Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-20 / 78. szám, szombat

SB 3ifflB0Hfrikaí utazásaim mHf wjjB során már több­mW A ^H ször Jártam Dél­•V * WAfrikában. Persze, ™ A6JA wcsak úgy átutazó­iban: Transit. — Hiába is fo­lyamodna vízum­ért, — nyugtatott meg egy dél­afrikai újságíró — úgysem kapna Hozzánk nem futhatnak be kommunisták. Nálunk ugyan­is törvény ttltfa a kommuniz­must. S éber kíváncsisággal figyel­te arckifejezésemet, hogyan reagálok. Lehet, hogy azt re­mélte, e megjegyzésével kihoz a sodromból. Tévedett. Ami­lyen szemérmet len séggel kö­zölte velem fajgyűlölő kormá­nya hivatalos álláspontját, ugyanolyan nyugodtan vála­szoltam neki. — Nálunk, a szocialista or­szágokban viszont törvény tilt­ja a fasizmust. Touché! Találati Jegyezte meg e beszélgetésünket figyelem­mel kísérő angol újságíró kol­léga. És ezzel bs ls fejeződött a rövid eszmecsere. Johannesburgba érkezésem­kor repülőrtérl hivatalnok első tevékenysége az volt, hogy el­vette útlevelemet. Majd közöl­te velem, hogy huszonnégy óránál többet semmi esetre sem tölthetek Dél-Afrika területén. Ezt a megszabott időt is a re­pülőtéri szállóban kell átvé­szelnem. Udvarias volt és ki­mért. Éreztette velem, hogy minden vita fölösleges. Melles­leg eszem ágában sem volt két­ségbe vonni utasítási Jogát. Csakhát, a repülőtéri szállodá­ban ezúttal sem volt üres szo­ba. Maradt tehát az egyetlen megoldás. Felraktak egy busz­ra és bevittek Johannesburgba, a Victoria Hotelba. • CSAK... CSAK... Johannesburg nagy, modern és gyorsan terebélyesedő vá­ros. A fajgyűlölet politikáját kövertő dél-afrikai rendszer egyik fellegvára Ha az ember sok minden előtt szemet huny­hatna, joggal azt hihetné, hogy Európa kellős közepén van. Árukkal teli kirakatok, színhá­zak, mozik, parkok és rengeteg mulató. Csak figyelmesebb szemlélődés után kezdek vala­mi furcsát, első Dillanatban szinte megfoghatatlant észlel­ni. A feliratok. Csak fehérek­nek! Csak feketéknek! Ez a két változat dominál itt. S uram bocsá a hivatalos politika sem­mit sem mulaszt el. A város egyik legszebb parkja közeié­bon nyilvános illemhely. Raj­ta a sokatmondó felirat: Only for Whité Gentlemens! Kizáró­lag csak fehér urak részérel Hiába a sok-sok tragikum mel­lett itt-ott némi humor is ve­gyül a fajgyűlölet egyvelegé­be. • EGY NÉGER PINCÉR VALLOMÁSA Megszomjazom és betérek egy bárba. A fekete pincér saj­náíkozva közli velem. — Nem szolgálhatom ki A FAJGYŰLÖLET FELLEGVÄRABAN ÉLIÁS BÉLA JOHANNESBURGI JEGYZETEI uram. Miért? Mert ebben a bár­ban csak feketéket szolgálha­tunk ki. Ön ugye nem idevaló­si? — Nem. — Nem ts angol. Érzem a kiejtésén. Milyen nemzetiségű? — Magyar vagyok. Az udvarias mosolyt derűs, az egész arcot elöntő kifejezés váltja fel. — Hlgyje el nekem, az éle­tem valóban boldog pillanata. Sokat hallunk ml magukról. Mármint a szocializmusról és arról, hogy az ön hazajában nem ismerik a fajgyűlöletet. Eljön még az az idő ts, ami­kor itt, a mi hazánkban sem lesz többé ostoba, minden ész­szerűséget lábbal tipró megkü­lönböztetés ember és ember között. Folytatná, de vendégek ér­keznek. Szemmel látható saj­nálkozással vonul vissza a bárpult mögé, hogy feladja a rendelést. Jómagam pedig fő­bólintással búcsúzom tőle. To­vább sétálok és csak fél óra múltán Jut eszembe ismét, hogy szomjas vagyok. Buszmegálló. Itt ls külön állnak sorban a fehérek és a feketék. Johannesburgban két­féle buszhálózat van. Az egyik hálózat kocsijain csak fehérek, a másik hálózatán pedig csak feketék közlekedhetnek. Az egyetlen vigasztaló a dologban az, hogy tekintettel a nagy for­galomra, a felsőbbrendű fa] ki­vételezettjei ugyanolyan sokáig állnak sorban buszra várva, mint az általuk olyannyira megvetett és lenézett feketék. S mint észrevettem, színre va­ló tekintet nélkül, egyformán szidják a városi hatóságokat. • MIÉRT NINCS TELEVÍZIÓ? Az estét moziban töltöttem. Valóságos csodapalota. Lega­lább ezer férőhely van benne. Bársonnyal bevont kényelmes székek, és mérsékelten magas helyárak. Jó a film is. Csak az a feltűnő, hogy közönség nincs. Talán ha százan vagyunk. Csupa fehérek. Csak a jegysze­dő fekete. A fiatalokat jobban érdeklik a mulatók, az időseb­bek pedig otthonülők. Pedig az is megkönnyíti a mozitulajdo­nosok dolgát, hogy nincs tele­vízió. Dél-Afrika a fekete kon­tinens iparilag legfejlettebb országa. Más afrikai országok­ban már egyáltalán nem megy újdonságszámba a televízió. Itt ez ts tilos. Nehéz lenne ugyan­is a televízióban szigorúan kö­vetni a faji megkülönböztetés politikáját. A moziból ki le­het tiltani a feketéket, de ho­gyan tiltsák el őket attól, hogy televízlót nézzenek? Akkor hát inkább a fehér urak sem néz­nek televíziót. Az állami poli­tika színvonalára emelt fajgyű­lölet nemcsak vak, hanem kö­vetkezetes is. • MEDDIG? A Victoria Hotelban feketék' takarítanak, de az étterembe tilos belépniök. A főszakács fekete, de ételeit csak fehér pincérek szolgálhatják fel, csak fehér vendégeknek. Meg­kérem a fekete takaľító fiút, segítsen majd reggel levinni bőröndömet a hallba. — Szívesen tenném uram, dé nem lehet. Nekünk csak az épületen kívül direkt erre a célra épített lépcsőn lehet köz­lekedni. A hallba belépni tilos. Émelyeg a gyomrom. De ez már csak szerény adalék a rö­vid egy nap alatt tapasztaltak­hoz. A fajgyűlölet baktériumai mindenütt utolérik az embert. A dél-afrikai rádiő utolsó műsorszáma, — esti imádság. Ájtatos hang duruzsolja a fü­lembe: — Mert tiéd az ország, a hatalom, és dicsőség... Igen. De meddig? Meddig tartható fenn egy rendszer, amely gyű­löletre épült és amely csak megvetést vált kl az emberből? Ez az utolsó gondolatom. Már félálomban vagyok, amikor felcsendül a szálló fekete éj­jeliőrének dallamos kiáltása: — Tizenegyet ütött az óra! Mert a fehér urak álmát feke­te éjjeliőrök vigyázzák. Ki tud­ja, — meddig? IZLANDI OTIJEGYZETEK A GEJZÍREK ORSZÁGÁBAN AZ ÚJ SZÓ SZAMARA IRTA: A. ALEKSZANDROV Jzland partjainál megle­petés várja az utaso^ kat: a vulkanikus képződésű Fekete sziget, mely nemrég bukkant fel az óceán mélyé­ből. Balszerencse üldözött: éjszaka érkeztem Reykjavík­ba, és semmit sem láttam a természet újabb csodájából. A város fényárban foga­dott. A vámkezelés barátsá­gos vállveregetésből állt. Az utasok özönében én is kiju­tottam a városba. Reykjavik nappal Másnap reggel a Saga szál­ló erkélyéről elém tárult Reykjavik, hamisítatlan nap­pali képe. Balról az Atlanti­óceán hullámai nyaldossák, jobbról hegysor koszorúzza, melynek tövében él Hálldor Laxness, az Izlandiak Nobel­békedíjas világhírű írója, a Béke-világtanács tagja. Reykjavíkot „füst nélküli városnak" nevezik. A házak és intézmények többségét, meg aztán az üvegházakat, ugyanis a gejzírek természe­tes forró vizével fűtik. Ahogy a várossal Ismerkedem, feled­hetetlen benyomásokat szer­zek. Ingolf Árnarson volt az első ember, aki megvetette a lábát Izlandon, s 874-ben megalapította a szigetorszá­got Emlékművénél nagy tö­meg verődik össze. Rengeteg autó száguldozik, köztük is­merős Moszkvicsok és Vol­gák. Meredek úton lefelé ballag­va megállok egy rádiószaküz­let előtt, ott többen az ameri­kai televízió műsorát nézik. Hódít az amerikai életmód Oj ismerősömtől, Sigurdur Bjarnarssontól, a Morguhblad­hid főszerkesztőjétől mindjárt meg is kérdeztem, miért ép­pen amerikai műsort közvetí­tenek. — Még nincs saját adóál­lomásunk. A mostani adást Keflavidikból, az ottani ame­rikai támaszpontról sugároz­zák — világosított fel. Az izlandi parlament, az Althtng éppen a költségvetést tárgyalta. Az ülés egyik szü­netében sikerült találkoznom Emil jonssonnal, a szociálde­mokrata parlamenti csoport vezetőjével. Beszélgetésünk során a szovjet—izlandi kap­csolatok ís felvetődtek. Kis ország nagy problémái — Kölcsönös kereskedel­münk eredményesen fejlődik, kapcsolataink az utóbbi évek­ben jók voltak. Olajszükségle­tünket jóformán teljesen a szovjet kőolajjal fedezzük. — Izland legsúlyosabb problémája az amerikai tá­maszpont — hallottam Lud­tüík Josefssontól, a népfront parlamenti csoportjának ve­zetőjétől. — Evek óta érez­zük az amerikai nyomást. Keflavíkt tv-adásukat Reykja­víkban és az ország déli ré­szében is láthattuk, s ez na­gyon rossz hatással van az ifjúságra. Kis nemzetünk az erősödő amerikai propaganda hatása alatt áll. Izlandnak meg kell szabadulnia az ame­rikai támaszponttól. Vissza kell térnünk a régi semleges politikához. Attól tartok, a végén nagyon is az Egyesült Államok befolyása alá kerü­lünk. Az Izlandi lapok az utóbbi időben újabb amerikai épít­kezésekről számolnak be. Reykjavik közelében a Haf­narfjördhur-öbölben új olaj­és víztárolót s egy kikötőt építenek a NATO keretében. Az amerikai nyomás, mely az építkezés megkezdésébe, ki­csikarta a kormány beleegye­zését, heves tiltakozást vál­tott ki a nép körében és a parlamentben. Izlandnak sok szakemberre van szüksége, meg kell Javí­tania közoktatási rendszerét, fejlesztenie kell a tudomá­nyos kutatómunkát, hogy gaz­dasági élete magasabb szín­vonalra emelkedjék. Nagyon fontos lépés volna a gazda­sági beruházások felülvizsgá­lása, a béremelés és az ár­emelkedés megszüntetése. Rövid tartózkodásom alatt néhány Ismerőst, barátot sze­reztem, s meggyőződtem ró­la, hogy az izlandiak béke­szerető emberek, s barátság­ban kívánnak élni valamennyi néppel. Amikor néhány nap múlva az izlandi légiforgalmi társaság gépe felszállt ve­lünk, lomha hullámok táncol­tak a tengwen. — Nemsokára a Fekete-szi­get fölé érünk — hallatszott a pilóta hangja. Izgatottan figyeltünk az ablakban. A Fe­kete-sziget fölött füst- és pá­rafelhő gomolygott Itt-ott sárgás tűznyelvek csaptak fel. Megbabonázva néztük a természeti csodát. Gépünk át­repült a sziget fölött, majd irányt vett Skócia felé. (APNJ Z HU > >UJ o < < > m x H i/l UU </> U L. H. KASTER MAURITÁNIAI ŰTIJEGYZETEI H omok és tűző nap. A vakító fény metsző fájdalmat okoz az ember sze­mében. Évszázadok alatt alig változott Itt az élet. Most azonban kitudódott, hogy a föld méhe olyan masebeli kin­cseket rejteget, hogy a hét­százezer mauritániai mind­egyike ldővej módos ember lehet Hiányzó vasút és háromszázezer teve Mauritánia 1930 ban vált függetlenné Nincs vasútja, sem aut6út]a, nincsenek ka­tolikus misszionáriusai, sem egyházi Iskolái Viszont leg­alább 300 ezer tevével, kb 9gymlliió marhával és sza márral, mintegy ötmillió Juh val és kecskével dicsekedhet az ország Mauritánia 1960 lg olyan szegény voľ hogy a lakos •iág még csak nem ls álmod .hatot! saját fővárosa felépíté -iéréről Csak 'később szemei ték ki a pa (vidéktől tíz kilo méterre a homokdombok kö zött az új főváros — Nouak •:hott helyét. Nouakchottnak most hétezer lakosa van. A ritkán lakott Maurltánlá nak csak egy tengeri klkötó ie van — Port Ettenne. Nagy kincs a vfz. Egy új forrás felfedezése nemzeti ünnepnek számít. Vallási türelmetlenség A maurltánlaiak alacsony termetűek. Bőrük világos, ha­juk sima és hosszú. A legen­dák szerint elődeik a Földkö­zi-tenger partvidékéről ván­doroltak be, jó katonák és vállalkozó szellemű kereske­dők voltak. Nemcsak áruikat, hanem még az Ivóvizet is bor­sos áron tukmálták az ttteni tö-zsekre. Ezek a szenvedé­lyes utazók türelmetlenek voltak a másvallásuakkal szemben. Az őslakó berberek behódoltak az araboknak, és felvették a mohamedán val­lást A Jövevények egyik ke­zükben a Koránnal, a másik­ban karddal az egész ország­ban elterjesztették vallásukat Európalak a XV. században tűntek fel a mai Mauritánia területén Egytdőben jelentek meg a portugálok, a spanyo­lok. az angolok és a franciák Nagy B-ltannla szabad kezet adott Franciaországnak, s en nek fejében Franciaország el­ismerte Anglia gambiat érde kéltségét. A franciák nem tudták könnyen meghódítani a maurltánlaiakat. akik Idő számításunk első százada óta Itt éltek Csak 1905 ben „paci fikálták" óket azaz „csiüapl tották le a kedélyeket". án> a kormányzás ezután Is ne héz volt. A második világhá ború után a maurltániaiaknak is kedvük szottyant a politi­kai függetlenséghez, s a tör­zsi és papi uralom viszonyai között fellángolt a politikai harc tüze. Chinguettt oázis valaha a mohamedán világban 11 me­csetjéből volt híres. Már a XV. században ide zarándokoltak az arabok. Ma a mecsetek ro­mokban hevernek, s csak egy minaret meredezik. Minden augusztusban no­mádok találkoznak az oázis­ban, hogy kegyelettel adózza­nak a szent helyeknek, meg hogy lakmározzanak az itte­ni nagyon gazdag füge termés­ből. Pálmafák tövében szür­csölik a sűrű teát, közben po­litikai és vallásf témákról csevegnek. Esténként rituális táncokat lejtenek. Felvirrad aztán az a nap, amikorra a füge elfogy, a puskaport és a sót előnyö­sen elcserélik juhokért és kecskékért, a lányokat férj­hez adják, a tevéket felmál­házzák, megisszák az utolsó csésze teát, és lassan őtnak Indulnak, hogy csak egy év múlva lássák viszont Chin­guettit. A sátrak árnyékában mul­lák tanítják az Ifjúságot az iszlám hit igazságaira és az arab betűvetésre, idős mara­búk. a Korán és a törzsi szo kások szakértői teveháton egész könyvtárakat hordoznak magukkal A Szahara határán, félig betemetett mecsetekben ősi arob művészeti kincsek rejlenek. A függetlenség útján Mauritánia Iszlám Köztár­saság első képviselője a fran­cia parlamentben Ahmed Ould Babanah, az Entente Mauri­tanten nemzeti politikai párt alapitója volt Amikor megkí­sérelte társadalmi reform­programjának vágrehajtását, a konzervatív körök, az idős muzulmánok és a fiatal ér­telmiség létrehozták ellen­pártjukat — a Mauritániai Átcsoportosítás Pártját (PRMJ, melynek vezetője, Suletman 1956-ban választási győzelmet aratott Babona fölött. Sulei­man összejátszott a marokkói királlyal, aki igényt tartott Mauritánia bizonyos területei­re. A marokkói csapatok több helyen átlépték a határt, és elfoglalták a határ menti te rületeket. Véres testvérhábo­rú réme kísértett a láthatá­ron, s a helyzet csak nagyon lassan rendeződött. Profitét sejtelek a •••• Mokhtar Ouold Daddah kor­mányfő a legelőrelátóbb nyu­gat-afrikai államférfi híré­ben áll. Harcias törzsből szár­mazik, apja sejk volt, s fiát a párizsi Sorbonne-on tanít­tatta Mauritánia két évvel ez előtt még túl szegény volt ah hoz, hogy szilárd államveze­tés! rendszer épüljön kl. A helyzet azonban rohamosan Első számú problém ma a vízkérdés volt. Hat évig tartott, míg megoldották az épü­lő bányák vízellátá­sát. Utána a szállítás okoz nagy fejtörést. A szakértők két meg­oldást ajánlottak: egy 300 km hosszú vas­úti fővonal építését Fort Gouraud és Villa Clsneros (spanyol ki­kötő) között, vagy sgy 650 km hosszú vasútvonal építését Fort Gourand-tól Port­Etlenne-ig. Mindkét építkezés óriási költ­séggel jár. Mivel az utóbbi időben Port­Étienne közelében vá­ratlanul újabb hatal­mas vasérckészletre bukkantak, a második tervet fogadták el. A MIFERMA német és olasz részvényesei nö­velték tőkéjüket. MAURITANIABAN NINCS ÜJSAG, S A Az építkezésnek a VILÁGESEMÉNYEKRŐL TRANZISZTO- közeljövőben be kell ROS RÁDIÖKBÖL ÉRTESÜLNEK. fejeződnie, s akkora mauritánla vasérc változik. A franciák már 1934- Port-Étienne-en keresztül el­ben tudták, hogy Mauritániá- Jut a viIágplacr a. Naponta ban rendkívül gazdag vasérc- M„„„_ , lelőhelyek vannak, ám csak ízezen é™ nt a egymillió 1963 ban alakult egy francia- tonna kivá10 vaser c hagyja kanadat vegyes társaság, a m a) d e l tengeri úton az or­MIFERMA (Mindé de Fer de szágot. Mauritánia a Jövőben Mauritanie) e roppant ércgaz- hatmillió tonnára akarja nö­dagság kiaknázására. A szak vélni évi vasérckivitelét s értők szerint az itteni lelőhe- . , . ., lyek mintegy százmillió ton- alapján a MIFER, na 60 százalékos vasércet M A jövedelmének a felét meg-: tartalmaznak. szerzi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents