Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-20 / 78. szám, szombat

A JÖVŐ'VÁROSA Érdekes kiállítás volt nemrég a Moszkvai Műépítészeti Intézetben. A kiállításon a jövő városainak tervezeteit mutatták be. A terveket a-z iskola diákjai készítették, és közülük nem egy a fantáziával határos. Mindamellett feltételezhető, hogy néhány év leforgása alattvalósággá válnak. A kiállítás külön érdekessége egyébként az, hogy a tervekben feltüntetett egy-egy há* tulajdonképpen egész várost alkot majd. Az alábbiakban a kiállítás anyagából mutatunk be négy tervezetet. Betyárból k e rtész A cseh Rózsa Sándor Az Országos Levéltárban egy terjedelmes iratcsomó fekszik — jegyzökönyvek, tanúvallomások, ítéletek másolatai, helyenként olvashatatlan, megfakult, sűrű . sorokkal telerótt iratok. Babtnský Václavról szóló iratok, akiről az a hír járta, hogy amit a gazdagoktól elrabolt, a szegényeknek adta. A brnói Spilberk, az egykori börtön kurta jegyzőkönyve azonban másképp jellemzi. Ha végigkutatjuk az iratárakat, a régi újságokat, s a Babinskývel foglalkozó irodalmat, jóllehet egymásnak ellentmondó adatokkal találkozunk, végkövetkeztetésként mindenesetre azt vonhatjuk le, hogy a történelmi Babinský távolról sem volt olyan mondabeli hős, mint amilyennek részben a szépirodalom, részben a nép fantáziája festette. Cseh vezetékneve ellenére úgyszólván kizárólag németül beszélt, és csehül csak hiányosan értett. Nem felel meg a valóságnak a regények azon állítása sem, hogy szegényes kunyhóban látott napvilágot, és élte le gyermekkorát — Babinský atyja tehetős parasztember, egyúttal vagyonos kovácsmester is volt. Az ezred pénztára eltűnik Mivel körülményei megengedték, beíratta fiát a lítoméficei gimnáziumba. Babinskýnek azonban nem fűlt a foga a tanuláshoz és az iskolai fegyelemhez. Tankönyvei helyett inkább a híres rablók históriáiról szóló írásokat forgatta. Rövidesen búcsút mondott a gimnáziumnak, és katonának állt. Tizennégy esztendeig hordta a császár egyenruháját, ám mint katona sem aratott babérokat. Egy szép napon pedig nyomtalanul eltűnt, s vele együtt eltűnt az ezred pénztára ts. Ettől a pillanattól fogva menekül Babinský az igazságszolgáltatás elől. Hamarosan maga köré gyűjtötte bandáját — a népi mondák és a regényírók szerint tizenkét torzonborz, vakmerő rablóból állt ez a banda, a periratok azonban arról tanúskodnak, hogy csupán öt bűntársa volt. Babinský bandája főként a Cseh Középhegység, LitomSrice, Cínovec és Česká Lípa, valamint a Krkonoše vidékén tartózkodott. Időnként azonban másutt is megjelent, mint például 1832. március 24-én, mikor Atonín Hein Brno mellett fekvő malmát támadta meg. A molnár ijedtében szívszélhűdést kapott, szolgálólányát pedig a rablók ütötték agyon. A „szürke vadász" üdvözlete Bizonyára egy 1827-ben elkövetett rablása nyomán keletkezett az alábbi monda: Babinský egy Duchcov környéki zsellér házában vacsorát rendelt a maga és társai számára, miközben hangsúlyozottan figyelmeztette a gazdát arra, hogy ne titkolja senki előtt, micsoda vendégeket vár. A hir szárnyra kelt, a hatóságok mozgósították a katonaságot és a közeli kastély személyzetét, s körülvették a zsellér házikóját. Babinský azonban nyilván nem volt éhes — nem jött el a vacsorára. Reggel a hoppon maradt üldözök visszamentek a kastélyba. Ott üresen találták a pénztárt, s csak Babinský, a „szürke vadász" üdvözlete volt benne. A híres rabló minduntalan váltogatta külsejét és nevét. Nemes úrnak öltözve elkobozta az adóhivatal pénztárát, majd megbújt egy erdei barlangban, s onnan indult vadászruhába öltözve újabb akcióra. A csendőrség, katonaság és a többi üldöző tanácstalan volt, a fürge rabló úgy csúszott ki kezük közül, akár az angolna. A fejére kitűzött jutalom mai pénzben egy Skoda MB 1000 gépkocsi árának felel meg. Vasra verve Babinský egy ideig Orosz-Lengyelországban bújkált. Itt tartóztatták végre le, és innen adták ki az osztrák hatóságoknak. Sikerült azonban megszöknie. Ám addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Ezúttal Babinský már nem sokáig garázdálkodhatott. Rövid időn belül elfogták, állítólag egy társa árulta el. Előbb a litoméŕicei bíróság elé került, majd Prágába eszkortálták. A vizsgálatnak nem volt vége-hossza. Babinskýt vasra verve őrizték a városháza föld alatti cellájában. Semmibe vette a vizsgálóbírák fenyegetését, nem vallott. Makacsul azt állította magáról, hogy csempész, aki cukrot és kávét csempészett Szászországból Csehországba. Még azt sem ismerte el, hogy azonos Babinskývel. Atyjának állítólag a szembesítés során az arcába köpött, és hidegvérűen azt állította, hogy sosem látta. Végül is nagy nehezen sikerült megállapítani személyazonosságát, közvetlen bizonyítékok híján azonban csak húsz esztendei súlyos börtönre ítélték. Az elítélt Babinskýt a brnói Spilberkbe szállították, s ott figyelembe véve példás magaviseletét, betegápolónak osztották be. Egy szép nap azonban a „jobb belátásra tért" bűnöző ismét kereket oldott. De nem járt szerencsével — ötödnapra már ismét ott volt a Spilberkben. A betyár kolostorba vonul Innen egy Jičín melletti kolostorból átalakított börtönbe került. Mivel a börtön igazgatója látta, hogy Babinský valóban megváltozott, az ottani apácakolostor kertjébe küldte dolgozni. Itt kertészkedett aztán mindaddig, míg csak le nem telt büntetésének ideje. 1861-ben az apácák átköltöztek a Fepíni női fegyintézetbe. Babinský — már szabadon — vénségére követte őket. Itt élt, békésen kertészkedve haláláig. Időnként belátogatott Prágába, meg-megállt valamelyik vendéglőben, s ha a vendégek egyike-másika megkínálta egy kis itallal, szívesen beszélt életéről. Igaz ugyan, hogy elbeszéléseiben a némileg olvasott hallgató könnyen felismerhette Mandrin, Cartouche vagy Rózsa Sándor históriáit. Végezetül egy bizonyos: Babinský semmiesetre sem volt a szegények jótevője, egyaránt megrabolt szegényt és gazdagot. Ezen a képen egy Moszkva mellett felépítendő 80 ezsT lakosú város tervezetét láthatjuk. A rajzot — diplomamunkaként — V. Alekszandr o v a, a műépítészeti iskola végző növendéke készítette. A szerző 15 emeletes lakótömbök építését javasolja. A levegő — építőanyag A léggel telt szerkezetek térhódítása ® Nem óhajt Wright építész tervei szerint építkezni? Ha biztosak ts vagyunk az eredményben, a kísérletezés mindig izgalommal jár. Nyilván ezt a feszültséget érezte az a néhány ember is a prostéjovi repülőtéren, akik lélegzetvisszafojtva figyelték három ventillátor zümmögését. Ugyanis pontosan harmincöt perc alatt hatalmas, minden részletében teljesen kiegyensúlyozott építmény emelkedett előttünk a magasba, amelynek legfontosabb építőanyaga a levegő volt. A léggel telített szerkezetek — különféle anyagokból készült konstrukciók, amelyek formájukat légtöltés („felfújás") útján nyerik, — valójában nem is újak. Még a második világháború előtt merült fel az ötlet, és a háborús évek alatt megvalósítása olyannyira bevált, hogy az eredetileg csak hatástkeltő érdekesség komoly tudományággá fejlődött. Nálunk a pneumatikus szerkezeteket csak fokozatosan kezdték alkalmazni. Az első kísérletet Gottwaldovban, az ipari építővállalat alkalmazottai végezték, amikor — egy régi angol léggömbből Spartakjuk számára garázst készítettek. Szakembereink a késést gyors iramban igyekeztek behozni. Gottwaldov után Napajedlában és Olomoucban is foglalkoztak az újdonsággal, és šumperkben a Háncskutató Intézet feladatául tűzte ki e szerkezetek számára alkalmas anyag fejlesztését. 1962-ben a Znojmo melletti Hrušovany-ban a járási iparvállalat megkezdte a bordás csarnokok gyártását és a pneumatikus szerkezetek gyors egymásutánban jelennek meg, mint szükségraktárak, magtárak, kiállítási csarnokok és különböző célokat szolgáló építmények. S amikor tavaly a prostéjovi repülőtéren „felfújták" az 50x30 méter nagyságú csarnokot — teljes volt a győzelem. Az érdekesség kedvéért mondjuk még el, hogy F. L. Wright amerikai építész már 1957-ben felvetette egy hasonló szerkezetű lakássejt tervét, amelyet egy New York-i nemzetközi kiállításon be is mutatott. Mindeddig ugvan még nem használják, de ki tudja, mit hoz a jövő? -álA. S a h o v és V. Matyvejev fantáziája szerint a jövő városa piramisszerti lakóházakból épül. A lakótömbök mindegyike önálló egységet alkot majd, s fedett átjárók kapcsolják őket össze. A tervezők a lakóházakba mesterséges napfényt ajánlanak. A jövő városának ezt a típusát a tervezők szerint a kedvezőtlen éghajlatú vidékeken kellene megépíteni. Ez a várostervezet, amely szabadtéri színpadhoz hasonlít, A. N e u m a n diák fantáziájában született meg. (A rajzot madártávlatból láthatjuk). A város megépítése főleg a tengerparton volna célszerű. Ogy tűnik, mintha nem is emberi kéz, hanem maga a természet alkotta volna. A Sigma-szivattyúk világszerte híresek. A Nílus völgyében (Egyesült Arab Köztársaság) épülő öntözőrendszer számára a gyár kilenc óriási szivattyút szállít. A képen látható szivattyú óránként 25 000 köbméter vizet szivattyúz. A. Seithalilova a jövő városának megépítését képzeli el. Munkája során a tervező abból indult ki, hogy a lakások maximális mennyiségű fényt és levegőt kaphassanak. A javaslat egyébként univerzális, hiszen sík, hegyes-völgyes, sőt sűrű növényzetű területen egyaránt megépíthető. Minden kígyóméreg k ö z 8 f a I e g v e » t fi1 y e s e b b a kobráé. Indiában évente több e x e r ember és állat pusztul el e veszélyes hüllő marásától. Ahol megjelenik, ott árrá 1 e s x a rémület. Nem fél a kobrától A hindu fakír nem léi tőle. A nézők szeme-szája eláll a csodálkozástól és a rémülettől. A fakír nyugodtan hordozza kosarában a kígyót. Amikor már elég nézfi veszi körfii, kinyitja a kosarat. Valamit morog maga elé, mert varázsige nélkül nincs varázslat. Aztán a keiével titokzatos jeleket rajzol a levegőbe. Amikor a kobra már nyugtalan, kézbe veszi, sót a homlokát is megcsókolja. Természetesen a nagy mutatványt többnyire olyan kígyóval végzi, amelynek már jó előre kivették a méregfogát. . . A kobra a sípszóra járt tánca után következik a második szám. minden miísor fénypontja. A fakír a több mint egyméter hosszú kobrát szinte a veszettségig izgatja. A kígyó nyakán kidudorodnak az izmok, és megjelenik a híres pápaszem. (Innen a pápaszemes kígyó elnevezés.) Akkor a fakír kinyitja másik kosarát, ahonnan könnyed mozdulatokkal kiugrik egy kis állat. A kis állat — mongúx — a kígyók született ellensége. Ügyesen, óvatosan mozog. Futni kezd, megáll, irányt változat, de közben egy percre sem téveszti szem elől az ellenséget. A mongúx tánca csak rövid Ideig tart. Állandóan keres a támadásra legkedvezőbb alkalmat. A kobra hihetetlen gyorsaságra képes, de a mongúx még gyorsabb. A kígyó a száját sem táthatja ki, ax apró kis állat nyílként ugrik rá, és hátulról a kobra nyakába harap. A mongúz csak akkor engedi el áldozatát, amikor a fej elválik a törzstől. ÜJ SZÓ 4 * 1985. március 18.