Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-19 / 77. szám, péntek

FRÉDERIC JOLIOT-CURIE (1900-1958) A CSISZ Központi Bizottságának titkársága a közelmúltban hagyta jö vá a tanulóifjúság ez évi nyári társa dalmi munkájának szervezési elveit és tervét. A diákok nyári brigádakcióit az idén is a CSISZ szervezi, mind a fő­iskolákon, egyetemeken, mind pedig a középiskolákon. Természetesen az önkéntesség elvének betartásával. A főiskolákon és a középiskolákon működő CSISZ-szervezetek mellett if­júsági brigádbizottságok alakulnak. Egyidejűleg megalakulnak a területi és a járási brigádbizottságok is, ame­lyek fő feladata a munkahelyek ki­választása lesz. E bizottságok felelő­sek azért, hogy a kiválasztott munka­hely megfeleljen az alábbi szempon­toknak: aj a brigádmunka valóban segítséget jeleritsen a népgazdaság­nak, b j biztosítva legyen a diákok anyagi érdekeltsége, c) meglegyenek a feltételek a munkahelyeken dolgo­zó főiskolai évfolyamok, illetve kö­zépiskolai osztályok kollektíváinak megerősödéséhez. A fő- és középiskolai tanulók első­sorban az építőiparban, 111. a mező­gazdaságban fognak dolgozni. A ki­lencedik osztályos tanulók az aratási munkálatokban, valamint az erdei gyümölcsszedésben vesznek részt. A kollektív brigádmunka időtartama legkevesebb három hét. A tanulók a népgazdaság bármelyik szakaszán egyéni brigádmunkában is részt ve­hetnek. [smj Kopogjon a csizma sarka VILLÁMINTERJÚ A minap cipőt vásároltam a brati­slavai Hurhan-téri cipőboltban. A pénz­tárnál — meglepetésemre — azt kér­dezték, nem kívánom-e, hogy a cipő sarkára vasat tegyenek. Persze, hogy éltem az alkalommal, hiszen ki ne kívánná tartósítani lábbelijét. Amíg a „sarkalást" végezték, néhány kérdést intéztem Hrebiceková Irmához. • Mióta folytatja ezt a mesterséget? — Már két éve. Ugyanis akkor ve­zették be itt nálunk — tudomásom szerint hazánkban elsőként — ezt a szolgáltatást. Azóta állandóan nagy irántp az ; érdeklődés. N3p .0n .ta 80—100 páf lábbeli is felkerül "a kaptafámra. • Csa/e férji lábbélire tesznek va­i.sat ? .„ • ­— Férfi- és gyermekcipőkre, női sportlábbelire, sőt az idén csizmákra is. • Szívesen végzi ezt a munkát? — Igen, mert jól esik látnom a vevők elégedettségét. £ Íme egy jó - ötlet, melyet csekély fáradsággal, beruházással minden na­gyobb cipőboltban meg lehetne való­sítani, A vevők minden bizonnyal örömmel fogadnák. -ili­felenet a Veronika visszatérése című filmből Több sikeres felújítás és a még mindig nagy tömegsikerrel vetített Vinnetou mellett háttérbe szorulnak a most bemutatott filmek. Jó, szó­rakoztató detektívfilm volt a bolgár Rangéi Valcsanov A felügyelő és az éjszaka, valamint az angol Annekin Besúgók című alkotása. Az egyik hő­se a helyzetkomikumban bemutatott rendőrségi ember, aki a fölösleges túlzások elkerülésével is megmarad pozitív hősnek, a másikban pedig a rendőrségi munka kényes módszerei­vel ismerkedik meg a néző, s bát­ran állíthatjuk: a rendező az ellen­kező lélektani hatást éri el a közön­ségnél, mint amilyet szeretne. Álta­lában mindkét film könnyű, szórakoz­tató, különösebb mondanivaló nélkül. Bolgarin és lljenko szovjet rende­zők közös művét, a VERONIKA VISSZATÉRÉSÉ-T sem tarthatjuk kiugró alkotásnak. Egy vidéken letelepedett kijevi or­vosnő történetének hátterében cse­lekvésének rúgóit akarták feltárni, ám kevés sikerrel. Hősnőjük színte­lenné válik, s az érvek, melyekkel a karriertől futó orvosnő magatartá­sát akarják alátámasztani, eléggé el­szürkülnek a film történetében. Az előző filmekkel szemben, a szür­keség éles ellentéteként emelhetjük ki Ermanno Olmi olasz rendező ná­lunk bemutatott új alkotását, a JEGYESEK-ET A rendező hagyományos témához nyúlt nem hagyományos eszközökkel, ezért lett filmje lebilincselő. A ma­gányosság problémáját feszegeti, de filmjében nem érzünk öncélú filozó­fálást, az elszakadást a rohanó élet­től. Ellenkezőleg, meglepő hűséggel ábrázolja a film az életet, a magá­nyos emberek sivár környezetét, s nem erőltetett, nagyon valószínűnek hihető megoldással érzékelteti azt, hogy csak a beteljesülő szerelem, két ember egymásra találása tudja elosz­latni a magány gyötrő érzését, az élet ürességét egy olasz vasmunkás történetében. Nagyon jő munkát vég­zett a film operatőrje, Lamberto Cal• mi. ' -JT) A jegyesek egyik jelenete meg kell keresnünk a tudomány helytelen felhasználásénak okait, és fel kell vennünk ellene a küzdelmet." F. Joliot-Curie 1953-ban, Budapesten lj] FUMf K Ezekben a napokban az egész vilá­gon megemlékeznek Fréderic Joliot­Curie, a nagy atomfizikus és aktív bé­keharcos 65. születésnapjáról, melyet, sajnos, meg nem ért. Párizsban született 1900. március 19-én egy forradalmár csa ládjában. Életrajzírója szerint édesapja sokat mesélt neki az 1871 párizsi kommün dicső napjairól, és szívébe plántálta a francia szabadságharc legha­ladóbb hagyományait. A tehetséges ifjú a párizsi egyetemen ki­magasló eredménnyel végezte el tudomá­nyait: fizikus és ve­gyész lett. Húszéves volt, ami­kor megismerkedett a a híres Curie-házas­pár egyik leányával, Iren-nel, akiben épp­úgy tudós feleségre és munkatársra talált, mint annak idején apósa, Pierre Curie a felejthetetlen Marié Sklodowskában, a későbbi Madame Curie-ben. Fréderic Joliot apósa és anyósa iránti tisztelet­ből felvette második vezetéknevéül a Curie nevet — így lett Joliot-Curie. Első tudományos felfedezése a fe­leségével közösen végzett munka gyü­mölcse. 1932-ben Sir james Chadwick, a nagy angol fizikus felfedezte a neut­ront. A Joliot-Curie házaspár megál­lapította, hogy a Chadwick által fel­fedezett neutronrészecskék tömege körülbelül egyenlő a protonokéval. A radioaktív atombomlás kimutatása újra felélesztette a régi alkimista gondolatot: valamely elemnek más elemmé való mesterséges átalakításá­nak lehetőségét. . Kb. 1930-ig ezzel kapcsolatban számos kísérletet vé­geztek, pl. ívfény segítségével, de a látszólag átalakult elemek egyike sem állta ki a próbát. A fejlődés fon­tos éve volt 1930. Walter Bothe és H. Becker könnyebb elemeknek, így min­denekelőtt berilliumnak alfarészecs­kékkel való bombázásakor nagy át­hatóképességű gammasugárzást _ ész­leltek. L Curie és J. Joliot-Curie szin­tén kísérleteztek ezen a téren, s 1934-ben a neutronsugárzások okozta magkémia reakciók tanulmányozása útján felfedezték a mesterséges ra­dioaktivitást. E nagy felfedezésért 1935-ben mindketten Nobel-díjat kap­tak. Néhány évvel később, 1938-ban Ot­tó Hahn és F. Strassmann felfedezték az urán maghasadását, ami megnyi­totta az atomenergia felhasználásá­nak útjait. A Joliot-Curie házaspár folytatta e probléma tanulmányozá­sát, és 1939-ben kimutatták az urán­magokon fellépő láncreakciót. Miért nagy jelentőségű ez a felfedezés? Röviden így foglalhatjuk össze: I. Curie és F. Joliot-Curie kimutat ták, hogy az uránmag spontán hasa­dásánál a hasadási termékeken kívül két­három neutron Is fel­szabadítható. Ez azt jelentette, hogy ha egy neutronnal egy atommagot hasítunk, eközben újabb löve­dékek is nyerhetők, melyek két-három to­vábbi magot is hasa­dásra bírhatnak. Amíg minden egyes atom­maghasadáshoz egy lövedékre volt szük­ség, nem lehetett szó a magenergia techni­kai felhasználásáról. A láncreakció lehető­ségének bebizonyítása tehát az atomkutatás további fejezetét nyi­totta meg. Elméletileg bebizonyosodott, hogy akár egyetlen neutron ls olyan meg­hasadási folyomatot válthat ki, amely nemcsak maga szállítja a folyamat fenntartásához szükséges neutrono­kat, hanem a folyamatot elképzelhe­tetlen mértékben meg is növeli. Megszülettek tehát a feltételek az atomreaktor megszerkesztéséhez. Az első atommáglyát Enrico Fermi veze­zetése alatt 1942 novemberében Chi­cagóban helyezték üzembe, ami egy­úttal a modern erőmű elvének meg­születését jelentette. E kísérleti, ún. nulla energiájú reaktoron kívül (nem termelt technikailag értékesíthető energiát) a legrégibb ilyen fajta atomreaktor (Zoé) szintén Joliot-Cu­rie nevével kapcsolódik egybe (1948). A mesterséges radioaktivitás felfe­dezéséért és az atomkutatás terén végzett kiemelkedő munkásságáért Joliot-Curi-et számos tudományos tár­saság és akadémia tagjává választot­ta. Kommunista meggyőződése miatt azonban hazájában mellőzték. 1950­ben a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökségben 1946 óta betöltött tisztsé­gétől is felmentettek. , Nem.ieledkézhé.tünk meg a.bék?­mozgalomban betöltött szerepéről sem. A nemzetköii békemozgalom egyik szervezője és vezetője volt. 1950-től korai haláláig (1958) a Béke­világtanács elnöki tisztségét töltötte be. Amikor 1959-ben a Lunyik III. boly­góközi állomás lefényképezte a Hold elfordult oldalát, a szovjet tudósok az ott felfedezett egyik krátert Joliot­Curiéről nevezték el. Ez a kráter is emlékeztetni fog a nagy kommunista tudósra és emberszerető békeharcos­ra. (djj melték. Szlovákia mezőgazdasági ter­melése ekkor már 21,9 százalékkal több, mint 1936-ban. Még kedvezőbben alakul az áru­termelés. Országos méretben 101,9 százaléknál tartunk, ám Szlovákia 1936-hoz viszonyítva már 168,5 szá­zalékos eredménnyel dicsekedhet. 1962-ben pedig Szlovákia mezőgaz­dasági üzemei megközelítőleg meg­kétszerezik az 1936. évi árutermelést. A cseh országrészek a teljes terme­lésben ebben az évben (1962) az 1936. évi termelésnek 85,9 százalékát érik el, az árutermelés hozzávetőle­gesen annyi, mit 1936-ban. Amint e számokból is láthatjuk, évről évre jelentősen javul Szlová­kia mezőgazdaságának termelési mérlege. Gyakorlati jellegűvé válik tehát a pártnak az a határozata, hogy Szlovákia mezőgazdasági ter­melését fokozatosan a cseh ország­részek színvonalára emeljük. Mert — bár eddig is rengeteg adatot so­roltunk fel — nézzünk csak néhány további számot. 1938-ban az ország mezőgazdasági termelésének csak 23 százalékát adta Szlovákia, 1962-ben már kereken 30 százalékát. Eközben lényegesen megváltozott a termelés intenzitása. Az egy hektárra eső me­zőgazdasági termelés 30,1 százalék­kal növekedett, s mivel ezt a terme­lést sokkal kevesebb emberrel érte el a mezőgazdaság, az egy állandó mezőgazdasági dolgozóra jutó terme­lés az 1938. évi 100 százalékhoz vi­szonyítva a növénytermesztésben 227,1, az állattenyésztésben pedig 374,2 százalékos emelkedést, vagyis átlagban 284 százalékot mutat. Lényegesen növekedett tehát a termelés Intenzitása, s ez nem ma­radt hatás nélkül a mezőgazdasági dolgozók jövedelmének alakulásában sem. Szlovákiában például lényege­sen gyorsabban növekedett a mező­gazdasági dolgozók jövedelme, mint a cseh' országrészekben. Ez egyéb­ként teljesen természetesnek tűnik, ha tudjuk, hogy 1937-ben a cseh or­szágrészekben a lakosságnak 28,3 százaléka élt a mezőgazdasági ter­melésből, Szlovákiában 56,8 száza­léka. Átszámítva tehát Szlovákiában több mint kétszerannyi ember élt a lényegesen kevesebb termelésből. AZ INTENZITÁS NÖVELÉSÉNEK TARTALÉK AI Még nem dicsekedhetünk azzal, hogy a termelés intenzitása terén elértük a cseh országrészek színvo­nalát. Ennek tulajdonítható, hogy a jövedelem terén is van némi különb­ség, bár az államunk nyújtotta segít­ség következtében nem egészen olyan nagy, mint amilyen például az egy hektárra eső termelésben. Ha Szlo­vákia mezőgazdasági termelését a cseh országrészek színvonalára akar­juk emelni, akkor a két évvel ko­rábbi adatok szerint (azóta lényegte­len a változás) megközelítőleg 188 ezer tonna gabonával, 70 ezer tonna hússal és közel 400 millió liter tejjel kellene többet termelnünk, mint az utóbbi évek átlaga volt. Az említett mennyiségek a külföldről behozott gabonának 11,8, a húsnak 84,3 szá­zaléka, s a tej több mint 100%-ra fedezné vajbehozatalunkat. Igen, csak el kellene érnünk a cseh or^ szágrészek mezőgazdasági termelésé­nak színvonalát. Aligha lehet vitás, hogy még- ilyen óriásinak tűnő mennyiség termelésé­hez is vannak tartalékaink. ,Űjra csak az adatokkal bizonyítok. 1962-ben a cseh országrészek répatermő körze­teiben például 7275 korona értékű mezőgazdasági terméket állítottak elő hektáronként. A burgonyatermő körzetekben 5282, a burgonya-zab, termő körzetekben 4684, a hegyvidéki körzetekben 4016 korona értékű volt a teljes termelés. És nézzük hasonló sorrendben a szlovákiai adatokat: 4089, illetve 3039, továbbá 2237 és 2126 korona hektáronként. Lényegé­ben még a kukoricatermő körzetek állnak legközelebb a cseh országré­szek színvonalához. Itt 6871:5126 az arány. Ugye, még ez is elég nagy különbség. Hát még az előbbiek. KÖRZETESÍTÉS, SZAKOSÍTÁS Helytelen lenne azonban, ha a fel­sorolt adatokból olyan következtetést vonnánk le, hogy Szlovákia mező­gazdasági dolgozói nem álltak helyt a szocialista országépítésben. Mert nem erről van szó. Említettem az áldatlan örökséget. A cseh országré­szekben például a második világhá­ború előtt magasabb színvonalon állt. a körzetesítés (sőt talán a szakosí­tás is), mint Szlovákiában ma. A kör­zetesítés és a szakosítás alapot te­remtett az intenzív termelésnek. Nem vitás, hogy ezt a fejlett ipar is be­folyásolta. Szlovákiában a szakosítás még ma is gyerekcipőben jár. A kör­zetesítés is inkább csak az egyes minősítési körzetek adófizetési és áru­termelési feladatainak meghatározá­sakor játszott szerepet. Különösen a kukorica- és a cukorrépatermő kör­zetekben nem alakult még ki az in­tenzív szakosítás. Itt lényegében még mindent termelünk, s így az állatte­nyésztés sem igazodhat az elméleti­leg meghatározott körzet sajátossá­gaihoz. A hegyvidéki, hegyaljai körzetek lényegében Szlovákiában is azokat a termelési ágazatokat ápolják, melye­ket a cseh országrészek hasonló vi­dékei. Itt a szarvasmarha-tenyésztés­re, a tejtermelésre jók a feltételek. Szlovákia hegyi legelőin éppen ol>;an ízletes fű terem, mint a cseh ország­részekben. És most nézzük újra az adatokat: A cseh országrészek hegy­vidéki körzeteiben 100 hektár mező­gazdasági területen megközelítőleg 70 szarvasmarhát (30 tehenet) tarta­nak, Szlovákiában 40-et, ebből kb. 15 a tehén. Az említett körzetek egy hektárra eső tiszta jövedelme a cseh országrészekben 1532,4, Szlovákiában 572,8 korona — az 1962-es adatok szerint. Miért ilyen nagy a különbség? Az állandó rétek átlagos hektárhoza­ma 1962-ben a cseh országrészekben 26,7 mázsa, Szlovákiában 20,5 mázsa. Már itt is nagy a különbség. A le­gelőknél még nagyobb. Ha a szlo­vákiai réteken és legelőkön hasonló mennyiségű (és minőségű!) takar­mányt termelnének, nem csupán az említett 400 millió liter tej termelé­sének a feltételeit biztosítanák, ha­nem többnek is. Van-e lehetőségünk B mázsával növelni a rétek és lege­lők hektárhozamát? Nos, erre már válaszolt a Banská Bystrica-i mozga­lom. TALAJVÉDELEM ÉS TALAJJAVÍTÁS Persze nem csupán a körzetesí­tés és a szakosítás jelent tartalékot Szlovákia mezőgazdasága intenzitá­sának növelésére. Nézzük például a termőtalajt. Az utóbbi másfél évti­zedben lecsapolással és átműveléssel több tízezer hektár terméketlen vagy gyengén termő földet tettünk ter­mővé. És mégis, állandóan kevesebb a szántóföldterületünk. Szlovákia szántóterülete az utóbbi három év alatt 18 000 hektárral lett kevesebb. Ez a terület inkább a termelés növe­lését szolgálhatta volna. Ha figyelem­be vesszük, hogy, gyakran éppen a legjobban termő területeket foglalják le építkezési és egyéb célokra, akkor ez már a termelés intenzitása foko^ zásánál is szerepet játszik. Egy másik tényező a talajjavítás, Ez a legnagyobb tartalékunk. Hiszen Szlovákia mezőgazdasági földterüle­tének mindösze 17%-ára mondhatjuk, hogy jó minőségű termőtalaj. A köze­pes minőségű termőterület is csak 21 százalék, annak ellenére, hogy a talajjavításban már milliárdokat fek­tettünk be. Itt is jogosnak tűnik a türelmetlenség. Részben az ls, mert például a madunicei nagy kiterjedé­sű öntözőrendszert eddig 40%-ra sem használták ki, bár agronómusaink előtt világos, hogy az öntözés 30— 120%-kal növelheti a hektárhozamot. A többi öntözőberendezés sincs kel­lőképpen kihasználva, holott Szlová­kia mezőgazdaságát évek óta száraz­ság sújtja. Hasonló a helyzet a trá­gyagazdálkodás terén is. Istállótrá­gyáink tápanyagvesztesége méghalad­ja a 20 százalékot. A talajerő pótlá­sánál, a termelés Intenzitásának nöi velésénél ez is sokat jelentene. Még sok minden kívánkozna papír­ra azzal kapcsolatban, mennyi a tar­talékunk a mezőgazdasági termelés intenzitásának növelésére. Agronó­musaink, mezőgazdasági szakembe­reink azonban jól ismerik a termeié* intenzitása növelésének lehetőségeit. Sok problémát megoldottak, sok még a tartalék. Mindannyiunk érdeke, hogy kihasználjuk őket. Bízzunk te­hát abban, hogy a párt programját, Szlovákia mezőgazdaságának a cseh országrészek színvonalára történő emelését fokozatosan megvalósítjuk. Sőt, bő vízkészletünk alapján az az állítás sem túlzás, hogy egy-két évti­zed múlva a világszínvonalat is ostromolhatjuk. Ez nem csekély mér­tékben a mezőgazdasági dolgozókon is múlik. HARASZTI GYULA 1965. március 19. * (Jj SZÖ S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents