nek. A Prágai Vár képcsarnokának több mint nyolcszáz festménye és plasztikája között ott remekeltek Paffaello, Rubens, Cranach, Dürer, Holbein, Tlzlano, Veronese, Guldo Re­nl, valamint de Vries alkotásai, hogy csupán a legnevezetesebbet említsem. Érdekes azonban, hogy a Hradzsin különc lakója olyan hagyományella­nes művészeteket is pártfogolt mint Arcimboldo volt az imaglnáris port­rék festője, aki H. Bosch-sal együtt a XX. század szürrealistáinak lett a példaképe. Halála után viharfellegek gyülekez­tek Európa egyik legnagyobb és leg­értékesebb gyűjteménye feledt. Már a lázadó protestáns cseh rendek is foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a képeket és szobrokat a nürn­bergi kalmároknak zálogosítsák el, mivel pénzre volt szükségük, és a meztelen testek tömege sértette az ember lelkét..." S amit ők már nem tudtak megvalósítani, Rudolf utódai, Mátyás és III. Ferdinánd megkezdték a prágai képcsarnok kifosztását. Vagy ötven festményt potom áron el­kótyavetéltek, hetvenhat képet pedig Bécsbe hurcoltak. Majd a Habsburg utódok vandaliz­musát a svédek tetőzték be, akik közvetlen a westfállai békekötés előtt megszállták Prágát és Rudolf császár gyűjteményéből ötszázhetve­net elraboltak — Krisztina svéd ki­rálynő képtára számárai NEM TUDHATÓ, mi játszott szere­pet, a bűntudat, vagypedig a Habs­burgok új politikai koncepciójának egyik változata, tény azonban, hogy III. Ferdinánd, de főleg testvére Li­pót Vilmos mindent elkövettek, hogy a prágai képcsarnok ismét régi fé­nyében tündököljön. Ügynökeik sora és maga Lipót Vilmos ls bejárta Eu­rópát. Volt Olaszországban, Német­alföldön, Görögországban és minde­nütt vásárolt. Az angol polgári forra­dalom is kezére játszott. Cromwell protestáns puritán hívei ugyanis nem­csak a királyt és a királyságot gyű­lölték, hanem a főúri palotában fel­halmozott műkincseket is. Ezért az elűzött lordok gyűjteményeivel együtt a kivégzett I. Jakab király műkin­cseit ís kiárusították. Így aztán a Habsburgok e gyűjtemények remekeit olcsó pénzen felvásárolták, majd eze­ket részben Prágában, részben pedig Lipót Vilmos magángyűjteményében helyezték el. Hogy milyen pompás volt abban az időben a prágai kép­csarnok, arról két külföldi utazó, Charles Patln hírneves orvos (1673) és Ifj. Nicodem Tessin, a stockholmi királyi palota tervezője (1688) adott hírt leveleiben. Főleg az utóbbi Irt a gyűjtményről nagy elragadtatással, s Jónéhány képet, köztük F. Guldo Renl Nessusát becsülte Igen nagyra. A Habsburgok kegye azonban nem tartott sokáig. Már III. Károly csá­szár megkezdte a Prágai Vár gyűjte­ményének újbóli fosztogatását. Áldat­lan ténykedését Mária Terézia foly­tatta, aki kétszázezer arany forintért hajlandó lett volna a száz választó­fejedelemnek az egész gyűjteményt eladni. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a Habsburgok kíméletlen cent­ralizmusa nemcsak Budát és Pestet, ni. A bécsi udvarnak ezek a XVIII. századbeli törekvései II. József csá­szár uralkodása alatt érték el tető­pontjukat. A kalaposklrály, tanács­adói javaslatára a Hradzslnt kaszár­nyává akarta átalakíttatni és pa­rancsot adott, hogy a Prágai Vár mindennemű gyűjteményét nyilvános árverésen adják el. Ez a felháborító és a Habsburg há­zat barbarizmusáért örökre elmarasz­taló esemény 1782. május 13-án és 14-én zajlott le. Az árverésen többek közt Dürer A ró­zsafüzér ünnepe c. vászna egy forint 18 krajcárért, Hol­bein egy portréja 50 krajcárért, Pietr Brueghel két vász­na 24 és 30 krajcá­rért lett elherdál, va. Az egész érve­rés összbevétele pedig 577 arany forintot és 35 kraj­cárt tett kl, arai már magában ne­vetséges és elké­pesztő volt, hiszen II. Rudolf annak idején egy-egy festményért több mint 10 000 duká­tot fizetett... Jóllehet, a Hrad­zsin képcsarnokát már mindenki tel­jesen kifosztott­nak tekintette, a bécsi Művészettör­téneti Múzeum szakértői Prágából a XIX. század folyamán mégis további 312 festményt és szobrot tulajdoní­tottak el. Ügy, hogy aztán, 1918 után az új önálló csehszlovák állam, mű­vészettörténészei, a régi leltári listák alapján, arra a következtetésre jutot­tak, hogy valóban minden elveszett. A Prágai Vár képcsarnokának külön­böző Nelahozeves és Opodnó váraiban levő depozltáriumait meg sem vizs­gálták. És e felületességnek, hanyag­ságnak következtében Jó néhány vi­lághírű festmény maradt elrejtve, vár­va feltámadásának ünnepét. E nemtörődömségnek is megvolt' azonban a jó oldala. A képek rejtve maradtak a hitleristák előtt, talán ezért ls nem kerültek Tintoretto, Re­nl, Tlzlano és mások alkotásai Göring marsall magénképtárába. A rejtett kincsek felfedezése, ha szabad így mondanom, a véletlen mű­ve volt. tanulmányozás végett. így került el Jaromír Neumann Firenzébe, Velencé­be, Rómába, Leningrádba, Moszkvá­ba, Drezdába, Münchenbe, Bécsbe, Hágába és Londonba, Párizsba és Ná­polyba, hogy ott helyszínen győződ­jék meg és egyben meggyőzzön ... Mindemellett pedig felhasználta a mi­iénél, amsterdami, bolognai, génuai, veronai, mantuai, callfornlal, cambrld­gel, kassell, utrechtl, prlncetonl és budapesti (Pigler Sándor) szakembe­rek tanácsalt ls. Ügy vélem, hogy az alkotások valő­Tiziano (VeceiliJ: Fiatal no toalettje JAROMlR NEUMANN, neves cseh" művészettörténész, a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia, Képzőművészeti Intézetének jelenlegi elnöke már fia­tal kora óta a cseh barokk festészet egyik nagyságával Petr Brandllal fog­lalkozott. — Brandl művének tanulmányozá­sa közben ötlött fel bennem a gon­dolat: hogyan ls lehetséges, hogy Petr Brandl, aki Csehországon kívül sehol sem járt, lépést tudott tartani az osztrák festészettel, és alkotásaiban nagyon gyakran a velencei festészet módszereit használta! Mesterétől, Christian Schrődertől mindezt nem leshette el, mivel ez a Schröder igen jelentéktelen festőcske volt. Igen, festőnek ugyan jelentéktelen, de ugyanakkor a Prágai Vár képtárának felügyelője volt. Így tehát nem Is kétséges, hogy a fiatal Brandl a hradzslni gyűjtemény kiváló mester­műveinek tanulmányozásával sajátí­totta el a haladó európai festészet legújabb vívmányait! A MEGTALÁLT FESTMÉNYEK kö­zött Paolo Veronese, Jacopo Tintoret­to, Guido Renl, Tlziano Vecelli, Jaco­po, Francesco és Leandro Bassano, valamint Palma Giovane, P. P. Ru­bens és G. A. Pordenone meg mások halhatatlan müveit fedezték fel. Igen ám, csakhogy ezek közül számos al­kotás, legalábbis a régi leltári lis­ták szerint vagy elpusztult, vagype­dig más világváros képtárába került. Tehát Itt nemcsak a megrongált ké­pek restaurálásáról, hanem elsősor­ban azok valódiságának, eredetiségé­nek bebizonyításáról volt szó. Hiszen nyomban, alighogy lapjaink a remek­művek felfedezéséről hírt adtak, kül­földön máris megindult a rágalmak lavinája, a csehek Rubenset, Renit, Tintorettot, Tizianot hamisítottak. Jaromír Neumann és munkatársai hosszú éveken át tartó munkával azonban bebizonyították, hogy a meg­talált vásznat valóban a világhírű ki­válóságok eredeti alkotásai. Elsősor­ban a festmények röntgen felvételei­vel Európa legnagyobb képtárait kel­lett felkeresni, összehasonlítás és diságának bebizonyítást módszere sem érdektelen s ezért megpróbálom ezt a tudományos folyamatot a kép­tér két kiváló alkotásán röviden be­mutatni. Az egyik alkotás, amelynek hiteles­ségét Nyugaton kétségbe vonták, Gul­do Renl, Nessus és Delaneira című lestménye volt. A szakértők, a kép­nek, amely a Delaneirát — Hérak­lész feleségét — elrabló Nessus Ken­taur álnokságát mutatja be, párizsi, a Louvreban levő pendantját tartot­ták az eredetinek, a prágai vásznat pedig csupán képiának. A RÖNTGENFELVÉTELEK bizonyí­téka, a színek és fények összehason­lítása mellett azonban Neumannék f kezében egy olyan perdöntő tanúval­lomás is volt, mint a cikk elején már említett svéd Tessin levele, aki na­gyon Is jól ismerve a Louvre kincsét, elismert szakértőként kijelentette, hogy a prágai Reni-kép nemcsak kompozícióinál fogva értékesebb a párizsinál, hanem drámai felfogásá­val ls. Míg a Louvre tulajdonát képe­ző Renl festményen Nessus még gaz­tettének örül, a prágai vásznon arc­kifejezése a halál közelségéről be­szél. Itt ugyanis már elérte őt Hé­raklész nyila, és a Kentaur tudja, hogy sebe halálos. És a konzíliumok hosszú során vé­gülis a franciák maguk Ismerték el a prágai Guido Reni kép valódiságát, értékét. Ám sokkal nehezebb feladatot Je­lentett a Rubens-kép, Az ollmposzi istenek gyülekezete című festmény eredetiségének bebizonyítása. Itt Ja­romír Neumannt olaszországi tanul­mányai segítették! És ebben az eset­ben az elfogulatlan olasz művészet­történészek ls közreműködtek. Ru­bens stílusának analízisével sikerült közös erővel bebizonyítani, hogy Az ollmposzi istenek Rubens olaszországi tartózkodásának Idejéből származó alkotás! A kép asszony alakjai egy­től-egyig Rubens olasz időszakában festett nőkre emlékeztetnek. Vénus ovális arca, kifejezéstelen apró szá­ja, szőke haja pedig erősen hasonlít a római Borghese galéria tulajdoná­ban levő Slrbatétel című festmény Mária Magdolnájára. A kép előteré­ben, vagyis a kép balsarkában fekvő istennő, csak úgy mint a nagyfestők más vásznain, Itt is Rubens olaszor­szági napjait idézi. Ez a fekvő női alak különben is Michelangelo „Éj" szobrának feledhetetlen emléke. S Ru­bens mellett tanúskodott az emberi kezek tipikus rubensl deformációja ls, amely oly jellemző a nagy művész fiatalkorú alkotásaira. HATVANNÉGY ALKONYÁN aztán hosszú évtizedek után, mint hamvai­ból feltámadt mesebeli főnix madár, ébredtek újjá az elpusztultnak vélt világhírű műalkotások. A Prágai Vár romantikus Szarvasárkának mélysé­gei felett újra megnyílt Képcsarnoka termeiben teljes pompájukban léptek a nagyközönség színe elé, hirdetve a szocialista rendszer művészetet Istá­poló humanista művelődés-politiká­ját, BAISI IMRE 1 JEVGENYIJ VINOKUROV: A szó Ha fizikusok mint atommagot hasítanának szét bármely fogalmat, úgy tűnnék, hogy a világ már halott ­a Föld a pokol lángjától kihamvadt! Szétfolyna minden: „meleg", „lét", „halál". Nekünk se jó, se rossz már nem teremne, s látnánk: a Földre Romlás gyásza száll a szétrobbantott szó alá temetve. FRANYÓ ZOLTÁN fordítása MAKSZIM RILSZKIJ: Mennyi, mennyi emlék... Mennyi emlék, mennyi forró emlék! Felüdítő, gyantás fenyőillat, felhőn, napon madárszárnyak rajza, szekérzörgés, város messze képe, hát a halvány rózsaszínű est... I Szellő faggyal tócsát üvegez be, ág-bog közén a Hold leskelődik, nő az árny és vele nő a remény, tölgyes görcsös gyökerei között zizeg a még tavaly hullott levél. Ilyen est csak egyetlen egy lehet, egyetlen az ember életében. Elnémult szív édes sejtelemtől, amely üdvnek nevezhető már - csak egyszer tud ily gerjedésbe jönni. Gyermek hangja zeng fel, olyan tisztán, mint csak ritkán, tavasz-hajnalon, erdő alján szinte csendül a csend, könnyű lábad könnyű lépte nyomán csilingel a hártyafinom jég. Együtt mentünk a kis vendéglőbe, ablakában muskátli piroslott, függöny előtt Ízletes hal tálon, poharakban csempészpálinka.;: - mindez örök emlék szívem mélyén. Tisztességes neje voltál másnak, s te bűnösnek tudtad magadat, egyszerű s oly kedves szavaidban lopva adott, titkos csókjaidban tiszta, gyantás fenyőillat volt. SÍPOS GYÖZÖ fordítása' JÁN SMREK: Bőkezű lesz az új tavasz Bőkezű lesz aj új tavasz, kire ráfújt, már vázát keres. Feltámadsz szívem holtodból: ifjú vagyok, bár hajam deres. Szép virágok, ha kinyíltok, felöltöztetlek ruhátokba, Láthatatlanul élek majd, palástba rejt a liget bokra. Flóra és Fauna, legzsengébb s legszebb múzsáim, pihenjetek! Míg kimegyek az erdőbe, s felharsan füttyöm mellettetek. Bőkezű lesz az új tavasz: ózon leng mára mezőn, parton. Lóháton jön majd s megcsókol, ha meglátja a fák közt arcom. Fordította VERES JÁNOS MONOSZLÓY M. DEZSŐ: Fagy, majd ha fagy Fagy, majd ha fagy ... Ily független tőlem még e tétel. Miért kívánom hát, hogy akaratom egyenlőségjelével kapcsolódjon hozzám Természet, Tér, Idő? Már gyermekkorom óta tart e harc. Mikor először megbotlottam, azt hittem elestem pedig csak erőmet mértem össze a kővel. ö volt az erősebb. Buktató Térrel, koptató Idővel azóta állok harcban szüntelen. ö az ellenségem, csak ő van ellenem, A másik ember társam. Ha megmar akkor is, Szegény nem érti még, hogy egymást legyűrni nem elég, a természetet kell legyőznie. 1985. mfircins 20. * (Jj SZÖ 9

Next

/
Thumbnails
Contents