Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-06 / 36. szám, szombat

l/ülflnösen az utóbbi években, mikor a népművelés*» ben ls egyre nagyobb feladatok vártak elvégzésre, sokszor hangoztattuk, hogy a népművelési szakemberképzés megközelítőleg sem felel meg a szükségletnek. Szóban, írásban, többen elmondtuk: a művelődési Intézmények és a különféle szakosztályok élén gyakran olyanok állnak, akik szeretik ugyan a kultúrát, a népművelést, de nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel. Természetesen helytelen lenne pálcát törni azok felett, akik képzettség nélkül is dolgoznak, segíteni próbálnak. Sok esetben a főiskolai végzettséggel nem rendelkező kulturális dolgozók is szép eredményeket érnek el. Munkájukért csak dicséret jár. Ezúltal azonban másról van szó. A tapasztalatok azt mutatják, hogy különösen a színjátszók, a tánc-, az ének- és a zenekarok irányításával megbízott szakelőadóknál sok a kifogásolnivaló. Előfordul, nem is ritkán, hogy ezeknek a dolgozóknak se gyakorlati, se elméleti képzettségük nincs. Tudás, a munkakör alapos Ismerete nélkül pedig a népmüvelésben lehetetlen eredményesen dolgozni. Az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériuma 1962-ben rendeletet hozott a népművelési dolgozók egységes oktatási rendszeréről. Tulajdonképpen ettől kezdve folyik tervszerűen, fokozott mértékben a népművelési szakemberek képzése. Rövid idő alatt számos eredmény született, ez azonban távolról sem pótolja a sokéves mulasztást. A lemaradás behozásához évek szükségesek. S gyökeres változás csak akkor remélhető, ha a sza«emberképzés a mostaninál ls jobbá, fokozottabbá válik. A helyzet különösen magyar vonalon elszomorító. Itt eddig csupán rövid lejáratú tanfolyamokon neveltek népművelési dolgozókat, ha e nevelés egyáltalán szakképzésnek nevezhető. A mulasztás szembeötlően megmutatkozik a magyarlakta vidékek művelődési otthonaiban, könyvtáraiban ós másutt: úgyszólván sehol sincs a sajátos feladatokat ismerő szakemberünk. Ennek tulajdonítható az együtteseknek nyújtott elégtelen módszerMini segítség, a magyarlakra vidékeken észlelhető rossz könyvtári munka, ének és zenekari kultúránk hanyatlása és még sok más fogyatékosság. Lehetetlen például, hogy valaki könyvtáros legyen a könyvek és a könyvtári munka ismerete nélkül. A magyar nyelvű könyvekkel 4— mivel magyar könyvtárosképzés még tanfolyamok formájában sincs — mégis olyanok kénytelenek foglalkozni, akik nem ismerik sem a magyar Irodalmat, sem a magyar könyvkiadást. Ezzel magyarázható többek közölt az is, hogy a könyvek olvasottságában és az egy főre eső könyvellátásban országos viszonylatban a magyarlakta vidékek állnak a legrosszabbul. A könyvtáros-képzés hiánya természetszerűen vonja maga után ezen a téren ls az elégtelenségeket. És a nem megfelelő szakemberképzés még számos vonalon érezteti káros hatását. Akik szót emeltek és emelnek a népművelési szakemberképzés megjavítása érdekében, azért tették és teszik, mert a népművelés ma már nem szorítkozik csupán a szűk értelemben vett — leginkább a műkedvelőkre vonatkoztatott — ismeretterjesztésre. A mai népművelés sok tényezőből áll és igen sokra hivatott. Egyenrangú más szakokkal, éppen ezért tanulni, elsajátítani olyan formában kell, mint más hivatást. A problémával már 1963. novemberi ülésén behatóan foglalkozott a CSEMADOK Központi Bizottsága. Tárgyilagos felmérések, a szükségletet figyelembe vétele és széles körű vita alapján született a határozat: a CSEMADOK Központi Bizottsága megbízza a CSEMADOK elnökségét és titkárságát, beszéljenek az Illetékesekkel, hogy a lehetőség szerint létesítsenek magyar tannyelvű népművelési iskolát. A határozatot többek között az tette szükségessé, hogy a hosszabb-rövidebb tanfolyamok, amelyeket az utóbbi időben magyar vonalon is rendeznek, sok segítséget nyújtanak, a problémákat azonban nem oldják meg. Döntő változást, a szakemberhiány megszűnését csakis tervezett, rendszeres és magas szint ,ű szakemberképzés eredményezhet. A magyar nyelvű szakemberképzést fontosnak és halaszthatatlannak tartják a Népművelési Intézet vezetői is és az ügy sikere érdekében megtették a szükséges intézkedéseket. Dr. Koczka István, a bratislavai Népművelési Intézet magyar osztályának vezetője ezzel kapcsolatban többek között ezeket mondta: — Az Illetékesek jogosnak találták a magyar nyelvű népművelési főiskola megteremtésére vonatkozó 'férést. Az eredmény az, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács lskolaés kulturális ügyi szakosztálya, valamint a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya az 1965—1966-os tanévben Bratislavában megnyitja a Népművelési Intézet iskolája magyar tagozatának első évfolyamát. A levelező (távtanulásos) kétéves Iskolára mindazok jelentkezhetnek, akiknek van érettségiük és legalább kétéves népművelési gyakorlattal rendelkeznek. A szakiskoia végzettjei középfokú képesítést nyernek és mint hivatásos népművelők a nemzeti bizottságok népművelési intézményeiben, az üzemi, és szövetkezeti klubokban, a művelődési otthonokban, üdülőhelyek kulturális központjában, kulturális szervezetekben — és más, népművelőket foglalkoztató munkakörben — helyezkedhetnek el. Az iskola kötelező tantárgya többek között a marxizmus—leninizmus, a magyar nyelv és irodalom, a szlovák nyelv és irodalom, az orosz nyelv és irodalom, a világirodalom, a mezőgazdasági és Ipari termelés alapjai, a népművelés, valamint a képzőművészeti és zenei nevelés. Jelentkezési ívek a CSEMADOK Járási titkárságán kaphatók. A bíráló bizottság -elvételeit Bratislavában (később Jelzett időpontban) magyar nyelv és irodalomból, valamint politikai és kulturális ismeretekből tart. Eddig a bratislavai Népművelési Intézet magyar osztályára már mintegy 25 jelentkezés érkezett. Ennél azonban jóval több érdeklődőre számítanak. K

orai lenne jóslatokba bocsátkozni, mégis úgy véljük, ennek az iskolának megnyitása újabb határkő szellemi és kulturális életünkben. Megoldódik a népművelőképzés és utánpótlásnevelés kérdése, ami bizony döntően befolyásolja majd a magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett népművelési és kulturális munkát. Fájó pont marad még az újságlróképzés és az újságíróutánpótlásnevelés. Ez azonban — mindannyiunk örömére — előbbutóbb bizonyára szintén kedvező elintézést nyer. BALÁZS BÉLA F A NÉPGAZDASÁG tervszerű irányításának új rendszere még fokozottabban aláhúzza a szakképzettség amúgyis napirenden tartott kérdését. Mert hiszen a legtökéletesebben- kidolgozott irányítási rendszer is csak élettelen papírhalmaz, amit hozzáértő emberek változtathatnak élő, a társadalom céljait szolgáló aktív tényezővé. A tudományos alapokra épített rendszert pedig csakis a tudományos ismeretekkel felvértezett emberek áozhatják mozgásba. Ma már nemcsak a vezető beosztású dolgozóktól követelik meg a szakképzettséget, hanem a kor Igényeként mondhatjuk ki: az irányítás minden lépcsőfokán megfelelő szakképesítéssel rendelkező ember álljon. Igen ám, de az ilyen embereket nem lehet egyik napról a másikra leakasztani a szögről. Igaz, főiskoláink ontják a szakembereket, de valljuk be: a tudományos ismeretek, gyakorlati tapasztalatok híján csak fél megoldást Jelentenek, mint ahogy a sokéves gyakorlat sem pótolhatja a tudományos Ismeretek hiányát. A bratislavai Dimitrov Vegyiüzemben már évekkel ezelőtt rájöttek, hogyha lépést akarnak tartant a fejlődéssel, akkor mindenkinek tanulnia kell Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy hányan szereztek az üzemben felnőtt fejjel szakképesítést, magasabb iskolai végzettséget. Sokan az üzem dolgozói közül már főiskolai végzettséggel is rendelkeznek, a vezető beosztású dolgozók a vállalati iskolán szerezték meg szakképesítésüket. E téren tehát nincs baj. — De mi azt szeretnénk, ha a mesterek, műszakvezetők és az alacsonyabb beosztású vezetők is főiskolát végzett szakemberek lennének — mondja Noémi Hrbáčová mérnök, és Ladislav Ivanič elvtársra tekint, ök ketten viselik vállukon az üzemben a felnőttek oktatásának gondjait. Altalános tapasztalat, hogy az ember felnőtt korban nehezebben szánja rá magát a tanulásra, bár vitathatatlan, hogy a mi társadalmunk öriáis lehetőségeket biztosít a tovább tanuló dolgozóknak. A Dimitrov Vegyiüzemben Is ismerik ezeket a lehetőségeket, hiszen Hrbáčová és Ivanič elvtárs minden alkalmat kihasznált, hogy a dolgozók körében a tanulás lehetőségeit népszerűsítse, eközben azonban gyakran ütközött ilyen kitérő válaszokba: — hogyan jelentkezzem a főiskolára, amikor már nyolc évvel ezelőtt leérettségiztem. Amikor már negyedszer-ötödször kapták ugyanezt a választ, elgondolkoztak felette és megszületett az ötlet: a főiskolára Jelentkező dolgozók helyzetének megkönnyítésére előkészítő tanfolyamot szerveznek. AZ ELSŐ komolyabb alapokra helyezett tanfolyam tavaly folyt le 35 ELNÖTT FEJJEL TANULNI... résztvevővel, akik a felvételi vizsgákon mind egy szálig kiválóan megállták a helyüket. Legtöbbjük a vegyészeti főiskolán, néhányan az elektrotechnikai és az építészeti, illetve a közgazdasági -főiskolán tanulnak. Volt közöttük olyan is, aki a Komenský Egyetem természettudományi tanszékére ielentkezett. Jellemző, hogy az öthónapos előkészítő tanfolyamból — amely nem Jár semmiféle munkaengedménnyel, sem tanulmányi szabadsággal — nem volt egyetlen egy kimaradás sem. Pedig hetente kétszer — a munka után — 4—5 órát is ültek a padban, hogy felelevenítsék matematikából, kémiából, fizikából stb. a középiskolás anyagot. A résztvevők 65 százaléka munkás volt. A tavalyi előkészítő tanfolyam, a főiskolai felvételi beszélgetések és az eltelt két szemeszter egybevett tapasztalatain okulva szervezték az idei előkészítő tanfolyamot, amely e napokban indul meg. Január közepéig 35-eií Jelentkeztek az előkészítőre, valamennyien műszaki főiskolára készülnek, Közülük 15-en néhány éve végezték el a vállalati főiskolát, ezeknek egyes vizsgákat majd a főis kólán elismernek. Az elmúlt évvel el lentétben az idén csökkentik az elő készítő tanfolyam keretében a kémiai órák számát és több Időt, 100 órát fordítanak majd a legfontosabb tantárgyra: a matematikára. Az előadásokat az üzem főiskolát végzett dolgozói és egyetemi tanársegédek tartják. Az oktatási osztály nemcsak az előkészítő tanfolyam megszervezésével gondoskodik az üzem főiskolás dolgozóiról. Az előkészítő után a főiskolai felvételi beszélgetéseken részt vesz Hrbáčová mérnök elvtárs is, együtt izgulva a Jelentkezőkkel. A sikeres felvételi után sem hagyják magukra a felnőtt tanulókat. Rendszeres konzultációkat szerveznek, ahol a főiskola tanársegédei magyarázzák meg a nehezebben érthető anyagot. Kiváló az együttműködés a vegyészeti tanszékkeí, amely a legnagyobb megértést és segítőkészséget tanúsítja az üzem főiskolás dolgozói iránt, és rendkívül Jó véleménnyel van az előkészítő tanfolyamról. JÖ DOLOG ez az előkészítő tanfolyam. Ügy látszik, s ez Hrbáčová és Ivanič elvtárs véleménye is, az előkészítőnek is szerepe van abban, hogy az idén az oktatási osztálynak nem kellett a Jelentkezők után Járni, maguktól jöttek a főiskolai jelentkezési ívekért, úgyhogy a bizottság valóban a legjobbakat választhatta ki s ajánlhatta a főiskolára. Van azonban még egy nagyon fontos tényező, amely a főiskolai tanulmányok mellett minden szónál nyomatékosabban érvel, ez pedig az a tény, hogy az üzem vezetősége a főIskola elvégzése után azonnal, de gyakran már a negyedik évfolyam során a képzettségnek megfelelő munkakörrel bízza meg dolgozóit. Ez az áthelyezés magától értetődően az anyagiakban is kifejezésre Jut. így például Jurga Dušan azelőtt munkás, később a vegyészeti főiskola negyedik évfolyamán tanult, amikor az 5. részleg mestere lett, hasonló változás következett be Lenárt Achoč munkakörében. Sok példát sorolhatnánk még tovább. A DIMITROV Vegyiüzemben ezzel az előkészítő tanfolyammal és általában a felnőtt oktatás szorgalmazásával nemcsak arról gondoskodnak, hogy a dolgozók szakképzettsége megfeleljen a mai követelményeknek, hanem arra törekszenek, hogy tudományosan képzett kádertartalékokat neveljenek, akik a gyakorlati tapasztalatokat megszerezve bármikor képe' sek az irányítás magasabb fokán is helytállni. Egy kis fáradsággal másutt is mehetne ígyl SKALINA KATALIN -o •o a Jte •V u <ü ľá Ni •9 « a JEAN FOLLAIN VERSEI*: Falusi est Ittak a vének nézi a fiatalság őket ott várnak mind a fa alatt folynak rendben a vérerek látnak üresen a szemek járnak üresen az agyak a jázmin-illat diadalt ül a legkeszegebb nő is keblén át asszonynak érzi magát Szegre akasztva a bőrkötény s a patkolókovács ajkán ott vára régi dal már a szerelem s a bosszú szavaival. Illyés Gyula fordítása Zsákoló Nem ért még véget a nap s alszik a-z ember az ártalmatlan ég alatt maholnap cifjelheti újra majd az árpát tengerit az egérszürke hajdinát a piszkossárga korpát mind messzibb haladva az úton utolsó zsákjával amely halott-sápadt zabtól dagad. G a r a i Gábor fordítása Napszámosok Eszükbe sem jut félni az egyik kalapál a másik szénát gyűjt a harmadik meg ás Odaléphetsz nyugodtan megkérdezheted tőlük hogy hogy van a család s mégis minden olyan esendő legnagyobb lányuk teste öreges nevetésük estetájban s néha valami árnyék egy meztelen mell valami bizonytalan fájdalom egy csép jóíz az öröklétből. Tóth Judit fordítása • Jean Follain 1903-ban született ai álsó-normandial Canlsyben. A maifrancia lírában talán Follain futott legtávolabbra a romantikus örökségtől, az egyén-központunk költészetétől. A modernek nagy élményében osztozik, személytelenül tud emberi lennt, a köznapi valóságot avatja költészetté, a szigorúan szemügyre vett tárgyi mindenségben és az eldologiasodott létben is sorsunk értelmét kutatja. Konokul sorakozó „egyszerű" képet távolt tájakra nyíló ablakok, szavalnak apró rögét közt minduntalan felizzik a gondolat. Ez a költő, aki, JÓ ha minden századik versében egyszer kimondja azt, hogy én — épp az egyén helyét akarja tárgyilagosan ábrázolni, abban az eldologiasodott valóságban, amelyet a nyugatt irodalom a mai világnak vall. 1965. február B. * 0] SZÓ 9