Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-04 / 34. szám, csütörtök

SOKRÉTŰ MUNKÁT YEGEZNEK Értékelték a Kelet-szlovákiai Vasmű üzemi klubja tevékenységét AZ ELMÚLT NAPOKBAN már ne­gyedszer jöttek össze a Vasmű sacaj üzemi klubjának nagytermében a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi szervezetének küldöttei, a ha­talmas építkezés kulturális központ­jának dolgozói, az itt működő együt­tesek, érdekkörök tagjai, hogy érté­keljék az elmúlt esztendőben kifej­tett kulturális és népnevelő munkáju­kat. Az elismerés hangján kell beszélni a Vasmű üzemi klubjának céltudatos, tervszerű munkájáról. A múlt év fo­lyamán túlnyomórészt a nemzeti bi­zottságokba történő választások, a SZNF 20. évfordulója, a barátság hő-, napja, hazánk felszabadulásának 20. évfordulója és egyéb fontos esemé­nyek foglalkoztatták a klub vezetőit és munkatársait. Többek között beszélgetést tartot­tak a felkelés részvevőivel, kiállí­tást szerveztek a SZNF-ről. Az üzemi Arkagyij Arkanov: Fe'edékenység „Drága, felejthetetlen, egyetlen... (a nevedre nem emlékszem)! Bocsáss meg, hogy akkor búcsú nélkül hagytalak el, s magammal vittem minden holmimat és sok mindent a te dolgaidból is. Azon a végzetes napon, amikor távoztam, valami különös történt az emléke­zetemmel. Kezdtem mindent elfe­lejteni... Elfelejtettem, hogy nős vagyok, elfelejtettem elbúcsúzni tő­led... Úgy tűnik, gyermekünk is volt (pontosan nem emlékszem, fiú vagy lány), akit elfelejtettem ma­gammal vinni. Mikor ide megérkeztem, akartam pénzt küldeni a kicsi nevelésére (szeriniem csak egy gyermek volt), de az az átkozott emlékezőtehetsé­gein ... Bementem a postára és eszembe jutott, hogy otthon hagy­tam a pénzemet. Magamhoz vettem a pénzt, visszamentem a postára, de elfelejtettem, miért megyek vissza. Mikor eszembe jutott, miért men­tem, elfelejtettem a címedet... Na­gyon szégyellem magam, de nem tu­dok rá visszaemlékezni, hogy miért. Már hat éve kezeltetem az emlé­kezetemet ezeknél a fehérköpenyes embereknél, (azt hiszem, orvosok­nak nevezik őket). Mire mindenre visszaemlékszem, majd újra vissza­térek hozzád és minden úgy lesz, mint régen... De az orvosok azt mondják, nincs rá remény, hogy meggyógyuljak. Most egy nagyon ré­gi ismerősöm lakásában élek. En­nek az asszonynak szintén nagyon hiányos az emlékezőtehetsége, arra sem emlékszik, hány éves. Mindig azt akarja, hogy házasodjunk ösz­sze, de ez a szó is, hogy házasság, valahogy kiment az emlékezetem­ből ... Az asszony meghalt és most egyedül élek ebben a kétszobás la­kásban, és sírok bánatomban. Egyébként már nem emlékszem, le­het, hogy nem is bánatomban... Ölellek, felejthetetlen egyetlenem! Volt férjed... (már arra sem em­lékszem, hogy engem hogy hívnak). Utóirat: Majdnem elfelejtettem! Emlékszel megismerkedésünk máso­dik napjára? Aznap délután vettem neked egy kendőt, két rubel har­minckét kopejkáért. (Régi pénzben.) Abban az üzletben vettem, amely­nek a második ajtaja úgy csikorog. Emlékszel? Ott dolgozott az a kö­vér elárusítónő, aki harcmincnégy éves volt, de ő azt mondta magáról, hogy csak huszonnyolc. Emlékszel? Egy kis anyajegy volt a nyakán, jobboldalon, a füle alatt. Nos, hát, egyetlenem, kérlek, küld vissza ne­kem ezt a két rubel harminckét kopejkát. Olyan kis rózsák voltak azon a kendőn, de fehet, hogy bú­zavirágok ... Már mindent elfelej­tek ... Istenem, mi ls történhetett az emlékezőtehetségemmel?" Fordította: P. M. klub együttesei, a „Železiar" kulturá­lis műsorral lépett fel a partizánok jubiláris találkozóján Dobšinán, Čier­na Lehotán és további hét községben. Ezenkívül négy esetben műsort adott Ostraván. Gazdag kultúrpolitikai te­vékenységet fejtettek ki a barátság hónapja keretében is. jelenleg 14 különböző együttes, ér­dekkör dolgozik a klubban, közel 300 taggal. A legörvendetesebb, hogy többségük munkás. Közülük például Eugen Bunda darukezelő már néhány éve a klub népi zenekarának veze­tője s jelentős része van a „Železiar" együttes létrehozásában. Miroslav Lo­hyna a hengerdéből az egyik táncze­nekar vezetője, a népi táncok - szer­vezője. Varhol elvtárs igen ügyes szervezője a gyermekekkel történő beszélgetéseknek. Dicséretet érdemel a klub 50 tagú fúvószenekara és más érdekkör is. A klub közkedvelt része az tizeml könyvtár, csaknem 15 ezer kötettel és Í846 állandó olvasóval rendelke­zik. A könyvtárnak „fiókja" van a Vasmű nagyobb üzemrészlegein és az Újváros lakótelepén. AZ ÜZEMI KLUB jó munkát végez a nevelés, a dolgozók politikai tudá­sának elmélyítése, általános művelt­sége és szaktudása növelésének te­rén. Ezzel kapcsolatban 49 rendez­vényt szervezett, melyeken közel 14 ezer ember vett részt. A közeljövő­ben 6 népi akadémiát rendez közér­dekű témakörökkel, melyekre eddig 310 érdeklődő jelentkezett. A klub részt vállal a szocialista munkabrigá­dok szervezéséből ls. Rövidesen ta­pasztalatcserét indít az ostravai NHKG és a Vasmű szocialista munkabrigád­jai között. Mint az élet minden szakaszán, itt is akadnak nehézségek. Az utóbbi időben például — a tömeges érdek­lődésre való tekintettel — helyiség­hiánnyal küzd. A problémák megol­dásában az üzemi klubnak segítséget nyújt az üzemi szakszervezeti tanács, ami kezesség arra, hogy a Vasmű üzemi klubja a jövőben az eddiginél is jelentősebb eredményeket ér majd el. —ik. Az ogyesszai körzetben fekvő, az SZKP XXI. kongresszusa nevet viselő kol­hoznak saját kultúrháza van. Már tíz éve sikeresen működik itt a műked­velő énekkar. Műsorukon nemcsak klasszikus dalok szerepelnek, hanem ukrán népdalok is, amelyeket a közönség különösen kedvel. (CTK—TASZSZ felvétele) Olasz karmester Bratislavában Carlo Zecchi sikeres vendégszereplése Jól dolgoznak a színjátszók Eredményes bemutató Léván Egy éve alakult Léván a műve­lődési otthon mellett az állandó jel­legű színjátszó csoport. A tavalyi bíz­tató kezdés után Tabi László: Esküvő című vígjátékának mostani bemutató­ja a lévai együttes életképességének és fejlődésének bizonyítéka. Örvende­tes tény, hogy sikerült Léván rend­szeresen működő, művészi igényes­ségre törekvő csoportot létrehozni. Tabi László szellemes, a rokonság küszöbén álló két család világnézeti ellentéteit kiélező vígjátékának elő­adásával a lévai állandó színpad a hozzá fűzött reményeket maradékta­lanul beváltotta. Nagy László tapasz­talt rendezőnek köszönhető, hogy a darab sikert aratott és elérte célját. A szereplők közül elsősorban Ga­báth Gabriella és Frecska Gyula nyúj­tott kiváló teljesítményt. A kezdeti elfogultság után azonban a többiek is feljavultak ős részesei az előadás sikerének, Sztehlák László, Sztehlik Magda, Mészáros Zoltán, Tóth Mária, Szombath Mária, Kaszás László, Svar­ba Ferenc és Magyar László tehetsé­ges műkedvelők. Hochstinger Ferenc díszlete ötletes. A lévai színjátszók jelenleg Nagy László irányításával Lulgl Condoni: Szombat esti vágy című drámáját ta­nulják. Sándor Károly KÜLTÜRÍLIS HÍREK • Ján Cikker napjaink egyik leg­nagyobb szlovák zeneszerzője. Feltá­madás című operája sikerrel járta be Európa operaszínpadait. Most F. Dür­renmatt Fizikusok című színművének megzenésítésén dolgozik. • A londoni filmkritikusok szövet­sége az 1964. évi legjobb színészi ala­kítás díját Ingrid Thulinnak és Anne Bancroftnak, valamint Richard Atten­boroughnak és Sidney Poitiernek ítél­te. A legjobb film díját a lengyel Ide­gen nő a hajón és az amerikai Stran­ge Love című film kapta. • A bécsi Volkstheater megszerez­te Bertold Brecht A vágóhidak Szent Johannája című színművének előadá­si Jogát. A darab első bécsi előadásá­ra a jövő évadban kerül sor. B Hatszáz éves fennállását ünnep­li az idén Beroun. A város létezésé­ről hírt adó legrégibb dokumentum II. Premysl Otakar 1265. Június 27-én kelt levele. H Egy középkori kastély maradvá­nyaira bukkantak Berounban, amikor a város közelében a vízvezetéket ás­ták. A kastélyt 1424-ben gyújtották fel, amikor Ján Zižka a várost el­foglalta. CARLO ZECCHI két évvel ezelőtt nagy sikerrel dirigálta Bratislavában a Szlovák Filharmóniát. Vendégsze­replése ezúttal is ragyogó színnel, különleges értékkel" gazdagította ze­nei életünket. Carlo Zecchi rendkívüli művész­egyéniség. Művészetét elemezve talán elsősor­ban a fej és a szív részvételének harmóniájáról kell szólnunk. Zecchi roppant temperamentumos muzsikus. De művészi szándékainak tisztasága, — és Zecchivel kapcsolatban nyugod­tan kimondhatjuk: művészi alázata — a kellő pillanatban mindig kezébe adja az értelem fékjét. Elgondolásá­nak pompás intellektussal kirajzolt vonalain viszont mindig átsüt a szív melege. Karmesteri keze külön érdekesség. Mozdulatai a lassú részeknél plaszti­kusak, kifejezőek, de a gyors tételek­ben gesztusát hevessé, sőt néha szer­telenné izzítja olaszos vérmérséklete. Karmesteri technikája egyébként is nagyon egyéni és változatos. Az át­élés hevében nem riad vissza a leg­váratlanabb mozdulatoktól, hogy ze­nei akaratát maradéktalanul kifejez­ze és átvigye a játékosokra. Hogyan hat egy ilyén egyéniség „zenei Jelenléte" a zenekarra? (Ez a bizonyos „jelenlét" Zecchinél rend­kívül erős és intenzív, egész lényéből forró sugárzással árad a muzsika ér­telmi és érzelmi mondanivalója). Egy jó vendégdlrlgens újszerű felfogásá­val, a megszokottól eltérő karmesteri technikájával többnyire nagyon Jó ha­tással van a zenekarra, felfrissíti, né­ha szinte megújítja a zenekar vérke­ringését. Zeccfyi rendkívüli egyénisé­ge Filharmóniánkat ls rendkívüli tel­jesítményre inspirálta. Elsősorban a legfontosabbat kell kiemelnünk: a zenekarban eltüntetett minden meg­szokottságot. Filharmonikusaink minN egy újjászületve muzsikáltak, öröm­mel alávetették magukat a Zecchiből áradó „mosolygó kényszernek", a hallgatókat elbűvölte a hangzásbeli szépség, az árnyalatok gazdagsága, a zenei lendület. Olasz vendégünk Haydn La passio­ne című, ritkán hallott szimfóniájá­val nyitotta meg műsorát (49. sz. f-moll). A „Szenvedély" szimfónia a klasszikus fegyelem és az érzelmi sűrűség megragadó keverékével a preromantika korszakát idézi. Zecchi felfogásában a mérleg inkább az ér­zelmi telítettség, mint a klasszikus mértéktartás oldalára billent. Mozart A-dúr szimfóniájában (K. 201) megcsodáltuk az olasz maestro gyújtó temperamentumát, szívderítő humorát, arany kedélyét. Rugalmas, színesen árnyalt, áttetsző Mozart-Já­tékban gyönyörködtünk. BEFEJEZÉSÜL Beethoven IV. szim­fóniáját hallottuk, a mester mély pi­henő lélegzetét a III. és az V. szim­fónia elementáris kirobbanása között. Zecchi nagyszerű zeneiséggel felszaba­dítja a muzsikában rejlő belső erőket és tévedhetetlen biztonsággal felszín­re hozza a „gondolatot". Karmesteri pálcája alatt a Beethoven élmény teljessé vált. A felzúgó tapsvihar ezúttal nem­csak tetszést, de köszönetet is tol­mácsolt: a hálás hallgatóság őszinte köszönetét. HAVAS MARTA KARANĽSI SÄNDOR LINOLEUMMET SZETE Mikor elindultunk Krakkóbői, esett az eső. Az autóbusz már várt ránk. A bőröndöm papírfalú volt, ezért szól­tam a hordárnak, hogy takarja le ponyvával. Aztán elindult a busz. Né­hány útitársunk újságot kezdett olvas­ni. Nowa Kultura, Przekroj, napila­pok. Obidowa után az esőből hó lett. Minden fehérbe borult. A feleségem azt mondta, hogy isteni. Azt feleltem, hogu a számból vette ki a szót. Ké­sőbb toltuk a hóban a buszt. A sojőr megkért, hogy szórjak homokot a ke­rekek alá. Szórtam. Sajnos elfelejtet­ték betakarni a bőröndömet. Meg­ázott és felpúposodott. A szobában nem akart meggyulladni a tűz. Füst volt. Igyekszem eltitkolni a felesé­gem elöl, hogy mikor csomagoltam, a bőrönd tetejére a pongyoláját tet­tem. Talán megszárad. Ültem a bőröndön a hallban, mikor éles hangok és cipőcsattogás ütötte meg a fülemet. Firskiék Varsóból. Sí­lécekkel felszerelve Gubalówkára in­dultak. Színes pulóver volt rajtuk meg tekintélyes mennyiségű viharkabát, fülvédő és kesztyű. Mondták, kedves, hogy megjöttünk és magunkkal hoz­tuk a havat. Tényleg hoztam havat magammal, a zoknimban; törte is a lábam. Pirskt a síléceket egyszerűen „deszkának" hívja. Fáztam és lenéz­tem őket. Ezalatt a kályhát sikerült begyújtani. Ideges kancsálságot kap­tam. Firskiék fehér, keresztbekötött cipőfűzőjétől. Ilyen állapotban csavar­tam kl a pongyolát. FEBRUÄR 4. A pongyola megszáradt. A bőrönd már nem púpos, inkább horpadt. Ide­gesít a Giewont látványa. Elfelejtet­tem törülközőt és szappant csomagol­ni, Krakkóban maradtak. Kendőkbe bugyolált arccal kimentünk a Krup­kowkára. Az Európa-sánc mellett Firs­kiék álltak Ni/lonbotokkal, bojtos sapkában. Rá akartak venni, hogy menjünk fel síelni a Gublówkára. Ke­reken visszautasítottam, mondván, hogy nincs sílécem. Az ember azt hin­né, ez elég, hogy egyszer s minden korra békén hagyják. De nem. Be­KAZIMIERZ BRANDYS: óieta naptájá^áí tuszkoltak valami ócskáshoz. Az üzlet­ben felirat: Kölcsönző. Egy vadidegen egyén letérdelt elém és elkezdte a lábamat tapogatni. Tíz perccel később már a fogaskerekű felé vonszoltak. Firski beállt a sorba és megvette a jegyeket. Rózsás nyakát nézve a „hosszú kések éjszakájára" gondol­tam. FEBRUÄR 6. Ma hajnalban rájöttem, hogyan kell az ágyban a másik oldalra fordulnt. A fejjel kezdjük: a fejtetőt a sod­ronyba akasztjuk és összeszorított fo­gakkal lassan kezdjük felfelé húznt a lábunkat. Aztán balkézzel megka­paszkodunk a matracban, fobbal óva­tosan ellökjük magunkat a faltól, jajkiáltások elkerülése céljából aján­latos almát, vagy kis gumilabdát he­lyezni a fogak közé. FEBRUÁR 7. Firski szadista. FEBRUÄR 8. Üjabb testrészeim haltak el. Az éj­jel csendben sírtam, hanyatt fekve. Már nem tudom változtatni a test­helyzetemet. Miért hagytam, hogy ez az alávaló gazember rábeszéljen az erdős részen való lesiklásra? Firski azt mondta, hogy ez egy kis holweg volt. Ügyeljen a qyökerekre és ne gondoljon másra. A síelés nem nehéz dolog Kizárólaq az a titka, hogy meg­felelő pillanatban meg tudjon állni az ember. Nekem eddig még egyszer sem sikerült. FEBRUÄR 9. A megállásnak több módját külön­böztetjük meg. A legtöbb ráció a ka­tasztrofális módszerben van: akadály láttán széttárt karokkal elzuhanni és várni, amíg felemelnek. Ugyanis a sí­sport jellemző sajátossága, hogy bu­kás után soha nem szabad egyedül felállni. Az a könnyelmű egyén, aki ezt megpróbálja, rögtön siklik tovább: ha viszont felemelnek, bele lehet ka­paszkodni egy tdegen vállba, esetleg fülbe. Soha s ne álljatok fel egyedül, mindig várjátok ki, amíg felemelnek az utánatok jövök. FEBRUÁÄ 10. Reggel felé sikerült megszabadul­nom attól a gondolattól, hogy meg kell ölnöm Firskit. FEBRUÁR 11. Mindenki táncolni ment. Hason fek­szem, priznicben, s a Sielő kiskátéját olvasgatom. F., ez a gyilkos e pil­lanatban a feleségemmel boggie-woog­ie-zik. Időnként kis, könnyed meló­diákat dúdolgat. Mikor elfog a rémü­let az. ágy hószínének láttán, elég csak belékapaszkodnom a sodronyba és behunyni a szemem. Holnapra Firski kimenőt engedélyezett. A kis­kátéban találtam egy érdekes taná­csot: az egyensúlyérzék fejlesztése céljából ajánlatos egy lábra állni, be­csukni a szemet és oldalt kitartani a kezeket. FEBRUÁR 12. Azt mondta, hogy bő a cipőm szára, s ezért esem ennyit. Ma bele­tettem a bakancsomba három hetila­pot és egy darabka báránybőrt. Ügy látszik, kevés. Mikor felemeltek, mel­lettem siklott el Z. kisasszony, akibe érettségtzős koromban szerelmes vol­tam. A cipőmből kiállt a Lengyel Hír­lap egy fél száma. Roman Brand­staetter fényképével. FEBRUÁR 13. Kicsit jobban megy. Lehet, hogy él­ve megúszom. Esténként, mikor a Krupówkán besötétedik, fejlesztem az egyensúlyérzékemet: egy lábon állva, oldalra tartott kézzel. Tegnap gye­rekhangot hallok magam mögött: — Mama, mit csinál az a bácsi? •— Ne nézz oda kislányom, a bácsi na­gyon beteg. FEBRUÁR 14. Egyre jobban belejövök. Firski azt azt mondja, hogy tehetséges vagyok. Holnap veszek egy praktikus bojtos sapkát és becserélem a léceket rágós­ra: a rúgós léceken a láb szabadab­ban mozog, különösen az éles kanya­roknál. Firskivel pertut ittam. FEBRUÁR 16. Nejem azt kérdezte, nem viszem-e túlzásba a síelést. Tegnap elbúcsúz­tunk Firskiéktől, hazautaztak Varsóba. Firski ismert biológus, a tengerima­lacok specialistája. Rám hagyta a nylonbotokat. Holnap kölcsönzök lé­ceket a feleségemnek is. Egy kicsit húzódozik a dologtól, de nem veszé­lyes. Kíméletlen leszek, ez az egyet­len helyes módszer. FEBRUÁR 17. Neiem fekszik a tréning után. Éj­jel ültem az ágya mellett és az álmos lovag legendáját meséltem. FEBRUÁR 18. Kotowicz jött meg feleségestül. Mu­latságos kis figura. Mikor meghívtam egy kis túrára, azt felelte, hogy nincs síléce. Ismerem az ilyeneket: értel­miségiek. Betuszkoltam a kölcsönzőbe a Krupówkán és felpróbáltattam vele egy pár lécet. Még körül sem nézett, s már fenn ts voltunk a Gubalówkán. ' Harminckét esés, ezek közül egy áju­lással egybekötve. Priznlc. A Sielő kiskátéjával a mellén aludt el. Elvit­tem a feleségét táncolni a Tüzesbe. Fordította: BOJTÁR ENDRE 1965. február 4. * 0] SZÖ 7

Next

/
Thumbnails
Contents