Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-18 / 76. szám, csütörtök

Vargáné a nagypapára nézett. — Már megint pipázni akar? Min­dig csak pipázik. Egy percre sem tud meglenni nélküle. Az öreg Varga felemelte a kezét. — De ha nem Jön. — Majd jön. Nyughasson. Az öregnek hiába beszélt a menye. Dohogott magában. — Szívom én, ha nem tetszik ne­ked, akkor ls. jó a füstje. Ha sajná­lod, akkor ls szívom. És mit csinál­jak, ha nem jön? Kihűl az étel. Mindig várat magára. Persze, ő a gazda... — Az étel nem hűl ki! Maga hűl­hetne már ki. — Meglesz az ls, csak várhass. Vargáné hátat fordított az öreg­nek, gyűlölte, legszívesebben megölte volna. Az urára nem haragudott, hogy késik. Az ő jogai sérthetetle­nek. Itt még mindig ő a gazda. Vargának az volt a szokása, hogy templom után a komáival elpolitizált egy keveset. Ilyenkor néha két óra­kor ebédeltek. A két gyerek, a Laci, meg a Péter rendszerint eltűntek ebéd nélkül. Laci tizennyolc múlt, Péter nála két évvel később született. Laci ipariskolába járt, Péter a szö­vetkezetben dolgozott. Egyszerre mindkettőjüket nem taníttathatták. Lacit se szívesen engedték. Jól jött volna az ő keresete is. De Laci ma­kacs, meg a földet se szereti valami nagyon. Nem az apja vére folyik benne. Neki a gépek kellenek. Még egy év, és leérettségizik. Péternek meg mindegy. Ahogy van, úgy van. Pétert nem zavarja semmi. Ha na­gyon kell, hát dolgozik, ha lehet, jobbra balra ténfereg. Mostanában egyre inkább issza a bort. Ha szid­ják érte, csak hallgat. És nem is ér­demes szidni. Az öreg Varga már nem törődik vele. Csak a fizetését veszi fel az irodában minden hónap­ban. Péter azzal se törődik. Pénzt mindig lehet szerezni, és szerez is annyit, amennyire szüksége van. Laci kijött a szobából. — Anyáin, nem gondolja, hogy éhes vagyok? — Majd eszünk, ha Jön apátok. — És ha estig nem jön? Vargáné a fiára meredt. — Akkor estig várunk! — De én be akarok menni a fa­luba. — Az öcséd már elment, te is me­hetsz ha az jobban tetszik. A vitát cslzmakopogás szakította félbe. Megjött a ház ura, Varga Sán­dor. — Asztalhoz! — mondta. Mintha a teheneket parancsolta volna helyükre. Az öreg feíkászáló­dott, ďe mielőtt leült volna az asztal mellé, "pipájából tenyerébe verte a hamut. Az asszony a kenyeret az ura elé tette. Csak utána hozta a levest. — Péter hol van? — Mehetnékje volt..,. — mondta az asszony. — Aki nem ebédel, nem kap vacso­rát sel Laci úgy nézett az apjára, mintha most látná először. Pedig ezek a szavak majdnem minden vasárnap ugyanígy elhangzottak a csendes konyhában. Ugyanilyen keményen, ugyanilyen könyörtelenül. S Laci minden alkalommal ugyanígy nézett az apjára. Előbb igazat adott neki, csodálta benne a keménységet, ké­sőbb fájni kezdett valami a mellében, ha az apja kimondta az ítéletet. Ta­valy nyáron már legszívesebben haza se jött volna, mert az apja Iránt ér­zett tisztelet megszűnt. Egyre idege­nebb lett az apja, idegen, akit csak ismer, aki még parancsolhat az apa jogán, de egyébként semmi sem köti hozzá. Elhiszi, hogy az apja a ma­ga igazát bizonyítja minden vasárnap azzal, amit mond, de tudja már, hogy ez nem igazság, hanem kegyetlenség. Szerette volna ezt mondani, de nem merte Félt tőle. Szótlanul kanalazták a levest. Var­gáné kendője hátracsúszott. A tá­nyért a tenyerén tartotta, mintha va­lahová sietne, mintha sürgetnék. Ti­zenkilenc éve, mióta ebben a házban él, belerögződött a mindig ugrásra kész várakozás, amely az ura szem­villanásnyi parancsait felfogta, és el­lenvetés nélkül teljesítette. — Mikor mész vissza? — kérdezte Lacitól az apja. — A koraival. — Maradt még pénzed? Laci nem értette hirtelen, mit akar apja a pénzzel. Huszonöt koronát ka­pott az elmúlt vasárnap, s már haza is alig futotta az autóbuszjegyre. — Elfogyott mind. — Elfogyott? Tudod, mennyit kell nekem gürcölnöm rongyos pár gara­sért? — De apu ... — Csend! Kosztot kapsz, lakást kapsz, mire fogyhat el a pénzed? Laci hallgatott. Mit magyarázza ap­jának, hogy a városban nem evésből, meg alvásból áll az élet, hogy léte­zik mozi is, meg ... hogy aki tizen­nyolc éves, annak lányismerősei ls vannak, és hogy az osztálytársai nem huszonöt koronát költenek. És, hogy a barátai előtt mindig szégyenkeznie kell, mert nincs pénze. Az apja ezt úgy se értené meg. Felállt az asztal mellől. — Hová mész? — kérdezte az any­ja. — El. — Legalább az ebédet edd meg. — Már nem vagyok éhes. — A fiatalűrnak nem tetszik már az itthoni koszt? Majd még kellene! — Hagyjátok azt a gyereket... — Maga csak hallgasson. Ez nem tartozik magára. Én nevelem, én dol­gozom, hogy tanulhasson a fiatalúr, s köszönet helvett felugrik az asztal mellől. Laci az utolját nem hallotta, mert mikor az apja újra rákezdte, már az utcán volt. Gál Sándor: N agy­világos ablak Vargáné ekkor vitte el a levest az asztalról. Laci a kocsmába ment. öccse ott ült az egyik asztalnál néhány barát­jával. Előttük féldecis poharakban állt a Pálinka. Péter már részeg volt. Hangosan beszélt. — Gyere ide, bátyám! gyere, igyál egy féldecit, ne félj, nem halsz meg tőle. i— Ne igyál Peti — mondta Laci. — Ne igyak? Hát mi csináljak? — Gyere haza! t— Ne igyak, és menjek haza! Miért menjek haza? Miért? Itt na­gyon jól érzem magamat. Okos vagy te bátyám. Jól kitalálod, hogy mit kell tenni. — Ne kiabálj, olyan hangosan! — Már azt se szabad? Ezt is Jól kitaláltad. Mindent Jól kitalálsz. Azt hiszed, én nem tudnék mindent Jól kitalálni? Azt hiszed? — Nem hiszem azt. — Hát mit hiszel? Mondd, mit hi­szel? — Nem vitatkozom veled, részeg vagy. — Részeg vagyok. Jól van, ha te mondod, biztosan az vagyok. Neked ezt jobban kell tudni. Te jársz Isko­lába. Lehet, hogy én most azért va­gyok részeg, mert te iskolába jársz. Ha én járnék iskolába, lehet, hogy most te volnál a részeg. Mert... Péter nem fejezte be a mondatot. Lenyelte a fél deci rumot, és nézett maga elé. Lacin borzongás futott vé­gig: „Ha én járnék iskolába, lehet, hogy te volnál részeg..." — Ne viccelj — próbált Laci mo­solyogni, de a mosoly nagyon keserű­re sikerült. — Én nem szoktam viccelni, én dolgozni szoktam, meg inni, érted? Dolgozni meg innil És hagy; nekem békétl Menj a fenébe az okos bará­taid közé, nekem jó Itt is. Józsi bá­csi — kiáltott a kocsmáros felé — hozzon még négy felet. Laci Intett a szemével a söntés mö­gött álló kocsmárosnak, de az fel­vonta a vállát, mintha azt mondaná: „Az üzlet, az üzlet, én kocsmáros va­gyok, ha valaki rendel, akkor kiszol­gálom". — Nagyon okos az én bátyám — magyarázta Péter a barátainak —• mindenhez ért. Terveket rajzol, gé­peket, alkatrészeket. Hé — kiáltott rá —, vasvillanyelet tudnál-e rajzol­ni? Jő, sima vasvlüanyelet. Olyant, ami nem tör vérhólyagot, csak a bőrt keményíti meg ... — Hagyd abba a marháskodást... — Abbahagyom, ne félj. Neked már nem kell félned. Se tőlem, se a villanyéitól. Másodéves katona volt Laci, mikor meghalt a nagyapa. Három napi sza­badságot kapott, de már csak a te­metés után ért haza. Nem is nagyon bánta. Csak a szülei voltak otthon. Apja komoran beszélt vele, mintha nagy gondjai volnának. Az öccse után kérdezősködött. — Elment — válaszolt az apja. — Mind Itt hagytok. Ez a köszönet. — Elment? Hová? — Nem írta meg? — Nem levelezünk. — Iskolába Jár.., — Az is baj? — Mind itt hagytok. Egyiteknek se Jó itthon? — Jó itthon — próbált Laci ellen­kezni, de látta, hogy az apját nem győzik meg a szaval. S maga se hit­te, amit mondott. — Csak mondjátok, te is, meg ő is. Azt elhiszem. De csak ha a táskába kell pakolni szalonnát meg zsírt, meg ha pénz kell. Mert öcséd... Eh, mit is beszélek róla ... Laci az apját nézte, de gondolatai másfelé Jártak. Most kezdte megér­teni, hogy az öccse abban a tudat ban él, hogy eddig miatta nem ta­nulhatott. Most kezdte megérteni, hogy minden, ami itthon történt ab­ban ő a „bűnös" az apja, az anyja az öccse előtt. Mert más és több akart lenni náluk. Ami más család­ban természetes és egyszerű, az nem természetes és egyszerű náluk. Ezt most tudatosította magában először. Hogy ís van akkor? — Valamit nem értek, apám. — Mit nem értesz? — Azt, hogy miért nem tetszett magának, hogy én tanultam, meg hogy a Peti tanul. Varga Sándor úgy fordult meg, mint a feldühített bika. — Te taknyos! Hogy beszélsz ve­lem? Felneveltelek, gürcöltem érte­tek, földet vettem, hogy legyen va­lamitek, de nektek minden kell, csak az nem! — Hol van már a föld... — csú­szott kl Laci száján. — Van! Megvan mind. De te már meg se találnád. — Nem azért jöttem haza apám, hogy magával vitatkozzam. — Én se ezt vártam. Se tőled, se az öcsédtől. Azt hittem, Itthon ma radtok, hogy dolgozunk együtt, hogy megnősülsz, és rendbehozzuk a há­zat. — Mit csináljak itthon? — Amit a többiek! — Éppen azt nem akarom csinál ni. Más élet is van, nem csak a gür­cölés vakulásig. Engem az olyan élet nem érdekel. Csinálja,- akinek kedve van hozzá. Nem érti apám azt, ami természetes. Vagy nem ís akarja. — Nem akarom, persze hogy nem akarom. Nézd meg, milyen házban la­kunk, és nézd meg, más hogy lakik. Minden rátok megy, minden, amit ke­resek. Három hónapig dolgoztál, de egy krajcárt se láttam a kereseted­ből. A tetőt is meg kellene csináltat­ni, új ablak is kellene, az én ötszáz koronás keresetemből nem futja min­denre. Laci ilyet még nem hallott az apja szájából, de akkor se tudott neki igazat adni. Hiába, nem érti az apja azt, amit ö természetesnek tart. Jo­gát az életre, mindenre. Varga Sándor lassan-lassan elcsen­desedett volna, mert makacssága tu­lajdonképpen csak dac volt, harag valami ellen, amit nem tudott megne­vezni, és ott tört ki belőle, ahol ő volt a hatalmon. Gyerekei szétszalad­tak, és közönyösek lettek Iránta. Ha vásárnaponként az ebédnél elhang­zott az „asztalhoz", már csak a fe­lesége engedelmeskedett. Mikor Laci leszerelt, visszament dolgozni abba a gyárba, ahol a ka­tonaság előtt volt. Két évig semmi különös esemény nem történt a Var­ga családban. Két év múlva újrá kez­dődött minden. Egy péntek délután megjött Laci, de nem egyedül. Szőke csinos lány lépkedett mellette. Ahogy az autó­buszmegállótól hazafelé mentek, min­den házból megnézték a lányt. Laci nem törődött az ilyesmivel. Tudta, hogy a falusiak megnézik az Idegent. Csak otthon kezdődtek a bajok. Vargáék háza a két év alatt meg cslnosodott, a nád helyére cseréptető került, s új, nagy ablakok váltották fel a régieket. Varga Sándor a nyi­tott ablak előtt állt, s nézett kifelé. Már megnézte a lányt, köszönését is fogadta, de semmit se szólt. Vargáné forgolódott, mintha rengeteg dolga volna, pedig már el is mosogatott. — Ki ez? — kérdezte Varga nyer­sen. — Mi összeházasodtunk, azért jöt­tünk, hogy... — IJogy pénzt kérjetek. Igaz? — Nem! Azért jöttünk, hogy meg­kérjük magukat... — Fiam — sírta el magát Vargá­né. — Értsék . meg, hogy muszáj. — Muszáj? — Igen. — És hol fogtok lakni? — Náluk. Varga Sándor lassan lehajtotta a fejét. Nem, nem tudta megérteni, hol követett el hibát, hogy ilyen gyere kel lettek. Mit vétett, hogy az isten ilyen kegyetlenül bünteti? Két gye­reket nevelt fel, s most mind a ket­tő idegen. Mit ér így tovább az élet? Mi értelme a munkájának, minek hoz­ta rendbe a házat, mire a nagy, vilá­gos ablak, ha nehéz szívvel néz kl rajta az ember, az utcára. Könyvhónapi gondolatok Régi mondás az, hngy amit az ember fiatal korában megkedvel, azt szeretni fogja egész életében. Ez vo­natkozik a könyvekre ts. Arról jutott mindez eszembe, hogy ismét a könyv hónapját ünnepeljük, amely hazánk­ban már gazdag hagyományokkal büszkélkedhet. A könyvhónap jó al­kalom arra, hogy a pedagógus elgon­dolkozzék azon: oktató-nevelő mun­kájával sikeriilt-e a gyermekben fel­keltenie a könyv iránti szeretetet. Az iskola egymagában nem szeret­tetheti meg a gyermekekkel a köny­vet. Mint minden más területen, itt ls szükség van a tanítók és a szülők, az Iskola és a család szoros együtt­működésére. Sok szülő teszi fel az osztályfőnöknek és a tanítónak a kérdést: hogyan, milyen módon segít­se gyermeke otthoni tanulását. Ami­kor erre a kérdésre válaszolunk, gyakran megfeledkezünk felhívni a szülők figyelmét arra a segítségre, amit a jól megválasztott könyv Je­lenthet a gyermek számára. Ez nem­csak az irodalmi tantárgyakra vo­natkozik. A földrajz, történelem, ter­mészetrajz és a többi tantárgy is rendelkezik megfelelő hasznos Iroda­lommal. Sokkal tájékozottabb az a tanuló, aki szabad idejében a tan­anyaggal szoros kapcsolatban álló műveket olvas. Például a VI. osztály történelmi tananyaga csak rövid időt szán a görög-perzsa háború tárgyalá­sára. Lényegesen több ismeretre tesz szert a tananyag e részéről az a ta­nuló, aki elolvassa Hegedűs Géza Milétoszi hajós című könyvét. Ez csak egy példa. Ilyen és ehhez ha­sonló művek szép számban beszerez­hetők könyvesboltjainkban. A peda­gógus feladat^, hogy e könyvekre felhívja a gyermekek figyelmét. Ma már ritka eset, hogy a szülök elle­neznék az i iskolában ajánlott olvas­mányok beszerzését. Ugyancsak egyre kevesebb azok­nak a száma, akik a könyvet feles­legesnek tartják és az olvasást idő­pazarlásnak tekintik. Szeretném azonban felhívni a szülők figyelmét arra, hogy nem elég az, ha csupán megvásárolják gyermekeiknek a könyveket. Igen fontos az is, hogy találjanak időt és türelemmel hall­gassák meg a gyermek beszámolóját az olvasottakról, beszélgessenek el vele a könyvről. Mi felnőttek tudjuk, hogy a könyv becsületre. Igazmon­dásra és a nehézségek áthidalására is megtanít, emellett, bővíti a tudást, tágítja a látókört. Kötelességünk meggyőzni erről az ifjúságot ls. KATONA ROLAND, Magyarból ÍGY DOLGOZUNK A közelmúltban cikket közöltünk a szülői munkaközösségek tevé­kenységéről. Arra kaptuk az aláb­bi választ. Ä Feledi Kilencéves Iskola mellett működő szülői munkaközösség figye­lemmel kíséri az iskola tevékenysé­gét. Az igazgató állandóan tájékoz­tatja a szülőket az eredményekről és nehézségekről. Így került sor arra a határozatra, hogy a szülők segíte­nek megoldani az iskola gondjait és önsegéllyel néhány termet kibővíte­nék, valamint négy űj tantermet épí­tenek. A hozzáértő iskolabarátok és szülök elkészítették a tervrajzokat és a költségvetést. Ez még 1961-ben történt. Akkor a rimaszombati JNB illetékes osztálya azzal utasította el kérésünket, hogy Feleden a közel­jövőben új, 24 tantermes iskola épül. A múlt év végén azonban megtud­tuk, hogy az új Iskola csak 1970 után, Járási viszonylatban sorrendben ötödikként épül fel. Tehát még eset­leg tíz esztendő, amíg az új iskolában megkezdődhet a tanítás, és addig is Javítani kellene a mostani helyze­ten. A megoldás annál is sürgetőbb, mert 1961 óta csak rosszabbodott a helyzet. Az iskolának 1961-ben 245 tanulója volt, ma pedig 330. Ebből 50 tanuló a helyszűke miatt állan­dóan délután jár Iskolába. Az 1965— 66-os tanévben már 78 tanuló lesz kénytelen mindig délután Járni (a környező falvakból is), mivel az is­kola erre a tanévre 353 tanulóval számol. Az iskola a volt járásbírósági épü­letben van, a tantermek nemcsak ki­csik, hanem sötétek és nedvesek (öt tanterem). A szülői munkaközösség tehát ismét kéréssel fordult a rima­szombati JNB-hez, ahol Trocha elv­társ, a tervezési osztály vezetője, megértést tanúsítva javasolta a költ­ségvetés átdolgozását. Később egy szakbizottságot küldött ki a helyaet kivizsgálására, amely megállapította, hogy az építkezés valóban szükséges. A tanítói kar sem várta tétlenül az események fejlődését. Meglátogatták a környező falvakat — 9 községet — és megbeszélték a szülőkkel, ki hány óra munkát vállal az idei évben,­Egyetlen .egy család sem utasította el a kérést, és a szülök 2620 munka­órát ajánlottak fel. Ezenkívül a kör­nyező szövetkezetek és helyi üze­mek is megígérték támogatásukat. Az építkezés az egész körzet óhaja és érdeke. A jobb oktatási feltételek biztosítása tíz község tanulóifjúságát segíti hozzá a jobb eredményekhez. Az 1964—65-ös tanév első félévi 2,9­es átlagos tanulmányi eredménye sok szülőt elgondolkoztatott és megerő­sítette bennük azt a véleményt, hogy javítani kell az iskola munkafelté­telein. Kedvezőbb körülmények kö­zött természetesen a gyermekek jobb eredményeket mutathatnak majd fel. DANIS J., a Feledi Kilencéves Iskola szülői munkaközösségének tagja APRÓHIRDETÉS OLVASÓINK FIGYELMEBE! Hirdetési feltételek: A gazdasági egységek a hirdetés szövegét a megrendeléshez csatolva r Pravda kiadóvállalat hirdetési osztályára küldhetik Cím: Pravda, inzertne oddelenie, Bratislava, Štúrova 4. Itt fogadnak el hirdetéseket Pravda, Oj Szó napilapok és a Predvoj című folyóirat számára. (A megrendelésben közölni kell a hirdetés formáját is, tehát azt, hogy a szöveg kUlön, keretes formában közlendő-e vagy pedig az „Apróhirdetés" rovatban. A hirdetés díjszabása: Magánszemélyek hirdetéseit (1 sor«30 bntü) csak a hirdetési díj ki­egyelítése után közöljük. A címkiadás díja: 0,40 korona. HÉTKÖZNAPI SZÁMBAN soronként — 3 koroma, félkövér szedéssel — B korona, A VASÁRNAPI SZÁMBAN soronként — 4,50 korona félkövér szedéssel — 7,50 korona KERETES (ún. reklám) HIRDETÉSEK hétköznapi számban 1 cm 2 — 3 korona vasárnapi számban 1 cm 2 — 4,50 korona B Közületi jóváírás átvételre Skoda 1202 és Pobeda gépko­csikat keresünk. Polnohospo­dárské odborné učilište, Hubi­ce, okres Dunajská Streda, pos­ta: Zlaté Klasy. ÜF-001 Feihívás: A Šafárikovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola Igazgató­sága közli, hogy az 1965/66-os tanévben ismét megnyílik a 3­éves levelezői osztály ökonó­miai irányzattal (magyar és szlovák) nyelven. Jelentkezni lehet 1965. április 30-ig. Jelent­kezhetnek a mezőgazdasági üzemek és szervezetek dolgo­zói, akik általános középiskolai végzettséggel és legalább 3­éves mezőgazdasági gyakorlat­tal rendelkeznek. Bővebb fel­világosítást az iskola igazgató­sága ad. Cím: Stredná poľno­hospodárska technická škola — Šafárikovo, okr. Rimavská So­bota. OF-006 ® Két szoba, konyha, előszoba, éléskamra, központi fűtéssel, Jutányos áron .eladó. Cím: Štú­rovo, Partizánska č. 374. Ér­deklődni lehet vasárnap. C-009 1985. március 18. i (j] SZÖ 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents