Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-13 / 43. szám, szombat

s i Ä Katowicéből' Tychybe " ve­** zető műút mindjárt a szi­léziai metropolis mögött elvész a pszčzynai erdőkben. Az or­szágúton élénk az élet: meg­számlálhatatlan robogó és mo­torkerékpár száguld rajta. Egy­más után vonulnak a billenő­csillék, minden 15 másodperc­ben megjelenik egy. A láthatáron feltűnő hatal­mas objektum nem hasonlít a hagyományos szénbányára. Elő­AZ ÚJ SZÓ SZAMARA IRTA: TOMASZ MIECIK ször is: széntelep közelében ritkán van erdőség; másodszor: meglepőek a modern hivatali épületekre emlékeztető csillo­gó üvegépítmények; harmad­szor: nincsenek kémények és tárók. A bányakapunál ezernyi virág fogad bennünket. — Pontosan 1200 — igazít ki Bogušlaw Roskosz mérnök, a bánya igazgatója. A STASZIC VÁJÁRAI Staszic — a lengyel szénipar újszülöttje. Július 22-én kezdte meg a szénkitermelést. Eleinte napi 5Ď0 tonna szenet ad. Az építők hat hónappal előzték meg a harmonogramot, s a ha­táridőnél két és fél évvel előbb fejezték be a bánya építését. Szénmennyiségre átszámítva ez 69 ezer tonnát, zlotyban pedig 20 milliót jelent. A bányát „láthatatlan" mó­don építették. Az ilyen építke­zésekre. jellemző „holdtáj" na­gyon rövid Ideig tartott, csak addig, amíg a fejszecsapások alatt dőltek a fák. Utána meg­kezdték a terep rendezését és az utak építését. Nem voltak itt barakkok, kocsiszínek, szük­séglakások — tűzveszélyes tá­kolmányok. Az irodahelyiségek befejezéséig az építkezés veze­tősége a környék egykori urá­nak, Harriman gyárosnak vil­láiban kapott helyet. Ideiglenes épületeket nem • emeltek. A raktárak már az építkezés első szakaszában el­készültek. Aztán a stabil füis dőkre került sor. Az építők ugyanazokban a fürdőhelyisé­gekben fürödtek, mint a Sta­szic bánya mai alkalmazottjai. Az ideiglenes létesítmények ki­rekesztésével az építkezés 250 millió zlotyval kevesebbe ke­rült, s a minőség sem sínylet­te meg. Amikor a bányászok üzemi autóbuszokkal rendszeresen kirándultak, a környékbeli fiúk egymás után jelentkeztek: „Ab­ban a bányában akarunk dol­gozni, amelyiknek olyan nagy autóbusza van". Másokat a lakások vonzanak. A Staszic bánya a környéken takaros házakat, Katowice köz­pontjában pedig 17 emeletes to­ronyházakat épít. Másokat a bá­nya fekvése és külső „elegan­ciája" csábít. A tapasztalt bá­nyászok körében pedig azért népszerű a Staszic, mert mo­dern. Bármennyire is bonyolult, a bányászoknak nem kell külön magyarázni, hogyan mű­ködik a nyilvántartóhelyiség­ben a számítógép, mely emlé­kezetből tudja minden egyes bányász utónevét, vezetéknevét, korát, beosztását, címét stb. Ezenkívül minden pillanatban „mag tudja mondani", ki van lent, és hol van, feljegyzi a felszínre Jövőket, senkiről sem feledkezik meg. A bányászoknak nem kell so­kat magyarázni, mit Jelent a korszerű bányaszervezés, az A STASZIC BÁNYA LÁTKÉPE emberek és a rakományok mozgásának pontos meghatáro­zása. A „szén emberei tudják, mit ad egy korszerű kombáj­nokkal, mozgó dúcolással ellá­tott bánya, mit adnak a len­gyel széniparban első ízben itt alkalmazott 500 tonnás csillék,­mit ad a rádiótelefon és az automatizáció, melynek, segít­ségével a diszpécser egy gomb­nyomással működésbe hozza a vájóberendezést. A bányász­nemzedék'ükapáik óta nem szí­vesen változtatnak helyet. A Wesola, a Wujka, a Matylda tárnák bányászai, a mostani Staszic bánya vájárai megfo­gadták: Örökre itt maradunk! A Staszic bánya negyedmil­liárd tonna szénkészlettel ren­delkezik . .. Inkább ne is szá­mítsuk években a bánya éle­tét. A polinéziai szigetekről jött őstelepesek * hosszú fehér fel­hő országának nevezték Űj-Zé­tandot. A legenda szerint a Csendes-óceán háborgó hullá­main keskeny lélekvesztőikkel A HOSSZÚ 0RSZÍ6A J. POPOV ÚJ-ZÉLANDI ÚTIJEGYZETE sokáig hányódtak emberek, köz­ben elfogyott a víz- és élelem­készletük. A kétségbeesés vég­ső határán hirtelen hosszú fe­hér felleget pillantottak meg. Közelebb úsztak, s eléjük tá­rult a megments szárazföld. James Cook földje Új-Zélánd két szigetből áll. A kettőinket elválasztó szorost Ja­mes Cookkról, a neves utazóról nevezeték el. Az ő nevét vise­li a legmagasabb új-zélandi hegység, s képmását a' bank­jegyeken is megtaláljuk. Coo­kon kívül a múlt században itt járt ínég a francia Dumond Durvllle, s az orosz Fagyej Bel­lingszgauzen. Cj-Zéland európai telepeseinek kalózokkal is volt dolguk. Elmúltak ezek a roman­tikus, kalandos idők, s a mai Új-Zéland feltűnően hasonlít az ódivatú Angliára. Welllngtonban véletlenül verő­fényes napsütés fogadott. Ilyen ritkán van. A város a legszeb­bek egyike, melyeket valaha is láttam. Különösen látványosnak tttník a Vlctoria-hegyről, ahol dél-sarki sziklából emlékmüvet faragtak a sarkkutató Berg ame­rikai tengernagynak. Belátha­tok Innen a modern városré­szek emeletes, fehér házrenge­tegeikkel, s a fenséges, kéklő tengerpart. A háttérben a Déli­sziget hegyei kéklenek. 0| Zé­land éghajlata mérsékelt: soha slucs túl meleg, se túl"hideg. . Wellington főváros. Itt ülése­zik a parlament. Cj-Zéland an­gol domínium, s a királynőt a főkormányzó képviseli. A város hatalmas kereskedelmi központ, itt székelnek a bankok és a ke­reskedelmi társaságok. Welling­ton az ország második legna­gyobb kikötője és kulturális központja. A színházakban, a hangversenytermekben csak ven­dégművészek lépnek fel, mert az országnak nincsenek hivatásos mfivésztársulatal. Cj-Zéland a turisták eldorá­dója. Ausztráliai, európai, ame­rikai turisták fordulnak meg itt. Persze utazni csak tömött pénz­tárcával érdemes. Igaz, hogy a turisták kedvéért mindent meg­tesznek. Természetesen nemcsak turisták jönnek ide. Sok az an­gol bevándorló. Ezek többnyire fiatalok, akik itt jobban fizetett munkát remélnek. Nyugalmat kereső öregek is letelepednek Gj-Zélandon. Persze csak fehé­rek kapnak honosságot. A Savyers szállóban úgy folyt az élet, olyan egyoldalúan és unalmasa, mint azt a múlt szá­zad regényírói számtalanszor megörökítették. Sokan hónapo­kig, sőt évekig szállodában lak­nak. Az ebédlőasztalnál ismer­kedtem meg a szálloda egyik őslakosával, Boris úrral. Sokáig Nyugat-Németországban élt, a háború kezdetén ugyanis fogság­ba esett. Azt mondja, nem volt rossz dolga. Itt bankalkalmazott. A világ folyásáról persze fan­tasztikus elképzelései vannak, mindent az amerikai újságok szemével lát. A vérbeli új-zélandiak, az egy­kori telepesek utódai egy csep­pet sem hasonlítanak Boris úr­ra. A kivik (így nevezik őket az ország jellegzetes madárfaj­tájáról) jókedvű, szorgalmai, vendégszerető emberek. WELLINGTON LÁTKÉPE Népünnep Levinben A Welllngtontól 70 kilométer­re levő Levinben mezőgazdasági kiállítást rendeztek, s ez itt iga­zi népünnepnek számit. Az or­szág területének harmadát le­gelők alkotják. A két és fél mil­lió lakosra 43 millió Juh, hat és fél millió szarvasmarha és mintegy 700 ezer sertés jut. Az ország jólétének alapja a gyap­jú termelés. A gyapjúval sze­rez valutát, s a gyapjúklvitei­ben mindjárt Ausztrália után következik. Levinben rengeteg vidéki far­mer sereglett össze. A népünne­pély sportbemutatóval kezdődik. Aztán felvonultatják a legszebb állatokat. A mintapéldányokat díjazzák. A kiállításon összeakadtam egy ismerőssel, Godfrey Bowen­nel, aki világbajnok lett a blr­kanyírásban, s Moszkvában ls bemutatta tudományát. — Akar látni egy farmot? Gyerünk el ismerősömhöz, itt lakik a közelben. Autónk a város peremén állt meg. Egy magános ház bújt meg a fák mögött. Egy csizmás, munkaruhás középkorú férfi üd­vözölt minket. — Kerüljön beljebb, szívesen látjuk. Godfrey sokat beszélt magukról, csupa Jót mondott Oroszországról. A farm új-zélandi viszonylat­ban közepes 500 |uh, 50 tehén, 30 sertés. A farmer egyedül dol­gozik, csak a gyermekei segíte­nek szabad idejükben. Nem könnyű az élete, de jő munka­szervezéssel ellátja teendőit. Fejés után a te) mindjárt a sze­parátorba kerül, s a vajat azon­nal átveszi a központosított be­gyűjtő szerkezet. A maradékkal a sertéseket etetik. Az itteni mérsékelt éghajlat szükségtelen­né teszi az ólakat: a szélfogó fák vagy cserjék elég védelmet nyújtanak az állatoknak. A leve­gő lehűlésekor a sertések a bokrok közé bújnak. Ilyen vi­szonyok között, ilyen nagyfokú gépesités mellett a farmer egyedül ls ellátja a gazdaságot. A mezőgazdaság — Cj-Zéland gazdasági életének alapja. Az ország ipara kezdetleges, az iparcikkek 40 százalékát impor­tálják. Fontos, hogy a gyapjú ára elég magas, s a piacok is elég szilárdak. Az őslakók Az új-zélandi farmerek túl­nyomó többsége európai erede­tű: angolok, Írek, skótok utódai. Övék a legjobb földek. Csak a száraz északi vidékeken találunk maori őslakosokat. A két és fél millió lakosú ország népessé­gének mindössze hét százalékát alkotják. A maorik 176 ezren vannak, s mivel Cj-Zélandon nincsenek fajüldöző törvények, helyzetük sokkal jobb Dél-Afri­ka vagy az Egyesült Államok néger lakosságáénál. Rotorua maori nyelven azt je­lenti: „két tó". A turisták való­ságos paradicsoma. Köröskörül kék tavak, festői hegyek, sebes folyók pisztrángokkal, forró gejzírek. Ott él a maorik zöme, s ez Is vonzza a turistákat. A napbarnított testű, villogó feke­te szemű maorik nagyvárosok­ban ls élnek, ám Rotoruában megőrizték régi életmódjukat. Madelelne Rijjauď francia új­ságírónő nemrégen felkereste a dél-vietnami őserdőkben ál­lomásozó viet-congista partizá­nokat. Élményeit az Humanité­ban örökítette meg. A szabadságharcosok kis cso­portjával állandóan úton va­gy-nnk, egy éjszakánál hosz­szabb ideig ritkán telepszünk le egy helyen vagy faluban. A vietnami parasztok fekete ruháját viselő futárok nemre és korra való tekintet nélkül ön­ként vállalják a veszélyes szol­gálatot és a buja zöld őserdő útvesztőjében az ellenség őr­szeipeit' és ügynökeit kijátszva továbbítják a jelentéseket. ' A nép a végsőkre elszánta magái, akár évekig fog harcol­ni az agresszorok ellen; míg el nem éri a nemzeti felszabadító front célját: a függetlenséget, a szabadságot, a békét és a de­mokráciát' Ezt a hangulatot ta­pasztaltuk mindenütt. • „Stratégiai" lámpa A dzsungelben együtt élünk » harcosakkal, ugyanaz a fel­szerelésünk. A' viszontagságos élet megtanította a partizáno­kat, hogy minden szükséges dolog állandóan kezük ügyében legyen. . Autógumiszandált, könnyű felszerelést, borosüveg­ből készült petróleumlámpát kapok. Saigonban már annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az ilyen üveget is „stratégiai A partizánok fegyvereiket részben az amerikaiaktól és a dél-vietnami kormánycsapatok­tól zsákmányolják, másrészt az őserdei kovácsműhelyekben ké­szítik. A dzsungel ezer más ve­szélye ellen is védekeznek. A parasztok hasznát veszik régi tapasztalataiknak, növényi és sebb, mint a francia gyarmati háború idején volt. Háromszor nagyobb adagokat kapnak. A katonák napi rizsadagjukat va­dászat és halászat során ejtett zsákmánnyal egészítik ki. A mi egységünknél kecskehús és vad került asztalunkra, de ünnepi ebédre egy elejtett tigris húsát ígérték. A dzsungel útvesztőjében cikknek" minősítik. A lámpa kanócát lelőtt repülőgépekből szerzett alumínium foglalat vé­di. Menetelés közben a mécses lángját a trung-kuan fa levele takarja, mely szárazon sem fog tüzet, viszont sima felülete Jól visszaveri a fényt. Ilyen leve­lekkel fedik a házak tetejét is, mert így bombázáskor kisebb a tűz elterjedésének veszélye. Az ellenséges pilóták ejtőernyőjé­ből hálókat készítenek. állati eredetű orvosságokat ké­szítenek. A harcosok kígyómarás elleni mérget és a viperát ts felfaló óriásgyík váladékából készült tablettákat hordanak magukkal. A legmérgesebb vi­pera marása sem okoz problé­mát — mesélte a csapattest orvosa. • Tigrishús az étlapon A katonaság élelmezése a megszállt területen is bősége­Az emberek föld alatti alag­űtakba és futóárkokba mene­külnek a szakadatlan repülőtá­madások elöl. Az „egek őrző­jének" riadójelzésére egy szem­pillantás alatt eltűnik minden csillogó tárgy, világos anyag. A közös konyhákat föld alatti barlangokban rendezték be. Fe­dőnevük: Diem Bhien Phu. A konyhák füstjét föld alatti fo­lyosókon vezetik el, és így a füst sem árulja el a repülők­nek a partizántáborok helyét. A parasztok ott termelnek rizst és zöldséget, ahol a katonák a földeket megművelték. A katonák a dzsungelben sin­csenek elvágva a külvilágtól. 1964-ben meghiúsult McNamara terve, melynek célja Saigon, de főleg Long An környékének el­lenőrzése volt. Napalm- és foszforbombák, mérgek elhínté­se, erőszakos sorozás sém men­ti meg a beavatkozókat elke­rülhetetlen vereségüktől. • Rádió, újságok, iskolák A nemzeti felszabadító moz­galom napról napra újabb si­kereket arat. Ott, aboví W. Burchet ausztráliai újságíró évekkel ezelőtt be sem merész­kedett, most szabadon járká­lunk, hajózgatunk. A Felszaba­dulás rádió-adóállomás naponta kilencszer sugároz műsort. Hí­reket közöl a világ minden tá­járól. Néhány hónappal ezelőtt naponta csak háromszor jelent­kezett műsorával. Ä nemzeti felszabadító front őserdei újságjai minden téren vetekednek a saigoni lapokkal. Az őserdei újságokat egész Dél-Vietnam területén terjesz-. tik. A lakosság a fegyveres har­cokkal egyidejűleg politikailag is képezi magát, felkészül a jö­vőre. Saigonban iskolahiány van, a Nemzeti Felszabadító Front azonban Dél-Vietnam te­rületén megvalósította az egy-i séges Iskolarendszert. A meg­szállt területeken a gyerekek a szomszédos felszabadított terü­letekre Járnak iskolába. Ez azért lehetséges, mert jelenleg nincsenek kizárólagosan saigo­ni ellenőrzés alatt álló terüle­tek, a kormány még a főváros közvetlen környékének sem egyedüli ura. Nincs olyan falu, városnegyed, üzem, pagoda, is­kola, ahol a hazafiak ne tevé­kenykednének. — Ha az amerikaiak északra is kiterjesztik a háborút, akkor nagy őrültséget követnek el — hallottam egy öregasszonytól, — Akkor 14 millió helyett 31 millió vietnami ellen kell majd harcolniuk. iDELEI IN ERIFFAUD R! PORTJA 198S. február 13. A Cj SZÖ Z ' • ..'ť . -

Next

/
Thumbnails
Contents