Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-03 / 61. szám, szerda

Nehéz kezdet után eredményes folytatás K

ét bácsika ballag a bogyai vasútállomásról a falu felé. S mint ilyenkor a zárszámadások idején szokás, a szövetkezetesek jövedelméről beszélgetnek. — A szilasfaknak Jól megy — jegyzi meg többek között az idősebbik — már harmadik éve harminc koronán felül fizetnek egy-egy munkaegy— Azok bizony nem panaszkodhatnak — bólint a másik. A faluba a Csallóközre jellemző kanyargós út vezet. Máskülönben ezen a vidéken egészen közel kerültek egymáshoz a falvak. Toronyirányban Lakszakállastól Szilasig csak néhány perc az út. S ezzel magyarázható, hogy a szil asi szövetkezet csak 554 hektár földet mondhat a magáénak. A közös gazdálkodás kezdetén erre a szövetkezetre sem mondhattak sok jót. Most azonban, mintha kiválna a többi közül. A környék lakossága jó példaként emlegeti, s meg kell jegyezni, nem ok nélkül. A számok tükrében Az aránylag kis gazdaság nagy ösz szegeket fizet a kölcsönök törleszté sére, az adóra, az újratermelés alap ját szolgáló eszközök megvásárlása ra, a szociális alapok feltöltésére és a tagok által a közösbe hozott leltár megtérítésére Az összeg (óval meg haladja a másfél millió koronát, s mégis 31 koronát fizetnek minden munkaegységre. — Tavaly 33 korona jutott egy-egy munkaegységre — mondja Győri László, a szövetkezet elnöke. Az Idén ls megtehettük volna, de mivel a szövetkezet munkaruhát, gumicsizmát vásá rolt a tagok számára, és fizeti he lyettük a betegbiztosítási Illetéket, így két koronával kevesebb lett a munkaegység értéke. Am ilyen körülmények között is szép a tagok átlagos havi keresete Kelemen Nándor a növénytermesztés ben dolgozik, tavaly 443 munkaegysé get szerzett és az átlagos keresete 1145 koronát tett ki havonta. Németh Gyula traktoros átlagos havi keresete 1847 korona, és a Busánszki István állatgondozóé 1929 koronát tesz kl. Az iparban dolgozó szakember ls irigyelhet ilyen fizetést, különösen ha figyelembe veszi, hogy a félhektár háztáji föld mellé a tagnak minden munkaegységre még másfél kiló gabonát és 6 deci tejet ls osztanak. De megérdemlik a szilasl szövetkezetesek. Jól dolgoznak. Minden hektár föld után 243 kiló húst és 527 liter tejet adnak el. Az egy hektárra eső bevételük 8027 korona és természetesen termelésük gazdaságos. A sertéshús önköltségi ára 8,40 korona kilónként, s ezt azzal ls megtetézik, hogy terven felül ls eladnak húst. A jövő Hírnöke! A szilasi szövetkezetet dicsérő két két bácsi csak azt vette alapul, hogy a szövetkezet mennyit fizet a tagoknak. Arról valószínűleg nem tudtak, milyen előnyöket élveznek még a szilaslak Erről is érdemes beszélni, mert ami a szociális ellátást Illeti, azt ls mondhatnánk a szilasiakról, hogy a jövő hírnökei. A gazdaság udvarán szép, tiszta fürdőszoba áll a tagok rendelkezésére, s akárcsak a gyárakban, szekrényekkel ellátott öltözőben váltanak ruhát az állatgondozók. A munkaruhák számára külön szekrények szolgálnak, hogy a kimenőruha ne legyen istállószagú. Szóval a tagoknak nem lehet panaszuk, hogy piszkosan kell hazamenniük a munkából. Azt már több szövetkezetről elmondhatjuk, hogy tagjainak fizetett szabadságot biztosít. így tesz a szilasl szövetkezet ls, s mi több, gondoskodik a nyugalomba vonult tagjairól, és a fiatalokról ls. A nyugalomba vonult tag 120 korona segélyt kap havonta, 2 métermázsa kenyérgabonát egy évre és 25 ár földet, hogy baromfit vagy hízósertést nevelhessen. A házasságot kötő fiatalok 1000— 1000 koronát kapnak, s a legény még egy elválasztott malacot is. Ragaszkodnak a szövetkezethez A szilasi szövetkezetben több a fiatal jelentkező, mint a nyugalomba vonult tag. Itt van például a 74 éves Vlsnyel Gábor bácsi, aki 230 korona segélyt kap az államtól, és ehhez még a szövetkezettől is megkapná a iárandóságot, ha nem dolgozna. Ű azonban Inkább dolgozik, mert amint mondja — így jobban megtalálja számítását De ha mégis meggondolná a dolgot és nyugalomba vonulna, hárman Is jelentkeznének a helyére. A szövetkezetben a 110 tagból 12 szövetkezetes 60 éven felüli, a 25 éven alullak száma pedig 43. Még több lenne a fiatal, egyelőre azonban a vezetőség nem tudja alkalmazni az összes jelentkezőt, mert az egy tagra eső terület csak 5 hektárt tesz ki. Az aránylag sok taggal rendelkező szövetkezetben meg van az az előny, hogy a termésből egy szem sem vesz kárba. Tavaly őszkor is a ••ossz időjárás veszélyeztette a kukorica betakarítását. Kombájnnal nem mehettek a földekre. A vezetőség úgy határozott, hogy részből adja ki a kukoricatörést. Döntése jónak bizonyult, a kukoricát az utolsó szemig és gyorsan betakarította a tagság. A munkaverseny alapja Cseh Gyula főkönyvelő azt állítja, hogy bár ők is fizetnek célprémiumokat az egyes munkákra, mégsem ez az igyekezet elsődleges serkentője. Meg van róla győződve, hogyha például a répaegyelésre nem tűznének ki célprémiumot, a tagok akkor is megjelennének hajnalban a határban, akárcsak máskor. — Nálunk a fő tényező a munkaegység értéke — mondja a könyvelő. — Ugyanis a munkaegység értékét az idén is 27 koronában szabtuk meg, de hozzá számítunk még 5 korona prémiumot ls. így Igazságosabbnak látjuk a jövedelem elosztását. Mert előfordul például, hogy a dohánytermesztés Jól bevált. De ez nem csupán azoknak az érdeme, akik a dohánnyal dolgoznak, hanem azé is, aki 161 kezeli a trágyát, aki 161 szántotta fel a földet stb. és éppen ezért a nagyobb hozam utáni jövedelemből ők ís részesednek. A szllasiak esetében ez a módszer Nem érdemlik meg az apa nevet §

Megrázó adat került a nyilvánosság elé ezekben a napokban. A Szlovák Nemzeti Tanács közlése szerint Szlovákiában 173 000 gyerekre kell tartásdíjat hivatalos közegek bevonásával behajtani. 173 000 gyereknek van olyan apja, vagy anyja, aki a legelemibb szülői kötelességét sem teljesíti és nem hajlandó a legcsekélyebb mértékben sem hozzájárulni gyermeke ellátásához. Ez a megdöbbentő adat arra figyelmeztet, hogy — sajnos — Igen elterjedt kórtünetről van szó és az ellene való küzdelem a legerélyesebb eszközöket Igényli. Igazságügyi szerveink igen helyesen azonnal igyekeznek fellépni az ilyen felelőtlen szülők ellen. Két pél da erre a bratislavai bíróság e heti krónikáiéból: Fülöp László 36 éves, fiatal, Izmos, Jóképű férfi. Tavaly is a vádlottak padján ült munkakerülés és a gyermektartási kötelesség elhanyagolása miatt. Első esetről lévén szó, a bíróság feltételes büntetést rótt rá, bízva abban, hogy ez ls elég lesz a helyes útra térítéshez. Fülöp László ak kor töredelmesen ígérgette, hogy megjavul, leszokik káros szenvedélyéről, az Ivásról, rendesen fog dolgozni és törődik családjával, három gyermekével, Évával, Ludmilával és Péterrel. Eleinte minden arra vallott, hogy Fülöp László új életet kezd. Alkohol elvonó kúrára ment, majd munkásként a Matador-gyárban kapott helyet. Az üzemben meg voltak vele elégedve. Ám a bűnbánat rövid életű volt, fél éw múlva ismét a régi barátok rossz társaságát kereste, egyre gyakrabban tért be a kocsmába, szaporodni kezdtek az igazolatlan munkamulasztások és természetesen mind kevesebb pénz jutott a családnak. A gyárban igyekeztek a lelkére beszélni, de eredménytelenül. Fülöp László végül Is augusztus végén megúnta a munkatársak és az üzemi szervek „prédikációit" és egyszerűen otthagyta munkahelyét. A bíróságon azt mondta, azért, mert szégyellte magát munkatársai előtt. Gyermekei és felesége előtt azonban nem szégyellte magát, hogy nem ad haza semmit, hogy a felesége nyakán élősködik. A kocsmában sem szégyellte, hogy mások fizetnek neki és akkor sem szégyellte magát, amikor részletre vett ballonkabátját, nadrágját és zakóját (melyre felesége vállalt kezességet) eladta, hogy legyen pénze ivásra. Októberben beidézték a járási ügyészségre és Igyekezték visszatéríteni a helyes útra, de az utolsó figyelmeztetés sem segített. Az év utóisó napjaiban ezért az élősködő és apai kötelességeit nem teljesítő Fülöp Lászlót őrizetbe vették. A Bratislavai Járásbíróság a minap tartotta meg ügyében a tárgyalást. Fülöp László Ismét javulást ígért, a bíróbevált, minden tag arra törekszik hogy a gazdaság elérje a tervezett hozamot, mert neki is csak így lesz több jövedelme. És ez sikerül is. Azt tartják a szilasiakról, hogy náluk több here terem, mint máshol szalma. Nem alaptalan a megjegyzés, mert bizony a gazdaság merész terveket tűzött ki. Az évelőkből 55 mázsás átlaghozamot vár, a gabonaneműekből 30 mázsás hozamot hektáronként. Meg kellett érte küzdeni „Eléggé göröngyös úton Jutottunk el Idáig". Dióhéjban így lehetne jellemezni Győri László elnök véleményét. Győri elvtársat 1955-ben választották elnöknek. Volt év, amikor egyegy munkaegységre csak 9 korona jutott a jövedelemből, s ilyen körülmények között a munkaerkölcs bizony nem volt a kívánt szinten. A tagok nem tartották tiszteletben a közös vagyonát, előfordult, hogy hazavitték, amire szükségük volt, a munkában sem jelentek meg pontosan. Mindez nagy gondot okozott a vezetőségnek, ám megtalálta az orvoslás módját. A vezetőség első lépése a házirend bevezetése volt. Aki elsajátított valamit a közösből, megbüntették. Egy gabonakévéért például 5 munkaegységet is levontak. Sőt azt Is büntették, ha a kocsis a lovaknak több herét adott a szükségesnél A munkában meg nem jelent tag is büntetést kapott. Elképzelhető, hogy egy megbolygatott méhkashoz hasonlított a közös. A tagok terrornak tartották a házirendet, a vezetők viszont a fegyelem megszilárdításának. A lényeg az, hogy a szövetkezet gazdasági helyzete javult. Fokozatosan 13, 16, 18 koronára növekedett a munakegység értéke, majd a normák 30 százalékos szilárdításával 30 koronára. Meg kell dolgozni a munkaegysé gért — tartják a tagok — de a becsületes munkának megvan az eredménye. Ma már senki sem beszél terrorról, mert tudják, hogy ez csak a fegyelem helyreállítása volt. Maga után vonta a gazdasági helyzet javulásét, s ezzel együtt a munkaerkölcs megszilárdítását. Ma a vezetőség sen kinek sem vetheti a szemére, hogy nem jelenik meg a munkában, inkább arról kell gondoskodnia, milyen mun kát adjon a jelentkezőknek. Külön senkit sem tüntetnek ki a tagok kö zül. mert a vezetőség azt tartja, amit elértek, az a közös törekvés eredmé nye. Győri elvtárs megindokolja, miért járnak el így. Ott vannak például az anyasertés-gondozók. Az egyik istál lóban 14 malacot választottak el egy anyától, a másikban viszont csak 12,5 malac elválasztása esik egy kocára. Ennek ellenére nem vetik szemére a 12,5 malacot elválasztó gondozónak, hogy kisebb az eredménye, mert tud ják, becsületesen dolgozott. Szóval a vezetők bírálatukat előre alaposan megfontolják. Ebből ered, hogy a ve zetők és a tagok kölcsönösen meg bíznak egymásban, s ennek eredmé nye, hogy a szilasi szövetkezet egy nagy családdá kovácsolódott. BENYUS JÓZSEF ság azonban már bizalmatlanabbul fogadta ígéreteit és szigorúbbnak mu tatkozott. Fülöp Lászlót egyévi szabadságvesztésre ftélte. Koller Dominik 37 óves, hét gyermek apja. Bár először állt ezért a vétségért a bíróság előtt, a súlyos bitó körülmények miatt a bíróság nem tartotta elegendő nevelő eszköznek a feltételes büntetést. Koller Dominik, aki mint étkezőkocsis pincér dolgozott, szintén az alkohol rabja Az Iszákosság miatt bontották fel vele a munkaviszonyt. Munkahelyén két év alatt 134 napot hagyott ki betegség címén, melyet különféle trükkökkel „önkiszolgáló módon" okozott magának — sós feketekávéval, ecetbe mártott cigarettákkal bármikor hőemelkedóst tudott előidézni. Júniustól nem volt állandó alkalmazása, alkalmi munkával szerezte meg az Italra szükséges pénzt, a hét gyerekre azonban egy fillért sem adott. Családja a legnagyobb nélkülözésben élt, a gyerekeknek nem volt mit enniük. A szomszédok adtak kenyeret az éhező gyerekeknek és ittott kölcsönt az asszonynak, aki végül is kénytelen volt magukra hagyni gyerekeit és munkába állt, hogy fenntarthassa a családot. Az apa ezalatt a kocsmákba, Italmérésekbe járt. A Bratislavai Járásbíróság egy hónappal ezelőtt Koller Dominikot hat hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte az alkoholelvonó kezelést Fülöp Lászlóval ellentétben Koller „túl szigorúnak" találta az ítéletet és fellebbezett. A kerületi bíróság csütörtökön megerősítette az első fokon hozott döntést és így ez az ítélet is jogerőssé vált, — kgy— n tmuiHlpr/ Jiri hümžftliíllľ iH A MARXISTA IRODALOMBIRÁLAT FELADATAI A Csehszlovák írószövetség egy-két héttel ezelőtt — nemzetközi részvétellel — konferenciát rendezett a marxista irodalomkritikáról. A „kritika kritikája" — talán így nevezhetném el a legtalálóbban ezt az értekezletet, amely azóta élénk visszhangot vert kulturális folyóiratainkban. Legutóbb, a február 21-1 számban a RUDÉ PRÁVO is összegező cikket közölt Miloš Vacík tollából. Kétségtelen — állapítja meg —, hogy az utóbbi években nagy felélénkülés volt tapasztalható ezen a szellemi fronton Is. Most elérkezett az ideje annak, hogy a kritikától megkívánjuk a nagyobb filozófiai elmélyültséget, társadalmi felelősségérzetet és a kritériumok kikristályosodását. A megkülönböztető ismérvek válsága kétségbevonhatatlan tény. A cikkíró nagyon helyesen mutat rá ennek objektív okaira is. Elsősorban arról van szó, hogy a társadalmi élet átalakulása, az elavult sablőnok és dogmák kiiktatására irányuló törekvés törvényszerűen lecsapódik abban, hogy a kritika is új utat keres, s ezért előtérbe kerül vitajellege. Ennek velejárója bizonyos fokú bizonytalanság, tanácstalanság, ingadozás és a kritériumok „folyékonysága", mintha a bírálatból kiveszett volna minden norma. Éppen ezért szükséges, hogy előtérbe kerüljön a továbbra is érvényes követelmény: a kritikusnak tudományosan, elméletileg megalapozott megismerésre kell támaszkodnia. Ez annyit jelent, hogy igazodnia kell az alapvető marxista módszertani elvekhez. Ugyanakkor az új iránti érzékét szüntelenül ébren kell tartania. Más szóval, nem ragaszkodhat örökké a kialakult normákhoz, és kritériumokhoz, hanem a konkrét irodalmi helyzetnek megfelelően, felfedve az új törvényszerűségeket, változtatnia kell rajtuk. Bár kétségtelen, hogy a kritikai munkásságból nem lehet kiküszöbölni a szubjektivitást, az egyéni ízlést, leszögezhetjük, hogy a marxista bírálat nem evezhet át az impresszionizmus vizeire. A konferencia egyik résztvevője, J. Opelák körvonalazta annak útját-módját, hogyan kerülheti el a kritikus a szubjektivizmus buktatóit. Munkájának lényegében két szakasza van. Az elsőben arra törekszik, hogy tartalmi és formai szempontból elemezve a művet, tökéletesen megismerkedjék vele és az író szándékával. A második szakaszban a kritikus már a saját szemszögébői tekint az alkotásra, érvényesiti vele szemben az életről és a művészetről alkotott felfogását. M. Vacík ehhez még hozzáfűzi, hogy míg a múltban a kritika becsületes és mélyreható elemzés nélkül, megcsontosodott sémákhoz igazodva általánosított, ma ellenkező jelenség tapasztalható — a részleteket minden oldalról boncolgatják, de elmarad az általánosítás. Márpedig a szintézisről nem mondhatunk le, ha el akarunk igazodni a művészet szélesen hömpölygő folyamának áramlataiban. Az értékek rangsorolása a marxista kritikus alapállásából eredő követelmény. Ezért jelentkezik sürgetően a feladat: „Az antidogmatizmi^stól térjünk át az értékek pozitív osztályozására... irodalmunk útjainak konkrét felmérésére és egyengetésére". NEMZETI ÖRÖKSÉG ÉS INTERNACIONALIZMUS A PREDVOJ-ról a minap megjelent ismertetésünkben megemlékeztünk róla, hogy a lap 6. számában Dušan M. Janota „Elveszett szlovákok" címmel mintegy harminc neves honfitársáról írt, akikre — nézete szerint — a feledés homálya borul. Ez az állítás szlovák történészek körében a meglepetés erejével hatott s így nem csoda, hogy a lap 8. számában dr. Ján Tibenský C. Sc„ a történelemkutatás szemszögéből válaszol a cikkre. Kétségbevonhatatlannak tartja Janota megállapítását, hogy a nemzeti öntudatra nevelés során nem élnek eléggé a gazdag nemzeti hagyományokkal. Ezt a tényt közvetlen kapcsolatba hozza a személyi kultusz Időszakával, s főleg az úgynevezett burzsoá nacionalisták elleni kampánynyal, amely ebben a vonatkozásban ís éreztette áldatlan hatását, örvendetesnek tartja a Predvoj kezdeményezését, hogy ezekhez a kérdésekhez nyúl és felhívja rájuk a nagy nyilvánosság figyelmét. A cikk érdemi részében azonban vitába száll Janota egyes nézeteivel. Érdekes például az a gondolatsora, amelyben tényekkel érvelve kifejti, hogy a Janota által emlegetett „elveszett szlovákok" döntő többségéről számos monográfia és más kiadvány jelent meg, de ezek nem találtak nagy visszhangra az olvasók körében. Még ennél is jelentősebb ai a megállapítás, hogy a felsoroltait egy része — nem volt szlovák nemzetiségű. Ezt konkrét tényekkel bizonyítja. A cikkíró szerint Janota abban is téved, hogy nincs nálunk olyan Intézmény, amely rendszeresen foglalkozna a neves elődök emlékének éltetésével, szellemi hagyatékának átmentésével. Ezzel foglalkozik többek között az Akadémiai Történeti Intézetének tudomány- és technika-történeti osztálya. Ezután következik a már elvégzett munka elsorolása (meg kell adni: egészen szép listai), majd egy két elvi jelentőségű megállapítás. Tibenský hangsúlyozza, hogy a mai szlovák marxista történetírás már szűknek tartja a nemzeti hovatartozás szerinti osztályozást. Munkájában érvényesül a területi szempont, vagyis a szlovák tudomány és technika történetébe elsősorban azok tartoznak, akik Szlovákiában működtek és közvetlenül részt vállaltak fejlődéséből, tekintet nélkül nemzetiségükre. A Predvoj eddigi számaiban néhány olyan Írás jelent meg, amelyekből nyilvánvalóan kivehető a nemzeti múlt értékes örökségének átmentésére irányuló tudatos törekvés. Ezt a jelenséget több tényező magyarázza és értéke kétségbevonhatatlan egészen addig, amíg összhangban áll a nemzeti érdek fölött álló és a kommunisták által joggal többre becsült internacionalista gondolatokkal. FIGYELMEZTETÉS IDEJÉBEN A meglepetés erejével hatnak azok a bíráló gondolatok, amelyeket Jaroslav Boček, a kiváló filmesztéta tollából olvashatunk a KULTURNl TVOR3A 8. számában. A meglepetés magyarázata az, hogy a csehszlovák film jelenleg — bátran mondhatjuk — fénykorát éli és a nyugati szakértők nézete szerint vezető szerepet visz a szocialista országok filmművészetében. Erről tanúskodik különben számos nemzetközi elismerés, fesztiváli dfj is. Mégis: mi az, ami Boček szerint „hiányzik filmművészetünkből?" • Filmművészetünkből kiszorult az átlag. Ehelyett vagy kiváló, vagy kimondottan gyenge alkotások kerülnek a mozik vásznára. Paradox helyzet alakult ki: a művészi alkotások többnyire közönségsikerrel járnak, míg a silányak gyorsan letűnnek a programról. O Néhány kitételtől eltekintve, erősen érvényesül az a törekvés, hogy a 'filmek időszerű társadalmi kérdéseket vessenek fel. Az irodalmi szintet, a rendezői invenciót és a gondolati mélységet tekintve sikeres filmjeinknek irodalmi szintje általában magasabb a mai cseh és szlovák irodalom legjobb művelnek szintjénél. Ezzel szemben túlságosan gyakran hiányzik a mesterségbeli tudás, s enélkül a filozófiai igényesség mit sem ér. © Eltűntek egyes műfajok, például a bűnügyi filmek, csökkent a kalandfilmek és a vígjátékok számá. A rendezők többsége csak nagy művészi alkotásokat akar forgatni, pedig erre mindenki nem Is képes. ® Művészi filmjeink valóban többnyire jók, a könnyű múzsa azonban hamupipőke lett. Nem forgatunk olyan műveket, amelyek más szinten pótolhatnák a nyugati kommersz .alkotásokat. Inkább importáljuk őket. Ennek egyik fő oka, hogy az ilyen filmek forgatásánál nagy mesterségbeli tudásra van szükség. 3 Nincs olyan film, amelyben ne jelentkezne két-három új arc. Kimondottan filmszínészeink nincsenek. A cseh filmnek sohasem volt sztárrendszere, mindig a színművészekre épített és ez hiba. Oj arcok felfedezése szükséges, de nem ér sokat, ha egy-két szereplés után letűnnek, mert hiányzik a színészi egyéniség. Ehhez pedig rendszeres munka szükséges. Nehéz dolog ez, hiszen nálunk nem európai, hanem világviszonylatban a legrosszabbul fizetjük a filmszínészeket. © A lakosság számához mérten Európában nagyhatalom vagyunk a filmgyártásban — évente majdnem negyven film hagyja el műtermeinket. Ezért a saját piacunkból nem élhetünk meg. Sőt mi több, ennyi filmhez a kulturális „hinterland" sem elég nagy. Ezért kell a koprodukciós alkotásokat szorgalmaznunk és bátrabban szerződtetnünk külföldi színészeket is. J. Boček fejtegetését azzal zárja le, hogy a film nemcsak művészet, hanem nagyipar is. Számos sikert érünk el a fesztiválokon, de a nyugati filmpiacokra nem tudunk betörni. Eleget kell tennünk, tehát a filmvállalkozás kereskedelmi követelményeinek is, nehogy a jövőben az elhelyezhetetlen silány alkotások gönce lehetetlenné tegye az igényes kísérleteket és a rangos művészi alkotások forgatását. G. I, 1985. március 3. • fj] SZŐ 5