Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-17 / 75. szám, szerda

AZ EGÉSZ JÁRÁS LEGJOBB FEJŐJE Odaadó munka — szép eredmény Egyik reggel Kostály József fejő a munka elvégzése után a szokottnál gyorsabban sietett haza. Kevesellte az előző éjjelt pihenést. Nem sokat aludt, mert már hajnalban fel kellett kelnie, és a lefekvés ideje Jól kito­lódott, mint az az évzáró taggyűlés­kor szokás. El kell ismerni, volt mit ünnepel­nie, hiszen a nyitrai járás legjobb fejője. Az egy-egy tehénre eső napi átlagos tejhozama túlhaladta a tizen­egy litert. Nem kis dolog ennyi tejet kézzel kifejni még az olyan izmos embernek sem, mint Kostály bácsi. Azzal azonban már vigasztalhatja magát, hogy a kézi fejésnek a közel­jövőben véget vetnek. A tehenek már az új, négysoros istállóban vannak és hamarosan sor kerül a gépek be­szerelésére is. Igy könnyebb lesz a munka. Kostály bácsi persze egy szóval sem panaszkodik eddigi sorsa ellon. Szépen keresett, és sok prémium it kapott. Évi pénzjövedelme 32 000 Ko­ronára rúgott, és ezenkívül a háztá­jiról, s a munkaegységekre járó ter­mészetbeni gabonából is sok jutott. Az egerszegl szövetkezetben többen is vannak, akik igen nagy teljesít­ményt értek el. A 62 éves Krizsan Ernő 45 anya­sertést gondoz és jól megállja a he­lyét. Tavaly az egy-egy kocára eső választott malacok száma 17,5-t tett kl. Ennyi malac és anyasertés körül bizony bőven akad munka. Krizsan bácsi 5 órakor már a telepen van, és csak ebéd után tarthat egy kis pihenőt. Délután aztán mindennap egészen késő estig folytatja a mun­kát, még az ünnepnap sem kivétel. Krizsan bácsi Jó gazda hírében állt a magángazdálkodás idején is. Már akkor megtanulta a sertésgondozás minden csínját bínját, tudását a kö­zösben ls hasznosltja. Kostály Imre, a szövetkezet elnöke így Jellemezte Krizsan bácsit: „Nem panaszkodha­tom a tagságra, ám ha 18 ilyen ta­gunk lenne, mint Krizsan bácsi, még jobban állnánk". Az elnöknek valóban nem lehet pa­nasza a tagságra. Deszet Ferenc öko­nómus mondja, hogy az egy hektárra eső árutermelés 8220 koronát tesz ki. Az igyekvés minden téren megmutat­kozik. A tagság vállalta (csoportok és egyének!, hogy hazánk felszaba­A CIPÉSZIPARI SZÖVETKEZETEK ebben az esztendőben elsősorban az egyes árucikkekben mutatkozó hiá­nyosságokat akarják megszüntetni. Ezért nagyobb mennyiségű korcsolya­és sícipriket gyártanak. A kötöttárut gyártó termelőszövetkezetek BB 000 kiváló minőségű női kötöttárucikket gyártanak a piac számára. dúlása 20. évfordulójának tiszteleté­re félmillió korona értékű árut ad el terven felül. Az ígéret nem maradt üres sző, a kötelességvállalók 11 ezer korona értékű áruval még ezt is meg­tetézték. Szép eredményeket ért el az eger­szegi szövetkezet, pedig még nem rendelkezik sokéves tapasztalattal. 1957 őszén alakult, de amint az elnök mondja, kezdettől fogva Jól indult a közös gazdaság. Takarmányokból ön­ellátók, a termelés Jövedelmező. Egy­egy munkaegységért 21,5 koronát fi­zet a szövetkezet. Nem sok — vethe­ti föl az olvasó, hisz vannak olyan szövetkezetek is, amelyek 30 koronán felül fizetnek. Ez igaz, csakhogy a jövedelem nem csupán a munkaegy­ség nagyságától függ. Közrejátszik az is, hogy hol milyen szilárdak a nor­mák. Az egerszegi szövetkezetben a traktoros vagy az állatgondozó 800— 1000 munkaegységet szerez egy év­ben, sőt az előbb említett Krizsan bácsi még az ezret is megtetézte. Említést érdemel, hogy az egersze­gi szövetkezet egy-egy munkaegység­re két kiló gabonát osztott. Azok a tagok, akik közösen dolgozták a ház­táji földet (húszan voltak), átlag 37,5 mázsa kukoricát, 3 mázsa burgonyát és 5 mázsa takarmányrépát kaptak. Mindent összevetve tekintélyes ösz­szegre rúg a szövetkezetes Jövedel­me, s ebből kitűnik, hogy ha az eger­szeglek szilárdítanák a normákat, ők ts fizethetnének legalább harminc ko­ronát egy-egy munkaegységre. Ami késik, nem múlik. Még sor ke­rülhet a normák rendezésére is. A szö­vetkezetben még nem kristályosodott ki a jutalmazás terén egy stabil mód­szer. Annyi bizonyos, hogy a tagság igyekvő, és ilyen teljesítmények mel­lett mindig szép Jövedelemre számít­hat. Ám az is biztos, hogy még rej­tett tartalékok is akadnak a közös­ben. Maga Deszet ökonómus mondja, hogy nem kísérik figyelemmel az egyes termékek termelési költségeit. Márpedig enélkül nem tudják megál­lapítani, melyik munkaszakaszon le­het még olcsóbbá tenni a termelést. A Jövőben az önköltség alakulásá­nak figyelésére is sor kerül. Ugyan­is eddig a vezetők a szokottnál job­ban el voltak foglalva. Az ökonómus bentlakásos iskolázáson vett részt, az elnök a levelező tagozaton tovább ta­nult. Már mindketten megszerezték a szakérettségit, Jozef Strafár agro­nómus és Milan. Bar.t.a.„zoQtechnikus, pedig a Nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskolán végzett. Bár a két fiatal mér­nök még nem nagy gyakorlatra tett szert, a vezetők mégis többet és Job­ban foglalkozhatnak a közös irányí­tásával. Ennyivel tartoznak az Igyek­vő tagságnak, amely hiszi, hogy a jövő évzárón ís lesz mit ünnepelnie. BENYUS JÖZSEF GOLDIE ismét rabkenyéren Tizenegy napig tartotta láz­ban London lakosságát Goldie, az állatkertbál elmenekült gyö­nyörű szirti sas. A védenceiben túlságosan bízó gondozó nyitva hagyta a ketrecet, így szaba­dult kt. Nagyszerűen elszórakoztatta a Regents Park látogatóit. Széles jó­kedvében egy fa tetejére kuporo­dott és onnan figyelte kaján örömmel az ügyetlenül ágról ágra kapaszkodó üldözőit. Mindig akkor repült a következő fára, amikor már csak alig egy méternyire vol­tak tőle. Korgó gyomrára fittyet hányva, nem nyúlt az alattomosan elébe készített Ínyencfalatokhoz, mert megsejtette bennük a kelepcét. A gondozók Goldie párját ls be­kapcsolták a csalogatásba. Hiába! Élete párjának szerelmes dudolá­sára csak ^ megvető károgással vá­laszolt. (Talán nem is utolsósor­ban őnagyságától kívánt megsza­badulni, amikor a ketrecből meg­lépett.) Napokig senkit és semmit sem bántott. Csak hosszú koplalás után csapott le a tóban úszkáló dél-afrikai kacsára. Ez volt az első vadászzsákmány életében. Goldie ugyanis hét évvel ezelőtt fióka ko­rában került a londoni állatkertbe, ahol sohasem kényszerült arra, hogy „saját karmaival" keresse meg a mindennapi betevő falatot. Jóllakva, erőre kapva azután nyakába vette a várost. Kis híján zavart okozott az angol—amerikai kapcsolatokban. Arcátlanul meg­sértette ugyanis az amerikai fel­ségterületet, mert az USA nagykö­vetségének kertjében a díszmada­rak között garázdálkodott. Szeren­csére ott sem volt maradása. Már­már úgy látszott, hogy az üldözök kénytelenek lesznek az angol ha­ditengerészethez fordulni segítsé­gért. Attól tartottak ugyanis, hogy a szabadságtól megszédült „kis aranyos" (ezt Jelenti a Goldie név) esetleg megkísérli a visszatérést finnországi őshazájába. Már javá­ban folytak a fogadások a Goldle­pártiak és az állatkertpártlak kö­zött, a tétek veszedelmesen emel­kedtek Goldie javára, amikor a .madarak királyának megesett a szíve a gondozóin. Tizenegy nap után elfogadta a csalétkét — a nyomorúságos üregi nyulat, s jám­boran az állatkertbe vonult. A ketrecébe visszatért büszke madárkirály ismét jóbarátságban él gondozójával. B. fi. A Szlovák Nemzeti Színház fenn­állásának 45. évfordulója idején kö­telességünknek tartjuk megemlékezni Mária Hubováról, a bratislavai Szlo­vák Nemzeti Színház operatársulatá­nak magánénekeséről, aki ma ünnep­li 50. születésnapját. Mária Hubová művészi alakításaival évek hosszú so­ra óta azok közé a művészek közé emelkedett, akik a fiatal színészge­neráció maradandó példaképei lesz­nek. Több kiváló művészhez hasonlóan, Mária Hubová zeneismereteit is a szü­lői házban tanító-édesapja alapozta meg. Éppen ezért nem meglepő, hogy évek múltán, az érettségi után Bra­tislavában Jozef Egem tanárnál ta­nult énekelni. Egem egyike azon pe­dagógusoknak, akik a szlovák ope­raművészetnek több kiváló énekest neveltek. A fiatal M. Hubová érde­kes hangszínére nem egy zeneszak­értő felfigyelt és tanácsolta énekta­nulmányainak folytatását. Egy évig a bécsi zeneakadémián tanul. 1938­ban visszatérve Bratislavába a Szlo­vák Nemzeti Színház tagja lett, ahol kezdettől fogva lehetősége nyílt olyan darabokban fellépni, amelyek művé­szi fejlődését elősegítették. Megjele­nésével, kitűnő előadókészségével csakhamar elnyerte a bratislavai kö­zönség tetszését. Hubová sokoldalú művészi egyéniség. Nemcsak operákat, de klasszikus és modern operett­szerepeket is énekelt. Szerepelt Fali, Strauss, Lehár, Suppé operettjelben. 1938 óta a Szlovák Nemzeti Színház csaknem minden jelentősebb rende­zésében fellépett. Legismertebb alakí­tásai közé tartozik Marlanka az El­adott menyasszonyban, Karolína a Két özvegyben, Jitka a Daliborban. De nemcsak Smetana, DvoFák, Janá­őek cseh zeneszerzők műveiben sze­repelt kiválóan, helytállt Verdi (Tra­viata, Rigoletto), Mozart (Varázsfuvo­la, Szöktetés a szerájból, Figaró há­zassága, Don Juan), Csajkovszkij (Eugen Anyegin), Bizet (Carmen), Mária Hubová — dr. Gustáv Papp, Dvofák Sellő című operájában. (G. Podhorský felvétele) Gounod (Faust), Beethoven (Fidelío), Puccini (Bohémélet), Borogyin (Igor herceg), Rossíni (Szevillai borbély), stb. operáiban is, amelyekben nagy sikereket aratott. Mária Hubová operaszínpadunkat külföldön is méltón képviselte. Ün­nepelték Moszkvában, Leningrádban, Budapesten, Szófiában, Poznaňban. Minden egyes külföldi szereplése új élményekkel és új tapasztalatokkal gazdagította a művésznőt. Mária Hubová érdeme, aki nem­csak operaszínpadon, de a hangver­senyteremben és rádióban is énekel, hogy nép- és műdalaink eljutottak messze túl az ország határain. ötvenedik születésnapján oly nagy erőfeszítést és áldozatkészséget kö­vetelő művészi pályafutásában továb­bi sok sikert kívánunk. Andrej Smolinsky Tudományos élet Szlovákiában Karol Fischer, prágai asztronómus nemrég fejezte be a Szlovákia terü­letén évszázadokon át kifejtett csil­lagászat történetének megírását. Mun­kája még nem Jelent meg könyvalak­ban s csak a kéziratból volt alkal-. munk kiragadni néhány érdekes ada­tot. Ezek szerint Szlovákia első egye­teme a bratislavai Academia Istropo­lltana volt, amelyet Mátyás király 1465-ben alapított. A főiskola csak. 15 évig működött. Az első csillagvizs­gálót Eperjesen a XVII. század dere­kán Hain János állíttatta fel. Ebben az Időben asztronómiát a lőcsei, kézs­márki és az eperjesi protestáns líceu­mokban adtak elő. Az eperjesi líceum 16ö7-ben akadémiává lépett elő. Itt eleinte csak filozófiáról tartottak elő­adást, csak a XVIII. század közepén, amikor Waleither Dániel és tanítvá­nya Thomarzy János egy kis iskolai obszervatóriumot rendeztek be, taní­tottak asztronómiát is. A nagyszomba­ti egyetemet 1635-ben alapították. Az itteni obszervatórium építkezése 1756­ban ^készült e!. A nagyszombati csil­lagé vťžšgälfrb'an " rendszeres tudomá­nyos munka folyt, gazdag felszerelés­sel bírt és munkája eredményét a német és a francia lapok közölték. Kasssán is élénk tudományos élet volt, egyetemén képzett tanárok ta­nítottak. A XIX. század bizonyos stagnációt jelentett Szlovákia kultu­rális életében, de hozzátehetjük, hogy annál nagyobb fellendülést ér el nap­jainkban. W. A. nyegét, s azok alkalmazása az intéz­kedések szellemével teljes összhang­ban legyen. Ezért következetes ne­velő hatással Időben kl kell küszö­bölni az egyes gazdasági vezetőknél előforduló „egyénieskedő" felfogáso­kat. Megtörténhet ezeknél, hogy le­egyszerűsítő elképzeléseik folytán vagy más okokból (személyes ambí­ciók, lokálpatriotizmus) az ú] elvek­nek az adott munkaszakaszra vagy üzemre való szolid színvonalú alkal­mazása helyett a műhelyben a bizal­matlanság légkörét teremtik meg és „reorganizációs" hangulatot keltenek. A termelési-műszaki bázis új szer­vezeti felépítése az ú] irányítási rend­szer bevezetésének oszthatatlan ré­sze. Az szakágazati vállalatoknak konszernekből, vagy pedig trösztök­ből (esetleg kombinátokból) való lét­rehozása — melyek több termelési ágazat egész produkcióját egyesítik — az új irányítási rendszer haté­konyságának lényeges feltétele. Az új Irányítási rendszer színvo­nalának emelése az áru és pénzvi­szonyok szerepének aktív kihasználá­sával az Ipar új szervezeti felépíté­sét, a vállalatok közötti kölcsönös kapcsolatot, a vállalatok és a közpon­ti szervek közötti kapcsolatok vilá­gos meghatározását feltételezi. Ezért a szervezeti változások a gazdasági intézkedések oszthatatlan részét ké­pezik, alapjában véve ezáltal váltak szükségessé, és a gazdasági hajtó­erők hatékonyságát a jövőben jelen­tősen befolyásolják. Ezért a Közpon­ti Bizottság elhatározta, hogy a szak­ágazati vállalatokat már ez év első felében meg kell alakítani, hogy azok az új irányítási elvek alkalma­zásából, és a jövő időszakra készí­tendő terv kidolgozásából már aktí­van kivehessék részüket. Világosan meg kell magyarázni, hogy a termelési műszaki bázis új szervezési felépítésének megteremté­se az új Irányítási rendszer hatékony­ságának nem értelme, lényege, hanem csak előfeltétele. Egyetlen gazdasági vezető se értelmezze az új irányítási rendszer bevezetését puszta átszerve­zésként, még inkább ne értelmezze azt senki az előbbi átszervezéshez hasonló intézkedésként, melyeknél a múltban — többnyire hatástalanul — a termelés szervezési felépítése meg­változtatásával az elmélyülő tárgyi problémáikat Igyekeztek megoldani. Napjainkban tehát elsősorban az új irányítási elvek lényegének megma­gyarázására fordltunk figyelmet. A lé­nyeg két kérdéscsoportból tevődik össze. Egyrészt a tervezés tudomá­nyos színvonalának emeléséről, más­részt az iráhyítás gazdasági hajtó­erői szerepének megszilárdításáról van szó. Mór az új irányítási elvekkel összefüggő javaslatok előkészítő stá­diumában megnyilvánultak olyan né­zetek, hogy elsősorban népgazdasá­gunknak az utóbbi évek során fel­halmozódott, úgynevezett tárgyi prob­lémáit kell megoldanunk, és csak e problémák megoldása után fogjunk hozzá az új irányítási rendszer be­vezetéséhez. Ezek a nézetek néhol még ma is tartják magukat. Ez rész­ben érthető is, hisz az embereket nyugtalanítják a termelésben és az értékesítésben előforduló hiányossá­gok, joggal érdekli őket az Illető ágazat, a műhely, a gyár vagy válla­lat további sorsa, termelési profilja, mert ez a dolgozókat személy szerint is érinti. Az ideológiai munkára e prob­lémák megmagyarázásával kapcsolat­ban is jelentős feladatok várnak. Elsősorban ls állandóan vissza-visz­szatérünk majd a tárgyi problémák megoldása és az új Irányítási rend­szer bevezetése között fennálló köl­csönös összefüggés magyarázatára. Persze ez esetben is — sőt, különös­képpen az ezzel összefüggő tevékeny­ségben — küzdeni kell a helytelen, hamis elképzelések ellen. Az új irá­nyítási rendszer — ez kétségkívül így van — a népgazdaság problémái­nak megoldására, struktúrájának ki­alakulására, dinamikus fejlődésére az eddiginél jobb feltételeket teremt, de önmagától nem oldja meg a problé­mákat. Mi több, az új Irányítási el­vek puszta bevezetése és várható ha­tékonysága a jövőben jelentős mér­tékben a népgazdaság fennálló tárgyi problémái megoldásának függvénye lesz. Vonatkozik ez a struktúrára, a vállalatok közötti kereskedelemre, az anyagforrások és szükségletek közötti viszonyra stb. Vessünk egy pillantást például nép­gazdaságunk struktúrájára. Az e té­ren fennálló hiányosságokat nagyjá­ból Ismerjük. Az utóbbi években e problémáról sok hozzászólás hang­zott el, sok cikket megírtak. Tudni kell azonban, hogy a népgazdaság strukturális átépítése nemcsak a tár­gyi összetettséget illetően lesz igé­nyes feladat (ez nemcsak a szubjek­tív momentumoktól, lianem az objek­tívektől ls függ), hanem azzal is szá­molni kell, hogy ez hosszabb ideig is eltart. Ha már kidolgozták vol­na népgazdaságunk optimális struk­túráját (az adott feltételek szempont­jából), akkor sem kezdhetnénk to­vábbi tevékenységünket „tiszta lap­pal", hanem figyelembe kellene venni a népgazdaság Jelenlegi struk­túráját, amelyet az eddigi fejlődés folyamán megteremtettünk. Az eddigi fejlesztési koncepcióval — főleg az eddigi keretek között megvalósított építkezési beruházásokkal — jelentős mértékben hosszabb Időre előre meg­határoztuk népgazdaságunk fejlődé­sét. Hozzájárul még ehhez a népgaz­daságunk külső ökonómiai viszonyai­val, az átépítéshez szükséges forrá­sok problémáival stb. kapcsolatos kérdések megoldása ls. Az 1970-ig szóló terv mutatószámai kidolgozásá­nak első időszakában kiderült, hogy habár itt alapjában véve népgazda­ságunk konszolidációja tervének ki­dolgozásáról van szó, 1970-lg még nem tűzhetjük ki a csehszlovák öko­nómia valamiféle „általános" átépí­tésének tervét. Itt elsősorban még „csak" az egész népgazdaság össze­tételében megvalósítandó határozott változások alapjainak lerakásáról lesz szó. Az ideológiai tevékenységnek különösen a közgazdasági nevelés­nek, napjainkban minden eszközzel e problémák és a velük összefüggő kérdések összetettségének megértését kell szolgálnia, az emberek helyes tájékoztatására, a türelmetlenség és az esetleges demagógia megnyilvá­nulásai kizárására kell törekednünk. De tennivalónk ne csak ebben nyil­vánuljon meg. A népgazdaság tárgyi problémáit nemcsak a makroökono­mikus — népgazdasági szinten meg­nyilvánuló — problémák jelentik. Ta­pasztalatból tudjuk, — és erre a párt állandóan figyelmeztet bennünket —< hogy üzemi, vagy vállalati szinten is sok hiányosság merül fel. Az új irányítási rendszer ezek eltávolításá­ra az eddiginél kedvezőbb feltétele­ket teremt, de a hiányosságok önma­guktól az új feltételek között sem szűnnek meg. A hibák leküzdésének kulcsa az új irányítási rendszerben is az emberek, a termelők és a szer­vezők kezében lesz. Naivság lenne, ha azt hinnénk, hogy intézkedések­kel „fönt" mindent megoldanak. Még a legjelentősebb Intézkedés sem old meg magától mindent. Ezért az új irányítási elvek ma­gyarázatát szükségszerűen össze kell kapcsolni a minőség javításáért, a munkatermelékenység növeléséért, a gazdaságosságért folytatott harccal. Az Ideológiai munkának, a gazdasági vezetőknek a termelés rendje és a technológiai fegyelem megszilárdítá­sáért és az álszoclalista elvek és kö­vetelések ellen folytatott harcot kell támogatnia. Emellett e munka haté­konyságának fő kritériuma végső so­ron az, hogyan tudjuk tevékenysé­günket összeegyeztetni a társadalmi érdekekkel, szükségletekkel, célokkal. A CSKP Központi Bizottsága ez év Januári határozataiból kitűnik; hogy az új irányítási rendszer bevezetésé­nek első időszakában a gazdasági ésszerűség elvének érvényesítése mel­lett egész sor kivételes intézkedés is érvényesülni fog, hogy korszerű tech­nikával elégtelenül felszerelt üzemek számára tárgyi és Időbeli szempont­ból lehetővé váljék az élenjáró üze­mek színvonalára való emelkedés. Ezért ideiglenesen differenciáltan fogjuk meghatározni a bruttó jöve­delemből és az alapeszközökből az állami költségvetésbe történő átuta­lás terjedelmét és a hitelpolitikát is hasonlóképpen irányítjuk. Ideiglene­sen direktív eszközökkel végezzük a munkaerő elosztást ls. A társadalmi érdek hangsúlyozása esetleg a társa­dalmi alapokból való dotálással stb. is érvényesül. Elsősorban arról van szó, ho­gyan lehetne a leghelyesebben eze­ket a lehetőségeket kihasználni. Ezeknek az ideiglenes Intézkedések­nek teljes mértékben a vállalatok ön­hibáján kívül keletkezett műszaki színvonalbeli lemaradás felszámolá­sát, a korszerű technológiai folyama­tok bevezetését, a termelési folyamat és a munka racionális szervezését kell szolgálniuk. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell teremteni az egyén, vagy a kollektíva felelőtlenségéből eredő hiányosságok, a maradiság le­küzdésének kedvező légkörét. Ezek­nek a hiányosságoknak a leküzdését nem a társadalomtól kell várnunk. Az ilyen problémákat saját erővel kell megoldani. Mind az anyagi érdekelt­ség elvének érvényesülését, mind pedig az ideológiai munkát eképpeu kell irányítani. JOZEF ZRAK, az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztálya vezetőjének helyettese (Á cikk befejező részét következő számunkban közöljük.) 1965. március 26. * tJJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents