Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-03 / 61. szám, szerda

A sikeres munkához felelősség kell Nem véletlen, hogy a Központi Bizottság legutóbbi határozata hangsúlyozza a felelősség növelésének szükségességét. Nem véletlen, mert — bár azelőtt is gyakran emlegettUk — az új gazdaságirányítási rendszerben a felelősség olyan szerepet tölt be, mely döntően befolyásolja az új irányítási alapelvek helyes érvényesítését, a termelési eredményeket és a jövedelmet is. Ezek után az sem véletlen, hogy a dunaszerdahelyi Járási Építő Vállalat üzemi pártkonferenciáján a kommunisták erről a kérdésről sokat beszéltek. Érthető a dolog, mert,hisz a jövő év elején az építővállalat is rátér az új irányítási rendszerre, s erre alaposan, felelősséggel kell felkészülni. rAz építővállalat tavaly aránylag jó eredményt ért el. Feladatát több mint egymillió koronával túlteljesítette, s bizonyos megtakarítást mutat ki az önköltségeken is. Az üzemi konferencián részletezték az elért eredményeket, de ezen túlmenően rámutattak olyan fogyatékosságokra is, melyek ha nem lennének... Igen, hibák is vannak, és nem lehet szemet hunyni felettük, különösen nem a kommunistáknak, akik felelősek mások — a kollektíva munkájáért is. Persze nem elvont formában, hanem konkrétan, mindenki a saját szakaszán, munkahelyén. Az üzemi pártkonferencián az elvtársak nyíltan bírálták a hanyag munkát. S mivel általánosan bírált jelenségekről van szó — néhány fontos kérdést kiragadok. Az építővállalatnál abból a tényből kell kiindulni, hogy tavaly mintegy 110 építkezést adtak át rendeltetésének, s ebből kiváló minőségben mindössze tizet. Ez a tény bizonyos mértékben fényt vet a vállalat munkájának minőségi oldalára. Ez az arány bizony nem felel meg a követelményeknek! Ki mindenki felelős ezért?. Bizonyára felelősek a szak- és segédmunkások. Maguk a villanyszerelők, az asztalosok, a vízvezetékszerelők tudják a legjobban, hol, milyen munkát végeztek, s miért bírálta munkájukat a beszámoló. A vállalat részlegein általános jelenség, hogy az emberek elnézőek egymással szemben. Különösen megnyilvánul ez az anyagpazarlásban. Íme néhány példa: az építővállalatoknál a talicska valamikor több éven keresztül szolgált, ma azonban úgy bánnak vele, hogy legjobb esetben is néhány hónapig tart. A vállalat egy év alatt 150 talicskát cserél ki... Azt gondolhatja valaki: na már a talicskából is ügyet csinálunk?! Hát igen, eléggé sajnos, hogy ügyet kell belőle csinálnil Ugyanis, akinek otthon is van talicskája, az tanúsíthatja, hogyan bánik vele, s hány évig szolgálja gazdáját. Ez a gazda ügye. Miért ne lenne hát a közös vagyon a köz ügye?! Szolgálhatok más példával is. Hogyan bánnak az építkezéseken a fél téglákkal? Az alapokba temetik! Pedig hát a fél tégla is érték — két fél egy egész, s akit a dolog közelebbről is érint, kiszámíthatja, hogyha az építővállalatnál néhány ezer fél téglát betemetnek, mennyivel károsul a vállalat. Persze ez csupán az érem egyik oldala. Könnyű azonban megmutatni a másikat is. Mennyi munkát fektettek például a téglába, míg elkészült, aztán — csupán gondatlanságból — összetörték. Mennyi munka veszett kárba csak azért, mert valakinek nehezére esett a téglát szépen lerakni... Lám, máris egy' újabb kérdés: nagyon bosszantó jelenség, hogy egyesek nem becsülik meg a mások munkáját. A villanyszerelő a kőműves munkáját, a festő a parkettázó munkáját, a vízvezetékszerelő az asztalos munkáját — s fordítva. És az emberek elnézőek, „én megcsináltam rendesen, mi közöm hozzá, hogy más tönkreteszi". «— Általában ilyen választ kap az ember, ha érdeklődni próbál. Legjobb esetben is azt a feleletet kapja, hogy hát „én igazán nem tehetek róla". Valóban nem tehet? Hát valóban olyanok vagyunk, liogy egyik a másikra nem tud hatni, egyik a máslkat nem veszi figyelembe — hát valóban olyan önzők vagyunk, hogy nem érdekel, mit és hogyan végez a munkatárs, az elvtárs? Nem, nem vagyunk olyanok, nem velünk született tulajdonság a közömbösség. S ha valaki közömbös az Iránt, hogy a fél téglákat az alapokba temetik, hogy a vízvezetékszerelő megcsúfítja a kőműves munkáját — az ilyen magatartás meghatározza az ember értékét, s ha a társadalom megszemélyesítője véleményt mondana az ilyen emberről, valahogy így szólna: „Ember, te csak közönséges élőlény vagy, mert megszülettél, de mitsem teszel, hogy ennél több legyél". Igen, az ilyen ember csupán azt figyeli, arra ügyel — de arra aztán következetesen —, hogyan lehet ellógni az időt, mikor járt le a munkaidő, és mennyi van elszámoláskor a borítékban? Jó lenne, ha ezek tudomásul vennék: az új irányítási rendszerben már nem lesz úgy, mint eddig volt. Ezután mindenki érdemei szerint kapja a jutalmazást, olyan arányban kap fizetést, amilyen értéket hoz létre munkájával. Az új irányítási alapelvek szerint a munkások édeke — a minőség mellett — a jövedelmezőség, a takarékosság. Nincs, és nem is lesz helye a felelőtlen munkának! Nem történhet meg olyasmi, hogy műszak után a keverőgépben „felejtik" a betont, s másnap műszakkezdéskor döngetik, püfölik a keverő dobját, hogy a megkötött betont eltávolíthassák — s folytathassák a munkát. Felesleges időveszteség, s azonkívül, vajon mire van ítélve az ilyen „döngetett" betonkeverő? Lehet itt felelősségről beszélni? Az emberek sokszor számításból csinálnak valamit, s ez a valami olyan, amit nem szívesen vernek dobra. Csakhogy, ha szöget teszünk a zsákba, nagyon nehéz titokban tartani, mert kibújik. így fűztem a gondolatot, amikor az üzemi pártkonferencia beszámolójából megtudtam, hogy tavaly 86 baleset történt a vállalatnál, s még azt a megjegyzést is, hogy nemcsak felelőtlenségből, hanem számításból! A felelőtlenség általános jelenség, s a baleset rendszerint ennek a következménye. De elvétve hallhatja az ember, hogy baleset — számításból. Csakhogy próbálja valaki bebizonyítani, hogy X. Y. számításból ütött az ujjára, s ennek következtében két-három hétre kiírja az orvos, és aztán az illető „betegállományban" otthon elvégzi ügyes-bajos dolgát (főleg nyáron?) Bizonyítható ez, vagy sem, tény azonban, hogy valójában Ilyen esetek is előfordulnak. Az üzemi pártkonferencia mindezt bírálta. Ki mindenki felelős ezért? Bizonyára felelősek a mesterek és építésvezetők is. A pártkonferencián elhangzott hosszú beszámoló és vita is jelezte, hogy a mesterek nem mindig teljesítik kötelességüket, gyakran magukra hagyják az embereket, nem osztják ki a munkát, a munkásokat magukra hagyják, s azok gyakran nem tudják, mit csináljanak. Így előfordul, hogy a munkás legjobb szándéka ellenére sem dolgozhat, nem tudja mit tegyen, s áll, vagy ül tétlenül, és kapja az órabért az állási időért. A vállalat pedig túllépi a béralapot — tavaly például több mint hatszázezer koronával. Ez aztán a jövőben senkinek sem lesz érdeke, nem léphetik át a béralapot, mert csupán annyit osztanak szét, amennyi a kötelező befizetések után marad. Hogy több maradjon, mindenkinek — s most aztán kivétel nélkül —, munkájával több, nagyobb értékeket kell létrehoznia. Ugyanis csak azt oszthatjuk szét, amink van. Száz koronából nem oszthatunk szét kétszázat — ez érthető. A kommunisták felelőssége kétszeres. Saját munkájukon kívül felelniük kell a többi dolgozók munkájáért is. Nem mintha a pártonkívüliek nem tartoznának felelősséggel munkájukért. Munkájukért mindenkinek felelősséget kell vállalnia — a kommunisták azonban azért is felelnek, amit mások tesznek. Ez érvényes általában. A konkrét felelősséghez azonban mindenkinek ismernie kell pontos feladatát, azt, hogy miért felelős. Az építővállalat kommunistáinak — valamennyi részlegen konkrét feladatokat kell vállalniuk, éspedig olyan feladatokat, melyek többet jelentenek a kötelességnél, amelyek nem formálisak, hanem teljesítésük elősegíti a jobb eredmények elérését. A járási építővállalat nagymegyeri, somorjai és dunaszerdahelyi részlegén egyaránt a kommunistáknak olyan politikai s nevelőmunkát kell kifejteniük, hogy az említett és nem említett fogyatékosságokat mielőbb kiküszöböljék. A vállalatnak az idén Is igényes feladatokat kell tel-. jesítenie. A cél szóbeszéddel, prédikációval, nehezen érhető el — ám annál jobb eredményre vezethet a tett, a személyes példamutatás. KEREKES ISTVÁN Követésre méltó Az érsekújvári Elektrosvit fiataljai' az idén sem feledkeznek meg a fesztiváli alapról. Az I. alapszervezet kezdeményezésére a gyűjtésen kívül az üzem fiataljai két vasárnapi műszakot dolgoznak le azokon a részlegekben, melyekben a terv teljesítésben lemaradás mutatkozik. így kettős célt érnek el; behozzák a lemaradást és a szerzett pénzt a fesztiváll alapra juttatják. Azok a fiatalok, akik az adminisztrációban dolgoznak, a tavaszi nagytakarításból veszik ki majd részüket. —né— Tanulnak a jövő szakemberei A Kelet-szlovákiai Vasműben a szakkáderek utánpótlásának biztosítása céljából már harmadik éve működik az üzemi szaktanintézet, ahol Jelenleg 1700 fiú és lány készül jövő hivatására. Ebből a tantermek és az internátus! elhelyezés hiánya miatt csak 430-an laknak helyben. A többiek az ország különböző üzemeiben tanulják szakmájukat. E szaktanintézet diákjai már a gyakorlati munkában is részt vesznek. A tanterv alapján váltakozva egyik héten az iskolában, a következő héten gyakorlati oktatáson, Ili. műhelygyakorlaton vesznek részt. Külön-külön a választott szakoknak, — vasesztergályosok, marósok, géplakatosok, elektromechanikusok, villanyszerelők, acélkonstrukciő-szerelők, autómechanikusok, műasztalosok, vasöntők, kazánkovácsok stb. — megfelelően. A tanoncok, különösen az első évesek között, sok a magyar nemzetiségű. Itt tanulnak többek kőzött Varga István és Tirpák Béla Abaráról, Konkoly Imre, Kristian Vince, Petres Ferenc Szepsiből és környékéről. Ezek a fiúk, bár kezdetben nyelvi nehézségeik voltak, lépést tudtak tartani a többiekkel. Akadtak viszont olyan első osztályosok ls, akik megriadtak az előttük álló feladatoktól és jotobnak látták az intézetet elhagyni. Érdemes említést tenni a tanulóotthonban elhelyezett tanoncok gazdag kulturális és sportéletéről. Bár a tanulőotthon jelenleg egy régi kaszárnya épületében van elhelyezve, ettől függetlenül a vezetőség részéről minden gondoskodást megkapnak. Több mint 15 sport és kultúrkörben tevékenykedhetnek, színházba, moziba és kulturális előadásokra járnak. Teljesen ingyen kapnak négyszer napjában jó minőségű ételt. Az első évfolyamban havonta 40, a másodikban pedig 60 korona zsebpénzt kapnak és a harmadik évfolyamban már havonta átlag 700 koronát kereshetnek. A Vasműhöz közel — Sacán — már megkezdték hazánk legmodernebb szaktanintézetének építését, melyben 1967-ben 2400 tanoncot helyeznek el. A szaktanintézetben együtt lesznek a tantermek, az internátus és a legmo- . dernebb gépekkel berendezett műhelyek. Minden feltétel adva lesz a szakma minél jobb elsajátítására. Hibát követ el a kilencéves iskolák vezetősége, amikor csak a leggyengébb előmenetelű tanulókat Irányítják" tanoncviszonyba. Elfelejtik, hogy ezekre a tanulókra még három év komoly elméleti és gyakorlati oktatás vár, mellyel sok esetben nem tudnak megbirkózni. Éppen ezért tanintézetünk vezetősége jogosan elhatározta, hogy - az 1965/66-os iskolai évre a tanulók felvételét alapos megfontolás tárgyává teszi és a tanulókat nemcsak toborozni, de válogatni is fogja. KISS ALBERT, az intézet dolgozója. Fűthető kesztyű A pilóták villamos fűtésű ruházatának mintájára újabban fűthető kesztyűket is készítenek. A nylonfonáillal erősített gyapjúkesztyűben szigetelt, hajlékony fűtőhuzalt helyeznek el, melyet az övön függő, hatvoltos szárazelemek látnak el elektromos árammal. Az áram a ruha alatt és a kabátujjakon áthaladó hajlékony vezeték útján jut a kesztyűbe. &CZÔ Í néni Az esthomály Észrevétlenül belopja magút Sánkajalva házal közé. Az utcák elnéptelenednek, csak szél söpör végig a jalun. Akárcsak egy rakoncátlan kisgyerek, belekapaszkodik a fák ágaiba és megkocogtatja a hólepte házak ablakát. Ilyen ítéletidőben, aki csak teheti, nem mozdul ki a szobából. Tamáséknúl vígan duruzsol a kályha. Az ablakon kiszűrődő fény messziről elárulja, hogy bent televíziót néznek. Négyen ülnek a készülék előtt. F elf elhangzik a kacagásuk. A gazdasszony egyszerre csak határozott mozdulattal feláll. Kabátot ölt, kesztyűt húz. — Már^negint mész asszony — szólal meg a férje, de hangjában nem érezni szemrehányást. — Nincs nyugtod. Hatvanötéves létedre még mindig kószálsz. Erzsi néni arcán halvány mosoly suhan át. — Már megszokhattad volna ... Határozott mozdulattal lenyomja a kilincset. A süvítő szél sarkig tárja az ajtót. Erzsi néni megigazítja a kendőjét és szapora léptekkel a művelődési otthon jelé veszi útját. Lába alatt csikorog a frissen hullott hő. Maga sem emlékszik már pontosan, 12 vagy 14 éves volt-e, amikor először lépett színpadra. Húszszor, harmincszor, vagy talán negyvenszer szerepelt? Hány darabot rendezett? Sohasem számolta. Nem készített róla jeljegyzést. Kedvtelésből és kötelességérzetből tette. Nem várt sem köszönetet, sem. hírnevet. Megelégedett egy-két elismerő szóval. A múltkor is azzal fogadták a fiatalok: — Milyen jó, hogy szerepet tanulunk. S ez jólesett. Széles jókedv figyelmezteti, hogy a művelődési otthon közelében jár. Amikor benyit, a fiatalok vidám szóval fogadják: — Már azt gondoltuk, hogy nem tetszik jönni! Erzsi néni homloka ráncba szalad. Tekintetét végighordozza a jelenlevőkön — mintha azt akarná mondani: mikor nem tartottam meg a szavamat? De amikor megszólal, arcán már mosoly ül. — Na, gyerekek, kezdhetjük a próbát. . A próbák alatt szigorú. Megrója, aki nem tanulta meg a szöveget. S a fiatalok úgy hallgatnak rá, ikár az édes1 2 nyjukra. Nem ; sértődnek meg, ha néha egy* ?gy jelenetet háromszor is megismételtet! Régen elmúlt . 10 óra, amikor elcsendesedik a színpad. A szereplők körülveszik Erzsi nénit. A legközelebbi vendégszereplésről beszélgetnek, majd hazafelé indulnak. Az ajtóban megállítja őket Erzsi néni szava: — Odahaza el ne feledjétek megmondani, hogy holnap a szövetkezeti raktárban fel kell szedni a kukoricát. A női munkacsoportra vár ez a munka. Erzsi néninek erre is gondolnia kell. Csoportvezető már 13 éve. A Nőbizottságnak és a Vöröskeresztnek is elnöke. A CSEMADOK járást, illetve központi vezetőségének tagja. Egyszóval Erzsi nénit mindenütt ott találni, ahol munka van, ahol szükség van a segítségre, a jó szóra. Ha valaki azt kérdezi, bírja-e még a sok munkát, így válaszol: — Miért ne bírnám. Csak egészség legyen. Egy-két évig még tevékenykedni akarok. Aki közelebbről ismeri, tudja, mi rejlik a szavak mögött. Nemsokára új, korszerű művelődési otthont kap Gömörújfalu. Ezt pedig be is kell rendezni, hogy öregek, fiatalok egyaránt jól érezzék ott magukat. A színjátszással szerzett pénzt is erre a célra fordítják. A fiatalok távozása után Erzsi néni ts hazafelé indul. Útközben eszébe jut, hogy holnap estére a szövetkezeti asszonyok téli iskolájára is fel kell készülnie, a nőnapi műsort össze kell állítania. Hazaérve papírra veti gondolatait. Még egy röpke percig elmerengve üldögél a kályha mellett, majd pihenni tér, hogy másnap jriss erővel ismét munkába álljon. N. J. VÁLASZ AZ ÜJ SZÓ BÍRÁLATÁRA ÍGÉRTÉK, DE... címmel lapunk január 29-1 számában Alaksa József losonci olvasónk bíráló megjegyzését közöltük. Többek között annak az óhajának adott kifejezést, hogy a losonci állomásról 14,10 órakor Kékkő felé induló autóbusz legalább 10 perccel későbben indulhatna, így a távolabbi üzemekben dolgozók is elérnék ezt a buszt. Továbbá kifogásolta: „Annak ellenére, hogy kérésünk elintézésére Ígéretet kaptunk, mégpedig január elsejei hatállyal, a mai KÉSZÜL AZ AJÁNDÉK Anyukáinknak néhány nap múlva ünnepük• lesz. Hogy nagyobb legyen az örömük, kis ajándékkal mi is kedveskedünk nekik. Az óvodában magunk készítjük ezeket. Igaz, hogy csak papírból lesznek, de szívünk nagy szeretetét tolmácsolják majd a nemzetközi nőnapon. IBachan í&lvétele) napig semmi változás nem történt." A CSAD losonci kirendeltsége a bírálatra a többek között a következőket válaszolta: Nincs tudomásunk arról, hogy hasonló ígéretet tettünk volna. Ellenben a kérdéses autóbuszjárat indulási időpontjának megváltoztatása a járási nemzeti bizottság 1964. december 15-i ülésén is szóba került. Ezt a kérdést a nagyzellői HNB képviselője vetette fel. A kérést akkor jegyzőkönyvbe foglaltuk és tekintetbe vesszük az új menetrend megállapításánál, amely 1965. május elsejével lép érvénybe. A kérdéses autóbusz az említett határidőtől kezdődően a kérelemnek megfelelően, nem 14,10-kor, hanem 14,20kor fog indulni. Így lehetővé válik, hogy azok a dolgozók, akik 14 óráig dolgoznak, és üzemük távolabb van a megállótól, elérhessék a buszt. SVITAL MARTIN, a CSAD losonci kirendeltségének vezetője Két hír Szencről és Modráról A szenei Sokolská és Svätoplukova utcák közötti téren a közeljövőben modern lakónegyedet épít majd a bratislavai Magasépítő Vállalat kollektívája. A építkezési munkálatok júliusban veszik kezdetüket, * az első szakaszban öt négyemeletes, egyenkint 44 lakésegységgel rendelkező és egy 88 lakásegységet magát ban fuglalú épületet építenek fel, A lakásokba az első lakók 1967 elején költözködhetnek be. Szene új lakótelepén ezer lakás épül fel. A bratislavai építők Modrán Is serénykednek. Jelenleg a város közepén három, egyenkint 24 lakásegységből álló épület befejezési munkálatait végzik. A napokban, vagyis a befejezés előtt álló három lakóház átadása után, továbbiak építéséhez fognak hozzá. A tervek szerint négy hatemeletes épület, valamivel később <> !dig egy 25 osztályos tizenkétéves iskula építését kezdik meg. IVAN POHQVEJ ÜJ SZÖ 4 * 1965. március 3,