Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-20 / 78. szám, szombat

ELLENŐRZŐ LATOGATAS A FELBARí VENDEGLÖBEN Meglepetés a hűtőszekrényben Penészes hurka és lágyszívű üzemvezető • Csak a tizedesvesszőt írta rossz helyre A felbéri vendéglő hihetetlenül el- nagy sietségben csak a forgalomban hanyagolt ivóhelyisége zsúfolásig levőket cserélgeti, megmártogatva a volt tömve, amikor délben a Duna- zavaros lében. szerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság — Milyen fertőtlenítőt használ? — ellenőreivel beléptünk. Az asztalok érdeklődik a Járási egészségügyi el­körül és a pult előtt munkaruhás em- lenőr. berek hörpintgették ebéd utáni sö- — Mit is? Nal Hogyishtvjákot!... rüket. A csapos fürgén sürgött-forgott. Segítsetek márl — fordult zavarában Mérte a pikoló sört és a deci rumot, a pult előtt állókhoz Herberger Lász­Egy szempillantás alatt már előttünk ló. Valaki Iisoformot mond, van aki is állt a két deci pálinka, egy korsó hipermangán és valaki Jar-t. és egy pohár sör, vodka, és egy po­hár szóda. így megrakodva a fűtet­— Ez az! Jari Jar! — örvendezik Herberger. De hiába kérjük, mutassa len hátsó szobába vonultunk. Figyel- meg legalább az üveget, az csak nem mesen megvizsgáltuk a kimért italt, akar sehonnan sem előkerülni. Jól mért a csapos. Nehéz is lett vol­na csalnia, hiszen sokan álltak köríi­Az egészségügyi munkatárs rosz­szallóan csóválja a fejét, a halsalá­lötte. Az egyik ellenőr a pulthoz lé- tás tálak felett is, majd kinyitja a pett. — Mit fizetünk? hűtőszekrény ajtaját. Leírhatatlan bűz csapja meg az orrunkat. A kikap­A csapos hevenyében kiállította a csolt hűtőszekrényből egymás után számlát. kerülnek napvilágra a „csemegék": — Két deci pálinka, egy pikoló penészes sült vagdalt hús, egy üveg sör, vodka, egy korsó sör, egy szó- majonézes krumplisaláta és egy tál da... összesen kérem szépen 19 ko- megzöldült hurka hosszúszőrű penész­rona 80 fillér I — Lesz szíves egy másodpercre? — hívta magával a hátsó szobába az el­lenőr. A csapos hirtelen gyanút fogott. — Minek? Majd mikor az asztalunkon megpil­szel körítve. Lehetett jó másfél kiló! Közben megérkezik Nagy Mátyás üzemvezető. — Mit szól ehhez a hurkához? — Elromlott a hűtőszekrényünk, azért penészedett meg. Le kellett vol­na írni... tudom, csakhogy az em­lantotta az érintetlen poharakat, bernek nincs mindenre idejel Meg az­villámgyorsan javított valamit a szám- tán beteg is voltam ...! ián. Mit jelentsen az a sok rendet­— Eltévesztettem, kérem a tizedes lenség, amit mindenütt tapasztalunk? vesszőt. Tévedésből hat koronának a hatvan fillért — szabadkozott. Ám hiábavaló volt minden magya­Hát kérem, magam mindent nem győzök. Ha én vagyok a szolgálatos, rendet csinálok. De másokkal csak rázkódás; a járási nemzeti bizottság nem fogok veszekednil kereskedelmi osztályának vezetője Rasztgyörgy Gyula elvtárs kérlelhe­tetlenül kirótta a száz korona bün­tetést. Körülnéztünk az újonnan nyílt ven­Igen. Akadnak lágy szívű emberek. Csakhogy lágy szív ide, lágy szív oda, az előírások betartására is kell vala­kinek ügyelnie. S ki legyen az, ha nem a felelős vezető? Az ellenőrök se déglőben. A mellékhelyiségek és a vették figyelembe Nagy Mátyás „bé­szociális berendezés állapota szinte ketűrő természetét", s az észlelt ren­leírhatatlan. A termek füstösek és detlenségért száz korona büntetést piszkosak. Az asztalokon gyűrött, róttak rá. S arról, vajon — Ilyen szennyes abroszok, a pulton felismer- elnéző természettel — továbbra is hetetlén színű törlőrongy, a tartály- megmaradhat-e eddigi beosztásában, ban habos, zavaros öblítővíz. A csa­pos háta mögött ugyan szép sorjá­ban állnak a tiszta poharak, de a a napokban dönt majd a Jednota já­rási igazgatósága. ROMAN ILONA PROTEKCIÓ 'Az újságíró ugyan mindenütt ott­hon van, de sehol sincs otthon annyira, hogy például Ismeretség útján orkán-kabátöt kapjon pult alól, a sarki zöldséges sem tesz el neki Jonatánalmát, és szinte holtbiztos, hogy a szénraktárban 3 kapja a hiaradék porszenst, és még reklamálnia sem illik. Több­éves ténykedésem alatt csupán egyetlen egyszer tapasztaltam, hogy foglalkozásomból eredően előnyökhöz jutottam. A dolog így történt: Egy vidéki városkában jártam. A borbélyüzlet előtt elhaladva, pillantásom megakadt a kirakat tükrében, s erről eszembe jutott, hogy illenék tüskés ábrázatomat kissé rendbe hozatni. A szokott kép. Néhány várakozó. A mester befelezte a pamacsolást és beretváját meglendítve, nyese­getni kezdte a székben ülő sörté­jét. Mi, borbélyhoz járó férfiak, tud­juk, hogy a beretvának ugyanúgy meg van az egyéni hangla — igenis hangla — mint egy hang­szernek. Van halkan suhanó, meg­nyugtatóan percegő és még sokfé­le hangú beretva, de merem állí­tani, hogy a mester fringiájához hasonló hangú beretva ntncs több a földön. Harsogott akár a körfü­rész. A vendég taptsgálásából is látni lehetett, hogy ez a beretva hasznos szerszám lehetett volna a középkori inkvizítorok kezében. A kijárat felé pislogtam. Ejnye, csak nem menekülök el gyáván. Leültem a székbe. A mester lecsapott rám. Számat, orromat, fülemet pillanatok alatt betömte habbal és egy gurtni­darabon fenni kezdte a borotvát. Ekkor történt a csoda. — Szervusz öregem — köszön­tött rám egyik ismerősöm. — Ri­port? Riport? Vagy talán a sport érdekel? Mert ha erről akarsz írni, csak a mester úrhoz fordulj. A mester tétován pislogott. 'A borotva pillanatok alatt eltűnt kö­penyének zsebében. Aztán kinyitot­ta a pult egyik fiókját. A példás rendben sorakozó fehér törülközők alól előkerült egy kicsi beretva. Néhány húzás a gurtnin és a kés az arcomhoz ért. Ezt nevezem beretvál ásnak! Ele­gánsan, halkan, szinte csilingelve, igenis, csilingelve suhant arcomon a csodálatos kés. Körülbelül így beretválhatta a mester segédvizsga idején a vizsgáztat/6 bizottság tag­ját, akitől a jelszabadulás függött. Míg a többi vendég csak közönsé­ges Pitralont kapott, az én arcom­ra finom kölnivizet permetezett. Eddig a történet. Csak még any­nyit, hogy hálából én is megírtam a sportriportot. Hadd lássa a mes­ter, hogy más is tud gavallér len­ni.., AGÖCS VILMOS ITT Ä TAVASZ Köszöntik az évfordulót könyvújdonságait, ezen a kiállításon Ä eútai szövetkezet taeiai meevi- azonban má r tizenkettő a kiállítók , /V. güta l. szövetkezet tagjai megvi száma A csehszlovák szovjet m a. tatták az évi termelési-pénzügyi terv- b o, á , rómárt, NDK-beli ben rögzített feladatokat s célul tuz- kiámt6k sora a z y ldén ké t' ]ugoszlá v ték ki a termelés növelését a gaz- és újabb ND K. beli kla d J ó° al n ö daságosság fokozását. Az állattenyesz- vekszik d°lS° z A ö k felajánlották, hogy A kiámtáso n megtalálható a szo­33 kollektív és egy egyéni vállalás cialista ors7ágok flkadémlai kiad6 i A Szlovák Tudományos Akadémia bratislavai földtani laboratóriu. SSľ^Zí™ ÉS Kk mában Szlovákia mezőgazdasági talajviszonyait vizsgálják. ben dolgozó 49 kollektíva vállalásá- á s folvólratokat > hX«i™»n ™Jľ,ľ jjjFotO: CTK L DubovsgýJ nak értéke 1 600 000 korona. (Cs) het rendelni "eiyszinen (Spáčil felvétele) Harmadszor Brnóban A Pragoexport külkereskedelmi vál- kívül nagy választékú és a világszín­lalat május 10—21 között ez idén har- vonalat megütő termékeit játékok, madízben rendezi meg árubemutató- bőrdíszműáruk, írószerek, sportfelsze­ját a brnói kiállítási pavilonokban, relések, varrócikkek, művirágok, ru­12 000 négyzetméternyi területen ál- haszárítő csipeszek, fagalantéria stb. lítja ki a jövő esztendőre előkészített, képviselik. A legnagyobb szenzációt több mit tízezer különféle termékeket minden bizonnyal a világon jelenleg felsorakoztató mintakollekcióját. A egyedülálló csehszlovák találmány nagyszabású bemutatóra több száz fogja kelteni, éspedig — mint ahogy külföldi vásárló érkezik. készítői elnevezték: X — a gondolko­A kiállító 130 termelővállalat rend- zó ceruza. A ceruza háromszínű, tu­lajdonosa <• ha ránéz arra a színre, Npm7ptlríi7i Imnuwiríáilítáo amelyikkel írni akar, megnyomja I 1 GIII Ĺ GII\U£I MliyVMuiillflú a ceruza alját és az a színű hegy ug-. rik ki, amelyik színre ránézett. Prágaban az Állami Műszaki Könyv- A bőrdíszműáruk jó hírnevét az új kiadó kiállító termeiben Academia 65 f az 0nú táskák, bőröndök, retikülök címmel megnyílt a szocialista orszá- fogják öregbíteni. Modern mintás gok tudományos kiadói által megje- . gumimatracokkal, heverővel kombi­lentetett könyvújdonságok második n ái t gumicsónakkal, műfonalból ké­nemzetközi kiállítása. Március 8-tól szült mosható hálózsákokkal és más 31-ig több mint másfél ezer tudomá- újdonságokkal lepik meg külföldi ve­nyos könyv- es szaklapújdcmságot te- vőiket a termelők. A látszólag cse­kinthetnek meg a tudományos dolgo- kélységnek tűnő ruhaszárító csipesz zók, szakemberek és a tudomány i s ig e n fontos kivitel! cikk, minden iránt érdeklődő nyilvánosság. Tavaly második nap egy vagont szállítunk kilenc akadémiai kiadó állította ki belőle a kapitalista országokba. —va. ÁLMOSAN döcög a vo­^ nat. Es a fülkékben, a folyosókon mindenki ál­mos. Közömbös marad a ha­vas táf, a sziklás szakadék, az elforgó erdő, a hegyek lábához tapadó falu. Zólyom és Losonc között fárunk. Ntncs kedvünk beszélgetni, ki-kt befelé néz, önmagába: tűnődik, gondolkodik. Csak nagyritkán megy el valaki fülkénk előtt, az sem érde kes. Vagy igen? Középmagas, szőke fiatal­ember húzza szét a tolósaf­'ót és mosolyogva bekö­szönt: — Szervusz, Laci! — Szervusz, Pista. — Mész haza? — Megyek. — Mi újság Ostraván? — Nincs semmi. Aztán félbeszakad a kér­lés-felvlet, a vonat alagútba f'jt be. Mintha hirtelen nap­fogyatkozás történne, sötét­ség ölel mindent. Majd né­hány másodperc múlva fény csordul az utasokra, a tár­gyakra. Pista kérdez. — Te is hazamész? — Nem — mondja a bent ülő fiatalember. — Losonc­ra megyek. Ott van dolgom. Stégen voltál otthon? Riportot visz a vonat — Elég régen. — Akkor örülsz? — Örülök. Jó haza men­ni. Nagyon jó. Már az úton jó érzés arra gondolni, hogy hazamegy az ember. — Várnak? — Talán .. Írtak, hogy menjek. Farsang van, álar­cosbál lesz. Ma este rende­zik a művelődési házban. Gondoltam egyet, rajtam ne múljon, és jelszálltam a vo­natra. Otthon leszek az Is­merős lányok, legények kö­zött. — Gyere, ülj le. — Köszönöm — mondja Pista és leül a falubelije mellé. — Mióta vagy Ostraván? — -Máso-Jík éve. — Es meddig leszel? — Tíz évet írtam alá. — Az mit jelent? — Tíz évre vállaltam a munkát. Tízezer korona ju­talom ellenében. — Ha nem bírod ki visz­szatéríted az összeget? — Kibírom. Mért ne bír­nám ki? — Csak mondom. — Jó partiban dolgozom. Folyosókat vájunk. Olyanok vagyunk mint az ürgék. Me­gyünk a föld mélyében elő­re. Százötven métert hala­dunk havonta. Ennyit ír elő a terv. Ha keményebb a kő, tíz méterrel kevesebbet. — Édesanyád nem félt? — Nem. Nem kell engem félteni. Ügyelek magamra. A vonat berobog a máso­dik alagútba. Behunyfa sze­mét a világ. De csak egy pillanatig, megint rohannak felénk a dombok, a havas szántók. Lovinobánya követ­kezik. Félperces megálló. Nincs le- s felszálló utas. A szerelvény lomhán Indul tovább. — f ól keresel? — kérdi Laci. — Tűrhetően — mondja Pista, de nem tudja jól mu­tatni szerénységét. — Nem szabad elárulni? — Dehogyisnem. — Akkor ki vele, ne szé­gyelld! — Szégyellem, mert sok. — Mennyi? — Gyakran négyezer. — Az sok. Nagyon sok. Azért érdemes lemenni. — Elköltöd mind? — Nem lenne jó, ha el­költeném. Ezer koronát a fizetésemből nem is látok. Takarékba megy. Mire költe­nék el annyi pénzt? — Nem fársz sehová? — Járok. Moziba, könyv­tárba, mert olvasni szeretek, de ez nem kerül sokba. Nem kerül Jóformán semmibe. Jó a barátom. Jó magyar fiú. Szeszesitalt nem iszik. Még sört sem iszik. Azt mondfa: minek az? Mire jó? E n se költök italra pémt. Nem azért mentem Ostravára, hogy eligyam a keresetem. — Mire gyűjtesz? — Magam sem tudom. — Sok pénzed lehet. — Nem olyan sok. Mindig költent kell erre, arra. Meg aztán mindig közbelön hol ez, hol az. Nemrégen a nő­vérem ment férjhez. — Tudom. — Kellett a pénz, oszt ki­hez fordultak volna segítsé­gért, ha nem énhozzám, az ostravai bányászhoz. Küld­tem tízezer koronát, örül­tem, hogy segíthetek. Az öcsém még iskolás, ötödik osztályos, ő ts sokba kerül. Szívesen segítek rafta is. Tu­dom, mi az iskolába járni. En is elvégeztem Rozsnyón a bányászati ipariskolát. A HEGYEK közül sík­" ságra fut a vonat. Kattognak a kerekek. Készü­lődés, mozgolódás felzi: Lo­sonc következik. A fülke utasai felnéznek a fiatalem­berre, aki szívesen segít szülein, testvérein, nyilván másokon is. A gyorsvonat megáll. — Mit üzensz haza? — kérdi a fiú Lacitól. — Semmit. Nemrégen vol­tam otthon. Laci elköszön. — Szervusz. — Írj! — kiabál utána a fiú, az ostravai bányász. — Mondd gyorsan a cí­med! — Tóth István, Orlova II. 834 Lazy, okr. Karvtnov. S a fiatalembert, a ripor­tot, viszi tovább a vonat. MÁCS JÓZSEF losonci különlegesség A kereskedelem érdekes, új formá­jának lehetünk tanúi Losoncon. A va­sútállomástól a városba vezető utcán egymás közvetlen szomszédságában két üzletet találunk. Ebben semmi szokatlan nincs, hiszen sok helyen található két bolt egymás mellett. Csakhogy azokban más-más árut vá­sárolhat a vevő. Az említett két lo­sonci üzlet azonban egy és ugyan­azon cikkeket árul: növénymagvakat, műtrágyákat, s a mezőgazdaságban használatos íeiszereléseket. Az egyik bolt a Kerületi Magelosz­tó Vállalaté. Kis- és nagykereskedés, amely a szűk üzlethelyiségben meg­lehetősen nehéz körülmények között végzi feladatát. A másik boltot a Fel­vásárlási Vállalat tartja fenn. Két dudás nehezen fér meg egy csárdában — tartja a szólás-mondás. A szóban forgó két üzlet ugyan éve­ken át megfért egymás mellett. Két­ségtelen azonban, s ezt minden bi­zonnyal az Illetékes vállalatok veze­tősége és a városi nemzeti bizottság illetékes szakosztályának képviselői is elismerik, hogy ez a helyzet na­gyon ésszerűtlen. Losonc ugyan nem nagy város, ahhoz talán mégis elég nagy, hogv valamelyik üzletnek a vá­ros más részébeií biztosítsanak he­lyet. Helybe eseileg olyan elárusí­tóhelyet költöztethetnének, amely ezen a környéken megjavíthatná a közellátást, vagy pedig a két üzlet összevonásával klbővíthetnék az ott­maradó boltot. Az ésszerűségen és a kereskedelmi érdekeken kívül a vásárlók érdeké­ben is állna az említett két üzlet cél­szerűbb elhelyezése. (gálj 1985. március 17. + fľl SZÖ 531

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents