Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-02 / 32. szám, kedd

A népgazdaság szervezésének és tervszerű irányításának tökéletesítése Jozef Lenárt elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1965 januári plenáris ülésén Tisztelt elvtársak! A Központi Bizottság mai ülése elé terjesztjük „A tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítésének fő irányelveiről és a párt munkájáról" szóló határozat javaslatát. Hangsúlyozni szeretném, hogy e sarkalatos kérdés megoldása és az új irányítási rendszer javaslatának előkészítése szervesen összefügg népgazdaságunk fejlődésének eddigi eredményeivel és szocialista épltőmunkánk időszerű és távlatt problémáival. Emellett a megoldás lényege és megvalósításának módja a szocialista gazdasági elmélet alkotószellemű továbbfejlesztéséből indul kl, és összhangban van szocialista társadalmunk fejlődésének szükségleteivel és céljaival. Népgazdaságunk és egész társadalmunk fejlődése a szocializmus építése során kézzelfogható bizonyítékokkal szolgál a szocializmus előnyeiről és arról, hogy egyre teljesebb mértékben képes kielégíteni az emberek anyagi és szellemi szükségleteit. A nemzeti jövedelem 1963-ban az 1937. évihez viszonyítva 260 százalékra emelkedett, az ipari termelés pedig 4,8-szeres növekedést ért el. A háború előtti színvonalhoz képest a munkások reálbére 122 százalékkal emelkedett, s lényegesen javult az egész lakosság életszínvonala. Átütő sikereket értünk el a népgazdaság fejlesztése terén Szlovákiában és más, régebben gazdaságilag elhanyagolt körzetekben. A munkásosztály és a parasztság műszaki és kulturális tekintetben magasabb színvonalat ért el, kibővültek az értelmiség sorai, és elmélyültek alkotó képességei. Reálisan és túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy országunk gazdaságilag megerősödött, és tekintélye a világgazdaságban megnőtt. Országunk részaránya a világ ipari termelésében az 1937. évi 1,6 százalékról 1962-ben 1,9 százalékra emelkedett, ugyanakkor a világ lakosságához viszonyítva lakosságunk részaránya az 1937. évi 0,66 százalékról 0,45 százalékra csökkent. Megszilárdult Csehszlovákia helyzete a szocialista világrendszerben, amelynek létezése s főképp egyre fejlődő kapcsolataink a Szovjetunióval — országunk szocialista építésének fő pillére. Pártunk előrelátásának kétségtelen bizonyítéka, hogy már két évvel ezelőtt, a XII. kongresszuson megszabta a szocialista társadalom és a népgazdaság fejlődésének további irányát azzal a célkitűzéssel, hogy hatékonyabb feltételeket kell teremteni a társadalmi munkatermelékenység tartós növekedésének a tudomány és a technika, a termelőerők és a termelés további fellendülését szolgáló döntő tényezők teljes kihasználáséval. Ennek megfelelően a XII. kongreszszus célul tűzte a népgazdaság irányításának tökéletesítését, mindenekelőtt a tervezés és az állami szervek szervező tevékenységében, és célja általában az Irányítási rendszer színvonalának lényeges emelése. A XII. kongresszus óta a népgazdaság fejlődésében mér tapasztalható bizonyos javulás. Az ipari termelés és az építési beruházások 1963. évi átmeneti stagnálása után (ennek oka az volt, hogy csökkentettük a beruházásokat, és szerényebb feladatokat tűztünk ki a termelés növelésében a részaránytalanságok kiküszöbölése és a népgazdasági helyzet stabilizálása érdekében), az elmúlt évben újból fokozni kezdtük az ipari termelést és az építési beruházásokat. Az ipari termelés 4,1 százalékkal, qz építési beruházások pedig 12 százalékkal növekedtek. Sikerült megjavítani az energiaellátást és a közlekedést, a lakosságnak élelmiszerekkel és szénnel való ellátását. Jelentős eredményeket értünk el a tej, hús és tojás felvásárlásában. Ezzel szemben nem értük el a tervezett fejlődést a növénytermesztésben, részben a kedvezőtlen időjárás miatt. A XII. pártkongresszus által objektíven indokolt és helyesen kitűzött feladatok megvalósításában azonban lassan halad előre a népgazdaság lntenzifikálásának döntő jelentőségű területein: azoknak a strukturális változásoknak a végrehajtásában, amelyek növelik a termelés műszaki színvonala szempontjából fontos ágazatok részarányát, továbbá az elmaradó ágazatok műszaki felújításában és korszerűsítésében, a legfontosabb nyersanyagok és az energia jobb kihasználásában, a munkaráfordítás csökkentésében, a munkaerőknek más ágazatok (pl. szolgáltatások) számára való felszabadításában, a munkaidő lerövidítésében, a termelés öszetételének és választékának a népgazdaság szükségleteihez való rugalmasabb módosításában. A XII. kongresszus Irányvonalának helyességét már a mai gyakorlat is Igazolja. Társadalmunk fejlődésének tapasztalatai azonban ugyanakkor azt mutatják, hogy egyes feladatok több időt igényelnek, következetes végrehajtásuk elhúzódik az 1970. év utáni időszakra. Ennek okát nem csupán az említett problémák bonyolultságában és a megoldásukkal járó nehézségekben kell keresnünk. Jelentős szerepet játszik itt a népgazdaság eddigi irányítási rendszere is. Novotný elvtárs a CSKP üzemi szervezetei elnökeinek országos konferenciáján elhangzott beszédében indokoltan hangsúlyozta, hogy „... az eddigi irányítási és szervezési viszonyok több vonatkozásban már nem felelnek meg az intenzív népgazdaságfejlesztés követelményeinek. A Központi Bizottság ezért úgy irányítja a tökéletesítésüket célzó munkákat, hogy elősegítsék a XII. kongresszus Irányelveinek teljesítését a népgazdaság minden területén, hogy a legújabb technika érvényesítésének, a kiváló minőség biztosításának és a maximális gazdaságosságnak az eszközeiként olyan típusú termelést eredményezzenek, amilyenre a társadalomnak valóban szüksége van." Az irányítás javítását célzó intézkedéseink elkerülhetetlenek, maga az élet, a fejlődés objektiv folyamata teszi őket szükségessé, s főképpen a termelőerők fejlődése sürgeti végrehajtásukat. Tehát nem véletlen, ötletszerű elgondolásról vagy öncélúságról van szó; a változásokban annak a feltétlen szükségszerűsége jut érvényre, hogy biztosítsuk a népgazdaság progresszív fejlesztését. Amikor az irányítás tökéletesítésének szükségességét hangsúlyozzuk, és az erre irányuló törekvést a javasolt rendszerben kifejezésre juttatjuk, ezzel természetesen nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy az eddigi rendszer „rossz" az új pedig „tökéletes". Tudjuk, hogy az irányítás korábbi módszerei indokoltak voltak egy bizonyos történelmi időszakban, a maguk módján összhangban álltak a termelőerők fejlődési fokával, társadalmunk fejlődésének akkori hazai és nemzetközi adottságaival, valamint a gazdasági összefüggések és folyamatok Ismeretének és kihasználásának akkori színvonalával. A szocializmus alapjait építve az irányítást az ipar államosítása után, majd 1951-ben szerveztük át. Az irányítás lényegesebb módosítását a gazdasági hatékonyság elvének határozottabb érvényesítése céljából az 1958—1959. években kezdtük meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy e módosítások nem voltak eléggé következetesek, s hogy az anyagi érdekeltség elmélyítésére Irányuló kísérletek az eddigi irányítási rendszerben nem hatékonyak. A tapasztalatokon okulva, szükségleteinkből kiindulva és a gazdasági törvényszerűségek alaposabb Ismeretére támaszkodva most új útra lépünk. Az újszerűség persze nem jelenti azt, hogy mellőzni akarnánk a marxista közgazdászoknak azt a törekvését, amely a szocialista gazdaságtani elméletek alapjainak fejlesztésére irányul. Ellenkezőleg: határozottan visszautasítjuk az olyan igyekezeteket, amelyek a javasolt intézkedésekben a marxizmus—leninizmustól való elhajlást és a burzsoá liberalizmussal való kacérkodást akarják felfedezni. A népgazdaságunkban végbemenő alkotó folyamat élén pártunk, a CSKP áll, amely koordinálja és hatalmas áramlattá egyesíti a tömegek törekvését. Az új rendszer bevezetésének újszerűsége nem jelenti azt sem, hogy az eddigi rendszer helyébe egyszerűen egy másik lép. Célunk elsősorban az, hogy kiküszöböljük az irányításból azokat az elemeket, amelyek károsan hatottak, és az irányítás dogmatikus, felületes értelmezéséhez vezettek. Az irányítási formák módszerét szüntelenül tökéletesíteni akarjuk. A javasolt elveket ezért nem tekintjük végérvényeseknek — csupán megbízható alapot kívánunk teremteni, amelyen tovább fejleszthetjük, értékelhetjük, tökéletesíthetjük ez irányú munkánkat. A terv szerinti irányítási rendszer elveinek előkészítését széles alapokra helyeztük. E munkában a pártfunkcionáriusok, valamint a tudományos és gazdasági dolgozók széles körű kollektívája vett részt: az új rendszer elveinek nagy vonalakban kidolgozott javaslatát a Központi Bizottság elnöksége a múlt év szeptemberében jóváhagyta, s megvitatták azt a párt kerületi és járási aktívái, s nagy számban a gazdasági dolgozók is. Azt hiszem, ennek alapján joggal leszögezhetjük: az előterjesztett javaslat objektíven kifejezi az eddigi tapasztalatokat, és magában foglalja a fő irányelvekre és intézkedésakre vonatkozó azon megállapításokat, amelyek elősegíthetik a népgazdaság irányításának mélyreható tökéletesítését. Az irányítás minden egyes problémáját, a rendszer egyes vonatkozásait és eszközeit még nem sikerült egyforma mértékben feldolgozni és megoldani. A gyakorlatba való fokozatod bevezetésük során hitelesítjük majd hatékonyságukat, és szerezzük meg a szükséges tapasztalatokat. E folyamat során a népgazdaság irányításából kiküszöböljük a bürokrata módszerek csökevényeit, és arra fogunk törekedni, hogy az Irányítás rugalmasabban reagáljon népgazdaságunk változó szükségleteire. Jelenleg az ipar, a bel- és külkereskedelem tervszerű irányításának elmélyítésére összpontosítjuk figyelmünket, később fokozatosan, differenciált módon előkészítjük a rendszer elveit más gazdasági területek, tehát a közlekedés, a mezőgazdaság, a szolgáltatások és az egész felépítmény számára. Megfontoltan választottuk ezt a megoldást, hogy könynyebben megbirkózzunk a rendszer bevezetésével először az iparban és a kereskedelemben, hogy aztán a további ágakban való alkalmazás során már felhasználhassuk a gyakorlati tapasztalatokat. , Az eddigi előkészületek alapján biztosítanunk kell, hogy a kormány és szervei, különösen az Állami Tervbizottság, az Állami Tudományos Műszaki Fejlesztési és Koordináló Bizottság, az Építési Beruházások Állami Bizottsága és a minisztériumok a legszorosabb együttműködésben lássanak hozzá a rendszer egyes elemeinek fokozatos bevezetéséhez. Itt a következő fő irányelvekből Indulunk ki: Mindenekelőtt mélyrehatóan tökéletesíteni kell a tervezőmunkát, és fokozni a tervszerűséget a népgazdaság irányításában. A szocialista társadalom megszervezésének alapja a demokratikus centralizmus. A népgazdaság tervszerű elmélyítése ebből az elvből kiindulva megszilárdítja a központi tervezés funkcióját és az állami terv feladatát, amely konkrét módon fejezi ki a demokratikus centralizmus elvének központiságot hangsúlyozó vonását. Ugyanakkor a központi tervezésnek az áru- és pénzviszonyok kihasználásával való egybekapcsolása kidomborítja a demokratikus centralizmus elvének demokratikus jellegét is: célszerűen növeli a vállalatok és a dolgozók kezdeményezése kibontakozásának lehetőségeit. A hazai és külföldi'tapasztalatokból indulunk ki, amelyek azt bizonyítják, hogy a tervszerűségnek gyakorlatunkban az irányítási rendszer leikévé kell válnia, s hogy a szocialista népgazdaság irányításának fő eszköze a népgazdasági terv, mely a párt által kitűzött gazdasági célokat fejezi ki. A népgazdasági terv és a benne foglalt kötelező érvényű feladatok olyan eszközt adnak társadalmunknak, amellyel meghatározhatja és biztosíthatja a népgazdaság arányos fejlesztését. Szemléletesség kedvéért említsük meg, hogy a népgazdasági terv direktív módon és közvetlenül meghatározza pl. a fontos építési beruházásokat és elosztásukat, a szakágazati beruházások összegét, a műszaki fejlesztés irányzatát és fő feladatait, a műszaki fejlesztés számára fontos cikkek termelését, a termelésben kívánatos szerkezeti változásokat, a hosszú lejáratú államközi egyezményekből adódó, valamint a behozatali és a kiviteli feladatokat. A kötelező gazdasági eszközök meghatározásával a központi irányításnak lehetősége nyílik arra, hogy hatékonyabb befolyást gyakoroljon a terv gazdasági célkitűzéseinek és a párt gazdasági politikájának megvalósítására olyan területeken is, ahol az irányítás eddigi rendszere, mely a feladatok és eszközök részletes előírására támaszkodott, gyakran nem volt hatásos. A tervezés új értelmezése fokozza a tervszerűséget a népgazdaság irányításában azzal ls, hogy az irányítás alsóbb láncszemeit — a vállalatokat és a szakágazati szerveket — a tervezőtevékenység aktívabb tagjaivá teszi a társadalmi célkitűzések megvalósítása érdekében. Az új rendszer egyik fő irányelve lesz a tervezés tökéletesítése, továbbá a terv előkészítése során a célszerű munkamegosztás a kormány, a vállalatok és a nemzeti bizottságok között. A CSKP XII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy kl kell dolgozni a fejlődés hosszú időre szóló tervét, nevezetesen az 1970. évig. A legutóbbi három év nem a legjobb tapasztalatai, amikor csak évi tervekkel Irányítjuk népgazdaságunkat, mindennél meggyőzőbben bizonyítják, hogy a népgazdaságot feltétlenül hosszú időre szóló távlali tervezéssel s ennek alapján a mai feltételek között ötéves tervvel kell irányítani. Egyszóval: a népgazdaság fejlődését céltudatosan biztosítani és ökonómiai szerkezetét átalakítani nem lehet egy év alatt. Többéves problémákról van szó, ezért megoldásuknak lávlati tervekben kell megmutatkozniuk. Az ötéves terv, amely a távlati tervek rendszerének fő alkotóeleme, fő útmutatónk a népgazdaság konkrét irányításában, és kötelező irányelvül kell szolgálnia a rövid időre szóló végrehajtó tervek kidolgozásában. A pártvezetőség és a kormány a helyzet megjavításán fáradozik. Lényegesen meggyorsítottuk a negyedik ötéves terv előkészületi munkálatait. Az egyes ágazatok fő problémáinak és az általános népgazdasági összefüggéseknek a tisztázásában az Állami Tervbizottsággal együtt részt vesznek más központi szervek is. Olyan koncepciókra törekednek, amelyek elmélyítik az eddigi javaslatok progreszszív vonásait, s több változattal számolnak. Ez a törekvés — persze még csak rčszben — már meghozta első gyümölcseit. Megemlíthetem például a tüzelőanyagok gazdaságos kihasználásával összefüggő kérdések megoldását a kazánfűtés módosítása, valamint a folyékony és gázfűtőanyagok részarányának növelése útján, amivel bizonyos mennyiségű szenet takarítunk meg. Az ötéves terv előkészületi munkáinak olyan irányt kell adni, hogy kedvező fordulat álljon be a beruházások, a minőség és a gazdaságosság terén. Elsősorban az üzemek komplex korszerűsítésére kell beruházásokat biztosítani, mert itt gyorsabb a visszatérülés. Ezenkívül következetesen támogatnunk kell a nyersanyagolf, az energia és a munka maximális hasznosítására irányuló törekvést, hogy lényegesen növelhessük a műszakilag versenyképes és a kiváló minőségű termékek részarányát. A mezőgazdaságban be kel) fejeznünk a gépesítés és kemizálás folyamatát, mégpedig úgy, hogy ez a költségek csökkentését eredményezze; az anyagi érdekeltség hatékonyabb kihasználásával fokoznunk kell a termelés intenzitását, különösen a tejtermelésben és új utakat kell keresnünk, hogy megnyerjük az Ifjúságot a mezőgazdaság számára. Az életszínvonal emelése érdekében meg kell gyorsítani a lakásépítkezést, javítani kell a szogáltatásokat, a személyforgalmat, le kell rövidíteni a munkaidőt, s javítani kell a lakosság anyagi szükségletének összetételét és minőségét. A termelőerők fő fejlődési irányának helyes meghatározásához, továbbá a tudomány és a technika fejlődési irányzatainak helyes megértéséhez nem elegendő kizárólag az ötéves terv. Ezért felújítottuk a hosszú időre szóló távlati terv kidolgozására irányuló munkát. A Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Népgazdasági Tervezés Kutató Intézete szervezik a népgazdaság távlati fejlesztésének kidolgozását; a tudományos dolgozók és kutatók aktívájának közvetlenül ki kell vennie részét a távlati terv előkészítéséből. A távolabbi jövőre vonatkozó távlati terv folyamatos kidolgozásának lehetővé kell tennie, hogy a felmerülő problémákat mindig megfelelő időelőnnyel oldjuk meg. A távlati tervet a folytonosság módszerével, szüntelen felújításával és kiegészítésével állítjuk össze. Az új rendszer továbbá megköveteli, hogy a tervezés terén a tudomány és a technika legprogresszívebb eredményeit megismerjük mind hazai, mind világviszonylatban, és ezeket a terv összeállításában érvényesítsük. Az Állami Tervbizottságnak, az Állami Tudományos Műszaki Fejlesztési és Koordináló Bizottságnak, az Építési Beruházások Állami Bizottságának, a minisztériumoknak és vállalatoknak szem előtt kell tartanluk, hogy a tudomány és a technika csak akkor válik termelőerővé, ha az új ismeretek ós eredmények valóban érvényesülnek a termelésben. Erre az elvre különösen a távlati tervek összeállításában kell figyelemmel lenni. Saját tudományos-kutató és fejlesztési bázisunknak természetesen szintén az ismeretek hasznos forrásává kell válnia. A tudományos kutató bázison belül is érvényesíteni fogjuk a hozraszcsot elveit és a tudományoskutató feladatok megoldásának „szállítói" módszerét, hogy így biztosítsuk a tudomány és a technika szorosabb egybekapcsolódását. Célunk az, hogy az irányítás tökéletesebb rendszere és valamennyi ösztönző eszköze elősegítse a tudomány és a technika maximális kihasználását a népgazdaságban, és hogy a rendszer előnyel éppen ezen a téren teljes mértékben érvényesüljenek. Saját kutatómunkánk lehetőségeit reálisan fel kell mérnünk, és a maximum elérése érdekében erőinket és eszközeinket a döntő fontosságú problémákra és szakokra kell összpontosítanunk, hogy így rövid időn belül versenyképes kutatőkapacitásokat hozhassunk létre. Döntő fordulatot kell elérnünk tudományos és technikai vonatkozásban a nemzetközi együttműködés kihasználásában is, különösen kutatótevékenységünknek a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományoskutató bázisával vaió szorosabb összekapcsolásával. Bátrabban kl kell használnunk a tudomány és a technika' eredményeit licenciák megvásárlása útján. Az utóbbi Időben intézkedéseket dolgozunk ki ilyen licenciák megvásárlására a gépipar műszaki fejlesztésének meggyorsítása érdekében. A prágai ČKD technikusai találó jelszót tűztek ki: „A technikus számára nem az a szégyen, ha felhasználja az idegen műszaki eredményeket, hanem az a szégyen, ha rossz gépeket hagyunk a termelőmunkában". Az iparilag fejlett országok progresszív műszaki irányzatainak távlati terveinkbe történő beillesztése nagymértékben elősegíti népgazdaságunk hatékonyabb fejlesztését. Ezt bizonyítja a következő példa is: A nyugat-európai országokban és a Szovjetunióban az emelkedett energiafogyasztást folyékony és gázfűtőanyagok fokozott felhasználásával fedezik, vagyis a ma már igen drága szilárd tüzelőanyagok részarányát a tüzelőanyagok energetikai mérlegében lényegesen csökkentik, de hazánkban ez a részarány még mindig igen magas. A Szovjetunióban 1961-ben 60 százalékra csökkent az 1956. évi 75 százalékról, a nyugat-európai országokban 1962-ben 57 százalékra az 1954. évi 80 százalékhoz viszonyítva. Hazánkban a szilárd tüzelőanyagok részaránya 85 °/o. A tüzelőanyagfogyasztás csökkenését fogja eredményezni a folyékony és gázfűtőanyagok szélesebb körű használata mellett a magenergiatermelés fejlődése is. Ma különösen hazánk számára fontos, hogy az új energiaforrások kapacitásának gazdaságilag progresszív megoldását biztosítsuk. Vagy nézzünk egy másik területet, ahol szintén sürgető problémák merülnék fel, úgyhogy a távlati tervekben számolnunk kell megoldásukkal. Lakosságunk táplálkozásának ésszerűsítésére gondolok. Az egy főre eső, aránylag nagy kalóriafogyasztás mellett nagyobb változatosságot kell elérnünk táplálkozásunkban, érvényesítenünk kell a fokozottabb marhahús-, tej-, tejtermék, valamint barotnflfogyasztást, s vé'gül növelnie kell a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, mert főleg ez utóbbiak hiányoznak asztalunkról. Ily módon elérhetjük lakosságunk élelmezésének és egészségi állapotának javulását, nem is beszélve arról, hogy egyúttal elősegítjük a mezőgazdaság intenzifikálásának meggyorsítását. A világon tapasztalható progresszív gyakorlattal összhangban ki kell bővítenünk a iparilag előállított takarmányok, takarmánykeverékek és takarmánykomponensek termelését és alkalmazását a jobb takarmánykihasználás, a gazdasági állatok táplálása és termelőképességének növelése érdekében. Ugyanez érvényes a műanyagok és műbőrök felhasználására az öltözködés és a lábbelitermelés ésszerűsítése érdekében. Az említett példákkal azt akarom szemléltetni, hogy a terv előkészítőinek idejében és megfelelő időelőnnyel ismerniük kell a legprogreszszívebb Irányzatokat, s ezeket alkotó módon be kell illeszteniük a tervbe. Tervező tevékenységünk egyik legsajátosabb küldetése az, hogy egy(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÖ 4 * 1985. február 2.