Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)
1965-02-06 / 36. szám, szombat
CLOWNOK DICSÉRETE JAN WERICH HATVANADIK NEMZETI MŰVÉSZ SZÜLETÉSNAPJÁRA PROLÓGUS Amikor harmincnégy őszén felkerültem Prágába, nem a zajos világváros esti fénye- bűvölt el, hanem a színházak. Helyesebben mondva két színház: E. F. Burian „D-35"-je és V + W Felszabadult Színháza /Osvobozené Divadlo)! Ez kissé Acs Imre érdeme volt, a Terezínben elpusztult kommunista pedagógusé, aki mint tehetséges szavaló és énekes nem egyszer szerepelt az EFB „Décsko" komparzjában. «..*.,, « Még ma ts jól emlékszem mokra rabo t látszottak, akkor már más szín- A „Nehéz Borbála -ban könnyű ráa meleg őszi délutánokra' amikor le- ne m i öfletet t számításba. A „Décs- ismerni az yberlandi-hitleristákra és kutyagoltunk a Vinohradu'legtávolabbi k o" a m t színházunk volt, jiatalsá- az eidamiakban csehszlovák szomutcájából a Melantrich 'palotába. Ott 0 un k harcos színháza. A mi nemzedé- szádjaikra. Nagy kár, hogy az első átvettük az Esti A-Zet" friss kiadá- részére azonban több volt a köztársaság hivatalos szervei nem sának ránk eső példányszámát, aztán ^háznál, Dámunkra a szó legszo- okultak az eidami árulók, van Beyrgen kiálltunk a Vodička utca és a Ven- rosabb r s legszebb értelmében a min- Bols, Vandergrunt példáján, s nem cel tér, a „Václavák" sarkára Majd den t l elentett e• számolták fel a henleinista árulókat nagy harsányan árultuk portékánkat. Igaz, //« Voskovec és fan Werich csehszlovák cinkosaikkal együtt. A — Otíllo Vrúntkn mjttkncn önként felszabadult Színházát is magunké- belügyminiszter úr és a prágai renielentkezett arendőrsCn' na k oltottuk! És ha őszintén, no dőrkapitány inkább a színházat sa, , m eg nagyokat akartunk nevetni, va- nyargatta. — Az állami osztálysorsjáték nye- tamint bosszankodó filisztereken mu- A „Felszabadult Színház" utolsó rolistája ezer névvel! latnU akkor a két int eu e kt Uúlis clown premierje és nagv sikere a „Pést na — A Sparta szenzációs veresége színházának állóhelyén foglaltunk he. oko" avagy a „Caesar fináléja" volt. Kladnónl... Ezekkel, meg további lyet. így kerültem egy szeles, esi- ut á r>a már München következett és hasonlóan vonzó címekkel hívtuk fel pős októberi estén a V+W színhá- Voskovec, Jan Werich, valamint a járókelők figyelmét a Melantrich zába, a „Hóhér és bolond" előadásá- Jaroslav Ježek a már említett német vállalat bulvárlapjának estt kiadásá- ra. Ekkor láttam először Werichet, táncosnő, Lőtte Goslar segítségéve! ra. Két óra alatt kiárusítottuk a la- ekkor ismerkedtem meg jaroslav je- tengertűlon, Amerikában találnak me. pot, elszámoltuk a bevételt, gyorsan lek, a cseh Gershwine muzsikájával, nedéket. És a „Felszabadult Színház" és nagyon szerényen megvacsoráztunk A bohóckodás, a szellemes improvizá- dicső korszaka ezzel lezárul! a Koruna büfében, s utána a színhá- lások és szójátékok bengáli tüze akkor még kissé torzított, de a jelen kétségtelenül jan Werich már akkor nagy színészi tehetségét bizonyítja. zak hirdetőtáblái előtt álltunk meg. Ha a Mozarteumban fitt volt akkoriban E. F. Burtpn színháza) új daA FELSZABADULT SZÍ'NHÁZ METAMORFÓZISAI A Felszabadult Színház megalapítói diázott, színészkedett, tehát játszott, kísérletezéseinek következtében ekkor már több változáson ment át. A húszas évek első felében alakult, és eredetileg a Devétsílnek, á magukat kommunistáknak valló művészeknek volt a szövetsége. Célkitűzéseinek változásával a műsor Is megváltozott. Moliare, Aristophanes, Paul Fort és Apollinaire mellett Ribémont-Desseignest ls játszotta... Színész gárdájában ott volt Jaroslav Prücha, František Vnouček és ideig-óráig E. F. Burian is. Ezerkilencszázhuszonhétben JiPÍ Honzl, a színház „principálisa" menedéket nyújtott két bohóckodó diáknak, JiFí Voskovecnek és fan Werichnek, akiket az Umélecká Besedából a cenzor Vest-Pocket-Revue-Jük ötödik előadása után kitiltott. A két Jövevény végül otthonra lelt az Osvobozené Divadloban, ám ottlétük a színház régi gárdájában szakadást Idézett elő. A kollektívából kivált J. Honzl jobb keze, Jífí Frejka, s vele szolidaritást vállalva otthagyta a színházat E. F. Burian ls! és a halhatatlan Ježek nagyszerű melódiákat komponált. A Vest-PocketRevue sikere mindenkit ámulatba ejtett, talán a V + W kettőst legjobban. És a siker vagy talán Inkább a belső kényszer a „komédiás" pályára vitte őket. Játszottak, az élet legmélyébe nyúltak bele, s felhozták belőle az őszinte nevetést. Nem ismertek semmi színházi elméletet, számukra az élet, az első köztársaság ellentmondásokkal teli társadalmának élete teremtette meg az elméletet. Humorukban annyi bájos naivság volt, mint a vi-. rágzó májusi gesztenyefákban, s ugyanakkor hiányzott belőlük mind. az, amivel az unatkozó polgár! társadalom fizetett csepűrágó! igyekeztek mecénásaikat mulattatni. Bohóckodásuk mentes volt minden rlpacsosságtól, humoruk pedig a sikamlós, kétértelmű viccektől. Természetesen gyorsan felfeléívelő pályafutásukban nagy része volt rendezőjüknek, a kiváló Jifí Honzlnak. A Vest-Pocket-Revue után „A kocka el van vetve" került sorra huszonkiVÁLTOZIK A FELSZABADULT SZÍNHÁZ ARCULATA EPILÓGUS A háború után csupán Jan Werich tér vissza a felszabaduló hazába. Az Amerikában magát boldogtalannak érző és nyomorgó Jaroslav jeiek, ez a zseniális zenész, akinek még lencben, majd a Szkafander bemu- primml sem hajlandó segíteni, a lelA Felszabadult Színház két nagy tatója következik, ezután J Goll Ma- ketlen yenkik közt pusztul el, vakon. csillaga pedig V + W lett, az eddig tuzsálemje, J. Cocteau Orfeusza, az- Későbben visszajön ugyan Jifi Vosko•smeretlen két diák, Voskovec és We- tán a Gólem, Robin Hood, Az érem ve c is, de nem találja itthon a helyét. rich. Pedig eredetileg komoly polgári két oldala, a Panorama, majd egy sú- Játszik ugyan még Werichhel a „Csohivatásra készültek mindketten. Csu- lyos tévedés: a „Világ a rács mögött", datévő fazék"-ban és a V + W kettős pán diáktársaik és a velük egyívású Ekkor már Werichék javarészt maguk még felújítja „Nehéz Borbálá" t meg fiatalok szórakoztatására, megnevet- írják a darabjaikat, és sanzónjaik a Caesar fináléja"-t jPést na oko), tetésére bohóckodtak, mipden művé- szövegét, kiváló színészeket nyernek de jóllehet aktualizálják, maguk is szí igény nélkül. A tréfák és ötletek, meg munkatársaknak, Sasa Machov a érzik, ma már más kellene. Voskovec mint vulkános talajból a gejzír, úgy társulat koreográfusa, s náluk szere- búcsút is vesz az óhazától, jan Wetörtek elő belőlük. Voskovec pompá- pel Lőtte Goslar, a kiváló német ricf t azonban cseh színésznek érzi san énekelt, Werich kiválóan komé:- emigráns táncosnő is. magát, és marad. Ám Jan Werich ts sokáig keres, bolyong, s nem egyszer tévelyeg. Gyakran olyanok is tapsolnak neki, akiket nem igen tarthatunk a szocializmus legjobb barátainak. Végre mégis csak önmagára talál, s megleli helyét az itthoni viszonyok között. Lelke mélyén még él benne, mint lepecsételt palackban, az intellektuális bohóc szelleme. Mint egy jó varázsló, kiengedi a palackból, és a szellem — csodákat művel. Jan Werich Európa egyik legnagyobb és legintellektuálisabb színészévé válik, aki színházban és filmen megnevettet mindenkit, öreget és fiatalt, munkást és értelmiségit. Híres mesejilmjei j Az aranynál többet ér a só stb.), a Császár pékje és a Pék'' császárja, a világsikert aratott „Amikor a macska jön", no meg feledhetetlen alakításai az ABC színpadján kiérdemelték számára a „nemzeti művész" rangos címét! Nem is hinném, hogy lenne ma Prágában nála népszerűbb és dédelgetettebb színész! En azonban valahogy mégis csak a „Nehéz Borbála" második zsoldosát látom benne ma ts, meg jehant, a középkort párizsi éjjeliőrt, Villon barátját. Mert a mat Werichtől nem lehet elválasztani fiatalságunk hősies színházát, az Osvobozené Divadlo-t, a fasizmus ellen harcoló és a szocialista jövő új emberéért küzdő Felszabadult Színházat. A Felszabadult Színház meg Jan Werich az én nemzedékem számára mindenkor közös fogalom marad. BARSI IMRE A változó európai politikai helyzettel érdekes módon megváltozott, meg szilárdult a Felszabadult Színház és a V + W erkölcsi, politikai profilja is. A cseh reakció híveit már a múltban is sokszor kigúnyoló Werichék mindegyre baloldalibbak lettek Mulattató és simogatóan csúfolódó szatírájuk borotvaéles társadalmi és politikai szatírává változik! A görög és római köntösbe öltözött hőseik mind aktuális értelmezést nyernek, mint például a Caesarban, de főleg „A szamár és az árnyék" című darabjaikban, ahol az imperialista milltarizmust támadják, és egy Adolf nevű nacionalista diktátort figuráznak ki. A kilőtt nyíl célba talált! A prágai német nagykövet tiltakozik, és a csehszlovák belügyminiszter kiadja a parancsot: a sanzon szövegéből tűnjön el az Adolf név. A diktátor neve ugyan eltűnik V + W a színpadon a „birki" szóval helyettesíti az Adolfot, de a közönség nagy része, a fiatalok, s főleg mi az állóhelyen estéről estére vidáman és lelkesedve üvöltöttük továbbra ls az Adolf nevet! A hazai reakciót felbőszítő „A Hóhér és a bolond" azonban megindította Hitler csehszlovákiai barátainak, az agrár : pártiaknak rohamát a színház ellen. Ezerkilencszázharmincnégy ^ az amúgy is hirhedt „inszigniák" éve volt, és bizony azon az őszön E. F. Burian „Décskójában" meg Werichék Felszabadult Színházában nem egy-, szer ökölharcban vertük vissza a fasiszta rohamegységeknek a színpad elleni támadásait. A köztársaság haladó közvéleménye egy emberként állt ki V + W színháza mellett. A nyomás azonban túlerős volt. Az 1934—35-ös szezon végén V + W elhatározták, hogy átmeneti időre felhagynak a színjátszással, és filmezni fognak. Ebben az időszakban születik meg a „Púder és benzin", később pedig a „Miénk a világ" című nagysikerű V + W film. Werichék számára a színpad azonban nélkülözhetetlen volt, s mivel régi helységeiket az „U Novákű"-nál már mások elfoglalták, a Vencel téri kis Rokokóban telepedtek le, és mint „Megbilincselt Színház" kezdték meg az új színházi évadot. Első bemutatójuknak, a „Rongyok bálladájának" Frangois Villon a hőse. A „Megbilincselt Színház" Villonja azonban nem romantikus csavargó és szoknyavadász, hanem forradalmár, aki verseiben a nép elégedetlenségének ad hangot. Nem volt véletlen, hogy Werichék a darab mottójaként éppen a „Nagy testamentum" XXI. énekéből idéztek: „Nécessité fait gens mesprendre. Et faim saillir le loup du bgis!" (Szükségből bont törvényt az ember. Éhségtől bátrak a farkasok.) Különben is ezek a villonl sorok Jónéhányszor megismétlődnek a darab legsikerültebb, legforradalmibb és vérforraló'sanzonjában'a Hej! pane králi-ban (Hej! király urain!), amely azokban az években Prága utcáin a legdivatosabb bel- és külföldi slágereket is háttérbe szorította. A haladó közvélemény kiharcolta, hogy V + W visszatérhessenek régi portájukra, ahol aztán ismét megnyílt a „Felszabadult Színház", és ekkor kezdődött igazában Werichék fénykora. Az, egykori két diákbohóc nagy színészi egyéniségge vált, felnőtt hozzájuk a kiváló társulat is, és a Felszabadult Színház az E. F. Burian „Décskója" mellett Európa legkiválóbb és legmodernebb antifasiszta színháza lett. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a két színház sokkal eredményesebb munkát végzett a köztársaság védelméért, mint az akkori hadügyminisztérium, a belügyminiszter és Hodža meg dr. Beneš együttvével • Oldficli Lipa képzőművész tervei alapján a Karlovy Vary-i üveggyárban már készül az az emléktárgy, amelyet az idei varsói nemzetközi Chopin zongoraverseny résztvevőiének a Marianské Lázné-i Chopintársaság különdíjaként adományoznak majd. BENGÁLI TUZ G. HAJNÓCZY RÓZSA KÖNYVE SE SZERI SE SZÁMA az utolsó években Indiáról megjelent útleírásoknak, naplóknak, regényeknek. E könyvek átlagából kiemelkedik a lőcsei születésű G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című kétkötetes műve, amelyről Germanus Gyula, a világhírű orientalista, az elhunyt írónő férje a könyv előszavában azt írja, hogy nem tisztán tudományos útleírás, de nem is regény, hanem sajátos egyvelege mindeme prózai műfajoknak. Germanus Gyula Rabindranath Tagore vendégeként három esztendőt töltött Indiában (1929—1931); a nagy hindu költő santeniketáni egyetemén ós más főiskolákon az arab nyelvet és Irodalmat tanította. Felesége — ahogy Germanus írja — az egyetemeken való működése idején és a hosszú nyári szünidők alatt, naplójában nem csupán a napi prózai eseményeket, a házlszolgákkai való bibelődést, az étkezés apró-cseprő gondjait, a látogatókkal való beszélgetéseit és az azokból merített tanulságokat Jegyezte fel, de leírta azt a hatást is, amelyet India különös szokásai, babonái, hite és filozófiája keltettek benne. Nem vitás, hogy ez a nagyon művelt asszony kitűnő megfigyelő volt, tájleírásai érzékletesen szépek, India művészetét értő szemmel csodálja és emberekről, szokásokról lényegesen többet mond, mint számtalan más Ismert útleírás vagy regény. Filozófiai ismeretei is tágak, a könyv kompentlatív részei, az iszlámról, a sokféle hindu hitről, a jogizmusról, a kasztokról szóló elemzéseiben nem válik tudálékossá, vagy értekezően szárazzá; ezek az elmélkedő részek terjengőségük ellenére ls jő olvasmánynak bizonyulnak. Gazdag esztétikai és fi-, lozőfiai jártassága emeli a feljegyzések becsét. Mahatma Gandhi ezekbén az esztendőkben kezdte el hirdetni a paszszív ellenállás eszméjét. G. Hajnóczy Rózsa kitűnő emberismeretére vall, hogy vendéglátójuk, Rabindranath Tagore költészetében ugyanúgy meglátja az Igazi nagyság hiányát, mint emberi magatartásában a hatásvadászó, mesterkélt modorosságot. Gandhi türelmet hirdető mély embersége mintha közelebb állana az ő keresztényi hitéhez s mintha helyeselné, hogy az elnyomott népeknek nem a lázadás, hanem az erkölcstől diktált tűrés az egyetlen célravezető fegyvere. Gandhi az írónő indiai tartózkodása idején plántálja a hinduk millióiba, hogy ne éljenek az erőszak eszközeivel, amikor a gyarmati uralom, a kereskedők kapzsisága, a felemelt vámok, az angol export ellen tüntetnek. Híveinek ezreivel a tenger vizét pároltatja, hogy sőt nyerjen és maga is elmélkedése és tanítása közben rokkát perget magaszőtte lepelbén Járva ad példát, hogyan kell a népnek megszabadulnia az angolok évszázados uralmától. Hajnóczy Rózsa riem találkozott Gandhival, de értesülései pontosak, feljegyzései a külsőségekben a ' telesség benyomását keltik, ám a Gandhi által elindított mozgalom hordárejét nem ismeri fel, ahogy nem látja meg a hinduk és mohamedánok közt már akkor megnyilvánuló ellentétek igazi okait, amefyek a napló írását követő másfél évtized után India kettészakadásához vezettek. A mohamedán nagyurak háremeiben járva csak az asszonyok tunya, vegetatív életét, roppant maradiságát látja ós nem sejt meg semmit abból az erjedésből, amelynek ebben az elzárt, rácsok mögé kényszerített világban már akkor forrnia kellett; nem érezte meg azt a titkos széljárást, amely meglebbentette a nök fátylát és azt másfél évtized múlva letépte arcukról. A ma hetvenegy esztendős Oivu&ónapíá Fatima Dzsinnah, aki néhány héttei ezelőtt egy tábornokkal, „a hadsereg erős emberével" szállt harcba a választásokon a hatalomért, a pakisztáni elnöki székért, a napló írása idején harminchét esztendős volt és nem egy társával együtt bizonyára más gondolatokat forgatott a fejében, mint amilyenek az írónő szerint a hárem asszonyainak fejében megfordultak. Korántsem Kérünk Jóstehetséget számon a feljegyzések írójától, de nagy filozófiai tudásához Illő Jártasságot és éleslátást a társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekben. Pontosan lefesti, milyen végtelen piszokban végzi munkáját a szakács, milyen rendetlen a takarításban az erre alkalmazott szolga, Tagore calcuttai palotájában milyen szennyes a fürdőkád; a falvak, lakóhelyek, udvarok leírásánál sohasem mulasztja el felhánytorgatni a piszkot, a hulladékokat és minduntalan emlékünkbe idézi a teherhordó szolgák, a páriák verejtékes kigőzölgését, tisztátalan testük állati bűzét. Nem vonjuk kétségbe, hogy ezek a tapasztalatai a sok szennyről és bűzről szavahihetők, annál feltűnőbb, hogy a vaskos két kötetben nem találunk valami elfogadható magyarázatot arra, mi szüli a roppant szegénységet és nyomort, az elmaradottságot és piszkot, amelybe lépten-nyomon beleütközik. Indiai tartózkodásának három esztendeje alatt ez a jó szemű, tagadhatatlanul művelt és sokoldalúan képzett asszony nem látta volna, hogy nem csupán a tízmilliókat állati sorsba lealacsonyító kasztrendszer, a gyarmati uralom, a vallási fanatizmus és a középkori sötétséggel vetekedő babonaság szülője a nyomornak, hanem mindenekelőtt a kizsákmányolás ténye? De talán túl nagy követelményt támasztunk, amikor az egyensúly kedvéért — a romantika rovására — egy kis szociográfiát, társadalompolitikai elmélkedést kérünk számon a könyvtől és nem érjük be, ahogy a hinduizmus csodáit elemzi, a hindu rishlk és guruk bölcsességét idézi és meglátja szemükben a fényt, ami elmélkedő agyuk megfeszítésével, testük leigázásával felvillan bennük a világszellem végtelen világosságából és átadják aszkéta életet élő ájtatos tanítványaiknak. A ROMANTIKA kedvelőit azonban minden hiányért bőségesen kárpótolja sinteniketáni telep, a Himalája lábainál töltött nyaralások sokrétű rajza, nemkülönben a feljegyzések színessége, egy fiatal német geológusnő és egy Európában nevelt hindú tanár közt szövődött szerelem regénye. Ennek a hosszú, fejezeteken át érzelmesen ecsetelt szerelemnek egy féltékeny mohamedán uralkodó herceg revolvergolyója vet tragikusan véget. A tragédia azonban megnyugtatóan, szinte idillikusán cseng ki: a szerető halála után a hindu tanár dán származású hitvese — aki férje akarata ellenére vak szerelmétől hajtva hinduvá vedlett, majd újra európaivá válik — visszatér férje karjaiba. Mi tagadás, a szerelmi történet itt érzelgőssé válik, a képzelet, a meseszövő hajlam olcsó hatással beérő tévútra vezette a feljegyzések szerzőjét, ami azért sajnálatos, mert a misztikus, „ezerarcú" Indiáról, a Nobel-díjas, hiú Tagoreról és hercegi udvaráról, a harmincas évek ottani angol társadalmáról, a bennszülöttek szokásairól bőségesen van írói remekléssel megformált, mai érvényességű, érdekes .mondanivalója. EGRI VIKTOR A. Morozov: Utolsó napsugarak* Olaj, 1257. Oj SZÖ 10 * 1965. február 8.
